Mikor kesz Kolozsvár belvárosában heliport?


Miért nem szállhat le például a városházi parkolóház tetején? (Fotó: Facebook)

Nevetséges,

hogy 30 évvel a forradalom után az ország második legnagyobb városában, Erdély kulturális,  egészségügyi, üzleti, egyetemi központjában még mindig nincs helikopter-leszálló.

Tegnap a Katasztrófaelhárítási Felügyelőség (ISU) Kolozs megyei parancsnoksága által tartott évértékelő sajtóértekezletén felvetettük az ügyet. Vicces és necces: az áldozatot helikopterrel a kolozsvári repülőtérig szállítják, innen egy SMURD-rohammentő autónak kell átvennie, majd bevergődnie magát a Mikó/Clinicilor utcai sürgősségre. Ez körülbelül 20-25 perc.

S miért nem létesítenek például a városháza által a Mócok útján épített parkolóház tetejére egy heliportot?

Ez volt a válasz.

CIKK – Romániában is szabályozták az autómegosztást (carsharing)


Máig nem csitultak a feszültségek a sok-sok engedélyt és jóváhagyást, láttamozást és engedélyt beszerezni kényszerülő taxisok és a szabadúszónak tekintett többi személyszállító között, de most legalább leírt szabályok szerint játszik mindenki.

Sokan „joacă la două capete”, ezért lehet, valamelyest enyhültek a konfliktusok.

Itt olvashatsz a napokban életbe lépett szabályozásról.

FOTÓRIPORT, VIDEÓ – Téli túra az Öreghavasra szoknyában, színesbőrűvel, viharban, ködben


Tudtuk, hogy ramaty lesz az időjárás, ködre és viharra számítottunk. Nem tévedtünk.

Leírás a képaláírásokban:

*****************************************

A kolozsvári örményeknél… megemlékezésen és csevegésen


Megemlékeztünk Varduca Azaduhi-Horenian festőművészről, a Romániai Örmény Szövetség kolozsvári fiókjának volt vezetőjéről. (Fotó: Andreea Tănase / http://www.araratonline.com)

Köszönöm Sebesi-Karen Attilának,

hogy meghívott az örményekhez ismerkedni, társalogni, gasztronómiai finomságokat kóstolni, s előadást tartani a Kaukázusban megejtett útjaimról.

Bevallom, nem tudtam, hogy a Postakert/Cuza Vodă  utca 8. szám alatt székel a Romániai Örmény Szövetség (Uniunea Armenilor din România) kolozsvári fiókja. Arra emlékeztem, hogy az Unió/Memorandumului utcában fejtik ki tevékenységüket.

Igaza volt Karennek:

a régió örmény lakosságának szüksége van hagyományai, nyelve, gasztronómiai jellegzetességeinek a megismertetésére, az örmény kultúra népszerűsítésére. Ezért is dicséretes és örvendetes, hogy beindult az általa kezdeményezett program, amelynek első vendége letettem, s amelyről

itt olvashattok.

Isten nyugtassa! (Orbán Katalin felvétele)

CIKK – Mi nyugaton dolgozunk, a keletiek nálunk. Mi a gond?


Kik sütik a székelyek kenyerét? 🙂 (Fotó: Facebook)

Olvasom, hogy jobb belátásra tértek a ditróiak: nem a Srí Lanka-i pékekre, hanem a vállalkozóra neheztel a falu. Nem hiszem, hogy igaz. Valójában most csupán palástolni akarják a mélyen gyökerező idegengyűlöletet.

Orbán Viktor szelleme, s főleg árnyéka nagyon jelen van az ottani emberek mentalitásában.

Valójában csupán arról van szó, amit Pálfi Szilárd jól elmagyarázott ebben a cikkben.

FOTÓ- és VIDEÓRIPORT – A Petőfisekkel Szamosújváron


Tavaly és tavalyelőtt is hívott Paróczi Ákos az általa főszervezett éves találkozóra, nem tudtam menni. Érdekelt a közeg, kíváncsi voltam az egyedi történetekre, a többnyire magyarországi honfitársaink által Erdélyben magyar kormányzati ösztöndíjjal szolgálatot teljesítő fiatalok és tapasztaltak élményeire, véleményére, tapasztalataira.

Döntő volt az Ákoshoz fűződő barátságom,

a munkája iránti kalapemelésem, a Téka Alapítványnál tevékenykedők iránti tiszteletem és megbecsülésem, így összekötöttem a kellemeset a hasznossal, s kigurultam Szamosújvárra. Ákos megértette: alapvető fontosságű, hogy a Petőfi-programról és a szolgálatot teljesítő ösztöndíjasokról írjon a sajtó, az eseményeken legyenek jelen újságírók. Fontos megjegyezni azt is, hogy közpénzről lévén szó, kötelező a média és általa az adófizetők tájékoztatása!

Értelmes, tájékozott, magukat térben és időben elhelyező,

a párhuzamokat megteremtő, történelmi távlatokban is gondolkozó Petőfi-ösztöndíjasokkal ismerkedhettem meg, akikkel, mellesleg, kiválóan lehetett bulizni is. Csupán gyermekkoromban néptáncoltam, most viszont Vörös Árpád (a Hunyad megyei Csernakeresztúron szolgálatot teljesítő néptáncoktató

Vajon milyen lehetett ezeknek az embereknek a fogadtatása

az erdélyi civil szervezeteknél, egyházaknál. Vajon hány helyi fejében fordult meg a következő gondolat: mégis, mit gondol ez a tápos? A beilleszkedés, a szervezeteken belüli esetleges feszültség kezelése és a belső konfliktusokból történő kimaradás jelenthette a legnagyobb kihívást.

A híranyag itt olvasható.

A beszámoló itt található.

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

A videóriportért kattints ide.