Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Hétvégék…’ Category


Csütürtök estétől hétfő hajnalig… 🙂

Öregszik az ember, ha egyre többet nosztalgiázik? Felüdítő élmény volt visszapörgetni az emlékeket a tegnap hivatalosan és ünnepélyesen újraindult Ernesto klubban. Régi ismerősök, megannyi közös élmény és KIVÁLÓ ZENE.

Ismeritek azt a szólás-mondást:

Kolozsváron hol van a polgármesteri hivatal?

Az Ernestóval szemben!

Remélem, az elkövetkező években is sok-sok új élmény kötődik majd ehhez a helyhez! Sok sikert!

Read Full Post »


farsang-sztanan

Robi nem csupán a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) oszlopos tagja, hanem kiváló néptáncos. Ezen kívül, nagyon jól néz ki – mondják a lányok… 🙂 (Fotó: Krajnik Nagy Karoly FB-oldala)

Hétvégén, pontosabban 2017. feburár 3-5. között a rendszerváltás után immár 17-ik alkalommal szerveznek farsangot a Szilágy megyei Sztánán.

Az itteni hangulat, a múlt erőteljes és hangsúlyos jelenléte, a – többek között – a népviselet és néptánc által képviselt hagyományok megőrzése sajátos és egyedi hangulatot biztosít az ide látogató anyaországi és erdélyi vendégnek egyaránt. A programban nem sok változás észlelhető, a hagyományos kalotaszegi hangulat viszont visszavárja azokat, akik már belekóstoltak a sztánai farsang alkalmával sorra kerülő rendezvénysorozatra.

A sztánai farsang során természetesen lovas felvonulásra is sor kerül. Ezt követően lovagolni is lehet majd egy picikét… 🙂

Részletes program itt. (.pdf állomány)

Read Full Post »


20161231_180622

Tiraszpol. Igen: ez Tiraszpol. Igen olcsón ettünk a főtértől kőhajításnyira levő luxus vendéglőben… A “helyi fiúk” is jól jártak, ugyanott kellett enniük…

Az első rész ide kattintva érhető el.

Egy teljesen új világba kerültünk. Bár indulásunk előtt email üzenetben jeleztük úgy a kisinyovi magyar, mint a román nagykövetségnek, hova utazunk, hol lakunk, milyen módon lehet minket és tiraszpoli házigazdánkat elérni, mégsem érezhettük magunkat biztonságban. Mindkét képviselet honlapján ott állt a figyelmeztetés: lévén, hogy egy el nem ismert „állam” területén tartózkodunk majd, amellyel az 1992-ben létrejött tűzszünetet a Moldovai Köztársaság hivatalosnak tartja ugyan, a stabilitást mégis az orosz „békefenntartó erők” szavatolják. Úgy a román, mint a magyar külügyminisztérium honlapján lényegében ugyanaz a figyelmeztetés szerepel: a kisinyovi diplomatákat nem engedik be Transznisztria területére, így szükség esetén sem tudnak konzuli segítséget nyújtani.

Hogy ki(k) az(ok) a kémek/biztonságiak, aki(k) ránk „ügyeltek”, kiderül az alábbi fotóriportból, amely sok-sok szöveges információt és tanácsot tartalmaz azok számára, akik Európa Észak-Koreájába szándékoznak utazni…

Read Full Post »


20161231_112706

“Határátkelő” a Moldovai Köztársaság és Transznisztria között… (Saját felvételek)

Már régen az utazási jegyzékemen szerepelt kontinensünk eme „országa”, a végső indítékot viszont a National Geographic által közölt fotóriport jelentette – sajnos már nem találom a neten. Az „ország” fiatalsága elzárt a külvilágtól, nincsenek utazási lehetőségek, a nyugati hatás csekély, bár a tinik bálványként imádnak mindent, ami európai és amerikai. A kommunista relikviákat felélesztő transznisztriai rezsim szinte teljesen elszigetelte a Moldovai Köztársaság és Ukrajna közötti orosz ajkú enklávét, amely 1990-ben népszavazást követően nyilvánította ki függetlenségét. A bejelentés nagy nemzetközi visszhangnak örvendett: később a szintén orosz segítséggel (ezúttal Grúziából) kivált Dél-Oszétia és Abházia elismerte a „testvéri” „országot”. E két „állammal” Transznisztria azóta is szoros diplomáciai kapcsolatokat tart fenn. Egyik entitás sem tagja egyetlen nemzetközi szervezetnek, egyetlen más, mások által elismert állam sem ismeri el őket…

Nagyarányú a szegénység, a térséget senki sem meri meglátogatni – mindezeket indulás előtt olvastuk/hallottuk/mondták.

A helyszínen kissé másképp fest a helyzet.

Kérlek, kattints az első fotóra!

