Vessetek keresztet! Én is áttértem okostelefonra!


lg leon 4g lte
Ilyen a szerkesztőségtől kapott is… 🙂

Addig húztam az időt, ameddig csak lehetett, akárcsak a hajdanán az iwiw, majd később a Facebook esetében. Kész, ma megadtam magam… 🙂

Bár 2013-ban kaptam ajándékba egy ideig használt HTC Desire típusú okostelefont Glytz barátomtól, ellenálltam a kísértésnek, s nem tértem át. Úgy emlékszem, akkoriban sokat segített az is, hogy több helyen képtelenek voltak átmenteni a közel 1700 telefonszámot az új herkentyűbe. Kapcsolatemberek, telefonszámok, s következtetésképpen információ nélkül az újságíró annyit ér, mint a fogkefe a bicikli küllője nélkül.

A szerkesztőségtől egy LG Leon 4G LTE típusú okostelefont kaptam a minap, a Szabadságnak ugyanis idővel felgyűltek a thank you pontjai, s így ingyen készülékekben részesült. Napokig babráltam az új szerkentyűt, állítgattam, nézegettem. Ma azt mondtam, elmegyek egy szakszervizbe, s kipróbálom a lehetetlent.

Jó napot kívánok, hatalmas, megoldhatatlan problémával jöttem Önökhöz. Megpróbálom azt, amit 2013 tavaszán több helyen sem sikerült. Kérem, helyezzék át az 1648 névjegyzéket tartalmazó adatbázist a Nokia C2-es telefonomból az újba. A Nokia PC Suite segítségével a nálam levő adathordozóra rámentettem a telefon teljes adatait, ez egy .nbu állomány, s külön csak a névjegyzéket egy .cvs állományba, hátha segít

Eugen, a Főtéren levő Orange Shop műszaki munkatársa kedélyes, kedves, viccelődő volt, hellyel kínált, elmagyarázta, hogyan, miként sikerülni fog az, ami három évvel ezelőtt nem… S mit ad Isten, sikerült nekik átmásolni mind az 1648 telefonszámot…

Más világ az okostelefonoké. Minden információt azonnal megtudsz, hozzá tudsz férni majdnem mindenhez. Eddig például néhány autóbusz órarendjét kinyomtattam, s a pénztárcámban hordtam, erre most nem lesz szükség. Vagy mégis? 🙂

Na, most aztán kezdődhet a különböző beállításokkal eltöltött temérdek idő… Akinek ilyen telefonja van, kérem, szóljon, ne kínlódjak annyit egy-egy funkció beállításával… 🙂

Facebook, a régi-új hírügynökség


eutabor 018
Amikor nem alszik, akkor mobilnetezik. (Saját felvételek)

Ülök a múlt héten a Hargita megyei Marosfőn zajló EU-táborban, figyelem a fiatalokat, próbálom meglesni, mit, mikor, hogyan, meddig olvasnak, hogyan tájékozódnak. Ez számomra mindig egy kuriózum, mi több, néhányszor egy ismeretlen világ. Közel negyvenéves vagyok, de igyekszem tartani a lépést az ifi generációval. Sokszor rájöttem, hogy nem lehet – lehet, nem is kell. Igen ám, de még nyugdíjba sem mehetek, találni kell tehát egy utat ahhoz, hogy stílus- és attitűdváltással, új témaválasztással újságíróként hozzájuk is szóljak. A WebSzabadságnak a piacról kell megélnie, s ők az ügyfeleim. S a kliensnek, ugye, mi is ezt várjuk el, mindig igaza van.

