Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Kisbánya’


Romba dőlt a múlt…

Sátorozni indultunk Kisbányára vagy Kisbánya üdülőtelepre. Glytzék oda jöttek volna szombaton. Az eredeti terv szerint ugyanaznap együtt gombásztunk volna. Volnax2. Csakhogy pénteken délután keményen esni kezdett. Bár a kiszemelt régióra csupán 20 százaléknyi csapadékot prognosztizáltak, kiderült, ennél sokkal többre lehet számítani.

Azon nyomban aktiváltuk a B. tervet: az örök és mindig befogadó Poiana Horea. S a szokásos terápia hétvége: végtelen alvás. Égi csend. Remek.

Szombaton késő délután friss kenyérért indultunk, szekerezés, kocsmázás és gyaloglás lett belőle. Volt azért benne ortodox templomlátogatás is, mi több a lelkipásztorral folytatott beszélgetés  során még Bartolomeu Anania is szba került. Kenyeret végül sikerült találunk. Házit. Tíz lejt fizettünk érte. Mit meg nem ér a házi kenyér… De hát a móc család befogadott, palacsintával kínált. S még a nyári zápor elől is fedezéket biztosítottak számunkra…

Este az eső ellenére sikerült tüzet rakni. S az a kolbász…

Kalandos vasárnap: Poiana Horea (Gyálukálului – eredeti hun név) – Guircuța de Sus (Felsőgyurkuca), igen Fiat személygépkocsival, s Bibi vezetett. Incidens nélkül. ÜGYES! Innen Szmida, a tó mellett. Egészen tűrhető az út. Innen már “egyesen út” vezetett Havasreketyére és a vízeséshez…

Szmidán, Lacinál radikális változások, lásd a fotókat.

Reklámok

Read Full Post »


Szombaton végre kiruccantunk. Kisbányára. Csodás téli táj fogadott… Megállásokkal együtt öt órát túráztunk…

************************************************************

Kattints az első képre a részletekért:

Read Full Post »


kisbanya 002

Könnycsepp/Lacrimă/Tear…

Igen, ott, mert a maga a település, azaz Kisbánya máshol található…

Remélhetőleg megismételhető, de minden valószínűséggel megmagyarázható csoda folytán, Vandának köszönhetően több szempontból is négycsillagos, élmény-kavalkádban volt részünk a hétvégén. Olyan helyen szálltunk meg (ingyen és bérmentve, teszem hozzá villámgyorsan, nehogy valaki azt higgye, pénzt hamisítok), amilyenben talán még sosem voltam: négycsillagos panzió. Volt ott minden: tisztaság, ízlésesen kialakított szoba, folyosó, recepció, vendéglő, profi (igaz, nem fával működő) szauna, sós vizű szauna (ilyet biztos, hogy most próbáltam először), sima szauna (ilyenben sem ültem még), úszómedence. Asztalteniszt játszottunk, biliárdoztunk, szóval királyi ínyencségekben, mi több, kiváltságokban volt részünk. Ízletes volt az étel, Andrei pincét pedig tökéletesen végezte dolgát: nem volt sem túlzottan rámenős, de szégyenlős sem, kiegyensúlyozottan kedves és tökéletes mértékben előzékeny és geodoboz biztosításában segítőkész. Szóval belekóstoltunk abba, hogyan élnek az (új)gazdagok. Két pár is volt belőlük az Adreea panzióban, s a sablon ismétlődött: idős és/vagy gazdag férfi, bomba nő. Érdekes, hogy az előítéletből ezúttal (is) tényállás lett.

kisbanya 006

Szeretetre érdemes, nem kivágni való…/Iubeste-ma, nu ma distruge…/Love or kill…

Szombaton édes kettesben kirándultunk. Bár mindketten a hét fáradalmai miatt ramaty állapotban voltunk, a Mobellino Team által a Zengő-köveknél elhelyezett geodoboz rávett arra, hogy megtegyük a normális körülmények között három órás (mi majdnem öt óra alatt tettük meg a) távot. Na jó, közben geodobozokat helyeztünk el, punnyadtunk. Csodás volt az idő, tökéletes a kilátás.

