FOTÓK, VIDEÓ – Óévben biciklizés, újévben túra –15 fokban az Öreghavasra és geoládázás…


DSC_0226
Felhőtengeres melankólia az Apró-kövek közelében… (László Tamás felvétele)

Amikor van idő, akkor nincs kivel. Amikor van kivel, akkor nincs idő. Sokszor lélektaposó ez a helyzet. Így az óév utolsó napjaiban egyedül bringáztam a belvárosban. Geoládázásnak indult, aztán vacsorázás lett belőle Glytz barátomnál és családjánál. Ja, és a keresztlányom is ott volt… 🙂 Erről még nem írtam a blogomban…

A Botinál és a Transindex/EMNT/szociológia 🙂 csapatnál eltöltött szilvesztert és a morzsát követően ideje volt kimozdulni a dobozból, s elhagyni a betondzsungelt. Eleget szívtuk már a friss szmogot… 🙂

Bár jobb szerettem volna kétnapos túrára menni, nem volt jelentkező. Így ketté szakadt a hétvége: szombaton a megállapodás ellenére nem leptünk meg valakit, de mégis jót túráztunk Kisbánya üdülőtelep környékén. A műsoron az Apró-kövek és egyesek számára az Öreghavas szerepelt. Mínusz 12.5 Celsius fok volt a kocsiknál, mínusz 15 körül a túra során a szélben. Sajnos a Zengő-kövekhez nem jutottunk már el, a vacsora viszont jó hangulatban telt el egy magyarfenesi vendéglőben.

Vasárnap, bár szintén mínusz 10 körül járt a hőmérséklet ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy EarthCache-sel kezdjem az újévet, így a Csillaghegy érintésével elgyalogoltam a Szénafüvek Természetvédelmi Területhez. A fagy miatt az úttól visszastoppoltam a Kajántói-útra…

Mindenhol jobb, mint a dobozban olvasni (ezt is meguntam fél könyv után), tévét nézni és internetezni, a betondzsungelben rothadni, penészedni és dögleni, a friss szmogot szívva, így az utólagos hűlés ellenére nem bánom sem a decemberi biciklizést, sem pedig a januári első napjaiban megejtett túrákat. Remélem, sok lesz belőlük ebben az évben. S gombászásból is, ami a tavaly elmaradt… Legalábbis számomra…

*******************************************************

Na, kb. ilyen a karácsonyi hangulat… 🙂

Ma este a tévében a MOGYE-ről és a Bolyai Egyetemről…


Ügyesen csinálják

Ahogy a légnyomáson, hőmérsékleten érezhető, hogy jön a tavasz, ugyanúgy a politikai porondon zajló eseményekből is kiviláglik, hogy nincsenek messze már a választások.

Ismét egymásnak ugranak az erdélyi magyar politikai szereplők (ha a szabadidős programjaim engedik erről írnék majd egy külön bejegyzést), azaz az RMDSZ, MPP, EMNP és az úgynevezett „civil” szervezetek, azaz az SZNT, EMNT, s a többi KT, BT, RT, MT, SZT, ÁB, UB (ez nem tévesztendő össze a német tengeralattjáróval, a híres U boat-tal, de sem az OB-val). Gusztustalan.

Amennyiben a szórványban nem lesz egységes lista, el sem megyek szavazni.

A többség is érzi, hogy csak napok kérdése, míg előbukkan a hóvirág, így mozgolódni kezdtek. S okádják a nacionalista retorikát.

Ma Mihai Hurezeanu műsorvezető (Emil Hurezeanu testvére) felhívott, vennék részt az este 9 órától kezdődő műsorában, amelyben a MOGYE ügyről van szó. Elfogadtam, ugyanis a kilencvenes évek derekán KMDSZ-elnökként keményen harcoltam a Bolyai Egyetemért, s bár vasárnap érkeztem a CeBIT-ről, témába vagyok, vannak érveim. Ezek, nagyvonalakban a következők:

  1. Mit mond az oktatási törvény?
  2. Akárcsak a Bolyai Egyetemre vonatkozó érvrendszerben: az anyanyelvű felsőoktatásban szükség van az önálló döntéshozatalra. Ha a magyar karon/vonalon/részlegen Dél-Afrika történelmét akarják oktatni, hadd tehessék azt, s a román többségű szenátus vagy kari tanács ne szavazhassa azt le.
  3. Románia megvédte a szerbiai román kisebbség jogait (az EU-hoz történő csatlakozás lelassításával, mi több, megakadályozásával is fenyegetőztek), nekünk miért nem lehetnek nyelvi, oktatási jogaink szülőföldünkön?
  4. A tanárhiány kezelésében segítenek a magyarországi egyetemek.

Érdekes érvrendszerem nagyon hasonlít a Kovács Péteréhez. Pedig ő nem harcolt a Bolyai Egyetemért, akkoriban az RMDSZ a Petőfi-Schiller mellett állt ki, a KMDSZ-es gárdát (Kovács Lehel, Égly János, Dani László, Juhász Péter, Bónis Miklós) pedig radikálisnak titulálta.  O tempora, o mores! 🙂

Tehát: 21 óra, Transilvania L!VE, Mihai Hurezeanu Panorama című műsora.

Kolozsvár: észérvek vagy polgári engedetlenség – melyik a nyerő?


Minden mennyiségben... (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Augusztus 10-én oldalas anyagom jelent meg a Szabadságban ezzel a címmel.

