Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Dacia Solenza’


A végén még tényleg kocsi lesz belőle… 🙂

Bibi közbenjárásával, s a barátaim születésnapi pénzgyűjtésének köszönhetően hozzáláttam a Dacia Solenza Grand Cherokee PathMaker (nem ám csak hitvány finder) Especially Limited „Trailblazer” Edition rendbetételéhez. 🙂

A holland és kolozsvári barátaim anyagi hozzájárulásának köszönhetően 2006-ban 18500 kilométerrel vásárolt Dacia Solenzának (most 115 ezer van rajta)  ki kell tartania, amíg élek, így folyamatosan szükségeltetik a javítása. A kocsi jó állapotban van, 2004-ben gyártották, a motoron, a kapcsolószekrényen, a kuplungon, az ablakokon és a visszapillantó tükrökön, a fényszórókon kívül már lassan mindent kicseréltem rajta… 🙂 A karosszéria viszont nagyon rozsdás volt.

Az utóbbi napokban sikerült kicserélnem a hajtási jogosítványt (orvosi vizsgálat, illeték), rozsdátlanítani nagy részét (lecsiszolták, kijavították, lefestették), télire cserélni a nyári gumiabroncsokat. Még a csomagtartó bal oldalán levő hatalmas és mély rozsdafoltot kell kijavítanom (a jobb oldalit hajdanán Misi bácsi megcsinálta, a másikra viszont nem volt pénzem), s négy darab nyári gumiabroncsot kell vásárolnom a tavasszal. Ja, s két eredeti dísztárcsát valamelyik bontóból. A mostaniakon már a drót is látszik. S aztán nagyjából rendben leszünk… 🙂

Végül még teljes joggal pályázhat a személygépkocsi státusra a lassan 14 éves Dacia Solenzám… 🙂

Köszönöm szépen a támogatást!

Reklámok

Read Full Post »


donath service

Köszönöm!

Már az Erőss Zsolt Teljesítménytúráról hazafele jövet éreztem, hogy furán fékez a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker (!) Especially Limited Edition. Hazafele jövet is többnyire a motorféket használtam, de mégis vert valami… Ismét a fékrendszer, a fenébe, mondtam magamba, ez volt amikor Szalonikiben is voltunk. Valamennyire nyugodt voltam, mert a fékpofákat februárban cseréltettem ki egy vállalat szakemberével, maszek módon. Eddig bíztam az illetőben, most már nem annyira. Jelezhette volna, hogy nagyon, de nagyon meg vannak kopva a féktárcsáim. Ezeket még évekkel ezelőtt cserélték ki a Dacia autószerviznél. S még azelőtt Szekrényesnél, a közismert kolozsvári autószerelőnél.

Fura azért, hogy bár még csak 97 ezer kilométer van a kocsimon, máris háromszor kellett féktárcsát cserélni. Aki velem utazott tanúsíthatja: nyugisan, óvatosan vezetek, nagyon gyakran használom a kéziféket, a fékkel óvatosan bánok.

Néhány héttel ezelőtt a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited editiont elvittem a Budai Nagy Antal utcai Dacia szervizhez (oda többet nem hiszem, hogy megyek valaha). Mondtam nekik, hogy a fékrendszerrel van a baj, annyira ver, hogy a talpam csúszik le a fékpedálról. Azt mondták, elvégezték a féktesztet, rendben volt, ezért kicserélték a kerékagyat (bucşă) és a lengéscsillapítót (bară stabilizatoare). Már az udvarukon éreztem, hogy a helyzet semmit sem javult, de azért mentem egy kört. Amikor jeleztem az illetékesnek, azt mondta, ne lehet. Tettünk egy kört. Majdnem leesettek a visszapillantó tükrök, fékezésnél annyira rezgett az autó. Kiszámolta: 700 lejembe kerül úgy a nemrég kicserélt fékpofák cseréje, mint a féktárcsáé. Faképnél hagytam.

Gondoltam, egy teljesen új helyre viszem a kocsit: Donáth Service. Lemondtam a vállalati szakiról, a Dacia szervizről, Szekrényesnél már nagyon régen voltam, s ő amúgy sem foglalkozik hazai gyártású személygépkocsikkal.

