Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Kisbánya’


Január másodikán mozgásra volt szükség, kimentünk Kisbányára. Átkozzuk ugyan, de ilyenkor jó a szelfibot… 🙂

Sajnos a Nagy Terv, a Madeira-szigeteken töltendő szilveszter a repülőjegy megdrágulása miatt befuccsolt, november elején már több száz euróba került. Tanulság: szilveszterre már év elején le kell foglalni! 🙂 Jó, na, enyhe túlzással.

Aztán keményen dolgoztunk a vendégszerető hálózat, azaz a CouchSurfing által minden évben különböző helyen szervezett szilveszteri programsorozaton, de sajnos az sem jött be. Idén a közösség a csehországi Brno városában szervezte a lazulást, amelyen több tucat nemzet tagjai vettek részt.

Aztán próbálkoztunk helyet találni a Hargitafürdőn a baráti/ismerősi társaság által szervezett szilveszteri partira, de későn ébredtünk fel.

Végül Kolozsváron maradtunk, de nem bántuk meg: iráni vendégek bevonásával Norbinál, a pilótánál és Enikőnél szilvesztereztünk. Köszönjük a lehetőséget! A hölgyek említették, komoly politikai gondok vannak az országban: tüntetések, rendőri fellépés, halottak. Ottlétünkkor ismerősök idegenek egyaránt nyíltan panaszkodtak az elnyomás és a gazdasági helyzet miatt. Úgy látszik, már csak idő kérdése volt, hogy robbanjon a helyzet.

Kedden túra volt napirenden: Glyztékkel és a gyerekekkel (Mimi, a keresztlányom volt a sztár…) Kisbányán szívtuk magunkba a friss levegőt. Majd… Tikal társasjáték és finom vacsora! Mint a régi szép időkben… 🙂

Reklámok

Read Full Post »


Romba dőlt a múlt…

Sátorozni indultunk Kisbányára vagy Kisbánya üdülőtelepre. Glytzék oda jöttek volna szombaton. Az eredeti terv szerint ugyanaznap együtt gombásztunk volna. Volnax2. Csakhogy pénteken délután keményen esni kezdett. Bár a kiszemelt régióra csupán 20 százaléknyi csapadékot prognosztizáltak, kiderült, ennél sokkal többre lehet számítani.

Azon nyomban aktiváltuk a B. tervet: az örök és mindig befogadó Poiana Horea. S a szokásos terápia hétvége: végtelen alvás. Égi csend. Remek.

Szombaton késő délután friss kenyérért indultunk, szekerezés, kocsmázás és gyaloglás lett belőle. Volt azért benne ortodox templomlátogatás is, mi több a lelkipásztorral folytatott beszélgetés  során még Bartolomeu Anania is szba került. Kenyeret végül sikerült találunk. Házit. Tíz lejt fizettünk érte. Mit meg nem ér a házi kenyér… De hát a móc család befogadott, palacsintával kínált. S még a nyári zápor elől is fedezéket biztosítottak számunkra…

Este az eső ellenére sikerült tüzet rakni. S az a kolbász…

Kalandos vasárnap: Poiana Horea (Gyálukálului – eredeti hun név) – Guircuța de Sus (Felsőgyurkuca), igen Fiat személygépkocsival, s Bibi vezetett. Incidens nélkül. ÜGYES! Innen Szmida, a tó mellett. Egészen tűrhető az út. Innen már “egyesen út” vezetett Havasreketyére és a vízeséshez…

Szmidán, Lacinál radikális változások, lásd a fotókat.

Read Full Post »


Szombaton végre kiruccantunk. Kisbányára. Csodás téli táj fogadott… Megállásokkal együtt öt órát túráztunk…

************************************************************

Kattints az első képre a részletekért:

Read Full Post »


kisbanya 002

Könnycsepp/Lacrimă/Tear…

Igen, ott, mert a maga a település, azaz Kisbánya máshol található…

Remélhetőleg megismételhető, de minden valószínűséggel megmagyarázható csoda folytán, Vandának köszönhetően több szempontból is négycsillagos, élmény-kavalkádban volt részünk a hétvégén. Olyan helyen szálltunk meg (ingyen és bérmentve, teszem hozzá villámgyorsan, nehogy valaki azt higgye, pénzt hamisítok), amilyenben talán még sosem voltam: négycsillagos panzió. Volt ott minden: tisztaság, ízlésesen kialakított szoba, folyosó, recepció, vendéglő, profi (igaz, nem fával működő) szauna, sós vizű szauna (ilyet biztos, hogy most próbáltam először), sima szauna (ilyenben sem ültem még), úszómedence. Asztalteniszt játszottunk, biliárdoztunk, szóval királyi ínyencségekben, mi több, kiváltságokban volt részünk. Ízletes volt az étel, Andrei pincét pedig tökéletesen végezte dolgát: nem volt sem túlzottan rámenős, de szégyenlős sem, kiegyensúlyozottan kedves és tökéletes mértékben előzékeny és geodoboz biztosításában segítőkész. Szóval belekóstoltunk abba, hogyan élnek az (új)gazdagok. Két pár is volt belőlük az Adreea panzióban, s a sablon ismétlődött: idős és/vagy gazdag férfi, bomba nő. Érdekes, hogy az előítéletből ezúttal (is) tényállás lett.

kisbanya 006

Szeretetre érdemes, nem kivágni való…/Iubeste-ma, nu ma distruge…/Love or kill…

Szombaton édes kettesben kirándultunk. Bár mindketten a hét fáradalmai miatt ramaty állapotban voltunk, a Mobellino Team által a Zengő-köveknél elhelyezett geodoboz rávett arra, hogy megtegyük a normális körülmények között három órás (mi majdnem öt óra alatt tettük meg a) távot. Na jó, közben geodobozokat helyeztünk el, punnyadtunk. Csodás volt az idő, tökéletes a kilátás.

