FOTÓRIPORT, VIDEÓK, VIDEÓÖSSZEÁLLÍTÁS – Ilyen volt Ferenc pápa látogatása Csíksomlyón


Katonai járművek is közlekedtek Csíksomlyón (Saját felvétel)

Egy kis összesítés:

VIDEÓÖSSZEÁLLÍTÁS – Ferenc pápa Csíksomlyón: zarándokok, eső, sár, szentmise…

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Egyek voltunk a százezerből Csíksomlyón

Ferenc pápára várva… (Hangulatképek)

VIDEÓ – Budapesti biciklisek érkeznek a csíksomlyói kegytemplomhoz

VIDEÓ – Csíkszeredába érkezett a Kolozsvárról indult három zarándok

VIDEÓINTERJÚ – Kolozsvári zarándokok: lelki csendben is volt részünk

FOTÓRIPORT – Csíkszeredába érkezett a három kolozsvári zarándok

FOTÓRIPORT – A pápalátogatás hangulatképekben…

VIDEÓ – Hogyan üdvözölték a zarándokok Ferenc pápát a Hármashalom oltárnál?

VIDEÓ – Ferenc pápa a csíksomlyói szentmisén

VIDEÓ – Kik vannak rajta a Ferenc pápával készített csoportképen?

 

HANGULATKÉPEK – Ferenc pápára várva


Mire szavazol? Bakancs, szandál vagy gumicsizma (Szombatra esőt mondanak…)

Már a tegnap este megérkeztünk Csíkszeredába és Iochom Zsolt újságíró kollégámnak köszönhetően príma szállásunk van a megyeszékhely központjában. Köszönjük!

A katonaság is jelen van… (Saját felvételek)

Szerencsére sikerült első osztályú parkolóhelyet is találni Nefertitinek. Nincs nyugtalankodás, macera, gáz. Az akkreditációkat csütörtökön és pénteken 13-15 óra között lehetett átvenni, ma sikerült is beszerezni a nyakba akasztóst.

Ma délben fura volt látni és hallani

a Hargita megye közigazgatási központja fölött elrepülő helikoptereket, s sok takarító nénit, aki serényen dolgozott. Kigyalogoltunk a csíksomlyói kegytemplomig, holnap reggel állítólag lesznek kisbuszok, amelyekkel a több száz bejelentkezett újságírót kiviszik a Hármashalom oltár közelében kialakított karámba, ám a részleteket senki sem tudja.

Rossz fotó a helikopterekről

Egyelőre úgy döntöttünk, pénteken hajnalban Csobotfalva irányából közelítjük meg a sajtónak fenntartott és körbezárt helyet: nagyon rossz állapotban levő ősrégi szandál is van nálam, ha dagonyázni kell a sártengerben. Ha tönkremegy, elégetem.

Néhány óra múlva érkezik Marci és Zsolt, a két zarándok kolléga, remélem, sikerül lefilmezni őket…

*** A hangulatképek ide kattintva tekinthetők meg.***

Akkor Erdély Mentőcsoport közgyűlés és MAKOSZ Médiatalálkozó Székelyudvarhelyen, illetve Csíkszeredában


Bölönben, a Buzău Segélyakció után... 🙂

Végre ismét ellátogatok a Székelyföldre. Hiányzott már. Komolyan. Még akkor is, ha ebben a régióban mintha több román szót és kifejezést használnának, mint Kolozsváron, a baráti és ismerősi társaságomban.

Egyszer Vasláb községet kerestük, eltévedtünk.

Elnézést, merre találjuk Vaslábat ?

– ragadtam meg a személygépkocsim, elnézést a Dacia Grand Cherokee Pathmaker ablaktekerőjét.

Ide figyeljön: mágy szépen előre, s asztá’ az első interszekcióná bara.

 Hol?

Az interszekciónál!

Mi az?

 Ejsze maga nem idevalósi magyar embör!

Egyik kedvenc történeteim közé tartozik.

