Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Havasreketye’


Ablak az… ablakra

Elmagyarázom: szombaton a Dogaru-házaspárnak köszönhetően varázslatos szombati kiránduláson vettünk részt. Ők az erdélyi románok. A hongkongi-kanadai pedig Adrian, a román keresztnevű fiatalember, aki a Vendégszerető klubon, azaz a Kanapészörfölőkön (CouchSurfing) igényelt tőlem szállást. Végül sem péntekről szombatra, sem szombatról vasárnapra nem aludt nálam (csak most vasárnapról hétfőre), ugyanis pénteken délután a magyar apanyelvű ortodox barátnőmmel, Bibivel (édesapja magyar, édesanyja román) együtt a barátságunk huszadik évfordulója alkalmából Csoma Botitól kapott Nefertitibe (Dacia Logan Laureate) ültünk, s elmentünk a mexikói-amerikai haveremhez Havasreketyére (Răchițele).

Tábortűz mellet és hússütéssel jobb a hangulat…

Másnap, azaz szombaton csatlakozott hozzánk a Petőfi-ösztöndíjas, a Balassagyarmatról származó Paróczi Ákos (a szamosújvári Téka Alapítványnál végez kiváló munkát! – ő a magyarországi magyar) s a Menyasszony Fátyla (Vălul Miresii) vízesésnél találkoztunk a Dogaru-házaspárral (Mihaela és Robert).

Túra indul! Lespezi-csúcs-Fehér-kövek-elhagyatott bányák-Menyasszony Fátyla vízesés-Havasreketye. Csodás őszi túra, izzadással, a novemberi… hőségben!

dav

S ha már kiváló volt Rogernél péntekről vasárnapra, akkor már meghosszabbítottuk az ott tartózkodást: Ákos csatlakozott hozzánk, tábortüzet raktunk, krumplit sütöttünk, de még ezelőtt elfogyasztottuk a mexikói-amerikai fényképész által számunkra készített ízletes vacsorát a havasreketyei csodaháznál (lásd a képeket).

Igen, vasárnap a Tordai-hasadék érintésével ellátogattunk Tamás bátyámhoz is Kercsedre.

Ja, akkor a többit hadd meséljék el a fotók. Kérlek, kattints az elsőre:

Reklámok

Read Full Post »


Csoda csodákkal…

Rég szervezem, s összejött: Amy, akit 2007 nyarán véletlenszerúen ismertem meg Kolozsváros, e elcsaltam Pádisra (szintén ekkor ismertük meg Kis Lacit, akivel azóta szoros a baráti kapcsoaltom) ismét ellátogatott Erdélybe. Persze, hogy kimentünk az álomvilágba, Pádisra. Igen, a Dacia Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Editionnal, amelyiknek fékrendszere – bár egy nappal azelőtt volt szakszervizben – Havasreketyén (Răchiţele) felmondta a szolgálatot. Kiballagtam vele Szmidára, szerencsére Laci megjavította. Köszönöm!

Ezen kívül voltak még élmények:

  • szerdán, augusztus 29-én este érkezés, evés-ivás-ivás,
  • csütörtökön, augusztus 30-án túra az Aragyásza-barlanghoz és azon keresztül (alacsony vízállás),
  • pénteken, augusztus 31-én Csodavár, Galbena-kő és Eszkimó-jégbarlang,
  • szombaton, szeptember 1-jén pedig kemény Galbena-szoros (köz), Flóra-rét és Glăvoi,
  • vasárnap, szeptember 2-án a Tarniţa-tó partján lazultunk, kipihentük az előző napok fáradalmait…

Ja, és volt Lindy Hop társastánc is…

De inkább meséljenek a képek és a videók… Érdemes türelmesen végignézni. Szerintem, persze…

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »


Az egyik gyermekem (Fehér-kövek)

Mihelyt hazaértünk a hétfői kirándulásból, máris azon eszeltem, mikor láthatom ismét a Gyermekeimet. Mélyen elszomorított, hogy másoknak nem tudom eldicsekedni, bezzeg, nekem milyen csodás Gyermekeim vannak, milyen gyönyörű szemük csillogása, mennyire olvaszt mosolyuk, simogatásuk.

Milyen felemelő és motiváló szépségük, varázsuk.

Az én gyermekeimmel legalább annyit kell foglalkozni, mint az övékkel, s ugyanolyan szépen mosolyognak, mint a másoké.