Eszembe jutott, hogy amikor több ízben beázott a csomagtartóm, s jártam az autószervizeket, hátha lehet újat vásárolni, betévedtem a Donát utca 258. szám alatt levő szervizbe. Készségesen segítettek. Akkor is, amikor egyszer arra jártam, s a nyikorgó bicikliláncomra vazelint kértem. Gondoltam, kipróbálom, hogyan dolgoznak itt. A wild try. Pénteken elvittem, Czakó Krisztina már aznap elkészült, de csak ma mentem érte. Az úrhölgy kedves, figyelmes volt. Az eddigi tapasztalat szerint a fékrendszert megjavították, jól működik. Ami igazán tetszett az, hogy az egyik alkalmazott (azt hiszem, Leventének hívják), részletesen elmagyarázta, mi több, saját kezdeményezésből vette a fáradságot és lerajzolta, hogyan működik a fékrendszer, mi okozhatta az eddigi problémákat és javaslatot tett a hosszú távú megoldásra. Jóleső érzés, amikor így foglalkoznak az ügyféllel, növeli a bizalmat és az elégedettség érzetét.

A fékrendszer rendbetételéért és a motor rögzítőjének (valami balance nemtommi) rendbe hozásáért kiadott 520 lej (nem akarod tudni, hány százaléka ez a havi fizetésemnek, de elégtétel, hogy a szervizcég 7,5 százalékos árkedvezményt adott) után most már csak az útadó kifizetése (június 26-án járt le, körülbelül 150 lejre számítok), a kipufogó hegesztése (elég durván szól, mintha versenyautót vezetnék…), a rozsdamentesítés (számítok Önre, Misi bácsi!) és a keresztrudak felszerelése van még hátra. A tetőre ugyanis biciklitartót szándékozom szerelni, de a mostani költségek miatt lehet, minden (ismét) halasztódik.

Valamelyest vicceltem akkor, amikor azt mondtam: a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmakernek ki kell tartania amíg élek. Eladni már nem tudom, s tudjátok mit, ha már ennyit költök rá, akkor megtartom magamnak! 🙂

Read Full Post »


Hétfő hajnalban érkeztünk vissza Kolozsvárra a Bucsecsből. A tíz órás túra után nehéz volt négy órát vezetni Bușteni városából, de nem volt nehezebb, mint januárban közel 700-at Szófiából haza. Persze, tudom, mások sokkal többet levezetnek egy nap alatt, de én ritkán ülök volán mögé.

Na, szóval, megérkezünk, kinyitom az ajtót, nem gyúl ki a mennyezeten levő kis lámpa. Az agyam annál inkább. Persze, hogy megint van valami malőr a kocsival. Így van ez, mert Dacia. S ráadásul ki kell tartania, amíg élek (akárcsak a vagyonnyilatkozatomon szereplő, 2003-ban az amerikai ösztöndíjból vásárolt Canon PowerShot 3G digitális fényképezőgép. A téli hálózsákomat és a biciklimet talán még lesz alkalmam kicserélni), ezért erőst ügyelnem kell rá, semmi baja nem lehet.

Szóval kigyúlt az agyam, mert az égő nem. Még rátett egy lapáttal, hogy a központi zár aktiválásakor a jelzőlámpák nem kacsintottak rám.

Grrr…

Felötlött bennem, hogy múltkor már volt ilyen. Vagy valami hasonló. Mert, ugye, egyem a drága műfogát, a Daciánal szinte mindig van valami, rendszerint szerencsére csak apró, baja. Múltkor az üzemanyag tartálynál levő kis ajtócska hibásodott meg, na, azt aztán a hagyományos Dákróver módszerekkel sem sikerült becsukni: a kalapács, a drót és a csavarhúzó sem használt. Még Bulgáriában sem jártak sikerrel, pedig a javítóműhelyes pasas váltig állította, hogy ért hozzá, megszakérti. Hazáig lógott hátul a füle Szolinak. Féltem, nincs jól leszigetelve az üzemanyag tartály, megkocsonyásodik a szomszédok üzemanyaga.

