FOTÓ – A társasági táncosok (egy része…)


A felvételt a Bukarest utca 15. szám alatti táncteremben Furu Árpád készítette

A november 23-25. hétvégén tizenötödik születésnapját ünnepelte a kolozsvári társasági táncmozgalom: a Szegi Márk és Andrea vezette tanfolyamok 2003 óta előbb a Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL), majd önálló magyar civil szervezet, a Kolozsvári Társastánc Egyesület keretében biztosítanak tartalmas és közösségépítő kikapcsolódási lehetőséget az Erdély fővárosában élő és tanuló fiataloknak.

Cikk itt.

Nincs többé CeBIT


Nem lesz többé… (Saját felvétel)

Lassan már csak az emlékekből élek… Emlékszem, valamikor 2001-ben Glytz barátom fehér színű Opel Astra típusú személygépkocsijával mentünk Hannoverbe. Megállás nélkül utaztunk Kolozsvárról. Éjjel én vezettem Ausztriában az autópályán. Szészi annyira fáradt volt, hogy Hannoverben koccant az előtte levő autóval.

Monika Brandtnak köszönhetően (akit véletlenszerűen ismertem meg, ő eszközölte ki a meghívásokat) minden évben részt vettem a számítástechnikai és távközlési világvásáron. Láttam, tapasztaltam, hallottam, hatások értek: itt mutatták be a legújabb innovációkat. Emlékszem (ismét, ugye), itt láttam legelőször a lapos képernyőt. Néztük, hol a folytatása. Azt hittük, csak az ördög munkája lehet, hogy nincs hasa. Néhány év múlva megjelent nálunk is.

Sokat köszönhetek a CeBIT-nek: rálátás a számítástechnika és távközlés világára, kapcsolatteremtés, barátok, ismerősök. A CeBIT-nek köszönhetően látogattam el hajdanán a Bergen-Belsenbe (egy nappal többet ültem), s ismertem meg a magyarul kiválóan beszélő hannoveri német Stephanie-t, aki tudományos kutatóként dolgozik a volt koncentrációs tábor területén létrehozott intézetben.

Megannyi értékes hozadéka a CeBIT-nek…

Köszönöm, Glytz és Szészi, hogy 2001-ben elvittetek a CeBIT-re! Köszönöm, Monika Brandt!

A hír itt.

FOTÓRIPORT – Utaztál már villamossal egyik országból a másikba?


Tudom, busszal, komppal, vonattal, repülővel, esetleg csónakkal vagy úszva, no, de villamossal?

Néhány évvel ezelőtt a Strasbourg – Khel a távot a 21-es számú busszal tettem meg. A német határőrök megállították a járművet, mindenkit igazoltattak. A román személyazonossági láttán kérdezték, mi az ábra. Mondtam, békén hagytak. Két férfit viszont leszállítottak, lepattantam én is, kíváncsi voltam mi lesz. Kipakoltattak mindent a zsebükből, majd egy csodaszerkentyű segítségével megállapították azonosságukat, s elengedték őket. Mindkettőjükkel szóba álltam.

2013-ban azt mondták, egyre gyakrabban állítják meg a buszokat, bár őket eddig még nem szállították le, most viszont mindkettőjük otthon felejtette a személyazonossági igazolványát. A rendőrökkel is szóba álltam, meséltem, miket hallottam az Európa Tanácsnál: megbékélés, emberi jogok, Schengen-övezet, szabad közlekedés stb.

A francia oldalon a francia-német megbékélést szimbolizáló, a Strasbourgot a német Kehl várossaé összekötő gyalogos hídon fényképeztem 2013. november 28-án. Szerintetek ki firkálta ezt a hídra?

Német szövetségi rendőrök vagyunk, a határtól 30 kilométeres térségben húzódik meg a hatáskörünk. Minket nem érdekel, ki, mit, hol mondja, nekünk feladatunk az, hogy az illegális bevándorlókat, a kábítószer kereskedőket és a kábítószert maguknál hordókat lefüleljük. Ilyen egyszerű az egész. Ilyenkor nincs Schengen, s mese, itt teljesíteni kell, nyakon kell csípni a rossz fiúkat s lányokat

– mondták.

