Macskás éjféli séta akár a szükségállapot idején. Valami azért mégis változott…


Most is uralják a helyet

Most is a környéken tanyázó macskák kísértek el az éjféli sétán az óvárban

Alig volt sűrűbb a forgalom, mint a szükségállapot idején. Akkor is szinte minden éjjel, de sokszor a hajnali órákban is sétáltam a lakhelyem közelében.

Szinte ugyanolyan kihalt volt a Kaja Tanya-Bulgakov utca, a Főtér – lassan ébredünk fel az éjszakai életre, s jól van ez így.

Mohón falnám a rám szakadt szabadság finom falatjait,

de egyelőre hiányoznak az ínyencségek: kulturális és szabadidős rendezvények, sportesemények.

Micsoda perverz ez a vírus: távol tartatja egymástól az embereket. Lényünk egyik alappillére a társasági élet, az ismerkedés, a másik felfedezése, a kíváncsiság.

Kétirányú radar

Most is összeszorult a gyomrom a rendőrautók láttán,

a zsebemhez kapok: vajon nálam van a „nejlonbugyiba” tartott papír és a személyi? Végigmentem a Jókai utcán, betértem a sétálóutcába, alkalomadtán elbeszélgettem a történelmi intézetnél és az Egyetemiek Házánál szolgálatot teljesítő éjjeli őrrel. Rendszerint csak akkor ásítottam és mondtam, hogy én most nyugovóra térek, amikor a konteókkal hozakodtak elő…

Ismét fel kell fedeznem a várost

Ez nem a bezártság utáni spirituális expedíció: a szükségállapot idején a szakmám és az önkéntesség következtében szinte egész nap jártam fel-alá.

Fel kell fedeznem az újjászületett Kolozsvárt.

Már nem csak enyém az út, az utca, a tér, a körforgalom, amelyeken magabiztosan és veszélytelenül haladtam gyalog, bringával, a Bónis Endrétől kapott és Áprilkának keresztelt robogóval élelmiszerért, orvosságért stb. Már nem érzem úgy, hogy kibéreltem a várost vagy én vagyok a meteorit becsapódást túlélt egyetlen emberi lény. Felszabadító és nyomasztó érzés egyaránt.

Kettős vágás: bánom, nagyon bánom azokat a dolgokat, amelyeket a szükségállapot előtt nem tettem meg, de azt is, amit március közepétől május 15-ig elmulasztottam.

Fordult a kocka: most már (ismét) a munkaadó az úr. Jó így?


Továbbra is nagyon sokan kényszerszabadságon vannak, megnőtt a munkanélküliség, több százezren állást keresnek (Saját felvétel)

Ilyen vonatkozásban Mircea Bravo humorista videója jut eszembe, arról, hogy az krónikus munkaerőhiány alkalomadtán komoly kompromisszumok megkötésére kényszerítette a munkaadókat: szinte bárki jó volt, csak legyen humán erőforrás.

Sok esetben a szakképzés a munkahelyen történt, az alkalmazott visszaélt a jogaival, jelentős volt a humán erőforrás fluktuáció.

Most picit helyére kerültek a dolgok.

Érdekes fejlemény, hogy az új helyzetben

többnyire megváltozott az alkalmazott-munkaadó, illetve a főnök-beosztott viszony, fény derült arra, ki mennyit és hogyan tud dolgozni, milyen kompetenciákkal rendelkezik, mennyire hűséges a céghez, rugalmas-e és képes-e új feladatok ellátására, illetve vállalja-e a munkavégzéssel járó fertőzésveszélyt.

Sokan a szükségállapot ideje alatt is intenzíven dolgoztak, kitéve magukat a fertőzésnek (Saját fotók)

Ahol lehetett, a cégek az otthonról végzett munka mellett döntöttek,

ez viszont új, főleg számítástechnikai és távközlési kihívásokkal járt mind a cégvezetők, mind az alkalmazottak számára.

Aki a 2008-as világgazdasági válságot és ezt is túlélte, az már a dinoszauruszok visszatérésétől sem ijed meg…

Arra voltam kíváncsi, mit gondol ezekről Pálfi Szilárd HR-szakember, a kolozsvári Hummark vezetője.

Cikk itt.

