Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Mindennapok’ Category


Levitáció a Királyerdőben…

Mindig van egy rendkívül érdekes, megmagyarázhatatlan és megfoghatatlan dinamikája a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK, CSA) tagjai és szimpatizánsai által szervezett, nem hivatalos Nyuszitúrának. Idén sem volt ez másképp… Váratlan fordulatok, visszatérő motívumok, eső és napsütés.

Sok minden viszont változott. Mi is. Korral jár? Vagy ezt sokat emlegetjük? Ez már nosztalgia? Azt vettem elsősorban észre, hogy néhányan sokkal-sokkal érzékenyebbek lettek. Ugyanazok a poénok, szívatások más, mélyebb hatást váltanak ki. Hamarabb veszünk zokon dolgokat. Kezdjük túl komolyan venni magunkat?!

Emlékszel erre?

Az április 14-17. időszakban megejtett kiruccanás során régi és új résztvevők is voltak: fiatalok és tapasztaltak egyaránt. Bár csupán az érdekesebb mozzanatokat dokumentálta, valakiről azt hitték, kém… 🙂 S meg is kérdezték tőle… 🙂 Elgondolkodtam a dolgon: ha valakit így megkérdeznek, a kíváncsiskodó szerint az érintett igennel fog válaszolni? 🙂 S mégis, mit lehet egy Nyuszitúrán kémkedni?! 🙂 🙂 🙂

Az útvonal? Királyerdő… 🙂 Kolozsvár- Biharfüred- Lesi-tó környéke – Erdődámos – Cărmăzan-hegy – Vársonkolyos. Alvás? Hol félig elhagyatott erdészházban a Lesi-tónál (én a horkolás miatt külön, ugyanabban az épülőfélben levő hétvégi házban, mint a múltkor), hol low-cost panzióban, hol pedig az egyik barlangász által készségesen felajánlott hétvégi házban (a többiek a szobákban a földön, én – szintén a horkolás miatt  – a padláson).

A kontaktlencse-keresés… rejtély… 🙂

A SZABADSÁG érzése és átélése, a félig-meddig nomád életmód megtapasztalása, a bajtársi hangulat, az együvé tartozás – megfizethetetlen. Még akkor is, ha a bal térdemben bekövetkezett meniszkusz-szakadás miatt fizikailag végig fájdalmas volt a gyalogtúra: első nap egy-két kilométer, második nap nyolc, harmadik nap pedig tizenöt. Sebaj, májusban megműtik, s visszakapom a régi életemet, ami nélkül nem érdemes… élni.. 🙂 Feleségem nincs, gyermekem nincs, érte/értük nem kell gürcölnöm, pénzem nagyon kevés van, nem gyűjtök, vagyonom nincs és nem is lesz, tehát (másképp) ÉLEK.

Inkább meséljenek a fotók (képaláírásokkal és a videóösszeállítás):

 

Kattints az első fotóra!

Read Full Post »


#rezist

Jajj, de édesek! Nyugiznak a fészekben, nézelődnek, össze-össze érintik csőrüket. CUKIIIIK!

Hiába, már csodájára járunk az ilyesminek: gólyák, gólyafészek, madarak. Vajon hányat irtottunk ki? Hány gólya maradt még a régiónkban? Ennek jár ma utána Nagy-Hintós Diana állatvédő kolléganőm, megírja, s holnap megjelenik a Szabadságban…

A gólyák ide kattintva tekinthetők meg.

A mai sajtóközleményükben a kezdeményezők néhány érdekességre is rávilágítanak:

A magyarfenesi gólyafészekbe március 22-én tért vissza a hím gólya, és több mint két héttel később, április 8-án érkezett melléje a tojó. A fészekben április 11-én hajnalban jelent meg az első tojás, de sajnos két napra rá ki is gurult a fészekből, a fészket elfoglalni kívánó idegen gólyákkal vívott csetepaté közben.

 

Ki közeledik?!

#love

Read Full Post »


Jelentkezel?

Zongor Réka ma azt mondta nekem, a blogbejegyzéseimnek csupán a FB-n megjelenő részét olvassa el, ezért most extra rövid leszek: gyere ma este fél nyolctól, azaz 19:30-tól a karitatív céllal (a belépő 20 lej, a pénzt a rákos gyermekek megsegítésére fordítja a Little People Egyesület és a Blythswood Románia) szervezett kvízversenyre! A Kaktuszos Durex csapatban még van hely. Nos? (Ott a See more felirat a FB-n?)

Read Full Post »


Mikor láttam?

Az utóbbi időben különösképpen sokat nosztalgiázom. Ebben a Facebook is segít.. A Vigyázó fele haladva az útelágazásoknál sorra szembe jutottak az emberek, túrák, élmények és kalandok.

