Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Főtér’


kicsi

Jó lenne ott lenni…

Legszívesebben én is veletek lennék Kolozsvár főterén: tiltakoznék a kormány ellen, ugyanis – bár visszavonták a sürgősségi kormányrendeletet – nem bízom bennük.

kicsi

Sajnos viszont, hogy még január 16-án meniszkusz szakadást állapítottak meg a bal térdemben, amely ma reggelre ismét bedagadt, s fáj, korántsem lenne ildomos feszíteni a húrt. Szerdán rövid ideig kint voltam a Főtéren közöttetek, de ez ma sajnos nem lehetséges. Természetesen, senki előtt sem kell magyarázkodnom, ennek tudatában vagyok.

Az utcai tüntetések, a külföldi nyomás, de még Dániel pátriárka, a román ortodox egyház fejének sugallatára is a kormány visszavonta a rendeleteket. De ezek után ki bízik még bennük?

Reklámok

Read Full Post »


tuntetes-kolozsvar-btk

Nagyon sokak ingerküszöbét elérte a PSD-kormány minősíthetetlen eljárása (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Tegnap este éppen hétkor értünk a Főtérre Bibivel. Valahogy utat vágtam magamnak a tömegben. Két „cellát” azonosítottam: az egyik a Funar-féle üvegkoporsó keleti, a másik pedig annak nyugati oldalán volt. Levideóztam az elsőt. Mire a másodikhoz értem volna, elindult a többnyire (vagy inkább kizárólag) fiatalokból, minden valószínűség szerint egyetemi hallgatókból álló tömeg. Hömpölygött. Alig tudtam bekerülni a közepébe, hogy képsorokat készíthessek. Nem lökdöstek meg, civilizáltan viselkedtek. Mindenki végezte a dolgát: én rögzítettem a történteket, ők tiltakoztak. Az újságírónak más eszközei (is) vannak véleménye kinyilvánítására, tegnap este azért mentem a Főtérre, hogy a munkámat végezzem. Bár én is legszívesebben felvonultam volna a tömeggel. Bepótolom.

VIDEÓK ITT.

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy olvastam a kormány által elfogadott sürgősségi kormányrendeletek szövegét. Tudom, disztingválok: a Btk.-t módosították, a közkegyelemről szóló normatívát parlamenti vitára bocsátották. Más elfoglaltságaim ellenére (egészségügyi állapot stb.) igyekeztem követni az eseményeket, viszont elég nehéz megszűrni a híreket az manipulálni, befolyásolni igyekvő álhírektől. Morális iránytűm ebben az ügyben a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) és Klaus Johannis államfő. Természetesen tudatában vagyok az érdekszférák okozta torzulásoktól, de jelen pillanatban úgy érzem, az intézmény és a személy közel áll a valósághoz.

Kétségtelen, hogy a PSD-kormány hatalmas disznóságot akar lenyomni a torkunkon. Másrészt viszont december 11-én parlamenti választások voltak Romániában. Majdnem két hónapra rá megdöntenénk a hatalmat. Vajon a tiltakozók közül hányan nem voltak szavazni?

Érzésem, hogy az elkövetkező napokban tovább duzzadnak a tiltakozások, bár már így is rekord számú ember vonult utcára. A politikumnak pedig kell hallania az utca szavát…

Ne feledjük viszont, hogy októberben börtöntöltelékeket szabadított volna ki az RMDSZ…

Read Full Post »


Azt hiszem, éppen csak sugárba hányási verseny nem volt még a Főtéren. Nem mondja senki, hogy nem ott a helye néhány (akár tömeg)rendezvénynek, de mégis… test drive?

Miért ad ilyesmire engedélyt a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal? Kell oda szmog és hatalmas olajfolt a kockakövekre?

Mi a véleményed?

(A felvételeket Csigi Levente készítette februárban.)

