Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Hétvégék…’ Category


🙂

Nyugodtan írhatom, hogy életem legszebb időszaka volt: nagy volt a társaság, kiváló volt a hangulat, a házasságok, a feleségek/férjek és a gyerekvállalások nem korlátozták (annyira) a szabadidőt, sok-sok helyen jártunk együtt.

Az első nagy változás akkor következett be, amikor legjobb barátom, Glytz nem szervezett már több kirándulást, elmaradtak a rendszeres túrák – fájó nosztalgiával tekintek vissza a változás előtti évekre. Nyugat-európai barátaim hathatós támogatásával 2006-ban még kocsit (ha a Dacia Solenza annak minősül) is vásároltam (rozsdás, nem mindig indul, de most is megvan), hogy folytatni lehessen a természetjárást, a túrázást. S valamelyest sikerült, de a visszaesés drasztikus volt.

Aztán 2007-ben megismertük Lacit, s elindult a lavina. Szava hihetetlenül lelkesítőn hatott, varázs volt bepörögni, amikor írta, lehet menni Szmidára. Mindent felülíró, mindent feledő hívó szó volt. Rengeteg nyári és téli túra, túrabiciklizés, túramotorozás, hószánozás, kirándulás, sátorozás, sok-sok emlékezetes születésnap. Mélyen raktározott, maradandó, szív- és lélekerősítő emlékek.

2013 januárjában utoljára tartottunk ott születésnapot (Vandát ünnepeltük), akkor még volt Szerda is (minden héten ekkor gyűltünk össze Lóri barátom legénylakásán, ettünk-ittunk, filmet néztünk, társasjátékoztunk, beszélgettünk, EGYÜTT VOLTUNK), az űr nem volt akkora, bár sokszor megsirattam a szmidai időket. Valahányszor a környéken jártam, benéztem, nosztalgiáztam. Sírtam is. Nem is egyszer.

Ráadásul többen emigráltak, elköltöztek, szedentáris életet élnek, néhánynak megváltozott az életstílusa, értékrendje, életvitele, voltak szakítások is, s valahogy hiányzik az utánpótlás. Eddig lélegeztető gépen volt, most viszont meghalni látszik a Szerda. S vele együtt rengeteg minden. Hányan ennek a körnek köszönhetően találtak társra, bár sokan kívülről “hoztak” partnert maguknak… Párkapcsolatos létesültek, házasságok köttettek… Ilyen (is) volt a Szerda. Lacinak és a hét közepén megejtett rendszeres találkozásoknak galvanizáló hatása volt.

Aztán idén januárban leállt a Szerda. Ez volt a kegyelemdöfés. Aztán jött észak-ciprus (hatalmas tartozás) és a térdműtétem. Most már jól van, hátha jövő héten sikerül az Iránban levő Damavand (5610 méter) megmászása, de a januártól májusig tartó fájdalom és bizonytalanság, illetve a május-július időszakban fellépett kiránduláshiány egyszer-egyszer rányomta a bélyegét a közérzetemre.

Bár ünnepelni kellett volna, mégis inkább nosztalgiáztunk, búslakodók, mi több, kissé szomorúak voltunk. A jövőbe tekintés sem hozott derűt, hisz minden valószínűség szerint ezután még kevesebbet találkozunk, járjuk együtt a Természetet.

Laci, most már érted az alkalomadtán felszínre tört búskomorság okát?!

Kérlek, kattins az első fotóra!

Reklámok

Read Full Post »


Keressük…

Igen ötletes geoládákat helyeztek el a szervezők az augusztus 11-14. időszakban Székelyudvarhelyen és környékén (a főhadiszállás Ivóban volt) zajlott GeoQuest9 alkalmából.

Szerencsére éppen a főszervezővel, azaz Perretz-cel (a.k.a.) Nagy Istvánnal kerültem egy csapatba, így sokat megtudtam a rejtett kincsek hátteréről, alkotóiról, elrejtőiről. Ez mindenképpen jelentős értéktöbbletet jelentett számomra. A verseny nem izgatott, a megtalált geoládák számát sem vettem figyelembe, inkább a társaság, a hangulat, a tapasztalatcsere (a jelentős régiséggel rendelkező Csipikétől sokat tanultam!) és az érdekesen megalkotott, különleges helyeken elrejtett kincsek milyensége, sajátossága foglalkoztatott.