Ma 18 órakor indulok többedmagammal Székelyudvarhelyre, ahol holnap délelőtt/kora délután tartjuk az Erdély Mentőcsoport (EM) éves közgyűlését. Holnap délután háromra Csíkszeredában kell lennem, ahol a Magyar Középiskolások Országos Szövetsége (MAKOSZ) meghívásának teszek eleget, s a Médiatalálkozó keretében csoportfoglalkozást vállaltam. Ezen kívül 4 órás előadást tartok az on-line újságírásról.

Ma este találkozom kedves barátommal, Kakasy Botival, az uh.ro szerkesztő-rovatvezetőjével, akivel együtt megyünk Marokkóba május végén. Persze, mások is jönnek még. Szombaton este lazulás lesz műsoron, de emellett egész hétvégén foglalkoznom kell a WebSzabadsággal is.

Jövő hétvégén Nyuszi-túra a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klubbal. Alig várom!

Saját városaikban december 1-jén a székelyek nem tudták ellensúlyozni a szélsőséges románokat


Nesze neked, Székelyföld! (Fotó: Bíró Blanka - Krónika)

Élvezem, ahogy a kemény székely legények orra alá kakáltak az Új Jobboldal szélsőségesei. Szagolták is rendesen a cuccot… 🙂

A Krónika szerint Sepsiszentgyörgyön Hargita és Kovászna román föld!, A román nyelv az uralkodó! , Románia a románoké! jelszavakkal vonultak fel a román hazafiak. A cikk nem tér ki arra, hogy a székelyföldi városban hány ellentüntető volt, pedig személy szerint elvártam volna az autonóm legényektől: vonuljanak ki, s hangerejükkel ellensúlyozzák a románokat. Ja, esetleg nem adott engedélyt a székely polgármester? Hoppá!

Csíkszeredában már ott voltak a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) aktivistái. Lévén, hogy Hargita megye székhelyén a magyarság aránya 80 százalék körül mozog, elvártam volna, hogy legalább háromszor annyian legyenek, mint a románok. Nem másért, de ellensúlyozni kellett volna a magyarságot, a székelyeket és a Székelyföldet sértő rigmusokat. Legalábbis a HVIM és a többi szélsőségesnek tekintett szervezet szerint, akik nemrég még ezért jöttek Erdély fővárosába, mert úgy ítélték meg, segítségre van szükségünk Kolozsváron. De hát ha otthon, ahol 80 százalékos többséggel rendelkeznek, képtelenek ellensúlyozni a románokat, akkor végünk van! Ráadásul magyarországi erősítés is érkezett, s így is alul maradtak.

Szomorú. Talán gyávaság? Kérdezem csupán.

Mi több, Csíkszeredában, a 80 százalékos arányban székelyek által lakott városban magyar anyanyelvű fiatalokat vettek őrizetbe. Szégyen! Hogy engedheti ezt meg a HVIM? Hát az EMI? Magyarok ők, hogy nem reagálnak?

Nem a románság ellen akarok tüntetni, hanem egy olyan soviniszta szervezet ellen akarok fellépni, mint a Új Jobboldal. Én nem megyek Bukarestbe, Iaşi-ba, vagy más román többségű városba az ottani románságot provokálni, nem mentem március 15-én sem kokárdával tüntetni” – mondta a Krónika szerint a HVIM Nagy Vezére, Toroczkai László.

Igen otthonosan érzik magukat... (Fotó: Bíró Blanka/Krónika)

Ő személyesen nem, de a HVIM aktivistái tavaly itt Kolozsváron keltették a feszültséget. Maradtak volna inkább otthon. Mi több, 2009. december elsején etnikai konfliktus közeli helyzetet teremtettek a kincses városban, ahol például a román ellentüntetők legalább háromszor annyian voltak. S ötször olyan hangosak. Vagyis ügyesek. Erre a székelyek nem voltak képesek egy olyan városban, ahol magyar a polgármester, s ahol a magyarság aránya 80 százalék – akárcsak a román lakosságé Kolozsváron.

A lényeg, hogy ez az egész cécó ezúttal nem a kincses városban, hanem Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön zajlott. Ott a szélsőségesek találkozási helye?

