Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Hétvégék…’ Category


A japán vendég kedvéért töltöttünk időt szombaton a feketetói vásárban. Ezt láttam:

Reklámok

Read Full Post »


Miccs Feketetón

Néhány évvel ezelőtt felhívott Aymeric, a párizsi újságíró kollégám.

Te, küldök egy japán lányt, foglalkozz vele egy kicsit. Semmi extra, vidd el magaddal, ahova mész, mutasd meg azt, amit és ahogyan te látsz.

Kyoko depresszióig dolgozta magát, a főnöke pedig elküldte Európába kulturális sokkra. Nyugat-Európa nem volt elég, a kontinens keleti részére volt szükség. A japán vendég leszállt a vonatról. Azon lepődött meg, hogy nálunk van villanyáram; nem tudom, milyen előzetes infói voltak rólunk. Aztán elvittem nagybátyámhoz, Székely Tamáshoz, ott látott szabadon élő tehenet, lovat, kakast, tyúkot, macskát, kutyát, mindenfélét. És ugyanígy élő embereket.

Kyoko csak a televízióban és az állatkertben látott állatokat. Élőben pedig csak modern rabságban élő embereket. Maga is tízen felüli órát dolgozott naponta. Ezért kapott idegösszeroppanást.  És került Kercsedre. A pálinka kiütötte, pedig váltig erősítette, a száké legalább annyira erős. Hazahoztuk a Solenzával, túlélte a Mély Erdélyi Élményt. Hosszú évekig kapcsolatban maradtunk.

Petinek és Cugának köszönhetően Miya felfedezte a Szelek-barlangját is

A minap Miya jelentkezett be a Vendégszerető Klubon/Kanapészörfölőkön. Fogadtam. Újabb reveláció volt az eredmény.

A globalizáció felfokozottsága, valamint a világhálónak köszönhető villámgyors információ-áramlásnak köszönhetően azt gondolná az ember, Európában a japánok sem lepődnek meg sok mindenen. Dehát…

Miya rendkívül okos, barátságos és intelligens nő. Harminchét éves. Felmondott a munkahelyéről, s elindult világot látni. Szombaton a feketetói vásárba vittem a Daciával, egy jóra fordult tévedés miatt nem Sallai Jánossal és családjával túráztunk, hanem külön. A legérdekesebb az volt, hogy számára minden meglepő és új volt: a vásár, a mindenféle tárgy, az ócskaságok, a blúzok, a cipők, a zoknik, minden. Élmény volt a miccs, a mustáros kenyér, a káosz… a MINDEN.

Az elején csak egy kicsit…

Sonkolyoson a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) alapembere, a Juli által szervezett bulinak és természetesen Szász Petinek köszönhetően Miyának sikerült bejutnia a Szelek-barlangjába. Naná, hogy ilyen helyen sohasem volt még. Részére két via ferrata kimaradt, de egyet (a Nagy Magyar-barlang melletti 42 méterest) végigcsinált. Ez is első volt az életében. Akárcsak a pufuleț, a miccs, a șmen szó és jelentése, a mountain dew szénsavas üdítőital. Rácsodálkozott ugyanakkor a Bánffyhunyadon látott cigány palotákra. S arra is, miért a jobb oldalon közlekedünk a közutakon…

… aztán a Nagy Magyar-barlang mellettit végig…

Vasárnap a Hója-erdőben voltunk kirándulni, a Kémia Intézettől indultunk. A túra előtt el kellett magyaráznom, Kolozsváron miért van annyi (ortodox, görög és római katolikus, evangélikus-lutheránus, unitárius, református templom, zsinagóga és mecset) Mindenható-imádó hely. Aztán azt is, Makovecz miért tervezett ufóhoz hasonlító templomot, s a katolikusoknak miért van annyira progresszíven kinéző temploma a Dónát negyednek ezen a részén. S ki az a férfi a kereszten? Hogyan, mikor került oda?

Szokatlan volt számára az is, hogy az Uliulu (Kányafői) utcában csak úgy esnek a diók az utcára, s felszerelés nélkül, dió dió ellen technikával sikeült feltörni őket. ..

