A marosfői EU-tábor programjában csak az szerepelt a péntek esti programban: Tabu Sarok – Téma: Drogok. Gondoltam, ha már a homoszexualitásról, illetve a fogyatékkal élőkről szólóra nem mentem el, ezt legalább meghallgatom. A kezdés után néhány perccel érkeztünk Vandával, Dali Csongor már elkezdett beszélni. Figyeltem a történetet, a testmozgást, a gesztikulációs, a hanghordozást, a hangszínt, a hanglejtést. Igen zaklatott családi hátteréről mesélt, az édesapjától örökölt jelleméről, a kezdetekről – alkoholfüggőség. Sokkoló dolgokat mondott. Aztán jött a durvább, drogos rész. Azt hittem, füllent, túloz, blöfföl, mi több, egy adott pillanatban úgy éreztem, szó szerint hazudik. Hihetetlennek tűnt, amit mondott.
Korábban egyáltalán nem hallottam erről az emberről, s szakmai ártalomból, amikor idegen beszél, hajlamos vagyok csak a felét elhinni annak, amit mond. Főleg ilyenkor. Így volt ez most is.
Aztán megcsapott: lehet, hogy picit túloz, de ez az ember akkor is igazat mond. S onnan már a szájtátós, elképedt, megrökönyödött, s szkepticizmus-mentes Olivér maradt. Sokkolt a történet, mi több, nagyon meghatott: ez az ember megjárta a poklok poklát, s sikerült visszatérnie onnan. Folytatta és befejezte tanulmányait, jelenleg már csak a doktori értekezés megvédése van hátra. Respect!
Eléggé nagyképűen úgy gondoltam, hallottam én már mindent, tudok én már sokat a kábítószerekről, olvastam rendőrségi jelentéseket, pszichológiai tanulmányokat, s már semmin sem tudok elcsodálkozni, semmi sem tud meglepni, s még kevésbé meghatni. Nos, hát Dali Csongornak az iméntiek mindenikét sikerült elérnie, főleg a legutóbbi érzést.
Persze, világos: hiszem és vallom, hogy akkor és csak akkor tudjuk teljes mértékben megérteni, s ami még fontosabb, átérezni, mi mindenen ment keresztül ez az ember, ha mi is hasonló emberekkel kerültünk kapcsolatba, vagy ha mi is ugyanilyen helyzetben voltunk. De inkább ne legyünk…
Sajnos több olyan személyt ismerek Kolozsváron, aki drogozik. Egyik haverom börtönben is ült marihuána termesztése miatt. Úgy gondolom, ha iszunk, kijózanodunk, hányunk, kimossák a gyomrunkat, de sokkal nagyobb mértékben ellenőrzés alatt tarthatjuk a jelenséget – bár az alkohol is rengeteg embert megöl, tönkreteszi a szervezetüket, a közvetlen és tágabb környezete életét. A drogfüggőségtől már aligha van visszaút. Főleg Romániában, ahol a kábítószer-fogyasztók nagyon nehezen jutnak szakavatott segítséghez. Szinte teljesen magukra hagyják őket.
Miért olyan könnyű beszerezni az anyagot?
– kérdeztem Csongortól az előadás közben. Válaszát meghallhatjátok, mihelyt Kovács Szabolcs, a Brandigo reklámügynökség munkatársa átküldi a videófelvételt, s beágyazom a blogba.
Megnyilatkoztatást jelentett számomra Dali Csongor előadása. Köszönet a volt Erdély Mentőcsoportos Lukács Kingának, akinek kezdeményezésére a volt drogfogyasztó immár húsz előadást tartott Erdély-szerte. A rendőrök, mittomén milyen “szakemberek” helyett Dali Csongornak kellene beszélnie valamennyi erdélyi magyar középiskolában a drogfogyasztás – számára is szinte halállal végződött – szinte irreverzibilis következményeiről. Iskolaigazgatók, osztályfőnökök, tanárok, javasolom hívják meg Dali Csongort előadást tartani a drogokról!
Azt szeretném, ha az Erdély Mentőcsoportnak vagy a KMDSZ-nek sikerülne elhívnia Dali Csongort előadást tartani a Kolozsvári Magyar Napokon (tudom, nagyon későn jelzem, de hátha mégis lehetséges!) vagy októberben az egyetemistáknak. Biztosra veszem, mindenkinek revelációban lesz része, s minden bizonnyal a hallgatóságnak megváltoztatja eddigi gondolkozását, komoly hatással lesz valamennyi résztvevőre!
Kiss Olivér blogja 