 

Read Full Post »


mikulasok bringan sportcsarnok

Az ajándékcsomagokat az új sportcsarnokban adtuk át

 

Amikor 2011-ben Kertész Levi, a Kolozsvár Teker Kerékpárklub elnöke szólt, mi lenne ha Mikulás ruhába öltösve végigbicikliznénk a városon, s cukorkákat, kisebb ajándékokat osztogatnánk a gyerekeknek, azonnal kaptam az alkalmon: beöltöztem, elmentem hozzá, majd lebringáztunk a belvárosba. A Főtérről többedmagunkkal indultunk útnak, bringázás közben áldásos ünnepeket kívántunk a járókelőknek, s a hagyományos Ho-ho-ho Mikulás-kiáltással üdvözöltük őket.

Egy évvel később már a Kozmutza Flóra Speciális Általános Iskolához is ellátogattunk, ajándékcsomagokat osztogattunk. 2012-ben még a hó is hullt.

Tavaly nem vettem részt a rendezvényen, idén viszont igen. Hogy miért bringázunk a hidegben? Mert humanitárius célt szolgál, s mert a ajándékokkal örömöt szerzünk a gyermekeknek. Nem elég? 🙂

**************************************************************************

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

A videóriport (megszólal benne a szintén Mikulás ruhába öltözött Horváth Anna kolozsvári alpolgármester) itt nézhető meg.

**************************************************************************

Read Full Post »


Ne feledkezzünk meg róluk!

Ne feledkezzünk meg róluk! (Felvételem 2003-ban készült)

Idén sajnos nem gyújtottam gyertyát a Főtéren azok emlékére, akik 1989 decemberében életüket adták azért, hogy szabadságban élhessünk. Mindenszentek napján a Házsongárdi  temetőben viszont áldoztam emléküknek.

Akik munkahely biztonsága és az ingyen lakások miatt visszasírják a diktatúrát, üzenem: a szabadság a legfontosabb emberi érték. Választani kellett: biztonság vagy szabadság. Örvendek, hogy utóbbit választottuk.

Többször elgondolkodtam azon, mi lett volna belőlünk, belőlem, ha ők nem lettek volna. Egy biztos: nem olvasnád ezt a blogbejegyzést. Előbb-utóbbi úgyis bekövetkezett volna a vég? Vajon? Nézd meg Észak-Koreát vagy Kubát…

Nekik köszönhetünk mindent. Főhajtás a decemberi hősök előtt.

Read Full Post »


 

Itt még a Deák Ferenc utcában bringázunk... (© Kiss Olivér/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Itt még a Deák Ferenc utcában bringázunk… (© Kiss Olivér/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Tavaly volt az első, mindenki „fel volt turbózva”. Idén a második, ezért valamivel lankadt a lelkesedés, de azért izgalmas volt részt venni a Kolozsvár Teker Sportklub biciklis mikulás akcióján. 2011 decemberében Kertész Levi otthonából indultunk (odáig is mikulás ruhában bicikliztem), sokan néztek, a gyermekek ujjongtak. Volta, aki középső ujját mutatta, őket nem vettem figyelembe.

Idén is volt kis mókusvíz, így nem fáztam annyira, de a kabát hiányát mégis éreztem. Vanda farmer nadrágja hamar átázott, így már nem mentünk el Polus Centerig. Nekem se volt melegem.

Szép volt a friss hóban bringázni. Szépen hulltak a hópelyhek, sok-sok ember arcára mosolyt varázsoltunk, a Kozmutza Flóra Speciális Általános Iskolában tanuló, a sajátos nevelési igényű gyerekeknek is nagyon örvendtek nekünk, s főleg az ajándékoknak.

A fotóriport és a videók ide kattintva tekinthetők meg.

Read Full Post »


Idén is szép számban jelentünk meg a Főtéren (Szilágyi Palkó Pál/TransilvanArt.ro felvétele)

Felemelő volt a KMN idei rendezvénysorozata is. Büszke voltam, hogy kolozsvári magyar vagyok. Végre nem csak a tiltakozás, elégedetlenség, a tüntetés, a március 15-i felvonulás, jogorvoslat, nyomásgyakorlás, jogkövetelés, kirekesztés, illetve hátrányos helyzetbe kerülés miatti panasztétel, petíció, memorandum, beadvány kapcsán hallanak rólunk a többségiek. Akik, legyünk őszinték, nem értik, mi bajunk van.