Read Full Post »


20161226_125715

Araszolunk…

Jelszó: mindenhol jó, de a legjobb a természetben. Menekülünk a doboz élettől, nem akarjuk szívni a friss szmogot!

Megismételtük a tavalyi performanszot: ismét túráztunk karácsonykor. Bár végig köd volt, mesebeli táj fogadott a Hója-erdőben, a Csigadombon és a Bácsi-szorosban.

Idén Xéni, Zitz és Sönc is csatlakozott hozzánk. Ja, és Baby is… 🙂

Kb. 15 kilométer, mintegy négy óra túrázás…

Read Full Post »


20161225_111146

Innováció… 800 év után: karácsonyi istentisztelet a szindi unitárius paplakon…

A történet tulajdonképpen hat évvel ezelőtt kezdődött, amikor Sándor Boglárka kolléganőmnek köszönhetően elmentem a Kolozs megyei Szindre az Erdély Mentőcsoport (egyik) alakuló ülésére, s egyben az első mentési gyakorlatra. Ott ismertem meg (jobban) többek között Szabó Lászlót, a Magyar Unitárius Egyház mindenesét, Gergely Balázst és a legendába illő Kolozsi Ernőt… De ez már… történelem.

Már nem is emlékszem pontosan, mikor ajánlottam fel Szabó Lacinak, szívesen elkísérem Szindre. Talán a Gondviselés Segélyszervezetnek a december 17-i hagyományos karácsonyi humanitárius segélyakciója során, amikor említette, hogy karácsony első napján istentiszteletet tart a nemzetiségi (Szind lakosságának 97 százaléka román) és vallási szempontból (itt sajnos alig él még mintegy 16-17 unitárius) is szórványnak számító magyar közösség tagjainak.

Mit szólsz, legyél, kérlek, a ministránsom!

kapott az alkalmon Laci. S én is ám!

20161225_091200

2016, karácsony első napja, reggel 9 óra 10 perc. Ilyen kihaltnak még sosem láttam Kolozsvár eme részét…

Kegyetlen volt a mai hajnali (7:45) ébredés. Úgy egyeztünk, 9:15-kor találkozunk a Hajnal negyedben, a stopposoknál. Varázslatos karácsonyi hangulatot teremtett a néhány centiméteres hóréteg, ropogott talpam alatt a fehérség. Attól tartottam, elnéztem az órarendet, s nem jön a 43-as busz. Pedig az app azt mutatta, itt kell lennie.

Taxi sehol.

8:58.

Úgy döntöttem, kilenckor felhívom Lacit. Megjelent a jármű.

9:06, hív Laci, mi a helyzet. Már majdnem megérkeztem. Időben ott voltam, jött ő is. Azonnal mesélni kezd, mire számítsak. Talán érzi, hogy kissé félek, amikor a kormánynál van, valamivel puhábban vezet, mint általában. Pusztaszentmártonban (Mărtineşti) majdnem padlófék. Egy stoppoló idős nénit veszünk fel.

20161225_091323

Bizonytalanság

Meséli, benézünk a pünkösdistákhoz, jó kapcsolatot ápol velük. Nem merevedek le, elvégre Szindtől nem messze, Tordán hirdettek vallásszabadságot nemrég, na jó, 1568-ban, mi több, az évek során az unitáriusok vonatkozásában azt tapasztaltam, nyitottak, szabadelvűek, nem vetik meg az ökumenizmust, mint ahogy a szindi ortodox pap, aki több tanú szerint több felekezet közös nemrégi ünnepségén kijelentette, karácsonyi ajándék az lenne, ha “a Bibliában megírtak alapján” (vajon hol olvasta?!) mindenki áttérne az ortodox vallásra? WTF?!

A „lelkipásztor” miatt a település ortodox híveinek száma csökken, „átigazolnak” a pünkösdistákhoz stb. Mesél ugyanakkor Liviu Crişan görög katolikus pap barátjáról is, aki keményen harcolt az egyházi javak visszaszolgáltatásáért. Életével fizetett a kitartásért.

20161225_094259

Mennyivel is haladtunk itt? Kiatalálod? Igen, Szabó Laci vezetett… 🙂

Laci azt mondja, két fő feladatom lesz: az adventi koszorún meggyújtani a gyertyákat és tizenegy órakor a szindi unitárius templom bejáratához menni, nehogy valakihez ne jutott volna el az üzenet, hogy (800 év után először!!!) Szinden nem Isten házában tartják a karácsonyi istentiszteletet. Mert nagyon hideg van, az idősek felfázhatnak. Tudatnom kell majd, hogy át kell jönniük a felújított és immár metángázzal fűtött paplakra, ott lesz a szertartás.

20161225_100413

Laci nevében is leírhatom: meghatódtunk. Meleg szívvel, barátságosan, nyitott lélekkel fogadott bennünket a szindi román pünkösdista közösség!

