VIDEÓ- és FOTÓRIPORT – „Csak arra kérem a Jóistent, ha elvesz, vegyen el hamar, ne szenvedjek”


idos no
😦

Szívszaggató volt hallani, amikor hétfőn a Gondviselés Segélyszervezet (www.gondviseles.org) és az Erdély Mentőcsoport (www.erdelymentocsoport.wordpress.com) által szervezett aranyosszéki humanitárius segélyakción a címben szereplő „fohászt” fogalmazta meg a sinfalvi Bencze Erzsébet. Vajon ennyire megunta már az életet? Szenved? Vérfagyasztó arra gondolni, hogy majd lehet mi is ide jutunk. Vajon mi is egyedül, elszigetelten éljük le életünk utolsó éveit? Boldogtalanok leszünk?

Érdekes párhuzamot vonni a CERT által nemrég szervezett (tizenegy éves az itthoni asztali számítógépem, kiakadt a linkelés, itt érhető az akcióról írt blogbejegyzésem: https://koliver.wordpress.com/2014/12/14/fotoriport-segitesz-segedkezel-vagy-lelkiismeretedet-nyugtatod/ ) és az unitárius egyház által szervezett humanitárius segélyakció között: előbbi a Gyalui-havasokban túlnyomó többségükben elszigetelten élőket segítette, utóbbi pedig a villanyáram és sok esetben a metángáz nyújtotta kényelmét élvező egyház híveit lepte meg karácsonyi ajándékcsomaggal. Mindkét kategóriának szüksége van segítségre: előbbiek és utóbbiak is igen nehéz szociális helyzetben élnek.

Valljuk be: lényegében képtelenek vagyunk változtatni a helyzeten, ezért engem a tehetetlenség érzése emészt és gyötör.

 

kicsi
Bencze Erzsébet egyedül él

 

Az emberi léthez nem méltó halálvárás

 

Lélekszaggató volt látni a tehetetlen, mások kényének-kedvének kiszolgáltatott öregeket. Egyik esetben a segélycsomagot az ugyanazon udvaron lakók vették el – majdhogynem kivették a dobozt a kezünkből. Náluk hagytuk, az öreg néni amúgysem tudott volna mit kezdeni vele. A Mócvidéken riglivel és lakattal házba zárt, szellemi beteg néni jutott eszembe, akit a szomszédok tartanak élve. Olyan ő, mint egy paradicsompalánta. Van. De legalább van, aki ügyel rájuk. Pontosabban életben tartják még őket. Ezzel szemben például a nyugat-európai és amerikai idősek világkörüli útra mennek, aggmenházakban élnek.

Azt éreztem, Aranyosszéken és a Gyalui-havasokban az emberi léthez nem méltó halálvárást látom. Szemben a világkörútakkal és aggmenházakkal…

kicsi1
Mélázva

 

A kommunista rendszer hozta ilyen helyzetbe őket

Szerintem képtelenség, hogy a kommunista rendszer által ilyen helyzetbe hozott emberek (tulajdonképpen hiába dolgoztak, a nyugdíjuk alig pár száz lej…) visszasírják az 1989 előtti időket. A kommunizmus csődbe juttatta az országot, éheztünk, s a sors iróniája: nagyon sokan az elhagyatottsággal, elszigeteltséggel, egyedülléttel, a kilátástalansággal fizetnek az 1989 előtti rendszer bűneiért. Igen, ismét a kisember húzza a rövidebbet.

S egyébként is, vajon most, ebben a hidegben és sötétben mit csinál egyedül Erzsi néni a házban? Vajon meddig él még? Vajon a segélycsomag helyett vagy kiegészítéseként legközelebb nem kellene egy meleg levest vinni neki? Vagy finom másodikat, akár flekkent. Vajon mikor evett utoljára pizzát például? Evett egyáltalán?

Igen, s sok esetben legalább annyit jelent, ha elbeszélgetünk öregeinkkel. A jó szó, az odafigyelés, az érdeklődés szinte gyógyító hatású. Néhány pillanatra elfeledteti velük a kilátástalannak tűnő helyzetet.

Tudom, hogy a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai közül néhányan ezt is csinálják. Tisztelet nekik!

Panaszkodsz arra, amid van? Legközelebb gyere velünk!

