Szükségállapot, emlékekben (A séták és a macskák világa)


Mi történik?! (Saját felvétel)

 

A ma estével ellentétben akkor

sehonnan sem dübörgött a zene, egyetlen kocsi sem dudált, egyszerűen kibéreltem a várost. Az enyém volt. Ugyanazon az útvonalon sétáltam végig.

A szükségállapot idején szinte minden este, éjjel vagy hajnalban végigsétáltam az óvár körül. Sokkterápiát alkalmaztam. Volt nyilatkozat nálam, törvényes és érvényes, de inkább elkerültem a rendőröket és a katonákat.

A Jókai utca közepéből betértem a Vár/Fortăreței,

majd innen a Búza/Inocențiu Micu Klein utcába, elhaladtam a Piarista templom mellett, s a Király/I.C. Brătianu utca érintésével eljutottam a Babeș-Bolyai Tudományegyetem épületének hátához.

De még ezelőtt hosszasan beszélgettem

a Történelmi Intézet kapusával, éjszakai szolgálatot teljesített. Félt, féltette a családját, gyalog járt munkába.

Éjszakai és hajnali sétáim során sokszor találkoztam kissé zavart, az utca közepén tanyázó macskákkal. Ma este egyet sem láttam. Visszahúzódtak. Már nem a miénk a város, nem béreljük többé, lejárt az idő…

Picit hiányzik a szükségállapot csendje, mélysége, intimitása.

FOTÓRIPORT – Lelki fellegekben a Fogarasi-havasok bércein


Találkozás (Saját felvételek)

Sokan ugyanúgy gondolkoztak,

s ugyanazokat a meteorológiai előrejelzéseket nézték, mint mi, ezért szerencsére szombaton voltunk azon a túrán, amelyet sok, a természeti szépségeket nem feltétlenül tisztelő, a hegyet nem magáénak érző is bevállalt, vasárnap pedig Sallai János vezetésével egy olyan útvonalon mentünk végig, amelyen alig találkoztunk emberekkel.

Hiába, ilyenek és ilyenek is maradnak azok a helyek

ahová ki lehet jutni személygépkocsival: zsúfoltak, hangosak és lassan-lassan élvezhetetlenek. Ilyen például a Transzfogaras és környéken lévő hegyek és csúcsok.

Szerencsére Bibivel már pénteken este kimentünk

Cârţişoara faluba, megszálltunk, s szombaton korán reggel elindulhattunk a túrára. A fotók mesélnek, melyik útvonalat választottuk.

Szombaton a Călţun-tóig túráztunk Bibivel, este pedig találkoztunk a Transzfogarast a faluból elektromos biciklikkel megmászó Jánossal és Krisztiánnal, vasárnap (Bibi a repedt meniszkusza miatti térdfájdalmak miatt kihagyta) pedig velük túráztam.

Hadd meséljenek a fotók. Kattints az elsőre!

FOTÓRIPORT – Sima hétvége Sztánán (Árvízfélével)


Ők bármikor/bárhol jól érzik magukat… 🙂

Szabó Zsoltnak és Csillának köszönhetően hétvégén ismét kimentünk feltöltődni Sztánára. Szerencsére már pénteken este sikerült kimenni a Szentimrei-házba, ahol tisztaság, kényelem fogadott.

Lovakat, csikót simogattunk a De Martin Lajos vezette Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület (Sztánai Lovasok)

Hadd beszéljenek a fotók:

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Kalandokban bővelkedő túrák az év első magashegyi kiruccanásán


Összetartozunk

Megosztottam a Szabadság napilap olvasóival is

az év első magashegyi túráján szerzett feledhetetlen élményeket, egyben arra bátorítva mindenkit, hogy lépjen ki a komfortzónájából vállalja be a fizikai nehézséggel járó kirándulást, az elégtétel, a lelki feltöltődés, a természet szépségei kárpótolni fogják.

