FOTÓRIPORT – Porolissum előtti sztánázás


Új virág

Az első lovaglós szerelmem

a Bonchidai Kastélynapok maradnak, 2013-ban erről a rendezvényről lovagoltam Sztánáig, mert Riki palánkmászás közben megsérült. Ez 72 kilométer lovaglást jelentett két nap alatt. A második kedvencem a Porolissum Római Fesztivál: ez 52 kilométer lovaglást jelentett oda, s természetesen ugyanennyit vissza. Ezen első ízben 2016-ban vettem részt.

Idén az új koronavírus-járvány miatt

a Zilah melletti Mojgrádon (Moigrad) szervezett rendezvénysorozat elmarad: nem lesz talpasíjász verseny, kenyérsütés, gladiátorok és rabszolgák közötti harc, nem kerül sor a barbár népcsoportok és a rómaiak közötti csataújrajátszásra. A Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok) mégis úgy döntött, tagjai a régi szép idők emlékére ellovagolnak Sztánáról a Dacia provincia területén a második században létesített ókori római város romjaihoz és találkoznak a Szilágy Megyei Történelmi és Szépművészeti Múzeum képviselőivel, a rendezvény szervezőivel.

A tervek szerint csütörtökön este már Sztánán leszek,

pénteken reggel indul a lovaglás. Ma sajnos leestem Emeséről (2013 óta kisebb-nagyobb rendszerességgel lovagolok, ez eddig még nem történt meg), de viszont nem tántorít el a hétvégi és a jövő hét eleji lovaglástól…

FOTÓRIPORT – Lelki fellegekben a Fogarasi-havasok bércein


Találkozás (Saját felvételek)

Sokan ugyanúgy gondolkoztak,

s ugyanazokat a meteorológiai előrejelzéseket nézték, mint mi, ezért szerencsére szombaton voltunk azon a túrán, amelyet sok, a természeti szépségeket nem feltétlenül tisztelő, a hegyet nem magáénak érző is bevállalt, vasárnap pedig Sallai János vezetésével egy olyan útvonalon mentünk végig, amelyen alig találkoztunk emberekkel.

Hiába, ilyenek és ilyenek is maradnak azok a helyek

ahová ki lehet jutni személygépkocsival: zsúfoltak, hangosak és lassan-lassan élvezhetetlenek. Ilyen például a Transzfogaras és környéken lévő hegyek és csúcsok.

Szerencsére Bibivel már pénteken este kimentünk

Cârţişoara faluba, megszálltunk, s szombaton korán reggel elindulhattunk a túrára. A fotók mesélnek, melyik útvonalat választottuk.

Szombaton a Călţun-tóig túráztunk Bibivel, este pedig találkoztunk a Transzfogarast a faluból elektromos biciklikkel megmászó Jánossal és Krisztiánnal, vasárnap (Bibi a repedt meniszkusza miatti térdfájdalmak miatt kihagyta) pedig velük túráztam.

Hadd meséljenek a fotók. Kattints az elsőre!

FOTÓRIPORT – Sima hétvége Sztánán (Árvízfélével)


Ők bármikor/bárhol jól érzik magukat… 🙂

Szabó Zsoltnak és Csillának köszönhetően hétvégén ismét kimentünk feltöltődni Sztánára. Szerencsére már pénteken este sikerült kimenni a Szentimrei-házba, ahol tisztaság, kényelem fogadott.

Lovakat, csikót simogattunk a De Martin Lajos vezette Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok)

Hadd beszéljenek a fotók:

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Kalandokban bővelkedő túrák az év első magashegyi kiruccanásán


Összetartozunk

Megosztottam a Szabadság napilap olvasóival is

az év első magashegyi túráján szerzett feledhetetlen élményeket, egyben arra bátorítva mindenkit, hogy lépjen ki a komfortzónájából vállalja be a fizikai nehézséggel járó kirándulást, az elégtétel, a lelki feltöltődés, a természet szépségei kárpótolni fogják.

Bianka volt a túracsapat legkeményebb tagja:

mindkét térdében meniszkusz-szakadás, pajzsmirigy problémák és súlyos tériszony. Mégis sikerült feljutnia az 2509 méter magas Peleaga-csúcsra. Gratulálok, kimagasló teljesítmény volt! De hát, aki Erdély egyik legnehezebb túraútvonalát teljesíti a Királykőn… 🙂

Az élménybeszámoló ide kattintva olvasható.

FOTÓRIPORT, VIDEÓK – Fordított dalmatakutya-élmény a Retyezát-hegységben


Szombaton az Encián/Gențiana menedékház – Peleaga-csúcs (2509 méter) volt műsoron. A csúcsról a Bucura-tó látszik

Már a múlt héten terveztünk elmenni,

de az időjárás eltántorított. Most elhatároztuk: mindenképpen „meghódítjuk” a régi szép emlékeket, azaz visszatérünk a Retyezát-hegységbe.