Visszatérve (látod, mindig, mindig van még egy történetem a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Edition személygépkocsimról (igen, ismételt köszönet a holland barátaimnak a pénzért!). Na, hány zárójelet nyitottam?

cutie_sig

Ott a kicsi drága F2-es is…

Alors: vasárnap, azaz hétfőn hajnalban kiégett az egyik biztosíték, amit én ellenállásnak ismertem. S tegnap kezdődtek a telefonhívások. Első tétel: kinek van (még) Dácsiája? Most is előre szaladtam: előbb bementem a Fenesi úton levő folyamatosan nyitva levő autós üzletbe, mert emlékeztem, hogy a tavaly ott valaki megszakértette az ügyet: kijött egy csipesszel, levette a biztosíték tábla micsodáját, kivett egy rózsaszín biztosítékot, tett egy másikat helyette, s ámen. Most az illető nem volt ott, mert egyik elárusító sem tudott segíteni. Mintha űrkutatásról vagy agysebészetről lett volna szó.

Tehát: Dacia, egyszerű, nincs rajta csomó, mint más valamin, tehát nem kell sokat keresni a problémát, van az magától az ilyen járműben. Nem tudtak segíteni. Odamentem egy taxishoz. Hogy ő nem tudja, neki nincs Dácsijája. Olyan lenéző tekintete volt, gyorsan elköszöntem. Felhívtam Lázok Levente barátomat, hátha tud segíteni. Sajnos, ebben nem. Akkor jutott eszembe Imike Pingvinkém, neki volt egy ilyen szégyenletes kocsija, hátha tudja. Nem vette fel a drága. Ismét. Hát minek. Végül a geocaches Erik édesapja, István, a taxis segített. Leült a net elé, előkereste, felhívott. Éppen parkoltam a Monostor Cityben.

Az F2-es biztosítékot kell kicserélni

mondta.

Kezdett bonyolódni a helyzet.

sigurante

Tessék, igazodj el!

Elővettem a csomagtartóban levő mindenes táskát (van kalapácsom, drótom, csavarhúzóm, csillagos is, különböző méretekben, van akkumulátor csavar megdikicselésére alkalmas vasrúd is, szóval van ott minden, ami a Dácsijához kell), na, s a táskából előkerült az a doboz is, amelyikben szépen ott vannak az égők. Rendben van az is tartva, ahogy valamelyiket be kellett vetni, azonnal helyettesítettem. Ott virított a szép kicsi 10 amperes biztosíték/ellenállás. István kiderítette, hogy a bal oldali függőleges sorban alulról a második vezérli a beltéri világítást és a központi záras kacsintást.

Na, de mivel szedjem ki? Illetve, mivel tegyem majd be?

Gondoltam, felszaladok a szemcsipeszért, édesanyámnak van még olyan régi jó, ellenálló fajta, amit ilyesmire is lehetne használni. Előbb tettem egy próbát: kihúztam a legalsót, volt hely megragadni a 30 amperes kis kék fejűt a bal nagyujjammal és a mutatóujjammal. Ki is jött a drága vidrám. Következett a vétkes 10 amperes. Ahogy betettem az újat, azonnal lett Fény. Óóóó, fény a Dácsijában. Nézem a kaccsintást, záráskor is csak egyet villog (két kaccsintással szoktatott meg). Azta’ Dácsija mindenedet, fáradt, éhes vagyok, hideg van, de nem adom fel. Addig amperezünk, amíg megadod magad. A végén addig zártam-nyitottam a Dácsija gólyóálló ajtóit, amíg a központi zár is megadta magát. Szerencsére nem úgy, ahogy te gondolod, hanem: HELYREJÖTT MAGÁTÓL! Ilyen is csak az én kocsimnál fordulhat elő. Szerintem egyszerűen beleunt a szívatásomba.

2ltr7us

A rejtekhely. A fotó a netről van, az én “kocsimban” más a konfiguráció. Itt a lényeg a rejtekhelyen van.