Megszervezik a Kolozsvári Magyar Napokat! Mikor? Hogyan? TIFF augusztusban


Búcsút mondhatunk a ilyen együttlének? (Szilágyi Palkó Pál/TransilvanArt.ro felvétele)

Információim szerint a szervezők jövő héten jelentik be, hogy megszervezik a Kolozsvári Magyar Napokat.

A dátum egyelőre nem ismert, s az sem, a fizikai távolságtartás szempontjából milyen módon tartják meg a különböző rendezvényeket.

Ugyanakkor Tudor Giurgiu bejelentette: a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválra augusztusban kerül sor.

Abban reménykedem, hogy az Untold elmarad,

a kulturális és sportrendezvényeket viszont megtartják.

FOTÓK – Tankolj tele! Sörtöltő állomás nyílt Szászfenesen


Isten hozott a kézműves sörök világába (Saját felvételek)

Míg sok kisvállalkozó továbbra sem folytathatja tevékenységét,

vannak olyanok, akik Kolozsvár térségében most indítják üzletüket, derűlátóan tekintenek a jövőbe: ilyen például a Moldova Köztársaságból származó Igor Leşan, aki pénteken sörtöltő-állomást nyitott Szászfenesen.

Minőségi kézműves sörökkel „tankolhatsz tele”, amennyiben a Kolozsvár vonzáskörzetéhez tartozó település Eroilor utca 378. szám alatt múlt pénteken nyílt sörtöltő-állomáshoz viszel pillepalackot.

A sörkedvelő szomszédok már nagyon kíváncsiak voltak, s már a pénteki hivatalos nyitás előtt bekukkantottak

De Igor Leşan, a RomBeer képviselője arról biztosított, hogy mindenkinek tudnak palackot biztosítani, s választhat a harminc kézműves sör közül, de kilenc borfajtát is forgalmaznak. Az ötlet Európa keleti részéből származik, ő maga is Moldova Köztársaságból származik.

Megnyugtatott: hamarosan Kolozsvár-szerte nyílnak sörtöltő-állomások,

így nem kell majd Szászfenesig autóznunk a folyékony kenyérért.

A benzinkutaknál üzemanyagot vásárolhatsz, itt kézműves, azaz általam élő söröknek nevezett nedűvel tankolhatsz tele. Nincsenek megszűrve, nincs bennük tartósítószer, ezért öt nap alatt fogyasztandók. Ezzel, gondolom, nem lesz probléma

mondta Leşan a csütörtökön tartott rövid bemutatón.

Aki a friss, hideg (5,5 C fokon tárolják őket) kézművest sört kívánja, látogasson el a szászfenesi sörtöltő-állomásra vagy (hamarosan) rendeljen interneten a www.rombeer.ro honlapon. A termékek között természetesen az Igazi Csíki Sör és a Bere à la Cluj több fajtája is szerepel.

Igor Leşan hangsúlyozta: a termékeket közvetlenül a kézműves sörfőzdékből vásárolják, ezért az árak alacsonyak.

A helyszínen készített fotóriportom itt található.

FOTÓK – Vissza a „gyermekeimhez”


Vissza a kezdetekhez… (Saját felvételek)

A patakhoz, a zöld mezőhöz, a dombhoz, a szellőhöz, a gomolyfelhőhöz, a fákhoz és levelekhez.

A kiránduláshoz.

S végre sátorral, hosszú-hosszú idő után

Mert részben elkényelmesedtem én is, de lehet, az új helyzet értékvisszajátszást eredményez. Remélem. Pénteken délután indultunk Kolozsvárról, vasárnap délután tértünk vissza.

Nagyon jól esett, hogy Boti barátom is velem tartott, hosszú idő után együtt kirándultunk, sok időt töltöttünk együtt, ettünk-ittunk, tábortüzet raktunk, beszélgettünk, túráztunk, léháskodtunk, együtt autóztunk.

Szombaton reggel Paróczi Ákos (a.k.a. INTERPOL) is csatlakozott hozzánk, külön élmény a társaságában lenni: értelmes, okos és intelligens ember, vidám, kiváló humora van, mindig jó kedvre derít, unproblematic, bevállalós, pörgős, szereti a természetet.