Erdély egyik legszebb hegyvonulata kora nyári fordított dalmátkutya-stílusban fogadott: fekete/szürke alapon fehér hófoltok.

A többiről hadd meséljenek a fotók! Kérlek, kattints az elsőre!

***************

 

FOTÓRIPORT – Lélek-oázis Sztánán


A szükségállapot miatti szünet után ismét lehet lovagolni Sztánán (Saját felvételek)

Feltöltődés, új ismerős, a régi, stabil és tartalmas baráti kapcsolatos ápolása: hétvége a Szentimrei-házban és Lajcsinál.

Igen, lehet már menni  Szentimrei Alapítvány által működtetett és Szabó Zsolt által igazgatott, építészeti és irodalomtörténeti szempontból is jelentőséggel bíró Riszeg-panzióba, Ferenc, a gondnok-mindenes minden feltételt biztosít a vendégek számára.

Külön élmény volt megismerkedni Péterrel, Ferenc barátjával, a horgásszal. Jó Ferenc és Péter társaságában lenni: derű és sok jó vicc kering.

(Inside jokes, a történelmi hűség kedvéért: Malcom-X, Longo. Na, mi volt még?)

Hadd beszéljenek a fotók. Kérlek, kattints az elsőre!

FOTÓK – Vissza a „gyermekeimhez”


Vissza a kezdetekhez… (Saját felvételek)

A patakhoz, a zöld mezőhöz, a dombhoz, a szellőhöz, a gomolyfelhőhöz, a fákhoz és levelekhez.

A kiránduláshoz.

S végre sátorral, hosszú-hosszú idő után

Mert részben elkényelmesedtem én is, de lehet, az új helyzet értékvisszajátszást eredményez. Remélem. Pénteken délután indultunk Kolozsvárról, vasárnap délután tértünk vissza.

Nagyon jól esett, hogy Boti barátom is velem tartott, hosszú idő után együtt kirándultunk, sok időt töltöttünk együtt, ettünk-ittunk, tábortüzet raktunk, beszélgettünk, túráztunk, léháskodtunk, együtt autóztunk.

Szombaton reggel Paróczi Ákos (a.k.a. INTERPOL) is csatlakozott hozzánk, külön élmény a társaságában lenni: értelmes, okos és intelligens ember, vidám, kiváló humora van, mindig jó kedvre derít, unproblematic, bevállalós, pörgős, szereti a természetet.

Bibi a patakba zuhanás után és a mindkét térdében lévő meniszkusz repedés, illetve a hátgerincbántalmak ellenére is hősiesen bírta a szombati 9 órás túrát. GRATULA! A szellentéseinkkel és böfögéseinkkel együtt… 🙂

Csupán el kell indulni, ki kell lépni a komfortzónából,

különböző érdekes, szokatlan, váratlan dolgok óhatatlanul megtörténnek: Gyulafehérváron például az érseki palota udvarán részt vettünk a Kovács Gergely érsek által celebrált misén, a főtéren lévő cukrászda előtti padon pedig süteményt elfogyasztottuk…

Egyelőre csupán szűkebb körben fogok túrázni, kirándulni. Március 16-a óta folyamatosan terepen voltam (újságírói és munka és önkéntesség), lehet, elkaptam a vírust, de tüntetmentes vagyok, s átadom valakinek. Ugyanakkor jelenleg helytelennek és veszélyesnek tartom a csoportos összejöveteleket.

Mircea Coman, köszönöm a GPS útvonalat s azt, hogy anno együtt kirándultunk. neked köszönhetően fedeztem fel Erdély ezen szép helyeit.

Kérlek, kattints az első fotóra!

S Z A B A D U L Á S


Fontos kérdés: ezután milyen ismerkedési, párkapcsolat-létesítési lehetőségek lesznek? (Saját felvétel)

Nehogy azt képzeljük, hogy május 15-e után

életünk hirtelen teljes mértékben visszatér a régi mederbe: család- és rokonlátogatás, a szeretteink ölelgetése, dumaparti, kulturális események és szabadidős tevékenységek sokasága, teljesen szabad mozgás. Lehet, a hatóságok (lényegesen) könnyítnek a személyek szabad mozgására vonatkozó korlátozásokon, ám valószínűleg a koronavírus-járvány következtében bevezetett szükségállapot miatt kiadott katonai rendeletekben foglalt valamennyi előírás nem szűnik meg azonnal.

A korlátozások feloldását követően a józan ész, a polgári felelősség kerül előtérbe

Eddig a személyi szabadságunkat és mozgásunkat lényegesen korlátozó politikusokra haragudtunk, most viszont azokra kell majd orrolnunk, akik megszegik a távolságtartásra és a higiéniai szabályokra vonatkozó előírásokat, ők ugyanis nem csak magukat, hanem minket is veszélyeztetnek.

