Koronavírus-napló – FOTÓRIPORT – Két nap egyszerre (VI.)


Együtt (Saját felvételek)

Mihelyt az ember feláll a laptop mellől,

érzése az, hogy nincs gond: verőfényes napsütés, tiszta égbolt, tavaszi hőmérséklet. Mi is ez a koronavírus?

Nyugatról jön ide minden, még az időjárás is: minden bizonnyal, bármennyire is horrorisztikus is ez a jövőkép – lassan odajutunk, mint más országok. Fel vagyunk készülve erre?

Tegnap mintha kevesebben lettek volna a városban

(fotóriport itt), ma már valóságos szabadidős és kikapcsolódási övezet volt a Főtér és a Sétatér (fotóriport itt).

Nekem szakmai okokból kellett kimennem, de vajon mit gondolnak ezek az emberek, így kell viselkedni egy rendkívül veszélyes járvány idején?

Koronavírus-napló – FOTÓRIPORT – Sok helyen jártam ma a városban: fotóriportot készítettem a WebSzabadságnak. ILYEN Kolozsvár (V.)


Bevetésre várva (Saját felvétel)

Biciklivel közlekedtem,

semmit és senkit sem érintettem meg, fertőtlenítettem a kezemet, nem érintettem meg az orromat, az ajkaimat és a szememet, a munkámat végeztem, dokumentáltam, milyen Kolozsvár a szükségállapot második napján.

ILYEN. Kattins ide!

********************************

A fotókat az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma által 2003-ban felajánlott International Visitor Leadership Program elnevezésú ösztöndíj összegéből vásárolt Canon PowerShot G3 típusú digitális fényképezőgéppel készítettem…! 🙂 Oldies, but Goldies! 🙂

CIKK – Egyéni eseteken keresztül a koronavírus okozta felfordulásról, gazdasági hatásról


Merre tovább? (Saját felvétel)

Arra gondoltam:

szólaltassak meg szájsebészt, egy taxistársaság-társtulajdonost, egy pilótát, egy utazási ügynököt és egy gyógyszertárban dolgozó személyt, s próbáljak egyéni esetek prizmáján rávilágítani, milyen az új koronavírus rohamos terjedése miatt kihirdetett szükségállapot gazdasági hatása.

Az utazási ügynökség vezetőjét Burca Mercédesz kérdezte.

Itt a cikk.

Koronavírus-napló: FOTÓRIPORT – Még a FoodPanda futárai is unatkoznak (IV.)


Szemből senki. Ugyanennyien előznek meg

Ébredés, reggeli hírek feltöltése a WebSzabadságra,

készülődés, szerkesztőség, munka-lavina, majd fotóriport készítése a biciklivel könnyen járható útvonalon: Jókai utca – Sétatér – Kis-Szamos partja – Rózsák-parkja – Donát negyed vége – rádió- és tévéstúdió – Premier szálloda – Donát út – Kis-Szamos Partja – új sportcsarnok – Sétatér – Jókai utca.

Magányosan

Induláskor felhívtam a keresztlányom családját,

ám semmire sem volt szükségük, mindenből eleget vásároltak, a zacskót a bejárati ajtónál hagytam volna, fertőtlenítik, majd beviszik. Az egyik barátomnak is felajánlottam, neki sem kellett kaja. Biztos, van elég piája… 🙂

Nemigen volt kire/mire dudálniuk a gépkocsivezetőknek, pangás volt a Sétatéren, kihalt volt a folyópart, a Rózsák-parkjában viszont aránylag sokan voltak a sportpályákon. Kedvenc kis kommunista-típusú cukrászdám is zárva volt a Donát úti Premier szálloda mellett. Végül a Ghibu-líceum melletti Nicole édességesben ettem Dobos tésztát, s ittam egy egészségtelen kólát.

A néni nagyot nézett, hogy helyben szeretném elfogyasztani.

Mindenki azt kéri, csomagoljam be

– mondta meglepődve. Jobban esett így.