Egy kis ízelítő:

Az uborkaszezon ellenére az elmúlt napokban-hetekben négy kirívó eset borzolta fel a kedélyeket Erdélyben, Romániában, de Magyarországon és Nyugat-Európában is: július 19-én Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) ügyvivő alelnöke és Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke négynyelvű műanyagtáblát ragasztott a Mátyás-szoborcsoport talapzatán törvénytelenül elhelyezett, Iorga-idézetet tartalmazó táblára. Nem sokkal ezután, pontosabban július 26-án Landnam Gábor holland állampolgár, a Németalföldön bejegyzett Európai Magyar Emberi Jogok Alapítvány Közép-Európa elnevezésű szervezetének képviselője villámakció során két öntapadóst ragasztott a Iorga-tábla jobb alsó és bal felső sarkára. Pénteken, augusztus 5-én az RMDSZ Kolozs megyei szervezete úgy döntött, felbontja a megyei szintű kormánykoalíciós egyezségnek a helyi vonatkozású kitételeit, ugyanis betelt a pohár: Sorin Apostu polgármester döntése alapján szombatonként zöldség- és gyümölcspiacot szerveznek a Főtérnek a magyar főkonzulátus felőli oldalán, a parkolóban. Hétfőn, augusztus 8-án hat magyar állampolgárt – köztük egy tízéves kisfiút – kísértek be a kolozsvári 6-os számú rendőrőrsre, amiért magyar nyelvű táblát helyeztek el a város Torda felőli bejáratánál. Négyet közülük kihallgattak, a csoporthoz tartozó nő és a kisfiú szabadon mozoghatott, őket nem hallgatták ki, vádat sem emeltek ellenük.

Négy eset, négy teljesen más forgatókönyv, érvrendszer, politikai vonalvezetés, szemlélet és eljárás.

Itt egy másik:

Hantz, Soós és Landnam akciója beillik a polgári engedetlenség kategóriájába. A három szereplő közül kettő (a BKB ügyvivő alelnöke és az Európai Magyar Emberi Jogok Alapítvány Közép-Európa képviselője) marad néhány napot, aztán elhagyja a várost,

Megfelelő ez a hely? (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)
Megfelelő ez a hely? (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

mi pedig itt maradunk viselni a következményeket. Ez a helyzet áll fenn a miskolci magyarok esetében is, akik közül az egyik, nevezetesen Miklós Árpád a Jobbik Magyarországért Mozgalom Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlési frakcióvezetője…

S még egy kicsi:

Hétfőn este a Realitatea hírtelevízió kolozsvári stúdiójának műsorában azt is elmondtam, hogy a felháborodás, a frusztráció érthető. A kolozsvári magyarságot zavarja és bántja, hogy míg Emil Boc ex-városvezetővel többnyire lehetett tárgyalni (ne feledjük, a volt polgármesternek köszönhető, hogy részben betömték a gödröket a Főtéren), Sorin Apostu azt tesz, amit akar, nem egyeztet az RMDSZ-szel, sem úgy mint koalíciós partnerrel, de úgy sem mint a magyarságnak a helyi döntéshozó testületben képviselt érdekvédelmi szervezetével.

Még nincs vége..

A tehetetlenségi érzés jelzései másképp nyilvánulnak meg: míg egyesek műanyagtáblát ragasztanak, mások az öntapadós mellett döntenek, az EMNT és a diplomata inkább virágokat helyez el az ominózus táblára. Előbbiek a polgári engedetlenség jeleit hordozzák magukon, a másik kettő pedig a finom jelzések eszköztárát használja. Pedig, ugye, az EMNT részéről erélyesebb, határozottabb fellépést várna az ember, ugyanis ebben is más akar lenni, mint az RMDSZ. Egyébként a polgári engedetlenség gondolatát éppen a sokak által puhánynak titulált érdekvédelmi szövetség képviselője, Csoma Botond, a városi tanácsosok frakcióvezetője vetette fel először. Nem is akárhol, azaz nem magánbeszélgetésen, hanem a szervezet Megyei Állandó Tanácsában és a sajtóban.

Persze..

Nincs szükségünk Kolozsváron ilyen hőzöngésekre, fotózásokra, HVIM-es és magyar gárdás, jobbikos feszültségkeltésre!

És a következtetés…

Hátha a kolozsvári és az erdélyi románság egy része átlátja, hogy az épített örökségnek azt a részét akkor hozták létre, amikor a mostani többség kisebbség volt a városban, azazszinte teljesen fordítottak voltak a mai etnikai arányok. A jelenlegi többségnek nem sok köze van ehhez az épített örökséghez, ezért úgy tűnik, nem is értékelik azt. Hátha átérzik viszont, hogy számunkra fontos és jelentőséggel bír, s ha ott piacot létesítenek, táblát helyeznek el, akkor az bennünket zavar és bánt.

Kolozsvár polgármestere Focşani városában született, meg sem fordul a fejében, hogy a kolozsvári magyarságot zavarja, ha a templom közelében, a Főtéren zöldség- és gyümölcspiac létesül. Nincs többnemzetiségi, interetnikus tapasztalata, nem érez rá. Lehet viszont, hogy nem ilyen egyszerű a képlet, s talán még egy kis rosszindulat is van a dologban…

Egyelőre sem az észérvek felsorolása, sem a politikai egyeztetés, sem a polgári engedetlenség nem járt eredménnyel. Ha sikerül azonban elérni a zöldség- és gyümölcspiac elköltöztetését, akkor lépéselőnyben van a kerekasztal-megbeszélés, az érzelmi és észérvek felsorolása és a politikai egyeztetés, közigazgatási intézkedés.

