FOTÓRIPORT, VIDEÓ – Radnai-havasok: szép, magasztos, emlékezetes


Igen, néhány fotó, egy videó erejéig visszatérek a múlt heti Radnai-túrára. A kiruccanásról szóló, részletes, szintén kiváló fotókkal illusztrált blogbejegyzésem ide kattintva érhető el.

A tájképeket Geta készítette. A portré és madness felvételeket pedig Lucian. Köszönöm!

********************************************************************************************************

Őrület videó:

FOTÓRIPORT – Két lábon a felhők fölé. Nagy zsákos, sátoros túra a Radnai-havasokban


_DSC5033
Nem cserélném el sem csodakütyüre, sem csodaautóra (Ági felvétele)

Olvasás/képnézés közben ezt a zeneszámot hallgasd:

 

Miért a csillogás, a wellness, a spa, a gym, a pénz, az új okostelefon, kocsi és/vagy csodaszerkentyű, amikor a Természet sokkal nagyobb boldogságot jelent? Minek a luxus, amikor gyalog a felhők fölé érhetsz? Miért a mindennapi eszközök, gépek és berendezések előidézte időleges happy-impulzus, amikor a Hegyekben érzed, hogy megérintheted az örökkévalóságot? A Teremtő alkotta szépségeknél aligha hozhatunk létre, mi, halandók, szebbet. S maradandóbbat. S hosszabb ideig lelkünkbe ivódó élményt. A csillogás fakul, a wellness, a spa és a gym elmúlik, a pénzt elköltjük, az okostelefon és a kocsi elromlik, vagy elavul, de a Természet nyújtotta élményekről sokkal tartalmasabbat, mérvadóbbat és mélyrehatóbbat mesélhetünk gyermekeinknek, unokáinknak. Na, mármint akinek van/lesz… 🙂

_DSC5206
Azonosulás (Fotó: Geta)

 

A téli/tavaszi tüdőgyulladás-sorozatom, a fogműtétem, de főleg az április elején bekövetkezett kulcscsont-törésem miatt a 2014-et eddig annus horribilis-nek tituláltam. Sajnos ez a családom egy részére és a szűk baráti körömre is érvényes. No, de ahogy Vanda mondja: az év második felére minden megváltozik. Eddig igaza lehet, a kilátások ugyanis jók. Sőt! Lassan még az Ideiglenesen Rokkantak Klubját is fel kell számolnunk, mert lassan mindenki felépül: B-nél beindul, és jól halad a reinnerváció, E-nél látványos jobbulás tapasztalható, H térde már olyan jó állapotban van, hogy biciklizett is, L is hamarosan helyrejön, én pedig már három napos, két éjszakás, nagy zsákos túrán voltam a Radnai-havasokban. Igaz, nagyon ügyeltem a bal kulcscsontomra, bár a műtét után két hónappal megejtett ortopéd szakorvosi vizit során azt mondták: mindent lehet, csak ne essek el. Még a Kámaszutra 67B pozícióját is kipróbálhatjuk! Ez már haladás. 🙂

_DSC4967
Kíváncsiság (Fotó: Ági)

Olyan régen volt, már nem is emlékszem, mikor sátoroztam utoljára, s mikor voltak többnapos, nagy zsákos túrán… A hétvégi túra olyan volt, mint amikor valaki 8-10 hónap után látja viszont szeretteit…

Kissé összekuszálódtak a szálak, így nem lett közös túrázás, sem a kolozsvári EKE, sem a Hám Péter Túrázás/Excursii csapatával. Végül utolsó pillanatban a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegének tagjaival és szimpatizánsaival mentem a Radnai-havasokba. Teljesen új társaság, új emberek.

