RMDSZ-kongresszus: vizuális elemekből jeles, spontaneitásból „jeltelen”


Akkor megegyeztünk, ugye? Az lesz, amit én mondok. Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes (balról) és Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke (Rohonyi D. Iván felvételei)

Persze, mert csak kritizál, csinált volna ő jobbat. Leírom akkor: nem sikerült volna. De azért, persze a széléről könnyű kommentálni. 🙂 S meg is teszem. 🙂

A nagyszabású rendezvények szempontjából is az új generációs korszakba lépett az RMDSZ: tévéfal, csillogó-villogó cucc, grafika, vizuális briz-briz, mozgó kamera, interjú, szatellit-események, kivetítők, sok-sok videó, szemléltető elem, jó műszaki háttér, rengeteg önkéntes, mindenféle.

Nagy volt a hajtás,

többet nem tudtam megfigyelni, délután 1 órától este 8-ig szinte végig széken ültem és a WebSzabadsággal foglalkoztam – töltöttem fel a kollégák által küldött anyagokat, videózni csak egyszer, a himnuszok alatt volt időm. 😦

Ami viszont feltűnt,

hogy a különböző mozzanatok jól koreografált elemekként jelentek meg. Ebben a regiszterben a legfeltűnőbb az volt, amikor a szabadul beszélő, spontaneitásról ismert Csoma Boti is előre előkészített szöveget olvasott fel, lapról kérdezett a Kárpát-medencei panel résztvevőit…

Érződött, hogy

nem érzi elemében magát, esetleg mást is kérdezett volna, pontosabban a klasszikus értelemben vett moderálásra került volna sor részéről.

Nem volt Dragnea, tehát nem volt tüntetés, nem volt némi ínyenc falat… 🙂

Összességében dinamikus, jól szervezett rendezvény volt – az első nap.

Kezet nyújt, de nem a Musai-Muszáj akciócsoportnak… S a városházára mikor kerül magyar nyelvű felirat, polgármester úr?
Reklámok

FOTÓRIPORT – Ajaj, ajajaj, ajaj milyen finom az étel az Indigó vendéglőben…!


Indiai ízvilág (Saját felvételek)

Boros Hangának köszönhetően ismét lehetőségünk nyílt stílusos és ízletes ételt felszolgáló vendéglőben vacsorázni. Nem csak a vendégfogadó egységben elfogyasztott finomságok, hanem a kiszolgáló személyzet kedvessége is figyelemre méltó az indiai ételekre szakosodott vendéglőben.

Bár Bibi nem szereti a csípős ételeket, mégis kitartottunk a keleti stílusú gasztronómiai falatok mellett.

Ebédelni is érdemes

Ruxandra, a pincér kisasszony türelmesen kiszolgált, megkérdezte, mit fogyasztottunk eddig itt, milyen húst kedvelünk, javaslatokat tett. Előételnek a csicseriborsó lisztben forgatott és megfűszerezett bundás karfiolt választottuk. Ketten egyet, legyen hely a főételnek is 🙂 Ami az italt illeti, Bianka választása a frissen facsart narancslére esett, én természetesen a Bere à la Cluj kézműves sörök közül választottam: Orbán Viktorra gondolva stílusosan előbb az Immigrant nevűt gurítottam le, majd feledni akartam eme „orcátlanságot”, s a keresztény-nemzeti Pure-C következett.

Bár még csak fél hatot jelzett Bibi okosórája,

egy család máris forrón tartotta a konyha kemencéjét: csomó fincsiséget rendeltek. Aztán jönni kezdtek a vendégek: bár csak keddi nap volt, szinte teljesen megtelt az emeleti rész, s még egy hosszú asztalt is teljesen lefoglaltak későbbre. Mások is kedvelik ezt a helyet.

Főétel szempontjából Bibi választása a caju-val és görögszénával ízesített, szósszal készített Methi Malai csirkefalatkákra esett, amelyet fokhagymás tandoori lepénykenyérrel fogyasztott.

Két falattal én is ettem belőle,

csendben csámcsogtam is annyira finom volt. Jómagam a hagyományos indiai tandoori kemencében sült pisztrángot választottam (társasági táncoktatás következett, lájtosat akartam enni), krumpli körettel, vajas és citromos szósszal. Ajajajaj!

No, de előbb az előétel… 🙂

Majdnem háromnegyed órát gyalogoltunk a táncteremig annyira kerek hasunk lett… Finom, finom, finom az Indigóban készített indiai étel!

Azt kívánom magamnak: ilyen vonatkozásban hadd maradjak továbbra is minimálbérhez (nagyon) közeli újságírói keresettel, mert ellenkezőleg az ilyen helyeken folyamatosan elfogyasztott finom étel és ital következtében 100 kilónál is több lennék… 🙂 🙂

Horváth Anna pere: a DNA ügyésze is keresi a SRI riportermagnóját… :)


Horváth Anna korábbi ügyvédje, Gheorghiţă Mateuţ társaságában (Saját felvétel)

Sajnos ebből Kafka már nem ihletődhet: a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) kolozsvári ügyésze újabb időpontot kért, hogy találja meg azt a riportermagnót, amellyel 2016. május 13-án a Román Hírszerző Szolgálat munkatársa rögzítette a Horváth Anna és Fodor Zsolt közti társalgást.

A Legfelső Bíróságon zajlott mai tárgyaláson más váratlan fordulat miatt is tátott szájjal maradhattak a jelenlevők: a bíróság által felkért szakember azon riportermagnó hiánya mellett készítette el jelentését, amelyet az utolsó tárgyalás óta a SRI a DNA-nak kellett volna hogy átadjon.