Bibi a patakba zuhanás után és a mindkét térdében lévő meniszkusz repedés, illetve a hátgerincbántalmak ellenére is hősiesen bírta a szombati 9 órás túrát. GRATULA! A szellentéseinkkel és böfögéseinkkel együtt… 🙂

Csupán el kell indulni, ki kell lépni a komfortzónából,

különböző érdekes, szokatlan, váratlan dolgok óhatatlanul megtörténnek: Gyulafehérváron például az érseki palota udvarán részt vettünk a Kovács Gergely érsek által celebrált misén, a főtéren lévő cukrászda előtti padon pedig süteményt elfogyasztottuk…

Egyelőre csupán szűkebb körben fogok túrázni, kirándulni. Március 16-a óta folyamatosan terepen voltam (újságírói és munka és önkéntesség), lehet, elkaptam a vírust, de tüntetmentes vagyok, s átadom valakinek. Ugyanakkor jelenleg helytelennek és veszélyesnek tartom a csoportos összejöveteleket.

Mircea Coman, köszönöm a GPS útvonalat s azt, hogy anno együtt kirándultunk. neked köszönhetően fedeztem fel Erdély ezen szép helyeit.

Kérlek, kattints az első fotóra!

Irinel


Elbubukált a drága. Parányi lélek…

Nem Columbeanu.

Tegnap felhív Boti,

hangjában nyugtalanság, sietség és aggodalom, nem tudom-e a Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem (USAMV) keretében működő sürgősség telefonszámát. Kérdezem, mi a baj. A macskája a reggeli egér után egy madárfiókát hozott be a nappaliba.

Ő éppen parlamentezett, mondom, felpattanok a Bónis Endrétől (nála nyomtathatsz, fotóalbumot készíttethetsz stb., ajánlom!) használatba kapott Áprilka robogóra, elviszem én a sürgősségre.

Done.

Azt hittem álmodok, a sürgősségen végtelenül kedvesek, segítőkészek, barátságosak voltak a hölgyek, átvették a fürjnek tűnő fiókát, mondták, gondját viselik, mindent megtesznek ahhoz, hogy életben maradjon, s felhívják Botit.

Ja, persze, igen, hogyne, s én vagyok Jimmy Hendrix barátnője, aki a nyelvével gitározik

gondoltam magamban, s elrobogóztam.

Ma az egyik hölgy tényleg felhívta Botit, a fióka túlélte az éjszakát.

Mondom, te, ezek tényleg rendesek. Van ilyen Románia valamelyik közintézményében?

Ébresztő!

Ma a Szent János-kútnál végrehajtott partizánakció (kirobogóztunk, sütöttünk tarját, de kenyeret elfelejtettünk vásárolni) után Bibivel hivatalos és ünnepélyes látogatást tettünk Birdynél. Kiderült, a hölgyek már elkeresztelték az egy-kétnapos fürj- vagy fácánfiókát: Irinel.

Ma délután kirobogóztunk a Szent János-kúthoz ebédelni-vacsorázni

Majdnem kiesett a műfogam,

amikor a hölgy (meghatódottságomban a nevét sem kérdeztem meg) fotókat és videókat mutatott, hogyan gondozták Irinelt (nem Columbeanu!): inkubátor, levegőztető, injekció, Red Bull, mittomén 🙂

Meghatódtam. Ez ritkán fordul elő, de ezek a hölgyek angyalok. Még akkor is meghatottak volna, ha Isten őrizz, Birdy nem éli túl az éjszakát. Hozzáállásuk, profizmusuk, viselkedésük példamutató.

A napokban Bibi, Boti és én hivatalos és ünnepélyes látogatást teszünk Irinelnél.

Az imént emailt írtam Andrei Mihalca rektor-helyettesnek,  elmeséltem a történteket, megkértem, dícsérje meg a lányokat. Asszem, ő a felsőfokú oktatási intézmény rektor-helyettese. Úgy tudom, jófej srác 🙂

Hajrá, Irinel!

Nézd Irinel törékeny kis testét, lábacskáit! Úgy tűnik, Boti macskája, nem tett kárt benne…

Ünneplés után temetés?


Távolságtartás (Saját felvételek)

Kirázott a hideg,

amikor az ortodox húsvét előtt Johannis azt nyilatkozta, hogy amennyiben a lakosság nem tartja be a távolságtartási és más, a hatóságok által előírt szabályokat, a vallási ünnepet temetések követik.