Idén a Demokráciáért Világfórum (World Forum for Democracy) zárórendezvényét követően a D jelzésű villamossal tettem meg a távot. Kattints az első fotóra (és a többire) a részletekért:

FOTÓ – Társastánc előtti sushi


A Nobori japán vendéglőben. Balról jobbra: Bibi, Gyöngyi, Kármen, Csaba, Lenke unokatestvérem

Más kontinensről származó alapanyagokból készült ételre volt szükség a különleges alkalom kapcsán: pénteken immár 15-ik születésnapját ünnepelte a Kolozsvári Társastánc Egyesület.

Kezdetben a Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) keretében működő tánckör valóságos közösségi mozgalommá fejlődött: tartalmas, szórakoztató és értelmes kikapcsolódási lehetőséget biztosít a kolozsvári vagy az Erdély fővárosában tanuló fiatalok (Furu Árpád és Xénia, illetve jómagam a példa rá, hogy a tapasztaltabbak is élvezik a figurákat…) számára.

Ha nem tévedek, legelőször 2007-ben iratkoztam be kezdő társasági tánctanfolyamra. Talán a legrosszabb tanuló voltam: gyenge ritmusérzékkel és félig-meddig botlábakkal rendelkezem, de… tanulni AKAROK és a végtelenségig KITARTOK. Szegény Andi és Márk… 😎

Több kezdő tanfolyam után anno eljutottam a középhaladó szintre, haladó sohasem voltam. De mégis: egyszer álmomban…

Bibi bátorítására körülbelül 3 év kiesés után újrakezdtem a táncot. Ismét kezdőn, természetesen. Ha jól számolom, ez a hetedik vagy nyolcadik kezdő tanfolyamom. Hiába: AKAROK és KITARTOK. Szegény Tekla és Zoli…! 😎

FOTÓK – Életem első jógázása és egyenlőség a nőkkel


Biciklivel mentünk le, a fotót gyorsan készítettem, belépéskor

Ha jól számolom, hatodik éve jövök Strasbourg városába az Európa Tanács szervezte Világfórum a Demokráciáért elnevezésű rendezvényre. Most viszont jógával is fűszereztem, rögtön vasárnap délutáni érkezésem után.

Laurent ötlete volt. Ruhákkal is készültem, előrevetítette a lehetőséget. Nem izgultam, figyeltem, vajon milyen mozdulatokat, figurákat kell utánoznom. Szerencsére Laurent közelebb volt, mint az amerikai jógi, így az ő mozdulatait utánoztam. Sok olyan figura volt, ami nem ment, messze nem annyira elasztikus a testem, mint gondoltam. A másik oldalamon levő görög hölgy mintha gumiból lett volna. Elképesztő.

Nem másért, de tiltott is van…

A figurák utáni kukkolás közben valamelyest sikerült érezni a nyugodtságot, a kiegyensúlyozottságot, a békét és belső csendet. A gyors szívverésem ellehetetlenítette a teljes „átállást”. Tervem, hogy otthon továbbfejlesztem a jógát. Itt csupán 5 euró volt másfél óra. Odahaza mennyi, s hol lehet jógázni? Itt kiváló volt, hogy nincs bérlet, előjegyzés, miegymás. Mindenki akkor megy, amikor akar: azaz csütörtökön és vasárnap. Az ajtónál egy kis vászon szatyorban gyűjtik a pénzt. Bizalmi alapon.

Előtérben… (Fotó: CoE.int)

Az idei World Forum for Democracy témája a nemek közötti egyenlőség. Nazgulija jut eszembe, a kirgiz házigazdám Osh városában: azért lettem tanárnő, mert a férjem nem engedte, hogy multinacionális cégnél dolgozzam. Azt mondta, ott túl sok progresszív hatás ér, inkább legyek tanárnő. Az ő akarata az én akaratom. Nos, sok esetben ez a keresztény Európában sincs másképp…

Like… really?! (Fotó: CoE.int)

FOTÓ- és VIDEÓRIPORT – Pálinkát szippantottunk jégasztalról a Retyezátban 2000 méter fölött…


Szerencsére már pénteken elszabadultunk a betondzsungelből, s november 9-11. időszakban kimentünk a Természetbe. A hegyek feltöltenek, értelmet adnak az életnek, kikapcsolnak, felszabadítnak. Lelki szárnyakat adnak.