Bianka volt a túracsapat legkeményebb tagja:

mindkét térdében meniszkusz-szakadás, pajzsmirigy problémák és súlyos tériszony. Mégis sikerült feljutnia az 2509 méter magas Peleaga-csúcsra. Gratulálok, kimagasló teljesítmény volt! De hát, aki Erdély egyik legnehezebb túraútvonalát teljesíti a Királykőn… 🙂

Az élménybeszámoló ide kattintva olvasható.

FOTÓRIPORT – Árvízkárosultak segítése: 2013-ban és ma


A 82 éves Izsák Apollónia kijött a kert végébe, mert azt hitte “a cigánypurdék mind ellopják a krumplit, a murkot és a hagymát”… 🙂 (Saját felvételek)

***

A videóriport ide kattintva tekinthető meg.

***

A történelem megismétlődik – jó és rossz vonatkozásban

Kedden a Maros megyei Rava faluban segítettünk az árvízkárosultakon, hazaérkeztem pillanatában pedig a Facebook emlékeztetett: 2013 júniusának közepén az Erdély Mentőcsoporttal és a Gondviselés Segélyszervezettel a magyarországi Pilismaróton ugyanilyen feladatot láttunk el.

Rossz, hogy kellett, jó viszont, hogy mindkét esetben tudtunk segíteni

Raváról még nem hallottam – tudatlanság.

Hétfőn olvastam a Szabó Laci által küldött riasztást: menni kell, baj van a túlnyomó többségében romák által lakott, a Gyulakuta községez tartozó Maros megyei településen, Raván. Kedden reggel 7 órakor elindultunk.

Jocó, köszönöm szépen, hogy eljöttél, jól esett a támogatásod!

Beszéljenek a fotók. Kérlek, kattints az elsőre!

FOTÓRIPORT, VIDEÓK – Fordított dalmatakutya-élmény a Retyezát-hegységben


Szombaton az Encián/Gențiana menedékház – Peleaga-csúcs (2509 méter) volt műsoron. A csúcsról a Bucura-tó látszik

Már a múlt héten terveztünk elmenni,

de az időjárás eltántorított. Most elhatároztuk: mindenképpen „meghódítjuk” a régi szép emlékeket, azaz visszatérünk a Retyezát-hegységbe.

Erdély egyik legszebb hegyvonulata kora nyári fordított dalmátkutya-stílusban fogadott: fekete/szürke alapon fehér hófoltok.

A többiről hadd meséljenek a fotók! Kérlek, kattints az elsőre!

***************

 

Igen! Megvan a TIFF időpontja!


Néhány perccel ezelőtt a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) szervezői bejelentették: a rangos és rendkívül népszerű filmszemlére július 31 – augusztus 9. időszakban kerül sor.

Egyáltalán nem bánom az Untold halasztását,

az Electric Castle eddig egyetlen kiadásán sem voltam, rosszul esik a Jazz in the Park törlése, teljesen hidegen hagy a Neversea és más hasonló tömegrendezvények törlése. Ilyen vonatkozásban rosszul esik viszont, hogy akiket például Lepedus Péter kollégám egy videóban bemutatott, bevétel nélkül maradtak: hangosítók, látványterv-készítők, állványozók, hangtechnikusok, díszlettervezők stb. 😦

A TIFF-en elsősorban a dokumentumfilmek,

a valós eseteket feldolgozó produkciók, illetve a vígjátékok érdekelnek, ezeket vadászom majd az említett időszakban.

FOTÓRIPORT – Lélek-oázis Sztánán


A szükségállapot miatti szünet után ismét lehet lovagolni Sztánán (Saját felvételek)

Feltöltődés, új ismerős, a régi, stabil és tartalmas baráti kapcsolatos ápolása: hétvége a Szentimrei-házban és Lajcsinál.

Igen, lehet már menni  Szentimrei Alapítvány által működtetett és Szabó Zsolt által igazgatott, építészeti és irodalomtörténeti szempontból is jelentőséggel bíró Riszeg-panzióba, Ferenc, a gondnok-mindenes minden feltételt biztosít a vendégek számára.

Külön élmény volt megismerkedni Péterrel, Ferenc barátjával, a horgásszal. Jó Ferenc és Péter társaságában lenni: derű és sok jó vicc kering.

