Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Bevizelős’ Category


pelikan1

Mi lett veled védtelen állat? (Fotó: Simion Margit)

A Bătrâna-csúcson és annak környékén megejtett szombati kirándulás kapcsán, pontosabban a “hiúztámadást” követően ötlött fel bennem: vajon mi van a szeptemberben a Kolozs megyei Telekfarkán (Câmpeneşti) észlelt pelikánnak. A kicsi drága, védtelen és eltéved madár(ka).

Korábban két cikket is írtam róla, követtük sorsának alakulását.

Egyébként hasonló esetekben hívható a Milvus Csoport segélyszáma: 0722 – 533816

Nos, ez a végkifejlet, ide kattintva olvasható a cikk… 🙂

***************************************************

A Duna-deltába történt áthelyezése során készített videó:

Read Full Post »


kresz

Read Full Post »


kicsi

Neki is tetszik, amit lát… 🙂

Read Full Post »


Immár 12 éves, 2004-ben gyártották, alig van rajta több mint 103 ezer kilométer. 18500-zal vásároltam 2006-ban jó sok pénzért, segítettek a holland és a hazai barátaim. Másra sohasem lesz pénzem, hacsak nem fénymásolok eurót vagy csoda nem történik, így ki kell tartania, amíg élek. Ő a híres-rozsdás Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker (nem ám vékony Pathfinder) Especially Limited Edition (DSGCPELI). Eladni már nem tudom, mert az újra forgalomba íratási díj több, mint a kocsi jelenlegi értéke, amit körülbelül 70-500 euróra saccolok, az esetleges vevő aznapi hangulatától függően. A reális ár olyan 300 euró, azaz 30-cal több, mint a havi nettó jövedelmem.

daciagrandcherokee

Kemény legény

Pénteken délután hatkor indulni akarok. A központi zár (van ám neki ilyen is!) még nyitja az ajtókat, de a motor nem indul, a fények is csak halványan jelennek meg a műszerfalon (bord… 🙂 ). Felhívom azokat, akik várnak rám, beletelik ez egy kis időbe, mondom. Felhívok 7 ismerőst. Mindenki foglalt.

Szerencsére van úgynevezett bebikázó kábelem, de az utcában nem akar senki sem áramot adni, mert

elromlik a fedélzeti számítógép

Na, ne félj, én szívesen adnék neked áramot, nekem olyan nincs. De áramom se.

Szerencsére az egyik szomszéd bátor és villanyszerelő. Vagy fordítva, de mindenképpen mindkettő. Ő ad. Nagyon nehezen, második próbálkozásra elindul a motor. Még a kábelek is kiforrósodtak. Öt perc múlva a villanyszerelő és bátor és szomszéd azt mondja, állítsam le, s ha nem indul újra, akkor az akkunak annyi. Nem másért, de már fogytán az üzemanyagom. Megteszem. Persze, hogy nem indul újra. Azt mondja, szaladjak el a Petrom benzinkútig, vásároljak egy akkumulátort, ő itt lesz, amíg visszajövök, segít beszerelni. Remélem is, hogy marad, mert az ajtókat nem tudom becsukni (a bal elsőt nyitni sem, mert a mechanikában meghibásodott valami, Zitz ne röhögj annyit!). Igazából nem aggódom, hagyja csak ott nyitott ajtókkal, nincs mit ellopni belőle. Lopás ellen be kellene biztosítanom, hátha valaki rá fanyalodik, elcseni, s minden bizonnyal többek kapok érte, mint 300 euró… 🙂

kicsi

Ott az a piros kocka az éjjel-nappal nyitva tartó autós bolt a Fenesi úton…

Elmegyek a Parâng utcán levő benzinkútig, furán néznek rám, amikor akku felől érdeklődöm. Nincs. Az autós üzlet hatkor bezárt, beülök egy taxiba, irány a Fenesi úton levő non-stop autós bolt. Veszek egy akkut a taxisofőr segítségével (szerencsére leállította, majd újraindította a taxi órát), visszük is a parkolóhoz, szerencsére a bátor és szomszéd és villanyszerelő még ott van, de már menni készült. Közben megérkezik Zitz barátom is, akit éppen fizioterápiáról rángattam oda segíteni. (Köszi, Zitz!). Próbáljuk kivenni a régi akkut. Eszembe jut, hogy a csomagtartómban (ahol a Daciához feltétlenül szükséges kalapács, csavarhúzó és drót is található!) van olyan spéci kulcs, amit még István bácsi szomszédunk készített nekem, az akkut rögzítő spéci csavar kicsavarására. Csak azok tudhatják, miről van szó, akinek Solenzájuk van. Nem feltétlenül a csavar sépci, de csak ilyen szerkóval lehet elérni.

monbat akku

Nekem nem ez a jó méret. Várj. Nekem ez a méret nem jó. Pillanat. Ez a méret nekem nem jó. Még egyszer. A Solenzámba nem ez a méret a jó. Na így.

Próbáljuk betenni az új akkut. Nem talál. Sebaj, a bátor szomszéd lehajlítja a tartó egyik vállát. Még úgy sem sikerül. Ráeszmélünk, hogy nem jó a méret. Puff, Zitz kocsijába be, boltba el, a cserét megejtettük. Szerencsére így le tudom adni a régi akkut is.