Olvastam valahol, hogy egy társadalom fejlettségének és humanizmusának a fokmérője az, ahogyan az időseket és az (elsősorban) szellemi fogyatékkal élőket gondozza, kezeli. Nos, ilyen vonatkozásban fagyponton állunk.

A két segélyakción történő részvételem erkölcsi tanulsága: elégedje meg azzal amid van, ne panaszkodj annyit semmiségekért. Komolyan mondom: a panaszkodókat arra kötelezném, egy-két napig éljenek úgy, mint azok, akikkel a Gyalui-havasokban és Aranyosszéken találkoztam…

Köszönöm mindazoknak, aki lehetővé tették a részvételünket!

*********************************************************************************

A fotóriport itt tekinthető meg: http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPhotoReportScreen.vm/id/110768

A videóriport itt található: http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/110805

*********************************************************************************

FOTÓRIPORT, VIDEÓ – Így is keresték a Tusványoson eltűnt tinédszert


tofalvi csaba1
Láttad? Értesítsd az édesapját, Tófalvi Csabát a 0744-152913-as mobilszámon!

Sajnos a fiatalember még nem került meg … 😦

A keresés során készített videó ide kattintva tekinthető meg.

A fotóriport, amely tartalmazza a fiúról készített fényképeket is, itt található. 

Ha láttad, értesítsd az édesapját, Tófalvi Csabát a 0744-152913-as mobilszámon.

Korábbi blogbejegyzésem itt.

 

VIDEÓRIPORT – Itt mellettünk nélkülöznek


kicsi
Öröm és reménység

Persze, értem én, most karácsony közeleg, fát díszítünk, ajándékokért loholunk, senki sem akarunk kifelejteni a sorból. Mások pedig közvetlen közelünkben…

Korántsem mondható, hogy érzelgős típus vagyok, de figyeljétek meg azt a kitörő örömöt a videóriport negyedik percénél. Megható…

A videóriport ide kattintva tekinthető meg.

A fotóriport itt található.

FOTÓRIPORT – Szívből reménységet és… karácsonyi ajándékcsomagot


akcio 011
Van ennél… nehezebb?

Nem minden esetben az elkeseredés és a kilátástalanság rítt le azok arcáról, akik mélyszegénységben élnek a Kolozs megyei Aranyos-mentén. Őket tegnap délután és este a Magyar Unitárius Egyház, a kolozsvári János Zsigmond (Unitárius) Kollégium, a Gondviselés Segélyszervezet, az Unitárius Óvoda és Bölcsőde, a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség és az Erdély Mentőcsoport közös karácsonyi humanitárius segélyakciója során többek között tartós élelmiszerrel, lábbelivel és egy esetben háztartási eszközzel lepték meg az önkéntesek.

A december 20-i, késő este véget ért akció a kedden elkezdett segélynyújtás folytatása, amely során a csomagokat szintén felekezeti hovatartozástól függetlenül osztották szét a diákok és az önkéntesek.

A Gondviselés Segélyszervezet és az Erdély Mentőcsoport önkéntesei egy kisbusszal és egy személygépkocsival indultak útnak. Bár – akárcsak a tavaly – rendkívül súlyos szociális helyzetben levő családoknál hagytak segélycsomagot, a hatás nem volt ugyanaz: néhányan ráébredtek arra, hogy akárcsak szinte minden másara, erre is immúnissá válhat az ember. Vagy tavaly csak a sokkhatás tette olyan nehézzé a helyzetet?

*********************************

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

*********************************

FOTÓRIPORTOK – Pilismaróton segédkeztünk az Erdély Mentőcsoporttal és a Gondviselés Segélyszervezettel (FEJLEMÉNNYEL)


erdely 042
Homokszákolás. A hátgerincük… 🙂
csapat
A csapat Pilismaróton (balról jobbra): Józsi bácsi (Életjel Mentőcsoport), Attila, Misi (guggol), Erika, Turi Laci (Életjel), Olivér, Szilamér (guggol), Ferenc és Szabó Laci

Vasárnap este indultunk Kolozsvárról, hétfőn hajnalban értünk a Budapesttől 45 kilométernyire észak-nyugatra, a szlovák határ közvetlen közelében levő Pilismarótra. A vészhelyzet miatt a község egy részét kilakoltatták.

