FOTÓK – Reggeli élmények Sárgavillás Rózsaszínkével


Egyelőre csak szerényen vágunk neki a távoknak Sárgavillás Rózsaszínkével, de aztán Fellegvár is lesz belőle. Csakis a szmogmentes belvárosi részeket keresem. Tanács?

Érzelmivel messze nem olyan zökkenőmentes a fészekcsere,

mint ahogy azt gondolná az ember, bár „elméletileg” csupán helyszínváltásról  van szó.

Természetesen korántsem mindegy milyen módon történik az elbocsájtó szép üzenet, s valaki mennyire és miért kapcsolódik egy adott fészekhez. Mert az első volt? Az elsőre, ugye, mindenki, minden vonatkozásban emlékszik és kötődik. Vajon mert az ember magáénak érezte, s mert minden négyzetcentiméteréhez emlék kapcsolódik?

Fészekcsere, a vele járó derűlátással és kezdeti szorongással. És ügyintézéssel.

Óriási hozadék a barlangi csend,

s az, hogy végre érvényt szereztem a magamnak tett ígéretnek: reggelente sportolni fogok.

Serény Tibinek köszönhetően ismét használható a tőle rengeteg kellemes élményt (de kulcscsont-törést is) biztosító  Sárgavillás Rózsaszínke, így ma reggel megembereltem magam, s még zuhanyzás előtt nekivágtam az útnak. Egyelőre csak a Sétatérig, az azonnali, közép- és hosszú távú tervek viszont sokkal merészebbek… 🙂

Nyolc évvel ezelőtt sokkal ambiciózusabb voltam, ugye Kertész Levente? 🙂 Mikor megyünk ismét bringázni?

Biciklit javíttattam Serény Tibinél


Bringadoktorhoz kellett vinnem Sárgavillás Rózsaszínkét, amelyet 2011-ben 400 lejért vásároltam Kakasy Botond székelyudvarhelyi haveremtől…

Csak tetőződtek a problémák:

egyrészt hosszú hónapok óta nem használtam, tehát imitt-amott rozsdásodni kezdett, poros volt, az hátsó gumiabroncs lefújódott, mert korábban már kilyukadt és Branea Robi az EKE által szervezett valamelyik biciklitúrán megfoldozta.

Aztán a tegnap este a lánc is elszakadt,

így ma hajnalban tolnom kellett a bringát a központból a Serény Tibi által a Tömösi/Timişului utca 50. szám alatt működtetett biciklijavító műhelyig. Autóval horror lett volna levinni. Facebookon próbáltam a belvárosban működő műhelyt találni, sikeretelenül. A Mócok/Moţilor utcában működött Puremotion bezárt, az Einstein utcában sincs már ilyen szolgáltatás.

Élmény volt egy órát gyalogolni a belvárosból az ipari negyedbe,

az Ószer közelébe. Mennyien rohannak, nyugtalankodnak a reggeli forgalomban: minek is kocsival közlekedni?!

Megálltam az egyik üzletnél, bementem tejterméket és zsemlét vásárolni, hadd reggelizzem miközben Tibi a biciklimet javítja. Már neki volt támasztva egy a kerítésnek. Mikor kijövök egy idős férfi rám mosolyog, mondja, majdnem az enyémet vette el, nem hitte volna, hogy még valaki csak úgy otthagyja a bringáját. Nevetése, kedélyes viselkedése feldobott: kedves is tud lenni valaki korán reggel.

Serény Tibinek füléig ér a szája:

tegnap kislánya született, Blanka. Kedvesen már a tegnap is megjavította volna a biciklimet, ám hagyd örvendjen ennek a csodálatos hírnek.

Ételt visz be a házba, a közeli vendéglőből vásárolta. Mondja, menjek oda faljak valamit. Felötlik benne, hogy elfelejtette kifizetni a tarját. Nem mondom neki azonnal, kifizetem helyette.

