FOTÓRIPORT – Ajaj, ajajaj, ajaj milyen finom az étel az Indigó vendéglőben…!


Indiai ízvilág (Saját felvételek)

Boros Hangának köszönhetően ismét lehetőségünk nyílt stílusos és ízletes ételt felszolgáló vendéglőben vacsorázni. Nem csak a vendégfogadó egységben elfogyasztott finomságok, hanem a kiszolgáló személyzet kedvessége is figyelemre méltó az indiai ételekre szakosodott vendéglőben.

Bár Bibi nem szereti a csípős ételeket, mégis kitartottunk a keleti stílusú gasztronómiai falatok mellett.

Ebédelni is érdemes

Ruxandra, a pincér kisasszony türelmesen kiszolgált, megkérdezte, mit fogyasztottunk eddig itt, milyen húst kedvelünk, javaslatokat tett. Előételnek a csicseriborsó lisztben forgatott és megfűszerezett bundás karfiolt választottuk. Ketten egyet, legyen hely a főételnek is 🙂 Ami az italt illeti, Bianka választása a frissen facsart narancslére esett, én természetesen a Bere à la Cluj kézműves sörök közül választottam: Orbán Viktorra gondolva stílusosan előbb az Immigrant nevűt gurítottam le, majd feledni akartam eme „orcátlanságot”, s a keresztény-nemzeti Pure-C következett.

Bár még csak fél hatot jelzett Bibi okosórája,

egy család máris forrón tartotta a konyha kemencéjét: csomó fincsiséget rendeltek. Aztán jönni kezdtek a vendégek: bár csak keddi nap volt, szinte teljesen megtelt az emeleti rész, s még egy hosszú asztalt is teljesen lefoglaltak későbbre. Mások is kedvelik ezt a helyet.

Főétel szempontjából Bibi választása a caju-val és görögszénával ízesített, szósszal készített Methi Malai csirkefalatkákra esett, amelyet fokhagymás tandoori lepénykenyérrel fogyasztott.

Két falattal én is ettem belőle,

csendben csámcsogtam is annyira finom volt. Jómagam a hagyományos indiai tandoori kemencében sült pisztrángot választottam (társasági táncoktatás következett, lájtosat akartam enni), krumpli körettel, vajas és citromos szósszal. Ajajajaj!

No, de előbb az előétel… 🙂

Majdnem háromnegyed órát gyalogoltunk a táncteremig annyira kerek hasunk lett… Finom, finom, finom az Indigóban készített indiai étel!

Azt kívánom magamnak: ilyen vonatkozásban hadd maradjak továbbra is minimálbérhez (nagyon) közeli újságírói keresettel, mert ellenkezőleg az ilyen helyeken folyamatosan elfogyasztott finom étel és ital következtében 100 kilónál is több lennék… 🙂 🙂

FOTÓK – Fjúzsön pizza indiai fűszerekkel a Nomad Gastro Pubban. Új: mexikói főszakács


Három kontinens, tíz ország ételei és “újraköltött” koktélok várják a vendégeket

Már a Baba Novac/Bethlen utca 19. szám alatt levő Nomad Gastro Pubba történő belépéskor gondoltam erre, de csupán később mondtam ki: Isten őrizz, hogy sok pénzem legyen. TESSÉK?! MIÉRT?! Mert folyton az ilyen vendéglőkben étkeznék, a finom falatok mellé pedig a Dezső Péter és Vigh Ferenc által gyártott kézműves söröket fogyasztanám, s seperc alatt 140 kilogramm súlyú alkoholista lennék… Szerencsére ez a veszély az elkövetkező 20-25 évben nem áll fenn… 🙂

Boros Hanga, a vendéglő menedzsere készségesen fogadott, s ízlésünknek megfelelő ételeket ajánlott, előbb viszont elmondta: új, mexikói főszakács van a konyhán, aki ide házasodott. Ez pedig (mármint a séf hatására) nemsokára változásokat eredményez. Na, de ne menjünk a dolgok elébe…

Személyes ízlésünkhöz igazított javaslatok…

Az első lépés volt a házi koktélokból történő válogatás. Bibinek a (ugye, nem meglepetés) a Pink Sangria elnevezésű koktélra (rozé bor, fekete ribizli likőr, citromcseppek, mentalevelek, cseresznye, pezsgő) esett a választása.