(Inside jokes, a történelmi hűség kedvéért: Malcom-X, Longo. Na, mi volt még?)

Hadd beszéljenek a fotók. Kérlek, kattints az elsőre!

Macskás éjféli séta akár a szükségállapot idején. Valami azért mégis változott…


Most is uralják a helyet

Most is a környéken tanyázó macskák kísértek el az éjféli sétán az óvárban

Alig volt sűrűbb a forgalom, mint a szükségállapot idején. Akkor is szinte minden éjjel, de sokszor a hajnali órákban is sétáltam a lakhelyem közelében.

Szinte ugyanolyan kihalt volt a Kaja Tanya-Bulgakov utca, a Főtér – lassan ébredünk fel az éjszakai életre, s jól van ez így.

Mohón falnám a rám szakadt szabadság finom falatjait,

de egyelőre hiányoznak az ínyencségek: kulturális és szabadidős rendezvények, sportesemények.

Micsoda perverz ez a vírus: távol tartatja egymástól az embereket. Lényünk egyik alappillére a társasági élet, az ismerkedés, a másik felfedezése, a kíváncsiság.

Kétirányú radar

Most is összeszorult a gyomrom a rendőrautók láttán,

a zsebemhez kapok: vajon nálam van a „nejlonbugyiba” tartott papír és a személyi? Végigmentem a Jókai utcán, betértem a sétálóutcába, alkalomadtán elbeszélgettem a történelmi intézetnél és az Egyetemiek Házánál szolgálatot teljesítő éjjeli őrrel. Rendszerint csak akkor ásítottam és mondtam, hogy én most nyugovóra térek, amikor a konteókkal hozakodtak elő…

Ismét fel kell fedeznem a várost

Ez nem a bezártság utáni spirituális expedíció: a szükségállapot idején a szakmám és az önkéntesség következtében szinte egész nap jártam fel-alá.

Fel kell fedeznem az újjászületett Kolozsvárt.

Már nem csak enyém az út, az utca, a tér, a körforgalom, amelyeken magabiztosan és veszélytelenül haladtam gyalog, bringával, a Bónis Endrétől kapott és Áprilkának keresztelt robogóval élelmiszerért, orvosságért stb. Már nem érzem úgy, hogy kibéreltem a várost vagy én vagyok a meteorit becsapódást túlélt egyetlen emberi lény. Felszabadító és nyomasztó érzés egyaránt.

Kettős vágás: bánom, nagyon bánom azokat a dolgokat, amelyeket a szükségállapot előtt nem tettem meg, de azt is, amit március közepétől május 15-ig elmulasztottam.

FOTÓK – Tankolj tele! Sörtöltő állomás nyílt Szászfenesen


Isten hozott a kézműves sörök világába (Saját felvételek)

Míg sok kisvállalkozó továbbra sem folytathatja tevékenységét,

vannak olyanok, akik Kolozsvár térségében most indítják üzletüket, derűlátóan tekintenek a jövőbe: ilyen például a Moldova Köztársaságból származó Igor Leşan, aki pénteken sörtöltő-állomást nyitott Szászfenesen.

Minőségi kézműves sörökkel „tankolhatsz tele”, amennyiben a Kolozsvár vonzáskörzetéhez tartozó település Eroilor utca 378. szám alatt múlt pénteken nyílt sörtöltő-állomáshoz viszel pillepalackot.

A sörkedvelő szomszédok már nagyon kíváncsiak voltak, s már a pénteki hivatalos nyitás előtt bekukkantottak

De Igor Leşan, a RomBeer képviselője arról biztosított, hogy mindenkinek tudnak palackot biztosítani, s választhat a harminc kézműves sör közül, de kilenc borfajtát is forgalmaznak. Az ötlet Európa keleti részéből származik, ő maga is Moldova Köztársaságból származik.

Megnyugtatott: hamarosan Kolozsvár-szerte nyílnak sörtöltő-állomások,

így nem kell majd Szászfenesig autóznunk a folyékony kenyérért.