Érkezéskor és távozáskor is kezet mostam

Kifele menet, csak a polárommal fogtam meg a kilincset.

Ettem volna még egy sütit a Főtéren, de kolléganőm értesített, valamit fel kellene tölteni a WebSzabadságra. Épp csak annyi időm volt, hogy két kajafutárral társalogjak néhány percet.

Unatkozunk. Sokan azt hinnék, rengeteg a rendelés. Nagyon sokan elmentek a városból, mi ugyanannyian vagyunk, nemigen forog a kerék. Amikor kimegyünk, csak résnyire nyitják ki az ajtót, átveszik, gyorsan fizetnek. Sokan félnek. Volt, amikor megjelölték, hova tegyük a csomagot, s kint hagyták a pénzt nekünk

Hiszek Merkel asszonynak,

aki még a múlt héten azt mondta: Európa lakosságának 60-70 százaléka megfertőződik az új koronavírussal. Fontos, hogy ne mindannyian azonnal betegedjünk le, hisz az egészségügyi hálózat képtelen mindenkit ellátni.

S reménykedjünk, hogy kiheverjük. Lehet, még most ez elején „jó” elkapni, amíg vannak helyek a kórházakban. Nem vagyunk Kínában, hogy rekord idő alatt többet építsenek…

Egyelőre úgy tűnik, az óvintézkedések ellenére szerencsén múlik, megfertőződünk-e vagy sem. Tartsuk be a szakemberek és a hatóságok tanácsait!

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

(Negyed tíz. Még biciklizem egy kört…)

Koronavírus-napló: FOTÓRIPORT, VIDEÓ – Minimálban Sztánán (III.)


Távolság betartva, tömeg nincs: gyakorlatoznak Sztánán a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület tagjai

Emlékszem:

2003-ban Washingtonban levonultunk a szálloda pincéjébe túlélni a városon átsöprő hurrikánt.  A hotel munkatársai ragtapasszal igyekeztek jobban rögzíteni az ajtókat és az ablakokat, , néhányat préseltlemezzel lefedtek.

Kalapáltak, törölközőket tettek az ajtók és ablakok alá, mindenkinek csak egy maradt a szobájában.

Lementünk a pincébe,

ettünk-ittunk, ismerkedtünk, vigadtunk. Kint nagyidő tombolt. Néhány óra alatt lejárt az egész, este már fényképeztem a hurrikán okozta károkat.

A koronavírus még néhány hónapot eltart, ez „pincézéssel” nem lehet megúszni.

Csütörtökön este csak söröztünk a Bulgakovban,

pénteken is kerültem a tömeget, este kimentünk Sztánára. A Szentimrei-házban a kiváló gondnokon, Albert Ferencen kívül csak a leánybúcsúsok és a medgyesi hagyományőrzők voltak. Szombaton és vasárnap is csak lófráltam, nagyon kevés emberre kerültem kapcsoltba.

Mi lesz az életünkkel? Milyen rendelkezéseit vezetik be a sürgősségi állapotnak? Meddig tart ki a pénzünk? (Elvégre ha nem megyünk sehova, nem fogy el…) 🙂

 

Koronavírus-napló: részleges elszigetelődés a hétvégén (II.)


Minden elismerésem Vigh Andreának, aki professzionákis szinten birtokolja a közgazdaságtani ismereteket. Jó volt a játék, de korántsem illik a posztmateriális értékrendemhez, életstílusomhoz (Nagyosy Gerő felvétele)

Tegnap is minimálisat jártam fel-alá

Délután öttől bevállaltam a premiernek hirdetett CashFlow társasjátékot, majd koronavírus-lavina a WebSzabadságon.

Kiléptem a Bulgakovba, de tovább már nem mentem a többiekkel. Beváltnak látszik a kézfogást helyettesítő könyök-üdvözlés.

Hétvégén részleges elszigetelődés következik:

még ma este kimegyünk Sztánára a Szentimrei-házba (köszönjük, Szabó Zsolt!). Lesznek ott még vendégek, de külön szobában leszünk.

