Ismét eredeti szépségében pompázhat a Mátyás-szoborcsoport


Az oxidációs folyamatok következtében „kizöldült” a Mátyás-szoborcsoport (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fényképek a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használhatók!)

Miért, most nem elég esztétikus? De hát néhány évvel ezelőtt restaurálták, mi történt?

A válaszok itt.

Macskás éjféli séta akár a szükségállapot idején. Valami azért mégis változott…


Most is uralják a helyet

Most is a környéken tanyázó macskák kísértek el az éjféli sétán az óvárban

Alig volt sűrűbb a forgalom, mint a szükségállapot idején. Akkor is szinte minden éjjel, de sokszor a hajnali órákban is sétáltam a lakhelyem közelében.

Szinte ugyanolyan kihalt volt a Kaja Tanya-Bulgakov utca, a Főtér – lassan ébredünk fel az éjszakai életre, s jól van ez így.

Mohón falnám a rám szakadt szabadság finom falatjait,

de egyelőre hiányoznak az ínyencségek: kulturális és szabadidős rendezvények, sportesemények.

Micsoda perverz ez a vírus: távol tartatja egymástól az embereket. Lényünk egyik alappillére a társasági élet, az ismerkedés, a másik felfedezése, a kíváncsiság.

Kétirányú radar

Most is összeszorult a gyomrom a rendőrautók láttán,

a zsebemhez kapok: vajon nálam van a „nejlonbugyiba” tartott papír és a személyi? Végigmentem a Jókai utcán, betértem a sétálóutcába, alkalomadtán elbeszélgettem a történelmi intézetnél és az Egyetemiek Házánál szolgálatot teljesítő éjjeli őrrel. Rendszerint csak akkor ásítottam és mondtam, hogy én most nyugovóra térek, amikor a konteókkal hozakodtak elő…

Ismét fel kell fedeznem a várost

Ez nem a bezártság utáni spirituális expedíció: a szükségállapot idején a szakmám és az önkéntesség következtében szinte egész nap jártam fel-alá.

Fel kell fedeznem az újjászületett Kolozsvárt.

Már nem csak enyém az út, az utca, a tér, a körforgalom, amelyeken magabiztosan és veszélytelenül haladtam gyalog, bringával, a Bónis Endrétől kapott és Áprilkának keresztelt robogóval élelmiszerért, orvosságért stb. Már nem érzem úgy, hogy kibéreltem a várost vagy én vagyok a meteorit becsapódást túlélt egyetlen emberi lény. Felszabadító és nyomasztó érzés egyaránt.

Kettős vágás: bánom, nagyon bánom azokat a dolgokat, amelyeket a szükségállapot előtt nem tettem meg, de azt is, amit március közepétől május 15-ig elmulasztottam.

Ünneplés után temetés?


Távolságtartás (Saját felvételek)

Kirázott a hideg,

amikor az ortodox húsvét előtt Johannis azt nyilatkozta, hogy amennyiben a lakosság nem tartja be a távolságtartási és más, a hatóságok által előírt szabályokat, a vallási ünnepet temetések követik.

A lelki szemeim előtt láttam az ünneplő családokat, a vidám arcokat, majd a koporsókat és zokogó rokonokat.

Éjfélkor terepen voltam, s azt tapasztaltam, egy-két kivétellel az ortodox hívek visszafogták magukat, távol maradtak a katedrálistól.

Péntektől máig ismét Johannis szavai jutottak eszembe,

s ismét a koporsók jelentek meg lelki szemeim előtt: zsúfolt utcák, terek, üzletek. Mintha a szükségállapot végeztével a vírus is azonnal eltűnt volna. Elpárolgott a félelem, elszabadultak az indulatok, érzelmek: csoportképek, a Kis-Szamos partján szervezett csoportos ivászatok, a régi spotcsarnok előtti motorháztető-pizzázások . Ezeket saját szememmel láttam péntektől hétfő éjfélig.

