Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘EKE Kolozsvár 1891’


Köszönjük a lehetőséget, Branea Róbert és Kismihály Boglárka!

Az EKE Kolozsvár Facebook-oldaláról:

Nomád világjátékok bizarr versenyszámai, kifogástalan vendégszeretet, egyezkedés a “cápákkal”, lélegzetelállító hegyi tavak, felcsillanó szempárok Magyarország hallatán, és 1000 km kerülő egy elektronikus vízum miatt: talán így lehetne röviden összefoglalni Olivér Kiss és társai kalandos útjának legemlékezetesebb pillanatait. A mintegy 80 kíváncsi tekintet figyelemmel kísérte végig az izgalmas, néha humoros, de annál inkább tanulságos élménybeszámolót. Köszönet a négy kalandor utazónak, hogy megmutatták Kazahsztán és Kirgizisztán igazi arcát.

 

Reklámok

Read Full Post »


A három és fél éves Varga Zoé Anna édesapjával

Nem számoltam, az évek során összesen hány Jókai teljesítménytúrán vettem részt, de nincs tíz. Arra viszont eléggé pontosan emlékszem, hogy Várfalva után vagy a Székelykő környékén szinte mindig utolért a nagyidő: nyári zápor, zivatar, erőteljes esőzés, néhányszor jégeső. Idén kimaradt ez az élmény (készültem: esőkabát is volt nálam), bár valamilyen szinten mégis a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúra része…

Egy nappal a számomra hagyományos 30 kilométeres táv legyalogolása után elmondhatom: nincs izomhúzódás, izomláz, nincsenek vízhólyagok  a lábujjaimon, nem fáj a forgócsontom, a bokám, a talpam, a térdem. Még a bal sem, amelyet részleges meniszkusz szakadás miatt tavaly májusban műtöttek meg – így a tavalyi élménytúra kimaradt.

Bele sem fért a képbe… 🙂

Mindez valószínűleg annak is köszönhetően, hogy a Munka Nemzetközi Napja alkalmából körbebicikliztem a Balatont, a Jókai TT előtt három nappal pedig felajánlottam Branea Róbert felelős szervezőnek, hogy segédkezem a Várfalva utáni útszakasz megtisztításában és kijelzésében. Nem mértem, de körülbelül 10-15 kilométert gyalogolhattunk.

Reveláció volt látni, ahogy édesapja (akinek a nevét sajnos a meghatódottság miatt nem kértem el, s nem jegyeztem le) kíséretében a három és fél éves Varga Zoé Anna túrázok a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrán. Az is motivált, hogy a tizennégy éves Szélyes Nóra, akit csecsemő kora óta ismerek :), szintén nekivágott a 17 kilométeres távnak.

Idén ismét a 30 kilométeres távot vállaltam be, kifutottunk a szintidőből, de jól telt. Nem volt eső, de annál több élmény és kaland: nézd meg a fotók között az előttünk átkúszott másfél méteres siklót, amelyet aztán csak a fára mászása után sikerült lencsevégre kapnom.

Szívből-lélekből köszönöm a szervezőknek az időt, energiát és türelmet: kiemelném Venczel Enikőt, Branea Róbertet és Lixandru Róbertet. Természetesen, sokan mások hozzájárultak a feledhetetlen élményhez, de ezek nevét majd írják le ők… 🙂

Hadd beszéljenek a fotók:

 

 

Read Full Post »


1

Érkezés utáni hőségben a hősért

Korántsem túlzás: akárcsak a Transzfogaras (2011), illetve a Traszalpina (2012) biciklis „megmászása”, az EKE Kolozsvár 1891 által immár tizenötödik alkalommal szervezett Vasvári Pál Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúra is életre szóló élmény marad. Sok éve hallom, ahogy a kemény fiúk végigtekerték a 150 kilométeres távot, a pozitív szintkülönbség közel 1000 méter. Tudtam, hogy a Kolozsvár, azaz Gyalu-Havasnagyfalu (Mărişel)-Funtineli-tető szakasz ugyanaz, mint a Vuelta Sportiroda által 2011-ben szervezett Határon Túra útvonala – akkor is nehéz volt, most is.