Nem értette ugyanakkor, hogyan lehet csak úgy tüzet rakni az erdőhöz közel, miért sütünk húst a mikrohullámú sütőből származó rácson, mi az a geoládázás, miért jönnek ki az emberek kocsival túrázni a jármű mellé, miért, miért, miért.

Vajon jómagam is ennyi mindenen csodálkoznék, ennyi mindenre rácsodálkoznék Japánban?

Köszönöm a kérdéseket és az élményeket, Miya! Ahogy megbeszéltünk: 2020 októberében találkozunk Yokohama polgármesteri hivatala előtt. Deal… 🙂

Read Full Post »


A fotók mindent elmesélnek a 2018. augusztus 26. – szeptember 16. időszakban megejtett kazahsztáni és kirgizisztáni körút második, kirgizisztáni részéről…

A kazahsztáni fotós élménybeszámoló ide kattintva tekinthető meg.

Read Full Post »


Lélekbalzsam látvány (Bibi felvétele)

Bár a Maros megyei Vármezőn szervezett Hőlégballon Parádé főszervezője, nevezetesen Lőrincz Miklós részéről nem sok információ (diplomatikus voltam) állt a sajtó rendelkezésére, néhány résztvevő segítségével sikerült kibarkócázni, mikor, hol, mi történik, hol lesz a vasárnap délutáni/esti felszállás stb.

Sajnos szombaton délután az időjárási viszonyok miatt egyetlen hőlégballon sem szállt fel, s bár vasárnap hajnalban (köszönjük szépen a szállást, a társaságodat Dósa Tamás, az Erdély Mentőcsoporttal kapcsolatos szép emlékeket elevenítettünk fel!) 4 óra 50 perckor ébredtünk, 6 óra 30 perckor pedig már Vármezőn voltunk (elsőként érkeztünk), igyekezetünk nem járt sikerrel: a szél miatt ismét egyetlen hőlégballon sem szállt fel. Szombaton gyógyfürdőztünk Parajdon, vasárnap pedig túráztunk – Hám Péter, köszönjük a szervezést!

No, de aztán vasárnap délután sikerült minden. A Tiszaújvárosból érkezett, Tóth Péternek és Sztrohár Istvánnak, valamint csapattársaiknak köszönhetően Bibinek sikerült az égbe emelkednie. Lentről is csodálatos volt. Hogy milyen volt fent, elárulja az alábbi fotó- és videóriport.

Péter és István: jövőre ugyanott? 🙂

A saját felvételek. Kérlek, kattins az elsőre:

 

***********

Bibi felvételei, Kérlek, kattints az elsőre!

 

**********************************

Tóth Péter felvételei. A szabály ugyanaz: kattints, kérlek, az első felvételre. Kiderül, rókavadászat néven milyen versenyt szerveztek Kádár Levente, az erdélyi hőlégballonozás tragikus körülmények között elhunyt vezetőjének és a vármezői rendezvény kezdeményezőjének emlékére…

 

Read Full Post »


Magyarul és románul szólaltak meg az angol “urolakodók” (Fotó: Kilin Zsolt)

A Kolozsvári Rádió nagytermében baráti, mondhatni családi hangulatban zajlott le szombaton a Fehér Holló Román-Magyar Küldőkönyvtár gálaműsora, amely során román és magyar kisdiákok ugyanilyen nyelvű irodalmi műveket és azok fordítását adták elő.

Szabó Csaba, a mozgalom kezdeményezője és vezetője a gálaműsor keretében adta át a Szabadság ifjúsági rovatában, a Bonifáczban is író Mátyás Orsolyának a 300 euróval járó Fehér Hollófióka-díjat; a laudációt Dézsi Ildikó, a Szabadság rovatvezetője olvasta fel a hallgatóságnak.

A rendezvény során a kolozsvári Octavian Goga Általános Iskola és az Onisifor Ghibu Elméleti Líceum román és magyar diákjai Ady Endre és József Attila románra fordított verseit adták elő.

A gálaműsor keretében máramarosi, marosvásárhelyi és regáti értelmiségiek is beszámoltak a közönségnek saját olvasói élményeikről azt követően, hogy magyar művek román nyelvű fordításait olvasták a közelmúltban.

Folytatás a WebSzabadságon.

