Mosolytalanul


Csak a szemén látszik, ha mosolyog… (Fotó: The Independent)

Örvendhetnek azok,

akiknek rossz vagy hiányos a fogsoruk: amennyiben nevetnek, senki sem veheti észre a csúnyaságot. Feltéve, ha a zárt helyeken betartják a szabályt, s védőmaszkot viselnek. Mert sajnos a rosszul értelmezett dacolás és a szabályokra való fittyet hányás lassan-lassan divat.

Sajnos a védőmaszkok miatt

nem láthatjuk a hölgyek gyönyörű mosolyát, arcmimikájuk (tetszés, kacérkodás, huncutkodás) nagy részét is eltakarja a vírusszűrő.

Maradnak a szemek. Tanuljunk meg szempárunkkal kommunikálni akkor, amikor szavakban nem tudunk/akarunk/lehet…

Szükségállapot, emlékekben (A séták és a macskák világa)


Mi történik?! (Saját felvétel)

 

A ma estével ellentétben akkor

sehonnan sem dübörgött a zene, egyetlen kocsi sem dudált, egyszerűen kibéreltem a várost. Az enyém volt. Ugyanazon az útvonalon sétáltam végig.

A szükségállapot idején szinte minden este, éjjel vagy hajnalban végigsétáltam az óvár körül. Sokkterápiát alkalmaztam. Volt nyilatkozat nálam, törvényes és érvényes, de inkább elkerültem a rendőröket és a katonákat.

A Jókai utca közepéből betértem a Vár/Fortăreței,

majd innen a Búza/Inocențiu Micu Klein utcába, elhaladtam a Piarista templom mellett, s a Király/I.C. Brătianu utca érintésével eljutottam a Babeș-Bolyai Tudományegyetem épületének hátához.

De még ezelőtt hosszasan beszélgettem

a Történelmi Intézet kapusával, éjszakai szolgálatot teljesített. Félt, féltette a családját, gyalog járt munkába.

Éjszakai és hajnali sétáim során sokszor találkoztam kissé zavart, az utca közepén tanyázó macskákkal. Ma este egyet sem láttam. Visszahúzódtak. Már nem a miénk a város, nem béreljük többé, lejárt az idő…

Picit hiányzik a szükségállapot csendje, mélysége, intimitása.

FOTÓRIPORT – Lelki fellegekben a Fogarasi-havasok bércein


Találkozás (Saját felvételek)

Sokan ugyanúgy gondolkoztak,

s ugyanazokat a meteorológiai előrejelzéseket nézték, mint mi, ezért szerencsére szombaton voltunk azon a túrán, amelyet sok, a természeti szépségeket nem feltétlenül tisztelő, a hegyet nem magáénak érző is bevállalt, vasárnap pedig Sallai János vezetésével egy olyan útvonalon mentünk végig, amelyen alig találkoztunk emberekkel.

Hiába, ilyenek és ilyenek is maradnak azok a helyek

ahová ki lehet jutni személygépkocsival: zsúfoltak, hangosak és lassan-lassan élvezhetetlenek. Ilyen például a Transzfogaras és környéken lévő hegyek és csúcsok.

Szerencsére Bibivel már pénteken este kimentünk

Cârţişoara faluba, megszálltunk, s szombaton korán reggel elindulhattunk a túrára. A fotók mesélnek, melyik útvonalat választottuk.

Szombaton a Călţun-tóig túráztunk Bibivel, este pedig találkoztunk a Transzfogarast a faluból elektromos biciklikkel megmászó Jánossal és Krisztiánnal, vasárnap (Bibi a repedt meniszkusza miatti térdfájdalmak miatt kihagyta) pedig velük túráztam.

Hadd meséljenek a fotók. Kattints az elsőre!

FIGYELEM! Elmarad a Bánffy-túra


Elmarad (Saját felvétel)

Van-e még értelme ennek az évnek?

Törülnünk kellene, kezdjünk a 2021-et. A Bánffy-teljesítménytúra reményt keltett, hogy a dolgok valamennyire rendeződnek – erre mégsem.

Branea Róbert magára vállalta a teljesítménytúra elmaradását, ám mi is figyelmeztethettük volna, hogy a június 16-i rendelkezés értelmében tilos az ilyen jellegű rendezvény megszervezése.

Bezzeg amikor a Főtéren szabadtéri koncertet szerveznek,

akkor lehet több mint 6 személy, ám több száz vagy ezer hektáros, mittoménhány négyzetkilométeres területen nem engedélyezik a természetjáró rendezvényeket. Értelmetlen.

Ugye mégis elmegyünk egyénileg ugyanazon az útvonalon túrázni?

RIPORT – Kalákában segítettek az árvízkárosultakon: több mint öttucatnyian


Jocó akcióban

Hétfőn érkezett a riasztás, kedden reggel 7 órakor már úton voltunk a Maros megyei Gyulakuta községhez tartozó Rava faluba.