A lelki szemeim előtt láttam az ünneplő családokat, a vidám arcokat, majd a koporsókat és zokogó rokonokat.

Éjfélkor terepen voltam, s azt tapasztaltam, egy-két kivétellel az ortodox hívek visszafogták magukat, távol maradtak a katedrálistól.

Péntektől máig ismét Johannis szavai jutottak eszembe,

s ismét a koporsók jelentek meg lelki szemeim előtt: zsúfolt utcák, terek, üzletek. Mintha a szükségállapot végeztével a vírus is azonnal eltűnt volna. Elpárolgott a félelem, elszabadultak az indulatok, érzelmek: csoportképek, a Kis-Szamos partján szervezett csoportos ivászatok, a régi spotcsarnok előtti motorháztető-pizzázások . Ezeket saját szememmel láttam péntektől hétfő éjfélig.

Minél többen egy helyen

Ennek következményei két hét leforgása alatt jelennek meg. Vajon „örvendenek” majd a temetkezési vállalatok? Igen, megtörténhet, éppen én patkolok el, engem temetnek majd, ám tudom: a lelkiismeretem tiszta minden tőlem telhetőt megtettem, ne kapjam el és ha bennem van, de nincsenek tüneteim, ne adjam tovább a vírust. A szüleimet több mint két hónapja csak 4-6 méteres távolságból láttam. S ez így is marad.
De aki családi összejövetelt, bulit szervez, annak is nyugodt marad a lelkiismerete, ha gáz van?!

Elképedve nézem, amint egyesek azonnal családi összejöveteleket, kisebb bulikat szerveztek. Eddig otthon szenvedtek, sínylődtek, most pedig mintha minden addigi eredményt felrúgva, a hatóságok ajánlásait lehányva belelendülnek az életbe. Azon csodálkozom, hogy egyesek a hatóságokkal szembeni frusztrációjukat, tehetetlenségüket úgy vezetik le, hogy saját koporsójukba ütnek egy szeget.

Alapvető létszükséglet, elengedhetetlen, nélkülözhetetlen

Két hónap alatt nappal-éjjel-hajnalban több katonával, rendőrrel, csendőrrel beszéltem: egyáltalán nem élvezték a helyzetet, kényszerből tettek eleget a parancsoknak.

A szakmámmal és az önkéntességgel járó munka következtében

a március 16-május 15., azaz a szükségállapot időszakában nagyon sokat jártam a várost. A Szabadság nyomtatott és online változata számára terepmunkát is feltételező cikkeket írtam, minden nap bementem a szerkesztőségbe, jelen voltam az on-line gyűléseken, fotóriportokat, videókat, videóriportokat és videóinterjúkat készítettem, tudósítottam a különböző látogatásokról: Szijjártó Péter, majd később az egészségügyi miniszter kolozsvári vizitje stb.

Ugyanakkor a www.szomszedok.ro platformon regisztrált nyugdíjasoknak és a magánúton „szerzett” időseknek élelmiszert vásároltam, számlákat fizettem, a családorvosoktól recepteket vettem át és gyógyszereket váltottam ki, permetezéshez szükséges szereket vásároltam, táblagépet szervizeltettem, kihágási jegyzőkönyvvel kapcsolatos ügyintézést vállaltam.

Hogyan tudtam kávé nélkül élni?

Egyik nap például 44 kilométert robogóztam a városban (Bónis Endre és Reform Copy-Print, köszönöm szépen a járgányt!!!), ugyanis három személy számára a híres Euthyroxot kellett beszereznem.

Azt akartam csupán érzékeltetni: van összehasonlítási alapom arra vonatkozóan, hogyan viselkedtek az emberek a szükségállapot idején, milyen volt a közúti forgalom, milyen kihágások és törvénytelenségek voltak akkor és most, milyen mértékben tartották be az emberek a hatóságok javaslatait.

Helyes (Saját felvételek)

Érzésem az, hogy sokan túlzásnak, fölöslegesnek, mi több, alaptalannak tartják a szakemberek javaslatait, a hatóságok által hozott intézkedéseket, most pedig „bosszút állnak” az eddigi bezártság miatt. Lényegében, sajnos, magukat veszélyeztetik.

Rendben, hölgyeim és uraim, akkor most szabad a pálya, a lakosság térfelén a felelősség. Az eredmények május végéig megmutatkoznak.