Ezek csak szemelvények. Az anyag teljes egészében ide kattintva olvasható el.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre!

Visszatértek a funári idők Kolozsvárra: kivonult az RMDSZ-frakció a tanácsülésről (VIDEÓVAL)


A kivonulásról a Megyei Állandó Tanács (MÁT) pénteki ülésén döntöttek (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak)

A Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista kolozsvári ex-polgérmester időszakára emlékeztetett a mai városi tanácsülés: ismét feszültség, botrány, cirkusz, tiltakozás, elégedetlenség, kivonulás.

Szerintem Sorin Apostu polgármester és csapata számított arra, hogy akárcsak korábban a megyei tanácsülés esetében, az RMDSZ ki fog vonulni a teremből. Az ilyen gesztust csak végső esetben követi el egy érdekvédelmi szervezet vagy politikai párt: így egyértelmű jelét adja annak, hogy a szóbeli tiltakozás már nem használ, és módfeletti felháborodását fejezi ki ekképp.

A kivonulás azt az időszakot juttatta eszembe, amikor Funar folyamatosan szívatta a kolozsvári magyarságot, s az idők során Eckstein-Kovács Péter, Molnos Lajos, Boros János és a többi városi tanácsos tiltakozott a szemtelen gesztusok miatt.

Ha jól belegondolunk,

az elmúlt hetekben kirobbant cirkuszok sorozata mindenkinek kedvez: a többségi kormánypártnak azért, mert felmutatja a magyar veszélyt, s ezáltal szavazatokat gyűjt. Az ellenzéknek is jól jönnek az egymást követő a botrányok, ugyanis bírálni tudja a Demokrata-Liberális Pártot (PD-L) amiatt, hogy az RMDSZ-szel szövetkezik. Az ellenzékiek is ki tudják játszani a nacionalista kártyát, s közös frontot alkotnak a többségi kormánypárttal.

Az RMDSZ-nek mindez égi manna, ugyanis egyrészt hárítani tudja a Kemény Jobb (elsősorban EMNT) részéről érkező bírálatokat, s megmutatja, hogy akaratosan és határozottan is fel tud lépni. Másrészt pedig a kolozsvári magyarság fele idézni tudja a funári örökséget,

László Attila alpolgármester maradt utoljára (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak)

rávilágítani a közös ellenségre, aki lassan-lassan a szélsőségesen nacionalista ex-polgármester nyomdokába lép. A funári szellem megidézése galvanizáló hatással van a magyarságra – gyűlnek a szavazatok, motiválttá válnak a választópolgárok, nő a mozgósító erő. Erre az oxigénpalackra nagy szüksége volt a helyi RMDSZ-nek, ugyanis László Attila alpolgármester enyhén szólva gyöngéd, sokszor félénk fellépése miatt valósággal vérszemet kaptak a helyi narancssárgák, s azt hitték, szinte bármit lehet.

Állítólag Máté András,

az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének új elnöke bekeményít. Habár érzésem az, hogy a valódi kemény vonalat nem ő, hanem Csoma Botond RMDSZ-es városi tanácsos képviseli, aki nemrég polgári engedetlenséget helyezett kilátásba a Iorga-idézetet tartalmazó tábla vonatkozásában.

A helyzetből a szélsőségesnek titulálható különböző magyar szervezetek (EMI, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom,  Magyar Gárda – székely szakasz) is hasznot húznak, ugyanis próféciájuk bevált: lám-lám a román többséggel szemben csak ilyen és más módszerekkel lehet fellépni.

Helyezzünk mindent kontextusba: a politikusok felturbózódtak, ugyanis jövőre helyhatósági és parlamenti választások lesznek.

S most jön az önkritikának vagy tragikomédiának is minősíthető rész: az egész helyzet a sajtónak is kedvez, ugyanis az uborkaszezon közeledtével folytonosan van téma. Hol sírgyalázás, hol kivonulás a megyei vagy városi tanács üléséről, hol tábla tőből történő kivágása, hol pedig idézetet tartalmazó tábla törvénytelen elhelyezése.

Máris itt a forró nyár!

********************************************************************************************************

A mai kivonulással kapcsolatos teljes videóm ide kattintva tekinthető meg.

********************************************************************************************************

Végképp leírták a kolozsvári magyarságot! Fogadjuk el végre, hogy a 80 százalékos román többség eltaposott bennünket


Apostu ma megmondta: nem távolítják el (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak)

Korántsem az elmúlt napok történései, amelyeket egyébként a meditációra igen alkalmas távolságból, pontosabban Milánóból követtem, s még a keserűség sem az, ami íratja a következőket velem: végképp leírták a kolozsvári magyarságot. Fogadjuk el végre, hogy a 80 százalékos román többség eltaposott bennünket. Funar ennek nyilvánvaló megnyilvánulása volt, Emil Boc polgármesterkedése alatt a gödör-ügy alatt is felszínre került, most viszont már nyíltan, mi több büszkén zajlik a taposás.

