Horváth Anna pere: mozsárba tört idegek (Hangulatképeket tartalmazó fotóriporttal, videóinterjúval)


Az elején csak ketten… (Saját felvételek)

Van, aki azt mondja, lehet, a bírónő a nagy nyilvánosság elkerülése végett halasztotta holnapra az ítélethirdetést Horváth Anna és Fodor Zsolt esetében. A hipotézis szerint pénteken már kevesebben szakítanak időt arra, hogy korán reggel elmenjenek a Kolozs Megyei Ítélőtáblához, s ismét támogatásukról biztosítsák Kolozsvár volt RMDSZ-es alpolgármesterét. Lehet, valóban egy gyomorémelyítő játék része az ítélet kihirdetésének ismételt halasztása? (Korábban eljárásjogi okok, pontosabban a bírónő múlasztása miatt nem került sor a bejelentésre)

Aztán többen…

Inkább derűs volt ma a hangulat a folyosón. Röviddel 10 óra után értem az ítélőtábla első emeletén levő 155-ös számú terem elé. Ekkor csak Anna és közeli barátnője, volt városházi munkatársa, Szabó Mónika volt ott. Aztán gyűlni kezdtek az emberek: többek között Farkas Emőd, Gergely Balázs, Csigi Levente, Horváth István, Nagy-Debreczeni Hajnalka, Bogdán Zsolt, Laczkó Vass Róbert, Korodi-Vass Lóránt, Czirmay Zoltán, Antal Géza, Takács Aranka, Oláh Emese, Nistor Dániel, Madarász Lóránt, Bagaméri Noémi, Antal Annamária, Czézár Éva, Kurkó Cecília, Könczei Árpád, Grabán Zsolt Attila. Mindannyian támogatásukról akarták biztosítani Horváth Annát.

… még többen…

S ahogy ilyenkor lenni szokott: politikától, autókig, focitól a nőkig minden szóba került. Voltak aggódó, derűs, unott arcok is.

Többször bementem a tárgyalóterembe, egy sikkasztásos per sokáig elhúzódott. Majd egy bíró foglal helyet a székben, valamiféle apró fellebbezések voltak napirenden. Amikor ez véget ért, kitessékeltek mindenkit a teremből, bezárták az ajtót.

Egyszer csak Mónika bejelentette: a bíróság jegyzője értesítette Horváth Annát, hogy a bíró az ítélethirdetést holnapra halasztotta: kiábrándultság, értetlenség.

Merengő és figyelő…

Annán látszott, hogy edzett már, vagy sok idegnyugtatót vett be, vagy mindkettő: még a sajtónak is nyilatkozott.

Ítélethirdetés tehát holnap…

S ha belegondolunk: lehet, az ítélet már megszületett, mi több, le is van írva valahova…

***

A hangulatképeket tartalmazó fotóriport ide kattintva tekinthető meg

Horváth Anna rövid nyilatkozata itt található.

***

Medvementes huszonnyolcadik (A Toró-Porcsalmi vitáról is)


Köszönet a szervezőnek! Orbán Viktor nincs közöttük… 🙂 (Fotó: Kiss Gábor/Tusványos)

Bár  garantált macimentes tusnádfürdői övezetet hirdettem, mégsem jelentkezett senki, hogy késő este vagy éjjel társaságomban szeretné megközelíteni az erdő közelében levő panziót. De még azok sem vették fel velem a kapcsolatot, akik a Tusványos igen gazdag és színes kínálatú rendezvénysorozata alatt a Hargita megyei település központjában találtak szállást. Sőt, a folyamatosan kukák mellett elhaladó félénkek sem írtak kommentet, hogy szükségük lenne rám: bár több mint húsz éve túrázom a hazai és külföldi hegyekben, a hajdanán Tusnádfürdőn tartott EU-táborban már 2005-től részt vettem, a „FIDESZ nyári lazuló táborában” pedig közel egy évtizede, eddig mégsem sikerült medvét látnom.

Mások testközelből láthatták… (Fotó: Gecse Noémi)

S ez nem elég: néhány évvel ezelőtt a tábort felügyelő fegyveres vadászoknak panaszkodtam, hogy bár a lányok visítoztak a közös zuhanyzó és a kukásládák környékén, mire odaértem, hűlt mancsa volt a medvének. Felajánlották, a „tuttibiztos” csapásnál várjuk meg, az nyerő, mindig ott jön le, csak néhány percet kell várnunk. Fogadtunk is: tízperceként megiszom egy sört, s amikor érzem, hogy szédelgek, abbahagyjuk. Ha nem jön a maci, fizetik a számlát. Szerencséjükre félájult állapotig csak 6-7 alkoholos italt bírtam meginni, nem vittem csődbe őket. Medve sehol.

Kell az adrenalin

Frusztrált is a dolog az idén: a magyarnapos Gergely Balázs, szapis Sólyom István, a rádiós Marci is látott medvét: előbbi sétált, a középső majdhogynem bratyizott vele, utóbbi pedig lóhalálában elrohant előle. Nekem semmilyen adrenalin nem jutott.

Érzésem, hogy az emberek ellenállhatatlan kísértést éreznek arra, hogy veszélybe sodorják magukat, fölpumpálják adrenalin szintjüket. Csakis ennek tulajdonítható, hogy senki sem kapott az ajánlatomon… 🙂

Vigyázz, valaki megpróbál kifütyülni majd, de a helyzet ellenőrzés alatt van, te csak nyugodtan beszélj tovább! (Fotó: Transindex.)