Mivel a kedvencem a Cuba Libre (anno Aymeric párizsi barátom készítette nekem először), így könnyű volt a rumos mellett dönteni: Release the Kraken (fűszeres rum, juharfa szirup, narancs- és hárslé, gyömbér és cseresznye). Észrevetted: ezeket nem a szokásos recept alapján keverték, mindkettőben van egy kis csavar

Fjúzsön pizza

Előételként Hanga az úgynevezett fjúzsön pizzát ajánlotta, ezekből pedig a Makhnira esett a választásunk: aromás paradicsomszósz, indiai vaj és fűszerek, tepsiben sült csirkemell, mozzarella sajt és bazsalikom.

Főételként Bibinek az indonéziai satay-ra esett a választása: kókuszrizs, indonéz módon bepácolt és pálcikákon felszolgált csirkehús, mogyoró szószra esett a választása. Nekem az enyhén osztrák ihletésű, puhára, omlósra megsült oldalas mellett döntöttem. Össze is futott a nyál a számban a BBQ szósz hallatán. Az oldalashoz tökéletesen illett a Phaza Lunii kézműves sör. Ahhh!

Csak a csontok maradtak belőle. Azokat is a macskáknak/kutyáknak csomagoltattuk be…

Ízletes vacsora volt!

Indonéz satay…

 

FOTÓRIPORT – Indigo vendéglő: az elvárást leképezi a valóság


Bármikor ismét!

Amikor Boros Hanga felajánlotta, vacsorázzunk az általa menedzselt Indigo vendéglőben, nem tudtam pontosan, mire számítsak. Sokat felejtek, s ez most is előnyömre vált: már nem emlékeztem, hogy megjegyezte, indiai stílusú étteremről van szó, így a kellemes meglepetés ereje is hatott rám. Reméltem, hogy az indigó, azaz a másolópapír leképezi az elvárásaimat… Sikerült. Avagy India, go!

Nehezen döntöttünk, de Mihai javaslata alapján jól választottunk…

Tegnap délután komótosan végigsétáltam a Mikó utcán, szemügyre vettem a portákat. Sok vendégfogadó egység kapujára ki volt írva: találkozunk szeptemberben. Bibivel az utca vége és a diáknegyedbe vezető Hegyvölgy (Piezişă) utca sarka közelében találkoztam, siettetett.

Gyere már, királykisasszony, éhes vagyok!

Az én gyomrom sem volt tele. Szándékosan üresen hagytam a déli reggeli után.

Nem bántam meg.

Az eddig meglátogatott 65 országban India nincs benne, de előbb-utóbb sikerül oda is eljutnom…

Impozáns, de mégis otthonos külső, a sikátorban elhagyatottnak látszó robogók viszont, amelyekkel az otthon fogyasztó ügyfelek számára szállítják a rendeléseket, nem keltenek jó benyomást. Pozitív viszont, hogy a konyhában két indiai származású szakácsot pillantunk meg: tudjuk, hiteles gasztronómiai élményben lesz részünk.

Nem újságírói túlzás: nehezen választottunk. A változatos és bőséges menü sem könnyített a dolgunkon, ugyanúgy ahogy az sem, egyikünk sem fogyasztott még vacsorát egy indiai étteremben.

Bár – amint az imént említettem – a belvárosban szinte valamennyi vendéglő zárva van, az Indigo a nyári szünidő ideje alatt is fogadja a vendégeket. S nem keveset…

S akkor jönnek az ízvilág kellékei: Taandori-kemencében készített indiai kenyér, fűszeresen pácolt csirkemell-darabocskák paradicsomos-vajas-fűszeres szószban (most is összefut a nyál a számban), fekete lencse fűszeres szószban. A Madras-csirkemellet tartalmazó pohárka árván maradt, túl csípős volt.