Minél többen egy helyen

Ennek következményei két hét leforgása alatt jelennek meg. Vajon „örvendenek” majd a temetkezési vállalatok? Igen, megtörténhet, éppen én patkolok el, engem temetnek majd, ám tudom: a lelkiismeretem tiszta minden tőlem telhetőt megtettem, ne kapjam el és ha bennem van, de nincsenek tüneteim, ne adjam tovább a vírust. A szüleimet több mint két hónapja csak 4-6 méteres távolságból láttam. S ez így is marad.
De aki családi összejövetelt, bulit szervez, annak is nyugodt marad a lelkiismerete, ha gáz van?!

Elképedve nézem, amint egyesek azonnal családi összejöveteleket, kisebb bulikat szerveztek. Eddig otthon szenvedtek, sínylődtek, most pedig mintha minden addigi eredményt felrúgva, a hatóságok ajánlásait lehányva belelendülnek az életbe. Azon csodálkozom, hogy egyesek a hatóságokkal szembeni frusztrációjukat, tehetetlenségüket úgy vezetik le, hogy saját koporsójukba ütnek egy szeget.

Alapvető létszükséglet, elengedhetetlen, nélkülözhetetlen

Két hónap alatt nappal-éjjel-hajnalban több katonával, rendőrrel, csendőrrel beszéltem: egyáltalán nem élvezték a helyzetet, kényszerből tettek eleget a parancsoknak.

A szakmámmal és az önkéntességgel járó munka következtében

a március 16-május 15., azaz a szükségállapot időszakában nagyon sokat jártam a várost. A Szabadság nyomtatott és online változata számára terepmunkát is feltételező cikkeket írtam, minden nap bementem a szerkesztőségbe, jelen voltam az on-line gyűléseken, fotóriportokat, videókat, videóriportokat és videóinterjúkat készítettem, tudósítottam a különböző látogatásokról: Szijjártó Péter, majd később az egészségügyi miniszter kolozsvári vizitje stb.

Ugyanakkor a www.szomszedok.ro platformon regisztrált nyugdíjasoknak és a magánúton „szerzett” időseknek élelmiszert vásároltam, számlákat fizettem, a családorvosoktól recepteket vettem át és gyógyszereket váltottam ki, permetezéshez szükséges szereket vásároltam, táblagépet szervizeltettem, kihágási jegyzőkönyvvel kapcsolatos ügyintézést vállaltam.

Hogyan tudtam kávé nélkül élni?

Egyik nap például 44 kilométert robogóztam a városban (Bónis Endre és Reform Copy-Print, köszönöm szépen a járgányt!!!), ugyanis három személy számára a híres Euthyroxot kellett beszereznem.

Azt akartam csupán érzékeltetni: van összehasonlítási alapom arra vonatkozóan, hogyan viselkedtek az emberek a szükségállapot idején, milyen volt a közúti forgalom, milyen kihágások és törvénytelenségek voltak akkor és most, milyen mértékben tartották be az emberek a hatóságok javaslatait.

Helyes (Saját felvételek)

Érzésem az, hogy sokan túlzásnak, fölöslegesnek, mi több, alaptalannak tartják a szakemberek javaslatait, a hatóságok által hozott intézkedéseket, most pedig „bosszút állnak” az eddigi bezártság miatt. Lényegében, sajnos, magukat veszélyeztetik.

Rendben, hölgyeim és uraim, akkor most szabad a pálya, a lakosság térfelén a felelősség. Az eredmények május végéig megmutatkoznak.

Nagyon remélem, hogy tévedek: részben oda jutunk vissza, ahonnan indultunk.

Két vendéglős, egy-egy biciklijavító, fodrász, autószerelő és fogorvos: mit hoz a jövő?


Misti Csaba kolozsvári autószerelőnek alig van ideje saját veterán terepjáróján dolgozni… (Saját felvétel)

Az utóbbi hetekben egyéni sorsokon,

helyzeteken keresztül arra voltam kíváncsi, milyen egy-egy iparág, tevékenységi terület vagy szakma helyzete.

A gazdasági összeállítás a Szabadság mai számában jelent meg, ide kattintva olvasható.

