FOTÓRIPORT – A társasági tánctábor figurái közé illesztett gondolatok


A következő-következő generáció

Valójában stratégiai tévedést követtem el,

amikor valamiből kifolyólag azt képzeltem, hogy a társasági tánctábort ott folytathatom, ahol 2012-ben abbahagytam. Úgy emlékszem, azóta nem vettem részt a Kolozsvári Társastánc Egyesület által Kalotaszentkirály-Zentelkén szervezett rendezvényen. Úgy gondoltam, csupán felveszem a szálat, s minden a hajdani kerékvágásban halad tovább.

Tévedtem.

Tudom: aki nosztalgiázik, az minden jel szerint öregszik, ám képtelen vagyok elvonatkoztatni a 2011-es bogártelki és a 2012-es kalotaszentkirályi tánctáborok baráti-családi hangulatától. Szegi Márknak, Kocsis Andreának és Pusztai Lindának köszönhetően rendkívül értékes embereket ismerhettem meg. S egyébként is: hány párkapcsolat született és házasság köttetett a kolozsvári magyar társasági táncmozgalomnak köszönhetően…

Így kell csinálni…

Bár valamennyien kiváló oktatók, táncolni csak mértékkel sikerült megtanulnom (2007 óta megszakításokkal ugyan, de jártam táncolni…), de lehet, ez csupán egy mellékvágány: akárcsak az egyetemi tanulmányok esetében, a közeg, az értékes emberek, legalább annyit nyomnak a latban akár a tudás felhalmozása, a figurák elsajátítása.

Szabadtéri táncoktatás

Visszatérve: fel kellett volna ismernem, hogy

már évekkel ezelőtt (radikális) generációváltás következett be, az ilyenkor jelentkező pozitívumokkal és az ellentétes polaritású következményekkel együtt. Bár néhányan kedvesek és segítőkészek, sajnos sokukkal nem sikerült megtalálnom a hangot. Tudom, valamennyien értékes, jó emberek. My mistake.

Számomra a 8 és 7 évvel ezelőtti baráti-családi hangulatot idén Dóri, Jocó és Szami képviselte. Kiválóan táncolnak az új generáció tagjai, mi több, sok-sok hazai és nemzetközi versenyen helyt álltak, ám sokukat más értékek vezényelnek, mások a célok, az eszközök, új úton járnak. S ezzel valójában semmi gond nincs.

Csakhogy ebben a közegben a régi gárda

egyik tagja nemigen találja meg a helyét. Minden bizonnyal bennem van a hiba, nekem kellene jobban alkalmazkodnom, s empatikusabbnak lennem. Ez most sajnos nem sikerült. Ezt pedig, igen, kudarcként élem meg.

A lányok… angyalok

Ugyanakkor egy-két alkalommal hiányzott a sikerélmény és az elégtétel. Konkrétan akkor, amikor a sokkal jobb ritmusérzékűekhez igazított haladó oktatás zajlott, s többünk képtelen volt tartani a lépést. Ám amikor a kezdők és kissé a középhaladók szintjén, újból és újból ismételtük a figurákat, a nap végén úgy éreztem: tanultam valamit. S ezt mások is megerősítették.

Kiváló volt a helyszín, az oktatás minősége, köszönöm szépen, hogy elmehettem!

Egy percig sem bánom, hogy péntek estétől hétfő estig ebben a közegben voltam, s az olcsó repülőjegyek ellenére nem utaztunk Máltára. Ebben más is közrejátszott, persze.

Köszönöm a szervezőknek, az oktatóknak, a 2007 óta kezdőn (rajtam) segítőkön!

Továbbra is a kolozsvári magyar társastánc-mozgalom elkötelezett híve maradok.