Fontos volt segíteni a helybélieken,

mert egy megyeközponttal vagy nagyobb várossal ellentétben itt nincs azonnali és hathatós segítségnyújtás az állami hatóságok részéről.

Amint azt az egyik helybéli elmondta: az ár elvonulása után érkezett meg a rendőrség és a mentő…

A Szabadságban megjelent riportom itt olvasható.

VIDEÓRIPORT – “Ilyen nagy árvíz még sohasem volt a faluban”


A 82 éves Izsák Apollónia azt hitte a “cigány purdék” ellopják a terményét

Múlt szerdán telefonáltam Vagyas Attilának, a Magyar Unitárius Egyház keretében működő Gondviselés Segélyszervezet elnökségi tagjának és Szabó Lacinak, a humanitárius civil szervezet vezetőjének: hétvégére egész Erdélyben rossz időt jósolnak, minden valószínűség szerint menni kell majd segíteni az árvízkárosultakon, a környéken maradok.

Hétfőn jött az értesítés, kedden reggel 7 órakor már kisbuszon voltunk a Maros megyei Ravába.

A helyszínen a Szabadság számára készített videóriport itt tekinthető meg.

A fotóriport itt található.

FOTÓRIPORT – Árvízkárosultak segítése: 2013-ban és ma


A 82 éves Izsák Apollónia kijött a kert végébe, mert azt hitte “a cigánypurdék mind ellopják a krumplit, a murkot és a hagymát”… 🙂 (Saját felvételek)

***

A videóriport ide kattintva tekinthető meg.

***

A történelem megismétlődik – jó és rossz vonatkozásban

Kedden a Maros megyei Rava faluban segítettünk az árvízkárosultakon, hazaérkeztem pillanatában pedig a Facebook emlékeztetett: 2013 júniusának közepén az Erdély Mentőcsoporttal és a Gondviselés Segélyszervezettel a magyarországi Pilismaróton ugyanilyen feladatot láttunk el.

Rossz, hogy kellett, jó viszont, hogy mindkét esetben tudtunk segíteni

Raváról még nem hallottam – tudatlanság.

Hétfőn olvastam a Szabó Laci által küldött riasztást: menni kell, baj van a túlnyomó többségében romák által lakott, a Gyulakuta községez tartozó Maros megyei településen, Raván. Kedden reggel 7 órakor elindultunk.

Jocó, köszönöm szépen, hogy eljöttél, jól esett a támogatásod!

Beszéljenek a fotók. Kérlek, kattints az elsőre!

Csabai Csaba tanár úr vidám asztala


Csütörtökön már nem várt… 😦

A szükségállapot alatt csupán találkozásaink elején jött ki a bejárati kapuhoz. Emlékszem, első alkalommal nem találtam a címet, felhívtam, kijött oda, ahol a Juhar/Arțarului utca a Bună Ziua úttal/Békási utcával kereszteződik.

Volt, amikor kijött a kapuhoz,

de legtöbbször az „asztalunknál” várt, tudta, hogy a Bónis Endrétől az idősek megsegítésére kölcsönkapott robogóval percek alatt felérek hozzá.

Mindig mindent előkészített,

mondta, mire lenne szüksége, pontos jegyzéket állított össze a Compart számára a táblagépe újrainstallálása érdekében. Nem bevásárlásra volt szüksége (közel volt a Lidl), hanem specifikus dolgokra: permetezőszerekre, az ágvágó gép magyar nyelvű használati utasítására, „egy szép hölgy” által kötött, talán nem annyira előnyös Orange-szerződés esetleges módosításával kapcsolatos tanácsokra, legutóbb, azaz június másodikán pedig

a farontók és társaik tanárszomorító szexügyeinek

kezelésére kért fel.

Bevallom, lemeredve olvastam az SMS üzenetet,

kitérő választ adtam, nem értettem a poént, írtam neki, inkább felviszem a táblagépét, sajnos mégsem sikerült akkumulátort találni hozzá.

Kiderült, a Palocsay-kertből alászálló valamiféle röpködő kártevők „szexpartijától”

tartott a tanár úr és a Magyar Tudományos Akadémia Növényvédelmi Intézetétől hormoncsapdákat rendelt volna, de számítástechnikai gikszer lépett közbe, ezzel kapcsolatban kérte a segítségemet.

Június másodikán láttam utoljára,

amikor 19 óra körül elmagyarázta a kártevőknek valamiféle hormon segítségével törtébő tőrbe csalását. Nevettünk, hogy a nőstények által kibocsátott hormonok szagát a hímek (vagy fordítva?) akár 10 kilométer távolságból megérzik, elbódulnak, s a csapdába röpülnek, megkímélve a fákat a szenvedéstől. Nevettem. Nevetett, hogy nevettem. Nevetett, mert látta, hogy nemigen értem az egész biokémiai folyamatot. Jót szórakoztunk.

