Nyuszi-túra a barlangászokkal: könyvtártól könyvtárig Mózessel, periszkóppal, ínyencségekkel (FOTÓRIPORT, VIDEÓ)


Nem fukarkodtak, az százas

Csak jönnék végre rá, hogy az utolsó napon pontosan mikor sikerült ezeknek a rakoncátlanoknak és kis hamisoknak becsempészniük azt a három követ a hátizsákomba – ekkor lenne igazán teljes a 18 résztvevős Nyuszi-túra képe (április 22-25). Visszajátszodtam a filmet, s gyanítom, hogy mikor sikerült nekik.

Jómagam is gondoltam erre a poénra, de megkíméltem őket. Sejtettem, hogy nem úszom meg, de az utolsó napra azért nem gondoltam. Szinte végig le nem vettem a szemem a hátizsákomról, s mégis sikerült neki… Kis csibészek!

Így sem hiányos, sőt, mert rengeteg dolog történt.

Relatív csendélet a tűz mellett (Saját felvételek)

Merően más volt, mint a tavalyi, ugyanis most gyalog túrára mentünk. Barátkáig (Bratca) vásároltunk jegyet, de már Biharfüred megállóhelyen (nem ugyanaz, mint az üdülőtelep, mert oda csak az álomvasút jár) leszálltunk.

Ki volt adva az ukáz: az „ágyúgolyót” (barlangász szakszóval, románul: obuz – másfél literes, pille palackos sör) és az egyik erdélyi politikusunk által figyelmesség gyanánt (és természetesen valami ellenében – ugye, tetszik tudni, ezt minek nevezik) kapott pálinkát bizonyos megállóig meg kell inni. Ment is az ipar, tűntek el a tartalomjegyzékek, a klasszikusok Művei (barlangász szakszóval a kocsma, késdobáló, köpködő, azaz a lá birtucú gyin pödúré, nem más mint A Könyvtár).

Két fajtából is lehett válogatni...

A vonatozás hosszú évek után (nem emlékszem pontosan, a túra előtt mikor utaztam utoljára vonattal) betekintést adott nyújtott abba, amit az Academia Caţavencu találóan úgy fogalmazott meg, hogy

România Profundă.

Felmerült az is, hogy az idei valójában jubileumi túra, ugyanis az Őslények 2001-ben szervezték az elsőt.

Néhányan elégedetlenek voltunk, mert nú nyám dusz kú nású. Pedig ha nem nyalt volna citromot, a kalauz szépen beillett volna Gogol (Nyikolaj Vasziljevics) szatirikus vígjátékába is, mi meg a blattoló statiszták lettünk volna.

Pihenő

Habár a statiszta az más volt: ifjú, hevesvérű túratársunk, Andor (rossz nyelvek szerint Kandor/Kondor) a Jád-völgye alján (valahol Csarnóháza/Bulz környékén), amikor a Lesi-tó „szép kocsmájához” (elnézést, Könyvtárához) próbáltunk stoppolni saját (nők szerint jó) testével próbált autót szerezni a csapatnak. Bár Mózesre (szó szerint) bíztuk, hogy elvezessen, intézkedjen, mégis a lányoknak sikerült. Aztán egy faluval odébb (amikor a csapat hátra maradt része végső elkeseredésében vágott neki a 16-18 kilométeres útnak) meg nekem, domnú Russzal.  Fejenként egy nyolcasért felvitt a „papucs Dácsiával”, ebből lett neki Nagypénteken 80 leje. Durexet nem vásárolt belőle, mert a szőke hölgy, aki győzködte a kocsmában (a fene egye meg, a kultúrközösségek civilizációs, eszmei-lírai és drámai találkozó helyén: A Könyvtárban), hogy essen meg a szíve rajtunk, meg neki is majd rajta, s

ó fácsém förö mác gyé pork, üncélédzs tú, mö ómulé.

A „szép kocsmában” (Lesi-tó vízgyűjtő gát része) lassan-lassan összegyűlt a Nagy Csapat, áttanulmányoztunk néhány művet (műsoron: Bulgakov és Kassák Lajos összes), majd a Mészégető (Varniţa Leşului) barlang szájánál tábortűz, Bretter-kör féle felolvasó est néhány kortárs alkotó művéből, installációk, performansz (performance), kóruspróba, ínyencségek.

Ilyen messze kellett sátrat vernem, hogy ne halljam a horkolást...

Reggel táskás szemek. Nem nekem, mert jó messze aludtam a horkolóktól, s megtanultam a leckét: többet senki sem fogadok be a sátramba. Még akkor sem, ha szűz dobhártyájára ígéretet tesz, hogy nem zavarja meg álmomat.