No, hát néhányuknak kezébe adom a Szabadság nyomtatott változatát, átlapozzák, egy-két megjegyzést tesznek, leteszik, s az ingyenes wifinek köszönhetően azonnal hírportálokat néznek. Igen, a már sokaknak réginek számító, de még mindig igen felkapott (vagy ellenkezőleg: éppen mostanság igazán berobbanó?) Facebook közösségi portálra mennek rá (fura, a helyesírás-ellenőrző még mindig kipirosítja ezt a szót, gyorsan hozzáadom az elfogadott szavakhoz, kifejezésekhez), onnan kattintgatnak a számukra érdekeses cuccokra. Nézik (az ő szóhasználatukkal élve) a pörgős, de ugyanakkor laza, chill, relax és in the zone anyagokat. Igyekszem távol tartani magam az általánosításoktól, de elsődleges tájékozódási forrásuk a Facebook. Amennyiben valamelyik hírportál nem osztja meg (bocsánat, sérolja) ott a tartalmat, az a cikk, fotóriport, videóinterjú, videóblog nem létezik. Igen, vannak a hűséges felhasználók (néhány százan, esetleg ezren), akik vissza-visszatérnek, de ha korosztályukat elemzzük, akkor rájövünk, hogy nem fiatalok.

eutabor 026
Daydreaming

Még engem, a közel negyvenéves „nyugdíjast” is érdekelt (és más előadásokkal ellentétben végigültem) a 17 éves Dezső Bence (2face) által a videóblogjáról, életéről tartott előadása, ahogy gép elé kerültem, azonnal rákerestem 2face vlog-ra. Ez a tini (is) mutatja az utat, húsz- harminc ezren nézik a videóit (a legtitánabb nyomtatott kiadványoknak 25-30 évvel ezelőtt volt ilyen példányszáma), több száz, elnézést, több ezer eurót keres (az erdélyi újságírók túlnyomó többsége ennek töredékét). Trendy, funky, laza. S többnyire csak arról mesél, hol volt, mit csinál, bernáthegyi kutyákról, fürdőzésről, fesztiválozásról tölt fel videókat. A szervezők felkérik, fizetik, ugyanúgy a egyes cégek. Pörög, él, tanul, s rengeteget keres.

eutabor 021
Már szinte mindent mobilról néznek…

Mi lett a hagyományos médiacsatornákkal? Kell még valakinek? Még a „hagyományos” politikusoknak, vállalkozóknak sem: miniszterelnökök, államfők, multinacionális cégek vezetői. Vasárnap Victor Ponta kormányfő is a FB-n posztolta: lemond a Szociáldemokrata Párt (PSD) éléről. Közte és Klaus Johannis közti szócsata is a közösségi portálon zajlik. Mi tűrés-tagadás: lassan már minden a régi-új kommunikációs csatornán, a Zuckerberg-portálon zajlik. Nincs már pecséttel, aláírással, fejléccel, dátummal és kapcsolati adatokkal, telefonszámmal e-mail címmel ellátott, a párt által vagy valamelyik kormányzati struktúra által kibocsátott, s az elektronikus postán vagy Isten bocsá’ faxon elküldött sajtóközlemény. Nincs már ilyen. Már a világ nagyjai is FB-n kommunikálnak. Hosszú hónapok, mi több, évek óta…

FOTÓ – Berlinben szembenézni a múlttal


kicsi
“Berlinben késő, de nem túl késő. Erdélyben már késő, de nem túl késő szembenézni végre a történelmi tényekkel és ezáltal végleg elfogadni több évtizedes, lassan évszázados történelmi eseményeket.” – írja FB oldalán Silye Lóránd, akinek a felvételét és képaláírását osztottam itt meg.

Nemrég egy hölgyismerősöm mesélt arról, hogy több évig Németországban élt, s azt tapasztalta, egyes német fiatalok mennyire idegengyűlölők. Ugyanakkor példaértékű támogatást érzett, igaz, csupán egy kis idő eltelte után, egy másik német fiatal részéről. Kettősség. Vajon melyik erősebb, meghatározóbb?

Lóránd, a történelmi tények mást-mást jelentenek számunkra. Mi több, más-más történelmi tényeket tanultunk itt, Erdélyben. Ennél továbbmennék: alkalomadtán teljesen más tényekkel szembesültünk, tehát még a történelmi tények szintjén sem vagyunk ugyanazon a hullámhosszon. Akkor hát, kérdezem, hogyan lehet szembenézni ezekkel a „tényekkel”?!

