Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Erdély Mentőcsoport’ Category


idos no

😦

Szívszaggató volt hallani, amikor hétfőn a Gondviselés Segélyszervezet (www.gondviseles.org) és az Erdély Mentőcsoport (www.erdelymentocsoport.wordpress.com) által szervezett aranyosszéki humanitárius segélyakción a címben szereplő „fohászt” fogalmazta meg a sinfalvi Bencze Erzsébet. Vajon ennyire megunta már az életet? Szenved? Vérfagyasztó arra gondolni, hogy majd lehet mi is ide jutunk. Vajon mi is egyedül, elszigetelten éljük le életünk utolsó éveit? Boldogtalanok leszünk?

Érdekes párhuzamot vonni a CERT által nemrég szervezett (tizenegy éves az itthoni asztali számítógépem, kiakadt a linkelés, itt érhető az akcióról írt blogbejegyzésem: https://koliver.wordpress.com/2014/12/14/fotoriport-segitesz-segedkezel-vagy-lelkiismeretedet-nyugtatod/ ) és az unitárius egyház által szervezett humanitárius segélyakció között: előbbi a Gyalui-havasokban túlnyomó többségükben elszigetelten élőket segítette, utóbbi pedig a villanyáram és sok esetben a metángáz nyújtotta kényelmét élvező egyház híveit lepte meg karácsonyi ajándékcsomaggal. Mindkét kategóriának szüksége van segítségre: előbbiek és utóbbiak is igen nehéz szociális helyzetben élnek.

Valljuk be: lényegében képtelenek vagyunk változtatni a helyzeten, ezért engem a tehetetlenség érzése emészt és gyötör.

 

kicsi

Bencze Erzsébet egyedül él

 

Az emberi léthez nem méltó halálvárás

 

Lélekszaggató volt látni a tehetetlen, mások kényének-kedvének kiszolgáltatott öregeket. Egyik esetben a segélycsomagot az ugyanazon udvaron lakók vették el – majdhogynem kivették a dobozt a kezünkből. Náluk hagytuk, az öreg néni amúgysem tudott volna mit kezdeni vele. A Mócvidéken riglivel és lakattal házba zárt, szellemi beteg néni jutott eszembe, akit a szomszédok tartanak élve. Olyan ő, mint egy paradicsompalánta. Van. De legalább van, aki ügyel rájuk. Pontosabban életben tartják még őket. Ezzel szemben például a nyugat-európai és amerikai idősek világkörüli útra mennek, aggmenházakban élnek.

Azt éreztem, Aranyosszéken és a Gyalui-havasokban az emberi léthez nem méltó halálvárást látom. Szemben a világkörútakkal és aggmenházakkal…

kicsi1

Mélázva

 

A kommunista rendszer hozta ilyen helyzetbe őket

Szerintem képtelenség, hogy a kommunista rendszer által ilyen helyzetbe hozott emberek (tulajdonképpen hiába dolgoztak, a nyugdíjuk alig pár száz lej…) visszasírják az 1989 előtti időket. A kommunizmus csődbe juttatta az országot, éheztünk, s a sors iróniája: nagyon sokan az elhagyatottsággal, elszigeteltséggel, egyedülléttel, a kilátástalansággal fizetnek az 1989 előtti rendszer bűneiért. Igen, ismét a kisember húzza a rövidebbet.

S egyébként is, vajon most, ebben a hidegben és sötétben mit csinál egyedül Erzsi néni a házban? Vajon meddig él még? Vajon a segélycsomag helyett vagy kiegészítéseként legközelebb nem kellene egy meleg levest vinni neki? Vagy finom másodikat, akár flekkent. Vajon mikor evett utoljára pizzát például? Evett egyáltalán?

Igen, s sok esetben legalább annyit jelent, ha elbeszélgetünk öregeinkkel. A jó szó, az odafigyelés, az érdeklődés szinte gyógyító hatású. Néhány pillanatra elfeledteti velük a kilátástalannak tűnő helyzetet.