Szombaton ismét nem Mózes irányította a túrát: felmentünk a Les-völgyön, Vadrózsás-domb környéke, Hátsó-tető (nem szédültünk, mert csak 948 méter magas), majd természetesen a mágnes pont: Az Întorsuri Könyvtár (hazafias momentumok: Ady, Dsida, Petőfi), Erdődámos (Dameş) mellett.

Vasárnap „átvágtunk” Cărmăzanra (Szűlűke szerint nincs hun megfelelője, se magyar), a Corobăţ barlang mellett háltunk meg.

Legalább 5 órát tartott a felolvasó délután a könyvtárban.

Ami biztos, biztos: hátha nem lesz szék a kocsmában...

Mozgás, sporttevékenység is volt azért: talált labdával fociztunk, csapatunk fölényesen győzött ha beleszámoljuk, hányszor sikerült eltalálnunk a labdát, s milyen hatást váltott ki egyik kiskorú csapattagunk művészi mutatványa (melles labdastop).

Hétfőn, húsvét másodnapján, előkerültek a tojások. S román túratársunk megtanulta a herezacskó szakkifejezést is. Ezznél kissé unalmasabb az, hogy a kakasmandikót tanulja meg.

Innen már egyenes út vezetett a Zichy-határhoz, a Măguran és az Izbândiş-völgybe, s aztán Vársonkolyosra, ahol az állomás közelében levő kocsmában elpusztítottuk az üveges sör tartalékot. De ettünk is: 30 miccset. És szalma krumplit is.

Személyes üzenet néhány résztvevőnek:

Andor: szép a fehér, de a rózsaszín még mácsóbb.

Erik: Csápő, förö dombéurji!

Cuncimókus (kicsi Cini): hova keveredett a szegény tinédzser… 🙂

Árpa: alólad nehéz kihúzni a széket!

Peti: ismét a családi program… horror! (mi történt második éjszaka a sátorban?)

Szűlűke: domnu csápö…

Jocó: labdába lehet rúgni, de vakond túrásba annál kevésbé…

Gizike: fogynod kellene!

Mózes: legközelebb erélyesebb fellépést, valóságos vezető szellemet várok el tőled. Pedig periszkópod is volt…

András: mi történt éjjel a sátorban?

Száddám (Szeles Ádám): ilyen csendesnek még sohasem láttalak, nősülni készülsz?

Ionu: cuvintele învăţate în tura asta îţi vor fi utile, aşa-i?

Blanka: a következőre külön meghívót kapok tőled, ugye?

Dászköl: könnyű az mh intézetben, rózbonbon a kényszerzubbony

Emese: láttad, ki fényképezte a popódat? Lesz retorzió?

Váradi: hogy sikerült hazaérni?

A túra visszatérő motívumai: cüt kájétú, tréznyimár dumnyézó dá förö plajé, futélár pityélé, dumö lá ghicö muntyán… 🙂

***************************

(Videó is lesz, ha végre sikerül a YouTube-ra feltölteni a képsorokat. Kattintok arra, hogy upload, aztán meg semmi sem történik)

A Pofakönyvre (Faceook) feltöltött fotók itt tekinthetők meg.

****************************

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Kinek kell a nedves, szűk, sötét lyuk?


Árpa ismét nekem rontott. Ezúttal viszont nem egy, hanem HÁROM FEJSZÉVEL... 🙂 🙂 🙂

… kis perverzkéim, nem arra gondoltam! Határozottan nem! Hanem a barlangra. S minek kapcsán? Hát az egésznek az apropója a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) által a Bihar megyei Runcşoron (augusztus 7-15.) szervezett tábor. Barlangász tábor. P**a mondta nekem magyarul, de sehol se tudtam leellenőrizni a település pontos anyanyelvi változatát.

Életem jó néhány emlékezetes és maradandó élménye a barlangászathoz és a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klubhoz kötődik. Egyik ilyen élmény az, amikor a Szelek-barlangjába (csak KABK – CSA engedélyével és felügyelete alatt látogatható) szerveztek egy mini tábort, s bent aludtunk néhány napig. Atemporalitás, kiváló hangulat, NINCS villanyáram, térerő, laptop, internet, tévé, rádió, Twitter, Facebook, Hi5, iwiw, blog, crack-patch-switch-hub, ohne friss szmog, forgalomi dugó, nyugtalanság, rohanás, idegeskedés, munkahelyi feladat stb. Csend, nyugalom, kiegyensúlyozottság, mentális és lelki relaxáció, problémamentes percek, órák, napok.