A törvényességre, a jogállam szabályaira hivatkozni, ezzel érvelni fölösleges. Az sem lényeges, mikor csúsztatott a városháza szóvivője, vagy hogy kézjegyével látott el bizonyos dokumentumokat. Ezek a részletek már nem számítanak. A 80 százalékos román többség viszont már annál inkább.

Ismét áltatjuk magunkat azzal, hogy igazunk van, s ez vagy az bizonyosságot nyert, valaki hazudott, füllentett, csúsztatott.

Hiú ábránd számon kérni a 80 százalékos többségtől a törvényességet, az aláírást, az adott szót.

Szerintem is most ütött igazán vissza László Attila puhánysága. De kíváncsi vagyok, ilyen helyzetben mit tettek volna, akik (sajnos) Kolozsváron semmilyen formában és semmilyen szinten nem gyakorolják a politikai/közigazgatási hatalmat: EMNT, EMNP, MIT, EMI, SZNT, Demokrácia Központ, MPP stb.

Sajnos, mert az ilyen helyzetekben derülne ki az, hogy ők is csupán a lehengerlő többséggel és a megértés hiányával szembesülnének.

Igen, tüntetnénk egy hétig, ismét lenne flash mob, gerillaakciót szerveznénk, éjszaka visszahelyeznénk a magyar üdvözlőtáblát, s eltávolítanánk a Iorga-idézetet. Ismét tőből kivágnák, illetve visszahelyeznék.

Az övéké lesz a végszó, mert többségben vannak. 80-18 százalék az arány. Nem segít sem az Európai Unió, sem az Afrikai Unió, sem az Amerikai Egyesült Államok, sem az Orosz Föderáció. Sem az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO), sem az Európai Parlament, de még az Ausztrál Kengurutenyésztők Egyesülete sem.

Nem azt mondom, hogy fölösleges a szélmalomharc… 🙂 Hanem azt, hogy amennyiben a megosztottság miatt jövőre se a helyi, se a megyei tanácsokba, se a parlamentbe nem jutunk be, akkor kezdődik az igazi buli. Országos szinten is…

Egyszerű kérdés: miért nem a Főtéren koncertezik a Ghymes?!


Mátyás király miért nem élvezheti a koncertet? 🙂 (Rohonyi D. Iván felvétele)

Kolozsvár polgáraként érdeklődöm: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által szervezett Vivat Matthias! program keretén belül április 2-án 20 órától miért nem a Főtéren tartják a Ghymes-koncertet?!

Hát nem arról volt szó, hogy az átalakított Főtér koncertek, kulturális rendezvények színhelye lesz?!

A Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium által közölt hivatalos program itt található, míg az EMNT által összeállított Vivat Matthias! rendezvénysorozat programja ide kattintva érhető el és tölthető le.

Megáll az eszem!!! Miért ilyen ideges mindenki? Mert kampány van? Féltve érzi mindenki a pozícióját?


Mi értelme van ennyire egymásnak feszülni?

Szinte mindenki ideges, szinte mindenki nyugtalan, felháborodik, kikéri magának, azt hiszi, hogy ismét összeesküvés áldozatává vált, felhúzza az orrát, kilép a Yahoo Messengerről, azt mondja, többet soha sem szól hozzám. Érdekes, máskor lehetett (persze, voltak kivételek) nyugisan értekezni.

Egyes erdélyi magyar politikusok munkatársai, különböző RMDSZ-es és EMNT-s tisztségviselők úgy viselkednek mint a párzási időszakban levő macskák. Ismeritek, ugye, hogy milyen rettenetes és félelmetes hangokat adnak ki ilyenkor a macskák. Na, ezek a személyeknek is ilyen jellegű a hangszínük, hanglejtésük, hanghordozásuk.

Nem csoda, hisz kampány van

Egyrészt az RMDSZ-en belül, másrészt pedig jelentősen kiélesedett a harc az RMDSZ (még mielőtt valaki ebben is szándékot vélne felfedezni, sietek leírni, hogy azért írtam le előbb az érdekvédelmi szövetséget, mert hamarabb létezett, mint riválisa) és EMNT között.

Most a Mátyás-szoborcsoport újraavatása kapcsán. Komoly tét, ugyanis mindkét fél politikai tőkét próbál kovácsolni belőle.

Hányingerkeltő!

Mi javasoltuk hamarabb ezt és ezt a dátumot. Ti pofa be, mert mi szereztük rá a pénzt. Hogy is mertek arra gondolni, hogy a kongresszus kapcsán merült fel a február 27-i dátum? Ki mondta ezt nektek? Miket beszél Szőcs Géza?

– hangzanak el a kölcsönös vádak, s ugye, ki van középen: a sajtó képviselője. S azon a legkönnyebb elverni a port, nyomást gyakorolni rá.

Pénteken mindkét oldalról azzal vádoltak, hogy részrehajló lennék. Ha mindkét fél támad, akkor két lehetőséget látok: vagy eléggé középen helyezkedem el, vagy rosszul végzem a munkámat. Előbb az EMNT egyik jeles képviselője feltételezte ezt egy messengeres magánbeszélgetésen, este pedig az RMDSZ egyik embere telefonált, s kioktatott, hogyan kell újságot írni, hírportált szerkeszteni. WOW! Tizenhat év újságírói tevékenység után megértem ezt is.

