A románok is olvassanak az EKE tevékenységéről…! / Să citească şi românii despre activităţie EKE!


Meggyőződésem, hogy a kölcsönös megismerés a tolerancia növekedéséhez vezet. Ez, persze, nem azt jelenti, hogy elkerülhetők a konfliktusok, a háborúk, de ezek bekövetkeztéig legalább nyugodtabban élünk…

Ghizi pentru excursii, curs de calificare organizat de Societatea Carpatină Ardeleană (EKE)

Societatea Carpatină Ardeleană (Erdélyi Kárpát-Egyesület – EKE; http://www.eke.ma/), înfiinţată la Cluj/Kolozsvár/Klausenburg în anul 1891 a organizat, recent, la Moldoveneşti, judeţul Cluj, un curs de calificare pentru persoanele care conduc ture/excursii organizate de această organizaţie aparţinând societăţii civile din Transilvania.

Continuare pe portalul de contact român-maghiar Corbii Albi.

„Egy túra folyamán senki se legénykedjen és hülyéskedjen!”


Elsősegély-nyújtási alaptechnikák. Oktató: Milka Lajos, aradi mentőasszisztens (Saját felvétel)

Szerintem is valójában ez a legfontosabb tanács azok számára, akik (főleg) magashegyi túrára indulnak. S egyben az is, hogy fizikai és pszichikai erőnlétük objektív figyelembe vételével vágjanak neki a kalandnak.

Természetesen, egyáltalán nem árt az elsősegély-nyújtási szaktudás sem.

Az EKE által a hétvégén tartott túravezetői tanfolyamon a fentiekről is volt szó. Cikkem itt.

VIDEÓRIPORT – Túravezetői szaktanfolyamot szervezett az EKE


Gyakorlati rész is volt (Saját felvétel)

Kiváló baráti és túratársi hangulatban zajlott a hétvégén az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) által a Várfalvához tartozó Aranyosrákoson tartott kétnapos túravezetői szaktanfolyama, amelyre Erdély minden régiójából érkeztek résztvevők.

A videóriport ide kattintva tekinthető meg.

FOTÓRIPORT – Az EKE által szervezett túravezetői tanfolyam?! Mit tanulhatnának még?


Milka Zsolt kiváló szaktudását osztotta meg (Saját felvételek)

Üres hétvégének ígérkezett (pánikba is estem, elszomorodtam), a baráti társaságból szinte mindenki foglaltat jelzett személyes vagy munkahelyi okok miatt. Felhívtam Branea Róbert barátomat, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) kolozsvári pillérét, hátha valamilyen tevékenységben önkénteskedni, segíteni tudok: útvonal kijelzése, lejárása, hulladékgyűjtés, kijelző szalagok eltávolítása.

Aranyosrákosra megyek, az országos EKE túravezetői tanfolyamot szervez, Erdély minden szegletéből jönnek a kollégák

mondta.

Dehát, Robikám, mi a szöszt tömhetnek még a fejetekbe, annyi éve szerveztek túrát, tapasztaltak vagytok.

Szkeptikus voltam,

s lehet jobb is így, mert újabb pozitív meglepetésben volt részem: az aranyosrákosi EKE-várban és a várfalvi művelődési házban jól, ELSŐ ALKALOMMAL megszervezett rendezvényen többek között

a következő témakörökkel kapcsolatban

bocsátanak szaktudást a résztvevők rendelkezésére: túravezetők feladatai, gyalogtúrák szervezése és vezetése (Dr. Kovács Lehel István), elsősegélynyújtás (Milka Zsolt), turisztikai célállomás menedzsment (Szabó Károly), magashegyi túrázás (Tőke Dénes), tájékozódás terepen, GPS és térképészet (Böjthe-Bayer Barna), hegyek geológiai felépítése (Jánosi Csaba), meteorológiai ismeretek (Dr. Rusz Ottilia).
Kiváló rendezvény, nagyon jó társaság és hangulat!
Köszönöm, EKE, köszönöm Veres Ági és Branea Robi!

Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra – a 27 kilométeresre iratkoztunk. Jössz?


