Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Beatrice’


Fergeteges volt a Beatrice koncertje (Riti József Attila felvétele)

Kétségtelen, hogy az augusztus 18-22. időszakban első ízben megszervezett Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatért a Gergely Balázs vezette EMNT-csapat, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének emberei, valamint az KMDSZ-es, MAKOSZ-os és a MIÉRT-es önkéntesek, s persze a támogatók érdemelnek köszönetet.

Az elmúlt években letargiában szenvedő, az „úgyis mindegy” attitűdhöz lassan-lassan teljesen hozzászokott kolozsvári és erdélyi magyarság szempontjából valóságos felüdülést jelentettek a múlt hét folyamán zajlott események. S igen, ez bármennyire is furán és szokatlanul hangzik: a lakosság valósággal felpezsdült, mi több, lelkesedett a rendezvények iránt.

Jómagam ezt tapasztaltam.

A vártnál sokkal nagyobb volt az érdeklődés

bizonyos rétegrendezvények iránt, de a széles publikumnak szervezett koncertekre is a szervezők által reméltnél sokkal többen mentek el. Nyugodtan lehet azt állítani, hogy szinte minden jellegű rendezvénynek helyet adtak: volt minden, kicsiknek és nagyoknak egyaránt: harangavatás, sírok megkoszorúzása, városvetélkedő, konferencia kötet bemutató, kiállítás megnyitó, társasjáték, biciklitúra megállója, biciklis bemutató, néptánc, koncert, (székely) humorest, könyvtár és temetőlátogatás, vállalkozói kollokvium, nemzetpolitikai előadás,

Reneszánsz táncok a Farkas utcai református templom előtt. Vigadnak (Nagy-Hintós Diana felvétele)

diákszervezetek bemutatkozása, kiadók bemutatkozása, festészeti, grafikai kiállítás, diákrajz-kiállítás, zenés paródia, fotókiállítás, kézműves vásár, fotókiállítás, filmnap, néptánc-találkozó, szentmise, Házsongárdi séta, baba-mama szusszanó, homokrajz-asztal, agyagozás, eszközbemutató, városnézés, iskolák bemutatkozása, jurtaállítás, íjászbemutató, előadás álláskeresőknek, tanácsadás pályázatíróknak, néptánc oktatás, könyvbemutató, egyházzenei hangverseny, magyar szolidaritás tüze, emlék- és teljesítménytúra, gasztronómiai program, borbemutató, utcatánc, sportrendezvények, mesedélután, emlékműsor, életút-beszélgetés, brüsszeli gyakornoki beszámoló, reneszánsz tánc és táncház, kerekasztal beszélgetés, népviseleti felvonulás, sörivó verseny, stoppolásról szóló élménybeszámoló (CoolTúra).

Valójában csak akkor látjuk át,

mennyire szerteágazó programpontok voltak, ha így felsoroljuk őket. Ekkor döbbenünk rá valójában a rendezvénysorozat összetettségére s arra, valójában mennyit kellett dolgozni, hogy mindez összeálljon. Azt hiszem csak a következők maradtak ki: erdélyi magyar ügetőverseny, kollektív ufófigyelés és nyakon csípés, nyájteregetés verseny, illetve kortárs magyar képzőművész installáció.

Mit bizonyít az, hogy szinte valamennyi rendezvényen teltház volt, s a publikum érdeklődése nem csappant?

Szerintem elsősorban azt, hogy immár hosszú évek óta lappang az a vágy: Kolozsváron, Erdély fővárosában is magyar kulturális napokat szervezzenek. Ebből a szempontból alaposan lemaradtunk a Partiumtól, a Székelyföldtől vagy Erdély más régióitól. A Partiumi Magyar Napokat például immár kilencedik alkalommal szervezik meg.

Jómagam igyekeztem több, múltba tekintő, hagyományőrző, de a fiatalságot előtérbe helyező programponton részt venni: voltam például a városvetélkedő indításán, a társasjáték délutánon, a Korszak-váltó biciklitúra kolozsvári megállóján és a biciklis bemutatón, a kézműves

Indulásra készen a 8. Kós Károly emlék- és teljesítménytúra csapata. Bírják (Rohonyi D. Iván felvétele)

vásáron, a Knock Out és a Beatrice-koncerten, a jurtaállításon és az íjász versenyen, az István, a király rockopera vetítésén, a Bulgakovban szervezett fergeteges retro partin, a gasztronómiai bemutatón (Balázs Bence családos kollégám volt a Szabadság séfje, ízletes gulyást főzött segédjeivel), humoresten, a Kalapos Jazz Band koncertjén és természetesen a záró rendezvényen, azaz a kolozsvári Filharmónia által előadott Vivaldi: négy évszak című darabon.