Jó kis erdélyi magyar mizériás kézikönyv arról,

hogyan viselkednek egyesek, akiknek valamilyen közvetlen érdeke fűződik valamelyik jelölthöz, pártoz, civil szerveződéshez, ahonnan a fizetést kapják. Miért nem lehet ezt nyugodt, higgadt, kiegyensúlyozott hangnemben megejteni? Elnézést, bocsánat, rájöttem: kampány van.

Nem, a te anyádé!

De amikor valamelyik jelölt győzelme már annyira biztos, akkor miért oly görcsös a stábja? Pontosabban annak egy része… Miért nem alkalmazza a laid back attitűdöt?

Tehát: csak nyugodtan, ingerültség nélkül. Lejár a kampány, s akkor már nem leszünk jó ismerősök, nem viccelődünk többé, nem szórakozunk együtt? Csak azért mert pillanatnyilag valaki valakinek kampányol? Kár lenne. Nagy kár! Én semmiképpen sem szeretném. Mert a kampányok jönnek-mennek, az illető most éppen tisztségben van, de lehet, két hónap múlva már nem lesz ott, ilyen a politika, számtalan példa van erre. De mi még megyünk kirándulni, sörözni, barlangászni, akárcsak mondjuk 8 évvel ezelőtt, amikor az illető politikusok még szüzek voltak… 🙂  Politikai szempontból, természetesen… 🙂

Rossz helyen tiltakozik az EMNT Kolozs megyei szervezete és a Kolozsvári Demokrácia Központ irodájának vezetője!


Szász Péter (középen, Szilágyi Mátyás magyar főkonzul jobb oldalán) és Csigi Levente (Szász háta mögött) rosszul választotta ki a célpontot (Rogonyi D Iván felvétele december 16-án a Kolozsvári Demokrácia Központ avatásán készült)

Kissé értetlenül olvasom az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozs megyei szervezete és a Kolozsvári Demokrácia Központ (KDK) irodájának vezetője, Csigi Levente és Szász Péter által aláírt és a Szabadság december 7-i számában megjelent tiltakozást. (Azért reagálom le ilyen későn, mert 10 napig Albániában voltam)

Szerintem Tunyogi Béla „piros-fehér-zöld színű” céltáblája esetében túllőttek a célon, pontosabban rossz helyen tiltakoznak. Az említetteknek ugyanis korántsem a „kolozsvári rendőrség eljárása”, hanem elsősorban Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert zászlóaljának székely szakasza ellen kellene hogy tiltakozzanak.

Miért?

Az említett szélsőséges, félkatonai szervezet egyik célja, hogy feszültséget keltsen, összeugrassza a 80 százalékos románságot az alig 20 százalékos magyarsággal Kolozsváron. S ezáltal alaposan beturbózza, benitrózza a rendőrséget, a csendőrséget és a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI), ugyanis ezek az intézmények (joggal) rettegnek attól, hogy etnikai konfliktusra kerül sor Kolozsváron. Nem túlzok, ugyanis a tavaly, amint ez az itt elérhető képsorokból is kiderül, igenis reális veszély.

Ne feledjük, hogy idén március 15-én szintén emiatt kísérték be a három KMDSZ-es lányt, akikről azt hitték, hogy vármegyések vagy gárdások. Ha már bekísérték őket, ürügyet kerestek és találtak, hogy megbüntessék őket. Egyiküket felmentették (azaz nem kell kifizetnie a büntetést csendháborításért), a többiek pere még tart, ugyanis óvást emeltek a bírságot megállapító jegyzőkönyv ellen. (Az erről szóló cikkem a Szabadságban itt)

Néhány nappal december 1-je előtt találkoztam Marcel Bonţidean városi rendőrfőparancsnokkal.

Tizenöt éve ismerem, 1995-ben ő volt az első vagy a második interjúalanyom. Ezzel csupán azt akarom érzékeltetni, hogy nem beszél bullshitet velem. Mondta, hogy idén is komolyan készülnek, tartanak a vármegyések és a gárdások feszültségkeltési, hőzöngős akciójától. Értésemre adta, hogy pontosan tudják, ki jön, hova érkezik, stb., stb. Mindenre készültek. Civilben járták a várost a rendőrök és titkosszolgálatosok, hogy elejét vegyék bármilyen vármegyés és gárdás rend- és csendbontásnak. Jogosan! Amire az Új Jobboldal, az értem másik oldala, pedig válaszol.

S itt jön be a kettős mérce, amiről szintén beszéltem vele, mi több a Szabadságban is írtam róla már régen: az Új Jobboldal tagjai és szimpatizánsaival miért nem járnak el ugyanígy, vagyis a náci jelképek használatáért miért nem kísérik be őket a rendőrségre?

Tehát az EMNT és a KDK nem „kolozsvári rendőrség eljárása” miatt kellene hogy oly hevesen tiltakozzon, hanem a vármegyések és gárdások feszültségkeltése ellen, amelynek semmi keresnivalója sem Kolozsváron, sem a Székelyföldön!

Másodsorban az EMNT-nek és a KDK-nak a rendőrség kettős mércéje ellen kellene tiltakoznia. Hevesen. Ebben a kérdésben még márciusban megelőzte őket az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, amelynek nevében Molnos Lajos ügyvezető elnök aláírásával (miért nem László Attila megyei elnök látta el kézjegyével a dokumentumot?) Csoma Botond alelnök büntető feljelentést tett a kolozsvári ügyészségen a román szélsőségesek ellen. Az ügy sokat húzódott, nemrég hoztak ítéletet. Felmentették őket, azaz nem állapították meg a bűncselekmény tényét, de közigazgatási vonalon csendháborításért büntetést róttak ki.