A benzinkutaknál üzemanyagot vásárolhatsz, itt kézműves, azaz általam élő söröknek nevezett nedűvel tankolhatsz tele. Nincsenek megszűrve, nincs bennük tartósítószer, ezért öt nap alatt fogyasztandók. Ezzel, gondolom, nem lesz probléma

mondta Leşan a csütörtökön tartott rövid bemutatón.

Aki a friss, hideg (5,5 C fokon tárolják őket) kézművest sört kívánja, látogasson el a szászfenesi sörtöltő-állomásra vagy (hamarosan) rendeljen interneten a www.rombeer.ro honlapon. A termékek között természetesen az Igazi Csíki Sör és a Bere à la Cluj több fajtája is szerepel.

Igor Leşan hangsúlyozta: a termékeket közvetlenül a kézműves sörfőzdékből vásárolják, ezért az árak alacsonyak.

A helyszínen készített fotóriportom itt található.

FOTÓK – Vissza a „gyermekeimhez”


Vissza a kezdetekhez… (Saját felvételek)

A patakhoz, a zöld mezőhöz, a dombhoz, a szellőhöz, a gomolyfelhőhöz, a fákhoz és levelekhez.

A kiránduláshoz.

S végre sátorral, hosszú-hosszú idő után

Mert részben elkényelmesedtem én is, de lehet, az új helyzet értékvisszajátszást eredményez. Remélem. Pénteken délután indultunk Kolozsvárról, vasárnap délután tértünk vissza.

Nagyon jól esett, hogy Boti barátom is velem tartott, hosszú idő után együtt kirándultunk, sok időt töltöttünk együtt, ettünk-ittunk, tábortüzet raktunk, beszélgettünk, túráztunk, léháskodtunk, együtt autóztunk.

Szombaton reggel Paróczi Ákos (a.k.a. INTERPOL) is csatlakozott hozzánk, külön élmény a társaságában lenni: értelmes, okos és intelligens ember, vidám, kiváló humora van, mindig jó kedvre derít, unproblematic, bevállalós, pörgős, szereti a természetet.

Bibi a patakba zuhanás után és a mindkét térdében lévő meniszkusz repedés, illetve a hátgerincbántalmak ellenére is hősiesen bírta a szombati 9 órás túrát. GRATULA! A szellentéseinkkel és böfögéseinkkel együtt… 🙂

Csupán el kell indulni, ki kell lépni a komfortzónából,

különböző érdekes, szokatlan, váratlan dolgok óhatatlanul megtörténnek: Gyulafehérváron például az érseki palota udvarán részt vettünk a Kovács Gergely érsek által celebrált misén, a főtéren lévő cukrászda előtti padon pedig süteményt elfogyasztottuk…

Egyelőre csupán szűkebb körben fogok túrázni, kirándulni. Március 16-a óta folyamatosan terepen voltam (újságírói és munka és önkéntesség), lehet, elkaptam a vírust, de tüntetmentes vagyok, s átadom valakinek. Ugyanakkor jelenleg helytelennek és veszélyesnek tartom a csoportos összejöveteleket.

Mircea Coman, köszönöm a GPS útvonalat s azt, hogy anno együtt kirándultunk. neked köszönhetően fedeztem fel Erdély ezen szép helyeit.

Kérlek, kattints az első fotóra!

Ünneplés után temetés?


Távolságtartás (Saját felvételek)

Kirázott a hideg,

amikor az ortodox húsvét előtt Johannis azt nyilatkozta, hogy amennyiben a lakosság nem tartja be a távolságtartási és más, a hatóságok által előírt szabályokat, a vallási ünnepet temetések követik.

A lelki szemeim előtt láttam az ünneplő családokat, a vidám arcokat, majd a koporsókat és zokogó rokonokat.

Éjfélkor terepen voltam, s azt tapasztaltam, egy-két kivétellel az ortodox hívek visszafogták magukat, távol maradtak a katedrálistól.