Úgy vélem, a rendezvénysorozatnak

két kiemelkedő mozzanata volt:

az első, az István, a király című rockopera premier számba menő vetítése a Főtéren. Felemelő, magasztos pillanat. Volt amolyan megmutatjuk, hogy itt vagyunk, jelen vagyunk. Magyar büszkeségnek nevezném. Kétségtelen, hogy mérföldkő volt ez a letargikus állapotban levő kolozsvári magyarság életében. Már-már az sem tűnt zavarónak, hogy a vetítővásznon valóságos árnyjátékot kínlódtunk követni. Úgy tudom, László Attila alpolgármester azt ígérte, akárcsak a Transilvania Filmfesztivál (TIFF) alatt, a vetítés időtartamára lekapcsolják a teret megvilágító fényszórókat.

Sajnos ez nem történt meg.

A forgalmat sem zárták le a tér keleti és nyugati oldalán, mi több, a szökőkút üzemeltetése sem szünetelt, de ezek nem befolyásolták negatívan a vetítést. A jóhiszemű románok sajnos nem tudták elképzeli, mi is zajlik a Főtéren. Hallottam, amint néhány középkorú, érdeklődő román polgár azt mondta: valamiféle vallásos magyar program zajlik, őket ez nem érdekli. Hiba volt megfeledkezni a rockopera lényegét és történelmi hátterét magyarázó bevezető lefordításáról. Lehet, ez motiválta volna őket arra, hogy megtekintsék a vetítést.

Keményen készült a Szabadság gulyásfőző csapata. Megetettek (Zay Éva felvétele)

Amennyiben azt állítjuk, úgysem nekik szólt, semmi közük hozzá, akkor ismét a bel teljes, elszigetelő magatartásunkról teszünk tanúbizonyságot. Ugyanakkor a rendőrség röviddel este tíz óra után jelezte a szervezőknek, hogy véget kellene vetni a vetítésnek. Tudomásom szerint annak ellenére, hogy többen kérték, intézkedjen, az egyik főtéri kávézó teraszán tartózkodó László Attila csak későre volt hajlandó közbelépni.

A másik kimagasló momentumot

a záró rendezvény, pontosabban a kolozsvári Transilvania Filharmónia által előadott Vivaldi: négy évszak című darab jelentette. Jómagam térben és időben lebegtem az örömtől. Túlzás nélkül. Lezárták a forgalmat is, az élvezetet csak a szaladgáló vagy síró gyerekek zavarták meg. No, meg a szökőkút, de attól szabadulni lehetett.

Korábban jómagam is azt gondoltam, az egyetemi hallgatókra való tekintettel jobb lenne szeptember második felében tartani a Kolozsvári Magyar Napokat, de látva a különböző rendezvények teltházát, azt mondom:

Még a mexikóiak is eljöttek a XII. Szent István-napi Néptánctalálkozóra. Más dallam (Nagy-Hintós Diana felvétele)

továbbra is ebben az időszakban kell megszervezni. Ezek a kolozsvári magyarok napjai. A különböző programpontok vagy a teljes rendezvény iránt érdeklődők feljönnek a kincses városba, így tett például a gyergyóújfalusi Sólyom István barátom is, aki korábban itt járt egyetemre. Végül jó döntés volt, hogy

a KMN a Szent István-napi Néptánctalálkozó köré szerveződött.

Eddig ez volt tulajdonképpen a kolozsvári magyarság külön ünnepe, amelyet a Pillich család vezette Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány szervezett. Érdekes viszont, ahogy a KMN-t szinte minden civil szervezet magáénak érezte, s különböző rendezvényekkel rukkolt elő. Igaz, az egyházaknak vajmi kevés szerep jutott, de tudomásom szerint a szervezők megkeresték őket, s felkérték, jöjjenek javaslattal.

Érdekes volt viszont, ahogy a KMN köré szervezte magát az I. Kolozsvári Magyar Filmnapok. Mintha a hátsó ajtón érkeztek volna, későn ébredtek fel és tartottak sajtótájékoztatót, későn közölték a programot, de az igen jelentős, talán kissé túlméretezett anyagi támogatásnak köszönhetően mégis sikerült tető alá hozniuk a rendezvényt. Szerintem azért fontos és jelentős hozzájárulás volt ez a KMN rendezvényeihez.

Kérdés viszont,

mennyire kell megtartani az egyensúlyt a múltba forduló, hagyományőrző és a fiatalságot  megmozgató, úgymond jövőbe mutató rendezvények között. Persze, fontos kulturális rendezvényekről beszélünk itt, de a fiatalok szempontjából visszatetszést kelthet, amikor a programban ilyen kulcsszavakat olvasnak: harangavató, koszorúzás, emlék, temető stb.