Pénteken délután hatkor indultunk Kolozsvárról, Ági (Aghi, aki tulajdonképpen Andrea) vitt el kocsival Geta társaságában. A többiekkel Borşa városának központjában találkoztunk. Vegyes csapat, legtöbben programozók. Első este kimentünk a Ştiol fennsíkra, itt sátoroztunk. Hallszott a Lovak-vízesés. Két esztena között húztuk fel a sátrakat, amikor a fejlámpával levilágítottam az egyik fele, legalább négy pár szem verte vissza a fényt… 🙂

_DSC5047
Boldogság (Fotó: Ági)

Szombaton reggel kimentünk a Gargaló-nyeregbe, s estig a gerincen eljutottunk a La Cruce fennsíkig, ahol sátoroztunk. Amikor ennyire magamba szívom a Hegyeket, elveszítem az időérzékemet, így nem tudom, mennyi idő alatt tettük meg a távot, s milyen szintkülönbséget regisztráltak a GPS-készülékek. Nem is érdekel. Irreleváns.

Sajnos a tábortűz elmaradt, de pótolta a jó hangulat.

Szombatról vasárnapra virradóra olyan hideg volt, főleg a jelentős szél miatt, hogy a -26 Celsius-fokig garantált TÉLI hálózsákomba kommandós sapkába, kesztyűbe, két zokniba és nadrágba, polóba, polárba, túrakabátba kellett befeküdnöm, s néhány percig reszkettem. Utólag tudtam meg: az elmúlt 50 év leghidegebb éjszakáját regisztrálták az ország északi és észak-nyugati részében. Nahát, éreztük. 🙂 Szerencsére a kiváló hálózsák jól szolgált, fél óra múlva már csak egy zokni, egy nadrág volt rajtam, lekerült a sapka és a kesztyű, s a még a kabát is… 🙂

Vasárnap rekkenő hőség, de ekkor már csak a gerincre kellett kimenni, s zsákok nélkül a Nagy-Pietrosz csúcsra.

Sajnos nem tudtam megkeresni a Krisztián által elrejtett geodobozt, mert nem mentettem le. Mint utólag kiderült, rosszul adta meg a koordinátákat, s ezek Ukrajnába mutatnak… 🙂

Feltöltődtem. Boldogabb vagyok, s érzem, hogy feltöltődtem. Köszönöm a csapatnak és természetesen a Radnai-havasoknak! Hiába, az első szerelem, az feledhetetlen. S számomra a Radnai-havasok azok.

FOTÓRIPORT, VIDEÓK – ESKÜVŐI ÜNNEPSÉG A RETYEZÁT-HEGYSÉGBEN! Egymásnak és a természetnek tettek fogadalmat


Ugrálnak örömükben…

Aki (jól) ismernek, tudják, hogy eddig csak három esküvőn voltam. Az okot most nem részletezem… A legeredetibb a Csilla és Misi lagzija volt a Bükk-erdő egyik panziójában. Semmi különcködés, kiöltözés, színház, pénzgyűjtési alibi. Ezzel nem állítom, hogy a másik két esetben erre ment ki a játék.

Péntekől szombatra virradóra már áll a “bál”. A vőlegény jobbra, kékben

Mircea Coman a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegének egyik alaptagja. Hétvégére is kirándulást szervezett. Számomra annyit elég volt mondani, hogy ott lesz az a társaság, amellyel már a Torockói-havasokban túráztunk. Hozzátette még: most a Retyezát-hegység lesz soron. Több nem is érdekelt. Tudtam, hogy kiváló lesz. Beigazolódott.

A menyasszony (jobbról az első) a eget nézi. – Úristen, mit csináltam? 🙂

Amiről nem tudtam, az a polgári és egyházi esküvő egybevont kiadása… a természetben. A beavatottak csomagoltak gála inget és nyakkendőt… Pénteken éjjel a Gura Apei környékén sátoroztunk és hajnali 4-ig buliztunk, majd szombaton felmentünk a Bucura-tóhoz.

