Amikor ma tíz óra előtt tíz perccel
a Kolozs Megyei Törvényszék épületébe érkeztem, Máté András ügyvéd, Molnár Beáta nevelőanyja és a jogi képviselő által tanúskodásra felkért családi barát már a hallban volt. Hallottam, amint gyakorlati tanácsokat ad, kérte a nőt, hogy röviden és lényegre törően fogalmazzon.
Éppen csak kezet fogtam Tiberiu Fărcaş (Curierul de Cluj) és Rostás Szabolcs (Krónika on-line) kollégákkal, s már láttam, hogy Máté András megy be a tárgyalóterembe.
Még legalább hét perc volt tízig,
a tárgyalás viszont elkezdődött, a tervezett időpontnál hamarabb. Most nem voltak kábítószer-kereskedők, bevetési fejmaszkot viselő, fegyveres rohamosztogosok, csend és nyugalom.
A bírónő megkérdezte, kik tartózkodnak a teremben, mondtuk újságírók vagyunk,
követjük a pert. Arra gondolhatott, hogy ne legyünk tanút, a Molnár család közeli barátját meg is kérte, távozzon a tárgyalóteremből, ne befolyásolja az, ami elhangzik, vagy amit Boné Ferenc mond.
Boné nagyon keveset beszélt,
nem tudott válaszolni a bírónak arra a kérdésére, mikor készült el a második pszichiátriai szakvizsgálat. Amikor P. G. tanú, családi barát részletekbe menően ecsetelte Molnár Beáta édesapjának és (a tárgyaláson jelen lévő) nevelőanyjának a traumáját, mintha Boné sírt volna…
A képernyő a bíró és a bírósági jegyző felé volt fordítva, arca nem volt látható, erre csak a hangok alapján következtettünk.
Meglepődtünk, amikor a tárgyalás vége felé a bíró hirtelen ismét hozzánk fordult, s mondta, ne készítsünk hangfelvételt, és ne videózzunk…
Kiss Olivér blogja 