Ilyen a Bihar megyei Runcşron szervezett barlangász tábor is, ahova szombaton mentem ki, s sajnos vasárnap este már vissza kellett jönnöm. Rosszul szerveztem meg, egész héten ott kellett volna maradnom. Sebaj, most hétvégén ismét kimegyek.

A tábor a barlangászat népszerűsítése, a márciusban indult szaktanfolyam résztvevőinek a vizsgáztatása, új barlangrendszerek felfedezése, illetve az erdélyi magyar barlangász seregszemle.

Többnyire a felszínen vagy annak közvetlen közelében zajló, nehéz fizikai munkával járó tevékenység elsődleges célja új bejáratok, barlangrendszerek felfedezése. A munkapontokon a résztvevők tulajdonképpen folytatják a tavaly és az azelőtt elkezdett barlangfeltáró tevékenységet.

Sok nagyon kedves ismerőssel, baráttal találkoztam, kiváló volt a hangulat.

De ezekről inkább regéljenek a következők:

Fotók a Flickeren

Videoklip a VideóSzabadságon

Hangulatképek a WebSzabadságon

A keddi, augusztus 10-i Szabadságban rövid beszámoló jelenik meg az első két napról. Fejlemények egyelőre nincsenek, ugyanis a helyszínen nincs térerő. Csodás! Ez kell, amikor az ember valóban ki akar kapcsolódni, s a barlangászásra összpontosítani.

Juli-buli (frissítve)


A barlangász happeningek kihagyhatatlan mozzanata: a tábortűz és ami körülötte (s persze, utána...) történik
A barlangász happeningek kihagyhatatlan mozzanata: a tábortűz és ami körülötte (s persze, utána...) történik

Ritkán, sajnos, de mégis sikerül barlangásznom (is). Pontosabban időt töltenem a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK) aktív tagjaival, szimpatizánsaival. Mindig jó a hangulat, főleg a “könytározás” során.

A hétvégén Sonkolyoson (VársonkolyosonŞuncuiuş) buliztunk velük. A Juli-bulin. Igaz ugyan, hogy kisebb-nagyobb szünetekkel már évek óta járok velük barlangászni, túrázni, de még így is nehéz beilleszkedni a rendkívül összeforrott társaságba. Az egyesületi tevékenység kezdete az 1940-es évek elejére nyúlik vissza (előbb az EKE keretén belül, majd külön), érthető tehát, hogy a több generációt magába foglaló szervezet humán vonatkozás szempontjából is igen színes és gazdag múltnak örvendhet. S lelkes barlangászobkól nincs hiány. Még akkor sem, ha ínséges idők járnak, a tizen- és huszonévesek, de a harmincasok is inkább kispolgári életet élnek: metro, boulot, dodo (ahogy egy párizsi haverom mondta). Vagyis: metró, munka, alvás. Kinek van manapság kedve barlangot ásni, új járatok után kutatni? Tisztelet és elismerés annak, akinek van. Mi több, sok amatőr barlangásznál elhivatottságot láttam.

Tizenöt éve már annak, amikor Valentiny Laci barátommal elmentünk barlangászni. Ketten.

– Voltam már a Bíró Lajos barlangban, menjünk el együtt is – mondta, s nekivágtunk az útnak.

Majdnem beragadtunk a barlangba. Kint esett, az úgynevezett Egér-lyukban (a neve is utal a méretre) jelentősen megnőtt a vízszint, ha még maradunk egy-két órát, akkor most nem pötyögném ezeket a sorokat.

Nos, a KABK-sokkal teljesen más a hozzáállás, a feeling. Ők tudják, mit, hol, mikor, meddig érdemes csinálni. Csak a hivatalos megnevezésben amatőrök. Mi, akkor azok voltunk.

Visszatérve a Juli-bulira. Vannak ugyan közös poénjaink is a barlangászokkal, de nekik saját annál több. Ezek közül hallottam jó néhányat a hétvégén, nevettek is rajtam, hogy nem ismerem őket. Pedig valamennyi a szexszel kapcsolatos, tehát illene kívülről fújnom őket…

Várom a következő Juli-bulit!

UPDATE1: Elfelejtettem írni, hogy vasárnap hajnalban néhányan angolosan távoztak a helyszínről (mármint a buli helyszínéről), így kettesben mentünk fel Enikővel a Vigyázóra. Szerencsére annyira helyrejött a talpom, hogy sikerült kimászni a menedékházig (sajnos Karcsi nem volt ott), sőt még a meteorológiai állomást (1848 m) is meglátogattuk.