Hajnali négytől aludtunk egy kicsit a helyi sportcsarnok udvarán, majd kivittek a kilométeres gátra… Megerősítettük a töltéseket, homokzsákokat készítettünk elő, műszaki biztosítást hajtottunk végre partnerszervezetünk, a szolnoki Életjel Mentőcsoport búvárai számára, szervezési háttérfeladatok ellátásával foglalatoskodtunk.

Adott pillanatban úgy tűnt, elszakad a gát, s veszélybe kerülünk. Hirtelen nyüzsgés lett. A gát túloldaláról 2-3 méter mély víz zúdult volna ránk….

Bár kint aludtam, két kollégám horkolása miatt az éjjel csak 2 órát és 49 percet sikerült aludnom… Elnézést kértek mindketten, nem tehettek róla, nem volt szándékos. Persze, hogy nem neheztelek rájuk. 2001 óta önkéntes véradó vagyok, makk egészséges, csak a horkolásra vagyok allergiás.

Ma fél hatkor ébredtek a többiek. Itt befejeztük a feladatot, úgy tűnik, ma körülbelül kilométerre levő Mohácsra kell mennünk segíteni.

*****************************************************************************************

Az első fotóriport itt.

A második fotóriport itt.

A Turi Lászlóval készített videóinterjú itt található.

Légi fotók az elárasztott területekről.

FOTÓRIPORT – Árvízvédekezés Pilismaróton

VIDEÓRIPORT – Magyarországon segített az Erdély Mentőcsoport és a Gondviselés Segélyszervezet

*****************************************************************************************

FEJLEMÉNY1 (2013. június 12.): Itthon. Ma hajnali fél háromkor érkeztem haza a magyarországi bevetésről.

*****************************************************************************************

Az Erdély Mentőcsoport vasárnap indul segíteni az anyaországi bajba jutottakon


arviz helikopter
Szükség van a segítségünkre! (Fotó: http://www.index.hu)

Az anyaországiak számára, ugye, nem meglepetés, hogy nő a Duna vízszintje. Jó előre készülnek rá, s amellett, hogy amikor a politikusok kivonulnak a gátra (ők különítik el a szükséges anyagiakat…), izzanak a kamerák piros lámpácskái, s akkor mindenki serényebben dolgozik, meg éppen akkor érkeznek az 1 tonnás homokzsákokat szállító helikopterek, no, mindezek ellenére odaát komolyan veszik a veszélyt. Ugyanakkor tesznek is annak érdekében, hogy elkerüljék a bajt. 2010 decemberében korántsem ezt tapasztaltuk Albániában, amikor a szolnoki Életjel Mentőcsoport és a KARISZ – Nemzetközi Speciális Mentő Szövetség segítségével mentem le a balkáni országba önkénteskedni. Ott mindenki arra várt, hogy apadjon a vízszint. Nem másért, de legutóbb is ezt tették, s bevált…

Nálunk rendszerint meglepetésszerűen nő meg valamelyik folyó vízszintje…

Az időzítés nem véletlen: az Életjel Mentőcsoport szakemberei szerint vasárnap lesz igazán szükség ránk, amikor több helyen kritikussá válik a helyzet. Még nem tudni pontosan, hova irányítanak bennünket. Három éve folyamatosan erre képeztek ki bennünket az Erdély Mentőcsoport keretében, gyakoroltuk már többször a katasztrófa körülmények közötti lakhatási, étkezési, tisztálkodási és alvási körülményeket, készen állunk az indulásra!

FOTÓK, VIDEÓK – S.O.S. Rally: intenzív, élethű, rendkívül tanulságos elsősegélynyújtó és sürgősségi betegellátó verseny (FRISSÍTVE)


Vanda (balról) és Kinga az elgázolt, cukorbeteg, terhes nőt látja el

********************************************************************************************

FRISSÍTÉS (2012. szeptember 11., 13 óra 37 perc):

Dr. Mihály Eszter hozzászólást írta a Facebook adatlapomra, amely alapján leírtam néhány humorosabb jelenetet, általános megjegyzést:

Kedves Olivér! Ha nem bánod , megosztanám a minden helyszínen visszatérő ,számomra legkedveltebb mondásodat: “Kell még itt lennie valaminek! Bíztosan van itt még valami , amit nem vettünk észre ! “És ezt követően bebújtak minden hová:ágy-,kocsi alá,bárszekrénybe,szekrény tetejére,dobozokba..Nagyon jól vadásztál! 🙂

Erre válaszoltam:

Igen, így volt… 🙂 Nem akartam belenyugodni, hogy nem jövünk rá. Elvégre, még volt időnk… 🙂 Valósággal megtapiztam az “erőszakot” elkövetető fiút, kezdetben ugyanis azt hittem, hason szúrta a lányt, kerestem a fegyvert vagy a kést, hívtam a rendőrséget is, mivel úgy ítéltem meg, tettlegességre került sor.

Egyébként ott férfit nem is kellett volna a lány közelébe engednünk, ez tévedés volt, csak a hölgyeknek kellett volna foglalkozni vele mihelyt kiderült, mi történt.

Marton Kinga kolléganőm kritikusan fontos javaslata, hogy a nőgyógyászat mellett a pszichiátriai/pszichológiai vizsgálatot is javasolta, Vanda Vadas pedig gyengéden, lélekbalzsamosan beszélt hozzá, foglalkozott vele.

Az újságírói tevékenység és a fiatalkori számítógépes játékok “átka” a bűnjel keresése, a józan ész alapján a nem odaillő, oda találó emberek, dolgok, helyzetek felismerése, és természetesen az információgyűjtés.

Bár a villámcsapásos esetnél beugrott, hogy ez már szerepelt az elméleti tesztnél (szerintem mindenki így volt ezzel) előbb a fegyvert kerestem, nehogy idegenkezűség legyen a dologban, s változott volna a forgatókönyv.

Az épületbe szaladt személygépkocsis helyszínnél Hunor Nagy kollégám benézett a kocsi alá, kereste a „többi” áldozatot, bár akkor még nem tudtuk, hogy van ilyen.

Az első esetnél (fáról leesett személy és kutya) Hunor AZONNAL kiszűrte, hogy előbb az ebet kell eltávolítani, csak nem volt jó a módszer… 🙂 Ezt is emlegetni fogják, mint a kazincbarcikaiak esetében a Meszes-tetőt/hegységet… 🙂 🙂 Hunor kiváló helyzetelemző, helyzetfelismerő, ő is sokat utazik, sok új helyzettel találkozik, s sokkal jobban vág az agya, hisz székely gyerek! 🙂

A gyászszertartás során megpróbáltunk a lehető legdiszkrétebbeknek lenni, tapintatosság kérdése, ezt újságíróként is így csinálom.

Talán te mondtad, vagy egy másik bíró, hogy a sürgősségi betegellátás mellett KRITIKUS FONTOSSÁGGAL BÍR A HELYZETFELISMERÉS, illetve az ahhoz történő alkalmazkodás (lásd gyászszertartás, illetve diszkréció az édesanyával szemben a megerőszakolt lány vonatkozásában).

Megjegyzem még, hogy újságíróként mindig a barikád másik oldalán álltam: fotóztam, videóztam a baleseteket, néhányszor jeleztem furcsa dolgokat a sürgősségi betegellátásra összpontosító asszisztenseknek, rohammentősöknek, orvosoknak. Néhányszor nem volt releváns, máskor megköszönték, mert fontosnak bizonyult.

Személy szerint értékeltem eme „finomságok” beillesztését a feladatokba. Nem tudom, hogy szerepelt-e a pontozásban…

Elnézést, ez hosszú volt. Újabb újságírói “átok”…

S aztán még eszembe jutott valami:

Egyébként az elgázolt terhes nő esetében mondtad, hogy nedves és hideg a keze, de asszisztensi, orvosi képzettség hiányában nem jöttünk rá, hogy cukorbeteg.

Pedig mindenki sejtette, hogy az valamira utaló jel…

Dehát, na, majd jövőre erre is rákérdezünk… 🙂 🙂 🙂

S még valami:

Ja, és szerintem a legjobb az volt, amikor Vanda Vadas, Hunor Nagy és Marton Kinga megfordította a “megerőszakolt” lányt, annak érdekében, hogy kiderítse, mi hiányzik még, amire nem jöttünk rá, s sokat sejtetően, diadalosan bejelentették: aha, sárga folt van a lepedőn!