*****************************************************************************************************

FEJLEMÉNY1: Gyorsan megjegyzem, hogy a hangos buli, zenés-táncos eszméletvesztés 🙂 a völgyben volt, messze a házaktól, Hátszeg (Haţeg) várostól jó néhány kilométerre, senkit sem zavartunk a hangoskodással! A Bucura-tónál daloltunk csupán, de igazatok van, ez valóban zavarhatta a körülöttünk levőket, de reggel elnézést kértünk tőlük, megértették.

*****************************************************************************************************

Néhányan még aznap kimásztunk a Peleaga-csúcsra (2509 méter), a legkeményebb túrázó, Vlad Iobagiu „kiszaladt” a Păpuşa-csúcsra is (2508 méter), majd visszamentünk a Bucura-tónál levő sátrakhoz. Este természetesen vacsora, éneklés.

Szombaton reggel útnak indul az esküvői menet…

Vasárnap mindenki ünneplőbe öltözött. Nekem adtak egy nyakkendőt, a díszing helyét a reklámmentes rövid ujjú blúz vette át. Elkészítették a menyasszonyt és a vőlegényt, a Bucura-tónál zajlott rövid „szertartás” után máris jött a fényképsorozat. A Bucura-tó környékén levő sátorozók minket bámultak és fotóztak… Kimentünk a nyeregbe, onnan vissza a tóhoz, majd a völgybe és haza.

Útban a Retyezát-hegység fele. Lelkükben az életnedű…

Tetszett az eredetiség, az ötletesség, s az is, hogy Laura és Mircea ezáltal egymásnak, de egyben a természetnek is fogadalmat tett…

Átvitt értelemben is: egyi partról a másikra…

*********************************************************************************************

TAKE TIME TO SEE WATCH SLIDESHOW!

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

*********************************************************************************************

*****************************************************************************************************

FEJLEMÉNY1: Gyorsan megjegyzem, hogy a hangos buli, zenés-táncos eszméletvesztés 🙂 a völgyben volt, messze a házaktól, Hátszeg (Haţeg) várostól jó néhány kilométerre, senkit sem zavartunk a hangoskodással! Nem a nemzeti parkban voltunk, látszik az aszfalt/beton is. A Bucura-tónál daloltunk csupán, de igazatok van, ez valóban zavarhatta a körülöttünk levőket, de reggel elnézést kértünk tőlük, megértették.

*****************************************************************************************************

 

 

Nem akarok világvégét 2012-ben!


Oázis

Bár ismerőseimtől sokszor úgy válok el

ne csüggedj, nincs már messze a világvége

, mégsem várom a maja kalendárium lejártát és egyben a világ végezetét.

Nem másért, de sok-sok érdekes tervem (három már lezajlott) van idénre.

Vegyük szépen sorban:

*******************************************************************************************************************

JANUÁR

1., vasárnap: az „idény” jól indult, ugyanis a magyar idő szerinti újévet egy 40 perces éjszakai túrával kezdtük. A híd mellett levő háztól kimentünk a Tarnicai-gátra, s ott bontottunk pezsgőt.

2., hétfő: Kisbánya-Béla-vára túra.

6-8., péntek-vasárnap: Havasreketye-Fehér-kövek-Vigyázó/Vlegyásza menedékház-Vigyázó-Vlegyásza meteorológiai állomás-Fehér-kövek-Havasreketye túra

14-15., szombat-vasárnap: sízés (ha lesz hó)

**********************************************************************************************************************

FEBRUÁR

3-5., szombat-vasárnap: Erdély Mentőcsoport oktatás

10-12, péntek-vasárnap: Cuxi Emléktúra a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegével

**********************************************************************************************************************

MÁRCIUS

7-11., kedd-szombat: CeBIT számítástechnikai és kommunikációs világvásár, Hannover (repülőjegy lefoglalva)

17-20., szombat-kedd: Zaragoza. WizzAir fapados légitársasággal, szállás ingyen a CouchSurfinggel (repülőjegy lefoglalva)

23-25.,péntek-vasárnap: A Radnai-havasokba a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegével

