„Papa Francisc” a fost, şi el, prezent la fărşangul din Sândominic/Csíkszentdomokos


Oare Sanctitatea Sa consumă alcool? (Fotografie personală)

Sâmbătă, 2 martie, ne trezim puţin mai devreme, adică la ora 9, pentru ca la ora 10 să mergem cu gazdele noastre de la Consiliul Judeţean Harghita la Sândominic unde, anul acesta, are loc fărşangul din tot Ţinutul Secuiesc.

Adică: de mai mulţi ani comunele şi satele din Harghita s-au unit şi sărbătoresc „praznicul iernii” într-un loc. Rotaţia are loc în fiecare an şi este a 27-ea oară când această sărbătoare este organizată.

Continuare pe portalul de contact român-maghiar Corbii Albi.

Reklámok

VIDEÓ – OMG! Rendőr rövidnadrágban


Ajaj. (Forrás: Infor Trafic 24/Facebook)

Már hétágra süt ugyan a nap, de még nemigen van tavasz. Egy Giurgiu megyei rendőr viszont úgy gondolta, elég a rövidnadrág. A főnökei másként vélekednek. Vizsgálat indult…

 

FOTÓRIPORT – Adrenalinlavinás lézerháború balettharcosokkal (Köszönjük, Lézerharc Kolozsvár!)


Ha jól számoltam, összesen huszonöten voltunk… (Gönczi Vass Ildikó felvétele)

Rendkívül óvatosan, inkább sarkon kellett járnom, egyébként a tegnapi lézerharc miatt izomláz földre teper… 🙂 Már a legelején éreztem, az első death match után, pedig sokat gyalogolok, mászkálok, kirándulok. A lézerfegyveres csapatépítő játék annyira megmozgatja a nem létező izmokat is, hogy másnap a budira is alig tud ráülni az ember. Magam előtt látom, amit Görög-Kocsis Juli mesélt:

Kijött a tag a teremből, forgolódött körbe-körbe, kereste az ellenséget, azt hitte még tart a játék. Nagyon vicces volt, teljesen beleélte magát…

Így történt ez velem is szombaton este: kúsztam, másztam, kerestem az ellenséget, igyekeztem feleleveníteni s gyakorlata ültetni a Counter Strike-os emlékeket – éveken át Coraian Zolinak és a Kopiernikus köszönhetően játszottuk ezt a számítógépes játékot a cég Király utcai székhelyén…

Adrenalin izzadásig

De hát mit sem érnek azok a tapasztalatok: ez itt élőben megy, apukám! Látod, hogy szalad, mint a mérgezett egér, becélzod, s… elbújt. Abban sem vagy teljesen biztos, hogy az ellenfeled. Andor szerencsére nem állította be a friendly fire-t, egyébként mínusz pontjaink lettek volna… S a fegyver automatikusan töltött, szerencsére.

Két death match után (bravó Alpár és Zitz!) jött a két capture the flag. Dugába dőlt minden taktika és stratégia, azt sem tudtam, hol a majom (jó, na, rajtam kívül), hol vannak azok, akikkel támadnom kellene.

Az elesettek gyülekezete… 🙂

A két death match során három dologgal szórakoztam leginkább: a helikopterbe lőttem le valakit, aki állandóan ott kempelt. Találomra belőttem a sötét résbe, hoppá, kigyúlt piros a karácsonyfás díszkoszorú! Elhúzódtam, vártam egy keveset, paff, ismét sikerült. A negyedik után már meguntam, s elmentem a gumiabroncsokhoz. Lehasaltam, s egy szűk résen halomra lőttem az ellenfeleket. Láttad volna, hogy mérgelődtek, el sem tudták képzelni, honnan a gumibaba műfogából lövik ki őket… 🙂 A harmadik szórakozásom az volt, amikor hallottam, hogy a palánk túl oldalán ott az ellenség néhány tagja. Sorozatlövésre állítottam a fegyveremet, felemeltem, s adtam nekik kakaót… Olyan szép piros karácsonyfa lett minden… 🙂

Az operetthadsereg balettharcosai

A fegyver valami hangokat adott ki, rezgett a sisak a fejemen, statikus fényekbe lőttem, amelyekről azt hittem, ellenség, nem másztam be az alagútba, mert a terem rajzán úgy látszott, hogy annak a dekorációs elemnek nincs se be- se kijárata, tehát használhatatlan, de mégis alagút volt, kerestem a majmot, amiről azt hittem, ez bazi nagy plüssmaci. Szóval volt elég izgalom…!