A mócok továbbképzőjén a szélsőséges és romángyűlölő Csibi Barna


Mócföldre helyezték a fiatalembert. Sok szerencsét! (Fotó: Iochom Zsolt/szekelyhon.ro)

Találóan írta valaki: van humora a közhivatalnak. Csibi Barnát az abrudbányai (Fehér megye) pénzügyi hivatalhoz helyezték át. Csíkszeredából. Igen, a “nagy magyar” Csibi Barna a román államnak, kormánynak dolgozik a pénzügyi hivatalban. Egyébként ő is vezeti az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert zászlóaljának székely szakaszát, amely egy félig paramilitáris alakulat.

Többedmagával 2009. december elsején Kolozsváron etnikai konfliktus közeli helyzetet teremtett.

A fiatalember több ízben szélsőségesen nacionalista és romángyűlölő akcióival hívta fel magára a figyelmet. Szerencsére legutóbbi akcióját otthon, Csíkszeredában szervezte, így nem Kolozsvárt járatta le, hanem szülőföldjét.

Erdély fővárosában nincs szükség ilyen jellegű, gusztustalan és alpári megnyilvánulásokra!

Úgy vélem, súlyosbító körülmény, hogy az akciót gyermekek előtt hajtotta végre. Nem, nem fogom ide belinkelni a gyomorforgató videót, úgyis minden tájékozott személy tudja, miről is van pontosan szó.

Meggyőződésem, hogy Barnát egy ideig kivonják a forgalomból, s aktiválnak mást. A kékszeműek okos húzása. S ő sem áldozatként tünteti fel magát, mert szerintem tudja, hogy sáncolás következett be. Majd aztán ismét kérnek tőle valamit.

Ha valóban a kékszeműek szárnya alatt tevékenykedik, akkor veszélymentes az áthelyezés, de még így is lehetnek meglepetések.

Meggyőződésem, hogy Székelyföld többet érdemel és jobb ennél!

Székelyföld… (frissítve a román szavak használatával!)


Álomi tájak fogadnak Székelyföldön (www.erdelyikulcsoshaz.ro)
Álomi tájak fogadnak Székelyföldön (www.erdelyikulcsoshaz.ro)

Az elmúlt hetekben huzamosabb ideig tartózkodtam a Székelyföldön. Kezdődött a Sapientia Műszaki és Társadalomtudományi Kara (Csíkszereda) és a Magyar PR Szövetség (Budapest) által július elején szervezett I. PR Nyári Egyetemmel, folytatódott a Tusnádfürdőn zajlott EU-táborral, illetve a Tusványossal.

A rendkívül bosszantó műszaki gondjaim ellenére, nagyon jól telt az EU-táborban és a Tusványoson.

Székelyföldben egy más, provinciálisabb világot ismertem meg, mint Kolozsvár. Nem szeretném, ha bárki is megsértődne vagy felkapná a vizet emiatt. Egyszerűen így érzem. Fontos a nüánsz: -bb, mint… Ugyanis ugyanúgy tekintenek rám, kolozsvárira Budapestről vagy Bukartestből, mint ahogy én, a kolozsvári tekintek a székelyföldiekre. És úgy érzem magam én, a kolozsvári Székelyföldön, ahogy a bukaresti vagy budapesti érzi magát Kolozsváron. Vagyis sok minden szokatlan, különleges, megmagyarázhatatlan, furcsa, érdekes. Egyszerűen: más.

A távolság és a települések mérete talán a leglátványosabb: míg idehaza szinte minden távol van, Csíkszeredában a központból gyalog is el lehet jutni szinte bárhova 15-20 perc alatt. Például a megyei kórházhoz vagy a Hargita Népe szerkesztőségébe, a Szentlélek utca 45. szám alá. Érdekes, sőt furcsa, hogy a szerkesztőség ablakából látszik a település végét jelző tábla…