**********************************************************************************************************************

ÁPRILIS

6-9., péntek-hétfő: Nyuszi-túra a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klubbal

27-30.péntek-hétfő: Május elsejei túra (május elsején dolgoznom kell, mert másodikán megjelenik a Szabadság)

**********************************************************************************************************************

MÁJUS

5., szombat: Jókai-emléktúra az Erdélyi Kárpát-Egyesülettel

25-27., péntek-vasárnap: Nárciszmező-túra Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegével

**********************************************************************************************************************

JÚNIUS

15-17., péntek-vasárnap: Radnai-túra a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegével vagy az Erdélyi Kárpát-Egyesülettel (Nagy Zoltán, az Jókai-emléktúra főszervezőjének javaslata)

22-24.: Csalhó-túra a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegével

**********************************************************************************************************************

JÚLIUS

14-28.: Dolomitok (via ferrata) túra a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegével (függőben)

EU-tábor, Tusványos

**********************************************************************************************************************

AUGUSZTUS

 Parâng-túra a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegével és Kós Károly Emléktúra.

**********************************************************************************************************************

SZEPTEMBER

Ajaj


Makedónia és Észak-Görögország a Dacia Grand Cherokee Pathmakerrel vagy Nagy-Hagymás túra a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegével vagy Dolomitok-túra (via ferrata). Utóbbit ingyen (szállás, étkezés) intézi egy barátom, akárcsak 2010-ben. Nekem csak a Kolozsvár-Milano (Bergamo) fapados repülőjegyet kell megvásárolnom.

**********************************************************************************************************************

Október-december egyelőre üres… 🙂

Ezen kívül minden csütörtökön pókerezés, csatlakozunk a Mirakolix társasjáték-estekhez, lesz biciklizés a Kolozsvár Tekerrel, sziklamászás, barlangászás, Határon-Túra, Erdély Mentőcsoport tevékenység, plane spotting.

Ha külföldi támogatóimtól sikerül összehozni a pénzt, akkor Kerekes (Lath) Emese meghívására elutaznék Kanadába.

FOTÓRIPORT, VIDEÓK – A hunok átka a dákok ősi földjén


Nem cementpor hullt a sátrakra. Legalább fagypont volt reggel...

Mircea Comannak, a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlege (CAR – Universitar) frontemberének sokkal jobban meg kellett volna gondolnia az arra vonatkozó döntést, hogy két magyart hívjon meg a Sarmisegetusa dák várrom környékére szervezett hétvégi kirándulásra.

Örömmel vettem a meghívást, azért is, mert múlt héten Dinu bácsi az utolsó pillanatban visszamondta a Detunátákra szervezett túrát, így kezdtek jelentkezni az elvonási tünetek.

S Mircea is  rájött, milyen más már pénteken elmenekülni a betondzsungelből, amit megannyi alkalommal mondtam neki. Pénteken a Pákó-ügy kapcsán kiveszekedtem magam OJD-vel a kolozsvári tévében, majd útnak indultam. Velem Anamaria Vodă és Józsa Tibor utazott – utóbbi Tordán csatlakozott a csapathoz. Az első este heten ültük körül a tábortüzet a Hunyad megyei Kosztesd/Costeşti határában, a patak mellett.  Kiváló volt a hangulat. Jó, na, még manélét is hallgattunk, de csak kettőt, Bogdan unszolására.

Az átok: elveszett telefon, GPS és MP3 lejátszó

A Husky Enjoy -26 Celsius hálószákom ismét megvédett a fagytól, szombaton reggel mínusz 5 Celsius fok is lehetett. A dák szellemek megbosszulták, hogy a szent földre hunok tették a lábukat: nyoma veszett Mircea telefonjának. Ez a Costeşti falu határában levő szocreál kocsmában derült ki míg a marosvásárhelyi kontingenst vártuk. Visszamentünk a sátorhelyhez, nem találtuk. Csüggedve közöltük a többiekkel, mire kiderült, hogy a GPS is eltűnt. Ezt Mircea a kocsi tetejére tette mielőtt elindultunk volna a telefont keresni a sátorhelyen. A tartóban az MP3 lejátszó is benne volt.