Tehát, EMNT és KDK: rossz a célpont!

Kolozsvári Magyar Napok. Mit kellene változtatni? (a Szabadságban is megjelent)


Fergeteges volt a Beatrice koncertje (Riti József Attila felvétele)

Kétségtelen, hogy az augusztus 18-22. időszakban első ízben megszervezett Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatért a Gergely Balázs vezette EMNT-csapat, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének emberei, valamint az KMDSZ-es, MAKOSZ-os és a MIÉRT-es önkéntesek, s persze a támogatók érdemelnek köszönetet.

Az elmúlt években letargiában szenvedő, az „úgyis mindegy” attitűdhöz lassan-lassan teljesen hozzászokott kolozsvári és erdélyi magyarság szempontjából valóságos felüdülést jelentettek a múlt hét folyamán zajlott események. S igen, ez bármennyire is furán és szokatlanul hangzik: a lakosság valósággal felpezsdült, mi több, lelkesedett a rendezvények iránt.

Jómagam ezt tapasztaltam.

A vártnál sokkal nagyobb volt az érdeklődés

bizonyos rétegrendezvények iránt, de a széles publikumnak szervezett koncertekre is a szervezők által reméltnél sokkal többen mentek el. Nyugodtan lehet azt állítani, hogy szinte minden jellegű rendezvénynek helyet adtak: volt minden, kicsiknek és nagyoknak egyaránt: harangavatás, sírok megkoszorúzása, városvetélkedő, konferencia kötet bemutató, kiállítás megnyitó, társasjáték, biciklitúra megállója, biciklis bemutató, néptánc, koncert, (székely) humorest, könyvtár és temetőlátogatás, vállalkozói kollokvium, nemzetpolitikai előadás,

Reneszánsz táncok a Farkas utcai református templom előtt. Vigadnak (Nagy-Hintós Diana felvétele)

diákszervezetek bemutatkozása, kiadók bemutatkozása, festészeti, grafikai kiállítás, diákrajz-kiállítás, zenés paródia, fotókiállítás, kézműves vásár, fotókiállítás, filmnap, néptánc-találkozó, szentmise, Házsongárdi séta, baba-mama szusszanó, homokrajz-asztal, agyagozás, eszközbemutató, városnézés, iskolák bemutatkozása, jurtaállítás, íjászbemutató, előadás álláskeresőknek, tanácsadás pályázatíróknak, néptánc oktatás, könyvbemutató, egyházzenei hangverseny, magyar szolidaritás tüze, emlék- és teljesítménytúra, gasztronómiai program, borbemutató, utcatánc, sportrendezvények, mesedélután, emlékműsor, életút-beszélgetés, brüsszeli gyakornoki beszámoló, reneszánsz tánc és táncház, kerekasztal beszélgetés, népviseleti felvonulás, sörivó verseny, stoppolásról szóló élménybeszámoló (CoolTúra).

Valójában csak akkor látjuk át,

mennyire szerteágazó programpontok voltak, ha így felsoroljuk őket. Ekkor döbbenünk rá valójában a rendezvénysorozat összetettségére s arra, valójában mennyit kellett dolgozni, hogy mindez összeálljon. Azt hiszem csak a következők maradtak ki: erdélyi magyar ügetőverseny, kollektív ufófigyelés és nyakon csípés, nyájteregetés verseny, illetve kortárs magyar képzőművész installáció.

Mit bizonyít az, hogy szinte valamennyi rendezvényen teltház volt, s a publikum érdeklődése nem csappant?

Szerintem elsősorban azt, hogy immár hosszú évek óta lappang az a vágy: Kolozsváron, Erdély fővárosában is magyar kulturális napokat szervezzenek. Ebből a szempontból alaposan lemaradtunk a Partiumtól, a Székelyföldtől vagy Erdély más régióitól. A Partiumi Magyar Napokat például immár kilencedik alkalommal szervezik meg.

Jómagam igyekeztem több, múltba tekintő, hagyományőrző, de a fiatalságot előtérbe helyező programponton részt venni: voltam például a városvetélkedő indításán, a társasjáték délutánon, a Korszak-váltó biciklitúra kolozsvári megállóján és a biciklis bemutatón, a kézműves

Indulásra készen a 8. Kós Károly emlék- és teljesítménytúra csapata. Bírják (Rohonyi D. Iván felvétele)

vásáron, a Knock Out és a Beatrice-koncerten, a jurtaállításon és az íjász versenyen, az István, a király rockopera vetítésén, a Bulgakovban szervezett fergeteges retro partin, a gasztronómiai bemutatón (Balázs Bence családos kollégám volt a Szabadság séfje, ízletes gulyást főzött segédjeivel), humoresten, a Kalapos Jazz Band koncertjén és természetesen a záró rendezvényen, azaz a kolozsvári Filharmónia által előadott Vivaldi: négy évszak című darabon.

Úgy vélem, a rendezvénysorozatnak

két kiemelkedő mozzanata volt:

az első, az István, a király című rockopera premier számba menő vetítése a Főtéren. Felemelő, magasztos pillanat. Volt amolyan megmutatjuk, hogy itt vagyunk, jelen vagyunk. Magyar büszkeségnek nevezném. Kétségtelen, hogy mérföldkő volt ez a letargikus állapotban levő kolozsvári magyarság életében. Már-már az sem tűnt zavarónak, hogy a vetítővásznon valóságos árnyjátékot kínlódtunk követni. Úgy tudom, László Attila alpolgármester azt ígérte, akárcsak a Transilvania Filmfesztivál (TIFF) alatt, a vetítés időtartamára lekapcsolják a teret megvilágító fényszórókat.