Két hónap bezártság után mindenki arra számít,

robbanásszerűen megnő a közúti forgalom, tömve lesznek a közszállítási járművek, beindul a társadalmi lavina. Ez részben így is lesz, ám szerencsére továbbra is sokan otthon maradnak – félelemből.

Két hónapig valahogy így éltünk. (Saját felvétel)

Az elmúlt 60 nap megtanított mindenkit arra, hogy részben vagy teljes egészében igazat adjon a korlátozásokat bevezető hatóságoknak: a veszély reális, empirikus és egyhamar nem tűnik el.

Ugyanakkor sokakat gondolkodóba ejtett az,

hogy szinte senkinek a rokona, ismerőse, barátja nem fertőződött meg az utóbbi hetekben, hónapokban. Amennyiben valaki a számarányokat veszi alapul azt mondhatja, a város, a megye, az ország vagy akár a régió nagyon kevés lakója fertőződött és betegedett meg. Reális számadatok, ám a villámgyorsan terjedő, láthatatlan vírus senkit sem kerül el – még a brit miniszterelnök is megbetegedett.

Az én “gyermekem” a Természet

Természetesen, hogy én is már azt tervezem, hova utazom a jövő hétvégén. A szabadidejüknek, a kirándulásoknak és utazásoknak élők számára különösképpen fájdalmas volt az elmúlt két hónap: a szabadulás perspektívája annál jobban motivál. A szedentáris életmódot választottak majdhogynem örvendtek ennek az időszaknak, nekik talán paradicsomi hetek múltak el.

Előbb azt fedezzük majd fel, ami közvetlen környezetünből kimaradt. Aztán távolabbra megyünk, de még mindig az országban maradunk. Hány olyan hely van Erdélyben, ahova még nem jutottunk el?

Alapvető fontosságú a bizalom, az egészségügyi biztonságérzet visszaállítása,

a konkrét és minden bizonnyal rendkívül szigorúan betartott higiéniai szabályok mellett az emberek percepciójának alakítása. Úgy érzem, a helyzet továbbra is képlékeny marad, az emberek sok ideig aggódni, mi több, félni fognak egymástól, az utazástól, a vendéglátó egységektől és azok szolgáltatásainak a használatától.

Úgy érzem, 2008-ban csak a pénztárcánkat “zsebelte meg” a gazdasági válság, a mostani a legértékesebb kincsünket, az egészségi biztonságunkat és állapotunkat, a bezártság miatt pedig mentálhigiéniánkat sebezte meg.

Megbántunk mindent, amit halasztottunk, elnapoltunk, elhanyagoltunk, ugye?

Minden át- vagy felértékelődik. Visszagondolva: a rossz is jó, a nehéz is könnyű volt a régi életünkben…

Nos, hová pörgünk jövő péntektől minden hétvégén?

FOTÓK – Mondd már, hová lettek az emberek?


Hajnali négy órakor

teljesen szürreális hangulata van a belvárosnak. Nem a kedvenc műfajom, de megnéztem néhány ilyen alkotást, s azokra hasonlít: idegtépő horrorfilm.

A macskák otthonosan érzik magukat

az utcákon, tereken: valóságos taktikai harc folyik a területfoglalásért. Űzik ki egymást kapualjakból.

Az említett órában az egyiket az Egyetem utca közepén találtam

: értetlenül bambult a semmibe. Aztán, mihelyt észrevette, hogy ember közeledik, furcsán nézett, mintha ufót látott volna. Hagyta, hogy lefotózzam, aztán többször megállva és csodálkozva visszanézve, egérutat nyert a többi vetélytársa között, s visszament a Petőfi utcába.

A szeméből azt olvastam ki:

Mondd már, hová lettek az emberek?

FOTÓK – Segítő szomszédok


Kenyér, citrom és kolbász (Saját felvételek)

Élelem, gyógyszer beszerzésére vagy csak egyszerűen egy jó szóra,

beszélgetésre van szükségük. Mindenképpen el kell kerülni azt, hogy kitegyék magukat a veszélyének és megfertőződjenek, ezért a lehető legnagyobb mértékben korlátozni kell mozgásterüket. Ők az idős szomszédjaink.

Koruknál fogva tapasztaltak, de mégsem annyira,

hogy az új helyzethez teljesen alkalmazkodni tudjanak: nem megy még a digitalizált világhoz történő felzárkózás, akadozik a számlafizetés, nincs jártasság az online világban.

Csendélet világjárvány idején

Jogosan bizalmatlanok az interneten vagy a bankkártyával történő fizetéssel, inkább elmennek a város másik végére kivenni a nyugdíjat a bankautomatából, csakhogy kézben legyen a pénz…

A szomszedok.ro portál segíteni próbál. Ha ismersz olyan idős személyt, akinek szüksége van a szomszédja segítségére, itt jelezd.

Véletlenül találkoztunk a Széchenyi téren, felajánlottam segítségemet. Jóleső érzés volt ismét kapcsolatba kerülni egyik volt tanárommal. Segítségnyújtás és nosztalgiázás.