A németek esetében késő, de nem túl késő. Egyszerűsíti a helyzetet az is, hogy „saját tényeikkel” kell szembenézniük. Mi a mások történelmi „tényeivel” is, amelyeket, alkalomadtán, megkérdőjelezünk. Akkor hát?!

FOTÓ, VIDEÓ – Occupy UBB. Elfoglalták a BBTE főépületének egyik termét


IMGL0262
Mi a cél? Mi lesz az eredmény? (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Az ötlet jó, a kivitelezés (tegnap 16 óra 15 perckor elfoglatlák a BBTE főépületében levő Nicolae Iorga termet, mintegy húszan bent aludtak) okés, de szerintem szervezetlenek, következetlenek, nincs egy vezető, akivel a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) vezetősége tárgyalni tudjon. Ennek hátránya akkor mutatkozott meg, amikor ma délután Soós Anna, a felsőfokú oktatási intézmény rektorhelyettese okirattal állított be hozzájuk: külön termet bocsátanak rendelkezésükre annak érdekében, hogy folytathassák a sit-in akciót.

A saját maguk által összeállított, hogyan viszonyuljuk az újságírókhoz című szabályzatban azt írja, hogy a csoport nevében senki sem nyilatkozik, mindenki szigorúan a saját véleményét fejezi ki. Amikor viszont azt kértem, magyarul beszélhessek valakivel videóinterjú készítése érdekében, akkor a csoport közös álláspontot írt össze.

********************************************************************

A videóriport itt található.

********************************************************************

Rendkívül visszatetsző, hogy bizonyos megbeszélésekről kizárják a sajtót. Ma este sem akarják beengedni az újságírókat, amikor döntenek különböző kérdésekben, s az egyetem vezetőségének a képviselőivel tárgyalnak. Miért nem vállalják a teljes nyilvánosságot. Állítólag a Realitatea hírtelevízió egyik újságírója még a helyszínre menés előtt valami előítéletes FB bejegyzést írt, aztán a helyszínen is összeszólalkozott  az okkjupájosokkal, s emiatt sajnos általánosítva nem kedvelik az újságírókat.

Sajnos Vincze Enikőt, a BBTE oktatóját, aki együttérzését fejezte ki az occupy mozgalom fiákjaival, nem sikerült elérni, pedig telefonon hívtam, hangüzenetet hagytam, mi több, SMS üzeneet is küldtem. Kíváncsi lettem volna (s ez az olvasók, a hírportál felhasználóinak is releváns lett volna) mi az álláspontja az ügyben.

Feltűnt viszont, hogy az a néhány egyetemista, akivel a BBTE főépületében, s azon kívül beszéltem, nem tudták pontosan mi zajlik, mi a diáktársaik célja, s pontosan mit akarnak elérni.

A fentiek egyelőre látleletet jelentenek, a dolgok elemzésére most sajnos nincs időm.

Mi történik tulajdonképpen?

************************************************************

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

************************************************************

Sztrájkra készülnek a România Liberă alkalmazottai: három hónapja nem kaptak fizetést


😦

Nagyon szomorú helyzet alakult ki az ország egyik legnagyobb, legrégibb, s talán legjobb napilapjánál: a www.reportervirtual.ro honlap szerint sztrájkra készülnek a România Liberă alkalmazottai, ugyanis három hónapja nem kaptak fizetést. A lap főszerkesztő-helyettese, Bejan Gabriel és Laurenţiu  Mihu a Facebookon számolt be a kritikus helyzetről.

Ehhez kapcsolódik az is, hogy tegnap itt nálunk a Minerva-házban Nemzeti identitás, asszimiláció és médiahasználat a határon túli magyarság körében 1999–2011 címmel bemutatott médiatudományi felmérés során a következő kérdést tették fel az alanyoknak:

Ha két héten át csupán egyetlen hírforrást használna, melyiket választaná?