Sajnos ez nem történt meg.

A forgalmat sem zárták le a tér keleti és nyugati oldalán, mi több, a szökőkút üzemeltetése sem szünetelt, de ezek nem befolyásolták negatívan a vetítést. A jóhiszemű románok sajnos nem tudták elképzeli, mi is zajlik a Főtéren. Hallottam, amint néhány középkorú, érdeklődő román polgár azt mondta: valamiféle vallásos magyar program zajlik, őket ez nem érdekli. Hiba volt megfeledkezni a rockopera lényegét és történelmi hátterét magyarázó bevezető lefordításáról. Lehet, ez motiválta volna őket arra, hogy megtekintsék a vetítést.

Keményen készült a Szabadság gulyásfőző csapata. Megetettek (Zay Éva felvétele)

Amennyiben azt állítjuk, úgysem nekik szólt, semmi közük hozzá, akkor ismét a bel teljes, elszigetelő magatartásunkról teszünk tanúbizonyságot. Ugyanakkor a rendőrség röviddel este tíz óra után jelezte a szervezőknek, hogy véget kellene vetni a vetítésnek. Tudomásom szerint annak ellenére, hogy többen kérték, intézkedjen, az egyik főtéri kávézó teraszán tartózkodó László Attila csak későre volt hajlandó közbelépni.

A másik kimagasló momentumot

a záró rendezvény, pontosabban a kolozsvári Transilvania Filharmónia által előadott Vivaldi: négy évszak című darab jelentette. Jómagam térben és időben lebegtem az örömtől. Túlzás nélkül. Lezárták a forgalmat is, az élvezetet csak a szaladgáló vagy síró gyerekek zavarták meg. No, meg a szökőkút, de attól szabadulni lehetett.

Korábban jómagam is azt gondoltam, az egyetemi hallgatókra való tekintettel jobb lenne szeptember második felében tartani a Kolozsvári Magyar Napokat, de látva a különböző rendezvények teltházát, azt mondom:

Még a mexikóiak is eljöttek a XII. Szent István-napi Néptánctalálkozóra. Más dallam (Nagy-Hintós Diana felvétele)

továbbra is ebben az időszakban kell megszervezni. Ezek a kolozsvári magyarok napjai. A különböző programpontok vagy a teljes rendezvény iránt érdeklődők feljönnek a kincses városba, így tett például a gyergyóújfalusi Sólyom István barátom is, aki korábban itt járt egyetemre. Végül jó döntés volt, hogy

a KMN a Szent István-napi Néptánctalálkozó köré szerveződött.

Eddig ez volt tulajdonképpen a kolozsvári magyarság külön ünnepe, amelyet a Pillich család vezette Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány szervezett. Érdekes viszont, ahogy a KMN-t szinte minden civil szervezet magáénak érezte, s különböző rendezvényekkel rukkolt elő. Igaz, az egyházaknak vajmi kevés szerep jutott, de tudomásom szerint a szervezők megkeresték őket, s felkérték, jöjjenek javaslattal.

Érdekes volt viszont, ahogy a KMN köré szervezte magát az I. Kolozsvári Magyar Filmnapok. Mintha a hátsó ajtón érkeztek volna, későn ébredtek fel és tartottak sajtótájékoztatót, későn közölték a programot, de az igen jelentős, talán kissé túlméretezett anyagi támogatásnak köszönhetően mégis sikerült tető alá hozniuk a rendezvényt. Szerintem azért fontos és jelentős hozzájárulás volt ez a KMN rendezvényeihez.

Kérdés viszont,

mennyire kell megtartani az egyensúlyt a múltba forduló, hagyományőrző és a fiatalságot  megmozgató, úgymond jövőbe mutató rendezvények között. Persze, fontos kulturális rendezvényekről beszélünk itt, de a fiatalok szempontjából visszatetszést kelthet, amikor a programban ilyen kulcsszavakat olvasnak: harangavató, koszorúzás, emlék, temető stb.

Nagy érdeklődésnek örvendtek a sportrendezvények is. Utolérem (Riti József Attila felvétele)

Úgy vélem, a Kolozsvári Magyar Napok második kiadásán csupán a helyszíneknek az egymáshoz való közelsége szempontjából kellene módosítani. Más szavakkal: legyen a miénk a Főtér és a teljes egészében a Farkas utca. Itt mindenki elfér, s a két helyszín közel is van egymáshoz.

Ismétlem: szerintem egy rendkívül sikeres, minimális szervezési bakikkal tarkított Kolozsvári Magyar Napokat tudhatunk magunk mögött. Hátha jövőre nem kerül előtérbe a gőg, a viszály, a verseny, nem száll senki fejébe a dicsőség, nem bonyolítják túl a dolgokat, s ugyanilyen sikeres rendezvényre kerül majd sor Erdély fővárosában.

Ja, és egyesek (lásd fent) attitűtjén kellene elsősorban változtatni…

************************************************************************

FEJLEMÉNY1 (augusztus 24.): A cikk a Szabadságban is megjelent.