Adrenalinból elégnek kellett volna lennie, amikor az Orbán-koncert (közszájon forgó kifejezés a magyar miniszterelnök szokásos szombati előadásáról) alatt egy fiatal székelyföldi nő fütyülni kezdett. Kamerák, okostelefonok, káromkodás, trágárkodás, erőszak. A hölgyet egy férfi galád módon a hajánál fogva a földre rántotta, majd egy civilben öltözött biztonsági elvezette. Orbán abba sem hagyta beszédét. A hölgy az Olt-folyón átkelve visszatért, s megismételte a mutatványt. Ezúttal már „csak” szitkozódás, gyalázkodás és trágárkodás közepette vitték ki. A tiltakozó első megnyilvánulása során tanúsított viselkedése alávaló volt: hogy lehet egy nővel így bánni?! Sajnos a hölgy bejelentette: nem tesz feljelentést. Gesztusa kinyitotta Pandóra szelencéjét: ezek után erőre kapnak, bátorságot gyűjtenek majd mindazok, akik így kívánnak valamit a magyar miniszterelnök tudtára jutni.

Progresszív Porcsalmi, kilencvenes évek Toró

Adrenalinból a résztvevőknek és minden bizonnyal a főszereplőknek is bőven jutott: Toró T. Tibor és Porcsalmi Bálint vitázott.

Porcsalmi csípett, de nem harapott (Fotó: Tusványos/Facebook)

Elemzők szerint eddig soha nem volt az EMNP és az RMDSZ ügyvezető elnöke közötti nyilvános vita. Persze, a Tusványos tini időszakában nem is lehetett, az előbbi párt ugyanis 2003-ban jött létre. Az első alkalom és a helyzet adta első alkalom mellett megállapíthattuk: amolyan apa-fia generációs vákuum típusú vita zajlott.

Míg Porcsalmi csípett, de nem harapott, sziporkázó és humoros stílusával még a keményen jobboldali hallgatóság egy részét is megnevettette, addig Toró a 90-es évek lemezein levő retorikával vágott volna vissza. A Kozán István (a Csíki Hírlap), Cseke Péter Tamás (a maszol.ro) és a Makkay József (az Erdélyi Napló főszerkesztője) által jól moderált eszmecsere arra is rávilágított: a nemzetpolitikai diskurzusban belebonyolódott Toró a retorika szintjén nehezen tudta felvenni a versenyt a progresszív gondolkozású, innovatív ötletekkel előrukkoló Porcsalmival, aki elméleti és gyakorlati szempontból több hatás ért, sokat járt, hallott, látott, s politikatudományi iskolája nem állt meg Budapestnél.

Garantált maci-free övezet Tusványoson!


Gergely Balázs együtt sétált a medvével

Nézem a posztokat: hol a rádiós-tévés Marci kolléga, hol Gergely Balázs, hol Sólyom Pista bratyizik a macival.

Aki nem szeretne medvével találkozni, csapódjon hozzám: 1996 óta túrázom, sátorozok, 2005-ben vagy 2006-ban voltam először Tusnádfürdőn EU-táborban, majd kb. azóta rendszeresen Tusványoson, de még csak tévében és ketrecben láttam medvét… Űzöm őket.

Mi több, egyik évben, amikor még nagy kupac szemét volt a tábor végén, a Keskeny út sátor mellett, a medve minden este odajárt falatozni, vadászokkal vártuk a macit a “tutti biztos” csapásnál. Persze, hogy nem jött…

Szóval jelenlétemmel garantáltan maci-free övezetet hozok létre…

Horváth Anna csak csütörtökön dönt. Védőügyvédet váltott. Ha lemond, ki kerül a helyébe?


kolozsvari-varoshaza
Helyt kell állni a legzavarosabb időkben is (Fotó: http://www.primariaclujnapoca.ro)

A sajtó számára nem feltétlenül jó hír, hogy ezután nem Gáspár Szilágyi János képviseli Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármesterének ügyét. A magyar ügyvéd mindig készségesen válaszolt a Szabadság kérdéseire, tájékoztatta lapunkat a per fejleményeiről, a tárgyalások kimeneteléről. Tudomásom szerint egy ideje a híres Gheorghiţă Mateuţ igyekszik mederbe terelni a dolgokat, s eligazodni az iratcsomón. Minden bizonnyal nem esik nehezére, hisz eddig rengeteg politikus, üzletembert képviselt már a korrupcióellenes ügyészek előtt.

Az emlékeztetőm szerint a DNA ügyészeinek ma kellett volna eldönteniük: újabb 60 nappal kérik a hatósági felügyelet meghosszabbítását, vagy sem.

Forrásaim szerint, amennyiben a szabadságjogokat felügyelő bíró jóváhagyja az ügyészek kérését, Horváth Anna benyújtja lemondását. Tudomásom szerint Emil Boc  továbbra is kitart amellett, hogy az egyik alpolgármesteri tisztséget valamelyik RMDSZ-es városi tanácsos töltse be. Nem másért, de ez kedves belföldi, de főleg külföldi közmegítélésének, nő a presztízsindexe. A kolozsvári magyarságnak pedig feltétlenül szüksége van egy ilyen beosztású köztisztviselőre, aki megadja a hangot, képviseli érdekeinket, ügyeinket.

horvath-anna-nyilatkozik
Hátha marad… (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!

Nos, de amennyiben lemond Horváth Anna, ki az, aki a helyébe kerül? A politikai és városi tanácsosi tevékenység velejárója, hogy adott pillanatban felelősséget kell vállalni, helyt kell állni a legnehezebb helyzetben is a barikádon. Egyszer az alakulat tesz valamit a személyért, aztán pedig fordítva.

Úgy vélem, amennyiben Horváth Anna lemond (remélem, erre nem kerül sor), a legalkalmasabb Oláh Emese (jogász, van önkormányzati tapasztalata) lenne. Gergely Balázsnak ugyan az első mandátumnál tart, de ő is gondmentesen megbirkózna a feladattal. Már több helyről hallottam Hegedűs Csilla nevét. Vajon személyisége, stílusa, viselkedése és modora alkalmassá teszi egy ilyen összetett, lavírozós, kivárós és sok diplomáciát igénylő tisztség betöltésére?

kicsi
Oláh Emese vagy Gergely Balázs? (Fotó: Transindex)

FOTÓRIPORT – Karácsony… nagyon másképp. Szabó László unitárius lelkipásztor ministránsa voltam… Szinden (Macskát is kergettem!)