Szóval most tudjátok (ha még van valakinek Szolencája): a központi zár kacsintását és a beltéri égőt a biztosítéktábla bal oldalán levő függőleges (van ám ott vízszintes, cselesek a Pitești-i gyár tervezői) menüsor alsó részétől számított második biztosíték biztosítja. Nekem két órámba telt amíg megoldottam a kérdést. Ja, még a Mócok útján, a sörgyár közelében levő autós üzletben is voltam. Megijedtem, amikor a pasas az mondta, víz mehetett a rendszerbe, más gond van ott, ugyanis a kettőt nem ugyanaz a biztosíték biztosítja. Szerencsére tévedett. Abban viszont nem, hogy

Așa-i cu Daciile astea, domnule dragă!

************************************

KIEGÉSZÍTÉS (az egyik olvasóm kérésére)

Mi feltétlenül szükséges egy Dácsijába (2006 óta tartó tapasztalatom szerint):

  1. kalapács (ha nem a kocsinak, akkor a fejednek)
  2. csavarhúzók (ipari mennyiségben és csillagos is, ugyanennyi)
  3. drót (kruciális)
  4. az akkunak azt a spéci csavarját kicsavaró fém cucc
  5. kis égő oda hátra a szélvédőhöz, ahol a féklámpa található (az is gyakran kiég)
  6. egy atomreaktor műszaki könyve, mert ha abba beleolvasol, azonnal ráébredsz, hogy a Dácsiját nem is olyan nehéz megjavítani
  7. Az Airbus A320-as műszaki könyve – a fenti ok miatt
  8. Négy csomag antidepresszáns és nyugtató tabletta
  9. elemlámpa és/vagy fejlámpa (a Dacsija még a barlangban is képes ledögleni)
  10. ásó, kapa, nagyharang (ha már a fenti eszközökkel is javíthatatlan, akkor ne bíbelődj vele, ásd el szépen)

Read Full Post »


Sandy Cove, Cork város közepében, Írország dél-keleti részében: képeslap...

Hét napot (augusztus 27-szeptember 3.) töltöttem ebben a csodás európai országban. Nyugodt lélekkel állíthatom: reveláció volt. Kinyilatkoztatást jelentett a sok-sok zöld, a rengeteg és nagy park, a természet kímélése, ápolása.

Ritkán fordul elő,

hogy az újságíró a szavakat keresi, de most abban a helyzetben vagyok: írjam, hogy varázslatos, csodálatos, eszményi, csodás. Inkább gondolatébresztő abból a szempontból, hogyan lehet lelket balzsamozó zöld környezetben élni egy kapitalista országban, ahol igyekeznek mindent beépíteni.

Andinak köszönhetően, aki az írországi magyarok honlapjára írt kérésemre válaszolt, az ország dél-keleti részén levő eme, 4 csillagos luxusszállodában laktam. A golfpályát és szabadidő központot kiszolgáló létesítmény Blarney községhez tartozó, Tower faluban található. A gazdasági válság miatt már nem olyan intenzív a forgalom, így a szállodaszobákat lakosztályokká alakították át.

 

Ők vittek el

Írországban is vannak ugyan robotfeladatok és ezeket ellátó emberek, de jellemző a kedvesség, segítőkészség, a környezet óvása, a pontosság.

Jellemező arra, hogy kiválóan éreztem magam: mérhetetlenül sokat költöttem.

A híres Inchydoney tengerparton könnyű szerelmesnek lenni...

Írország – reveláció volt, talán azért is, mert az utolsó pillanatban bekövetkezett váratlan fordulatnak köszönhetően a szállásokkal minden kifogástalanul alakult: Cork közelében, a Blarney községhez tartozó Tower faluban kialakított golfpálya mellett épült luxusszállodának egyik szobájában laktam, s Andi kiváló vendégszeretetét élvezhettem.

Baltimore halászfalu közelében levő partszakasz. A kék vagy a zöld a legszebb szín?

2006 óta először nem sikerült szállást intéznem sem a Vendégszerető Klub sem a Kanapészörfölők segítségével. Andi az írországi magyarok honlapjára írt üzenetemre reagált, is Dublinban szerencsére sikerült kiváló szállást intéznem.

