Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2018. november


A felvételt a Bukarest utca 15. szám alatti táncteremben Furu Árpád készítette

A november 23-25. hétvégén tizenötödik születésnapját ünnepelte a kolozsvári társasági táncmozgalom: a Szegi Márk és Andrea vezette tanfolyamok 2003 óta előbb a Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL), majd önálló magyar civil szervezet, a Kolozsvári Társastánc Egyesület keretében biztosítanak tartalmas és közösségépítő kikapcsolódási lehetőséget az Erdély fővárosában élő és tanuló fiataloknak.

Cikk itt.

Reklámok

Read Full Post »


Nem lesz többé… (Saját felvétel)

Lassan már csak az emlékekből élek… Emlékszem, valamikor 2001-ben Glytz barátom fehér színű Opel Astra típusú személygépkocsijával mentünk Hannoverbe. Megállás nélkül utaztunk Kolozsvárról. Éjjel én vezettem Ausztriában az autópályán. Szészi annyira fáradt volt, hogy Hannoverben koccant az előtte levő autóval.

Monika Brandtnak köszönhetően (akit véletlenszerűen ismertem meg, ő eszközölte ki a meghívásokat) minden évben részt vettem a számítástechnikai és távközlési világvásáron. Láttam, tapasztaltam, hallottam, hatások értek: itt mutatták be a legújabb innovációkat. Emlékszem (ismét, ugye), itt láttam legelőször a lapos képernyőt. Néztük, hol a folytatása. Azt hittük, csak az ördög munkája lehet, hogy nincs hasa. Néhány év múlva megjelent nálunk is.

Sokat köszönhetek a CeBIT-nek: rálátás a számítástechnika és távközlés világára, kapcsolatteremtés, barátok, ismerősök. A CeBIT-nek köszönhetően látogattam el hajdanán a Bergen-Belsenbe (egy nappal többet ültem), s ismertem meg a magyarul kiválóan beszélő hannoveri német Stephanie-t, aki tudományos kutatóként dolgozik a volt koncentrációs tábor területén létrehozott intézetben.

Megannyi értékes hozadéka a CeBIT-nek…

Köszönöm, Glytz és Szészi, hogy 2001-ben elvittetek a CeBIT-re! Köszönöm, Monika Brandt!

A hír itt.

Read Full Post »


Tudom, busszal, komppal, vonattal, repülővel, esetleg csónakkal vagy úszva, no, de villamossal?

Néhány évvel ezelőtt a Strasbourg – Khel a távot a 21-es számú busszal tettem meg. A német határőrök megállították a járművet, mindenkit igazoltattak. A román személyazonossági láttán kérdezték, mi az ábra. Mondtam, békén hagytak. Két férfit viszont leszállítottak, lepattantam én is, kíváncsi voltam mi lesz. Kipakoltattak mindent a zsebükből, majd egy csodaszerkentyű segítségével megállapították azonosságukat, s elengedték őket. Mindkettőjükkel szóba álltam.

2013-ban azt mondták, egyre gyakrabban állítják meg a buszokat, bár őket eddig még nem szállították le, most viszont mindkettőjük otthon felejtette a személyazonossági igazolványát. A rendőrökkel is szóba álltam, meséltem, miket hallottam az Európa Tanácsnál: megbékélés, emberi jogok, Schengen-övezet, szabad közlekedés stb.

A francia oldalon a francia-német megbékélést szimbolizáló, a Strasbourgot a német Kehl várossaé összekötő gyalogos hídon fényképeztem 2013. november 28-án. Szerintetek ki firkálta ezt a hídra?

Német szövetségi rendőrök vagyunk, a határtól 30 kilométeres térségben húzódik meg a hatáskörünk. Minket nem érdekel, ki, mit, hol mondja, nekünk feladatunk az, hogy az illegális bevándorlókat, a kábítószer kereskedőket és a kábítószert maguknál hordókat lefüleljük. Ilyen egyszerű az egész. Ilyenkor nincs Schengen, s mese, itt teljesíteni kell, nyakon kell csípni a rossz fiúkat s lányokat

– mondták.

Idén a Demokráciáért Világfórum (World Forum for Democracy) zárórendezvényét követően a D jelzésű villamossal tettem meg a távot. Kattints az első fotóra (és a többire) a részletekért:

Read Full Post »


A Nobori japán vendéglőben. Balról jobbra: Bibi, Gyöngyi, Kármen, Csaba, Lenke unokatestvérem

Más kontinensről származó alapanyagokból készült ételre volt szükség a különleges alkalom kapcsán: pénteken immár 15-ik születésnapját ünnepelte a Kolozsvári Társastánc Egyesület.