Minden bizonnyal sohasem mentem volna be egy neoprotestáns templomba, ha ma nem vállaltam volna el a ministráns szerepet. Barátsággal, őszinte szeretettel, (nem vagyok érzelgős és könnyen meghatódó ember, de) meleg szívvel és nyitottsággal fogadtak bennünket az első pillanattól.

Felszabadultan imádkoztak, papjuk előre szólt nekünk, hogy náluk mindenki egyénileg és hangosan imádkozik. 2003-ban a Georgia állambeli Atlantában egy gospelen vettem részt, na, ez is majdnem olyan volt. Később Szabó Laci beszédet mondott, majd mindkettőnket kihívott és megáldott Dan Pavel pünkösdista pap. Mit mondjak, tényleg megható élmény volt. Ökumenizmus magas fokon.

20161225_094710

Padlófék, érkezés, azonnali telefonos és helyszíni ügyintézés. Igen, a toronyban van valaki…

Istentisztelet előtt ministránsi teendők paplakon (válogatás): hó elseprése, gázóra állásának leolvasása, az udvarra nyíló bejárati ajtó melletti kerítésre írt rendkívül trágár (s**** de p**** s egy román név) acetonnal történő eltávolítása és más ínyencségek… 🙂

A templom előtt nem volt senki 11-kor, visszaékreztemkor tehát kezdődhetett az istentisztelet. Ez még sohasem függött tőlem. Ez is, akár a 800 év és a ministránskodás is történelmi jelentőségű esemény… 🙂

A szertartás közben kegyetlenül nyávogott egy macska. Éppen az ajtó előtt. Megbántam, hogy pár perccel korábban megsimogattam, s kilátásba helyeztem, hogy később ételt szerzek neki.

Testvéreim!

így Szabó Laci.

Miááááááúúúúúúúúú!!!!

Cingárka kintről.

Karácsony szent ünnepe…

 Laci

Miiiáááááúúú, miáááááúúúú!

S ugyanez számtalanszor.

Tudtam, érezem, hogy a helyzet mihamarabbi megoldása egyértelműen és kétségtelenül a ministráns feladata. Mihelyt véget ért az ima, s Laci mutatta, le lehet ülni, cselekedtem. Tudtam, ilyenkor zaj keletkezik, s nem tűnik annyira fel, hogy kinyitom az ajtót, s kimegyek. Így is volt. Csakhogy az ajtónyitást Cingárka meghívásként dekódolta. Majdnem besurrant. Laci azon pillanatban menesztett volna, lebőgök… Szerencsére a fenékbe paskolás megtette a hatását, s Cingárka távozott. De nem sok időre. A szertartás végén éppen a Himnusz éneklésekor hallottam, hogy ismét nyávog…

Fiatalok, sőt románok is voltak a szertartáson. Sajnos a szép hölgyeket csak az istentisztelet végén láthattam szemből, a legutolsó padon foglaltam helyet.

Aztán két hölgy szállítása Laci kocsijával, ablakkeret-mérés, mosogatás, s ismét gázóra-leolvasás stb. Időközben Laci megtisztította a vécét, az elmúlt napokban/hetekben valaki nem volt elég körültekintő…

Aztán ministrálás egy beteg hölgynek a lakásán, ahova Laci „haza szállította” az úrvacsorát.

Különleges élmény volt. Köszönöm, Laci! Mikor segédkezhetem ismét? 🙂

Read Full Post »


segelycsomag

Egyben szomorú és felemelő érzés…

Holnap a Gondviselés Segélyszervezettel és az Erdély Mentőcsoporttal megyünk humanitárius akcióra: Szabó Laci irányításával az aranyosszéki településeken élő rászorulók otthonait keressük fel, s élelmiszerrel, édességgel lepjük meg őket.

Az Aranyosszéken zajlott akció a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium, a Kolozsvári Unitárius Óvoda és Bölcsőde, a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség, illetve az imént említett két másik civil szervezet közös gyűjtésének köszönhetően valósulhat meg.

Szintén holnap indul a kolozsvári off-road társaság, a CERT (Community Emergency Response Team) segélyakciója. A sok-sok lelkes és nagylelkű ember a Gyalui-havasokba megy.

Ha kíváncsi vagy a két szervezet által a korábbi években szervezett segélyakciói során általam készített beszámolókra, fotó- és videóriportokra, akkor a WebSzabadság régi változatának keresőjébe írd be, hogy Gondviselés Segélyszervezet és/vagy Community Emergency Response Team.

Vasárnap minden bizonnyal tűzrakós, hússütős és melegítő gyanánt pedig pálinkás kirándulást szervezünk a Bükkbe. Csatlakoznál?

Read Full Post »

Older Posts »