Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Mindennapok’ Category


Regisztrálják őket, menekült státust kapnak. Félmillió bajban levőt fogadott be a világ harmadik legszegényebb országa…

 Az Európai Unió (EU) Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (DG ECHO) által finanszírozott és a brüsszeli székhelyű Gopacom.eu által szervezett, sikeres nemzetközi pályázat révén elnyert riportúton június végén közel egy hetet töltöttem Csádban, abban az igen szegény országban, amely mégis korlátozás nélkül befogadja a helyi milíciák által ellenőrzött Közép-afrikai Köztársaságból érkező menekülteket.

Utóbbiak igencsak nagyot néztek, amikor havas tájat és a hóembereket ábrázoló fényképeket mutattam nekik, de a fogás bevált: így sikerült könnyebben szóba elegyednem a számunkra szinte elképzelhetetlen lelki traumákat átélt személyekkel, akik közül sokan akkor láttak először nemcsak havat, de személyemben fehér embert is.

Többen megnyíltak előttem, elmesélték történeteiket: fegyverropogás, erőszak, felgyújtott falvak, ellopott háziállatok – így váltak földönfutókká. De beszéltek életükről, mindennapjaikról, vágyaikról, mi több, néhányak álmaikat is megosztották a csak hallomásból ismert, nagyon messziről érkezett fehér embernek…

Pihenő a nyilvántartásba vétel előtt. Ezek a menekültek 2017 decembere óta Csádban vannak, regisztrációjukra csak most került sor…

Tény és való: semmi sem tudott felkészíteni arra, amit Csádban tapasztaltam. Hiába néztem meg a tavaly novemberi, hasonló riportút során a Dominique Catton által készített fotósorozatot, az országban készített videókat, hiába olvastam el az állami berendezkedésre vonatkozó elemzéseket, a gazdasági állapotok további hanyatlásával kapcsolatos kimutatásokat vagy éppen a biztonsági helyzetre vonatkozó figyelmeztetéseket, a helyszínen valóságos „kulturális sokkot” kaptam. Még az a sok tapasztalat sem segített, amit az eddigi utazásaim során – 64 országban – gyűjtöttem.

******

Amennyiben a téma felkeltette az érdeklődésedet, kattints, kérlek, ide.

Reklámok

Read Full Post »


Mennyi mindent kezdtünk már újra. Egyesek karriert, pénzgyűjtést, mások egy egész életet. Megint mások csupán digitális és virtuális életük egy kis szeletét. Kinek nem vitte el a vírus az állományait, álmait, fotóival és videóival emlékeit. Ezek egy részét sikerült visszakaparintani, de többsége örökre elvész. Az agytekervényekben kis szegmense megmarad ugyan, de ott is véges a tárhely.

Okostelefonom gondolt egyet, s a Gboard elnevezésű applikációt módosította, törölte. Valamit csinált vele. Helyette bejött a SwiftKey. Már az elején nem tetszett, ezért ismét installáltam a korábban említettett, visszaváltottam erre, de persze elfelejtette azt, amire korábban megtanítottam: az általam használt szófordulatokat, ragokat, különleges vagy egyszerűen csak más szavakat.

S akkor újrakezdés…

Read Full Post »


Hullnak…

Hullnak a meteoritok. Kihalunk, mint a dinók? Meteorraj, azaz Perseidák. Menjünk ki, nézzük meg! Ja, s vigyünk alkoholt is. Ha valakinek van grillsütője, hozza ki! Faszénnel együtt (ne röhögj!) Kovács Gabival közösen szervezzük, akárcsak anno… 🙂

[HU]

Dátum: 2018. augusztus 12., vasárnap.

Helyszín: a Kis-Magura csúcs (824 m) környéke, a Ciurila (Csürülye) falu fele vezető úton.

Hozzál: pokrócot, fejlámpát, karajt, grillsütőt, krumplit, kenyeret, hagymát, sót és alkoholt.

Konfiguráció: hangulat, lazaság, társaság, ja, és csillaghullás.

Indulás: 21:30, a trolibuszok végállomása (az Unirea sportkomplexum mellett), Monostor negyed, Kolozsvár, Erdély, Románia, Európa, Világ.

Távolság a célpontig: 10-15 km. KELL KOCSI ÉS GRILLSÜTŐ! ÉS SZÉN!

***************************************************

2015-ben ilyen volt…

****************************************************

[ENG]

What: Perseids meteor shower flash mob.