Míg Mircea az elveszett dolgait kereste a csendőrség és a helybéliek segítségével, nekünk azt parancsolta, menjünk kirándulni. Este kalandos tájékozódás (négyszer eltévedtünk annak ellenére, hogy Andrei kezében GPS volt) után ismét találkoztunk az első éjszaka sátorhelyén, s ismét kiviseltük magunkat, olyannyira, hogy nem volt elég a folyadék.

Vasárnap Mircea a lányok (Cristina és Anamaria) sátrában megtalálta a telefonját. Felesége, Laura szerencsére megértő, nem tette fel (legalábbis ott a helyszínen nem…) a kényes kérdéseket.

Sajnos a malőr (a GPS és az MP3 lejátszó nem került meg) alaposan rányomta bélyegét a túrára,

szombaton, ugye, nem túráztunk együtt (még a Costeşti-i dák erődítményt/várat is meglátogattuk), vasárnap pedig  Mircea és útitársai már nem mentek fel Sarmisegetusára, ugyanis szombaton a keresés közben odakukkantottak. Így vasárnap háromba szakadt a csapat: egy része felment az ősi dák várhoz, Mircea és útitársai Nagyszebenbe mentek a falumúzeumba, jómagam pedig egyedül haza, ugyanis ma lapszámfelelős voltam… Éjjel pedig újabb buli vár rám, nekem kell feltöltenem a Szabadság nyomtatott változatát a www.szabadsag.ro  -ra…

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Indul a Mircea-féle túra a Bedellőre!


Még nem ennyire zöld...

Végre ismét kirándulunk! Három hét szünet után igazi felüdülés.

Néhány perc múlva indulunk a Mircea-féle (Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részleg – Clubul Alpin Român – secţia universitară Cluj) túrára.

Résztvevők száma: 20-25.

Műsoron: sátorozás, tábortűz, gulyásfőzés, gitározás, éneklés, túrázás, természetjárás. Az igazi élet!

Az útvonal

Laci barátom, Szmida, álomi hely, emlék-lavina, Jean-Philippe Rameau és Havasi – zenei revelációk


Fő a puliszka. Megnyaltam mind a tíz ujjamat a román alpin klubosok főztje után... (Laura Hodorog felvétele)

November 11-én felhívott Kis Laci barátom. Szmidán van. Felforrt bennem a vér. Azonnal szervezkedni kezdtem, menjünk ki minél többen a minden alkalommal csodás hangulatot teremtő barátomhoz. Lett volna kis munka is, amit kalákába csináltunk volna: a szél kidöntötte kerítése egy részét, segíteni is kellett volna helyreállítani. Nagyon szívesen, sőt.  Legalább így próbáljuk meghálálni azt a sok-sok feledhetetlen percet, amelyet vele töltöttünk a hétvégi házban és Pádis különböző helyein. Emlék-lavina zúdult rám. Eszembe jutott a kiviseltük magunkat mozzanat, a snow mobile kaland, az extrém motorozás, miegymás.

Végül csak hárman mentünk el: Lenke, Edit és jómagam. De még így is nagyon jó volt a hangulat: húst sütöttünk (Laci klasszikus hajszárító módszerét is bevetve), társasjátékoztunk, túráztunk. Laci: alig várom a februári totál-fatál-generált! 🙂

Szerencsére ezen a hétvégén is sikerült túrázni. A Bedellő környékére, ahol már két ízben voltam… Ezúttal a Román Hegymászó Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegének egyik frontemberével, Mircea Comannal és társaival. Lévén, hogy péntekről szombatra virradóra hajnalig buliztam (hol máshol, mint a Bulgakovban), a szombati túra elején totál zombi voltam… Este is csak a puliszkasütésen (katasztrofálisan ízletes volt!) és –fogyasztáson vettem részt, a kóruspróbát kihagytam. Aludtam 14 órát. Vasárnap még ráhúztam három és felet. Így kijött a péntek éjjel is… 🙂

Lacinál új klasszikus zene darabra figyeltem fel: Jean-Philippe Rameau francia barokk zeneszerző Gavotte és variációk 6 címűre.