Amikor Branea Róbert vállalkozó, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) volt elnöke – ő hosszú évek óta részt vesz a bringázáson – jelezte, hogy segít a népszerűsítésben, s autóbuszt intéz annak érdekében, hogy a résztvevőknek szombaton hajnalban ne kelljen elbringázniuk Kolozsvárról Gyaluig, majd este az ünnepség és a vacsora után Körösfőről vissza, akkor tudtam: bárki teljesíteni tudja a távot. Szervezni kezdtem a társaságot, igyekeztem motiválni az embereket. Kis rámenősséggel, sikerült… 🙂

4

Funtineli-tető. Eléggé ki vagyok merülve. Boti sokkal jobban bírta – mint mindig. (Fotó: Csép Réka)

Szerencséje volt Vandának: Lóri barátunk kölcsön adta neki a szuper jó Cannondale típusú kétkerekűjét, mi több, megkért, az ő költségén vigyem el a Puremotion bicikliszervizbe (erről az élményről egy későbbi blogbejegyzésben), mert régen nem volt ránézve: fékpofákat cseréltek, megtisztították, majd megolajozták a láncot, felfújták a kerekeket, igyekeztek kiiktatni a nyolcast, a tojást stb.

Szóval felkészülve indultunk útnak – pénteken még én is megnéztem, hogy a pincében tárolt (le merem írni, mert amilyen ócska senkinek sem kell, nem érdemes ellopni) bringámnak le legyen lefújódva a kereke… 🙂

A szombat hajnali 5 óra 50 perckor történt ébredés kriminális volt. Bár hétkor már a Fenesi úton levő Billa előtt voltunk, Gyaluból effektív 8 óra 50 perckor indultunk útnak. Ezért javasoltuk Branea Robinak: az idő megtakarítása érdekében jövőre mindenképpen célszerű lenne a határidőhöz kötött internetes előjegyzés és a világhálón történő opcionális fizetés. Ily módon számottevően lerövidülne az indulás előtti ügyintézés, s a résztvevők sorban állás helyett a kerékpározás élményére és a tájak szépségére összpontosíthatnának. Ugyanakkor pontos nyilvántartás készülne arról, hány résztvevő nevezett be, ki, milyen méretű pólót igényel, hány biciklit kell szállítani, valamint hány férőhelyre van igény. Ennek függvényében pedig egy vagy két kisbuszra van szükség – utóbbi helyzetet Robi szerencsére gyorsan és sikeresen áthidalta Körösfőn! Elismerés és dicséret érte!

15

Juhász Péter és 11 (!) éves fia, Ákos. Apa nyomdokában…

A legnehezebb szakasznak a Határon Túrán is tapasztalt rész volt a legnehezebb: Gyalu-Havasnagyfalu. Álljunk meg egy pillanatra: fizikailag talán valóban az volt a legnehezebb, de pszichikailag a Jósikafalva (Beliş) előtti domb. Valamennyi alkalommal bevártam Vandát – ebben egyeztünk. Bár nagyon régen bringáztunk utoljára, kiválóan bírta. Mi több, Bánffyhunyad előtt, illetve innen Körösfőig jól megmocskolt… 🙂 Az utolsó szakaszt nehezen bírtam. Hát ha még haza kellett volna bringázni 40-50 kilométert… Horror!

Tetszett a bringatúra hangulata, a társaság (az Unicum Lovagok külön színfoltot jelenteken, bár nem tetszik a vaskeresztre hasonlító jelvényük!), az ünnepség. Azon morfondírozom már egy ideje, hogyan lehetne megreformálni ezeket a megemlékezéseket, mi mást lehetne kitalálni, ez így ugyanis szép és helyénvaló, de ismétlődő, rutinos.

16

Tóthpál Tamás háromkerekű bringával akart útnak indulni az E60-as főuton Kolozsvártól Körösfőig, de azt hiszem, lemondott róla…

Most jut eszembe a Bélesi-tó partján történt incidens: a belügyminisztérium (MAI rendszám) Dacia Duster típusú kocsijából egy rendőr egyenruhába öltözött férfi minden kocsi rendszámát lejegyezte. Valaki mondta, hogy egy másik mindenkit lefényképezett. Ez nem láttam, ezt nem tanúsíthatom. Felháborított az attitűd: egy kulturális rendezvényen (még akkor is, ha Vasvári Pálról emlékeztünk meg) mindenki kocsijának rendszámát lejegyzik? Ruandában élünk?!

A Szabadságban megjelent cikkemben azt hiszem túlzás csúszott: az egyik résztvevő mondta, hogy a GPS adatai szerint teljes pozitív szintkülönbség 2500 méter. A szerkentyű azt is számítja, amikor három-négy lépcsőt felviszed a bringát, érzékeli a szintkülönbséget. No, de „szakemberekkel” konzultálva arra a következtetésre jutottunk, hogy ez túlzás. Branea Robi kiszámolja majd a pontos szintkülönbséget.