Nagyon remélem, hogy tévedek: részben oda jutunk vissza, ahonnan indultunk.

Két vendéglős, egy-egy biciklijavító, fodrász, autószerelő és fogorvos: mit hoz a jövő?


Misti Csaba kolozsvári autószerelőnek alig van ideje saját veterán terepjáróján dolgozni… (Saját felvétel)

Az utóbbi hetekben egyéni sorsokon,

helyzeteken keresztül arra voltam kíváncsi, milyen egy-egy iparág, tevékenységi terület vagy szakma helyzete.

A gazdasági összeállítás a Szabadság mai számában jelent meg, ide kattintva olvasható.

S Z A B A D U L Á S


Fontos kérdés: ezután milyen ismerkedési, párkapcsolat-létesítési lehetőségek lesznek? (Saját felvétel)

Nehogy azt képzeljük, hogy május 15-e után

életünk hirtelen teljes mértékben visszatér a régi mederbe: család- és rokonlátogatás, a szeretteink ölelgetése, dumaparti, kulturális események és szabadidős tevékenységek sokasága, teljesen szabad mozgás. Lehet, a hatóságok (lényegesen) könnyítnek a személyek szabad mozgására vonatkozó korlátozásokon, ám valószínűleg a koronavírus-járvány következtében bevezetett szükségállapot miatt kiadott katonai rendeletekben foglalt valamennyi előírás nem szűnik meg azonnal.

A korlátozások feloldását követően a józan ész, a polgári felelősség kerül előtérbe

Eddig a személyi szabadságunkat és mozgásunkat lényegesen korlátozó politikusokra haragudtunk, most viszont azokra kell majd orrolnunk, akik megszegik a távolságtartásra és a higiéniai szabályokra vonatkozó előírásokat, ők ugyanis nem csak magukat, hanem minket is veszélyeztetnek.

Két hónap bezártság után mindenki arra számít,

robbanásszerűen megnő a közúti forgalom, tömve lesznek a közszállítási járművek, beindul a társadalmi lavina. Ez részben így is lesz, ám szerencsére továbbra is sokan otthon maradnak – félelemből.

Két hónapig valahogy így éltünk. (Saját felvétel)

Az elmúlt 60 nap megtanított mindenkit arra, hogy részben vagy teljes egészében igazat adjon a korlátozásokat bevezető hatóságoknak: a veszély reális, empirikus és egyhamar nem tűnik el.

Ugyanakkor sokakat gondolkodóba ejtett az,

hogy szinte senkinek a rokona, ismerőse, barátja nem fertőződött meg az utóbbi hetekben, hónapokban. Amennyiben valaki a számarányokat veszi alapul azt mondhatja, a város, a megye, az ország vagy akár a régió nagyon kevés lakója fertőződött és betegedett meg. Reális számadatok, ám a villámgyorsan terjedő, láthatatlan vírus senkit sem kerül el – még a brit miniszterelnök is megbetegedett.

Az én “gyermekem” a Természet

Természetesen, hogy én is már azt tervezem, hova utazom a jövő hétvégén. A szabadidejüknek, a kirándulásoknak és utazásoknak élők számára különösképpen fájdalmas volt az elmúlt két hónap: a szabadulás perspektívája annál jobban motivál. A szedentáris életmódot választottak majdhogynem örvendtek ennek az időszaknak, nekik talán paradicsomi hetek múltak el.

Előbb azt fedezzük majd fel, ami közvetlen környezetünből kimaradt. Aztán távolabbra megyünk, de még mindig az országban maradunk. Hány olyan hely van Erdélyben, ahova még nem jutottunk el?

Alapvető fontosságú a bizalom, az egészségügyi biztonságérzet visszaállítása,

a konkrét és minden bizonnyal rendkívül szigorúan betartott higiéniai szabályok mellett az emberek percepciójának alakítása. Úgy érzem, a helyzet továbbra is képlékeny marad, az emberek sok ideig aggódni, mi több, félni fognak egymástól, az utazástól, a vendéglátó egységektől és azok szolgáltatásainak a használatától.

Úgy érzem, 2008-ban csak a pénztárcánkat “zsebelte meg” a gazdasági válság, a mostani a legértékesebb kincsünket, az egészségi biztonságunkat és állapotunkat, a bezártság miatt pedig mentálhigiéniánkat sebezte meg.