20161225_111146
Innováció… 800 év után: karácsonyi istentisztelet a szindi unitárius paplakon…

A történet tulajdonképpen hat évvel ezelőtt kezdődött, amikor Sándor Boglárka kolléganőmnek köszönhetően elmentem a Kolozs megyei Szindre az Erdély Mentőcsoport (egyik) alakuló ülésére, s egyben az első mentési gyakorlatra. Ott ismertem meg (jobban) többek között Szabó Lászlót, a Magyar Unitárius Egyház mindenesét, Gergely Balázst és a legendába illő Kolozsi Ernőt… De ez már… történelem.

Már nem is emlékszem pontosan, mikor ajánlottam fel Szabó Lacinak, szívesen elkísérem Szindre. Talán a Gondviselés Segélyszervezetnek a december 17-i hagyományos karácsonyi humanitárius segélyakciója során, amikor említette, hogy karácsony első napján istentiszteletet tart a nemzetiségi (Szind lakosságának 97 százaléka román) és vallási szempontból (itt sajnos alig él még mintegy 16-17 unitárius) is szórványnak számító magyar közösség tagjainak.

Mit szólsz, legyél, kérlek, a ministránsom!

kapott az alkalmon Laci. S én is ám!

20161225_091200
2016, karácsony első napja, reggel 9 óra 10 perc. Ilyen kihaltnak még sosem láttam Kolozsvár eme részét…

Kegyetlen volt a mai hajnali (7:45) ébredés. Úgy egyeztünk, 9:15-kor találkozunk a Hajnal negyedben, a stopposoknál. Varázslatos karácsonyi hangulatot teremtett a néhány centiméteres hóréteg, ropogott talpam alatt a fehérség. Attól tartottam, elnéztem az órarendet, s nem jön a 43-as busz. Pedig az app azt mutatta, itt kell lennie.

Taxi sehol.

8:58.

Úgy döntöttem, kilenckor felhívom Lacit. Megjelent a jármű.

9:06, hív Laci, mi a helyzet. Már majdnem megérkeztem. Időben ott voltam, jött ő is. Azonnal mesélni kezd, mire számítsak. Talán érzi, hogy kissé félek, amikor a kormánynál van, valamivel puhábban vezet, mint általában. Pusztaszentmártonban (Mărtineşti) majdnem padlófék. Egy stoppoló idős nénit veszünk fel.

20161225_091323
Bizonytalanság

Meséli, benézünk a pünkösdistákhoz, jó kapcsolatot ápol velük. Nem merevedek le, elvégre Szindtől nem messze, Tordán hirdettek vallásszabadságot nemrég, na jó, 1568-ban, mi több, az évek során az unitáriusok vonatkozásában azt tapasztaltam, nyitottak, szabadelvűek, nem vetik meg az ökumenizmust, mint ahogy a szindi ortodox pap, aki több tanú szerint több felekezet közös nemrégi ünnepségén kijelentette, karácsonyi ajándék az lenne, ha “a Bibliában megírtak alapján” (vajon hol olvasta?!) mindenki áttérne az ortodox vallásra? WTF?!

A „lelkipásztor” miatt a település ortodox híveinek száma csökken, „átigazolnak” a pünkösdistákhoz stb. Mesél ugyanakkor Liviu Crişan görög katolikus pap barátjáról is, aki keményen harcolt az egyházi javak visszaszolgáltatásáért. Életével fizetett a kitartásért.

20161225_094259
Mennyivel is haladtunk itt? Kiatalálod? Igen, Szabó Laci vezetett… 🙂

Laci azt mondja, két fő feladatom lesz: az adventi koszorún meggyújtani a gyertyákat és tizenegy órakor a szindi unitárius templom bejáratához menni, nehogy valakihez ne jutott volna el az üzenet, hogy (800 év után először!!!) Szinden nem Isten házában tartják a karácsonyi istentiszteletet. Mert nagyon hideg van, az idősek felfázhatnak. Tudatnom kell majd, hogy át kell jönniük a felújított és immár metángázzal fűtött paplakra, ott lesz a szertartás.

20161225_100413
Laci nevében is leírhatom: meghatódtunk. Meleg szívvel, barátságosan, nyitott lélekkel fogadott bennünket a szindi román pünkösdista közösség!

Minden bizonnyal sohasem mentem volna be egy neoprotestáns templomba, ha ma nem vállaltam volna el a ministráns szerepet. Barátsággal, őszinte szeretettel, (nem vagyok érzelgős és könnyen meghatódó ember, de) meleg szívvel és nyitottsággal fogadtak bennünket az első pillanattól.

Felszabadultan imádkoztak, papjuk előre szólt nekünk, hogy náluk mindenki egyénileg és hangosan imádkozik. 2003-ban a Georgia állambeli Atlantában egy gospelen vettem részt, na, ez is majdnem olyan volt. Később Szabó Laci beszédet mondott, majd mindkettőnket kihívott és megáldott Dan Pavel pünkösdista pap. Mit mondjak, tényleg megható élmény volt. Ökumenizmus magas fokon.

20161225_094710
Padlófék, érkezés, azonnali telefonos és helyszíni ügyintézés. Igen, a toronyban van valaki…

Istentisztelet előtt ministránsi teendők paplakon (válogatás): hó elseprése, gázóra állásának leolvasása, az udvarra nyíló bejárati ajtó melletti kerítésre írt rendkívül trágár (s**** de p**** s egy román név) acetonnal történő eltávolítása és más ínyencségek… 🙂

A templom előtt nem volt senki 11-kor, visszaékreztemkor tehát kezdődhetett az istentisztelet. Ez még sohasem függött tőlem. Ez is, akár a 800 év és a ministránskodás is történelmi jelentőségű esemény… 🙂

A szertartás közben kegyetlenül nyávogott egy macska. Éppen az ajtó előtt. Megbántam, hogy pár perccel korábban megsimogattam, s kilátásba helyeztem, hogy később ételt szerzek neki.