Valahogy úgy éreztem, hogy ez a vidéki régió továbbra is keresi identitását. Az emberek érezhetően sokkal kevesebbet utaznak, nincsenek annyi lehetőségük külfödön nyaralni, így talán nem annyira kozmopoliták, mint mondjuk Kolozsváron. Kissé idegenek magukkal szemben. Bizonytalanok. Az erősnek tűnő székely identitás alkalomadtán kissé eltompul…

Miközben haladtam végig a falvakon elgondolkodtam azon, milyen érzés, élmény lehet egy ilyen kis településről felkerülni egy közel fél millió lakost számláló nagyvárosba. Mennyire új, szokatlan és furcsa lehet minden. A nagyvárosi életvitel szempontjából mennyire

A Gyilkos-tónál a tavaly jártunk utoljára (Fotó: www.outdoorcapital.ro)
A Gyilkos-tónál a tavaly jártunk utoljára (Fotó: http://www.outdoorcapital.ro)

tájékozatlan és bizonytalan, unsecure lehet valaki, aki ilyen közegből kerül fel Kolozsvárra, s esetleg még románul se beszél rendesen. Mennyire ki van téve az átveréseknek, a csalásoknak, a kiábránduásnak. Mintha én költöznék el mondjuk Isztanbulba…

Szeretem, mi több, keresem a csendet, a nyugalmat, a kiegyensúlyozottságot, a problémamentes életet. Kedvenc helyem a Glytz barátom hétvégi háza Poiana Horeán vagy a Roger haveromé Havasreketyén, ahol csak bizonyos helyeken van térerő, csend van és nyugalom. Akkor tetszett leginkább, amikor Poiana Horeán még villanyáram se volt. De azt hiszem, Csíkszereda például túl nyugis, relaxos lenne egy idő után. A helybéliek mesélik, hogy nemigen van mit csinálni hét közben. Még ősszel, tavasszal, sőt télen se.

Székelyföldön barátságosak, közlékenyek és közvetlenek az emberek. Mintha mindenki mindenkit ismerne. Kérdezem a fő utcán, hol van a Hargita Népe szerkesztősége. A hölgy nem tudja, de azonnal megállít valakit és simán, elegánsan letegezi a fiatal párt: Sziasztok, tudjátok-é hol van a Szentlélek utca? Ez csak egy példa a sokból…

Hiányzott a kolozsvári pezsgés, a megszámolhatatlan kulturális, network buliding, szórakozási lehetőség, s az, hogy meneküljek, valahova menekülhessek a túlzott zsúfoltság, pörgés elől. Mert Kolozsváron van hova, van miből válogatni. Ezzel szemben úgy éreztem, hogy Csíkszeredában nemigen van hova menekülni, nemigen van hol keresni a pezsgést, a túlzott zsúfoltságot, a pörgést, a kulturális, network bulding, szórakozási lehetőségeket.

Vagy mégis?

UPDATE (július 21.): Mondhatnám azt is, hogy Kolozsváron azokba a baráti társaságokba, ahova járok, vagy másol, ahol megfordulok, sohasem hallottam, annyi román szót, mint Székelyföldön több helyen. Napirenden van a buletin, a talon, a csertifikát, a bon, a kárd, stb. Így azért még Kolozsváron se beszélünk, holott a lakosság 80 százaléka román….

Csíkszereda – ehejt vagy ahajt?


Itt vannak a legmenőbb helyek
Itt vannak a legmenőbb helyek

Nagyon jól érzem magam Csíkszeredában. Ez elsősorban Zitának és családjának, illetve Ildikónak, Zita barátnőjének  köszönhető!

Az EU-tábor és a Tusványos között fölösleges volt visszamennem Kolozsvárra, ezért úgy döntöttem, itt töltöm a vasárnapot, a hétfőt és a kedd délelőttöt míg elkezdődik a Tusványos, amelyről szintén tudosítanom kell a Szabadságnak.

Vasárnap WebSzabadság, minden mennyiségben, de ez volt ma délutánig is. Holnap már csak délelőtt.

Tetszik mert nyugis, s az emberek állandóan köszönnek egymásnak. Kicsi a város, mindenhova el lehet jutni gyalog. Ma nekivágtam a városnak azzal a szándékkal, hogy meglátogatom Isán István Csongort, a Hargita Népe főszerkesztőjét, akivel a tavaly ismerkedtem meg egy brüsszeli Winkler-féle sajtós kiruccanáson ismerkedtem meg.