FOTÓRIPORT, VIDEÓK – Így néz ki a kolozsvári új sportcsarnokban létrehozott ideiglenes kórház


Már nagyon régen szó volt róla, ma hivatalosan átadták. Hátha nem lesz szükség rá, s önkéntesként is hiába dolgoztam a helyszínen…

A fotóriportom itt található, a képsorokat ide kattintva lehet megtekinteni.

Lépésről lépésre növelik a közszállítási járművek számát Kolozsváron


Május 15. után kötelező lesz a védőmaszk használata a közszállítási járműveken (Saját felvételek)

Hétközben eddig szinte egyáltalán nem használtam a személygépkocsimat,

a 1990 után a Monostorról közszállítással jártam a belvárosi iskolába, majd 1995 után pedig a munkahelyemrea tömegközlekedés híve vagyok. Nem szennyezzük annyira a környezetet, nem idegeskedünk a zsúfolt forgalom miatt, nincs parkolási gond és kiadás, a trolibuszon olvasni, mélázni lehet.

Az új koronavírus villámgyors terjedése viszont

kissé eltántorított a közszállítás használatától, bár tudom, hogy a buszokat rendszeresen fertőtlenítik. De ha éppen előttem egy fertőzött fogott meg valamit, s hirtelen a számhoz, az orromhoz vagy a szememhez teszem a kezemet?

Inkább gyalogolok, biciklizem, a lakónegyedekben vagy akár a Békás-telepen lakó időseknek pedig Bónis Endrétől (Reform Copy&Print, illetve ingatlanügynökség) erre a célra kapott kiváló robogóval szállítom az élelmet, szerzem be és szállítom haza a gyógyszereket vagy fizetem és viszem házhoz a közmű számlákat.

Korábban egy kedves ismerőstől szerzett elektromos biciklivel

végeztem ugyanezt az önkéntes feladatot, azt viszont visszaadtam, értéke ugyanis 3 ezer euró körül mozog… Sajnos, le sem tudom írni, ki volt a jótevő, nehogy betörjenek hozzá… Jómagam is a szerkesztőségben, riasztóberendezéssel ellátott irodahelyiségben tartottam a csodajárgányt.

Ultrajó, de nagyon drága, s ha történik vele valami, 3 ezer évig kellett volna dolgoznom, hogy kifizessem a kárt

Áprilka (így becézem a robogót) rendkívül praktikus:

gyors, nagyon kevés üzemanyagot fogyaszt, nincs parkolási gond és költség. Hátránya, hogy kevés élelmiszer szállítható vele (eddig elég volt a megtelt hátizsák, így nem volt gond) és esős időben kellemetlen elázni rajta… 🙂

Az élelmiszer bekerül a hátizsákba, s irány az idős személy otthona

Tegnap a Kolozsvári Közszállítási Vállalat (CTP, volt RATUC) vezérigazgatójával beszéltem az eddigi helyzetről és a május 15. Utáni kilátásokról.

Cikkem itt olvasható.

CIKK – Nem figyelsz oda, s a hekker kiüríti a bankszámládat!


Figyeljünk, kinek, milyen adatainkat adunk meg

Igen, van olyan ember Kolozsváron,

aki a Kolozs Megyei Rendőr-felügyelőség kriminalisztikai osztályán dolgozik, ugyanakkor a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Közgazdaság-és Gazdálkodástudományi Karának egyetemi adjunktusa és jogász.

Ennyi kell neki, mindhárom minőségében zaklattam az utóbbi időben.

Legutóbb az internet bankingről, az online fizetésről faggattam. Kattints ide.

FOTÓK – Segítő szomszédok


Kenyér, citrom és kolbász (Saját felvételek)

Élelem, gyógyszer beszerzésére vagy csak egyszerűen egy jó szóra,

beszélgetésre van szükségük. Mindenképpen el kell kerülni azt, hogy kitegyék magukat a veszélyének és megfertőződjenek, ezért a lehető legnagyobb mértékben korlátozni kell mozgásterüket. Ők az idős szomszédjaink.