Testvéreim!

így Szabó Laci.

Miááááááúúúúúúúúú!!!!

Cingárka kintről.

Karácsony szent ünnepe…

 Laci

Miiiáááááúúú, miáááááúúúú!

S ugyanez számtalanszor.

Tudtam, érezem, hogy a helyzet mihamarabbi megoldása egyértelműen és kétségtelenül a ministráns feladata. Mihelyt véget ért az ima, s Laci mutatta, le lehet ülni, cselekedtem. Tudtam, ilyenkor zaj keletkezik, s nem tűnik annyira fel, hogy kinyitom az ajtót, s kimegyek. Így is volt. Csakhogy az ajtónyitást Cingárka meghívásként dekódolta. Majdnem besurrant. Laci azon pillanatban menesztett volna, lebőgök… Szerencsére a fenékbe paskolás megtette a hatását, s Cingárka távozott. De nem sok időre. A szertartás végén éppen a Himnusz éneklésekor hallottam, hogy ismét nyávog…

Fiatalok, sőt románok is voltak a szertartáson. Sajnos a szép hölgyeket csak az istentisztelet végén láthattam szemből, a legutolsó padon foglaltam helyet.

Aztán két hölgy szállítása Laci kocsijával, ablakkeret-mérés, mosogatás, s ismét gázóra-leolvasás stb. Időközben Laci megtisztította a vécét, az elmúlt napokban/hetekben valaki nem volt elég körültekintő…

Aztán ministrálás egy beteg hölgynek a lakásán, ahova Laci „haza szállította” az úrvacsorát.

Különleges élmény volt. Köszönöm, Laci! Mikor segédkezhetem ismét? 🙂

FOTÓK – Jövőre a Kolozsvári Magyar Napok határidőnaplóját használom


IMAG0641
Cluj/Kolozsvár/Klausenburg – 700

Persze, megmarad az internetes Google kalendárium, az ugyanis hűségesen emlékeztet, mikor, hova kell mennem, sőt, ez lesz a fő eszköz, de jövőre bevetem a ma Gergely Balázstól, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnökétől kapott stílusosan és ízlésesen összeállított 2016-os határidőnaplót is.

A bejegyzési naptár már a legelején négy nyelven emlékeztet arra, hogy jövőre ünnepeljük Kolozsvár városi rangra emelésének 700-ik évfordulóját. A határidőnapló ugyanakkor kiemeli a magyar közösség szempontjából fontos történelmi, politikai eseményeket, s külön figyelmeztet, jövőre mikor szervezik a Kolozsvári Magyar Napok hetedik kiadását – augusztus 14-21.

Amire még felfigyeltem az a határidőnapló végén levő román-magyar utcanévjegyzék és kétnyelvű várostérkép.

Szóval jövőre lesz internetes-digitális és hagyományos határidőnapló is. Asztali naptár egyelőre a Shanghai gyorsétkezdéből került, de remélem, az is (akárcsak az idén) Kolozsvári Magyar Napok vagy EMT lesz… 🙂

 

Erdélyi magyar nacionalizmus vagy nemzetszeretet a Kolozsvári Magyar Napokon?


Idén is szép számban jelentünk meg a Főtéren (Szilágyi Palkó Pál/TransilvanArt.ro felvétele)

Felemelő volt a KMN idei rendezvénysorozata is. Büszke voltam, hogy kolozsvári magyar vagyok. Végre nem csak a tiltakozás, elégedetlenség, a tüntetés, a március 15-i felvonulás, jogorvoslat, nyomásgyakorlás, jogkövetelés, kirekesztés, illetve hátrányos helyzetbe kerülés miatti panasztétel, petíció, memorandum, beadvány kapcsán hallanak rólunk a többségiek. Akik, legyünk őszinték, nem értik, mi bajunk van.

Három évvel ezelőtt Mit gondolnak rólunk egyes román értelmiségiek címmel blogbejegyzést írtam. Úgy érzem, azóta árnyaltabban gondolnak ránk, legalábbis itt Kolozsváron, elsősorban a magyar napoknak köszönhetően. Bár néhányszor mi sem vagyunk jobbak a Deákné vásznánál, pontosabban megmásszuk kulturális örökségünk részét, a Mátyás-szoborcsoportot (még az EDDA-koncertet is leállították emiatt), amelyre 800 ezer eurót költött a román és a magyar állam (részben a mi adófizető pénzünkből is), de legalább nem hagyunk (annyi) szemetet magunk után, mint a többségiek.

Sokan voltunk, ennyien maradjunk (Bethlendi Tamás/KMN felvétele)

Igaz, néhány román tudatában úgy csapódott le, hogy Magyarország napjai zajlottak a kincses városban, lassan-lassan mégis beívódik a többségiek tudatába: itt pezseg a magyar kisebbség, sokszínű, változatos és értékteremtő rendezvényeket tudunk szervezni.

Más szóval: nem csak nyugdíjasokból, a grófok és nemesek alig mozgó leszármazottaiból (akik mindig visszakövetelnek valamit) áll a kolozsvári magyarság, hanem vannak közöttünk fiatalok, gyerekek, jó szakemberek, művészek, közösségépítők is.

Más szavakkal: nem múzeumi tárgyként, relikviaként tekintenek ránk, hanem a Főtéren is nagy számban megmutatkozunk. Nem csupán néhány közhivatalban, magáncégnél meghúzódva, alkalomadtán nevünket inkább románosan ejtve élünk, hanem kivonulunk a térre, s megmutatjuk: vagyunk és akarunk lenni.