Végül az utolsó utáni pillanatban – igaz, néhány említésre méltó kivétellel (Trombi, Lóri, Jocó, Anita, Tamás) – összejött a Nagy Csapat. Eldöntöttem, hogy kimegyek Roger barátom Havasreketyén (Răchiţele, azaz Emil Boc minisztrelnök szülőfaluja) levő, ízlésesen és stílusosan felújított hétvégi házába, s onnan túrázok.

Elindult viszont a véletlenek és szerencsék lavinája, csatlakozott Kiss Zoli, majd később Csoma Boti, Zattler Arnold, Popovics Linda és Emma, Balogh Xénia, Vadászi Zsolt és Hajni (hivatalosan még Kovács).

A túra, röviden:

Nagy hátizsákos kirándulás: hálózsák, izolír, étel- és ruhakészlet.

Péntek: Kolozsvár-Havasreketye autókkal. Éjfél előtt 40 perces mászás a sötétben fejlámpákkal Roger házáig. A szobában fagypont, akárcsak 2010 novemberében, amikor egyedül voltam kint. Fűtés, hangulat, poénkodás, egy-két sör, néhány korty lélek- és testmelegítő mókusvíz.

Szombat: Roger háza – Havasreketye központ (25 perc ereszkedő). Innen 5 kilométer a vízesésig, majd meredek emelkedő a Fehér-kövekig, majd 1 óra és 25 perc a Jónás-féle menedékházig. Alvás az emeleten.

Vasárnap: Menedékház-Vigyázó/Vlegyásza meteorológiai állomás-Fehér-kövek-Havasreketye-Kolozsvár.

Egy fénykép ezer szó, tehát hadd meséljenek inkább a felvételek:

(*Pénteken késő este megérkeztünk Roger havasreketyei házába.*) - Ide figyelj, Botikám! Húzzuk meg rögvest ezt a fura színű cseppfolyósságot, míg Arnold ránk nem gyújtja ezt a házat. (A felvétel jobb oldalán Zsolt lékeli a másik üveget, amelyben elfogadható színű, de ugyanannyira bizonytalan ízű folyadék található)

Ebbe nem iszok be, az zicher! (Csoma Boti ellenáll a kísértésnek)

Úristen, sis, milyen altató dumája van Botinak! Hajnali két órakor mi a fenéért kell neki az RMDSZ-nek a kormánykoalícióban betöltött szerepéről, illetve a makrogazdasági mutatók alakulásáról, valamint a 2012-es év törvényhozási prioritásainak rangsorolásáról beszélnie?!

Kiss Zoli: engem a politika nem érdekel, inkább lebubukálok

Xénia szerint is vicces Arnold vágya, hogy egymás mellett aludjanak

Ha Yann Tiersen: Sur le fil (zongora változat) zeneszámát hallgatod, amikor ezt a fényképet nézed, akkor benned is ugyanaz a képaláírás ötlik fel, mint bennem: lélekbalzsam.

Arnold a jó poénjairól is híres. (Egyszerűen nem akarunk nyugovóra térni)

De amikor a Zattler FM kibukik, akkor már csak Boti szürcsöli az utolsó sörét

Fehérek harca (Szombaton reggel Roger házánál)

Szombaton reggel Rogernek a központtól mintegy 40 percnyi emelkedőre levő házától visszamentünk a kocsikhoz (egyesek rövidítettek), majd a havasreketyei vízeséshez, azaz a Mennyasszony fátyla-vízeséshez mentünk. Az ennél mintegy fél kilométerrel a Fehér-kövek irányába vezető út bal oldalán hegyimentő-háznál kellett volna találkoznunk a piros ruhásokkal. Mi csak délben értünk oda, így külön-külön vágtunk neki a Vigyázó-menedékházhoz vezető útnak

Hátunk mögött hagyjuk Roger házát

Kiss Zoli: itt szervezzük a jégmászó versenyt (Útban a havasreketyei vízeséshez)

Linda meg akar győződni arról, hogy kemény

Fiúk, hiába emlegetitek az ötös számt, úgyis bírom az iramot! 🙂

Középen a mókamester, Arnold

Két hét szünet után nehezen megy a mászás (Hajni és Zsolt)

Orgazmisztikus

Havasreketyéből a Vigyázó-menedékházhoz mintegy 5 óra alatt értünk fel. Egy sör után Arnold máris osztja az észt. Boti pedig, természetesen politizál... 🙂

A nehéz téli túra után a kályha mellett a legjobb

Szombaton este hattól éjfélig valamivel mégis csak el kell tölteni az időt...