Az elárusítónő előbb nagyot néz,

nem tudja, ki vagyok, miért fizetek én Tibi helyett, de azonnal tudja, miről van szó, legyint, egyáltalán nem gond, a jó szomszéd a fellegekben jár, hisz kislánya született. Szocreál környezet, nem elég tiszta a sütő, nehéz szag árad. Nincs saláta, rántotta, ilyen korán mégsem ennék miccset vagy tarját. Csak kenyeret vásárolok, nem enged fizetni. Megköszönöm.

Minőségi munkát végez

Tibi műhelye fele lépkedve fodrászatra leszek figyelmes. Sok minden van ebben a kis zsákutcában, mikroközösség jött létre, jól ismerik egymást az emberek, borbély- és biciklijavító műhely, falatozó működik a környéken dolgozóknak.

Gratulálok a családod új tagjához, Isten éltesse a lányodat!

– megyek vissza a műhelybe, Tibi éppen a bringámat javítja.

Honnan tudod, hogy lányom született?

– kérdez vissza mosolygó tekintettel.

Elfelejted, mivel foglalkozom, Tibi, újságíró vagyok, információt gyűjtök: két szemem videókamera, két fülem mikrofon…

– válaszolom, pedig csak az elárusítónő szólta el magát…

Rekord idő alatt kicserélte a gumibelsőt, megjavította az elszakadt láncot (azt mondta, ügyeljek rá), máris tekertem vissza a belvárosba, még a szerkesztőségi gyűlésre is elértem… 🙂

Mekkora szükségünk van a (magyar) szakemberekre, kispiarosokra, ezermesterekre!

Köszönöm, Serény Tibor!

A vízaknai református kórus is veszélyt jelentett a Szekuritáténak…


Az 1970-es évek derekán a vízaknai református kórus mindent iratát átkutatta a Szeku… Az általam készített fotón Hesz Ágnes, a Hidden Galleries kutatócsoport tagja a “tárgyi bizonyítékokról” a Szekuritáté által készített felvételeket mutatja

A román titkosrendőrség

vallásüldözésének működési mechanizmusát jól illusztrálja, ahogyan eljártak a Nagyszeben vonzáskörzetéhez tartozó Vízaknán működött református kórus esetében: megfigyelés, zaklatás, archívum átvizsgálása és lefotózása.

Érdekes, hogy a megfigyelést éppen egy magyar szeku tiszt javasolta és végezte…

Roppant izgalmasnak bizonyult

a Hidden Galleries elnevezésű kutatócsoport tagjai által összeállított és a Bánffy-palotában december végéig megtekinthető kiállítás.

A Szabadságban megjelent cikkem ide kattintva olvasható el.

Jézus is fenyegetést jelentett (Fotó: hiddengalleries.eu)

Ha magyarként román cégnél jobban keresek, miért dolgoznék magyar vállalatnál?


Akár az Igazi Csíki Sör…

A címben szereplő kérdés, persze, sokkal ütősebb, mint az, amit a minap mondott a K+ Közösségi Térben Csata Zsombor.

A szociológus ódzkodik a hangsúlyosabb megfogalmazástól, ám lényegében ezt mondta a gazdasági etnocentrizmusról tartott előadásában: amennyiben magyarként valaki román vállalkozó által birtokolt vagy román többségű munkahelyen dolgozik, akkor akár 200-300 lejjel több jövedelemre tesz szert, mintha magyar  cégnél fejtené ki tevékenységét.

MIÉRT?

Részletek a Szabadságban megjelent cikkemben.

A Csata Zsomborral készített videóinterjú itt található.

Munkahelyet akarsz váltani? Íme néhány jó tanács Pálfi Szilárd HR-szakembertől


Megelégelted, rendben van, de így kell távoznod a munkahelyedről és búcsúznod a kollégáidtól? (Fotó: HVG)

Nem tudom, hogy milyen munkahelyet váltani,

mert 25 éve ugyanott dolgozom. Azoknak, akik készülnek felmondani, íme néhány hasznos tanács Pálfi Szilárdtól, a kolozsvári Hummark HR-cég vezetőjétől.

Szeretek Szilárddal interjút készíteni

a humán erőforrásokkal, a piaci folyamatokkal, tendenciákkal, munkaüggyel kapcsolatos témákban, ugyanis úgy tartom, jó szakember, rálátása van a kérdéskörökre.