Pataki Attila és a “drága vérei” (Bethlendi Tamás/KMN felvétele)

Kérdés viszont mennyire vagyunk nacionalisták, s a Kolozsvári Magyar Napokon, mennyire ütötte fel a fejét ez a jelenség – a mi részünkről.

Előbb a meghatározás:

Legfontosabb jellemvonása a nemzet fogalmának előtérbe helyezése, az a nézet, hogy a nemzeti azonosság (nemzeti identitás) az emberi élet alapvető értéke, amely szélsőséges esetekben megelőz minden más szűkebb és tágabb csoporthoz (például társadalmi osztály, párt, vallás) való tartozást, kötődést. A nemzetet a területi egység, a közös nyelv, kultúra, értékrend és szokások, a közös mítoszok és történelem, valamint mindezek tudata jellemzi.

Volt ilyen is. Inkább azt mondanám, hogy egészséges erdélyi magyar nacionalista megnyilvánulások voltak, amelyek nem kirekesztés, hanem integráció volt a mozgatórugója. A rendezvénysorozat a többségnek is nyújtott valamit, nem volt belterjes.

Bár alkalomadtán voltak provokációk, mégsem válaszoltunk azokra. Az EDDA koncert előtt a színpad előtti épület utolsó emeletének ablakai alá kitűztek egy óriás román zászlót, de hamar eltávolították. Pataki Attila se volt semmi: a jól ismert

drága véreim

több ízben elhangzott, s balzsamozta a románok által annyiszor megsebzett lelkünket az is, hogy értékelte az erdélyi magyarok megmaradását és a hagyományőrzését. Lehet, az is volt benne, hogy úgy tekintett ránk, mintha élő tárgyakat kirakatba helyező múzeumban, falumúzeumban járna.

Egészségesen nyilvánult meg az erdélyi magyar nacionalizmus a Kolozsvári Magyar Napokon. Vagy tán csak az „enyhébb” változata, a nemzetszeretet volt jellemző?

**********************************************************************************************

(Mindenképp gratulációim Gergely Balázsnak és csapatának! Balázs alázatos, barátságos maradt, (még) nem ragadta magával a gőg, a fellengzős viselkedés. Hátha továbbra is ugyanilyen marad: nyitott, befogadó az építő kritikára, kíváncsi a kívülálló megfigyelők véleményére, higgadt és kiegyensúlyozott a hízelgés és fényezés esetén)

**********************************************************************************************

Nincs egység, nincs szavazat! (Értékelem Gergely Balázs integratív hozzáállását!)


Ámen az összefogásnak (A három magyar polgármester-jelölt, balról jobbra: Eckstein Kovács Péter, Gergely Balázs, Fodor Alpár)

Gusztustalan és felháborító, hogy nincs választási egység Kolozsváron (sem), bár a tudományos közvélemény-kutatások azt mutatták, a magyarság túlnyomó többsége ezt kívánja. Mi több, a WebSzabadság (igaz, nem tudományos) szavazógépén a 460 voksoló közel 91 százaléka (!) azt akarja, hogy legyen közös lista. Hiába, ugyanis nem jött össze a hárompárti összefogás.

Elfogadhatatlan, hogy a politikusok ennyire nem veszik számba a szavazók akaratát. Ha ez így van, s nem törődnek szavazói igényemmel, akkor hogyan bízhatok abban, hogy később képviselik érdekeimet? Mennyire legitimek lesznek? Az egyik nem akar választási szövetséget, a másik nem akar felkerülni az ellenfél listájára, így mindkét fél felelős. Az arányokról lehet vitázni.

Nos, ha nem veszik figyelembe az összefogásra vonatkozó szavazói akaratomat, akkor nem megyek el voksolni, azaz nem valósulhat meg közöttünk a politikai vonatkozású társadalmi szerződés. Ilyen egyszerű. Hátha négy év múlva felocsúdnak. Ha nem lesz túl késő…

Úgy vettem észre, az EMNP és az MPP a legkiábrándultabb, legletörtebb. Dolgozni kell, kampányolni, mozgósítani. Két hónap alatt lehetetlen legyúrni egy 22 éves márkát, a tulipánt. Ezt az RMDSZ is nagyon jól tudja, ezért magas lóról kezeli az ügyet. Az emberekbe beleívódott, rögzült, hogy a tulipánra kell szavazni. Fogadni mernék, bár semmilyen tudományos kutatás nem támasztja alá amit leírok, hogy a másik két párt választási jelére nagyon kevesen rezonálnak.

Tegnap a Bulgakovban találkoztam az EMNP és az MPP képviselőivel. Értékeltem Gergely Balázs békéltető, integratív diskurzusát. Főleg azért, mert nem sajtótájékoztatón, hanem magánbeszélgetésen hangzott el. Azaz érdektelen volt. Lehet hiszékeny vagyok, de nekem olyannak tűnt.

Részemről egyszerű a képlet: nincs egység, nincs bizalom, nincs érdekképviselet, nincs szavazat!

SZÉTHÚZÁS KOLOZSVÁRON IS: MA INDUL GERGELY BALÁZS ÉS ECKSTEIN-KOVÁCS PÉTER


Miért nincs közös jelölt? (Fotó: © Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fényképek a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használhatók!)

Egy óra múlva (most dél van) jelenti be indulását a kolozsvári polgármester-választásokon Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelöltje. Egy órára rá, azaz ma délután 2 órakor tartja rangsoroló gyűlését az RMDSZ, amely során minden valószínűség szerint bejelentik Eckstein-Kovács Péter indulását.

Mindkét politikai alakulat bemutatja a tanácsos-jelöltjeit is.

Ámen összefogás?