Megbántunk mindent, amit halasztottunk, elnapoltunk, elhanyagoltunk, ugye?

Minden át- vagy felértékelődik. Visszagondolva: a rossz is jó, a nehéz is könnyű volt a régi életünkben…

Nos, hová pörgünk jövő péntektől minden hétvégén?

FOTÓRIPORT, VIDEÓK – Így néz ki a kolozsvári új sportcsarnokban létrehozott ideiglenes kórház


Már nagyon régen szó volt róla, ma hivatalosan átadták. Hátha nem lesz szükség rá, s önkéntesként is hiába dolgoztam a helyszínen…

A fotóriportom itt található, a képsorokat ide kattintva lehet megtekinteni.

Lépésről lépésre növelik a közszállítási járművek számát Kolozsváron


Május 15. után kötelező lesz a védőmaszk használata a közszállítási járműveken (Saját felvételek)

Hétközben eddig szinte egyáltalán nem használtam a személygépkocsimat,

a 1990 után a Monostorról közszállítással jártam a belvárosi iskolába, majd 1995 után pedig a munkahelyemrea tömegközlekedés híve vagyok. Nem szennyezzük annyira a környezetet, nem idegeskedünk a zsúfolt forgalom miatt, nincs parkolási gond és kiadás, a trolibuszon olvasni, mélázni lehet.

Az új koronavírus villámgyors terjedése viszont

kissé eltántorított a közszállítás használatától, bár tudom, hogy a buszokat rendszeresen fertőtlenítik. De ha éppen előttem egy fertőzött fogott meg valamit, s hirtelen a számhoz, az orromhoz vagy a szememhez teszem a kezemet?

Inkább gyalogolok, biciklizem, a lakónegyedekben vagy akár a Békás-telepen lakó időseknek pedig Bónis Endrétől (Reform Copy&Print, illetve ingatlanügynökség) erre a célra kapott kiváló robogóval szállítom az élelmet, szerzem be és szállítom haza a gyógyszereket vagy fizetem és viszem házhoz a közmű számlákat.

Korábban egy kedves ismerőstől szerzett elektromos biciklivel

végeztem ugyanezt az önkéntes feladatot, azt viszont visszaadtam, értéke ugyanis 3 ezer euró körül mozog… Sajnos, le sem tudom írni, ki volt a jótevő, nehogy betörjenek hozzá… Jómagam is a szerkesztőségben, riasztóberendezéssel ellátott irodahelyiségben tartottam a csodajárgányt.

Ultrajó, de nagyon drága, s ha történik vele valami, 3 ezer évig kellett volna dolgoznom, hogy kifizessem a kárt

Áprilka (így becézem a robogót) rendkívül praktikus:

gyors, nagyon kevés üzemanyagot fogyaszt, nincs parkolási gond és költség. Hátránya, hogy kevés élelmiszer szállítható vele (eddig elég volt a megtelt hátizsák, így nem volt gond) és esős időben kellemetlen elázni rajta… 🙂

Az élelmiszer bekerül a hátizsákba, s irány az idős személy otthona

Tegnap a Kolozsvári Közszállítási Vállalat (CTP, volt RATUC) vezérigazgatójával beszéltem az eddigi helyzetről és a május 15. Utáni kilátásokról.

Cikkem itt olvasható.

Koronavírus – A vérplazma megoldást jelenthet a fertőzés megelőzésére


A kolozsvári Reform Copy&Print és ingatlanügynökség munkatársai a napokban voltak vért adni. Tisztelet! (Fotó: Bónis Endre/Facebook)

Egészségügyi kérdésekkel nemigen foglalkozom,

de szükségállapot és világjárvány van, alkalmazkodunk a helyzethez…

A véradó központ helyzete szívügyem,

mindannyian tudjuk, hogy stratégiai fontosságú, a szó szoros értelmében életeket mentő egészségügyi intézményről van szó. Művér nincs, amennyiben hiányzik a természetes, leállnak a műtétek.

Az Adriana Sime vezette intézmény helyzetéről írtam volna, akárcsak a szükségállapot kezdetén, ám a kollégáim ötlete alapján az új koronavírus-fertőzés egyik megelőzési módjára is kitértem.

Cikkem itt.