Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Hétvégék…’ Category


Miért nincs hó?

Szombaton reggel a havasreketyei Menyasszony fátyla vízesés közeléből indultunk (tilos a természeti szépségig kocsival felmenni, egyesek mégis úgy gondolták, ők különbek), kimentünk a Lespezi-csúcsra (vajon mi a magyar neve?), majd kis Arnold-féle eltévedéssel a felmentünk a Fehér-kövekhez, de nem mentünk fel, azaz a csúcsra: beázott bakanccsal nem lett volna annyira kellemes.

Januárban talán sohasem volt ennyire kevés hó itt. Legalábbis ahányszor itt jártam télvíz idején, mindig nagyobb volt…

A fotókat Varga Boglárka készítette: Kattints az elsőre!

Reklámok

Read Full Post »


Január másodikán mozgásra volt szükség, kimentünk Kisbányára. Átkozzuk ugyan, de ilyenkor jó a szelfibot… 🙂

Sajnos a Nagy Terv, a Madeira-szigeteken töltendő szilveszter a repülőjegy megdrágulása miatt befuccsolt, november elején már több száz euróba került. Tanulság: szilveszterre már év elején le kell foglalni! 🙂 Jó, na, enyhe túlzással.

Aztán keményen dolgoztunk a vendégszerető hálózat, azaz a CouchSurfing által minden évben különböző helyen szervezett szilveszteri programsorozaton, de sajnos az sem jött be. Idén a közösség a csehországi Brno városában szervezte a lazulást, amelyen több tucat nemzet tagjai vettek részt.

Aztán próbálkoztunk helyet találni a Hargitafürdőn a baráti/ismerősi társaság által szervezett szilveszteri partira, de későn ébredtünk fel.

Végül Kolozsváron maradtunk, de nem bántuk meg: iráni vendégek bevonásával Norbinál, a pilótánál és Enikőnél szilvesztereztünk. Köszönjük a lehetőséget! A hölgyek említették, komoly politikai gondok vannak az országban: tüntetések, rendőri fellépés, halottak. Ottlétünkkor ismerősök idegenek egyaránt nyíltan panaszkodtak az elnyomás és a gazdasági helyzet miatt. Úgy látszik, már csak idő kérdése volt, hogy robbanjon a helyzet.

Kedden túra volt napirenden: Glyztékkel és a gyerekekkel (Mimi, a keresztlányom volt a sztár…) Kisbányán szívtuk magunkba a friss levegőt. Majd… Tikal társasjáték és finom vacsora! Mint a régi szép időkben… 🙂

Read Full Post »


The Zayandeh river in Isfahan has dried out. According to locals the remaining water is used on industrial purposes and for the local population. Soon wars will be fought for water, not for oil…

A harmadik (és egyben az utolsó) rész is meglejent a Szabadságban…

Hozzászoktunk ahhoz, ugye, hogy a háborúkat a terület, a befolyás növelése és a nyersanya¬gok miatt indítják. Amikor az Isfahán városán keresztülhaladó folyót megláttam, akkor rádöbbentem: igaza lesz azoknak a stratégáknak, akik azt jósolják, az elkövetkező években a víz birtoklása miatt robbannak majd ki a katonai konfliktusok. A Zayandeh folyó kiszáradt medrét nézve ez igen reális perspektívának tűnik.

Folyatás itt.

Read Full Post »


Hátha javít valamit helyzetükön (Saját felvételek)

Sokszor azt érzem, csupán sok-sok alkohollal lehet kibírni, azonnal megemészteni, helyben feldolgozni a szituációt. Talán éppen ezért vállalom a vezetést, mert józanon akarok szembesülni azon rendkívül nehéz sorsa jutott aranyosszéki emberek szociális helyzetével, akiken évente többször segít a Gondviselés Segélyszervezet. S akiknek, lehet, már csak ez a kéznyújtás maradt. A szimbolikus gesztus, amely adott esetben sokat jelenthet.

TEHETETLENSÉG, s eltörpülő saját gondok

Többször vettem már részt humanitárius tevékenységeken belföldön és külföldön egyaránt, akár az Erdély Mentőcsoporttal.  Tudatában vagyok, hogy amit a Gondviselés tesz, az csepp a tengerben. Bár elszomorító látni, hogy a magukra maradt, sokszor tehetetlen idősek mélyszegénységben élnek, valamelyest elégtételt jelent: gondol valaki rájuk, rajta vannak egy jegyzéken, amelynek köszönhetően segítségben részesülnek. Ugyanakkor saját helyzetünk nagyon gyorsan perspektívába kerül. S úgynevezett gondjaink, problémáink. Pontosabban ezek mind-mind eltörpülnek, megsemmisülnek, amikor látjuk, másoknak milyen szélsőséges helyzetekkel kell megküzdeniük: súlyos betegség, elhagyatottság, számkivetettség. Rendben, néhányan elhagyják magukat, pedig valamelyest javíthatnának sorsukon. Látszik, érzik, hogy az állam, a helyi közigazgatás lemondott róluk, az egyháztól és a civil szférától reménykedhetnek még segítségben.

