Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Mindennapok’ Category


Nálam is ez volt a helyzet…

Végül úgy döntöttem, az aktív és változatos életstílus folytatása érdekében megműttetem a meniszkuszomat – a januárban készített mágneses rezonancia kimutatta, körülbelül 25 százaléka leszakadt. Minek következtében? Körülbelül két évtized hegymászás, tavaszi, nyári, őszi és téli túrázás, kirándulás, barlangászás, több évi Erdély Mentőcsoport-tevékenység, városi és terepbiciklizés, 30 és 50 kilométeres gyalogtúrák, lovaglás, sziklamászás, társastánc, sízés stb. Egyszerűen elkopott, baleset, trauma ugyanis nem volt.

Bogdan Baciu kolozsvári ortopéd-traumatológus tanácsára előbb fizioterápiával próbálkoztam. Ez sikerült is a rehabilitációs kórházban: diapulzus, transcutan elektromos neurostimuláció, lézer, kinetoterápia. A nyolcadik napon mintha varázspálcával érintették volna meg a térdemet: elmúlt a fájdalom. Ezek fényében a fizioterápia sikeresnek mondható. Igen ám, de az első rövid túra után (Vigyázó) vagy miután az autóbusz után szaladtam, bedagadt, fájt. A helyzet tarthatatlanná vált. Tudom, sok szedentárisabb életmódot folyató személy meniszkusz-szakadásban szenved…

A műtétre a kolozsvári ortopédián került sor május 16-án. A Horea Benea ortopéd-traumatológus szakorvos által végrehajtott műtétet a mellettem levő képernyőn végignéztem, mi több, két kérdést is feltettem neki. Szerencsém volt, mert néhány egyetemi hallgató is jelen volt, nekik részletesen elmagyarázta, mi történik, hogyan halad a műtét.

A művi beavatkozás után ügyelnem kellett, 6-8 órát ne emeljem meg a fejemet. A szondát utolsó pillanatban szerencsére sikerült elkerülni, István még vizet is csorgatott, hogy a reflex beinduljon… 🙂

Eltávolították a leszakadt részeket…

Mondtam az orvosoknak: feleségem nincs, minden valószínűséggel nem is lesz. Gyermekem nincs, nem is hiszem, hogy valaha lesz. Pénzem nincs, az biztos, hogy már nem lesz. Vagyonom nincs, s kizárt, hogy valaha legyen. Én tehát a változatos, problémamentes, pörgős életstílust választottam, a hobbiimnak és a minél tartalmasabb szabadidőnek élek, az tesz boldoggá. Természetesen egyben igyekszem hasznos lenni a társadalom számára. Úgy gondolom, azok, akiknek nincs családjuk, jobban oda tudnak figyelni a környezetükre, másokra, több időt és energiát tudnak a szűkebb vagy tágasabb baráti körükben levőkre, illetve a társadalomra fordítani. Megértették, támogatták, „megjavítottak”.

A fizioterápiás kezelést egyelőre nem sikerült megoldanom. Horea Benea ezt, a biciklizést és az úszást ajánlotta – utóbbit nem tudok. Itt az ideje megtanulnom?

A sebet (két kis lyuk a térdemen) kétnaponta kell Betadinnal tisztítanom, a véralvadást meggátoló injekciót magamnak kell beadnom még 10 napig. A legnehezebb a zuhanyzás: nejlon zacskót kell kötnöm a térdemre, nagyon kell ügyelnem, hogy a víz ne menjen be alája…

Egy héttel a műtét után sikerült rövid sétákat tennem könyökmankó nélkül… J

Read Full Post »


Robotizálnak…

Tegnap műtötték meg a bal térdemben leszakadt meniszkuszt a kolozsvári ortopédián, úgy néztem végig a mellettem lévő képernyőn a beavatkozást, mint egy futball meccset.

Horea Benea műtőorvos magyarázta a folyamatot az egyetemistáknak, én is feltettem néhány kérdést. Válaszolt is…

Most pedig robot lettem… Hátha sikerül feltöltenem a fotókat…

Read Full Post »


A shortened version of the events: on Monday, April 24, 2017 I entered Varosha ghost town (right next to Famagusta, Turkish Republic of Northern Cyprus) together with another person near Levent Sk. The fence was almost opened, my acquaintance only had to “work on it” just a bit. We only entered two completely abandoned buildings about 20-25 meters from the fence, took a few pictures and made a few video clips.

We got out after about 10-15 minutes. People from the garages saw us coming out. We went to my acquaintance’s car, chatted. The police in civilian clothes, but with a marked car intercepted us. We were taken to the Famagusta (Gazumagusa) police station: we were questioned around 4 hours by the normal, traffic, special, military and political police. We were subsequently incarcerated, spent the night in a cell.

It might be tempting to enter, but it’s way too risky!

On Tuesday, May 25 an English translator and policeman told us the charges: entering a first category military zone, taking pictures and videos. We asked to have a lawyer, they called one.

We were taken to Nicosia (Turkish side) and brought in front of a judge. The bailout was 2000 TL, around 500 euros. We paid, and set free. The military court was in session only more than a week later, on May 4. The military court in Nicosia set a fine of 3000 TL, around 750 euros. We paid. The lawyer’s (young and connected) fee was 1500 TL, around 400 euros for both of us, that is 200 euros/person.

With the help of our lawyer we did the necessary paperwork, drove to Famagusta, got our travel documents, made sure that the ban on us leaving the country was lifted and all checkpoints were notified. Our lawyer kindly arranged a taxi for us for 50 euros from Famagusta to Larnaca International Airport (Greek side). With the paper from the court and our travel documents we raced out of North Cyprus, got on our planes only a few hours later.