Where: next to the Măgura Mică (824 m) peak, approximately 15 km from Cluj/Kolozsvár/Klausenburg on the road towards Ciurila village.

Why: This is the most famous of all meteor showers. It never fails to provide an impressive display and, due to its summertime appearance, it tends to provide the majority of meteors seen by non-astronomy enthusiasts.

When: Sunday, August 12, 2018. Meeting at 21:30 at the end of the trolleybus line in Mănăştur, right next to the Unirea Sport Center.

Other details: distance from the meeting point to destination, approximately 15 km. CARS NEEDED! Meeting bikers at the location, next to the Magura Mica (824 m) peak, approximately 15 km from Cluj/Kolozsvár/Klausenburg on the road towards the Ciurila village.

Please bring: headlight, blanket, meat (if you want to grill), potatoes, bread, onions, salt and ALCOHOL – industrial quantities. Bring a grill and coal!

*******

FEJLEMÉNY (augusztus 12., 16:32) – Az időjárás függvényében 20 óráig döntünk a kiruccanás sorsáról.

FEJLEMÉNY (20 óra): MEGYÜNK!

*******

Read Full Post »


Az állatorvosi rendelőnél

A Redut (Erdélyi Néprajzi Múzeum) épülete mellett találtam. Azt hittem, a szárnyával van gond. Állatvédő kolléganőm, Nagy-Hintós Diana tanácsára a Fürdő (Pavlov) utca 20. szám alatt levő állatorvosi rendelőhöz siettem vele. Emberségből az orvos felajánlotta, hogy ingyen injekciókat ad neki, s hátha néhány nap múlva helyrejön. Szárnya, lába nem volt eltörve.

Az egyik üzletbe karton dobozt kértem neki, a nagyobbat Balázs Bence kollégám adta a szerkesztőségben.

Vizet sem ivott már. Vergődött egy keveset, majd egyre lennebb engedte a fejét.

Még egy órát élt. Megsirattam.

Read Full Post »


Bármikor ismét!

Amikor Boros Hanga felajánlotta, vacsorázzunk az általa menedzselt Indigo vendéglőben, nem tudtam pontosan, mire számítsak. Sokat felejtek, s ez most is előnyömre vált: már nem emlékeztem, hogy megjegyezte, indiai stílusú étteremről van szó, így a kellemes meglepetés ereje is hatott rám. Reméltem, hogy az indigó, azaz a másolópapír leképezi az elvárásaimat… Sikerült. Avagy India, go!

Nehezen döntöttünk, de Mihai javaslata alapján jól választottunk…

Tegnap délután komótosan végigsétáltam a Mikó utcán, szemügyre vettem a portákat. Sok vendégfogadó egység kapujára ki volt írva: találkozunk szeptemberben. Bibivel az utca vége és a diáknegyedbe vezető Hegyvölgy (Piezişă) utca sarka közelében találkoztam, siettetett.

Gyere már, királykisasszony, éhes vagyok!

Az én gyomrom sem volt tele. Szándékosan üresen hagytam a déli reggeli után.

Nem bántam meg.

Az eddig meglátogatott 65 országban India nincs benne, de előbb-utóbb sikerül oda is eljutnom…

Impozáns, de mégis otthonos külső, a sikátorban elhagyatottnak látszó robogók viszont, amelyekkel az otthon fogyasztó ügyfelek számára szállítják a rendeléseket, nem keltenek jó benyomást. Pozitív viszont, hogy a konyhában két indiai származású szakácsot pillantunk meg: tudjuk, hiteles gasztronómiai élményben lesz részünk.

Nem újságírói túlzás: nehezen választottunk. A változatos és bőséges menü sem könnyített a dolgunkon, ugyanúgy ahogy az sem, egyikünk sem fogyasztott még vacsorát egy indiai étteremben.

Bár – amint az imént említettem – a belvárosban szinte valamennyi vendéglő zárva van, az Indigo a nyári szünidő ideje alatt is fogadja a vendégeket. S nem keveset…

S akkor jönnek az ízvilág kellékei: Taandori-kemencében készített indiai kenyér, fűszeresen pácolt csirkemell-darabocskák paradicsomos-vajas-fűszeres szószban (most is összefut a nyál a számban), fekete lencse fűszeres szószban. A Madras-csirkemellet tartalmazó pohárka árván maradt, túl csípős volt.