Ezen kívül jó az energiatere, vidám és pozitív gondolkodású, személyisége és viselkedése, beszédstílusa, testtartása, arckifejezése megbízhatóságot, nyugalmat és higgadtságot sugároz.

A munkahelyváltással kapcsolatos cikkem ide kattintva olvasható.

Kikre hárul a felelősség a magyar anyanyelvhasználat kiterjesztéséért?


Bethlendi András nem félt megnevezni a felelősöket (Fotó: Bethlendi Tamás)

Sejtettem, hogy érdekes lesz,

elvégre vitairatot mutatnak be, s olyan fogalmak voltak a napirenden, mint az anyanyelvhasználati stratégia és a gazdasági etnocentrizmus (Csata Zsombor szociológus előadásában). Vagyis miért nem terjesztjük ki az anyanyelvhasználatot olyan helyekre, közegekre, felületekre is, amelyek úgymond hozzánk tartoznak, mi rendelkezünk velük? Illetve, a második fogalom tekintetében: bár egyre hangsúlyosabb az elszakadásunk a román többségtől, már-már teljesen párhuzamos világban élünk, mégis tendálunk újból és újból magyar munkahely, baráti társaság, szociális háló fele vonzódni.

Szerdán nyilvánosságra hozták a Magyar Ifjúsági Központ (MIK) YZ Intézetének vitairatát a K+ Közösségi Térben szerda este, amelynek szerzője Bethlendi András kisebbségjogász, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola doktorandusza.

A Szabadságban megjelent cikkem itt olvasható.

A technológia és a polgárok sodorják veszélybe az európai demokráciákat?


🙂 A karikaturista így látta (Saját felvétel)

A kontinens lakosainak az alapvetően megváltozott technológiai és tájékozódási szokásai,

valamint a sorozatos politikai botrányok, illetve a fogyasztói társadalom szabályainak megszegése mohóság miatt, az erre visszavezethető gazdasági válság következtében alapvetően megingott az európai polgárok bizalma a demokratikus intézmények és a kapitalizmus alappilléreiben – vonhatjuk le a következtetést a november 6–8. között Strasbourgban az Európa Tanács által szervezett Világfórum a demokráciáért (World Forum for Democracy) elnevezésű rendezvény során tartott előadásokat követően.

Helyszíni tudosításom a Szabadság hírportálon olvasható.

FOTÓRIPORT – Hangulatképek: Világfórum a Demokráciáért Strasbourgban


A szó szoros értelemben a fiatalokon volt a hangsúly (Saját felvétel)

A fiatalok közvetlensége, a protokollszabályok rugalmas értelmezése

és a karikaturisták masszív jelenléte és kritikus hangvételű rajzai adták meg az Európa Tanács (Council of Europe) által Strasbourgban immár nyolcadik alkalommal szervezett Világfórum a Demokráciáért (World Forum for Democracy) rendezvénysorozat jó hangulatát.

A világ szinte minden régiójából érkezett résztvevők

joggal voltak fogékonyak az ukránok által szervezett eredeti tiltakozásra: az orosz agresszió elleni megmozdulásra kis méretű, műanyagból készült játékkatonákat hoztak és azt írták, hogy ezeket a gyermekek számára gyártották, ám az orosz befolyás katonái jelen vannak a nyugat-európai politikában, közigazgatásban, médiában.

A rendezvényen készült hangulatképek a Szabadság hírportálon tekinthetők meg.

A polgárok helyett az üzletembereké és a politikusoké a sajtó


A vitafórumon Christophe Deloire, a Riporterek Határok Nélkül (Reporters Without Borders/Reporters Sans Frontiere) főtitkára is felszólalt (Fotó: Európa Tanács / Council of Europe)

A tömegtájékoztatási eszközök hitelességi indexének zuhanása

akkor kezdődött, amikor az ingyenességre szoktatott polgárok nem voltak többé hajlandók fizetni a nyomtatott és on-line sajtó által szolgáltatott tartalomra, a médiaorgánumoknak pedig tulajdonos után kellett nézniük.