Vasárnap kijött a szűk baráti társaságunk egy része, illetve ismerősök… s ismeretlenek. A túrát különböző fórumokon is meghirdettem, így eljött Clément és Ines. Mindketten negyedéves fogorvostan hallgatók Erdély fővárosában. Az Úr napján a Bélavára volt a célpont. Az őszi séta mindenkinek jót tett, a francia ismerőseink által bérelt kocsit kivéve: Clément felkapcsolva felejtette a fényszórókat, így érkeztünkkor a lemerült akkumulátor miatt képtelen volt beindítani a hétvégi lazulásokra (szombatról vasárnapra virradóra a Tordai-hasadékban sátoroztak) bérelt kocsit. A Bélaváránál sikerült levadásznom a szintén Mobellino által elhelyezett geodobozt

 

Read Full Post »


belavara

Szombaton a Bélavárához megyünk. Jössz?

A hétvégére Kisbányát szemeltük ki. Szombaton és vasárnap is lesz túra.

Részletek itt.

Read Full Post »


A szemek csillogása a legfőbb jutalom az Erdély Mentőcsoport csapata számára

2012. február 11-12. időszakban az Erdély Mentőcsoport két mócvidéki faluban elszigetelten élő, sokgyermekes családhoz, téli körülmények között gyalogosan szállított humanitárius segélyt (élelmiszer, édesség, orvosság, víz).

A családokat a World Vision nemzetközi humanitárius szervezet kolozsvári fiókjának illetékeseinek a segítségével azonosították.

Az élelmiszert, édességet és a gyógyszereket a Gondviselés Segélyszervezet (www.gondviseles.org) biztosította.

A Kolozs megyei Kisbányán (Băişoara) élő Buş és a Kőrizstetőn (Frăsinet) élő Buş családnál jártunk.

A gyermekek szemének a csillogása, fotóriportok, videoriport itt.

Read Full Post »


Augusztus 13-14. között Kertész Levi, a Kolozsvár Pedázolik Kerékpárklub elnöke elcsalt Torockóra. Biciklivel. Rekkenő hőségben tekertünk úttalan utakon, majd szombatról vasárnapra virradóra a Székelykő alatt sátoroztunk.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A Határon Túra 2011 Kolozsvár-Pádis szakaszát (100 kilométer és összesen 1760 méter szintkülönbség) a fogorvosnál kezdtem (köszönet Haltek Rozáliának, hogy helyrepofozta a fogamat, s tudtam bringázni!). Szerencsére keddre, augusztus 16-ra a fogam helyrejött (igaz, éjjel nem sokat aludtam), így reggel kilenckor nekivágtam a killernek ígérkező szakasznak. Kertész Levi, Kovács Péter és Barta Zoli is figyelmeztetett: horror lesz Havasnagyfalura feltekerni. Úgy is volt. Ez a szakasz Kolozs megyében az egyik legbrutálabb. A Rosetti utcát leszámítva…

Nagyon szakadozva haladtunk, mindenki a saját tempója szerint. A motoros kísérők két kilométerenként adtak banánt, ásvány- és sima vizet. Így tűrhető volt a táv. Voltak frissítők is, ahol kolbászt, kenyeret, édességet, üdítőt adtak – ez a rész is kiválóan volt megszervezve.

Mit sem sejtettünk arról, mi vár ránk,

amikor beereszkedtünk Gyálukálulujra (Poiana Horea): a totál-fatál emelkedő Felsőgyurkucára (Giurcuţa de Sus). Majdnem megkrepáltam. Itt ismét a nyakunkba zúdult a zápor. Ugyanúgy, mint az ereszkedőn Ic Ponor fele.

Grafikusan: a Kolozsvár-Pádis szakasz

Másnap, szerdán, augusztus 17-én a Pádis menedékházhoz valóságos üdülés volt kitekerni.