Köszönöm BlueAir, Andi és… az a titokzatos személy, akinek köszönhetően az ír fővárosban kiváló áron, akárcsak Andinál Towerben AAA+ szállásnak örvendhettem.

********************************************************************************************

Egy fotó, egy történet

(A fotóriport megtekintéséhez ajánlott zenei aláfestés: Artemis Cracker: Path to Home)

********************************************************************************************

Elég nehéz megszokni az írországi bal oldali közlekedést. Ezért az Andi által is képzett, a speciális figyelmet igénylő autista gyermekek felügyeletével és "ápolásával" foglalkozó Trixy kutyust bíztuk meg azzal, üljön volánhoz... 🙂 Trixy végig velünk volt, mihelyt Andi ideiglenesen visszaadta a trénernek, azonnal észleltük hiányát. Reggelikor, ebédkor és vacsorakor folytán ételt koldult. Andinak sikerült elleállnia, élettársának, Denisnek, s nekem viszont nem igazán... Olvadtam el, amikor a szemembe nézett. Egy nőnek lehet nemet mondani, Trixynek aligha... 🙂

Távlatok. Andi önként ügyel Trixyre annak érdekében, hogy az Írországi Autista Gyermekeket Segítő Kutyák Egyesületén segítsen. Remélhetőleg, a közeljövőben ő is tréner lesz a civil szervezet keretében. Trixy velünk kirándult a csodálatos Old Head of Kinsale félszigethez.

Utólag nekem is az az érzésem, hogy Photoshop, mert így utólag hihetetlen, hogy tényleg ilyen gyönyörű helyeken jártam. Old Head of Kinsale – elvarázsol (Ládd, Balázs, nem volt hiábavaló az, hogy Kolozsvári Magyar Napok pólót ajándékoztál nekem... 🙂 🙂 A hűtőmágnest pedig a dublini magyar nagykövetségnek is ajándékoztam. A fekete női KMN pólót pedig házigazdám Andi kapta ajándékba

Andival kisebb trükkhöz kellett folyamodnunk ahhoz, hogy az Old Head of Kinsale félszigeten kialakított luxus golfpálya és üdülőtelep közelében levő világítótorony közelébe juthassunk. A taktikát nem áruljuk el... 🙂 A golfozók köpni-nyelni nem tudtak: tágra nyílt szemmel bámultak bennünket: mégis, hogy a pingvinbe jutottunk oda. A rendőrséget szerencsére nem hívták ki... Sajnos a „véreb” Trixy a kocsiban maradt, egyébként rájuk uszítottuk volna az édes pofiját... 🙂 🙂 🙂

Pihenek egy kicsit, aztán megyek tovább... Kinsale halászfalu közelében futott zátonyra. A kelta motívumokkal és szimbólumokkal teli temetőben nem az hajószerencsétlenség áldozatait hantolták el...

Norvégia jut szembe... Baltimore kikötőben (Írország dél-nyugati része) kompra pattantunk, s kimentünk Sherkin szigetére. Erről pedig Finnország, pontosabban Turku közelében levő szigetvilág emlékei ötlöttek fel...

Sherkin szigetén csak néhány órát maradtunk. A lányok egészen otthonosan érzik magukat a romokban heverő templom ablakában...

Ehhez mindenki saját maga társít egy történetet. A felvétel címe: Together in Loneliness (Baltimore, Írország dél-nyugati része)

Ha megpuszilod a Blarney kastély tetején levő követ, akkor valami jó történik veled. Hacsak nem leszel rosszul a magasságtól (lásd a jobb kezem mellett, a fénykép bal oldalán tátongó űrt) vagy nem mászik rád mások szájgombája vagy bacilus kollekciója. Az eredeti kő persze nem ott található, de mit számít ez a hiszékeny turistának (nekem igen, de akkor is jól esett kissé naivnak lennem). Szembe jutott: ha megcsókolod a követ, látványosan megnövekszik a befolyásolási, meggyőzési képességed. Történt ugyanis, hogy anno I. Erzsébet idejében Dermot McCarthy várúrnak bizonyítania kellett volna a királynő iránti hűségét azáltal, hogy feladja a várat. Dermot McCarthy azt mondta, „örömmel” feladja a várat, de valahogy mindig adódott valami, ami miatt ez nem történt meg. Végül már annyi ürügyet talált ki, és annyiszor „kidumálta magát”, hogy a királynő már csak legyintett szavaira, mondván „blarney-beszéd az”. Azóta a szó jelentése: szép szavakkal befolyásolni, megnyerni valakit. Tanácsom: feküdj hanyatt, ragadd meg jól a vasszerkezetet, csókold meg a követ, majd kékszesszel mosd le az ajkaidat... 🙂