Erre te megfelelő hangszínnel és hanglejtéssel, kissé derűsen: nem releváns… 🙂 🙂 🙂 🙂

********************************************************************************************

Bár a megfelelő felkészülés hiánya, az itthoni szervezkedési malőrök, illetve különböző feszültségek miatt teljesen lehangolódva vágtam neki az útnak és a ránk váró feladatoknak, végül viszont elégedetten tértem vissza a magyarországi Szendrőn szervezett SOS Rallyról.

A nemzetközi (volt például szerbiai és lengyel csapat is) elsősegélynyújtó és sürgősségi betegellátó versenyen az Erdély Mentőcsoport (EM) közel harminc személlyel képviselte magát. A különböző kategóriákban négy fős csapatok mérkőztek, Vandával, Kingával és Hunorral a laikusok között próbálkoztunk. Sikerrel, bár együtt egyszer sem gyakoroltunk, sohasem végeztünk együtt feladatokat, illetve Hunort ismertem ugyan, de nem tudtam, hogy ő az a személy, akivel végül egy csapatba leszek.

Ráadásul csapatunkban egyetlen egészségügyi szakember sem volt, Vanda, ugye, vegyészmérnökit, Hunor pedig geológiát és biológiát végzett, Kinga pedig pályázatíró, jómagam is író, de újság… 🙂

Szeptember 6-án, csütörtökön este érkeztünk, megnyitó, eligazítás. Pénteken hajnali fél hatkor ébresztő. Számomra sokkal hamarabb, ugyanis a horkolások miatt csak hajnali fél kettőig sikerült aludnom. Reggel vissza is jött a reggeli a fáradtság miatt…

Az első futam során egy fáról leesett és kutya által védett személyt kellett elsősegélyben részesítenünk. Bár a sérült személy szólt, hogy a kutya harapós, nem hittük el, mert ismertük az ebet, hát ő Rita és Turi Laci mentorunk Amperje. Kizártak, mivel „megevett a kutya”. Sebaj, a katasztrofális kezdés lehetőséget adott arra, hogy a kazincbarcikai, kiváló szakemberekkel rendelkező csapat munkáját végignézzem és lefilmezzem:

A második feladat során egy elgázolt, terhes asszonyt kellett elsősegélyben részesítenünk. A sofőr részeg volt, a nő cukorbeteg. Részben sikerült teljesítenünk a feladatot – laikusok lévén szinte semmilyen eszköz nem állt rendelkezésünkre.

A szálláshely a szendrői Apáczai Csere János Általános Iskola tornatermében

Eszméletét vesztett tanárt kellett újraéleszteni egy iskolában – ez volt a harmadik kihívás, a negyedik során pedig egy kigyulladt lakásból kellett kislányt kimenteni és újraéleszteni. Este jött a villámcsapásos eset, majd az a futam, amikor a csapatok harcszíntéren küzdöttek meg (paintball), s közben szállították a sérültet.

Az éjjeli/hajnali riasztás során egy lakott területre zuhant repülőgép-katasztrófa során bekövetkezett tömegszerencsétlenség helyszínére vezényelték a közel száz résztvevőt. Volt ott minden: füst, jajveszékelő emberek, sérültek, hullák. Szimulálásról beszélünk…

Lenke és Hunor gyakorlatozik

Szombaton egy temetés során szívrohamot kapott és medencesérülést szenvedett idős férfit kellett ellátnunk (a speciális helyzetre való tekintettel körültekintő, diszkrét beavatkozás), majd egy megerőszakolt lány esetében felismernünk a tettet, eljárnunk. A romos háznál bekövetkezett autóbaleset és az emiatt beomlott ház nagyon összetett feladat volt. Sajnos csapatunk nem osztotta meg a különböző feladatokat, a csapatkapitányi szerepkör is esetlen volt, ezért ezt gyengén teljesítettük.

Mindenki segít Tamáson (gyakorlat)

Volt írásos vizsga is.

Bár a harmadik S.O.S. Rallyn voltunk, a tavalyi résztvevők folyton a másodikat emlegették. Etalonként. Ez sokat mond. Tavaly állítólag sokkal jobb volt.