Vissza a helyszínre.

Tesszük be, talál (ja, még mielőtt elment volna, a szomszéd visszagörbítette az akku helyének a vállát…).

Kocsi indul. Csupán a plusszon levő szorító lóg picit, éppen 12-es méretű kulcsom nincs, de annyi baj legyen. Elmegyek (most már kocsival) ugyanahhoz a Fenesi úti autós bolthoz (az elárusító majdnem beesett a pult mögé amikor ismét meglátott…), veszek egyet. Mégsem kell, eléggé szoros.

Hat éves volt az akkor 145 lejért vásárolt Rombat típusú akkumulátorom. Az azelőtti (gyári) ugyanennyit bírta. Remélem, a mostani, 195 lejes Mombat ugyanennyi ideig lesz hű hozzám.

Újjászülettek a műszerfalon a fények, másként világítanak a fényszóróim is. El kell még mennem a Bartók Béla (a papírokra az elárusító Bellát írt…)  utcába, ellenőrizzék a töltést vagy mi a frászt, s aztán jár érte garancia is.

Ja, s még a téli gumiabroncsaim vannak fent. Azokat is le kell cserélnek. Óvom kell őket, kettesével vásároltam őket, két évbe telt, míg négy lett belük… 🙂

Hatkor ültem be a kocsiba, fél kilenckor indult el. 🙂 De legalább nem hagyott az úton. Csak a parkolóba… Éljen a DSGCPELI!

Read Full Post »


boc marcius 15 biasini

Sajnos nincs européer ellenjelöltje… (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Külföldön voltam jó néhány napot, s csupán most szembesültem Emil Boc kolozsvári polgármester bakijával.

Szavai eszembe juttatják a politikailag teljesen inkorrekt

“cigány, de rendes,”

“román, de megbízható”

szintagmákat, amelyek az általánosítások és az előítéletek iskolapéldái.

Polgármesterünk ennyire nem érez rá a szavak súlyára, azok jelentéstöltetére? Vagy freudi elszólás?

Papp Attila Zsolt cikke és az ezt követő vita a Főtéren.

Read Full Post »


Read Full Post »


1

Nagy a buli… (Fotó: Unicum Lovagok/Suler)

Természetesen, hogy az új, szokatlan, innovatív, más szórakozási lehetőség ismét Lóri barátomtól indult – nem is tudom, mikor voltam utoljára metál, szakszóval ebben az esetben állítólag agro rock koncerten. Tegnap este a thrash és heavy metált jásztó magyarországi Akela együttes egy számomra új helyen, a Claudiu Mărginean üzletember (valamikor az övé volt a Roland Garros, amely hatalmas botrányokat eredményezett Kolozsváron) által teljesen átalakított volt Favorit mozi helyiségében koncertezett. Ez most az Urania Palace. S nem is akárhogyan, hanem igazi metálosan… 🙂

Eszembe jutottak azok az idők, amikor szinte derékig ért a hajam (otthon megvan, 2000-ben vágattam le), az Apáczai Csere János Elméleti Líceum „elit osztályában”, az A-ban mindhárom fiú (Esztergár Zoltán, Tóbiás Tibor és jómagam), nagy metálos volt. Raktak is ki óráról mert közben a hajunkat igazgattuk vagy vágtuk le az elkopott végét… Hosszú hajunk miatt ballagni sem igazán akart engedni az egyébként progresszív gondolkozású Szilágyi Júlia egykori igazgatónő, mi már le is mondtunk az ünnepségről, aztán kiegyeztünk, hogy lesz zakó és maradhat a bekötött hosszú haj, a pantalló helyett pedig farmert veszünk, olyan metálosan… 🙂

Bevallom, nem hallottam az együttesről. Elismerem, teljesen kiestem a régióbeli, hazai és európai metál és rock életéből, bár volt osztálytársam, Esztergár Zoltán az Ercsey Feri által dédelgetett Voices of Silence együttesben játszott, egy ideig követtem tevékenységüket.

Alaposan készültünk ám a tegnap esti eseményre. Csép Rékával meghallgattunk néhány számot a neten, kinyomtattuk és igyekeztünk megtanulni a számunkra legkedvesebb számot, a Fejetlenséget. Ezt sajnos nem játszották… 😦

Igen kellemes volt a helyszínen úgy a híres Unicum Lovagok két tagjával, mint az inkább népi hagyományok iránt érdeklődő Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) két alaptagjával találkozni… Ők is meglepődtek, de hát még én…

Igaz ugyan, hogy egy Kolozsvárról származó, de az Egyesült Királyságban élő hölgy miatt kétszer-háromszor majdnem kihívtam a rendőrséget, azt viszont nem gondoltam volna, hogy a koncert végeztével éppen az ajtónál várnak a városházához tartozó kékruhásokkal együtt… 🙂

Eléggé kiviseltük magunkat, de ez az a hely és idő volt… 🙂 Tudom, az outfit korántsem egy heavy metál koncertre való, de vasárnap lapszámfelelős voltam, munkából mentem a koncertre. Megbocsátható? 🙂

Read Full Post »

Older Posts »