Kiváló volt, mindenki élvezte, jól leizzadtunk, igazi adrenalinlavina. De amatőrök voltunk, erre mondta Csoma Boti, hogy

Szép kis operetthadsereg vagyunk…

Ebből lett a balettharcosok… 🙂 Igazából színházkommandó…

Köszönjük szépen Görög-Kocsis Julinak (Barlangász Juli), Kocsis Andornak és Gönczi Vass Ildikónak (Póker és Barlangász Ildikó) a kiváló lehetőséget! Visszatérünk! (Igen, ügyvéd hölgyek és urak, ez FENYEGETÉS!)

***

Így/itt találod meg a FB-n a többek között csapatépítőre, születésnapra kiválóan alkalmas kolozsvári szabadidőközpontot: Lézerharc Kolozsvar – LTG Cluj Lézerharc-pályájuk a legnagyobb az országban, 800 négyzetméteres. Sokan kell menni, ne kelljen keresgélni egymást a sötétben… 🙂

***

Kérlek, kattints az első fotóra:

Az iráni csomag


Hosszú sor kígyózott az ajtó előtt…

Tavaly szeptember végén még haza sem értünk, s máris eldöntöttük, hogy csomagot küldünk Iránba. Pontosabban a legkedvesebb iráni házigazdánknak, Soroush Bakhtiarnak, kedves feleségének, öccsének és természetesen szüleinek, akik Padenában, Kelet-Irán hegyeiben láttak vendégül bennünket a Kanapészörfölők (CouchSurfing) rendszer segítségével. Kezdetben Soroush azt írta, nem lesz otthon, öccse majd gondoskodik arról, hogy megfelelő vendégszeretetben részesüljünk Isfahán közelében. Végül mégiscsak otthon volt. Egyébként kiderült, a 80 kilométerre levő Shahreza városában tudott fogadni bennünket. Éreztem, feltétlenül azt szeretné, hogy vendégül lásson bennünket. Erre abból is következtettem, hogy az elején csak 40-50 kilométeres távot adott meg a két város között.

Soroush és családja nyitott szívvel

és lélekkel fogadott bennünket. Bár házigazdánk 3-4 hónapja nem kapott fizetést, felesége munkanélküli, húga keveset keres, mégis mindent megtett annak érdekében, hogy kiválóan érezzük magunkat. S sikerült is. Még arra is próbálkozást tett, hogy a különböző turisztikai látványosságoknál ne a külföldieknek megszabott ötszörös árat kelljen kifizetnünk, hanem csupán azt, amelyet az irániaknak kell.

A Dózsa György/Regele Ferdinand utcai nagypostán készségesen adták meg a Mărăşti téri 16-os számú, a volt mozi közelében levő posta-vámhivatal órarendjét. A trolibuszról az OMV töltőállomásnál kell leszállni

Neki köszönhető, hogy eljutottunk a kaskáik nomád törzs sivatagszéli esküvőjére, hozzá kötődnek az isfaháni élmények és a hegyekbe tett látogatás is.

Úgy döntöttük, megháláljuk nekik,

csomagot küldünk Iránba. Hosszú időbe telt, amíg összehangoltuk a vásárlást, mi több, megfelelő dobozt kellett szereznünk, s kínosan kellett ügyelnünk arra, hogy semmi olyasmi ne legyen a csomagba, amelybe az iráni vallási szeku bele tud kötni: újságcikk (szándékosan nem csomagoltam be az iráni élményeinkről írt, három részben megjelent cikket), bizonyos motívumok stb. Főleg, hogy a csomagot éppen a több tucat halálos áldozatot követelő zavargások kellős közepén postáztuk.