A közélet napszámosának véleménye:

A választás és a magyarság széthúzása

 

Nem, hölgyeim és uraim, ez nem a választás szabadsága, ez nem más, mint a magyarság széthúzása. A szórványban. Kis erdélyi mizéria, s egyben paradoxon: minél kevesebben vagyunk annál több politikai entitás, platform, civil-politikai mozgalom akar képviselni bennünket a különböző döntéshozói testületekben. Olyan ez, mintha egyre több, fekete-fehér, Venus típusú televízió javítására szakosodott céget hoznánk létre. Vagy akár olyan szerelőműhelyt, ahol Trabantokat javítanak.

Úgy érzem, nem elsősorban a polgárok érdekeinek érvényesítése, hanem önös célok, politikai meggondolások vezérlik azokat, akik nem az egységben látják az erőt.

Lehet ez csupán késői hiszékeny ráébredés, de talán nem vagyok egyedül ezzel: végig reménykedtem abban, hogy sikerült kiegyezni, a szórványban, azaz ahol a magyarság a lakosság kevesebb mint felét teszi ki, lesznek közös polgármester és városi tanácsos jelöltek. Le kellene mondani a kicsinyes érdekekről, a gőgről, nem kell presztízs- vagy pitiáner elvi kérdést csinálni az ügyből. Szerintem a vezérelv az, hogy legyen közös lista, s menjen el minél több magyar voksolni. Szórványban nem engedhetjük meg magunknak, hogy széthúzzunk, s több lista legyen. Székelyföldön induljon hat, akár tizenhat jelölt is, úgyis magyar győz. A szórványban ez luxus, mi több, veszélyes, mert az RMDSZ jelöltjei közül kevesebben jutnak be, s fennáll a veszélye annak is, hogy az EMNP és választóinak az érdekeit egyetlen személy sem képviseli majd az önkormányzat különböző döntéshozó testületeiben.

Szerintem legyenek előválasztások, így mindenki bárkit felírhat a listára. Akár magát is. Magyarvista ilyen szempontból példaértékű, ott már volt előválasztás. A legtöbb szavazatot begyűjtöttek kerülnek a bejutó helyekre. Talán azért nem csinálják meg, mert túl egyszerű. Ki, mitől fél? Emlékszem, egyszer volt, s részt is vettem. Most is meg lehetne csinálni, elkerülve ezáltal a steril politikai csatározást. Persze, felmerül, akkor végül is, kinek a listájára kerülnek fel, mert választási szövetség esetén magasabb a bejutási küszöb. Erre is lehet megoldást találni, csak, persze, akarni kell…

Hátha széthúzás miatt a politikai pártok akkor pofont kapnak a választóktól, hogy négy év múlva rákényszerülnek az egységes listára. Hátha a következő helyhatósági választásokon kikényszerítem az általam legfontosabbnak tartott elv érvényesítését: szórványban egység és közös lista.

Úgy gondolom, érdekünk az, hogy csökkenő létszámunkkal közösen léptünk fel a politikai színtéren. Jelenleg a Demokrata-Liberális Párt (PDL) kétharmados többséggel rendelkezik a kolozsvári városi tanácsban. Kétséges, hogy akár a Szociál-Liberális Szövetség (USL), akár a PDL vagy a köré csoportosuló választási szövetség ugyanezzel dicsekedhet június 10-e után. Így a közös listán bejutó magyar önkormányzati képviselők ismét a mérleg nyelve lehetnek. Ez azt jelenti, legtöbb esetben feltétlenül szükség lesz a szavazatukra annak érdekében, hogy bizonyos tanácsosi határozattervezeteket megszavazhassák. Amennyiben nem lesz közös lista, megtörténhet, hogy még eggyel csökken a magyar városi tanácsosok száma, s akkor az elkövetkező négy évben ismét nem számítunk nekik.

Amennyiben Kolozsváron nem lesz közös polgármester-jelölt és közös tanácsosi lista, nem megyek voksolni, ugyanis a magyarság gusztustalan széthúzásáról, megosztásról és nem érdekképviseletről szól a történet.

*******************************************************************************************************

A széthúzásról szóló korábbi blogbejegyzésem itt.

*******************************************************************************************************

Apostu újabb szívatása: U szurkolók a mai Megasztár-fellépésen


A Kolozsvár Városnapok égisze elatt újabb szívatás

Az imént (15:40) hívott Gergely Balázs, az EMNT Közép-Erdélyi régiójának vezetője, hogy jelezze: Sorin Apostu kolozsvári polgármester döntése alapján a férfi kosárlabda-bajnokság győztesei, az U Mobitelco BT sportolói ma 19 órakor felvonulnak a Főtéren, és találkozhatnak szurkolóikkal.

Az eset pikantériája, hogy ebben az időben lépnek fel a Megasztár énekesei – Király Viktor, Patai Anna, valamint Giorgio – ugyancsak a Főtéren.

Kollégám, Póka János András, a Szabadság sport rovatának a vezetője már 15 órakor feltöltötte az erről szóló gyorshírt.

Balázs ma este szándékozott volna az augusztusban sorra kerülő Kolozsvári Magyar Napok önkénteseivel szórólapozni a Főtéren.

 Ilyen körülmények között nem megyünk ki

– mondta Balázs.

Jó kis szívatása ez Apostunak. Csinálja, mert csinálhatja. Hiába, a 80 százalékos többség, az nem 18 százalékos kisebbség…

Kolozsvári Magyar Napok. Mit kellene változtatni? (a Szabadságban is megjelent)


Fergeteges volt a Beatrice koncertje (Riti József Attila felvétele)

Kétségtelen, hogy az augusztus 18-22. időszakban első ízben megszervezett Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatért a Gergely Balázs vezette EMNT-csapat, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének emberei, valamint az KMDSZ-es, MAKOSZ-os és a MIÉRT-es önkéntesek, s persze a támogatók érdemelnek köszönetet.