Segítünk Lajcsinak akár istállót takarítani, trágyát hordani, nyergelni, amire szüksége van.

A vonat valóban rizikófaktor,

főleg, hogy Egeresen is megáll, ám mindent teljesen nem lehet kizárni…

Hétvégén a Máriapócson szervezett Huszárfesztiválra lettünk volna hivatalosak, lemondtuk.

Minden azért mégsem lehet lemondani

Józan parasztésszel, körültekintően és óvatosan hátha túléljük ezt az időszakot. A gazdasági, társadalmi következményeire gondolni sem merek… Belénk ivódik a bizalmatlanság, ki tudja, ki hol járt, miért köhög vagy tüsszent. Oda jutunk, hogy megmérgez a bizalmatlanság, elszigeteljük magunkat, mindentől és mindenkitől igyekszünk távol tartani magunkat.

Jövő héttől minden tevékenység leáll, átalakul

Szép tavaszi napok következnek, sok család ellenállhatatlan kísértést érez majd arra, hogy kimenjen a szabadba. Ez viszont emberi kontaktust eredményez.

Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben, ám valószínűség szerint a hatóságok nem tudatnak mindent velünk…

Anikó is kiválóan játszik, sőt!
Bonyolult ez nekem… 🙂
Utolsó lettem, persze…

Koronavírus-napló: Önkarantén emberek között (Enyhe fejfájással) (I.)


“Színház az egész világ” – na, erre azért sok-sok kártya talát, szereztem is 4 pontot… 🙂

Sokkal inkább egybefolynak azok a napok,

amikor alig csinálok valamit. Szerdán például az önkarantén miatt alig-alig tettem ezt-azt. Lapszámfelelős is voltam, ébredés után anyagokat töltöttem fel a WebSzabadságra, majd gyűlés, s aztán este kilencig műszak.

Ebéd előtt kimentem tejfölt vásárolni,

a tejtermékkel sokkal finomabb a zöldpaszuly-leves. Kényszeredetten fogtam meg a bolt bejárati ajtaját, levettem a polcról a terméket, siettem is a kasszához, betartottam a távolságot. Készpénzzel fizettem, de ezen is változtatni fogok. A fizetésemet is így kapom, amennyiben a bankautomatát használom, lehet, még nagyobb a veszély.

Lassan úrrá lesz rajtam is a félelem.

Alkalomadtán, amikor a statikus napok miatt

tevékenység- és ingerszegény a nap, s főleg amikor keveset mozdulok ki a „dobozból”, fájni kezd a fejem. Amikor nagy ritkán valamelyik bevásárlóközpontban járok, akkor a bezártság és a tompa moraj miatt mindig előjön. Ez egyébként – aki ismer, tudjafejfájás nálam csupán évente kétszer-háromszor fordul elő. Tegnap picit fájt: szinte egész nap dobozban ültem.

Estére, kissé kikényszerítve ugyan, de összejött a sörözés a Planetáriumban. Sajnos költözniük kell… 😦 Társasoztunk is, könyökös-kézfogás volt a búcsú. Köszönöm, Adorján! Tele volt a lokál fiatalokkal. Tömve.

Kissé gondolkodóba ejtett,

hogy Szászfenesen karambolozott az egyik Olaszországból visszatért gépkocsi: papírmunka, kapcsolat a rendőrrel, intézkedés, jegyzőkönyv, golyóstoll, pénz átvétele. A jármű a Kolozsvár-közeli településen maradt… Folytatnom kellene?!

Valamivel több mint 3 éve a belvárosban lakom, ám ha továbbra is a szüleimmel élnék a Monostor lakónegyedben, akárcsak 1975-2017 között, akkor most minden bizonnyal gyalogszerrel vagy biciklivel jönnék a központba…

Megfogadom Boti barátom tanácsát

és egy ideig nem látogatom a szüleimet, ugyanis az idősek vannak kitéve legjobban a veszélynek. Meggyőztem őket, üljenek otthon, segítek nekik az élelem beszerzésében (bár Édesanyám mindig jól tervez, s van otthon minden, bőven), a zacskót leteszem a bejárati ajtó elé.