Olyan varrottasokat vásároltunk,

amelyekben nincs értelmezhető motívum, s elsősorban a Dávid csillag hiányzik belőlük. Még az ezt megközelítő forma sem található meg rajtuk. Meglett a doboz, a címet angolul és latin betűkkel újperzsa nyelven (fárszi) is kinyomtattam, a feladónál pedig nem a saját címemet adtam meg… Óvatosságból, na. Bár lehet, csak megalapozatlan félelem.

Sok-sok türelem sükséges

Emmával találkoztunk is a nagyposta sarkánál, ott hátul, a Romtelecom épületénél, úgy emlékeztem, ott kell csomagot feladni. Körülbelül 15-17 évvel legalábbis ott kellett. Kiderült, eljárt fölöttem az idő: a Mărăşti téri posta-vámhivatalhoz kell majd fáradni, mondták a nagypostán bent, a fülkénél levő hölgy az órarendet is készségesen megadta, lejegyezte, ugyanis sokan hozzá viszik a csomagokat, s ha már nem tudja kiszolgálni, legalább tájékoztassa őket.  Mert, ugye, a neten nehéz odaírni két sort, hol lehet küldeményt postázni. Éljen a 21. század!

Lecammogtam a posta-vámhivatalhoz,

azaz a 16-os számú postahivatalhoz. Hatalmas sor, természetesen. Szerencsére senki sem szorongatott dobozt a hóna alatt, ők felvenni jöttek. De az ajtón azt írta, mindenkit ott szolgálnak ki. Mire 20 perc múlva sorra kerültem, kiderült, mégsem, azaz küldemény feladásáért előre kellett volna mennem.

Kisebb galiba keletkezett, amikor bejelentettem, hogy mármint én Iránba szeretnék csomagot feladni.

Nú sző patyé!

mondta hirtelen az alkalmazottak egyike. Mondom, de hát ott azt írja, csak Líbiába, Szíriába, s Irakba nem lehet küldeni. Ja, s Afganisztánba. Mindenki rám nézett, aztán a csomagra, a vámos csuklott egyet. Mondom, küldeni akarok, nem onnan származó csomagért jöttem! Fújj, előítéletek és média.

Menjek szépen ki, ragasszam rá a címet, s majd jön a vámos, megnézi, de addig is töltsem ki ezt a formanyomtatványt, amelyen pontosan részletezni kell, mi van benne. S akkor soroltam: színes száraztészta (ilyen nálunk nincs, na, számukra élmény), motívumos textília, varrottas, csokoládé, képeslap, hűtőmágnes. Szépen, darabszámra, súlyra.

Aztán jött a vámos:

Dumitale cu Iranu’?

Io, dară!

Mindenki szeme rajtunk. Szépen egyenként kiveszi a doboz tartalmát, hümmög. Vele együtt az egész várósereg.

Mare sărăcie în Iran…

Mondja, majd kiadja a parancsot:

Împachetaţi!

S diszkréten magamra hagy. Bármit betehettem volna még a „nukleáris fegyvereket fejlesztő, terrorista országba” küldendő kartondobozba. Volt ám nálam minden: marker, olló, golyóstoll (kettő is, ha kifogy az egyik, mégse ezen múljon), kis, közepes és nagy ragasztószalag, sötét barna és átlátszó is.

Mintha kissé húzódoztak volna az emberek, amikor a nagyocska dobozzal előre mentem, s bekiáltottam az ajtón, csak úgy heccből:

Gata pachetul pentru Iran!

Kérdeztem a vámostól is, mikor adtak itt fel csomagot Iránba. Nézése adott választ.

Lemértük. Két kiló kilencvenkilenc. Leadtam a formanyomtatványt, a csomagot, beírták a rendszerbe. Nézi a nő a feladó címét. Kérdi, mi van ott, ház? Mondom, nem. Tömbház? Az sem. Aztán leesett neki. S az is kiderült, a hölgy magyar.