Az elmúlt években letargiában szenvedő, az „úgyis mindegy” attitűdhöz lassan-lassan teljesen hozzászokott kolozsvári és erdélyi magyarság szempontjából valóságos felüdülést jelentettek a múlt hét folyamán zajlott események. S igen, ez bármennyire is furán és szokatlanul hangzik: a lakosság valósággal felpezsdült, mi több, lelkesedett a rendezvények iránt.

Jómagam ezt tapasztaltam.

A vártnál sokkal nagyobb volt az érdeklődés

bizonyos rétegrendezvények iránt, de a széles publikumnak szervezett koncertekre is a szervezők által reméltnél sokkal többen mentek el. Nyugodtan lehet azt állítani, hogy szinte minden jellegű rendezvénynek helyet adtak: volt minden, kicsiknek és nagyoknak egyaránt: harangavatás, sírok megkoszorúzása, városvetélkedő, konferencia kötet bemutató, kiállítás megnyitó, társasjáték, biciklitúra megállója, biciklis bemutató, néptánc, koncert, (székely) humorest, könyvtár és temetőlátogatás, vállalkozói kollokvium, nemzetpolitikai előadás,

Reneszánsz táncok a Farkas utcai református templom előtt. Vigadnak (Nagy-Hintós Diana felvétele)

diákszervezetek bemutatkozása, kiadók bemutatkozása, festészeti, grafikai kiállítás, diákrajz-kiállítás, zenés paródia, fotókiállítás, kézműves vásár, fotókiállítás, filmnap, néptánc-találkozó, szentmise, Házsongárdi séta, baba-mama szusszanó, homokrajz-asztal, agyagozás, eszközbemutató, városnézés, iskolák bemutatkozása, jurtaállítás, íjászbemutató, előadás álláskeresőknek, tanácsadás pályázatíróknak, néptánc oktatás, könyvbemutató, egyházzenei hangverseny, magyar szolidaritás tüze, emlék- és teljesítménytúra, gasztronómiai program, borbemutató, utcatánc, sportrendezvények, mesedélután, emlékműsor, életút-beszélgetés, brüsszeli gyakornoki beszámoló, reneszánsz tánc és táncház, kerekasztal beszélgetés, népviseleti felvonulás, sörivó verseny, stoppolásról szóló élménybeszámoló (CoolTúra).

Valójában csak akkor látjuk át,

mennyire szerteágazó programpontok voltak, ha így felsoroljuk őket. Ekkor döbbenünk rá valójában a rendezvénysorozat összetettségére s arra, valójában mennyit kellett dolgozni, hogy mindez összeálljon. Azt hiszem csak a következők maradtak ki: erdélyi magyar ügetőverseny, kollektív ufófigyelés és nyakon csípés, nyájteregetés verseny, illetve kortárs magyar képzőművész installáció.

Mit bizonyít az, hogy szinte valamennyi rendezvényen teltház volt, s a publikum érdeklődése nem csappant?

Szerintem elsősorban azt, hogy immár hosszú évek óta lappang az a vágy: Kolozsváron, Erdély fővárosában is magyar kulturális napokat szervezzenek. Ebből a szempontból alaposan lemaradtunk a Partiumtól, a Székelyföldtől vagy Erdély más régióitól. A Partiumi Magyar Napokat például immár kilencedik alkalommal szervezik meg.

Jómagam igyekeztem több, múltba tekintő, hagyományőrző, de a fiatalságot előtérbe helyező programponton részt venni: voltam például a városvetélkedő indításán, a társasjáték délutánon, a Korszak-váltó biciklitúra kolozsvári megállóján és a biciklis bemutatón, a kézműves

Indulásra készen a 8. Kós Károly emlék- és teljesítménytúra csapata. Bírják (Rohonyi D. Iván felvétele)

vásáron, a Knock Out és a Beatrice-koncerten, a jurtaállításon és az íjász versenyen, az István, a király rockopera vetítésén, a Bulgakovban szervezett fergeteges retro partin, a gasztronómiai bemutatón (Balázs Bence családos kollégám volt a Szabadság séfje, ízletes gulyást főzött segédjeivel), humoresten, a Kalapos Jazz Band koncertjén és természetesen a záró rendezvényen, azaz a kolozsvári Filharmónia által előadott Vivaldi: négy évszak című darabon.

Úgy vélem, a rendezvénysorozatnak

két kiemelkedő mozzanata volt:

az első, az István, a király című rockopera premier számba menő vetítése a Főtéren. Felemelő, magasztos pillanat. Volt amolyan megmutatjuk, hogy itt vagyunk, jelen vagyunk. Magyar büszkeségnek nevezném. Kétségtelen, hogy mérföldkő volt ez a letargikus állapotban levő kolozsvári magyarság életében. Már-már az sem tűnt zavarónak, hogy a vetítővásznon valóságos árnyjátékot kínlódtunk követni. Úgy tudom, László Attila alpolgármester azt ígérte, akárcsak a Transilvania Filmfesztivál (TIFF) alatt, a vetítés időtartamára lekapcsolják a teret megvilágító fényszórókat.

Sajnos ez nem történt meg.

A forgalmat sem zárták le a tér keleti és nyugati oldalán, mi több, a szökőkút üzemeltetése sem szünetelt, de ezek nem befolyásolták negatívan a vetítést. A jóhiszemű románok sajnos nem tudták elképzeli, mi is zajlik a Főtéren. Hallottam, amint néhány középkorú, érdeklődő román polgár azt mondta: valamiféle vallásos magyar program zajlik, őket ez nem érdekli. Hiba volt megfeledkezni a rockopera lényegét és történelmi hátterét magyarázó bevezető lefordításáról. Lehet, ez motiválta volna őket arra, hogy megtekintsék a vetítést.