2013-ban jóval sötétedés után érkeztünk meg a Szentimrei-villához… 🙂

Szombatra jelentősen enyhül a hőség, lehet túrázni menni…

Az ötvenvalahány kilométeres távot már több ízben legyalogoltam, sőt egy vagy két alkalommal biciklivel is megtettem, itt az ideje újítani: idén többedmagammal a 27 kilométeres távot szándékozom megtenni.

Az útvonal itt.

Beiratkozás itt. CSAK MA, 2019. AUGUSZTUS 12., 16 ÓRÁI LEHET!

FOTÓRIPORT, VIDEÓK – Derűs, vidám hétvége születésnappal, via ferratával


Helyenként nem volt egyszerű feladat a via ferrata a Túri-hasadékban… (Saját felvételek)

Amennyiben hétvégén nem hagyom el a betondzsungelt, s továbbra is szívnom kell a friss szmogot, általában rosszra fordul a hangulatom: egész héten a beton, az aszfalt, a por és a kipufogó gázak, legalább hétvégén szívjunk friss levegőt, együnk egészségesen, s új helyeket látogattunk meg.

Pénteken délután

már-már pánikhangulat uralkodott el rajtam, még mindig nem tudtuk, hova lesz a pörgés. Aztán Bibinek kiváló ötlete támadt: menjünk a Túri-hasadékba, próbáljuk ki a via ferratát. A szindi paplakon kialakított közösségi ház le volt foglalva, eszembe jutott, 2013 óta nem jártam az EKE-várban – akkor is csak az avató ünnepségen. Azonnal hívtam Istvánffy Attilát, aki röviden és velősen annyit mondott: gyertek!

Istvánffy Katalin és Attila, a házigazdáink. Utóbbi éppen azon morfondírozik, mit írjon a 2003-as avatóünnepségen kapott “EKE téglám” hátára, emlékül… 🙂

Gyors csomagolás, majd busszal a Donát negyedbe, s FiFivel (Bibi Fiat Puntója) irány az autópálya és Aranyosrákos.

Szombaton délben

ki is értünk a Túri-hasadékba… Szerencsére a késői érkezés ellenére sem voltak sokan.

Hogy kell-e vasaltút-felszerelés és milyen körülmények között lehet végigmenni a via ferrátán, milyen volt Pisti szombati születésnapi bulija, hadd meséljenek a videók és a fotók:

*********************************

Kérlek, kattints az első fotóra:

FOTÓK – Újszerű, úttörő Kalotaszeg-túra


DSCF1611
Itt Prokop Zoli és Hajnal kisasszony fotózási technikája a lényeg… (Nagy Zoli felvételei)

Örvendtem, amikor november 10-én írt Nagy Zoltán, a kolozsvári EKE egyik alapembere, hogy hat nap múlva Kalotaszeg-túrát szervez. Tudtam, nem véletlenül, s több lesz az ilyenből, ígyhát születésnapi rendezvénysorozatomat e köré szerveztem: pénteken elmentünk a Transilvania Filharmónia szokásos pénteki szimfonikus hangversenyére, majd Vandával vonatra ültünk, s kimentünk Sztánára.

Végre, vonatozás annyi kocsikázás után!

DSCF1616
Sztána – Kék Iringó panzió

Előzetes egyeztetés alapján a Szabó Zsolt menedzselte, a felújított Varjúvár közelében levő Riszeg Vendégházban (Szentimrei villa) kaptunk szállást, még macskánk is volt reggeli és vacsora közben. Kis Johny, a csíkos. Török Bélával, a gondnokkal csak futtában találkoztunk vasárnap reggel, átadtuk a pénzt, csoportot várt. Mi útban a sztánai vasútállomás fele találkoztunk a lányokkal, hatalmas bőröndöt cipeltek a vasúti sínek között. Sajnos néhány percet késtünk – Nagy Zolinak és csapatának csak annyit mondtunk: több időbe telt Nagyváradról idáig gyalogolni, mint gondoltuk volna. Indult a túra! Ha jól láttam, körülbelül húsz résztvevővel.

DSCF1622
Yes, we can! Sztranyiczki Gábor kislánya és kisfia voltak a túra igazi hősei!

Kiváló őszi nap, verőfényes napsütés, jó társaság, laza túra – mi kell még? Egy kis verbális hancúrozás, léháskodás útközben. Volt mini flört is, de úgy tudom, ez tilos az EKE-túrákon. Ez csak áttételesen volt az, így hát bűn félig megbocsátva.