Erdélyben a válaszok a következők:

  • a televíziót – 62,3%
  • az internetet – 24,4%
  • a rádiót – 8,7%
  • a nyomtatott sajtót – 4,6%

A kötet sokkal több figyelmet érdemel, jómagam csak ezt a részt ragadtam ki, mert összefügg a témával. Még 2008-ban kisebb lélegzetű tanulmányokat írtam a nyomtatott sajtó jövőjéről, azokat valahogy előbányászom, s ha időm engedi egy nagyobb anyag  formájában visszatérek a témára. Izgalmas cucc.

Ugyanakkor az is megdöbbentett (bevallom, csak most olvastam egy facebookos hivatkozásnak köszönhetően, bár októberi hír), hogy jövő év elejétől megszűnik a világhírű Newsweek nyomtatott változata. Mi több, a szintén világpresztízsnek örvendő The Guardian kapcsán is felröppent a hír. 😦 A lap vezetősége tagadja az információkat.

FOTÓ – Neculai strikes back


Hogyan bír meg ennyit?

Ma ismét találkoztam vele. Siettem a szerkesztőségbe, nem állítottam meg, pedig szívesen társalogtam volna ismét vele. Valamikor januárban készítettem róla a fényképet, amely futótűzként terjedt a világhálón, külön Facebook oldalt is készített valaki Neculai számára, interjút is készítettek vele.

Tisztességesen végzi a munkáját, dicséretet is kapott több netezőtől.

Az idén januárban készített felvételem

Hóban bringázunk a hétvégén? A Transzalpinát vettük célba…


Ha a Bâlea-tónál jelenleg 30 centiméteres a hó, akkor a Transzalpinán se lehet sokkal kisebb… 🙂

Már nem tudom, hogyan, honnan, kitől jött az ötlet, de sejtem, hogy Lóri volt az értelmi szerzője: hétvégén menjünk bringázni a Transzalpinára. Igen, most, szeptember végén, amikor (végre) esni kezdett. A városban, mert 1800 méter fölött az éjjel havazott.

A terv, ahogy Lóri FB oldalán szerepel

Hétvégi program biciklivel: Sugag – Oasa – Obarsia Lotrului – Ranca – Novaci (108 km), aszfaltozott úton (csak 1 km nincs aszfaltozva), nagyon nehéz (3080m emelkedő összesen).
Útvonal szintekkel: http://www.bikemap.net/route/1560339
Térkép: http://www.transalpina.biz/harta.html
Időjárás: http://freemeteo.com/default.asp?pid=156&la=15&gid=671333

Részemről rendben van a sátorozás, bírja a hálózsákom, na, de a lányok? Csoma Boti felajánlotta a lakókocsiját, így lehet, akinek nincs téli felszerelése az bevonul, a többiek mellette sátorozunk.

Mindenképpen érdekes, emlékezetes élmény lesz. Ha valami gubanc  adódik, akkor is ott a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegének az ajánlata: Godeanu-hegység. Szintén sátorral.

Új magyar párt Erdélyben: EMNP. Csodákra lesznek képesek? (Kovács Péter reagálásával)


Alternatíva vagy tárgyalási és pozíciószerzési eszköz? (Gergely Balázs és Toró T. Tibor a mai kolozsvári sajtóértekezleten. Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak. A kép csak a szerkesztőség beleegyezésével használható!)

Az imént fejeződött be az a kolozsvári sajtóértekezlet, amelyen Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke bejelentette: Bukaresti Táblabíróság jóváhagyta az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését.

Érdekes, karrieremben először vettem át a Pofakönyvről hírt, ugyanis néhány perccel a sajtóértekezlet megkezdése előtt Demeter Szilárd, Tőkés László EP-képviselő Központi Irodájának vezetője feltöltötte a hírt. Na, de a Facebook mióta referencia ilyen kardinális kérdésekben? S ha feltörték Szilárd kontóját, akárcsak az én korábbi felhasználómat? Szerencsére Szász Péter, a Demokrácia Központ kolozsvári irodájának vezetője Yahoo! messengeren közölte, hogy elnökségi email is érkezett. Igen, de mi van ha… annyi mindent azért nem törnek fel.