Meséljenek a fotók és a képaláírások. Kérlek, kattints az elsőre!

 

***********************

VIDEÓINTERJÚ – Hogyan táncolom a salsát és a cha-cha-chát?


Ilonczay Tekla és Kruk Zoltán táncoktatók (videóról)

A Bukarest utca 15. szám alatti terem felújításával új lendületet kapott a Kolozsvári Társastánc Egyesület tevékenysége. A kezdő, középhaladó és haladó tanfolyamokra egyre több kolozsvári vagy Erdély fővárosában tanuló fiatal iratkozik be.

A címben szereplő kérdésre az alábbiakban Ilonczay Tekla és Kruk Zoltán válaszol.

FOTÓ – Az a fránya Dacia Logan „fejlámpa”


Felül a régi, azaz a kétégős, alul az új, vagyis az egyégős. Mi a különbség? Kettő van, de az egyikre különösképpen kíváncsi vagyok…!

Bármennyit kerestem, nem találtam meg a magyar kifejezést a sofőr jobb és az anyósülés bal oldala fölötti, az ajtók nyitásakor felkapcsoló égőszerkezetre. Románul plafonieră. Elromlott.

Nos, az történt, hogy második napja keresem a kétégős változatot. Tegnap elvittem Nefertitit a Bartók Béla utca 24. szám alatt levő autóelektromossági szakemberhez, Málnási Pálhoz. Megállapította a hibát, nem árulom el, mi az, hadd gyere rá te magadtól. Lásd a fenti fotót.

Azt tanácsolta, menjek el a Marinescu utca 62. szám alatti Dacia autóbontóba (mobilszám: 0722-913750), vásároljak egyet. Voltam ma, de csak egyégőset találtam. Hadd csak jó az.

Ez egyégős “fejlámpa”, amelyet ma vásároltam a bontóból…

Vajon sok utánajárás, idő eltöltésével és energia elfogyasztása nélkül, honnan lehet kétégőst vásárolni, adjam meg Nefertitinek a tiszteletet? A netes-futárszolgálatos változatot, kérlek, ne ajánld.

Indulok Nefertitihez felszerelni. Legyen fénye… 🙂

****

FEJLEMÉNY: Felszereltem az egyégőst, amelyet ma vásároltam a bontóban. Működik, ám Nefertiti kettőt érdemelne.

FOTÓK – Hongkongi-kanadai, magyarországi magyar, mexikói-amerikai, erdélyi román, magyar apanyelvű ortodox és én…


Ablak az… ablakra

Elmagyarázom: szombaton a Dogaru-házaspárnak köszönhetően varázslatos szombati kiránduláson vettünk részt. Ők az erdélyi románok. A hongkongi-kanadai pedig Adrian, a román keresztnevű fiatalember, aki a Vendégszerető klubon, azaz a Kanapészörfölőkön (CouchSurfing) igényelt tőlem szállást. Végül sem péntekről szombatra, sem szombatról vasárnapra nem aludt nálam (csak most vasárnapról hétfőre), ugyanis pénteken délután a magyar apanyelvű ortodox barátnőmmel, Bibivel (édesapja magyar, édesanyja román) együtt a barátságunk huszadik évfordulója alkalmából Csoma Botitól kapott Nefertitibe (Dacia Logan Laureate) ültünk, s elmentünk a mexikói-amerikai haveremhez Havasreketyére (Răchițele).

Tábortűz mellet és hússütéssel jobb a hangulat…

Másnap, azaz szombaton csatlakozott hozzánk a Petőfi-ösztöndíjas, a Balassagyarmatról származó Paróczi Ákos (a szamosújvári Téka Alapítványnál végez kiváló munkát! – ő a magyarországi magyar) s a Menyasszony Fátyla (Vălul Miresii) vízesésnél találkoztunk a Dogaru-házaspárral (Mihaela és Robert).

Túra indul! Lespezi-csúcs-Fehér-kövek-elhagyatott bányák-Menyasszony Fátyla vízesés-Havasreketye. Csodás őszi túra, izzadással, a novemberi… hőségben!

dav

S ha már kiváló volt Rogernél péntekről vasárnapra, akkor már meghosszabbítottuk az ott tartózkodást: Ákos csatlakozott hozzánk, tábortüzet raktunk, krumplit sütöttünk, de még ezelőtt elfogyasztottuk a mexikói-amerikai fényképész által számunkra készített ízletes vacsorát a havasreketyei csodaháznál (lásd a képeket).

