FOTÓK – Adrenalin Park… szintén kispadról. Bringás élményekkel és rádiós kollégákkal


Biciklivel a “magasba”… (Saját felvételek)

Örvendetem,

amikor a Szélyes Levente barátom által megálmodott és létrehozott Adrenalin Park képviselője, Diana Ciorba felhívott, menjek el a létesítmény idei megnyitójára, s írjam meg. Javasoltam, hadd próbálják ki a szerkesztőségünk tagjai, s kollégáim gyermekei is. Mi több, más médiaintézményeknél dolgozókat is javasoltam számára. Legyen BULII, csapatépítő!

Úgy döntöttem,

bringával teszem meg a távot a Mikesi-házakig. A vegetáriánus életmódra történő (próbálkozós, mi több, lehet, csak ideiglenes) áttérés miatt nem tudtam, lesz-e erőm végigmenni a pályákon. Ugyanakkor arra gondoltam, inkább maradjon hely a kollégáknak és gyermekeiknek, én már a 2014-es avatóünnepség előtt kipróbáltam, bár azóta sok minden változott, jelentősen bővült a kalandpark.

A központból sajnos

hosszú ideig aszfaltozott úton tekertem (Majális utca-Csillagvizsgáló út-Európa lakónegyed-Silva étterem-Bükk-erdő-Csillagvizsgáló-Adrenalin Park), ezért azt ajánlom a „biciklis lábú” sport és adrenalin kedvelőknek, mindenképpen a Monostor lakónegyedi végállomástól induló piros turistajelzésen bringázzanak fel a kalandparkhoz.

A kispadról

Érkezésem pillanatában

haladtak el mellettem autóban a kollégák, lassan vezetett a sofőr, nem verték fel annyira a port… 🙂 Bántam, hogy nem az erdőn keresztül bringáztam. A Sallai házaspár és Koós Alpár a Tordai-hasadékig bringáztak, de egy finom kávéra azért megálltak a kalandpark egyedi építkezési architektúrájú vendéglőjében.

Vártam, hátha jön a többi kolléga, bár tudtam, hogy nem biztos, hogy ráérnek. Társalogtam nézelődtem, majd Matekovics Hajni két fiát néztem, amint könnyedén végigmennek az akadálypályákon. Akárcsak Kerekes Edit kolléganőm, én is a kispadról néztem , mások hogyan kínlódnak…

Voltak már táborban, többször végigmentek már

világosít fel az édesanya.

Ikertestvérek, nem tudtam megkülönböztetni őket, de egyiküknek nehezen ment a kis fatuskóra lépkedés, többször beakadt a lába. Nem zsémbelt, nem rinyált, nem kiabált, nem is kért segítséget, higgadtan, technikásan megoldotta.

Le a kalappal!

Mondtam magamban.

Gombás-sajtos pizzát is rendeltem magamnak, limonádét is kértem hozzá. Érdekes, amióta nem eszem húst nem kívánom annyira az alkoholt… Yummy étel verőfényes napsütés.

Egy tapasztalt korú férfit

kisebb gubancokkal járó mentőakció során le kellett ugyan venni a magasból. Nem ment végig az akadálypályán, mégis elégtétellel tért haza.

Jót mozogtam!

Adott pillanatban kellemes női sikítozástól volt hangos a pálya: Fodor Edina, a rádiós kolléganőm  mindent kiadott magból. Ferencz Zsolt abban sántikált, hátha Krampusz, a rokonszenves adrenalinos vigyázó tartja a mikrofont, rögzítsék a Kolozsvári Rádió számára a „hangos” élményeket.

Az összetéveszthetetlen, sárga villás bringát Kakassy Boti barátomtól vásároltam… 7-8 évvel ezelőtt talán… 🙂

Lévén, hogy a segítőnek már a nyakában volt a rádiósok kamerája, megragadtam  a profi riportermagnót, s a magasba tartva rögzítettem a kattanások hangját, alkalomadtán pedig a jajveszékelést. Zsolt reszkető lábai nem adtak ki hangot… 🙂

Ennyiből jó anyag lesz

mondta Zsolt, s megköszönte a segítséget.

Ekkor villant fel bennem

a park megnyitásakor, 2014 nyarán elrejtett geoládám: Test your adrenalin level. Hajni ikreivel (szülői beleegyezés mellett), Ákossal és Barnabással elindultunk megkeresni a pontos GPS-koordináták alapján elrejtett dobozt. Nem találtuk. Aztán ráakadtam. Az szerettem volna csinálni, hogy eltávolodom a helyszíntől, s hagyom, hogy a fiúk találják meg. Nem sikerült, mert örömömben felkiáltottam: itt van.

Sebaj, fiúk, legközelebb még megyünk együtt geoládázni?

Késő délután tértem vissza a belvárosba biciklivel

Bántam, hogy az éjszakába nyúló szombati születésnap miatt csak később vágtam neki a bringás útnak, s nem találkoztam a kollégákkal. Sebaj, jövő tavasszal is lesz megnyitó… 🙂

 

Reklámok