This is a country only recognized by Turkey, so one cannot ask for any consular or other help!!! It’s a de facto existing, but the jure non-existing country! The military has formidable power and influence!

Only those can truly and fully appreciate freedom who spent at lease one night in jail… 🙂

So, look from outside, but – my advice – DON’T ENTER VAROSHA GHOST TOWN!!! Unless you want to go through the adventure and adrenalin described above. Or… you’re rich… 🙂 But beware: they might put you in jail!

Read Full Post »


Levitáció a Királyerdőben…

Mindig van egy rendkívül érdekes, megmagyarázhatatlan és megfoghatatlan dinamikája a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK, CSA) tagjai és szimpatizánsai által szervezett, nem hivatalos Nyuszitúrának. Idén sem volt ez másképp… Váratlan fordulatok, visszatérő motívumok, eső és napsütés.

Sok minden viszont változott. Mi is. Korral jár? Vagy ezt sokat emlegetjük? Ez már nosztalgia? Azt vettem elsősorban észre, hogy néhányan sokkal-sokkal érzékenyebbek lettek. Ugyanazok a poénok, szívatások más, mélyebb hatást váltanak ki. Hamarabb veszünk zokon dolgokat. Kezdjük túl komolyan venni magunkat?!

Emlékszel erre?

Az április 14-17. időszakban megejtett kiruccanás során régi és új résztvevők is voltak: fiatalok és tapasztaltak egyaránt. Bár csupán az érdekesebb mozzanatokat dokumentálta, valakiről azt hitték, kém… 🙂 S meg is kérdezték tőle… 🙂 Elgondolkodtam a dolgon: ha valakit így megkérdeznek, a kíváncsiskodó szerint az érintett igennel fog válaszolni? 🙂 S mégis, mit lehet egy Nyuszitúrán kémkedni?! 🙂 🙂 🙂

Az útvonal? Királyerdő… 🙂 Kolozsvár- Biharfüred- Lesi-tó környéke – Erdődámos – Cărmăzan-hegy – Vársonkolyos. Alvás? Hol félig elhagyatott erdészházban a Lesi-tónál (én a horkolás miatt külön, ugyanabban az épülőfélben levő hétvégi házban, mint a múltkor), hol low-cost panzióban, hol pedig az egyik barlangász által készségesen felajánlott hétvégi házban (a többiek a szobákban a földön, én – szintén a horkolás miatt  – a padláson).

A kontaktlencse-keresés… rejtély… 🙂

A SZABADSÁG érzése és átélése, a félig-meddig nomád életmód megtapasztalása, a bajtársi hangulat, az együvé tartozás – megfizethetetlen. Még akkor is, ha a bal térdemben bekövetkezett meniszkusz-szakadás miatt fizikailag végig fájdalmas volt a gyalogtúra: első nap egy-két kilométer, második nap nyolc, harmadik nap pedig tizenöt. Sebaj, májusban megműtik, s visszakapom a régi életemet, ami nélkül nem érdemes… élni.. 🙂 Feleségem nincs, gyermekem nincs, érte/értük nem kell gürcölnöm, pénzem nagyon kevés van, nem gyűjtök, vagyonom nincs és nem is lesz, tehát (másképp) ÉLEK.

Inkább meséljenek a fotók (képaláírásokkal és a videóösszeállítás):

 

Kattints az első fotóra!

Read Full Post »


#rezist

Jajj, de édesek! Nyugiznak a fészekben, nézelődnek, össze-össze érintik csőrüket. CUKIIIIK!

Hiába, már csodájára járunk az ilyesminek: gólyák, gólyafészek, madarak. Vajon hányat irtottunk ki? Hány gólya maradt még a régiónkban? Ennek jár ma utána Nagy-Hintós Diana állatvédő kolléganőm, megírja, s holnap megjelenik a Szabadságban…

A gólyák ide kattintva tekinthetők meg.

A mai sajtóközleményükben a kezdeményezők néhány érdekességre is rávilágítanak:

A magyarfenesi gólyafészekbe március 22-én tért vissza a hím gólya, és több mint két héttel később, április 8-án érkezett melléje a tojó. A fészekben április 11-én hajnalban jelent meg az első tojás, de sajnos két napra rá ki is gurult a fészekből, a fészket elfoglalni kívánó idegen gólyákkal vívott csetepaté közben.

 

Ki közeledik?!

#love

Read Full Post »


Jelentkezel?

Zongor Réka ma azt mondta nekem, a blogbejegyzéseimnek csupán a FB-n megjelenő részét olvassa el, ezért most extra rövid leszek: gyere ma este fél nyolctól, azaz 19:30-tól a karitatív céllal (a belépő 20 lej, a pénzt a rákos gyermekek megsegítésére fordítja a Little People Egyesület és a Blythswood Románia) szervezett kvízversenyre! A Kaktuszos Durex csapatban még van hely. Nos? (Ott a See more felirat a FB-n?)

Read Full Post »


Mikor láttam?

Az utóbbi időben különösképpen sokat nosztalgiázom. Ebben a Facebook is segít.. A Vigyázó fele haladva az útelágazásoknál sorra szembe jutottak az emberek, túrák, élmények és kalandok.

Különösen fájó seb Bánffyhunyad. Itt kellett letérni Pádisra. Milyen jó volt mindig Kis Lacinál Szmidán…
A központban lévő cukorkás üzletet kerestem, mindig itt vásároltam csokoládéval átölelt mazsolát. Két éve elköltöztek. Kerdezősködés után sikerült megtalálom az üzletet egy közeli utcában. Viszont sajnos csokoládéba vont mazsola nem volt.

Elbeszélgettem az kiszolgálókkal. Együtt nosztalgiáztunk…

Read Full Post »

Older Posts »