Mivé lett a világ, hogy az ember a Szüleivel sem érintkezhet? (Ez, persze, retorikus kérdés!)

Koronavírus – Akkor most minden álljon le?! (Változtattál valamit a szokásaidon?)


Bezárjuk a világot?

A koronavírussal kapcsolatos apokaliptikus érzés

akkor kerít hatalmába, amikor bekapcsolom a szerkesztőségi vagy az itthoni laptopot (tévét már egy ideje egyáltalán nem nézek). A városban egyébként egyelőre semmi jelét nem érezni a súlyos helyzetnek: minden a megszokott mederben halad tovább Kolozsváron: forgalmi dugó, vendégek a vendéglőkben.

Minden bizonyára, más is változtatott dolgokat,

ezért csak látszat, hogy minden a megszokott mederben halad tovább. Igen, én is óvatosabb vagyok: tegnap részt vettem ugyan egy angol nyelvű, széles nemzetközi részvétellel zajlott kvízversenyen, ilyen viszont nem lesz ám a közeljövőben. Legalábbis egy ideig én nem megyek. Azt hiszem…

A tegnaphoz képest ma már én is változásokat eszközöltem:

nem az általam pártolt közszállítással, hanem biciklivel mentem fel a Monostorra a szüleimhez. Az esti derékmasszázsra is gyalog indultam, ám a patikában töltött idő miatt (Terebesi Karola miatt ezután csak onnan vásárolok…, bármit… 🙂 ) késésben voltam, így az út második szakaszát trolibusszal tettem meg a Mărăști térig. Távol ültem mindenkitől.

Igen, C vitamint is  vásároltam

A józan parasztész azt mondja, ha erős az immunrendszered, talán túléled a fertőzést. Ha elkapod.

No, de akkor maradjunk mindannyian itthon? Együnk, igyunk, hízzunk? Fáj, bánt, elszomorít a bajba jutottak sorsa. Kiráz viszont a hideg, hogy egy ideig nem lesz társasjáték, whist, közösségi esemény. Vagy mégis? A Planetárium búcsúbulira ezért elmennék.

A Máriapócson hétvégén sorra kerülő Huszárfesztiválon

mindenképpen részt szeretnék venni. Vajon nem kellene? Meghívtak, nagyon jól esne nekik az erdélyi testvérek részvétele.

Akkor kaptam frászt, amikor az egyik legjobb barátom ma este nem fogott kezet velem.

Koronavírus

mondta.

Igaz, a napokban én is próbáltam kerülni a kézfogást, az illemszabályok viszont felülmúlták a félelmet.

Továbbra is kitartok amellett,

hogy semmit sem kellett volna halasztani, a most vagy azonnal elvet szükségszerű alkalmazni úgy az érdekes országok meglátogatása, mint bármely más szabadidős tevékenység kapcsán. Életem végéig bánni fogom, hogy nem látogattam meg időben Szíriát, oda 10-20 évig nem lehet menni. A koronavírus miatt viszont, ki tudja meddig, bárhova.

Remélem, marad a május végi Kalinyingrád

és ősszel Szentpétervár. S a szilveszter?!

Sebaj, itthon ülünk, olvasunk, eszünk, olvasunk, számítógépes játékot játszunk, olvasunk, eszünk, sakkozunk online, alszunk, iszunk, iszunk, iszunk. S aztán jövet az intenzív fogyókúra.

Az utóbbi időben éppen a koronavírus miatt kevesebbet mozogtam, gyalogoltam (kivéve ma), többet ültem itthon, s többet ettem: 70 helyett már 72 kilogramm vagyok.

Mit teszek?