Ekkor ment fel a WebSzabasdságra a breaking news, s azután az élő szöveges közvetítés.

A sajtótájékoztatón, s a video interjú során is feltettem számomra, s gondolom az olvasóim számára is fontos kérdéscsomagot:

  1. Mikor tartják az alakuló kongresszust?
  2. Milyen lesz a szervezeti felépítés?
  3. Kik a lehetséges elnökjelöltek? (elnézést, ha naiv kérdés)
  4. Mi a stratégia a választásokra?
  5. Lesz összefogás?
  6. Lesz közös lista? Ha igen, akkor EMNP vagy RMDSZ közös lista?

Úgy gondolom, a Székelyföldön kívül (itt szinte mindenhol indulhat külön-külön az MPP, az RMDSZ, az EMNP, úgyis magyar személy kerül tisztségbe) mindenhol belső választások alapján kellene eldönteni, ki kerüljön fel a közös listára. Ez így a legtisztább. Maszlagos és populista, de: a nép dönt. Amely politikai erő (képviselői) a legjobb eredményt éri(k) el, az hozza létre a közös listát. S így nem pártszövetség lesz, amely esetében magasabb a bejutási küszöb, hanem RMDSZ vagy EMNP lista.

Vajon az új politikai alakulat csodákra lesz képes?

Az elején óriási a lelkesedés és a tenni akarás, aztán jönnek a szürke hétköznapok, a kudarcok, a romániai politikával való közvetlen szembesülés. S nehogy felsülés legyen a vége…

************************************************************************************

A videointerjú ide kattintva tekinthető meg.

************************************************************************************

Kovács Péter a Szabadságnak nyilatkozta:

A EMNP bejegyzéséről szóló hír hallatán elővett egy fehér papírt, és ráírta: az EMNP eredményei.

– Tettem egy kettőspontot, amely után az elkövetkező egy évben fel fogom írni, mit értek el. Szerintem az ív meg fog sárgulni, mielőtt még bármi is rákerülne. Semmi sem lesz rajta. Ezt a pártot egy szűk érdekcsoport jegyezte be, amelynek az elmúlt 20 évben egyetlen célja volt: hatalomra kerülni. Először az RMDSZ-ben próbálkoztak a Reform Tömörüléssel, kudarcot vallottak. A Magyar Polgári Pártot ugyanez a csoport hozta létre, ezt is kudarc övezte. Most harmadszorra futnak neki ugyanannak a célnak: hatalomra jutni. Egy eredményt lehet, hogy elérnek: az erdélyi magyar közösség bukaresti képviselet nélkül marad – fogalmazott Kovács Péter.

********************************************************************************************

Új Facebook adatlapot készítettem. Kérlek, jelölj ismerősnek!


Ez nem én vagyok... 🙂

… persze, ha valóban ismerjük egymást… 🙂

Nos, a Facebook nem válaszolt (legalább öt emailt küldtem különböző címekre), s az a személy sem, aki a lopilopi11@yahoo.com címről feltölrte a kontómat, így új adatlapot hoztam létre: http://www.facebook.com/koliver01

Arre kérem az ismerőseimet, barátaimat, jelöltjenek be. A másik profilom a hacker ellenőrzése alatt van…

Búcsút kell mondanom a Facebooknak? Feltörték az adatlapomat, július eleje óta nem tudok hozzáférni


Ágyő?

Minden bizonnyal nem tudom már használni többet a Facebook adatlapomat. Erről már július 12-i bejegyzésemben írtam, azóta sajnos nem változott a helyzet.