Koruknál fogva tapasztaltak, de mégsem annyira,

hogy az új helyzethez teljesen alkalmazkodni tudjanak: nem megy még a digitalizált világhoz történő felzárkózás, akadozik a számlafizetés, nincs jártasság az online világban.

Csendélet világjárvány idején

Jogosan bizalmatlanok az interneten vagy a bankkártyával történő fizetéssel, inkább elmennek a város másik végére kivenni a nyugdíjat a bankautomatából, csakhogy kézben legyen a pénz…

A szomszedok.ro portál segíteni próbál. Ha ismersz olyan idős személyt, akinek szüksége van a szomszédja segítségére, itt jelezd.

Véletlenül találkoztunk a Széchenyi téren, felajánlottam segítségemet. Jóleső érzés volt ismét kapcsolatba kerülni egyik volt tanárommal. Segítségnyújtás és nosztalgiázás.

CSAK NÉHÁNY FOTÓ – Különleges nap


Együtt, de mégis négyesben (Saját felvételek)

Szerteágaznak a gondolataim,

hadd rendszerezzem őket… Mégis, különleges, mi több, történelmi időket élünk…

Mennyire lelkesen és hatalmasan belevetjük majd magunkat az Életbe

és a salsa lépések és figurák megtanulásába. Számomra ez a „koronavírus-fogadalom”.

Szombaton kibicikliztem a Bükkbe,

sok fotót készítettem, gumidefektem is volt, de egy taxis hölgy és Serény Tibi ezt is megoldotta. Nyolc órát töltöttem a szabadban, minimális emberi kontaktussal, legálisan.

A biciklizés és gyaloglás során készített fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

FOTÓRIPORT – A normalitás illúziója


Szürreális (Felvételem egy 17 éves fényképezőgéppel készült ma késő este)

Már látom, amint azok a dolgok, amelyeket ismétlődőnek, enyhén unalmasnak tartottam,

mennyire izgalmasak és újszerűek lesznek néhány hét múlva. Amennyiben lesz oltószer és/vagy gyorsteszt, ismét iszunk majd nagyokat a Kaja Tanya vagy a Bulgakov teraszán, ízletes vacsorát fogyasztunk az 1568 bisztróban, az Indigó indiai vendéglőben pedig az ázsiai falatoknak örvendünk.

Ez most mind távolinak tűnik,

a szakemberek szimulálása napi 60-70 halottat prognosztizál az elkövetkező napokban/hetekben. Jobb ezeket a híreket nem is olvasni.

Bemásolom ide, ne legyenek illúzióink.

Datele rezultate pe scenariul probabil:

1. Începând cu aprox. 8 aprilie, vom trece de 5.000 de confirmați. În modelul meu, confirmații și spitalizații sunt puși împreuna. Dar o parte sunt în carantina de fapt.

2. Undeva pe 25 aprilie – 30 aprilie (+-5 zile) vom trece de 1.000 de decese.

3. Peak-ul (cazuri în spital și carantina cu simptome grave) va începe cam pe 7-9 aprilie și va dura pâna în 15 mai. Dupa 15 mai vom scadea sub 5.000 de oameni în spitale și carantina.

4. Ziua cu cei mai mult oameni în spitale va fi aproximativ între 17-25 aprilie. Cu aproximativ 8.535 oameni în spitale și carantina dar cu simptome grave.

5. În perioada de peak (vârf- n.red.) vom avea cam 35-40 de decese pe zi.

6. La 1 iulie, ma aștept sa fi declarat deja epidemia învinsa. Cu câteva cazuri noi declarate pe vremea aia. Sau aproape nici unul.

7. La 1 iulie când vom fi învins, vom avea 2.657 decese.

Azért a barátok ölelése, vállveregetése, ugratása vagy jó szava, a bármi, ami már csak volt, nagyon-nagyon hiányzik! Neked is?

A ma készített fotóriportom itt.

Ezt játszd be, s úgy nézd meg a fotóriportot.