Tudom, hogy a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai közül néhányan ezt is csinálják. Tisztelet nekik!

Panaszkodsz arra, amid van? Legközelebb gyere velünk!

Olvastam valahol, hogy egy társadalom fejlettségének és humanizmusának a fokmérője az, ahogyan az időseket és az (elsősorban) szellemi fogyatékkal élőket gondozza, kezeli. Nos, ilyen vonatkozásban fagyponton állunk.

A két segélyakción történő részvételem erkölcsi tanulsága: elégedje meg azzal amid van, ne panaszkodj annyit semmiségekért. Komolyan mondom: a panaszkodókat arra kötelezném, egy-két napig éljenek úgy, mint azok, akikkel a Gyalui-havasokban és Aranyosszéken találkoztam…

Köszönöm mindazoknak, aki lehetővé tették a részvételünket!

*********************************************************************************

A fotóriport itt tekinthető meg: http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPhotoReportScreen.vm/id/110768

A videóriport itt található: http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/110805

*********************************************************************************

Read Full Post »


tofalvi csaba1

Láttad? Értesítsd az édesapját, Tófalvi Csabát a 0744-152913-as mobilszámon!

Sajnos a fiatalember még nem került meg … 😦

A keresés során készített videó ide kattintva tekinthető meg.

A fotóriport, amely tartalmazza a fiúról készített fényképeket is, itt található. 

Ha láttad, értesítsd az édesapját, Tófalvi Csabát a 0744-152913-as mobilszámon.

Korábbi blogbejegyzésem itt.

 

Read Full Post »


kicsi

Öröm és reménység

Persze, értem én, most karácsony közeleg, fát díszítünk, ajándékokért loholunk, senki sem akarunk kifelejteni a sorból. Mások pedig közvetlen közelünkben…

Korántsem mondható, hogy érzelgős típus vagyok, de figyeljétek meg azt a kitörő örömöt a videóriport negyedik percénél. Megható…

A videóriport ide kattintva tekinthető meg.

A fotóriport itt található.

Read Full Post »


akcio 011

Van ennél… nehezebb?

Nem minden esetben az elkeseredés és a kilátástalanság rítt le azok arcáról, akik mélyszegénységben élnek a Kolozs megyei Aranyos-mentén. Őket tegnap délután és este a Magyar Unitárius Egyház, a kolozsvári János Zsigmond (Unitárius) Kollégium, a Gondviselés Segélyszervezet, az Unitárius Óvoda és Bölcsőde, a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség és az Erdély Mentőcsoport közös karácsonyi humanitárius segélyakciója során többek között tartós élelmiszerrel, lábbelivel és egy esetben háztartási eszközzel lepték meg az önkéntesek.

A december 20-i, késő este véget ért akció a kedden elkezdett segélynyújtás folytatása, amely során a csomagokat szintén felekezeti hovatartozástól függetlenül osztották szét a diákok és az önkéntesek.

A Gondviselés Segélyszervezet és az Erdély Mentőcsoport önkéntesei egy kisbusszal és egy személygépkocsival indultak útnak. Bár – akárcsak a tavaly – rendkívül súlyos szociális helyzetben levő családoknál hagytak segélycsomagot, a hatás nem volt ugyanaz: néhányan ráébredtek arra, hogy akárcsak szinte minden másara, erre is immúnissá válhat az ember. Vagy tavaly csak a sokkhatás tette olyan nehézzé a helyzetet?

*********************************

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

*********************************

Read Full Post »


erdely 042

Homokszákolás. A hátgerincük… 🙂

csapat

A csapat Pilismaróton (balról jobbra): Józsi bácsi (Életjel Mentőcsoport), Attila, Misi (guggol), Erika, Turi Laci (Életjel), Olivér, Szilamér (guggol), Ferenc és Szabó Laci

Vasárnap este indultunk Kolozsvárról, hétfőn hajnalban értünk a Budapesttől 45 kilométernyire észak-nyugatra, a szlovák határ közvetlen közelében levő Pilismarótra. A vészhelyzet miatt a község egy részét kilakoltatták.