Érdekes, mennyi minden eszembe jut az utolsó találkozásunkról.

Talán azért, mert csütörtökön késő este – hagyományos módon szintén robogóval – elmentem oda, ahol utoljára találkoztunk. Felbolydult lelkiállapotomban nem találtam a sikátort, ahol mindig bementem a fák lombja alá a “vidám asztalhoz“, ahol sokszor várt és ahol megnevettetett.

A frissen levágott fűben találtam viszont egy földön heverő rózsaszálat. Az „asztalunkra” helyeztem.

ISTEN NYUGTASSA, TANÁR ÚR!

(Korábbi blogbejegyzésem itt)

Isten nyugtassa, Csabai Csaba tanár úr!


A felvétel április 24-én délelőtt készült. A permetezőszerken kívül a tanár úr Smectát is kért, mert “még nem sikerült 100%-ban helyrepofozni magam”…

Sokkolt a hír, hogy elhunyt Csabai Csaba, a volt kémia tanárom.

A szükségállapot elején találkoztam vele a Széchenyi téren,

amikor egy idős személynek vásároltam élelmet, felajánlottam, neki is segítek. Az elején számlákat fizettünk együtt a Főtéren, aztán a Békás-telepről már nem jött le gyakran a belvárosba, többek között ügyintézésre, permetezőszerek vásárlására és szállítására kért meg.

Mindig víg kedélyű, mosolygós, szellemes volt! Újraolvastam az utóbbi két hónapban küldött SMS üzeneteit, szinte mindenikben volt humor, még abban is, amelyikben az ágvágó szerszám használati utasításának magyar nyelvű változatának internetes fellelésére kért meg.

Aztán az Orange szerződés megújítása után adtunk neki tanácsokat, majd a táblagépét installálta újra önként a Compart.

Az utolsó találkozásunk június másodikán volt, akkor írtunk egymásnak utoljára SMS üzenetet: nem tudtam megoldani a táblagép akkumulátorának cseréjét, felvittem neki, s azt tanácsoltam, használja úgy, hogy áram alatt van.

Mindig a ház bejárati ajtaja előtt lévő asztalnál társalogtunk. Sokat nevetett, egyáltalán nem úgy tűnt, hogy bántja, aggasztja valami, esetleg szorong, sőt!

Mutatta a fáit, bosszantotta, hogy a szomszéd egy fehér színű kábelt vezetett át azokon, megjelölte a telekhatárt, picit aggódott, mikor fog esni az eső vagy fújni a szél, ne permetezzen hiába. Neki köszönhetően megtudtam, hol van gazdabolt a belvárosban, milyen szerek kellenek az ilyen kerti munka elvégzéséhez.

A helyi rendőrség által a szükségállapot idején kirótt büntetés ügye is rendeződött, válaszolt az email üzenetre a helyi rendőrség, Bányai József ügyvéd pro bono vállalta a fellebbezést, két másik ügyvéd/jogász is arról biztosított, nyert ügye lesz. Cikket akartam írni az ügyről, ezért is fényképeztem le, amint éppen veszi le a postaládájára ragasztott jegyzőkönyvet…

A helyi rendőrség a tanár úr postaládájára ragasztotta a büntetési jegyzőkönyvet…

Június másodikán találkoztunk utoljára,

akkor vittem fel neki a táblagépet, amelyhez sajnos új akkumulátort nem sikerült beszerezni és behelyezni. Abban maradtunk, együtt felinstalláljuk a WhatsApp, a Facebook és a Skype applikációkat. Az újratalálkozásig ő más csatornákon kommunikál velünk…

ISTEN NYUGTASSA, TANÁR ÚR!

Ismét eredeti szépségében pompázhat a Mátyás-szoborcsoport


Az oxidációs folyamatok következtében „kizöldült” a Mátyás-szoborcsoport (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fényképek a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használhatók!)

Miért, most nem elég esztétikus? De hát néhány évvel ezelőtt restaurálták, mi történt?

A válaszok itt.

Igen! Megvan a TIFF időpontja!


Néhány perccel ezelőtt a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) szervezői bejelentették: a rangos és rendkívül népszerű filmszemlére július 31 – augusztus 9. időszakban kerül sor.

Egyáltalán nem bánom az Untold halasztását,

az Electric Castle eddig egyetlen kiadásán sem voltam, rosszul esik a Jazz in the Park törlése, teljesen hidegen hagy a Neversea és más hasonló tömegrendezvények törlése. Ilyen vonatkozásban rosszul esik viszont, hogy akiket például Lepedus Péter kollégám egy videóban bemutatott, bevétel nélkül maradtak: hangosítók, látványterv-készítők, állványozók, hangtechnikusok, díszlettervezők stb. 😦

A TIFF-en elsősorban a dokumentumfilmek,

a valós eseteket feldolgozó produkciók, illetve a vígjátékok érdekelnek, ezeket vadászom majd az említett időszakban.