17

Induláskor hosszú sort kellett kiállni. A Jókai Mór Teljesítménytúrán emiatt nem is regisztráltam

Vanda és Réka kiválóan bringázott. Vanda alig tolta egy-kétszer néhány métert. Gratulálunk neki! S Ákosnak is, Juhász Péter volt KMDSZ-es fiának, aki szintén végigtekerte az egész távot. Erről a hétfői Szabadságban megjelent főcikkemben

Érdemes és érdekes ugyanakkor megjegyezni azt is, hogy a bringatúra vonatkozásában is bekövetkezett a generációváltás – a közismert Juhász Péter, volt KMDSZ-es tisztségviselő több társával együtt 1995-ben, azaz kereken 20 évvel ezelőtt az erdélyi magyarság anyanyelvi oktatásának és közösségi jogainak szavatolásáért Strasbourgba bringázott. Most még a felnőttek számára is alkalomadtán komoly megpróbáltatást jelentő körülmények között a 11 éves fia biciklizett közel 100 kilométert a Rákóczi Szabadcsapat vezetőjéről, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc hőséről elnevezett és az ő emlékére létrehozott kerékpáros teljesítménytúrán… Gratulálunk, Ákos!

No, de hadd meséljenek a fotók (Forrás: Unicum Lovagok, EKE Kolozsvár 1891 Facebook oldal, Csép Réka, Faceook). Kattints, kérlek, az elsőre… 🙂

Read Full Post »


vasvari1

Nem végzetes, kis gyakorlattal és felkészüléssel bevállalhatod

A függetleneket (se feleség, se gyerek) és a nyugodt, kiegyensúlyozott, problémamentes, változatos életet élőket és szabadokat, azaz család nélkülieket magába foglaló Szerda csoport egyes lányai kissé tartanak az EKE Kolozsvár 1891 által immár tizenötödik alkalommal meghirdetett Vasvári Pál Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúrától.

Szerintem alaptalanul.

Az elmúlt években egyre gyérebb lett az érdeklődés az EKE eme történelmi töltettel rendelkező rendezvénye iránt. Sokan, akárcsak egyes Szerda lányok, félnek bevállalni a közel 100 kilométeres távot, de a szintkülönbség talán még jobban aggasztja őket. Való igaz: többnyire irodai munkát végző, nem eléggé edzett hölgyekről van szó. Szerintem a táv még ilyen körülmények között is teljesíthető. Kalandvágyra, bevállalós szellemre és a kihívás vállalására, no meg bátorításra és elsősorban a szellemi erőnlét turbózására van szükség. Emlékszem, milyen testlakatú személyek jöttek a néhány évvel ezelőtt tartott Határon Túrára: azt hittem, Gyaluig sem mennek el. S kibírták.

A szívük hajtja őket

mondta akkor a főszervező, nem felejtettem el, s igaza volt.

Most is erre van szükség, lányok!

Külön említésre méltó Branea Róbert szerepe (tudom, be fog perelni, hogy leírtam a nevét, ő sokszor túlzottan szerény), aki Ambrus Tiborral, az EKE Kolozsvár 1891 elnökével egyeztetve úgy döntött, komolyabb népszerűsítésre van szükség. Hadd jöjjenek el olyanok is, akik eddig nem voltak, egyébként belterjes lesz az egész túra. Szerintem az egész Vasvári rendezvénysorozat, a megemlékezés is egyhangúvá válik, ha minden évben többnyire ugyanazok az emberek vesznek részt. Mi több, monotonná, más szóval unalmassá válhat. Robi felturbózta az egészet, buszt intézett stb.

No, de részletezzük a túrát: idén a szervezők elszállítják a bicikliket Gyaluig, mi több, szombaton este hazaszállítják azokat Körösfőről. Mennyiért?! Nem lehet igaz: 5 (öt) lejért. Ezt még én is ki tudom fizetni.

Számoljunk távot, szintkülönbséget

A szintkülönbség: Gyalutól (410 méter) a Huntineli tetőig (1341 méter) körülbelül 50 kilométer a táv. Az út enyhén emelkedik, a kiindulóponttól a 35. kilométerig. Itt 600 méteren leszünk, azaz potom 210 méter a szintkülönbség. Egy tíz emeletes tömbház magassága 35 méter, tehát 35 kilométer, azaz mondjuk két óra biciklizés alatt csupán 6 tömbháznyi szintet kell emelkedned. Azaz egy perc alatt 57 centimétert kell emelkedned. Vajon annyira kimerítő?

vasvari2

A nehéz szakasz a 35. kilométer után következik: itt 600 méterről közel 1400-ra kell felemelkedned. Ahogy mondtam a lányoknak: ha akarják, 15 kilométert toljuk a biciklit, s erre 3 órát szánunk. Jó, na 3,5 órát.