Hajnali négytől aludtunk egy kicsit a helyi sportcsarnok udvarán, majd kivittek a kilométeres gátra… Megerősítettük a töltéseket, homokzsákokat készítettünk elő, műszaki biztosítást hajtottunk végre partnerszervezetünk, a szolnoki Életjel Mentőcsoport búvárai számára, szervezési háttérfeladatok ellátásával foglalatoskodtunk.

Adott pillanatban úgy tűnt, elszakad a gát, s veszélybe kerülünk. Hirtelen nyüzsgés lett. A gát túloldaláról 2-3 méter mély víz zúdult volna ránk….

Bár kint aludtam, két kollégám horkolása miatt az éjjel csak 2 órát és 49 percet sikerült aludnom… Elnézést kértek mindketten, nem tehettek róla, nem volt szándékos. Persze, hogy nem neheztelek rájuk. 2001 óta önkéntes véradó vagyok, makk egészséges, csak a horkolásra vagyok allergiás.

Ma fél hatkor ébredtek a többiek. Itt befejeztük a feladatot, úgy tűnik, ma körülbelül kilométerre levő Mohácsra kell mennünk segíteni.

*****************************************************************************************

Az első fotóriport itt.

A második fotóriport itt.

A Turi Lászlóval készített videóinterjú itt található.

Légi fotók az elárasztott területekről.

FOTÓRIPORT – Árvízvédekezés Pilismaróton

VIDEÓRIPORT – Magyarországon segített az Erdély Mentőcsoport és a Gondviselés Segélyszervezet

*****************************************************************************************

FEJLEMÉNY1 (2013. június 12.): Itthon. Ma hajnali fél háromkor érkeztem haza a magyarországi bevetésről.

*****************************************************************************************

Read Full Post »


arviz

A magyarországi szakhatóságok szerint az elkövetkező két nap kritikus lesz. Ma délután indulunk az Erdély Mentőcsoporttal. Részletek itt

Read Full Post »


arviz helikopter

Szükség van a segítségünkre! (Fotó: http://www.index.hu)

Az anyaországiak számára, ugye, nem meglepetés, hogy nő a Duna vízszintje. Jó előre készülnek rá, s amellett, hogy amikor a politikusok kivonulnak a gátra (ők különítik el a szükséges anyagiakat…), izzanak a kamerák piros lámpácskái, s akkor mindenki serényebben dolgozik, meg éppen akkor érkeznek az 1 tonnás homokzsákokat szállító helikopterek, no, mindezek ellenére odaát komolyan veszik a veszélyt. Ugyanakkor tesznek is annak érdekében, hogy elkerüljék a bajt. 2010 decemberében korántsem ezt tapasztaltuk Albániában, amikor a szolnoki Életjel Mentőcsoport és a KARISZ – Nemzetközi Speciális Mentő Szövetség segítségével mentem le a balkáni országba önkénteskedni. Ott mindenki arra várt, hogy apadjon a vízszint. Nem másért, de legutóbb is ezt tették, s bevált…

Nálunk rendszerint meglepetésszerűen nő meg valamelyik folyó vízszintje…

Az időzítés nem véletlen: az Életjel Mentőcsoport szakemberei szerint vasárnap lesz igazán szükség ránk, amikor több helyen kritikussá válik a helyzet. Még nem tudni pontosan, hova irányítanak bennünket. Három éve folyamatosan erre képeztek ki bennünket az Erdély Mentőcsoport keretében, gyakoroltuk már többször a katasztrófa körülmények közötti lakhatási, étkezési, tisztálkodási és alvási körülményeket, készen állunk az indulásra!

Read Full Post »

Older Posts »