***********************************************************************

Báthory-díjat kaptam az EMNT és a BKB részéről


Díjaztak. Életemben (ha nem tévedek) másodszor.

Az első egy magas rangú szakmai, utóbbi pedig egy, úgy érzem, közösségi szempontból fontos díjnak nevezhető.

Amint akkoriban a Szabadság is beszámolt, az Európai Bizottság (EB) bukaresti küldöttsége úgy döntött, 2005-re nekem ítéli az Európai Riporter elnevezésű díj harmadik helyét.

A díjat első ízben ítélték meg romániai magyar újságírónak. Az is elmondható, hogy kolozsvári „firkász” először kapott ilyen európai díjat.

Na, hol vagyok? 🙂 (Takács Enikő felvétele)

Aztán tavaly Hantz Péter értesített, hogy a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) javaslatára az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) oktatási szakbizottsága Báthory-díjat ítélt meg nekem.

Eddig olyanok kaptak Báthory-díjat mint: George E. Pataki, New York állam kormányzója, Gál Kinga, Európa parlamenti képviselő, Tom Lantos, amerikai kongresszusi képviselő, Szent-Iványi István, Európa parlamenti képviselő, Tabajdi Csaba, Európa parlamenti képviselő, Kónya-Hamar Sándor, Európa parlamenti képviselő, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Schöpflin György, politológus, Európa parlamenti képviselő, Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Szili Katalin, a magyar Országgyűlés elnöke.

A sajnos egyelőre csak virtuális Bolyai Egyetem (www.bolyai.eu) weboldala szerint

A Báthory Díjat a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) javaslatára az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) oktatási szakbizottsága adományozza évente legfennebb tizenöt személyiségnek vagy szervezetnek, akik az adott évben, vagy a megelőző időszakban a legtöbbet tették a romániai, állami finanszírozású magyar felsőoktatás megteremtése érdekében.

Az idei díjazottak:

Bács-Várkuti Emőke, a Pro Kárpátia Alapítvány ügyvivője
Béres András egyetemi tanár, a MSZE volt rektora
Brassai Zoltán orvosprofesszor, akadémikus
a dél-tiroli Dolomiten napilap szerkesztősége
az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI)
Cornelius Hell irodalomtörtűénész, újságíró
a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ)
Kiss Olivér újságíró, a Szabadság napilap volt főszerkesztője
Pálfalvi Attila egyetemi tanár, volt oktatási miniszterhelyettes
Péter Mihály orvosprofesszor, akadémikus
Páskándiné Sebők Anna irodalomtörténész, rendező
Somai József, a Bolyai Egyetem Barátai Egyesülete (BEBE) erdélyi szervezetének elnöke

A laudáció így hangzott:

Saját bevallása szerint a román nacionalistáknak köszönheti, hogy újságíró lett. 1995 áprilisában, román húsvétkor megverték, csak azért, mert magyar. Az esetről szóló cikke Üssed, haver! címmel 1995. április 29-én jelent meg a Campusban, és azóta folyamatosan a Szabadság külső munkatársa, belső munkatársa, riportere, szerkesztője, rovatvezetője és főszerkesztője is volt.

1996–1997 között a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke volt, 1997. február 19-én került sor a KMDSZ szervezte nyilvános fórumra, amelyen a vita tárgyát az önálló, magyar nyelvű felsőoktatási intézményrendszer létrehozásának és működtetésének megteremtése, valamint a Bolyai Egyetem beindítására vonatkozó KMDSZ-stratégia vázlata képezte. KMDSZ elnökként az RMDSZ SZKT-jához fordult a Bolyai Egyetem visszaállításának ügyében, s mondhatni, hogy innen indult el az a lavina, amelynek hatására az RMDSZ kormány-törésre vitte az önálló egyetem ügyét, azonban az azóta is sokszor bevált látszat-intézkedésekkel sikerült holt vágányra téríteni ezt az ügyet is.

A Szabadság főszerkesztőjeként 2007 januárjában a nagy nyilvánosság előtt leleplezte a magyar felsőoktatás ellenségeit, közölte azon egyetemi oktatók listáját, akik az önálló magyar karok ellen foglaltak állást, s e szókimondás komoly felháborodást és riadalmat keltett köreikben.

Itt köszönném meg Égly Jánosnak, Dani Lászlónak, Juhász Péternek, Bónis Miklósnak illetve mindazoknak, akik a KMDSZ-elnökségem idején velem együtt harcoltak a Bolyai Egyetem létrehozásáért. A Báthory-díjat tulajdonképpen velük osztom meg.

Habár több alkalommal találkoztam, interjút készítettem vele, most külön élmény volt a díjat Tőkés Lászlótól átvenni. Egyébként én rá szavaztam az európai parlamenti választások alkalmával (csak akkor még nem működött a blogom, hogy megírhassam, de szavazás után bementem az Kolozs megye RMDSZ székházába, s elmondtam…) 🙂

Bárki bármit mond, ha ő nem lett volna, egyikünk se lenne ott, ahol most van. Vagyis nem lennénk sehol. Vagy mégis: diktatúrában (lásd Észak-Korea esetét).

Linkek:

Kik részesültek eddig Báthory-díjban?

Hír a Szabadságban

Beszámoló a Krónikában

Videó – Átveszem a Báthory-díjat (Takács Enikő képsorai)

A dél-tiroli Dolomiten napilapban megjelent cikk