Vasárnap sűrű ködben mentünk fel a Vigyázó-menedékháztól a Vlegyásza/Vigyázó-csúcsra. Innen pedig Havasreketyére. A köd csak a Fehér-köveknél szakadozott fel

A meteorológiai állomás a Vigyázó/Vlegyásza-csúcson

A Vigyázó/Vlegyásza meteorológiai állomásnál, 1848 méter magasan. Jobbról balra: Kiss Zoli, Xéni, Emma, Linda, Arnold, Hajni (előtte kékben én), Vadászi Zsolt és Zsolt (családnevét nem ismerem, a menedékházban találkoztunk vele és kedves feleségével, Ildikóval, aki sárga hővédőt hord), Csoma Boti

Első kulcsra indulna

Átjátssza még a jeleket?

************************************************************************************************

************************************************************************************************

Egyébként 2011. január 15-én a Vigyázó/Vlegyásza menedékháztól másfél órát mentem jeges úton a Fehér-kövekig, a vihar és sűrű köd miatt nem találtam meg a helyes utat, így a piros ponton elmentem majdnem a Tolvaj-kőig…

************************************************************************************************

Read Full Post »


Folyton visszavágyom…

A valóság és az álomvilág határán (Saját felvétel)

Read Full Post »


Augusztus 13-14. között Kertész Levi, a Kolozsvár Pedázolik Kerékpárklub elnöke elcsalt Torockóra. Biciklivel. Rekkenő hőségben tekertünk úttalan utakon, majd szombatról vasárnapra virradóra a Székelykő alatt sátoroztunk.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A Határon Túra 2011 Kolozsvár-Pádis szakaszát (100 kilométer és összesen 1760 méter szintkülönbség) a fogorvosnál kezdtem (köszönet Haltek Rozáliának, hogy helyrepofozta a fogamat, s tudtam bringázni!). Szerencsére keddre, augusztus 16-ra a fogam helyrejött (igaz, éjjel nem sokat aludtam), így reggel kilenckor nekivágtam a killernek ígérkező szakasznak. Kertész Levi, Kovács Péter és Barta Zoli is figyelmeztetett: horror lesz Havasnagyfalura feltekerni. Úgy is volt. Ez a szakasz Kolozs megyében az egyik legbrutálabb. A Rosetti utcát leszámítva…

Nagyon szakadozva haladtunk, mindenki a saját tempója szerint. A motoros kísérők két kilométerenként adtak banánt, ásvány- és sima vizet. Így tűrhető volt a táv. Voltak frissítők is, ahol kolbászt, kenyeret, édességet, üdítőt adtak – ez a rész is kiválóan volt megszervezve.

Mit sem sejtettünk arról, mi vár ránk,

amikor beereszkedtünk Gyálukálulujra (Poiana Horea): a totál-fatál emelkedő Felsőgyurkucára (Giurcuţa de Sus). Majdnem megkrepáltam. Itt ismét a nyakunkba zúdult a zápor. Ugyanúgy, mint az ereszkedőn Ic Ponor fele.

Grafikusan: a Kolozsvár-Pádis szakasz

Másnap, szerdán, augusztus 17-én a Pádis menedékházhoz valóságos üdülés volt kitekerni.

Csak vasárnap, augusztus 21-én sikerült

hazaérnem. Egyedül nem akartam visszatekerni, senki sem tudott utánam jönni. Laci barátom szmidai házában húzódtam meg a csodára várva: nem következett be. Annál inkább vasárnap: miután viszontagságos körülmények között Laci a BMW GS F800-as túra motorbiciklijével kivontatott a Prislop-hágóig (hátul Vanda a hatalmas hátizsákommal, amit oda a Határon Túra kísérő autója vitt fel), majd extrém módon beereszkedtem Havasreketyére (Răchiţele), a kocsma előtt egy utánfutós kocsi. Azonnal megkérdeztem, kié. Az illető behozott Kolozsvárra!

Inkább meséljenek a fényképek és a kisfilm.

A nap célállomása: Ic Ponor üdülőtelep

Minden sáros

A Transzfogarasra kibringázni könnyebb volt…

Áldozatok

Ic Ponor-Pádis: felüdülés a Kolozsvár-Ic Ponor szakaszhoz képest

Formában

Read Full Post »


Szomorúan, mondhatni gyászos hangulatban gurultunk vissza június 12-én, vasárnap este a Dacia Grand Cherokee Pathmakeremmel Kolozsvárra Vandával és Enikővel.