Különösen fájó seb Bánffyhunyad. Itt kellett letérni Pádisra. Milyen jó volt mindig Kis Lacinál Szmidán…
A központban lévő cukorkás üzletet kerestem, mindig itt vásároltam csokoládéval átölelt mazsolát. Két éve elköltöztek. Kerdezősködés után sikerült megtalálom az üzletet egy közeli utcában. Viszont sajnos csokoládéba vont mazsola nem volt.

Elbeszélgettem az kiszolgálókkal. Együtt nosztalgiáztunk…

Read Full Post »


Hátha az európai normalitás útjára lépünk…

Nem emlékszem, hogy 20 év alatt a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal valamelyik román alkalmazottja valamelyik kommunikációs csatornán külön felhívta volna a figyelmemet a városvezető sajtótájékoztatójára. 1997 óta foglalkozom a városháza helyi híreivel, eddig viszont még nem figyelmeztettek, nehogy elszalasszam a városvezető sajtóértekezletét. Egyébként az is alapos gyanúra ad okot, hogy Emil Boc egyáltalán sajtóértekezletet tart. Ilyesmire több éve nem volt példa.

Már a fentiek elültették a bogarat a fejembe. Aztán néhány SMS különböző személyeknek (sajnos mindenkitől csak sejtelmes választ kaptam), a még inkább megerősödött bennem a sejtés, hogy a mai sajtótájon Boc bejelenti: mégsem fellebbezi meg a kétnyelvű helységnévtáblák ügyében a magyarság számára kedvező ítéletet.

Számításaim szerint a határidő kedden, április 11-én járt volna le, a városházának ugyanis március 25-27 között kézbesítették az ítéletet.

Részletek és háttérinfó itt.

*************************

FEJLEMÉNY: Boc bejelentette: nem fellebbezi meg a Kolozs Megyei Törvényszék ítéletét. Nyugodt hétvégét!

Read Full Post »


Ma kedd…

Nem, korántem úgy indul a napom, hogy jaj, ma kedd, peches napom lesz. Egy ideig a csütörtök volt, de évek óta átállt keddre.

Úgy tudtam, ma délben van a kolozsvári Wizz Air maraton sajtótájékoztató. Buszra ülök, időben elérek, mutatom a meghívót. Mosolyognak. Holnap van 11 órától. Kijövök, elmegy az orrom előtt a 30-as busz, amivel visszatérhettem volna a központba. Ugyanez történ a villamossal is.

Sebaj, tavasz van, jó az idő, használjuk ki a Cluj Bike rendszert. Nem működik az érzékelő. Hívom a ügyfélszolgálatot.

A helyzet az, hogy ennél a bicikliállomásnál az érzékelő lennebb van, mint a kijelölt hely

– mondja készségesen a férfi.

A biztonság kedvéért újraindítja a rendszert, a kék képernyőt bámulom. Sebaj, bemondom neki a kódot, kiad egy biciklit. Megköszönöm.

Tavasz van, szép az idő, szépek a lányok a Sétatéren.

A szerkesztőséghez legközelebb eső, a Kötő/Ioan Raţiu utcai bicikliállomásnál nincs szerencsém, tele van, nem tudom visszaszolgáltatni a bringát. Várok, hátha. Semmi. Elgurulok a városháza mellettihez. Rosszabb, mint a kék képernyő. Fekete. Ismét hívom a call centert. Ugyanaz a férfi. Sóhajt. Én is. Azt mondja, kiakadta terminál, küld majd valakit. Ez viszont nem oldja meg az én gondomat.

Ismét Kötő utca. Tele van. Elbringázom a BBTE főépülete mellé. Szerencsére találtam helyet.

Azt mondja Balázs Bence főszerkesztő-helyettes arra, hogy úgy a napot, mint az időpontot is eltévesztettem:

Ehhez tehetség kell

Újvári Ildikó főszerkesztő pedig azt:

Inkább mondd meg, hogy elaludtál, és kész.

Bárcsak úgy lett volna. Bárcsak átaludtam volna az egész napot. Sebaj, lesz mit mesélnem a legközelebbi, diákoknak tartott előadásomon… 🙂

Read Full Post »


Isten nyugtasson!

A Kerekdombi temetőből a központ fele is a közszállítást használtam. Szükségem volt időre. Miközben a 31-es autóbusz araszolt végig a Horea úton láttam, amint a Marianum épületéről az ügyeletes éppen beveszi a fekete zászlót. Felötlött bennem: egy másik családban, kisközösségben is most kezdődik az idegtépő gyász…

Talán sohasem láttam ennyi embert ennyi ideig megkövülten állni, mint Kovács Gergely mai temetésén. Mintha mindenki belső hangja ugyanazt mondta volna: nem tudok elmenni innen. Még vele maradnék. Még mindig remélem, hogy nem igaz… A Wizz Air légitársaság volt báziskapitánya 36 évet élt…

Szállj csendesen, Gergő!

Read Full Post »

Older Posts »