A Blarney kastély udvara. Szerinted mégis ki kóstolná meg a növényeket, huh?!

Írországban több száz, talán ezer kastély található. Ez itt csak egy "ház", azaz a Blarney House

A Blarney kastélyt körülvevő óriási park mellett található magánfarmra pofátlankodtam be. Szerintem megérte... 🙂 🙂

Nem vagyok vallásos, de azért zavart, hogy Cork városában a templom faláról pattintották vissza a focilabdát... S még egyek nyugatiak azt mondják, mi nem vagyunk eléggé civilizáltak. Habár nemrég a Főtéren zajlott sörfesztivál alatt levizelték, lehányták és lekakálták a Szent Mihály templom kertjét. Egy nulla nekünk!

Cobh kikötőben, ahol utoljára kötött ki a Titanic, rengetegen horgásznak: papa, mama, kislány, kisfiú. A településre vonattal sikerült eljutnom

Végzetes hely: a Titanic utolsó utasai Cork város közelében levő Cobh kikötőben erről a helyről szálltak fel az 1912. április 14-én elsüllyedt hajóra. Az elhunytaknak emléktáblát állítottak a településen ugyanúgy, mint a Cunard Steamship Lines hajózási vállalat óceánjárója, a Lusitania utasainak, akik 1915. május 7-én lelték halálukat a tengerben. A hajót egy német tengeralattjáró süllyesztette el

A tű. Dublinban áll. 121 méter magasan. De minek? Kinek?

Templomból kocsma, bár, szórakozóhely, vendéglő, turisztikai iroda... Először 1996-ban Hollandiában láttam lakásokká alakított templomot. Nem hittem a szememnek. Németalföldön, s Dublinban sem. Ez itt a Curch bár és vendéglő. Az alagsorban diszkó működik. Vajon Erdélyben lennének ennyire nyitottak és/vagy szabadelvűek?

A Curch bár és vendéglő. A vendég éppen a Guiness sört nyakalja...

Elképesztő volt számomra a kurvás, mindennemű jóérzést, jólneveltséget (ócska elvek ezek?), nőiességet nélkülöző tizenéves csitrik, akik minden nap szinte hulla részegre isszák magukat. A St. Stephen’s Green park közelében találkoztam velük. Sanyit vártam (http://szeklermen.freeblog.hu/), a lányok kiszálltak egy kocsiból, odajöttek mellém, néhányan lehúzták, bocsánat felhúzták a miniszoknyájukat, s elkezdtek pisilni. Igen, vizelni. Kezükben sörös doboz, cigaretta. Trágárul beszéltek, visítoztak. Horror. Ilyet csak Londonban láttam 2006-ban. Eléggé ijesztő. Az okai? Hosszú lenne ezt itt most ecsetelni...

Nyugisan pisikálnak a lányok....

Dublin, Grand Canal. Nálunk miért nem lehet ilyen a Malomárok vagy a Kis-Szamos és környéke?

Together in Loneliness 2... St. Stephen's Green park, Dublin

Újabb példa a templomok radikális átalakítására: a Suffolk utcában levő Szent András templomban található a turisztikai iroda...

Kommunista szokás? Írországban kötelező az egyenruha

Szent András templom, Suffolk utca, Dublin. Nincs mise, se istentisztelet. Információt szolgáltatnak a turistáknak...