Három évvel ezelőtt Mit gondolnak rólunk egyes román értelmiségiek címmel blogbejegyzést írtam. Úgy érzem, azóta árnyaltabban gondolnak ránk, legalábbis itt Kolozsváron, elsősorban a magyar napoknak köszönhetően. Bár néhányszor mi sem vagyunk jobbak a Deákné vásznánál, pontosabban megmásszuk kulturális örökségünk részét, a Mátyás-szoborcsoportot (még az EDDA-koncertet is leállították emiatt), amelyre 800 ezer eurót költött a román és a magyar állam (részben a mi adófizető pénzünkből is), de legalább nem hagyunk (annyi) szemetet magunk után, mint a többségiek.

Sokan voltunk, ennyien maradjunk (Bethlendi Tamás/KMN felvétele)

Igaz, néhány román tudatában úgy csapódott le, hogy Magyarország napjai zajlottak a kincses városban, lassan-lassan mégis beívódik a többségiek tudatába: itt pezseg a magyar kisebbség, sokszínű, változatos és értékteremtő rendezvényeket tudunk szervezni.

Más szóval: nem csak nyugdíjasokból, a grófok és nemesek alig mozgó leszármazottaiból (akik mindig visszakövetelnek valamit) áll a kolozsvári magyarság, hanem vannak közöttünk fiatalok, gyerekek, jó szakemberek, művészek, közösségépítők is.

Más szavakkal: nem múzeumi tárgyként, relikviaként tekintenek ránk, hanem a Főtéren is nagy számban megmutatkozunk. Nem csupán néhány közhivatalban, magáncégnél meghúzódva, alkalomadtán nevünket inkább románosan ejtve élünk, hanem kivonulunk a térre, s megmutatjuk: vagyunk és akarunk lenni.

Pataki Attila és a “drága vérei” (Bethlendi Tamás/KMN felvétele)

Kérdés viszont mennyire vagyunk nacionalisták, s a Kolozsvári Magyar Napokon, mennyire ütötte fel a fejét ez a jelenség – a mi részünkről.

Előbb a meghatározás:

Legfontosabb jellemvonása a nemzet fogalmának előtérbe helyezése, az a nézet, hogy a nemzeti azonosság (nemzeti identitás) az emberi élet alapvető értéke, amely szélsőséges esetekben megelőz minden más szűkebb és tágabb csoporthoz (például társadalmi osztály, párt, vallás) való tartozást, kötődést. A nemzetet a területi egység, a közös nyelv, kultúra, értékrend és szokások, a közös mítoszok és történelem, valamint mindezek tudata jellemzi.

Volt ilyen is. Inkább azt mondanám, hogy egészséges erdélyi magyar nacionalista megnyilvánulások voltak, amelyek nem kirekesztés, hanem integráció volt a mozgatórugója. A rendezvénysorozat a többségnek is nyújtott valamit, nem volt belterjes.

Bár alkalomadtán voltak provokációk, mégsem válaszoltunk azokra. Az EDDA koncert előtt a színpad előtti épület utolsó emeletének ablakai alá kitűztek egy óriás román zászlót, de hamar eltávolították. Pataki Attila se volt semmi: a jól ismert

drága véreim

több ízben elhangzott, s balzsamozta a románok által annyiszor megsebzett lelkünket az is, hogy értékelte az erdélyi magyarok megmaradását és a hagyományőrzését. Lehet, az is volt benne, hogy úgy tekintett ránk, mintha élő tárgyakat kirakatba helyező múzeumban, falumúzeumban járna.

Egészségesen nyilvánult meg az erdélyi magyar nacionalizmus a Kolozsvári Magyar Napokon. Vagy tán csak az „enyhébb” változata, a nemzetszeretet volt jellemző?

**********************************************************************************************

(Mindenképp gratulációim Gergely Balázsnak és csapatának! Balázs alázatos, barátságos maradt, (még) nem ragadta magával a gőg, a fellengzős viselkedés. Hátha továbbra is ugyanilyen marad: nyitott, befogadó az építő kritikára, kíváncsi a kívülálló megfigyelők véleményére, higgadt és kiegyensúlyozott a hízelgés és fényezés esetén)

**********************************************************************************************

Read Full Post »

Older Posts »