Szegény Lenke, Edit és Laci: többször „tapsoltam vissza”. A másodikra Takács Enikő hívta fel a figyelmemet. Havasi: The storm (A vihar).

Lenke kipróbálta az extrém motorozást.
Együtt a csapat a Menyasszony Fátyla vízesésnél.

Végül családos, baráti társaságos hétvége lett Poiana Horeán/Horiin. Így még jobb volt!


Cím nélkül (A felvételt tavaly áprilisban készítettem Poiana Horeán)

Meggyőződésem, hogy amennyiben elterveztük, akkor sem jött volna ilyen jól össze a legszűkebb baráti körömmel töltött hétvége.

Eredetileg pénteken kellett volna kimennünk kirándulni a Román Alpin Klub kolozsvári egyetemi részlegének a frontemberével, Mirceával, de az eredeti megállapodás/megegyezés sajnos esett, így szombaton pirkadat előtt indultunk volna Aranyosbányára.

Ez nekem több okból nem felelt meg: ha megegyezünk valamiben, akkor mindenki ahhoz tartja magát. Ha az eredeti megállapodáson módosítunk, akkor azt közösen tesszük azokkal, akikkel az eredeti megegyezést kötöttük. Ezek elvi kérdések. S amúgy szombaton hajnali 6 órakor felébredni… HORROR!

Ezért ez a változat esett.

Szerencsére pénteken Glytz (ejtsd: glicc) felesége, Melinda felajánlotta, hogy amennyiben valami katasztrófa folytán nem jön össze a hagyományos hétvégi túra, mennénk ki a Poiana Horeán/Horiin (körülbelül 1100 m) található hétvégi házukhoz.

Szombaton délben beültünk az unokatestvéremmel, Lenkével a Pathfinder Dacia Grand Dacia Cherokee személygépkocsimba, s kikecmeregtünk oda. Persze, hogy a havasreketyei letérőnél ismét nem tudtam, hogy merre kell menni. Ilyenkor lépett mindig közbe a volt navigátorom, aki már amikor a helyhez közeledtünk kérdezés nélkül mondta: itt menj előre… 🙂 Szép emlékek!

Most Lenkével hosszú percekig nézegettük a térképet. Zsenáns.

Mielőtt beértünk volna a faluba, egy szénás zsákot cipelő öreg bácsira lettem figyelmes.

Elvisszük, s megkérdezzük tőle, hol lehet házi kenyeret, szalonnát, sajtot és tehéntejet vásárolni – javasoltam.

Zseni néninél és Ispas bácsinál, illetve fiánál, Cornelnél mindent kaptunk. Szalonnára nem volt végül szükség, mert Lenke jelezte, hogy van kercsedi finomság.

Tavaly áprilisban még tele volt hófoltokkal. (Sajnos most senkinél sem volt fényképezőgép)

Mire kiértünk, Melinda, Hajni, Zsolt, Glytz, Arnold, illetve Palkó és Bence (Melinda és Glytz két aranyos kisfia) már kiment kirándulni. Lenkével tüzet raktunk, szalonnát sütött.

Mire a többiek visszaérkeztek, felhúztam és berendeztem a sátrat (én abban aludtam, szauna volt), aztán jött a közös hússütés, s a szokásos, éjszakába nyúló léházkodás.

Egyszer csak kopognak.

Azt hittünk, Nyikulica, a szomszéd, aki később le is jött, s elmesélte, hogy nemrég a mellkasáig érő farkas szétszaggatta a kutyáját, így nem lesz ildomos sátorban aludni. Annyi pálinka volt már benne, hogy még abból is kiöntött egy kicsit, amit mi adtunk neki. Nem volt rá több hely.

