FOTÓRIPORT – Ajaj, ajajaj, ajaj milyen finom az étel az Indigó vendéglőben…!


Indiai ízvilág (Saját felvételek)

Boros Hangának köszönhetően ismét lehetőségünk nyílt stílusos és ízletes ételt felszolgáló vendéglőben vacsorázni. Nem csak a vendégfogadó egységben elfogyasztott finomságok, hanem a kiszolgáló személyzet kedvessége is figyelemre méltó az indiai ételekre szakosodott vendéglőben.

Bár Bibi nem szereti a csípős ételeket, mégis kitartottunk a keleti stílusú gasztronómiai falatok mellett.

Ebédelni is érdemes

Ruxandra, a pincér kisasszony türelmesen kiszolgált, megkérdezte, mit fogyasztottunk eddig itt, milyen húst kedvelünk, javaslatokat tett. Előételnek a csicseriborsó lisztben forgatott és megfűszerezett bundás karfiolt választottuk. Ketten egyet, legyen hely a főételnek is 🙂 Ami az italt illeti, Bianka választása a frissen facsart narancslére esett, én természetesen a Bere à la Cluj kézműves sörök közül választottam: Orbán Viktorra gondolva stílusosan előbb az Immigrant nevűt gurítottam le, majd feledni akartam eme „orcátlanságot”, s a keresztény-nemzeti Pure-C következett.

Bár még csak fél hatot jelzett Bibi okosórája,

egy család máris forrón tartotta a konyha kemencéjét: csomó fincsiséget rendeltek. Aztán jönni kezdtek a vendégek: bár csak keddi nap volt, szinte teljesen megtelt az emeleti rész, s még egy hosszú asztalt is teljesen lefoglaltak későbbre. Mások is kedvelik ezt a helyet.

Főétel szempontjából Bibi választása a caju-val és görögszénával ízesített, szósszal készített Methi Malai csirkefalatkákra esett, amelyet fokhagymás tandoori lepénykenyérrel fogyasztott.

Két falattal én is ettem belőle,

csendben csámcsogtam is annyira finom volt. Jómagam a hagyományos indiai tandoori kemencében sült pisztrángot választottam (társasági táncoktatás következett, lájtosat akartam enni), krumpli körettel, vajas és citromos szósszal. Ajajajaj!

No, de előbb az előétel… 🙂

Majdnem háromnegyed órát gyalogoltunk a táncteremig annyira kerek hasunk lett… Finom, finom, finom az Indigóban készített indiai étel!

Azt kívánom magamnak: ilyen vonatkozásban hadd maradjak továbbra is minimálbérhez (nagyon) közeli újságírói keresettel, mert ellenkezőleg az ilyen helyeken folyamatosan elfogyasztott finom étel és ital következtében 100 kilónál is több lennék… 🙂 🙂

Reklámok