Számoljunk: mondjuk 2,5 órát bringázunk az indulástól a totál-fatál-generál-brutál-horror-terror-kamikaze-harakiri szakaszig, azaz a 35. kilométerig, innen az 50. kilométerig (azaz a túra legmagasabb pontjáig) még 3,5 óra. Innen pedig a fennmaradt 40 kilométer ereszkedőt (!!!) szintén 3,5 óra alatt tesszük meg a célig.

Tehát: 2,5+3,5+3,5 = 9,5 óra. Reggel 8 órakor indulunk Gyaluból és 18 óra 30 perckor Körösfőn vagyunk. Jó, tegyük hozzá azt is, hogy mondjuk összesen 3 órát (!) pihenünk, azaz minden településen iszunk egy sört. Akkor is legkésőbb este fél tízkor célba érünk, beesünk a kisbuszba, s hazaérünk. Ebben az esetben sajnos a Vasvári-ünnepség számunkra teljesen kimarad. De legalább bicikliztünk.

Ne feledjétek: az egész távot aszfaltozott úton kell lebringázni!

Bevállaljátok?

Nos, bevállaljátok? Nehogy már a szedentáris életmódot folytató családosok kibírják, s mi ne tudjuk teljesíteni a távot…! 🙂 Branea Robi tanácsa: az agyatokban dől el minden! Hozzatok magatokkal zenét! Ennyi!

Read Full Post »


jokai2014 013

Tumi a Tordai-hasadékban…

Azaz ennyi vassal magamban. Azt is mondtam: ha van nálad egy mágnes, irányíthatsz akár egy kiskutyát. S azt is: rászegezed a mágnest, a tiéd vagyok!

Képtelenség volt ellenállni a kísértésnek: részt akartam venni az EKE Kolozsvár 1891 és a Tordai EKE által immár 17. alkalommal szervezett Jókai Emlék- és Teljesítménytúrán. Nem, korántsem a teljesítményért, hanem az élményért, a társaságért. Az idő, az újabb személyes rekord nem motivál. Annál inkább a jó társaság, s hangulat. Szerencsére mindkettőből kijutott. S az idő is tökéletes volt – no, annyi sár azért kellett. 🙂

Kartartóval, rendkívül óvatosan vágtam neki a távnak. A sáros, csúszós részeken jobb kézzel fogózkodtam a fákba, ugyanígy a Székelykőről történő ereszkedőn is. Csak ott nem a fákba.

jokai2014 009

Jó az arány… 🙂

Kissé lelkiismeret-furdalásunk volt, ugyanis a nagyon hosszan tartó regisztráció miatt a szindi unitárius paplaknál hagytuk a német és francia ismerőseinket. Végül beértek a torockói célba, csak nagyon lassan. Nem tudom, pontosan a TETÚ (Titán Erdélyi Túrázók) csapata hányadiknak ért be, de sajnos idén nem lettünk az utolsó előttiek. Pedig az volt a cél, hogy javítsunk tavalyelőtti „teljesítményünkön”. Jó na, akkor bubukáltunk is egy kicsit, vártuk Andreát és Márkot. 🙂

Kiváló élmény volt Dire Straits-ot és west coast swinget hallgatni a Tordai-hasadékban. Ki gondolta volna, hogy a mánélé már nem úr az ilyen helyeken?

Az első meglepetés még a hasadék előtt ért: a Kolozsvárról indult, s szintén Torockóra tartó Sztranyiczki Gábor elviharzott mellettünk. Ő az 55 kilométeresen vett részt. Ez igen! Csoma Botira, Bíró Jocóra, s Barla Lórira sem kellett sokat várnunk, ők a Kápolnás-tetőn értek utol bennünket. Utóbbi velünk maradt, inkább a lányokkal próbált flörtölni….

jokai2014 023

Sajnos, ilyen túrázók is akadtak a Tordai-hasadékban… 😦

A legnehezebb a vége volt, s főleg az ereszkedő a Székelykőről. Az átfolyások, a sár és a vizes szikla miatt (no, meg a kulcscsontomra is kellett ügyelnem!) másfél óra alatt jöttem le. Na, de a hideg sör, a baráti fogadtatás (elképesztők a tordai EKE tagjai és szimpatizánsai!) mindent feledtetett.

Köszönöm a szervezést! Csak sejteni tudom, mennyi munka áll a siker mögött. Jövőre igyekszem „nehezékek” nélkül részt venni. 🙂

***********************************************************************

A WebSzabadságban megjelent hangulatképek itt.

***********************************************************************

 

***********************************************************************

Read Full Post »