Bár nem a kedvencem, de az itt csicseriborsólisztben elkészített hagymakarikák nagyon finomak voltak.

A desszertet is elpusztítottuk: rizzsel, tejjel, szárított gyümölcsdarabkákkal, mangóval, sáfránnyal és kardámommal bolondított krémpuding. Jujjj, de finom volt.

Az elején azt hittem, éhes maradok, nem tűnt kiadósnak a tál. Tévedtem.

Köszönjük, Indigó, köszönjük, Boros Hanga!

FOTÓRIPORT – Világ gasztronómiai nomádjai, egyesüljetek!


S még Anglia-Tunézia mérkőzést is figyelemmel lehetett követni…

Azt írja nekem Ulu a CouchSurfingen, hogy 2015 óta érdekes küldetése van: célja a folytatásos kocsmatúra. Nem sok mindenen lepődöm (már) meg, de ezt a kanapékérő felizgatott. Így folytatja:

Nem lerészegedésről szól, hanem a különböző vidékek kocsmakultúrájának a megismeréséről, átéléséről, ismerkedésről az emberekkel, a szokásokkal.

Folytatja: 103 városban 1243 kocsmában járt.

Ulunak is tetszett a Gastro Nomad Pub…

2006 óta voltak couch-os tapasztalataim, közel másfél éve szerencsére nekem is lehetőségem nyílik vendégeket fogadni, de ilyen érdekes személy még nem kért szállást tőlem.

Ha már éppen a Nomad Gastro Pubban tartózkodtam (Boros Hanga, köszönjük a lehetőséget!), gondoltam, meghívom egy sörre. Értékelte. Ő is észrevette, s ez tetszett neki a legjobban, hogy belvárosi vendéglő (Baba Novac/Bethlen utca 19. szám) belső része olyan, mintha kint lennél, még „kanálisfedő” is van az egyik teremben.

No, de mielőtt Ulu (igen, ez a beceneve) megérkezett, sok-sok finomságot fogyasztottunk. Azt is mondtam, Isten őrizz, hogy pénzhez jussak, jobb, ha szegény maradok, mert ha nem 170 kilogramm lennék és alkoholista. Azok az ízletes ételek, azok a finom kézműves sörök, amelyeket a Boros Hanga vezette Nomad Gastro Pubban felszolgálnak… OMG!

Bár Hanga azt mondta, hétfő lévén, jaaaj, üres lesz a helyiség, két nagy asztalnál külföldiek ültek, mi pedig egy pár mellett foglaltunk helyet a holland szobában. Igen, országokra van osztva a vendéglő.

Hétfő este is vannak vendégek: két nagy csoport és egy pár volt a mi “országunkban”. Cîmpean Tímea, a képen is látható pincérnő kedves, barátságos volt, ajánlatokat tett, természetesen mosolygott

Az első támadást a Nemţeana sör és a mandzsúriai szósszal leöntött, ropogós csirkemell darabkák ellen intéztem. Olyan finom volt, hogy megfeledkeztem magamról, s csámcsogtam picikét. Mi több, hosszú másodperceken keresztül a nyelvemmel a szájpadlásomhoz rögzítettem a finomságot, s élveztem az ízét.

Bibi az előétel vegetáriánus változatát választotta: mandzsúriai szósszal leöntött, sült karfiol és keleti gyümölcsökből készített limonádé.

Az ízbomba csak ezután következett: marhahús, gyömbéres és szezámmag szósszal. Bibi a kubai ízvilág mellett döntött: kukoricalepény (tortilla) csirkemell darabkákkal, csípős paprikával, hagymával és cajun fűszerkeverékkel. A végzetesen finom ételt fagylalttal leöntött almás palacsintával nyomtattuk le. Ketten egyet… 🙂

Részletek a képaláírásokban. Kérlek, kattints az első fotóra!