Az adatlapomat a lopilopi11@yahoo.com címről törték fel. Háromszor kedves üzenetet írtam az illetőnek, magyarul és angolul, nem válaszolt. A Facebooknak már többször írtam emailt, különböző címekre, semmi válasz. Ugyanakkor megpróbáltam három barátnak elküldött kód és ezek alapján a visszaigazolás módszerét is, de ez sem működött. Ezen kívül néhány ismerősöm jelezte egy adatlap kitöltésével, hogy valaki bitorolja a kontómat, a Facebook nem válaszolt se nekem, se nekik.

Itt megállt minden.

Köszönöm azoknak, akik próbáltak segíteni, viszont minden eddigi próbálkozás kudarcot vallott.

Más megoldást nem látok. Ti?

Ugrat a Facebook. Azt mondja, e-mail címemhez nincs felhasználó rendelve. Jártatok így? (FEJLEMÉNYEKKEL)


Viccelődünk?

Az EU-táborban a sajtóiroda gépeiről próbáltam belépni, nem engedett. Gondoltam, valami helyi hiba, beállítás. Másoknak sikerült belépniük. Ekkor már gyanítottam, hogy valami gond van.

Kitalálta, hogy e-mail címemhez nincs felhasználó rendelve. Vírus lehet, ugyanis július 6-án a rendszer (vírus) magától kiírta, hogy

I’m gay from today! I finally said it!

Laza. 🙂

Új jelszót kértem, s akkor vettem észre, hogy a rendszer a l********1@y****.com címre akarta elküldeni. Már az első betű helytelen. Ezek szerint a vírus átírta az email címemet és más adataimat.

Voltatok már ilyen helyzetben?

*******************************************************

FEJELMÉNY1 (július 14., 12:16): Továbbra sem sikerült belépnem a Facebook adatlapomra. Próbáltam kódokat eljuttatni az megbízható barátaimhoz, ismerőseimhez (ezt kérte a rendszer annak érdekében, hogy ismét hozzáférhessek az adatlaphoz), de amikor a számokat elküldte volna, kiírta, hogy

You seem to be requesting password resets way too often. Come back later.

Mindezt annak ellenére, hogy korábban a rendszer kiírta, hogy utoljára július 4-én változtattam meg a jelszavamat, azaz a vírus vagy hacker tette ezt…

A kódok elküldése után fel kellett volna hívnom az ismerősöket, akik bediktálják a számokat, amelyeket beírtam volna a Facebook oldalára ezzel bizonyítva, hogy valóban én vagyok az illető személy, s a másik (vagy a vírus) átvette a vezérlést az adatlapom fölött.

*************************************************************

FEJLEMÉNY2 (július 15., 0:58): Olyan ez, mint egy logikai játék. Az imént idehaza behívtam a Facebook oldalát, s az email mezőben hirtelen és automatikusan megjelent egy olyan email cím, amelyet már láttam valahol, azt hiszem, hogy az EU-táborban a sajtószobában levő gépeken. Csodálkoztam is, hogyan lehet valakinek ilyen szokatlan email címe. Hmmm… Vajon ez a kulcsa az egésznek? Valamit vár az illető személy?

*************************************************************

Áskálódó, újságíró kollégákat becsmérlő Transindex és vagdalózó Czika Tihamér


Pisilnek, kakálnak vagy okádnak? Esetleg szexparti? (Fotó: Kolozs megyei Ifjúsági Fórum - KIFOR)

A Szabadság szerkesztősége úgy döntött, nem kíván Fülöp Noémi által a Transindex hírportál Fütyi (illő és találó hely!) rovatában közölt írására, illetve Czika Tihamér RMDSZ-es tisztségviselőnek (a Szabadelvű Kör frissen megválasztott /újraválasztott alelnöke) a Facebook-on indított vitájára, illetve az általa ott leírtakra reagálni, de magánblogomon reflektálok néhány aspektusra.

Kezdeném a fütyivel.

