Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘erdő’


Lélekzetelállító élmény volt ez 1989 előtt. Egyszerre dobogott a szívük, komolyan! 🙂

Kiváló volt Xéni tegnapi ötlete: menjünk el a Hója-erdőbe a Cinemobilul projekt keretében sorra kerülő szabadtári vetítésre a Hója-erdőben.

Meleg nadrág, izolír, sportcipő, mackó és természetesen két hideg sör. Film: Chuck Norris versus Communism.

Lélekbolygató volt feleleveníteni a gyermekkori emlékeket: kulturális, a külvilággal fenntartott bármilyen jellegű kapcsolatok vonatkozásában milyen hihetetlenül szegény világban éltünk, de mégis milyen gazdagok voltunk. Mi jelentette 1989 előtt az értéket, melyek voltak a vonzáspontok, az értékteremtő szereplők, illetve mihez, kikhez vonatkoztattuk létünket, társadalmi, szociális és akár politikai mivoltunkat. Mit jelentett a kommunizmusban a videólejátszó, a színes televízió. Olyasmi, mint most a mondjuk a drón vagy a humanoid robot, amely reggelit szolgál fel nekünk.

Képtelenség, hogy Zamfir mérnök és a Irina Nistor ne lett volna a szeku beszervezett embere! Kiszolgálták a rendszert, a balga módon szinkronizált filmekből bőven jutott a nomenklatúra legfelsőbb rétegeinek embereihez is. Volt ugyan mímelt razzia, picike figyelmeztetés, sőt megfélemlítés is. De minden lecsendesedett.

Nosztalgiáztam is: eszembe jutott a gyermekkorom – 1989-ben 14 éves voltam, Édesapámmal hallgattam a Szabad Európa Rádiót, vártam az amerikaiakat. A Laczi Mihály Szabolcs osztálytársamtól az Amerikai Egyesült Államokba történt kivándorlás előtt nekem eladott Texas Instruments számológép és egy 10 dolláros bankjegy ott lapult a nagyszoba egyik fiókjában, rettegtünk, nehogy egy esetleges házkutatás során megtalálják a rendszer emberei. Mentünk titokban videót nézni, emlékszem 10 lej volt egy vetítés. De mintha ez csak 1989 után történt volna az Unionnal szembeni, a Mucart üzlet hátánál levő kis lyukban.

Micsoda (szép) idők…

Érdekes elemezni (ezt már biztosan tudományosan elemezte valaki), hogy a nyugati filmek milyen hatással voltak az emberek mentalitására, mennyiben ásták ezek alá a kommunista rendszert. Emlékszem, a Dallas sorozatot állítólag azért ütemezték be a tévébe, hogy lássuk, mennyire dekadens a kapitalista-imperialista társadalom. S éppen az ellenkező hatását érte el…

Kiváló, bensőséges, baráti volt a hangulat, szép az idő, nem volt síró-rívó kisgyermek, amely rontotta volna az élvezetet. Szívesen adományoztam pénzt.

Csodás élmény volt, köszönöm, Cinemobilul!

Videó itt.

Reklámok

Read Full Post »


Mi lehet szebb ennél?

Világéletemben imádtam kirándulni.  1977-ben költöztünk a Monostor lakónegyed végén levő tömbház lakásba, az erdő alig 7 percre van otthonomtól. Gyermekkorom legszebb emlékei közé tartoznak a hétvégi tűzrakásos, a szomszédokkal, barátokkal megejtett kirándulások. Mindig jó volt a hangulat, kirándultunk télen-nyáron.

Aztán Glytz barátom megfertőzött. A magashegyi kirándulásokkal. Az 1990-es évek közepén sokat, nagyon sokat mentünk együtt kirándulni. Életre szóló élmény maradt a Radnai-havasokban valamikor 1996-ban vagy 1997-ben tett kirándulás. Glytz vitt el oda (is). A menün voltak a következők: elsötétedés, hideg, elvesztett turistajelzés, bóklászás ködben (látótávolság: 3 méter), túrázás esőben, búgó patakban ereszkedés Radnaborberek irányába (miután, persze, elvesztettük a jelet). Utóbbiban az volt az izgalmas, hogy a jobb térdem teljesen felmondta a szolgálatot, húztam a jobb lábamat magam után, a patakban pedig totál-fatál-generál durva volt lejönni.

Mi sokkal kisebb hátizsákkal túrázunk...

Az első élmény nem vette el a kedvemet a kirándulásoktól, sőt. Ami nem öl meg, az megerősít alapon, folytattam. Az elmúlt 13 évben bejártuk az ország szinte valamennyi hegyvonulatát.

Az elmúlt években viszont több a nosztalgiázás, mint a túrázás. Néhányan családot alapítottak, utódokat nemzettek, a többiek pedig elkényelmesedtek, ellustultak, megváltoztak a prioritásaik. Pedig a kirándulásnak kellene az elsőnek lennie. Mostanában ketten-hárman túrázunk. De nem a hegyekben, hanem a környéken. S nem két-három napos kirándulásra megyünk, mint régen, hanem egy naposra. Marad tehát a nosztalgia. Volt olyan is, amikor egyedül mentem kirándulni.

Jujj, mennyire ismerős... (Fotók: internet. Saját felvételeim az otthoni gépemen vannak....)

Múlt hétvégén csodálatos túrákat tettünk meg. Itt a közelben kirándultunk. Szombaton csak hárman, vasárnap viszont már heten voltunk. Csodálatos téli táj, fehér, szűz hóréteg, baráti hangulat. Az Erdélyi Kárpát Egyesület die hard csapatával találkoztunk. Lehet, nemsokára már csak ők túráznak.

Gondolom, fölösleges ecsetelnem a természetjárás, a kirándulás, a túrázás fontosságát. Habár az utóbbi időben lehet, hogy mégis egyre inkább szükség lenne erre… Kerekes Edit kolléganőm hívta fel a figyelmemet a következő MTI hírre: Kihalófélben a családi kirándulás hagyománya…

A családosokat megértem, az ők esetükben sokkal nehezebb összehozni a kirándulást, de mi, a család, gyermek nélküliek miért nem kirándulunk többet?

Read Full Post »