Vasárnap kijött a szűk baráti társaságunk egy része, illetve ismerősök… s ismeretlenek. A túrát különböző fórumokon is meghirdettem, így eljött Clément és Ines. Mindketten negyedéves fogorvostan hallgatók Erdély fővárosában. Az Úr napján a Bélavára volt a célpont. Az őszi séta mindenkinek jót tett, a francia ismerőseink által bérelt kocsit kivéve: Clément felkapcsolva felejtette a fényszórókat, így érkeztünkkor a lemerült akkumulátor miatt képtelen volt beindítani a hétvégi lazulásokra (szombatról vasárnapra virradóra a Tordai-hasadékban sátoroztak) bérelt kocsit. A Bélaváránál sikerült levadásznom a szintén Mobellino által elhelyezett geodobozt

 

Read Full Post »


belavara

Szombaton a Bélavárához megyünk. Jössz?

A hétvégére Kisbányát szemeltük ki. Szombaton és vasárnap is lesz túra.

Részletek itt.

Read Full Post »


A szemek csillogása a legfőbb jutalom az Erdély Mentőcsoport csapata számára

2012. február 11-12. időszakban az Erdély Mentőcsoport két mócvidéki faluban elszigetelten élő, sokgyermekes családhoz, téli körülmények között gyalogosan szállított humanitárius segélyt (élelmiszer, édesség, orvosság, víz).

A családokat a World Vision nemzetközi humanitárius szervezet kolozsvári fiókjának illetékeseinek a segítségével azonosították.

Az élelmiszert, édességet és a gyógyszereket a Gondviselés Segélyszervezet (www.gondviseles.org) biztosította.

A Kolozs megyei Kisbányán (Băişoara) élő Buş és a Kőrizstetőn (Frăsinet) élő Buş családnál jártunk.

A gyermekek szemének a csillogása, fotóriportok, videoriport itt.

Read Full Post »


Augusztus 13-14. között Kertész Levi, a Kolozsvár Pedázolik Kerékpárklub elnöke elcsalt Torockóra. Biciklivel. Rekkenő hőségben tekertünk úttalan utakon, majd szombatról vasárnapra virradóra a Székelykő alatt sátoroztunk.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A Határon Túra 2011 Kolozsvár-Pádis szakaszát (100 kilométer és összesen 1760 méter szintkülönbség) a fogorvosnál kezdtem (köszönet Haltek Rozáliának, hogy helyrepofozta a fogamat, s tudtam bringázni!). Szerencsére keddre, augusztus 16-ra a fogam helyrejött (igaz, éjjel nem sokat aludtam), így reggel kilenckor nekivágtam a killernek ígérkező szakasznak. Kertész Levi, Kovács Péter és Barta Zoli is figyelmeztetett: horror lesz Havasnagyfalura feltekerni. Úgy is volt. Ez a szakasz Kolozs megyében az egyik legbrutálabb. A Rosetti utcát leszámítva…

Nagyon szakadozva haladtunk, mindenki a saját tempója szerint. A motoros kísérők két kilométerenként adtak banánt, ásvány- és sima vizet. Így tűrhető volt a táv. Voltak frissítők is, ahol kolbászt, kenyeret, édességet, üdítőt adtak – ez a rész is kiválóan volt megszervezve.

Mit sem sejtettünk arról, mi vár ránk,

amikor beereszkedtünk Gyálukálulujra (Poiana Horea): a totál-fatál emelkedő Felsőgyurkucára (Giurcuţa de Sus). Majdnem megkrepáltam. Itt ismét a nyakunkba zúdult a zápor. Ugyanúgy, mint az ereszkedőn Ic Ponor fele.

Grafikusan: a Kolozsvár-Pádis szakasz

Másnap, szerdán, augusztus 17-én a Pádis menedékházhoz valóságos üdülés volt kitekerni.

Csak vasárnap, augusztus 21-én sikerült

hazaérnem. Egyedül nem akartam visszatekerni, senki sem tudott utánam jönni. Laci barátom szmidai házában húzódtam meg a csodára várva: nem következett be. Annál inkább vasárnap: miután viszontagságos körülmények között Laci a BMW GS F800-as túra motorbiciklijével kivontatott a Prislop-hágóig (hátul Vanda a hatalmas hátizsákommal, amit oda a Határon Túra kísérő autója vitt fel), majd extrém módon beereszkedtem Havasreketyére (Răchiţele), a kocsma előtt egy utánfutós kocsi. Azonnal megkérdeztem, kié. Az illető behozott Kolozsvárra!

Inkább meséljenek a fényképek és a kisfilm.

A nap célállomása: Ic Ponor üdülőtelep

Minden sáros

A Transzfogarasra kibringázni könnyebb volt…

Áldozatok

Ic Ponor-Pádis: felüdülés a Kolozsvár-Ic Ponor szakaszhoz képest

Formában

Read Full Post »

Older Posts »