A központban kérdezem: merre van a Szentlélek utca 45. szám. – Jujj, hát a messze van ám – mondja valaki, s útba igazít. – Ott tessék menni ahol a sok terasz van, aztán a konzulátusnál úgy balra – jött a szöveg. – S ott lesz ehejt.

Ettől kissé berezeltem, mert néhány évvel ezelőtt a Székelyföldön túráztunk, s egy falusi bácsi azt mondta: ahajt lesz. Még 4 órát andalogtunk.

– Ehejt lesz vagy ahajt? – úgy gondoltam jobb, ha biztonságból megkérdezem.

– Ehejt lesz csak, de sokat kell menni ám.

 Nekivágtam a hosszú útnak. Alig menetelek 4 perce, már a Szentlélek utca (vajon a Hargita Népe megváltja a világot?) 17. szám alatt voltam. Na, gondolom, hacsak a 27. és a 45. szám között nincs egy 3 kilométeres mező, akkor már közel járok.

honlineHamar meg is érkeztem. Beszéltgettem Szüszer-Nagy Róberttel és Darvas Attilával az on-line újságírásról. Hihetetlen mennyire azonosak a problémák, dilemmák. Javasoltam neki, a szeptemberi MÚRE-tábor keretén belül szervezzünk egy erdélyi on-line újságíró találkozót és osszuk meg egymással a tapasztalatokat. S lépjünk fel közösen azok ellen, akik lopják tőlünk a tartalmat.

Dumáltam még Csongorral és Mihály Lacikával is, ő most főszerkesztő helyettes.

Innen pedig a megyei kórházhoz próbáltam eljutni, ahol Bodor Péter belgyógyász főorvos haverom dolgozik. Sajnos mire odaértem volna, már nem dolgozott. A kórház sem volt távol pedig a bácsi azt mondta, legalább 3-4 kilométer.

Közeben a központban találkoztam a “szapientiás” Kingával és a barátnőjével, Ágival. Ebéd, viccelődés, lazaság. Közben persze, hogy Téesz is megjelent. Hogy miért kellett megszólítanom? Azonnal flörtölni kezdett a lányokkal. Ejnye!

Malőrös EU-tábor (frissítve jó hírekkel!)


Nekem is így kellett volna viszonyulnom a problékámhoz... (Saját felvétel)
Nekem is így kellett volna viszonyulnom a problékámhoz... (Saját felvétel)

Rég nem történt annyi malőr velem, mint az idei EU-táborban. A legdurvább az volt, hogy áramingadozás miatt kifeküdt a szerkesztőségi laptop töltője. Puff! Hogyan lehet előadás közben gyorshíreket, fotóriportot, videót feltölteni, ha nincs töltő, s a laptop is csak bizonyos ideig bírja szusszal? Sehogy. Mérgezett egérként rohangáltam töltő után, még a tábori rádióban is bemondták, hogy valakinek nagyon, de nagyon kellene egy töltő. Szerencsére használhattam a Czika Tihamérét (spontánul a barátnőmnek, Enikőnek azt mondtam, hogy Czikamér, tehát ezután ez marad a neve). Szintén szerencsére sikerült beszervezni a múlt heti csíkszeredai szapis és a piáros nyári egyetemen megismert Noémit, hogy vásároljon számomra egyet Csíkszeredában. Persze, a voltnak és az ampernek pontosan kell találnia. Egy ilyen töltő 25o lej… Szegényke legalább 5 szaküzletben járt. A további részleteket nem ecsetelem, mert a karakterszám vonatkozásában rekordot döntenék.

Ráadásul állandóan esik le a wireless net, képtleneség videót feltölteni. A szobában nincs konnektor, pontosabban van, de csak egy olyan ágy mögött, amelyet nem tudok sehogysem elmozdítani. Ráadsául egy földdel borított kővel van alátámasztva az ágy is, az egyik oldala anno letört.