Az Ivótól a Madarasi Hargitára vezető úton elrejtettek tetszettek a legjobban. Az egyiket a Patakfalván élő Kiss Endre hozta létre, annak rejtélyét még a mérnök Csipike sem tudta megfejteni. Annyi kellett csupán, hogy zoliasi a megfelelő helyre tegye az ujját, s elmozdítsa… 🙂

KATTINTS AZ ELSŐ FOTÓRA!

Read Full Post »


Szundi, háttal egymásnak… 🙂

Csak egy éjszaka, de az is elég volt. Mármint abból a szempontból, hogy elmenekülni az Untold elől. Igazából nem volt elég: Sztánán is többet kellett volna ülni, s az Untold elől is több napig elmenekülni.

Amikor pattog a tűz, sül a hús, s jó társasággal vagy körülvéve, akkor még a telihold is másképp sugározza a fényt, amikor a szabad ég alatt alszol…

Read Full Post »


OK a buli, de a helyieknek azért mégsem kellene emiatt elmenekülniük, a gyermekeknek és a felnőtteknek a zaj miatt (is) szenvedniük a kórházakban. (Fotó: Untold/Facebook)

Most kezdem igazán érteni, mit éreznek a helyi polgárok Barcelonában és mondjuk Velencében: az Untold miatt hemzsegnek a turisták, forgalmi dugók alakulnak ki a legváratlanabb helyeken, a gépkocsivezetők nem ismerik a várost, behajtanak az egyirányú utcákba, a külön közszállítási sávot használják. Remélem, a helyi rendőrök nem azonnal büntetnek, elsőre csak figyelmeztetik a más városból érkezett, eltévedt sofőröket.

Nekem igazából nem a turistaözönnel van bajom, sőt. A gond a zajjal, zajongókkal van. Az Unió utcában például lassan már létezni sem lehet. A tegnap például a gyalogátkelőn lábteniszeztek, a taxisok dudáltak, kiabáltak, valamivel később valaki hegedülni kezdett. Telefonáltam is a helyi rendőrség forró vonalára (0264-955), azt ajánlom tedd ezt te is, ha nem tudsz pihenni. Ezt ajánlotta nekem Marcel Bonţidean, a helyi rendőrség parancsnoka is. Hátha valahol számít.

Az Untold okozta, hajnalig tartó, a város több pontján hallható és zavaró dübörgő zene, a hangzavar és a felfordulás miatt péntek délutántól vasárnap délig egyszerűen elmenekülök a városból. De nem az kellene hogy legyen a megoldás.

A témáról szóló, a Szabadságban megjelent mai vezércikkem itt olvasható.

Read Full Post »


Norbi készen áll az ellenség megsemmisítésére…!

A szomszéd, Nyikulica csodálkozhatott a legjobban: július 15-e van, s lám, ismét itt vannak ezek a kolozsváriak. Idén talán már harmadik vagy negyedik alkalommal megyünk Poiana Horeára. Legutóbb a július 7-9. között… Ismételt köszönet az Égly családnak!

Alkalmazkodom a radikálisan megváltozott helyzethez: többnyire és különböző okokból szétesett a Szerda csapat, Lacinál már évek óta nincs lazulás Szmidán. Sok minden… megszűnt. Megváltozott, próbálják egyesek szépíteni a helyzetet. Nem: sok minden egyszerűen megszűnt. Messze nincs már olyan intenzitású pörgés és lazulás. Régebben csupán olyankor mentünk Poiana Horeára, amely egyébként több szempontból egy kiváló hely, amikor úgynevezett terápiás hétvégékre volt szükségünk: alvás, evés, alvás, evés, alvás. Szex. Egész hétvégén. Igen, ugyanis annyira kifáradtuk a sok-sok pörgésben. Poiana Horea volt a pihenőhely, most lassan zarándokhellyé válik… 🙂

Ezúttal nem édes kettesben Biankával,  hanem Trombival és Norbival. S igen, sütöttünk is. No, meg áfonyát és szamócát is szedtünk…

Read Full Post »


Romba dőlt a múlt…

Sátorozni indultunk Kisbányára vagy Kisbánya üdülőtelepre. Glytzék oda jöttek volna szombaton. Az eredeti terv szerint ugyanaznap együtt gombásztunk volna. Volnax2. Csakhogy pénteken délután keményen esni kezdett. Bár a kiszemelt régióra csupán 20 százaléknyi csapadékot prognosztizáltak, kiderült, ennél sokkal többre lehet számítani.