Kezdetben a Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) keretében működő tánckör valóságos közösségi mozgalommá fejlődött: tartalmas, szórakoztató és értelmes kikapcsolódási lehetőséget biztosít a kolozsvári vagy az Erdély fővárosában tanuló fiatalok (Furu Árpád és Xénia, illetve jómagam a példa rá, hogy a tapasztaltabbak is élvezik a figurákat…) számára.

Ha nem tévedek, legelőször 2007-ben iratkoztam be kezdő társasági tánctanfolyamra. Talán a legrosszabb tanuló voltam: gyenge ritmusérzékkel és félig-meddig botlábakkal rendelkezem, de… tanulni AKAROK és a végtelenségig KITARTOK. Szegény Andi és Márk… 😎

Több kezdő tanfolyam után anno eljutottam a középhaladó szintre, haladó sohasem voltam. De mégis: egyszer álmomban…

Bibi bátorítására körülbelül 3 év kiesés után újrakezdtem a táncot. Ismét kezdőn, természetesen. Ha jól számolom, ez a hetedik vagy nyolcadik kezdő tanfolyamom. Hiába: AKAROK és KITARTOK. Szegény Tekla és Zoli…! 😎

Read Full Post »


Biciklivel mentünk le, a fotót gyorsan készítettem, belépéskor

Ha jól számolom, hatodik éve jövök Strasbourg városába az Európa Tanács szervezte Világfórum a Demokráciáért elnevezésű rendezvényre. Most viszont jógával is fűszereztem, rögtön vasárnap délutáni érkezésem után.

Laurent ötlete volt. Ruhákkal is készültem, előrevetítette a lehetőséget. Nem izgultam, figyeltem, vajon milyen mozdulatokat, figurákat kell utánoznom. Szerencsére Laurent közelebb volt, mint az amerikai jógi, így az ő mozdulatait utánoztam. Sok olyan figura volt, ami nem ment, messze nem annyira elasztikus a testem, mint gondoltam. A másik oldalamon levő görög hölgy mintha gumiból lett volna. Elképesztő.

Nem másért, de tiltott is van…

A figurák utáni kukkolás közben valamelyest sikerült érezni a nyugodtságot, a kiegyensúlyozottságot, a békét és belső csendet. A gyors szívverésem ellehetetlenítette a teljes „átállást”. Tervem, hogy otthon továbbfejlesztem a jógát. Itt csupán 5 euró volt másfél óra. Odahaza mennyi, s hol lehet jógázni? Itt kiváló volt, hogy nincs bérlet, előjegyzés, miegymás. Mindenki akkor megy, amikor akar: azaz csütörtökön és vasárnap. Az ajtónál egy kis vászon szatyorban gyűjtik a pénzt. Bizalmi alapon.

Előtérben… (Fotó: CoE.int)

Az idei World Forum for Democracy témája a nemek közötti egyenlőség. Nazgulija jut eszembe, a kirgiz házigazdám Osh városában: azért lettem tanárnő, mert a férjem nem engedte, hogy multinacionális cégnél dolgozzam. Azt mondta, ott túl sok progresszív hatás ér, inkább legyek tanárnő. Az ő akarata az én akaratom. Nos, sok esetben ez a keresztény Európában sincs másképp…

Like… really?! (Fotó: CoE.int)

Read Full Post »


Szerencsére már pénteken elszabadultunk a betondzsungelből, s november 9-11. időszakban kimentünk a Természetbe. A hegyek feltöltenek, értelmet adnak az életnek, kikapcsolnak, felszabadítnak. Lelki szárnyakat adnak.

Meséljenek a fotók és a képaláírások. Kérlek, kattints az elsőre!

 

***********************

Read Full Post »


Ilonczay Tekla és Kruk Zoltán táncoktatók (videóról)

A Bukarest utca 15. szám alatti terem felújításával új lendületet kapott a Kolozsvári Társastánc Egyesület tevékenysége. A kezdő, középhaladó és haladó tanfolyamokra egyre több kolozsvári vagy Erdély fővárosában tanuló fiatal iratkozik be.

A címben szereplő kérdésre az alábbiakban Ilonczay Tekla és Kruk Zoltán válaszol.

Read Full Post »

Older Posts »