Sztánán, a faluban, egy öreg nénivel beszélgettem. Ott a valószínűleg uniós pénzből a háza elé bevezetett vízpumpa, de bezzeg más falut részesítettek előnybe, neki esőben-hóban, melegben-hidegben a szomszédba kell mennie vízért.

A fiam is beteg, telefonált a nejem, hogy hányt, cukorbeteg szegény, nem tudom, mi lesz vele

mondta szinte könnybe lábadt szemekkel a falu végén egyedül élő idős néni, akiben élete végéig elevenen él az anyai ösztön – előbb a fiára gondol, s csak aztán magára.  Beszélgettünk vele, hagytuk, mondja el gondját-baját, mert oltja szomorúságát, enyhíti lelki fájdalmát, talán valamelyest megnyugvást jelent számára az, hogy valakinek elmondhatja, mi bántja, s valaki meghallgatja, rákérdez, esetleg segítséget ajánl. Ilyen volt a helyzet, amikor az Erdély Mentőcsoporttal a Buzău megyében tavaly télen bekövetkezett katasztrófa során nyugtattuk az időseket.

DSCF1625
Itt is mi vagyunk 🙂

Az Almási várnál kissé elméláztam: milyen lehetett itt az élet évszázadokkal ezelőtt, amikor a létesítmény Erdély nyugati határát őrizte…

Követtük a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra 25 kilométeres szakaszának útvonalát, piros csíkkal jelzett turistajelzés segítségével.

Farnason kerestük a kocsmát, de több egybevágó útmutatás ellenére sem találtuk. Magyarbikal fele lehetetlen lett volna elmenni a pálinkafőzde mellett. Egyrészt azért, mert a cefrét az árokba engedték, s csak követni kellett a bűzt. Másrészt, mert a Magyarbikal/Bicălatu helységnévtábla éppen a pálinkafőzde kerítésén található.

DSCF1680
Na, csak kinek van a kezében pohár a pálinkafőzde előtt?! Elismerem: én bírtam a leggyenbébben a gyűrődést: kétszer-háromszor annyi időben telt meginni azt a három kortyot, mint másoknak…

Zoli és csapata sajnos hazarohant, pedig milyen jó lett volna egy tábortűz, szalonna- és hússütés, dalolás. Pótolta mindezt Szabó Mihály helyi református lelkipásztorral a beszélgetés. Misivel, akit még a kolozsvári teológiáról ismerek, sokat beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről. Na, ez eléggé általános ahhoz, hogy senkinek ne legyen baja belőle… 🙂

DSCF1629
Elől a gúnár (Nagy Zoli felvételei)

A paplakkal szembeni épületben szálltunk meg: volt melegvíz, fűtés, tiszta ágy, környezet. Annak ellenére, hogy korán feküdtünk, csak a fél tíz órás harangszóra ébredtünk. Nem volt sok a 22-25 kilométeres szombati gyalogtúra, de múlt héten (nagyon) keveset aludtunk, így kikészített.

Bárkinek ajánlom ezt a bikali szálláslehetőséget – remélem, mi is mihamarabb visszatérünk Magyarbikalra és Misihez, s kedves feleségéhez, Melániához. Lehet, a közeljövőben – biciklivel… 🙂

DSCF1632
Bravó, Dávid!

Vasárnap simán begyalogoltunk Bánffyhunyadra. Persze, hogy útba ejtettük István bácsit és Éva nénit – nem idősek ők, a szüleimmel egyidősek, s már gyerekkoromtól így szólítom őket. S kacsintottunk Nagy Zoli házának is, ahol nagyon remélem, hogy legközelebbi Kalotaszeg-túra során tábortüzet rakunk, gitározunk, s kiviseljük magunkat… 🙂

DSCF1634
Almási vár: felgyújtották, lerombolták, elhordták

Bánffyhunyadon figyelmes lettem a zsidó temető kiváló állapotára. A Heritage Foundation for Preservation of Jewish Cemeteries elnevezésű amerikai alapítványnak köszönhetően karban tartják a város eme emblematikus helyét. Dicsértes feladat!

Köszönet Nagy Zolinak az ötletért, túráért, szervezésért – bár beteg volt, nem mondta vissza a túrát!