Mióta van a Fehér Házon ír zászló?! (Az ír államfő rezidenciája a Phoenix parkban, Dublin)

Szépen sorban... 🙂

Csodálatos estém volt csütörtökön: szponzoraimnak köszönhetően ír népzenét hallgathattam a világhírű Johnny Fox's vendéglőben. Korábban többek között itt járt Göncz Árpád, Bill Clinton stb., stb...

Az imént említett hírességek mellett én is oda dugtam a burámat... 🙂

Sorin Apostu figyelmébe: annak ellenére, hogy írül csak lakosság elenyésző része beszél, mindenhol kétnyelvű feliratok vannak...

Itt a másik példa...

Ott is lopnak. Vajon az írek vagy a bevándorlók?

Read Full Post »


Trixy,  a sofőr... :) (A kutya az autista gyermekek vezetője lesz majd)

Trixy, a sofőr... 🙂 (A kutya az autista gyermekek vezetője lesz majd)

Szombattól annyi élményben volt részem, hogy az imént Andival, kiváló házigazdámmal (ez nem hizelgés vagy kedveskedés, hanem a valóság) kellett egyeztetnem, mikor, merre jártunk…

Többek között miért írtam, hogy kiváló: mert szombaton, érkezésem napján Andrea, aki Bralney községben lakik, eljött értem Cork városába, vitt, hozott, reggelit készített, vacsorát főzött, látványosságokról mesélt, szendvicseket csomagolt – egy szóval jó barátként, több mint házigazdaként gondoskodott rólam.

Még a bot végét se fogta...

(Vajon Szoli mennyire érezheti egyedül magát a kolozsvári reptér prakolójában?) Erről jut szembe, hogy pénteken elpörögtem Vandáért, majd együtt mentünk a reptérre, a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker pedig ott maradt a parkolóban (szerencsére van ingyenes kártyám), majd az ír fővárosba induló BlueAir járat következett. Nem késett, de buszként működött: megálltunk Bukarestben felvenni utasokat. Akik elégedetlenkedtek, mert… mindenért.

Bezzeg egyeseknek nem volt hideg a víz...

A repülőben a vészkijárathoz kerültem, ahol jóval több hely volt a lábomnak. Szóba elegyedtem a mellettem ülőkkel: Besztercéről jöttek le Bukarestbe, hogy felülhessenek a dublini járatra. Nem tudták, hogy Kolozsváron száll fel.

Hármasban az Old Head of Kinsale félsziget közelében (Trixy ismét ételt remél...)

A dublini reptéren,

ahova helyi idő szerint szombaton hajnali fél négykor érkeztem, a szentegyházi illetőségű Bettivel ismerkedtem meg, ő Corkaba tartott, ahol babysitter lesz. Szerencsére így volt kivel társalogni a mintegy 5 órás úton, amelynek végén Andrea várt Cork városában. Innen egyenesen ide vezetett az utam, a csodálatos golf üdülőhelyet kiszolgáló luxus szállodába.

A szikla szélére is kimegyek a Kolozsvári Magyar Napok polómmal, elvégre mindentől megvéd... 🙂

Szombaton néhány óra alvás után:

túra indul! Kocsiba ültünk Andreával, s lepörögtünk Kinsale közelébe, majd Garretstown mellé, innen pedig az Old Head of Kinsale félszigetre. Álomi hely. Este buli következett: csúnya, kurvás, vulgáris lányokkal – öltözet és viselkedés terén egyaránt. Nem, nem velük buliztunk, de összefutottunk velük. Annyit ittak a lányok, hogy a bárok előtt a földön ültek, szinte fetrengtek. Hiába, tudják, mi az igazi szórakozás…

A Csoda: Old Head of Kinsale

Vasárnap ismét Irish breakfast

(volt szombaton is), majd Inchydoney, A tengerpart. Nagy A betűvel. De valahogy az Old Head of Kinsale jobban tetszett. A dagály „elűzött”, így Baltimore kikötővárosba mentünk (nem az amerikai városba), innen pedig komp szegítségével Sherkin szigetére.

Ma  közelben levő Blarney kastély volt műsoron. Egész délutánt ott töltöttem. Gondolom a fényképek elárulják, miért…

Read Full Post »