Azon nyomban aktiváltuk a B. tervet: az örök és mindig befogadó Poiana Horea. S a szokásos terápia hétvége: végtelen alvás. Égi csend. Remek.

Szombaton késő délután friss kenyérért indultunk, szekerezés, kocsmázás és gyaloglás lett belőle. Volt azért benne ortodox templomlátogatás is, mi több a lelkipásztorral folytatott beszélgetés  során még Bartolomeu Anania is szba került. Kenyeret végül sikerült találunk. Házit. Tíz lejt fizettünk érte. Mit meg nem ér a házi kenyér… De hát a móc család befogadott, palacsintával kínált. S még a nyári zápor elől is fedezéket biztosítottak számunkra…

Este az eső ellenére sikerült tüzet rakni. S az a kolbász…

Kalandos vasárnap: Poiana Horea (Gyálukálului – eredeti hun név) – Guircuța de Sus (Felsőgyurkuca), igen Fiat személygépkocsival, s Bibi vezetett. Incidens nélkül. ÜGYES! Innen Szmida, a tó mellett. Egészen tűrhető az út. Innen már “egyesen út” vezetett Havasreketyére és a vízeséshez…

Szmidán, Lacinál radikális változások, lásd a fotókat.

Read Full Post »


Levitáció a Királyerdőben…

Mindig van egy rendkívül érdekes, megmagyarázhatatlan és megfoghatatlan dinamikája a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK, CSA) tagjai és szimpatizánsai által szervezett, nem hivatalos Nyuszitúrának. Idén sem volt ez másképp… Váratlan fordulatok, visszatérő motívumok, eső és napsütés.

Sok minden viszont változott. Mi is. Korral jár? Vagy ezt sokat emlegetjük? Ez már nosztalgia? Azt vettem elsősorban észre, hogy néhányan sokkal-sokkal érzékenyebbek lettek. Ugyanazok a poénok, szívatások más, mélyebb hatást váltanak ki. Hamarabb veszünk zokon dolgokat. Kezdjük túl komolyan venni magunkat?!

Emlékszel erre?

Az április 14-17. időszakban megejtett kiruccanás során régi és új résztvevők is voltak: fiatalok és tapasztaltak egyaránt. Bár csupán az érdekesebb mozzanatokat dokumentálta, valakiről azt hitték, kém… 🙂 S meg is kérdezték tőle… 🙂 Elgondolkodtam a dolgon: ha valakit így megkérdeznek, a kíváncsiskodó szerint az érintett igennel fog válaszolni? 🙂 S mégis, mit lehet egy Nyuszitúrán kémkedni?! 🙂 🙂 🙂

Az útvonal? Királyerdő… 🙂 Kolozsvár- Biharfüred- Lesi-tó környéke – Erdődámos – Cărmăzan-hegy – Vársonkolyos. Alvás? Hol félig elhagyatott erdészházban a Lesi-tónál (én a horkolás miatt külön, ugyanabban az épülőfélben levő hétvégi házban, mint a múltkor), hol low-cost panzióban, hol pedig az egyik barlangász által készségesen felajánlott hétvégi házban (a többiek a szobákban a földön, én – szintén a horkolás miatt  – a padláson).

A kontaktlencse-keresés… rejtély… 🙂

A SZABADSÁG érzése és átélése, a félig-meddig nomád életmód megtapasztalása, a bajtársi hangulat, az együvé tartozás – megfizethetetlen. Még akkor is, ha a bal térdemben bekövetkezett meniszkusz-szakadás miatt fizikailag végig fájdalmas volt a gyalogtúra: első nap egy-két kilométer, második nap nyolc, harmadik nap pedig tizenöt. Sebaj, májusban megműtik, s visszakapom a régi életemet, ami nélkül nem érdemes… élni.. 🙂 Feleségem nincs, gyermekem nincs, érte/értük nem kell gürcölnöm, pénzem nagyon kevés van, nem gyűjtök, vagyonom nincs és nem is lesz, tehát (másképp) ÉLEK.

Inkább meséljenek a fotók (képaláírásokkal és a videóösszeállítás):

 

Kattints az első fotóra!

Read Full Post »

Older Posts »