Inkább nem is említem, hogy valamelyik este beléptem a 44-es ház (ahol a szállásom van) mellett folyó csermelybe lévén, hogy csak valami széttört betonlapok vezetnek át fölötte. S a falnak is nekimentem, mert az emeleten nincs villanyégő. Be kell vallanom azt is, hogy valamelyik éjjel lepisiltem a vécé karimáját, mert a toalettben sincs villanyégő. Butyka Anna elosztóját meg a hangosítós srácoknál felejtettem. Persze, hogy már nincs meg.

Ami derűs az, hogy itt a sajtószobában a szomszédnénis Béfé éppen Blanka (vagy Bianka?) hi5 flört adatlapját nézi. Sexy fotó a tengerparton. Fürdőruha, formás popó. Egyértelműen tetszik Béfének, nyálazik. Asszem, írt is neki.

Ja, és képtelen vagyok feltölteni egy 34 megás videót, mert állandóan esik le a wireless. Megoldás? Nem töltöm fel. Ennyi.

UPDATE1: Ehhez a blogbejegyzéshez is négyszer próbáltam csatolni a fotót. Valószínűleg a srác barátnője vagy a csaj barátja döglesztette le folyton a wirelesst.

UPDATE1 (július 11.): Tegnap bementem Csíkszeredába, de mit az Isten (pontosabban, mit nem ad), egyetlen szaküzletben se sikerült találnom laptop töltőt. Ezzel lezárult a Töltenélek, de nem tudlak avagy a Bődületes töltés című szappanopera. Még a szomszédnénis Téesz magánlakásán is jártam (akivel véletlenül találkoztunk Csíkszereda központjában), ugyanis felajánlotta: nézzem meg az ő laptopjának a töltőjét is, hátha jó, mert akkor ideadná. Sőt, Zita hölgyismerősöm Berlinből intézkedett, hogy egy olyan számítástechnikussal vehessem fel a kapcsolatot, aki segíthet. Sőt még a Zita öccsével is egyeztettem, ő hívta fel előbb az illetőt. Mi több, Zita szüleinél is voltam otthon, de az édesanyja laptopjának a töltője sem az volt, amilyenre nekem van szükségem. Ehhez még csak annyit tennék hozzá, hogy szintén véletlenül találkoztam az utcán Isán István Csongorral, a Hargita Népe főszerkesztőjével, aki éppen a családját költöztette, de ő sem tudott laptop töltő ügyben segíteni, de azt mondta, felhívja a napilap rendszergazdáját, s hátha valamit sikerül intézni.

Ja, még Borbély Karcsitól, a volt távközlési és informatikai minisztertől és Porcsalmi Bálint volt távközlési és informatikai államtitkártól is érdeklődtem: miért nem lehet Csíkszeredában LITEON típusú 19 voltos 4,74 amperes laptop töltőt vásárolni az MSI típusú hordozható számítógépemhez.

Ja, Noémi nagyon ügyes, kedves és talpraesett volt. Köszönöm a segítségét! Sikerült megvásárolnia egy 250 lejes univerzális laptop töltőt, amit Zambiában is használhatok az elefánt hátán (feltéve ha a fenekét konnektornak használom) is használhatok, s ügyelt arra is, hogy amennyiben az nem felel meg, a pénzt másnap, vagyis tegnap vissaadhassák nekem. Sok időt és energiát fordított arra, hogy segíthessen nekem. Lényegében nekem csak egy egyszerű laptop töltőre lett volna szükségsem. Dacia helyett Mercedest adtak volna el nekem…

UPDATE (július 13.): Hirtelen drasztikusan jóra fordultak a dolgok. Sikerült megtalálnom az eltűntnek vélt mobil internet kütyüt és Szaszi, a cégünk IT mindenese jelezte, hogy a laptop töltő garanciában van. Küld Kolozsvárról egy másikat (reméljük, talált), s jövő hétig ki kell húznom valahogy töltő nélkül. Mi több, a twitteres ismerősöm, Birtalan Csanád is segédkezett az ügyben, ő Sepsiszentgyörgyön nézett utána a töltőnek, de nem talált. Ugyanakkor köszönöm a családom, édesanyám és édesapám, a macskám, Dolores, illetve a tömbházfelelős, a gondnok, a sintér támogatását. 🙂

Szintén Szaszi segítségével sikerült megoldanom a szerkesztőség szerveréhez történő FPT kapcsolódást, a jelszót ugyanis elfelejtettem.