Igen, vasárnap a Tordai-hasadék érintésével ellátogattunk Tamás bátyámhoz is Kercsedre.

Ja, akkor a többit hadd meséljék el a fotók. Kérlek, kattints az elsőre:

AUDIÓ – Kétezer lej alatt a Föld körül! (Bódizs Edith meghívására a marosvásárhelyi rádióban a low-cost utazásaimról)


Kedvenc országom: Irán

Formában voltam, (ismét) sokat beszéltem a különleges, mi több, szokatlan országokba (Azerbajdzsán, Irán, Palesztina stb.) történő utazásaimról. Sokan visszajeleztek, hogy hallgatták az adást (főzés, vezetés, vécézés közben), s tetszett nekik. Kritikát is kaptam, hogy nem fedtem fel a támogatóimat, bár ha alaposan meghallgatod az adást, beszélek róluk. Nos, akkor itt ismét megteszem: a szüleim és a barátaim, ismerőseim.

Hogyan lehet olcsón utazni? Melyek a trükkök? Hatszáz euró ajtótól ajtóig Iránba, mindennel együtt? Hogyan lehetséges?

Jó szórakozást! Katt ide!

FOTÓK – Fjúzsön pizza indiai fűszerekkel a Nomad Gastro Pubban. Új: mexikói főszakács


Három kontinens, tíz ország ételei és “újraköltött” koktélok várják a vendégeket

Már a Baba Novac/Bethlen utca 19. szám alatt levő Nomad Gastro Pubba történő belépéskor gondoltam erre, de csupán később mondtam ki: Isten őrizz, hogy sok pénzem legyen. TESSÉK?! MIÉRT?! Mert folyton az ilyen vendéglőkben étkeznék, a finom falatok mellé pedig a Dezső Péter és Vigh Ferenc által gyártott kézműves söröket fogyasztanám, s seperc alatt 140 kilogramm súlyú alkoholista lennék… Szerencsére ez a veszély az elkövetkező 20-25 évben nem áll fenn… 🙂

Boros Hanga, a vendéglő menedzsere készségesen fogadott, s ízlésünknek megfelelő ételeket ajánlott, előbb viszont elmondta: új, mexikói főszakács van a konyhán, aki ide házasodott. Ez pedig (mármint a séf hatására) nemsokára változásokat eredményez. Na, de ne menjünk a dolgok elébe…

Személyes ízlésünkhöz igazított javaslatok…

Az első lépés volt a házi koktélokból történő válogatás. Bibinek a (ugye, nem meglepetés) a Pink Sangria elnevezésű koktélra (rozé bor, fekete ribizli likőr, citromcseppek, mentalevelek, cseresznye, pezsgő) esett a választása.

Mivel a kedvencem a Cuba Libre (anno Aymeric párizsi barátom készítette nekem először), így könnyű volt a rumos mellett dönteni: Release the Kraken (fűszeres rum, juharfa szirup, narancs- és hárslé, gyömbér és cseresznye). Észrevetted: ezeket nem a szokásos recept alapján keverték, mindkettőben van egy kis csavar

Fjúzsön pizza

Előételként Hanga az úgynevezett fjúzsön pizzát ajánlotta, ezekből pedig a Makhnira esett a választásunk: aromás paradicsomszósz, indiai vaj és fűszerek, tepsiben sült csirkemell, mozzarella sajt és bazsalikom.

Főételként Bibinek az indonéziai satay-ra esett a választása: kókuszrizs, indonéz módon bepácolt és pálcikákon felszolgált csirkehús, mogyoró szószra esett a választása. Nekem az enyhén osztrák ihletésű, puhára, omlósra megsült oldalas mellett döntöttem. Össze is futott a nyál a számban a BBQ szósz hallatán. Az oldalashoz tökéletesen illett a Phaza Lunii kézműves sör. Ahhh!

Csak a csontok maradtak belőle. Azokat is a macskáknak/kutyáknak csomagoltattuk be…

Ízletes vacsora volt!

Indonéz satay…