Kihasználva a lehetőséget,

a médiapiacra betörtek a politikusok és a sok esetben hozzájuk közel álló üzletemberek, akik fokozatosan meghatározták a szerkesztőségi politikát, jóváhagyva vagy tiltva bizonyos témákat. A médiaintézmények tulajdonképpen a túlélésért harcoltak, s megfeledkeztek arról, hogy az átállás milyen következményekkel járhat. Az sem fordult meg a sajtót irányító és a benne dolgozók fejében, hogy elindultak a lejtőn, a médiafogyasztók ugyanis ráéreztek az irányítottságra és elfordultak az újságíróktól.

Az üzletembereknek fontosabb a nyereség,

mint a szerkesztőségi függetlenség. Nyereség, persze, az is, ha jó pontot szereznek a hatalmon levő politikusoknál, az ászt a legközelebbi versenytárgyaláson akár ki is lehet játszani.

A polgárok nem fizetnek a hírekért, mégis, hogyan várhatják el, hogy a politikusok vagy üzletemberek által birtokolt vagy ellenőrzött sajtóorgánumok, közösségi platformok következmények nélkül szolgáltassák nekik a tartalmat?! Ilyen értelemben a Facebook számára éppen te vagy az érték, a termék.

Kisebbségi helyzetben még számkivetettebb állapotok uralkodnak, de ez már más téma.

A fentiekről és sok más, az újságírók számára érdekfeszítő témákról volt szó a ma zárult Világfórum a Demokrációért rendezvénysorozatán, amely szerda óta tart Strasbourgban.

Ma a világ szinte minden tájáról érkezett küldöttek baráti hangulatban vettek búcsút egymástól (Fotó: Európa Tanács / Council of Europe)

A falusi házban


Vajon kinek az unokája?

Pedig csupán 20 kilométerre van Kolozsvártól,

mégis egy más világ. Főleg az volt: idővel az urbanizáció elérte a megye ezen szegletét is.

Háznak a rendbetételével kapcsolatos kalákában vettem részt, a feladat egy szoba kitakarítása volt. Mások a tetőszerkezetet javították vagy az udvaron levő faépítményeket bontották le.

Idős emberek laktak a házban, majd több évig elhagyatott volt:

szakad be a tetőszerkezet, omlik le a vakolat, pókhálók sok helyen. Előkerültek az évtizedekkel ezelőtt készített, fekete-fehér családi felvételek, dokumentumok, személyes tárgyak, újév alkalmából készített, naptárként használatos Sanex-csempék.

Mennyire más világban éltek ezek az emberek az 1970-es, 1980-as években,

s mégsem voltak boldogtalanok. Kihozták a helyzetből a maximumot, az élet a megszokott rendben zajlott: születés, keresztelő, iskola, érettségi, munka a mezőgazdaságban, eljegyzés, házasság, gyerek, család, nyugdíjazás, halál. Ugyanez a városban is, azzal a különbséggel, hogy a munka a gyárban, üzemben zajlott.

Tizenkilenc éves koromtól, 1995 áprilisa óta dolgozom a lapnál. Nosztalgiáztam picikét a lapszám láttán…

Tradicionalista értékrend,

ahol a becsület, a tisztesség, a munka alapvető értékek voltak. Kisközösség, ahol mindenki mindenkit ismert, az egyén a közítéletnek volt kitéve. Ezzel szemben a nagyvárosban sokszor a mesterkedés, a lopás, csalás, átverés volt napirenden. És az ételhiány. A falu, a föld már nem tudta ellátni a nagyvárosok étkeztetési feladatát.

Elrohadt az ágy, kifakult a huszárfényképből az arc, kisgyermek egy fekete-fehér március 8-i fotón, édesanyának. Elromlott a régi rádió, nem szükséges már az antenna. Megannyi tárgy, amelynek korábban értéke volt, s nagy hasznát vették…

Időutazás Kolozsvártól alig 20 kilométerre…

Jól látom, azt írja, 1945?