Csak vasárnap, augusztus 21-én sikerült

hazaérnem. Egyedül nem akartam visszatekerni, senki sem tudott utánam jönni. Laci barátom szmidai házában húzódtam meg a csodára várva: nem következett be. Annál inkább vasárnap: miután viszontagságos körülmények között Laci a BMW GS F800-as túra motorbiciklijével kivontatott a Prislop-hágóig (hátul Vanda a hatalmas hátizsákommal, amit oda a Határon Túra kísérő autója vitt fel), majd extrém módon beereszkedtem Havasreketyére (Răchiţele), a kocsma előtt egy utánfutós kocsi. Azonnal megkérdeztem, kié. Az illető behozott Kolozsvárra!

Inkább meséljenek a fényképek és a kisfilm.

A nap célállomása: Ic Ponor üdülőtelep

Minden sáros

A Transzfogarasra kibringázni könnyebb volt…

Áldozatok

Ic Ponor-Pádis: felüdülés a Kolozsvár-Ic Ponor szakaszhoz képest

Formában

Read Full Post »


Tegnap este 21 órakor érkeztünk Kolozsvárra. Biciklivel Torockóról a következő útvonalon: Borrév (Buru)-Alsójára (Iara),

Csatlakozz te is: élmény és teljesítmény. Bringázás, sport, természetjárás

Járabánya/Kisbánya (Băişoara)- Magyarléta (Liteni)-Tordaszentlászló (Săvădisla)-Magyarfenes (Vlaha)-Felsőlóna (Luna de Sus)-Szászfenes (Floreşti)-Kolozsvár. Kissé megáztunk, kisütött a nap, megszáradtunk. A bögyöstől még palacsintát is ettünk Alsójárán.

Szombaton reggel arrafele a piros vonalon mentünk, de sokszor letértünk róla. Igazából csak Kertész Levi, a Kolozsvár Pedázolik Kerékpárklub elnöke tudja merre mentünk, mi őt követtük. Sokszor vakon, mert a hőségtől az izzadtság a szemünkbe folyt, s a sós lé néhányszor lehetetlenné tette a szemgolyó forgását.

Szombatról vasárnapra virradóra a Székelykő alatt sátoroztunk, hullócsillagot csak egyet láttam. A többit a sátorban a sörtől. Ketten több hulló csillagot és Perseidát vettek szemügyre. Segített a pálinka.

Videó és fotóriport a napokban… 🙂

Azt terveztük, hogy ma kimegyünk Mócsra vagy Apahidára a Határon Túra 2011 biciklisei elé. A hétvégi tátott szájjal bringázás miatt viszont én a mai napot a fogorvosnőmnél, Haltek Rozáliánál kezdtem. Igen, végtelenül kedves volt, hivatalos szabadnapon is fogatott. Évek óta ő ápolja a fogaimat. Túlzás nélkül: ha ő nem lett volna, akkor már régen kiestek volna a fogaim! A mostani gond a hanyagságom miatt történt, ezt most nem részletezem.

Ja, és tegnap (is) rettenetesen fájt a fenekem a bringám ülése miatt (egy másik 100 euróba kerül, ennyi volt az egész cagla, tehát jobb szék nem lesz egyhamar…), ezért is jó volt beiktatni a pihenő napot…

Kertész Levi kiment a magyarországi bringások elé, jómagam délután, a Főtérre történő érkezéskor találkozom velük.

Holnap pedig irány Pádis. A hétvégi bringázás egyáltalán nem járt  izomlázzal, de a fenekem teheti még az eszét…

A Szabadság médiapartnere a rangos, Schmitt Pál, Magyarország köztársasági elnöke által fővédnökölt eseménynek. Elkísérem a magyarországi bringásokat Bogatelepig, riportot készítek a nyomtatott változatnak, fotóriportot és videót a WebSzabadságnak. A visszaút még rejtély. Lehet ismét Lázok Levi-féle searh and rescue operation lesz… 🙂

Ha te is csatlakoznál a túrához, vedd fel velem a kapcsolatot!

Read Full Post »