Keményen készült a Szabadság gulyásfőző csapata. Megetettek (Zay Éva felvétele)

Amennyiben azt állítjuk, úgysem nekik szólt, semmi közük hozzá, akkor ismét a bel teljes, elszigetelő magatartásunkról teszünk tanúbizonyságot. Ugyanakkor a rendőrség röviddel este tíz óra után jelezte a szervezőknek, hogy véget kellene vetni a vetítésnek. Tudomásom szerint annak ellenére, hogy többen kérték, intézkedjen, az egyik főtéri kávézó teraszán tartózkodó László Attila csak későre volt hajlandó közbelépni.

A másik kimagasló momentumot

a záró rendezvény, pontosabban a kolozsvári Transilvania Filharmónia által előadott Vivaldi: négy évszak című darab jelentette. Jómagam térben és időben lebegtem az örömtől. Túlzás nélkül. Lezárták a forgalmat is, az élvezetet csak a szaladgáló vagy síró gyerekek zavarták meg. No, meg a szökőkút, de attól szabadulni lehetett.

Korábban jómagam is azt gondoltam, az egyetemi hallgatókra való tekintettel jobb lenne szeptember második felében tartani a Kolozsvári Magyar Napokat, de látva a különböző rendezvények teltházát, azt mondom:

Még a mexikóiak is eljöttek a XII. Szent István-napi Néptánctalálkozóra. Más dallam (Nagy-Hintós Diana felvétele)

továbbra is ebben az időszakban kell megszervezni. Ezek a kolozsvári magyarok napjai. A különböző programpontok vagy a teljes rendezvény iránt érdeklődők feljönnek a kincses városba, így tett például a gyergyóújfalusi Sólyom István barátom is, aki korábban itt járt egyetemre. Végül jó döntés volt, hogy

a KMN a Szent István-napi Néptánctalálkozó köré szerveződött.

Eddig ez volt tulajdonképpen a kolozsvári magyarság külön ünnepe, amelyet a Pillich család vezette Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány szervezett. Érdekes viszont, ahogy a KMN-t szinte minden civil szervezet magáénak érezte, s különböző rendezvényekkel rukkolt elő. Igaz, az egyházaknak vajmi kevés szerep jutott, de tudomásom szerint a szervezők megkeresték őket, s felkérték, jöjjenek javaslattal.

Érdekes volt viszont, ahogy a KMN köré szervezte magát az I. Kolozsvári Magyar Filmnapok. Mintha a hátsó ajtón érkeztek volna, későn ébredtek fel és tartottak sajtótájékoztatót, későn közölték a programot, de az igen jelentős, talán kissé túlméretezett anyagi támogatásnak köszönhetően mégis sikerült tető alá hozniuk a rendezvényt. Szerintem azért fontos és jelentős hozzájárulás volt ez a KMN rendezvényeihez.

Kérdés viszont,

mennyire kell megtartani az egyensúlyt a múltba forduló, hagyományőrző és a fiatalságot  megmozgató, úgymond jövőbe mutató rendezvények között. Persze, fontos kulturális rendezvényekről beszélünk itt, de a fiatalok szempontjából visszatetszést kelthet, amikor a programban ilyen kulcsszavakat olvasnak: harangavató, koszorúzás, emlék, temető stb.

Nagy érdeklődésnek örvendtek a sportrendezvények is. Utolérem (Riti József Attila felvétele)

Úgy vélem, a Kolozsvári Magyar Napok második kiadásán csupán a helyszíneknek az egymáshoz való közelsége szempontjából kellene módosítani. Más szavakkal: legyen a miénk a Főtér és a teljes egészében a Farkas utca. Itt mindenki elfér, s a két helyszín közel is van egymáshoz.

Ismétlem: szerintem egy rendkívül sikeres, minimális szervezési bakikkal tarkított Kolozsvári Magyar Napokat tudhatunk magunk mögött. Hátha jövőre nem kerül előtérbe a gőg, a viszály, a verseny, nem száll senki fejébe a dicsőség, nem bonyolítják túl a dolgokat, s ugyanilyen sikeres rendezvényre kerül majd sor Erdély fővárosában.

Ja, és egyesek (lásd fent) attitűtjén kellene elsősorban változtatni…

************************************************************************

FEJLEMÉNY1 (augusztus 24.): A cikk a Szabadságban is megjelent.

***********************************************************************

Csillag- és emberhullás a flash mobon (VIDEÓVAL)


A román csapattal szerdán ismerkedtünk meg. Csütörtökön ők is ott voltak. (Kavaler felvétele szerdán készült)

Be kell vallanom: számításaim szerint több résztvevő volt, mint hulló csillag és meteorit a tegnap esti/éjjeli flash mobon.

De azért, gondolom, mindenkinek jól telt: szuper hangulat (ez a legfontosabb!), jó társaság, kaja, pia, cucc. Utóbbi azért mégsem volt, annak ellenére, hogy Coro (a.k.a. Coraian Zoltán, a Kopiernicus társtulajdonosa, ő volt a házigazdánk) udvarában ott volt a három, elkülönített budoárral rendelkező óriás sátra. Erre mondtam én, hogy volt azért közöttünk néhány Jehovista 🙂 (például Kassai kisasszony, Emese és Júlia. Gábor nem ebbe a kategóriába tartozik!).

A pia miatt volt azért emberhullás is. Csak néhányszor.

Kijöttek ismerősök, ismeretlenek, sőt az a román csapat is jelen volt, akikkel a szerdai csillaghullás-nézési kísérleten barátkoztunk össze. Megjelent a Kolozsvári Magyar Napok stábjának egy része (például Gergely Balázs, Jászay Evelin), eljött László-Herbert Márk, Negele Enikő (Café Corso). A többiekkel szembevilágítottam, bemutatkoztunk, de sajnos képtelenség volt megjegyezni annyi nevet…

A videó ide kattintva érhető el.