Nagy érdeklődésnek örvendtek a sportrendezvények is. Utolérem (Riti József Attila felvétele)

Úgy vélem, a Kolozsvári Magyar Napok második kiadásán csupán a helyszíneknek az egymáshoz való közelsége szempontjából kellene módosítani. Más szavakkal: legyen a miénk a Főtér és a teljes egészében a Farkas utca. Itt mindenki elfér, s a két helyszín közel is van egymáshoz.

Ismétlem: szerintem egy rendkívül sikeres, minimális szervezési bakikkal tarkított Kolozsvári Magyar Napokat tudhatunk magunk mögött. Hátha jövőre nem kerül előtérbe a gőg, a viszály, a verseny, nem száll senki fejébe a dicsőség, nem bonyolítják túl a dolgokat, s ugyanilyen sikeres rendezvényre kerül majd sor Erdély fővárosában.

Ja, és egyesek (lásd fent) attitűtjén kellene elsősorban változtatni…

************************************************************************

FEJLEMÉNY1 (augusztus 24.): A cikk a Szabadságban is megjelent.

***********************************************************************

Reklámok

Read Full Post »


Szervező: az EMNT és az RMDSZ Kolozs megyei szervezete. Társszervezők: Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ)

Tudom, hogy már régen szervezik, a Spritz Caféban már hónapok óta tárgyal ezzel-azzal Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozs megyei elnöke, egyeztetik a programot, a fellépő együtteseket, ezt-azt. Legutoljára büszkén mutatta a logót, magyarázta a koncepciót.

Mostanra már kerültek fővédnökök (Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, Kelemen Hunor kulturális miniszter, Szőcs Géza, a Magyar Köztársaság kultúráért felelős államtitkára, Páva Zsolt, Pécs polgármestere, Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja), főtámogatók (MOL Románia, Nemzeti Kulturális Alap – NKA, Szülőföld Alap, OPT bank, Kovászna Megye Tanácsa), illetve támogatók (Communitas Alapítvány, Sepsiszentgyörgy Helyi Tanácsa, Pécs Város Önkormányzata).

Korántsem kötekedni akarok, de enyhén szólva furcsa (mi több, zsenáns és snassz), hogy a támogatók közül hiányzik például néhány fajsúlyos és fontos kolozsvári magyar cég (mondjuk az Euréka Csoport valamelyik tagja) vagy akár a helyi önkormányzat valamelyik intézménye, például a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal, a Kolozsvári Városi Tanács vagy akár a Kolozs Megyei Tanács. Dicséretes és megtisztelő, hogy Kovászna Megye Tanács és a Sepsiszentgyörgy Helyi Tanácsa adott pénzt, de mi nem teszünk semmit hozzá. Pécs pedig a Kincses Város testvértelepülése, ezért valamilyen szinten természetes, hogy beszállnak a finanszírozásba.

(Úgy tudom, a szervezők nem nyújtottak be finanszírozási kérelmet a kolozsvári városi és a Kolozs megyei hatóságokhoz, ezért nem kaphattak pénzt… De vajon miért nem gondolták meg időben, s a többi közintézmény hogyhogy tudott adni pénzt?)

A www.magyarnapok.ro weboldalt nézve kiderül, hogy igen jelentős számú intézmény, civil szervezet, kulturális entitás partnere a rendezvénysorozatnak.

A részletes program csak augusztus elsején lesz elérhető, de már tudjuk, hogy lesznek komolyzenei hangversenyek, koncertek, könyvbemutatók, kortárs irodalmi felolvasások, múzeumi standok, interaktív foglalkozások, színházi és bábelőadások, filmvetítések, képzőművészeti kiállítások, plakátkiállítások, házsongárdi séták, fellép többek között a Háromszék Táncegyüttes, a Beatrice, a Hot Jazz Band, a Kaláka, a Knock Out, a Kalapos Jazz Band, a Vox Humana, a Four Seasons, a Palatkai Együttes, és a Kolozsvári Magyar Napok keretén belül kerül majd sor a Szent István-napi Néptánctalálkozóra.

Ja, és lesznek sportrendezvények is (foci, kosárlabda, ping-pong, csocsó, maraton). A Kolozsvári Amatőr Póker Szövetség (KAPSZ) alapító elnökeként én mondjuk hiányolom a pókert…  🙂 Főleg, mert nemrég a Nemzetközi Szellemi Sportszövetség (IMSA) felvette tagjainak sorába az egy éve alakult Nemzetközi Pókerszövetséget (IFP).

S hogy a címben megfogalmazott kérdésre válaszoljak: IGEN, KELL EZ NEKÜNK!

Read Full Post »