Szóval nem Nyikulica jött. Nem akkor. BEÁLLÍTOTT CSOMA BOTI. Micsoda kellemes meglepetés! Teljes volt a csapat! Hihetetlen! Mondom, ilyen jól akkor sem jöttek volna össze a dolgok, ha eltevezzük.

S aztán elindult a lavina:

léháskodás, viccelődés, szívatás, nevetgélés, röhögés, harsány nevetés, pia, alkohol, kaja, pia, szesz, még egy kis étel, alkohol, szesz, pia. Csodás volt. Mint a régi szép időkben.

A ház viszont már korántsem olyan. Hiába, érthető: családi igények alapján alakították ki: új bútor, padló, szekrény, mikrohullámú sütő, hűtőszekrény, zuhanyozó, angol WC, miegymás.

A lényeg, hogy nagyon jól telt. Legszűkebb baráti társaság, kiváló hangulat, vasárnap hazaindulás előtt még túráztunk is egyet. Olyan gyógyterápiás, baráti társaságos hétvége… 🙂

„Ha szado-mazo szex lesz, akkor menjünk a Baumaxba szerszámokért…! (Totál-fatál-generál hétvége… Kercseden. FOTÓKKAL, VIDEÓKKAL)


A Kemény Mag. Balról jobbra: Kafy, Lenke, Enikő és Attila (Saját felvétel)

***********

PONTOSÍTÁS (október 20.): Azok számára, akik nem rendelkeznek elég humorérzékkel, hogy átlássanak a szitán, megjegyzem: a címben és a bejegyézben szereplő szexuális vonatkozású szavakat, kifejezéseket kizárólag a poén, a vicc, a hangulat kedvéért használtam ott is és itt is. Mert ott, abban a környezetben ezekről is viccelődtünk, poénkodtunk. Ennyi az egész! Se több, se kevesebb. Főleg több nem! 🙂

*************

A Román Hegymászó Klub Kolozsvári Egyetemi Részlege (Clubul Alpin Român – secţia universitară Cluj) frontembere, Mircea Coman munkára való hivatkozással lemondta a hétvégére tervezett túrát, ezért hirtelen magunkra maradtunk. Boti nyavalygott, így ketten maradtunk: Lenke és én. Eldöntöttünk: sátoros kirándulásra megyünk, felavatom a pénteken vásárolt -10 C fokig garantált hálózsákomat. Szombaton kiderült: nem lesz semmi belőle, mert egész hétvégén esni fog. Nincs rossz idő csak szar turista – vallom magam is, de egész hétvégén esőben sátorozni még az én standardjaim szerint is extrém. Mi több, az ember már egyszerűen nem élvezi az élményt, s akkor meg minek. Ekkor jött Lenke mentő ötlete: menjünk el szülei kercsedi (Ştejeriş, Kolozs megye) hétvégi házába. Ketten? Elkezdtem telefonálni. Számtalan korábbi tapasztalatom azt mondatta velem, mindhiába, mert senki sem annyira spontán, hogy szombaton délelőtt beugorjon mellénk, s eljöjjön a Kolozsvártól alig 45 kilométerre levő rusztikus kis falusi házba lazulni. Egyre többen kispályás, doboz életet élnek, ellustultak, elkényelmesedtek, hétvégén többnyire otthon rothadnak és penészednek, engednek a különböző társadalmi kényszereknek. De egy próbát azért megér a dolog.