Zavar a mi és ti besorolás, azaz az állítólag progresszíven és retrográd módon gondolkodók táborokra osztása. Amiért valaki a zöldövezet elpusztítása (habár még mindig nem értük el, mi több, meg sem közelítjük az egy lakosra mért négyzetméternyi zöldövezet arányt, így nagyon sok helyen fákat kellene ültetni, élősövényt létrehozni, zöldövezetet kialakítani!) ellen emeli fel a szavát, zavarja a Főtér átalakítási módja, felemeli szavát az ellen, hogy törvénytelenség történt, ellenzi azt, hogy felmásznak a Mátyás-szoborra, hányjanak, vizeljenek, kakáljanak a Szent Mihály templom kertjébe, nos, mindezek miatt valaki nem feltétlenül muzeális példány.

Igen, továbbra is állítom, hogy

átverték a kolozsvári magyarságot a Főtér átalakításával. Miért nem szerveznek hasonló rendezvényeket a hasonló nagyságú Bocskai/Avram Iancu téren? Ugye, tudjátok: azért nem, mert hajdanán Bartolomeu Anania volt ortodox püspök megtiltotta ezt. Vajon miért? Mert túl hangos volt, zavarta a görög keleti misét, mert nem volt elég hordozható közvécé, s a „nagyérdemű” a román színház és opera mögötti parkban pisilt és kakált. Hajdanán Funar a Farkas utcába tette a borfesztivált (volt miccs és sör is), s az akkori amerikai konzul

Ez az, fiú! Így kell, a többség ezt akarja! (Fotó: Kolozs megyei Ifjúsági Fórum - KIFOR)

erélyesen tiltakozott. Volt hatása, mert a szélsőségesen nacionalista városvezető több ilyesmivel nem próbálkozott. Ezzel szemben ránk nem hallgatnak: hiába tiltakozik a katolikus egyház (lásd mit nyilatkozott Kovács Sándor címzetes kanonok a Krónikának), teszi szóvá az ügyet László Attila alpolgármester, a KIFOR, a helyi, regionális és országos magyar sajtó. Ezért írom azt, hogy megaláznak.

Ezt érezte Szabó-Györke Zsombor volt KMDSZ-es tisztségviselő is,

aki nagyon találóan megfogalmazta: megalázva érezte magát, amint a Szent Mihály templomba a koncert és sörfesztivál miatt nem hallotta a pap hangját.

Apropó: gyerekes és gyermeteg Fülöp érvelése:

sörfesztivál valamennyi, kocsmában szervezett könyvbemutató”, ugyanis „pusztán csak attól, hogy egy rendezvényen sört árusítanak, az illető rendezvény nem válik automatikusan sörfesztivállá.

Kedves kisasszony, engedje meg, hogy ne definíció szerint (amit magácska nem talált sehol), hanem tapasztalatból írjam én Önnek, szerintem mi a sörfesztivál: a funári szellemben szervezett rendezvény, ahol ömlik a sör, sörsátrak vannak, s a résztvevők a közvécék hiányában (hogyan is lehetne elég néhány tucat doboz 10 ezer embernek?) egy templom falára vizelnek, a mellé kakálnak, hánynak. Nevezhetjük ezt evolúciónak (Ursus Evolution), koncertnek, de inkább involúció, azaz  visszafejlődés.

Szeretném azt mondani, hogy nagyon jó buli volt (…)

– írja az ifi Fülöp. Vajon számára azok, akik ellenzik, hogy a Főtéren tartsanak ilyen fesztivált, már azonnal vaskalaposak, retrográdok? Elhiszem, kisasszony, hogy magácska jól tud szórakozni, miközben műemlékekre másznak fel, illetve templomok tövébe

Át lehet gázolni mindenen! (Fotó: Kolozs megyei Ifjúsági Fórum - KIFOR)

vizelnek, kakálnak és okádnak. Én nem. Azért sem, mert egy 2002-ben elfogadott tanácsi határozat kimondja: csak a helyi döntéshozó testület beleegyezésével lehet más helyen népünnepélyt szervezni, mint a sportcsarnok előtt. Ezzel akkoriban Funart sikerült visszafogni, de magácskát és Apostut nem. Mert Önöknek, minden jel szerint, megfelel a törvénytelenség.