Read Full Post »


Védik a Csád és a Közép-afrikai Köztársaság közötti határt. Strandpapucsban (Saját felvételek)

Az Európai Unió (EU) Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (DG ECHO) által finanszírozott és a brüsszeli székhelyű Gopacom.eu által szervezett, sikeres nemzetközi pályázat révén elnyert riportúton június végén közel egy hetet töltöttem Csádban, abban az igen szegény országban, amely mégis korlátozás nélkül befogadja a helyi milíciák által ellenőrzött Közép-afrikai Köztársaságból érkező menekülteket.

Utóbbiak igencsak nagyot néztek, amikor havas tájat és a hóembereket ábrázoló fényképeket mutattam nekik, de a fogás bevált: így sikerült könnyebben szóba elegyednem a számunkra szinte elképzelhetetlen lelki traumákat átélt személyekkel, akik közül sokan akkor láttak először nemcsak havat, de személyemben fehér embert is.

Boldogság

Többen megnyíltak előttem, elmesélték történeteiket: fegyverropogás, erőszak, felgyújtott falvak, ellopott háziállatok – így váltak földönfutókká. De beszéltek életükről, mindennapjaikról, vágyaikról, mi több, néhányak álmaikat is megosztották a csak hallomásból ismert, nagyon messziről érkezett fehér embernek…

Tény és való: semmi sem tudott felkészíteni arra, amit Csádban tapasztaltam. Hiába néztem meg a tavaly novemberi, hasonló riportút során a Dominique Catton által készített fotósorozatot, az országban készített videókat, hiába olvastam el az állami berendezkedésre vonatkozó elemzéseket, a gazdasági állapotok további hanyatlásával kapcsolatos kimutatásokat vagy éppen a biztonsági helyzetre vonatkozó figyelmeztetéseket, a helyszínen valóságos „kulturális sokkot” kaptam. Még az a sok tapasztalat sem segített, amit az eddigi utazásaim során – 64 országban – gyűjtöttem.

******************************************************************

A Szabadságban megjelent riport első része itt található.

A második rész itt olvasható.

A harmadik itt érhető el. 

 

A legelkeserítőbb a DG ECHO által finanszírozott kórház, amelyben a súlyos alultápláltságban szenvedő gyermekeket kezelik. Azaz igyekeznek gyógyítani és ápolni, ám egyharmaduk 24 órán belül elhalálozik. Az orvosok szerint napi több száz gyermeket hoznak ide az édesanyák, akik rendszerint nagyon későn ismerik fel a bajt… Cécile Barbière (Euractiv) felvétele

Read Full Post »


Kényes egyensúly

Kirgizisztán harmadik legnagyobb településén, Jalal-Abat városában szeptember 11-én készített felvételem amolyan jelképe annak, ami a régióra jellemző: egyfajta geopolitikai kényszeredett egyensúlyozás Európa és Ázsia között.

Az ország vezetői, egyébként akárcsak a szomszédos Kazahsztán  politikusai, kényesen ügyelnek arra, hogy úgy Oroszországgal, mint többnyire a szintén muzulmán szomszédokkal, ugyanakkor viszont a Kínával és a Nyugattal is jó viszonyt ápoljanak.

A Szovjetunió nemzetiségeinek sajátosságait ábrázoló gyermekkori képeskönyvet virtuálisan kezemben tartva utaztam végig augusztus 26 – szeptember 16. között Kazahsztánt és Kirgizisztánt.

Köszönjük, Wizz Air!

Körülbelül harmincöt évvel ezelőtt annyira emlékezetembe vésődött a közép-ázsiai nemzetiségek tagjainak arca, szemük formája, a gyönyörűséges hegyi tájak és a végtelen gyapotültetvények látványa, hogy már 35 évvel ezelőtt eldöntöttem, valamikor majd a „sztánokba” utazom. A Wizz Air légitársaságnál már január elsején lefoglaltuk a repülőjegyeket, így csupán 110 eurót fizettünk. Három hét alatt a két országban szállításra, alkalomadtán szállásra (többnyire viszont a vendégszerető klubbal, azaz a CouchSurfing segítségével intéztem ingyen alvást), étkezésre és egyebekre összesen 300 eurót költöttem.

Köszönöm önzetlen támogatóimnak!

Read Full Post »

Older Posts »