Amikor Eszter és Linda még velünk volt (balról az első, illetve a második, Linda mellett Kafy és Attila)

Mire felocsúdtunk, öt személyt sikerült meggyőzni. HIHETETLEN! S elsősorban azok közül, akik eddig az imént említett életet élik/élték. Eljött T. Enikő, a sofistiqué (ő eddig hermetikusan zárt életet élt), K. Linda és barátnője, Sz. Eszter, Kafy, a társaságszervező és Attila. A meghívó úgy hangzott: gyertek, mert totál-fatál-generál pörgés és lazulás lesz. Műsoron: normál, orális, anális és gruppen szex és természetesen szado-mazo. 🙂 🙂 🙂 Amikor utóbbit egyik lány meghallotta, azonnal kéréssel fordult hozzám:

ha szado-mazo lesz, akkor menjünk a Baumaxba szerszámokért…!

Mint kiderült, Hiltire, rotációs kapára, csavarhúzóra és pikámerre (szakszó) gondolt. 🙂 Végül nem mentünk el a Baumaxba… És megérkeztünk Kercsedre.

Fejük fölött omladózó parasztház. Balról jobbra: Kafy, Enikő, Lenke és Attila

Sajnos a teljesen más életszemléletű lányok (K. Linda és Sz. Eszter) olajra léptek (hiába, más generáció, más szemléletmód, értékrend, életfilozófia, életstílus – ha ezekből van egyáltalán bármi), de mi azért jól szórakoztunk: Kafy, a társaságmester hozott különböző társasjátékokat, kiváló volt a hangulat. Amikor már teljesen világossá vált, hogy elhúzódik a játék, akkor a nyugdíjas vén zokni (én) diszkréten elvonult aludni… A lövészeten használt és most is bevetett profi füldugók ellenére is átjött a túlsó szobában levő pezsgő hangulat. Szerencsére nem ugyanabban a szobában aludtam, mind Kafy, mert a horkolása is átszivárgott volna… 🙂 Village tour, Fashion Tv, beauty checkpoint, Matild from Columbia Vasárnap falulátogatás volt műsoron: Fő utca, Mellék utca, templom, paplak, temető, Kis-Mellék utca, Tamás bátyja kunyhója , lakhely. Irtó izgalmas körtúra. 🙂 T. Enikő a rajta levő darabokkal tartott egy Fashion Tv típusú bemutatót: Lacoste, Nike, s. Oliver, Made in Italy. De sajnos távozáskor a Kercsed határában felállított beauty check point-on lebukott, mert nem fésülte meg a haját. Még volt valami, amit nem árulhatok el. Hogyan került képbe Matild. Vacsorázunk. Valaki a bútor vitrinjében levő képre néz, s megkérdezi:

ki az a fehérbe öltözött lány, aki előtt hatalmas torta van?

Lenke rávágja, mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon, s mindenkinek illene tudnia, hogy kiről van szó: Matild. Azóta ez a keresztnév szállóigévé vált a társaságban… 🙂 Persze, hogy csak a csapat tagjai tudják igazán érteni és értékelni a poént… 🙂 Szóval, akkor mikor megyünk ismét egy Kercsed Totál-Fatál-Generál Hétvégére/Kercsed Experimental Weekend-re? 🙂 ***************************************************************************************************

A videók:

1. Felolvasó est Kercseden

2. Fashion items a la Enikő

3. Lenke megverte a fiúkat

4. Enikő serényen mosogat *******************************************************************************************************

A kercsedi paplak, a tiszteletes úr luxus terepjárója és farkaskutyája
T. Enikő huncutkodik
Matild rokonainak sírjánál. Fontos felvétel 🙂
Hányatott nyugdíjas élet
Veranda
Zárva
Behálózva
Valamikor forgott
Vajon mikor mentek be rajta utoljára?
Elvarázsolt szurkoló

Voltam a Paradicsomban!


Szerintem a Paradicsom úgy néz ki, mint a téli táj a Radnai-havasokban. A hegyek Isten legszebb teremtményei.

A felhők árnyéka gyöngéden símogatta a hó borította hegy oldalát és a fenyőket. Télen is csodálatosak a Radnai-havasok! A Román Hegymászó Klubbal (Clubul Alpin Român - Secţia Universitară Cluj) tett újabb téli túra.

További fotók itt/More photos here…