Az azonosító szám alapján követem az iráni csomagot. Bár azt mondták, a perzsa országban kialakut rendkívül feszült politikai helyzet, a tüntetések, gyújtogatások, a bizonytalanság miatt lehet, Bukarestből visszaküldik, legutóbb még azt írta ki a Román Posta nyomkövető szolgálata: küldemény elhagyta a román fővárost. Csakhogy meg is kell érkeznie… 🙂

FOTÓRIPORT – Száz euró mellett az ukrán forgalmi rendőr még 200 lejt is kivett a pénztárcámból!!! (Negatív élmények által beárnyékolt kárpátaljai hosszú hétvége…)


Úgy döntöttünk, csatlakozunk a Hám Péter által a bukovinai hegyekben tervezett hosszú hétvégés kiruccanáshoz. Nem ezt bántuk meg, hanem a negatív élményeket.

Hadd meséljenek a fotók és az őket kísérő rövid szöveg. Kattints az első felvételre:

Ciprus, a törökök által megszállt oldal: katonai övezet, bilincs, zárka, polgári per és katonai bíróság, pénzbírság


Varosha, Észak-Ciprus: bemész, őrizetbe vehetnek, letartóztathatnak, de akár le is lőhetnek, ugyanis első kategóriájú, szigorúan őrzött török katonai övezet… (Fotó: Al Jazeera)

Hát… hogy is írjam: meg kell még emésztenem, lelkileg fel kell még dolgoznom a történteket, s aztán talán írni is tudok róluk részletesen… Valamikor, valahol… Május 4-én, csütörtökön szabadultam, pénteken, május 5-én hajnalban értem haza.

Nos, de mit tesz az újságíró, ha tiltó táblát lát? Bemegy, behatol. Tudja, hogy rejtenek, titkolnak valamit, s azt a nyilvánosság elé akarja tárni, exkluzív fotókat és videókat készít, dokumentálódik. Kidobják az ajtón, bemászik az ablakon, kidobják az ablakon, bemászik a kéményen… 🙂

A barátok ezekkel fogadtak pénteken hajnalban a kolozsvári repülőtéren… 🙂

A Sallai János kezdeményezte csodálatos ciprusi kiruccanás után (április 20-25), sőt még ennek befejezése előtt (április 24-én) egyfajta kényszerszabadságra (május 4-ig), illetve, ahogy Telegdi Andi kiválóan fogalmazott, kényszerházasságra ítéltek Róberttel az Észak-Ciprusi Török Köztársaság (csak Törökország ismeri el, senki sem segíthet, ha bajba kerülsz, konzuli segítséget sem nyújhatnak sem a magyarok, sem a románok) hatóságai: a „sima”, a forgalmi, a speciális, a politikai, s a katonai rendőrség. Volt polgári per, 500 euróért feltételes szabadlábra helyezés, katonai bíróság, ítélet, 800 eurós bírság (az ügyvéd összesen 400 euróba került, 200-200 fejenként), SZABADULÁS.  Akárcsak ebben a sorozatban. Csakhogy én nem kábítószert csempésztem, hanem újságírói munkámat végeztem. Nem ezzel a céllal, nem küldetésben mentem oda, de ellenállhatatlan volt a kísértés…

A vádak:

Elsőrendben: törvénytelen behatolás első kategóriájú, szigorúan őrzött és szigorúan tilos török katonai övezetbe, Varosha szellemvárosba. Másodrendben: engedély nélküli behatolás első kategóriájú, szigorúan őrzött és szigorúan tilos török katonai övezetbe. Harmadrendben: fotók és videók készítése első kategóriájú, szigorúan őrzött és szigorúan tilos török katonai övezetben.

Köszönöm elsősorban a szüleimnek, a barátnőmnek és a szűk baráti körömbe tartozóknak az erkölcsi, lelki és anyagi segítséget! Köszönöm, hogy itthon is fű alatt maradt az ügy, s minden jel szerint a vizsgálati fogság, a kivizsgálás, a polgári per során és katonai bíróságon zajlott per alatt a ciprusi török hatóságok nem jöttek rá, hogy újságíró vagyok…! Ellenkező esetben…

 

NE menj be!