Bár alkalomadtán a versenyszemmel rányomta a bélyegét és felváltotta a csapatszellemet, számomra életre szóló élmény volt részt venni a versenyen. Rengeteget tanultam, s úgy érzem, fejlődtem. Kiváló kapcsolat jött létre a magyar Országos Mentőszolgálat (OMSZ) kazincbarcikai alakulatával. Kiválók vagytok, fiúk! (Mottó: alap… és Okkkkéééé!)

Csapatunk a laikus kategóriában a második helyet érte el, összesen három ellenfelünk volt.

Ajaj
Pihenő két futam között…
A repülőszerencsétlenséget szimuláló futam helyszínén
Szállításra készen áll a beteg
Pacsi
A laikus kategóriában a második helyet értük el… (Balról jobbra: Hunor, Kinga, Vanda és jómagam)
Sokan voltunk…
A magyar Országos Mentőszolgálat (OMSZ) kazincbarcikai alakulatával. Kiválók a fiúk!

********************************************************************************************

FRISSÍTÉS (2012. szeptember 12., 12 óra 56 perc):

A végleges és hivatalos eredmények:

Laikus:
1 BAZ megye Katvéd
2 Erdély Mentőcsoport Kolozs-Torda 2. csapat
3 Johannita Segítőszolgálat 2. csapat

BLS:
1 Boróka csapat
2 Erdély Mentőcsoport Udvarhely
3 Sagim Juniors

BLS/ALS
1 OMSZ Izsófalva
2 Erdély Mentőcsoport Gyergyó 1. csapat

ALS
1 OMSZ Szendrő
2 OMSZ Kazincbarcika
3 QRSTeam – Szerbia

********************************************************************************************

FOTÓK, VIDEÓK – Egyre többen ismerik meg az Erdély Mentőcsoportot


Todea Erika (balról az első) mentős asszisztens, sürgősségis szakápoló, Tusa Eszter sürgősségis szakápoló és Tusa Szilárd, mentős szakápoló az IKE Fesztiválon

Egyre büszkébb vagyok a csapatra. Megható látni, hogy az anyagi nehézségek ellenére, a 2010 óta mennyit fejlődött az Erdély Mentőcsoport. A gyergyóiaknak már saját bevetési kocsija van, a kolozs-tordai csapatot sikerült megerősíteni egy újabb orvosi asszisztenssel és egy kiváló úszóval, aki majd a vízi mentő csapatot erősíti. Ez csak ami hirtelen eszembe jut.

A hétvégén az IKE Fesztiválon mutatkozott be a csapat (köszönöm Szélyes Leventének és Brem Walternek, hogy a Codespring támogatásával s kolozs-tordai csapat nagy részének sikerült eljutnia Szovátára!) , azelőtt pedig Tusványoson. Következik az EMI Tábor, majd a Kolozsvári Magyar Napok.

Az Erdély Mentőcsoport nyolc csapattal jelentkezett be a magyarországi szendrőn szervezendő S.O.S. Rally nemzetközi sürgősségi betegellátó és elsősegélynyújtó versenyre.

Hajrá, Erdély Mentőcsoport!

FOTÓRIPORTOK, KISFILM – Rendkívül élethű, többnapos szimulációs gyakorlatot hajtott végre az Erdély Mentőcsoport


A valóságban is éppen ilyen! Tóth Attila (Nyúl) és Tusa Szilárd keszíti elő a sebesültet a kiemeléshez

Egyelőre nem írok a jászvásári regényes nyomozásról, amely során azonosítottuk az 1946 augusztusában a szovjet hadifogságból hazatérő honvédek temetési helyét a megyeszékhely melletti Socola nevezetű városrész (korábban falu/község) elhagyatott tehervonat-állomásán.

Erről később.

Elöljáróban annyit, hogy sikeres akciót hajtottunk végre, egy olyan helyen, ahol még senki sem kutatott magyar honvéd tömegsír után. Feltehetően a mintegy 20-100 személyt agy bombatölcsérbe hantoltak el, ugyanis útban hazafele a szovjet fogságból elhunytak.

Erről még a jászvásári levéltárban, a városházán, s a történeti intézetnél sem tudnak. Háttér itt.