Bár nem a kedvencem, de az itt csicseriborsólisztben elkészített hagymakarikák nagyon finomak voltak.

A desszertet is elpusztítottuk: rizzsel, tejjel, szárított gyümölcsdarabkákkal, mangóval, sáfránnyal és kardámommal bolondított krémpuding. Jujjj, de finom volt.

Az elején azt hittem, éhes maradok, nem tűnt kiadósnak a tál. Tévedtem.

Köszönjük, Indigó, köszönjük, Boros Hanga!

Read Full Post »


Kitiltották a társasjátékozókat. MIÉRT? )(Fotó: http://www.yumstops.com)

Társasjátékozni.

Majdnem (ismét) kiesett a műfogam, amikor a napokban közölték velem a TIFF-házban, hogy a teraszon tilos társasjátékozni. Bibivel a Sankt Petersburg elnevezésű játékot játszottunk volna, de nem engedték. Meglepődve kértem magyarázatot.

Ez a cég politikája, nálunk nincsenek is társasjátékok, s játszani sem szabad

Jött ki a pincérnő szájából. Sajnos az esti órában semmilyen főnök nem volt már a lokálban, így be kellett érnem ezzel a válasszal. Szerintem csacsiság a tiltás, ugyanis az ügyfél fogyaszt, ugyanis a társasjáték akár egy-két órát is eltarthat. Jobb ha valaki csak ül, s telefonozik, e elfoglal egy asztalt?

Más furcsasággal is találkoztunk, igaz, egy sokkal másabb helyen, mint a kolozsvári TIFF-ház. A Bihar megyei Ştei városában szerettünk volna pizzázni. Harcok árán meg is találtuk a pizzázót, leültünk a teraszra, de közölték velünk, hogy a fedett részen csak dobozban lehet falatozni.

WHAT?!

A magyarázat: jelentős légszennyezés, hullnak a levelek (!), por van kint.

Hallottatok már ilyet?!  

Read Full Post »


Szamos–bazár. A lélek fénye

Már pénteken délután sikerült elmenekülnünk az Untold elől Pádisra. Felvillanyozott, hogy a Kiss Tamás, illetve Sárközy Csongor (állítólag nem a volt francia elnök rokona) és Verhás Evelin által javasolt új útvonalon normális körülmények között lehet felmenni, illetve a két új ismerős is kint lesz Pádison.

A szászfenesi dugó miatt 4 óra alatt sikerült kijutnunk, este egy kis beszélgetés után nyugovóra tértunk a Brădet panzióban. Negyven lej egy éjszaka, de ebben benne van a fűtés is. Azt mondták, azért ment maximumom, mert ugyanaz a rendszer, mint a meleg vízé.

Milyen volt szőkesége…

Szombaton a Szamos-bazár volt a cél. Vettük az akadályokat, a láncokat, a csúszós sziklákat, fagyökereket. Bibi csak egy helyen könnyezett, picike pánik is volt, de legyőzte a félelmet. Büszke vagyok rá, hogy a tériszonya, a tapasztalatlansága ellenére végigjött a Szamos-bazáron!

A Varasó-háznál elfogyasztott sör olyannyira elkábított, hogy miccsezni mentünk a Glăvoi-réten levő vendégfogadóba. Finom volt, a nő pedig kedves, de a környezet… horrorisztikus. A kék ponton tapsolva tértünk vissza a Brădet-panzióhoz. Volt nálunk sátor, de mivel pénteken éjjel nem húztuk fel, inkább új ismerőseinkkel társalogtunk, most sem mentünk el a patak melletti helyemhez.

Pádisi közfürdő

Vasárnap valamivel korábban indultunk: 11 óra helyett tízkor. A szomszédos szobában horkoltak, füldugóval is hallottam, keveset aludtam. Hiába ütöttem volna a falat, fél óra múlva amúgy is újrakezdte volna. Elveszett világ – Ponor-rét – Pádis – Brădet panzió. Késő délután A Szami által javasolt Boga-telep – Sudrigiu – Ştei – Albac – Poiana Horea – Beliş/Jósikafalva) – Kolozsvár útvonalon jöttünk haza. Húsz kilométerrel hosszabb, rengeteg a emelkedő és a kanyar, legközelebb ismét Barátka-Belényes útvonalon megyünk.

************************

 

Read Full Post »

Older Posts »