  • Kerülöm a zsúfolt helyeket
  • Egyáltalán nem megyek a bevásárlóközpontokba (eddig is csak évente kétszer-háromszor, amikor muszáj volt)
  • Inkább gyalog vagy biciklivel közlekedek
  • Naponta többször mosok kezet
  • Ügyelek, hogy nem kapjon el a nátha, mifene, C vitaminnal és fokhagymával doppingolom magam

Regisztrálj a FreeNow platformon, s adom a kódot az ingyenes fuvarra!


Egyszerű, de perspektívát változtató társasjáték… (Saját felvétel)

Nemrég reggel 9 órakor egy elektromos autóbuszon tartott rendhagyó sajtótájékoztatón vettem részt, amelyről nem csupán a WebSzabadság, hanem National Geographic is beszámolt.

Az esemény folyamodványaként,

a fenntartható fejlődés jegyében a hölgyek 20 lejes felső határig ingyenes fuvarral lepik meg azokat, akik partnerük, a FreeNow platformján regisztrálnak.

A kódot azok között a követőim között sorsolom ki, akik beszámolnak az utóbbi időben tett egy jó cselekedetről.

Siessetek, a kódot csupán március 19-ig lehet felhasználni!

PHOTOS, VIDEOS – „Cold and wet for my feet is like very hot Jordanian sand for yours”


Sunny day with clear sky, excellent vantage point with breathtaking view (Left to right, second raw: Wael from Jordan, Konrád from Cluj/Kolozsvár/Klausenburg and Olga from Russia)

Now that I look in retrospect, I should have prepared our CouchSurfing friend more for the winter hike. I somehow didn’t take into consideration or I simply was ignoring that he’s ONLY 20 and has never been on a similar winter hike in his life.

Only when he was a bit grasping for air on the way up from Răchițele / Havasreketye towards to ridge of the Pietrele Albe / Fehér-kövek did I realize that I should have really INSISTED so that he buys a snow stopper at Decathlon before the hike. I knew that it’s going to be rainy, snowy at best. I also knew that we’ll most probable ascend and descend in knee-deep snow almost all the way.

First stop: Cascada Vălul Miresei / Menyasszony fátyla vízesés

I trusted his judgment at first, especially when I saw that he has boots, but no snow stopper. Neither did Olga and Konrád. I was not at all worried because of them, the Russian lady always comes to hike IN A SKIRT, her husband is also a rough and tough hiker.

Wael is the hero of the day! If he comes to our next hike, he enjoyed this one. If he disappears from the scene, then I should expect a phone call from his lawyer or the Jordanian embassy or consulate in Bucharest… 🙂

At the end of the hike Wael tried to make me understand how he feels:

Cold and wet feet for me are like very hot Jordanian sand for yours

I got the idea… 🙂

During the difficult ascent Laurențiu Vezentan and Csaba, the two highly experienced trail runners came down. Man, they are tough!

Let the pictures and the videos talk!

***********************************************************************

 

Kolozsvári magyar IT-cég a a Financial Times toplistáján


Gratula, Szészinek és a csapatnak!

Jó-jó, azonnal felvetődik a kérdés: mi tesz magyarrá egy céget. Mert azt, hogy mitől lesz kolozsvári, az világos.

Egyrészt magyar a tulajdonos és többségében magyar anyanyelvű alkalmazottak dolgoznak a vállalatnál. Vagy ez mégsem átfogó meghatározás?

Nem vagyok szakember, ám szerintem nem mindennapi eredménnyel büszkélkedhet a Szészi barátom által birtokolt Softech elnevezésű kolozsvári magyar cég: a vállalat felkerült a Financial Times toplistájára.

Részletek itt.

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – A nemlétező Abházia helyett: két világ között, Grúziában (Második rész)


Grúzia szülöttje

Az élménybeszámoló második részéből kiderül, miért fordítottak vissza a Grúzia és Abházia közötti “határról”, Szuhumi helyett hol töltöttük a szilvesztert, mi történt Adzsarával, ellátogatunk a Szovjetunió letűnt Riviérájára…

A cikk ide kattintva érhető el.