Péntektől máig ismét Johannis szavai jutottak eszembe,

s ismét a koporsók jelentek meg lelki szemeim előtt: zsúfolt utcák, terek, üzletek. Mintha a szükségállapot végeztével a vírus is azonnal eltűnt volna. Elpárolgott a félelem, elszabadultak az indulatok, érzelmek: csoportképek, a Kis-Szamos partján szervezett csoportos ivászatok, a régi spotcsarnok előtti motorháztető-pizzázások . Ezeket saját szememmel láttam péntektől hétfő éjfélig.

Minél többen egy helyen

Ennek következményei két hét leforgása alatt jelennek meg. Vajon „örvendenek” majd a temetkezési vállalatok? Igen, megtörténhet, éppen én patkolok el, engem temetnek majd, ám tudom: a lelkiismeretem tiszta minden tőlem telhetőt megtettem, ne kapjam el és ha bennem van, de nincsenek tüneteim, ne adjam tovább a vírust. A szüleimet több mint két hónapja csak 4-6 méteres távolságból láttam. S ez így is marad.
De aki családi összejövetelt, bulit szervez, annak is nyugodt marad a lelkiismerete, ha gáz van?!

Elképedve nézem, amint egyesek azonnal családi összejöveteleket, kisebb bulikat szerveztek. Eddig otthon szenvedtek, sínylődtek, most pedig mintha minden addigi eredményt felrúgva, a hatóságok ajánlásait lehányva belelendülnek az életbe. Azon csodálkozom, hogy egyesek a hatóságokkal szembeni frusztrációjukat, tehetetlenségüket úgy vezetik le, hogy saját koporsójukba ütnek egy szeget.

Alapvető létszükséglet, elengedhetetlen, nélkülözhetetlen

Két hónap alatt nappal-éjjel-hajnalban több katonával, rendőrrel, csendőrrel beszéltem: egyáltalán nem élvezték a helyzetet, kényszerből tettek eleget a parancsoknak.

A szakmámmal és az önkéntességgel járó munka következtében

a március 16-május 15., azaz a szükségállapot időszakában nagyon sokat jártam a várost. A Szabadság nyomtatott és online változata számára terepmunkát is feltételező cikkeket írtam, minden nap bementem a szerkesztőségbe, jelen voltam az on-line gyűléseken, fotóriportokat, videókat, videóriportokat és videóinterjúkat készítettem, tudósítottam a különböző látogatásokról: Szijjártó Péter, majd később az egészségügyi miniszter kolozsvári vizitje stb.

Ugyanakkor a www.szomszedok.ro platformon regisztrált nyugdíjasoknak és a magánúton „szerzett” időseknek élelmiszert vásároltam, számlákat fizettem, a családorvosoktól recepteket vettem át és gyógyszereket váltottam ki, permetezéshez szükséges szereket vásároltam, táblagépet szervizeltettem, kihágási jegyzőkönyvvel kapcsolatos ügyintézést vállaltam.

Hogyan tudtam kávé nélkül élni?

Egyik nap például 44 kilométert robogóztam a városban (Bónis Endre és Reform Copy-Print, köszönöm szépen a járgányt!!!), ugyanis három személy számára a híres Euthyroxot kellett beszereznem.

Azt akartam csupán érzékeltetni: van összehasonlítási alapom arra vonatkozóan, hogyan viselkedtek az emberek a szükségállapot idején, milyen volt a közúti forgalom, milyen kihágások és törvénytelenségek voltak akkor és most, milyen mértékben tartották be az emberek a hatóságok javaslatait.

Helyes (Saját felvételek)

Érzésem az, hogy sokan túlzásnak, fölöslegesnek, mi több, alaptalannak tartják a szakemberek javaslatait, a hatóságok által hozott intézkedéseket, most pedig „bosszút állnak” az eddigi bezártság miatt. Lényegében, sajnos, magukat veszélyeztetik.

Rendben, hölgyeim és uraim, akkor most szabad a pálya, a lakosság térfelén a felelősség. Az eredmények május végéig megmutatkoznak.

Nagyon remélem, hogy tévedek: részben oda jutunk vissza, ahonnan indultunk.