A legnehezebb a tehetetlenséget elviselnem. Hogyan javíthatnék én, kolozsvári magyar polgár ezeknek az embereknek a helyzetén? Anyagi lehetőségeim igen korlátozottak, így más eszközökkel (a segélyszervezetek és azok tevékenységének, valamint adománygyűjtésének a népszerűsítése, fizikai és szellemi munka stb.) igyekszem hozzájárulni a közös erőfeszítéshez.

Új önkéntesek

Vasárnap két olyan barát kísért el segélyezési utunkon, aki még nem volt ilyen akción. A megdöbbenés mellett megfogalmazódott: lelki nyugalmat biztosít a kéznyújtás, s most végre konkrét, kézzel foghatóvá válik az, hogy ilyen esetekben hova, kinek a helyzetén javít egy esetleges adomány.

Tiszteltet mindazoknak, akik ilyen, hasonló vagy más segélyakciókat hajtanak végre a román, magyar és roma közösségben egyaránt!

****

Van némi különbség Szabó Laci és Vagyas Attila segélyezési stílusa között (tényleg csak másságok vannak), s ez így is van rendjén, de mindkettőjüket ugyanaz vezérli: tartós élelmiszerekben, édességekben, ruházati cikkekben és tisztálkodási szerekben kifejezett odafigyelés, gondoskodás. Mindkettőjükben intenzíven dolgozik a szociális érzék, igazi lelkipásztorok. Bizonyos értelemben és szinten számomra is, bár nem vagyok vallásos…

****

A videóriport ide kattintva tekinthető meg.

A WebSzabadságra feltöltött, Márton Edit fotóit is tartalmazó fotóriport itt található.

A tavalyi cselekvésről itt van videóriport. Napra pontosan ugyanakkor voltunk, mint idén…

****

Read Full Post »


A közösségi élet egyik fontos pillanata: a bál (Serar Szabolcs felvételei)

Köszönöm a lehetőséget Csoma Boti barátomnak (újságíró és politikus csak akkor lehet barát, ha már a tisztség betöltése előtt már ez volt a helyzet, s esetünkben ez fennáll), régen voltam Tordán, szívesen láttam viszont Csép Leyllát és férjét, Csép Miklóst.

Örvendek a felekezetek képviselőivel folytatott informális beszélgetésnek, s igen, minden valószínűség szerint hétvégén a Gondviselés Segélyszervezettel Tordán és az Aranyos-mentén fejtünk ki humanitárius tevékenységet…  🙂

Meghatott az összetartás, a közös ünneplés vágya, a közösségi élet iránti elkötelezettség, az oktatás fenntartására fordított munka és a történelmi magyar egyházak képviselőinek pozitív hozzáállása.

Sajnálom, hogy nem volt időm átöltözni, s nem mutatkoztam be a Józan Erzsébetnek, a Jósika Miklós Elméleti Líceum igazgatónőjének.

***************************************************************************************

VIDEÓ – Tízedik Miklós-bál Tordán

Şcoala Jósika Miklós din Turda strânge rândurile… La balul Miklós/Nicolae…

****************************************************************************************

Read Full Post »


Örvendek, hogy Sólyom Pista barátom és csapata összehozta az eseményt. Régen említette először.

S igen, a legendáris Music Pubban, ahol hajdanán mindig rádköszönt valaki, a pödört bajszú Bartha Ciupe Ernő pedig ott ült a törzsasztalnál, s Zitzman Mária pedig ügyintézett. Amikor a hátsó terembe zajlott az élet, ugyanúgy, mint az Ernestóban. Világos, ott más zenére táncoltunk. A Music Pubban tomboltunk.

Valamikor kétezerben vágtam le a derékig érő hajamat. Találkozzunk ma este nyolckor a Music Pubban, s elevenítsük fel azokat az időket! Azta’, neked még mindig hosszú a hajad. Mehet a headbang!

Read Full Post »


Úgy döntöttünk, csatlakozunk a Hám Péter által a bukovinai hegyekben tervezett hosszú hétvégés kiruccanáshoz. Nem ezt bántuk meg, hanem a negatív élményeket.

Hadd meséljenek a fotók és az őket kísérő rövid szöveg. Kattints az első felvételre:

Read Full Post »

Older Posts »