Mi több, ma reggel a tegnapi mosás után eltűntnek nyilvánított és megsiratott zoknim párját is sikerült megtalálnom a mosógépbe… 🙂

Ja, és a csíkszeredai szállásom kifogástalan! Köszönöm, Zita!

A székelyek és a public relations (PR)


prRég nem voltam ilyen sűrűn a Székelyföldön, mint amilyen gyakran ott leszek júliusban. Kezdődött most, a Sapientia Műszaki és Társadalomtudományi Kara (Csíkszereda) és a Magyar PR Szövetség (Budapest) által közösen szervezett és ma véget ért I. PR Nyári Egyetemmel, folytatódik a jövő héten a Tusnádfürdőn sorra kerülő EU-táborral, illetve a Tusványossal zárul.

Radetzky András barátomnak köszönhetően (ő a Magyar PR Szövetség elnökségi tagja) tavaly májusban részt vettem az előzményeket jelentő látogatáson, mi több vele egyetemben előadást is tartottam a PR szakember és az újságíró kapcsolatáról a gyakorlatban. Tavaly is – akárcsak most és akárcsak a magyarországi szakemberek  – önként és saját anyagi fedezettel (a kivételt a szállás képezte, amit a Sapientia biztosított) vettem részt a rendezvényen. Mert számomra fontos a barátság, a hangulat, illetve az, hogy minél többet megtudjak a PR szakmáról. És megosszam másokkal azt a tudást, amellyel rendelkezem.

pronlineMindenképp nagyon örvendek, hogy részt vettem az I. PR Nyári Egyetemen. Volt ott szó közigazgatási kommunikációról, a civil szervezetek (alapítványok, egyesületek) és a PR kapcsolatáról, a politikai kommunikációról, a for-profit szervezetek és a PR kapcsolatáról. További témák: a sajtókapcsolatok és a propaganda, a média szerepe és befolyásoló, manipulációs gyakorlata a politikában és a gazdaságban, szervezeti kommunikáció, hírnévmenedzsment, stb., stb.

S ezeket az előadásokat Magyarország legfelkészültebb és legbefolyásosabb szakemberei tartották.

Ha már itt tartunk, akkor szóba hoznám az erdélyi magyar és a romániai PR helyzetét. Tudomásom és a szakmából származó információim szerint nincs romániai PR szakmai egyesület vagy ernyőszervezet. A marosvásárhelyi Sapientia mellett jegyezték be a PR Alpha egyesületet, s annyi. Valóban ilyen siralmas a helyzet? A romániai cégek, civil szervezetek, önkormányzatok miért nem ismerik fel a PR szükségességét? Miért van az, hogy Magyarországon immár 20 éve működik az imént említett szakmai szövetség, s nálunk még szinte semmi? Szükség van a PR-ra Erdélyben, Romániában?

A Nagy Csapat
A Nagy Csapat

Csíkszereda szórakozóhelyeiről: a legjobban a Négy bölcs sintérnél tetszett, ahol pénteken este jazz zene szólt. Jó volt a hangulat, megfelelő a kiszolgálás. Kritikán aluli viszont a Cosmopolitan, ahova beállítottunk legalább 15-en, s 23 perc múlva se folyt le torkunkon egy csepp alkohol se. A Saláta jó volt, mert olcsó volt a sör, s elviselhetővé tette a gépzenét.

Ami viszont kifogástalan volt, az a homoródfürdői Lobogó Panizóban (útban hazafele megálltunk) az étel és a kiszolgálás. Még a vendégkönyvbe is írtam… 🙂

Még egy nap szünet, s aztán ismét Székelyföldön leszek.