Részletek a WebSzabadságon.

Negatív, negatív, negatív és negatív-pozitív élményem a UPC-vel


Less customer power, more hassle…

Decemberben múlt egy éve, hogy telefonon megállapodtam a cég képviselőjével, mennyit kell fizetnem a kábeltévé és internet szolgáltatásért. Anélkül, hogy értesítettek, figyelmeztettek volna, januárban kiállítottak egy dupla értékű számlát – merthogy, ugye, lejárt a dokumentum, nincs árkedvezmény, az alapcsomagért és a világhálós összekötetésért teljes árat kell fizetni.

Kezdődött a telefonálgatás

és az emailok írása. Utóbbiakat azért, mert az ügyfélszolgálattal képtelenség volt kapcsolatba kerülni. El nem tudom képzelni, hogyan működhet egy cég ennyire gyatra telefonos kapcsolatteremtési lehetőséggel: amennyiben több mint 15 perc a várakozási idő, az éter hullámai megszakadnak.

Az emailom elküldése után két hétre felhívtak, hogy no, akkor állapodjunk meg. Hiába érveltem, hogy nem értesítettek a szerződés lejártáról, a kétszeres összeget ki kellett fizetnem. Nekem emlékeztetőt kellett volna írnom, hogy figyelj, lejár a szerződésed, keresd meg céget? Nem elsősorban a vállalat érdeke az ügyfelek megőrzése?!

A telefonbeszélgetés során nyomatékosan kértem:

emailon küldjék el a szerződést. Három hét után sem érkezett semmi. Ekkor újabb email, aztán másfél hétre rá elküldték. Tévesen. Ügyfélszolgálat nuku, emailra válasz dettó, így hát egy alternatív megoldásra találtam rá: chat. Alexandra válaszolt is, megerősítette, hogy havonta mennyit kell fizetnem, majd mielőtt arra válaszolt volna, hogy szerződésben más áll, bontotta a kapcsolatot. Becsületére legyen mondva, felhívott, szabadkozott, hogy leesett a UPC netje… 🙂 🙂

Aztán valami hihetetlent mondott,

jogi nonszenszt: a szerződésben nem foglalhatták bele a valós értéket és az összes árleszállítást, mert ez a cég politikája. Sic! Mondom, de hát csak a dokumentumnak van jogi értéke. Erre ő:

A cég és az ügyfél közötti megállapodásnak a telefonbeszélgetés számít.

Paff! Ügyvéd olvassa ezt a bejegyzést? Lehet ilyen? Szerintem jogi nonszensz.

Belenyugodtam a sorsomba: bár nem volt egyértelmű a magyarázat, hogy az utóbbi hónapokban miért jött más-más értékű számla, a szerződésben pedig más szerepel, digitálisan beleegyezésemet adtam a szerződés megkötésére.

Egyszerűen belefáradtam. Lehet, éppen ez a cég célja. De hát ilyen ügyfélszolgálattal és ügyintézéssel, hogyan maradhat fenn egy cég? Mindenki belefárad?!

FOTÓK – Új „magyar hely” létesült Kolozsváron: Planetárium „indoor”


Újabb bolygó a konstellációban (Fotó: Mostis Gergő FB-oldala)

Nézem a talpraesett, barátságos és jó üzleti érzékkel rendelkező Mostis Gergő Facebook-oldalát: azt írja, hogy idén korábban érkezik a nyár. Nem meteorológiai előrejelzésről van szó, s árnyékát kémlelő medvével sem látott február másodikán…

Egyszerűen arról van szó, hogy sokunk közkedvelt nyári helyisége, a Planetárium belső térrel bővül ki. A közösségi hálón olvasható infók szerint kézműves sörök (gondolom, elsősorban a Dezső Péter és Vígh Ferenc által gyártottaknak örvendhetünk majd) széles választékával, nagyon sok kulturális eseménnyel és koncerttel készülnek a Bolyai János utca 4. szám alatti kereskedelmi helyiségben.

Megkérdeztem Gergőt, mi nyílik pontosan.

A Planetárium állandó, belső tere jön létre. Kávézó, kocsma, bisztró. Nyáron nyitjuk továbbra is az udvart, de most már belső terünk is lesz. Sok eseményt tervezünk: kvízverseny, a társasjátékest, kulturális események, akusztikus koncertek. Az új hely 100 négyzetméter, amely délutánonként ugyanennyivel bővíthető.

Hoppá, március elseje nincs már messze…!

FOTÓK – Székelyföldön gyártott székely termék “román tejből”…


Magyar k betűvel, román tejből gyárt kefirt a székelyföldi Szekelyszentlélek településen működő Gordon gyár… 🙂 Alább a bizonyíték.

Kétségtelen, nehéz székely terméket Székelyföldön és a régión kívül árulni a román fogyasztóknak, de ezzel a fura társítással vajon nem veszítenek a székely vásárlókból?

Egyébként jól látom, nincs magyar nyelvű felülete a weboldaluknak?!

VIDEÓINTERJÚ – Azt gondolod falábú vagy, s nincs ritmusérzéked? NEM ÍGY VAN!


Kruk Zoli: gyertek bátran a kezdő tánctanfolyamra!

Iratkozz be a Kolozsvári Társastánc Egyesület által február 14-én indítandó kezdő társasági tánctanfolyamára, s győződj meg, hogy nem így van. Kruk Zoltán táncoktató is ezt állítja.

Még nekem is sikerült megtanulnom táncolni! 🙂

Hallgasd végig, amit mond!