Talán transindexes műfajjá avanzsálja magát az újságíró kollégák becsmérlése,

mert az elmúlt időszakban gyakrabban előfordult. Most Fülöp követi el, aki rólam és két kollégámról, nevezetesen Papp Annamáriáról és Kovács Hont Imréről, akikkel közösen írtuk a cikkébe belinkelt anyagot, azt írja:

Egy, a sajtóban is szóhoz jutó csoport azonban már azelőtt lehúzta ezt a rendezvényt, hogy egyáltalán elkezdődött volna.

Paff!

Talán az sem számít, hogy 16 évvel ezelőtt,

amikor kezdtem újságírói pályafutásomat, Fülöp kisasszony még hátulgombolós volt (talán ki sem nőtte még azt a ruhát), az sem fontos, hogy valaki az amerikai kormány és a Világsajtó Intézet ösztöndíjasa volt, az Európai Bizottság díjjal tüntette ki (nem idén vagy tavaly, hanem 2005-ben), így nyugodtan lehet rólam írni, hogy

Egy, a sajtóban is szóhoz jutó csoport

-hoz tartozom.

Köszönöm, Fülöp kisasszony! Kedves az Ön részéről. A 16 éves újságírói tapasztalat, a néhány ösztöndíj s a 35 életév már azonnal azt jelenti, hogy valaki retrográd, s beillik muzeális kiállítótárgynak? S ilyen szakmai háttérrel képes “szóhoz jutni” a sajtóban? Fújj!

Más: számon kérjük Apostutól a törvénytelenséget

a Iorga-idézetet tartalmazó ügyben, de amikor a városi tanács jóváhagyása nélkül szerveznek népünnepélyt a Főtéren, akkor bezzeg szemet hunyunk a jogszabály megsértése fölött.

A probléma csak annyi, hogy a másik oldalon jóval többen vagyunk

írja Fülöp, s ezzel azonnal csapdába is esik, mert felveti a többség-kisebbség viszonyt. Ezzel talán azt akarja mondani, hogy a magyar kisebbség igényeit nem kell figyelembe venni, mert „a másik oldalon többen vannak”? Tessék?

Úgy tűnik, a Transindex politikája az,

hogy leszámol az újságírók között levő relikviákkal, s fiatalos lendülettel odamond, polgárt pukkaszt, okád, lenéz és kioktat. Ő az etalon, a

Okádjunk együtt című országos verseny helyi szakasza (Fotó: Kolozs megyei Ifjúsági Fórum - KIFOR)

szabadelvűen progresszív, s a progresszíven szabadelvű, az erdélyi társadalmat a retrográd, nemzetféltő, muzeális  pokolból a brüsszeli paradicsomba felemelő  Messiás. Ó, mekkora szükségünk volt erre! Főleg most, röviddel a világvége előtt.

Még egy Fülöptől, a kegyelemdöfés:

Jóval többen tekintjük magunkénak a Șuie Paparudet, Zdob și Zdubot, Irist, Puyát, satöbbit, mint egy néptáncelőadást vagy egy klasszikus zenei koncertet (legfeljebb annyi a különbség, hogy nem tiltakozunk az utóbbi kettő ellen sem).

Szóval egy kategória az egész. Nincs érték, értékkülönbség, esztétikai élvezet, szellemi lépcsőfok eltérés ezek között? Fülöp szerint nincs. Rendben.

Ja, bocsánat, rájöttem: sznob vagyok. 🙂

Czika azzal az értékítélettel linkeli be a Fülöp-szösszenetet:

Ízléstelenűl drámázó Szabadság Szerkesztőségesek & konzervatív co., ezt olvassátok (…)

Tihamér, drága, menj szépen aludni! Inkább Bányai Józseftől idézek: „A véleményemet már elmondtam 1 párszor, neked is, ezért próbálok hatni inkább a helyesírásodra. A lényeg, h. én meguntam a nagyképű produkciódat.” Én is meguntam, Tihamér!