Míg lesz időm a fenti témával foglalkozni, írok néhány sort az Erdély Mentőcsoportnak Gyergyószentmiklóson zajlott szimulációs gyakorlatokról.

Együtt a Csapat… (Farkas Bálint felvétele)

Hiszem és vallom, hogy mérföldkő volt a hétvégi szimulációs gyakorlat. Referenciát jelent, ehhez viszonyítjuk majd ami eddig volt, s ami ezután következik. Megkockáztatom a kijelentést, eddig mindig bevált: ilyen nem volt, és nem lesz! S ha mégis, mindig mindkinek AZ ELSŐ ivódik be a tudatába. Kiváló volt a szakmai koncepció! Ölelem a gyergyói csapatot (különösképpen Esztit, Orsit és Beát!) 🙂

Ez a felvétel 2010 szeptemberében készült a Kolozs megyei Szinden, az EM és az Életjel Mentőcsoport legeslegelső képzésén. Sajnos a magyarországi barátainkat leszámítva Lenkén, Szabó Lacin, Kolozsi Ernőn és rajtam kívül mindenki lemorzsolódott. De sebaj, itt az életerős, tenni akaró utánpótlás. Ez erőt ad és elégtételt jelent. Fejlődünk, van eredmény. Immár egy külföldi és egy belföldi bevetést is magunk mögött tudhatunk. Bővülnek a kompetenciák, a szakágak. Lesznek még szimulációs gyakorlatok, talán bevetések is.

Részletek, fotók az Erdély Mentőcsoport (EM) blogján.

***********************************************************************************************

***********************************************************************************************

Akkor Erdély Mentőcsoport közgyűlés és MAKOSZ Médiatalálkozó Székelyudvarhelyen, illetve Csíkszeredában


Bölönben, a Buzău Segélyakció után... 🙂

Végre ismét ellátogatok a Székelyföldre. Hiányzott már. Komolyan. Még akkor is, ha ebben a régióban mintha több román szót és kifejezést használnának, mint Kolozsváron, a baráti és ismerősi társaságomban.

Egyszer Vasláb községet kerestük, eltévedtünk.

Elnézést, merre találjuk Vaslábat ?

– ragadtam meg a személygépkocsim, elnézést a Dacia Grand Cherokee Pathmaker ablaktekerőjét.

Ide figyeljön: mágy szépen előre, s asztá’ az első interszekcióná bara.

 Hol?

Az interszekciónál!

Mi az?

 Ejsze maga nem idevalósi magyar embör!

Egyik kedvenc történeteim közé tartozik.

Ma 18 órakor indulok többedmagammal Székelyudvarhelyre, ahol holnap délelőtt/kora délután tartjuk az Erdély Mentőcsoport (EM) éves közgyűlését. Holnap délután háromra Csíkszeredában kell lennem, ahol a Magyar Középiskolások Országos Szövetsége (MAKOSZ) meghívásának teszek eleget, s a Médiatalálkozó keretében csoportfoglalkozást vállaltam. Ezen kívül 4 órás előadást tartok az on-line újságírásról.

Ma este találkozom kedves barátommal, Kakasy Botival, az uh.ro szerkesztő-rovatvezetőjével, akivel együtt megyünk Marokkóba május végén. Persze, mások is jönnek még. Szombaton este lazulás lesz műsoron, de emellett egész hétvégén foglalkoznom kell a WebSzabadsággal is.

Jövő hétvégén Nyuszi-túra a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klubbal. Alig várom!

Lesz video, fotóriport az Első Kolozsvári Plane Spotting Napokról és az Erdély Mentőcsoport elsősegélynyújtási képzéséről is


Most én irányítom a gépet... 🙂

… de most le kell feküdnöm, ugyanis az “új” időszámítás szerint immár hajnali 1 óra 44 perc, s reggel, azaz hajnalban 6 órakor ébredek, ugyanis részt veszek a Nagy Zoltán (Erdélyi Kárpát-Egyesület) által szervezettt mintegy 20 kilométeres gyalogtúrán. Kíváncsi vagyok, hogyan bírja a megerőltetést a térdem a januári síbalesetem után…

Ja, s még csomagolnom is kell!

Jó éjszakát! 🙂