Magunk mögött hagytuk a zöld mezőt, az erdőt, a rétet, madarakat, a földet, a virágokat, a friss, hegyi levegőt. A kegyelemdöfést Bánffyhunyad környékén a narancssárga (lila, ciklámen, sárgás) színű naplemente adta meg – hány színárnyalatot képesek megkülönböztetni a nők? (Hát a férfiak? 🙂 )

Havasreketyére indultunk ki a tegnap délután. Roger és Diana hétvégi házához. Vandával és Enikővel. Anettnek csak annyit: egyedi élményről maradt le, de: we will be back! Kiváló hangulatban telt a hétvége. Sajnos a lányoknak a vizsgák miatt vissza kellett jönniük Kolozsvárra. Sebaj, bepótoljuk. Megígértétek! 🙂 Kis relax hétvége.

Szombaton, a Havasreketyére történő indulás előtt előbb gombát szedtünk Kiss Zolival valamelyik Kapus környékén. Szegfűgombát találtunk. Sokat. Én még egy vargányát is.

Múlt hétvégén totál-fatál-genertál-horror-terror számítógépes játék hétvégét nyomtunk le A Csapattal. Hargitafürdőn. Nyolcan.

Május 27-29. között csodás hétvégét töltöttünk Kis Laci barátomnál Szmidán. A már ismert, legendássá vált helyen. Hogy mit, hol, hogyan csináltunk, arról hadd beszéljenek a videók, fotók… Eléggé extrém.

**************************************************

Június 11-12., Havasreketye (Diana, Vanda, Enikő)

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

**********************************************************

Május 27-29., Szmida (Lenke, Xénia, Laci, Boti)

 

 

 

 

 

… a többi video titkosított… 🙂

**********************************************************

Read Full Post »


Volt minden a hétvégén: ultra durva útviszonyok, piakiállítás érkezéskor, kóruspróba, a találkozás öröme, enyhe nosztalgiázás a korábbi élmények kapcsán, értetlenség kifejezése azokkal kapcsolatban, akik otthon maradtak, félextrém túrázás a Csodavárhoz és a teraszokhoz (hó, jég, jeges hó és fordítva), ivászat, motorozás hárman, kidőlt fa, verőfényes napsütés, havazás, dara, eső, napozás, HÓSZÁNOZÁS, motoros szánnal áttört kerítés, s más ínyencségek.

Harc az életért

Laci elmondása szerint amikor a Havasreketye (Răchiţele) határában találkoztunk (ugyanabban a kanyarban, mint januárban – érdekes egybeesés és szinkronizálás), akkor egyszerűen nem hitte el, hogy csak Lenkével ketten mentünk ki. Erről aztán nagyon sokat beszélgettünk: neki sem sikerült egyetlen barátját, ismerősét sem meggyőznie, Lenkének és nekem sem.

Sebaj, kiviseljük magunkat hármasban!

Így is lett.

Csipet csoda

Mit sem számított az, hogy péntekről szombatra virradóra majdnem elvitte a szél a házat, reggel: TÚRA INDUL!. Körülbelül öt kilométert elmentem Pádis irányába a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmakerrel, s máris ott termett Laci, aki Lenkét felvitte a pádisi menedékházhoz, s visszaindult értem.

Csatlakoztunk volna Lenkéhez, aki előre ment, de időközben a menedékház után kidőlt egy fa. Keresztbe az útra. Magyarországi terepjárósokkal próbáltuk elvontatni, sikertelenül. Mire Laci nagy nehezen megkerülte a helyet (el is dőlt a BMW F800 GS típusú, 210 kilogrammos, 86 lóerős motrával), addig az anyaországiak, akikkel néhány perccel azelőtt próbáltuk elvontatni a kidőlt fát, már oda is hozták Lenkét.

Ezen még Laci csodamotrával sem sikerült átmenni... 🙂

Innen kezdődött a motorozás hármasban, majd felmentünk a teraszokhoz, innen pedig a Csodavárhoz. Izgi volt a havas jégen és a jeges havon mászkálni.

Ja, és este előkerült a hószán is, ugyanis 5-7 centiméteres hó hullott. Nagy izgalmamba át is mentem vele a szomszédhoz áttörve a fakerítést… 🙂

Inkább meséljenek a képek és a videók…

 

 

 

 

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »

Older Posts »