Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub’


Arnold és Bogi (csak azért nem írtam fordítva a neveket, elvégre ladies first, mert Arnod van elől!) lábedzésen az Ördögmalom-vízesésnél (Saját felvételek)

A váratlanul bekövetkezett meniszkusz szakadás miatt december végétől mostanáig radikálisan megváltozott az életem: nem tudtam azokat a tevékenységeket végezni, amelyek eddig boldoggá tettek. Bár februárban mondhatni hagyományos módon részt vettem a sztánai farsang alkalmából szervezett lovas felvonuláson (köszönöm, Lajcsi!), húsvétkor a nagy fájdalom ellenére mégsem hagytam ki a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) aktív tagjai által összehozott Nyuszitúrát, a május eleji észak-ciprusi kényszerszabadság, majd az ezt követő térdműtét alaposan rányomta a bélyegét a szabadidős tevékenységekre. Két alappillér roggyant meg hirtelen: egészség és a túrázáshoz szkséges minimális anyagi háttér.

Mit ér az élet Élet nélkül?

Ha nincs szabadidős tevékenység, kirándulás, túrázás, lovaglás, barlangászás, pókerezés, biciklizés, nem jönnek hozzám vendégek, azaz nem vagyok folyamatos kapcsolatban a világgal, ha elmarad a geoládázás, a gyalogtúra, a kvízverseny, a plane spotting, a sakkozás, a sportlövészet, néhanapján a számítógépes játék, a sziklamászás, a társasági tánc, a társasjáték, akkor nem vagyok boldog. Ezekből a térgondok, s aztán a még hangsúlyosabb anyagi lerongyolódás miatt az utóbbi időben csak csurrant-cseppent.

Beléd égeti az Életet.

Ha nincs társaság, hangulat, pörgés, lazulás, a lehető legváltozatosabb és legkülönfélébb tevékenység (a héten például szabadtéri rövid filmek vetítésére megyünk), akkor értelmetlenné válik az élet.

S most ráadásul jótékonykodni sem tudok: 2001 óta önkéntes váradó vagyok, a műtét miatt hosszú hónapokig nem segíthetek a bajba jutottakon vagy azok rokonain… 😦 Segíteni pedig felemelő érzés. Érdekes, hosszú szünet után éppen az utóbbi időben hívtak fel a műtét előtt állók rokonai, hogy szükség van vérre. Sajnos nem tudtam segíteni.

Sátorozós gasztronómia: arab szendvics. Hozzávalók (saját recept): dăăăă – arab kenyér, szalonna, kenősajt, petrezselyem, Piros Arany. A vegetáriánus verzióból – dăăăă – törlendő a szalonna… 🙂

Segíteni: lehet még kanapéval és étellel a CouchSurfing portálon keresztül érkező, jövedelem nélküli egyetemistáknak, fuvarral szintén nekik. Ezt-azt, itt-ott, a lehetőségek függvényben. Ezeket szerencsére nem lehetetlenítette el a térdműtét. De nem tudtam sem a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrán, se más hasonló, számomra rendkívül fontos rendezvényen részt venni. S ez lehangolja az embert.

Nem vagyok vallásos, de a Fennvalóhoz igazán a Természetben lehet a legközelebb az ember. Ami ott van, az Isten teremtette. Az ember által létrehozottak nem érdekelnek annyira… A lehető leggyorsabban menekülni kell a betondzsungelből, nem kell szívni a friss szmogot. A Természet kifáraszt, de ugyanakkor erőt ad. Sokat, s hosszan tartót.

 

No, de lassan visszatér az Élet… 🙂

Zattler Arnold szervezésében lélekbalzsam péntek-vasárnap kiruccanáson vettünk részt a Dregán-völgyben. A festői szépségű tájakat nehezen közelítettük meg – Jack Volskwagenje megszenvedte az utat. Ugyanúgy Vadászi Zsolt Seat típusú személygépkocsija is.

Pénteken délután már úton voltunk: Kolozsvár – Dregán-völgye – Cserepes/Ciripa erdészház. A gát és az erdészház között vertünk sátrat. Jack-kel még ezelőtt (szinte) benéztünk a MOX zenei fesztiválra… 🙂 Sötétedéskor már égett a tábortűz, sült a kolbász, fogyott az alkohol. Kiváló társaság, hangulat. A Természetben.

Szombaton a szép és megható erejű Ördögmalom-vízesés érintésével jutottunk el a Bocsásza-csúcsra, románul Vârful Buteasa. Persze, hogy volt extrém mászás, hisz Arnold volt a túravezető. Innen már kőhajtásnyira volt a Tolvaj-kő/Tolvajkő… 🙂 Majd más úton vissza a sátorhelyhez. Az erdészházig kellett volna felmennünk kocsival: így körülbelül 10 kilométerrel többet gyalogoltunk. Nem lett volna ez gond, hacsak nem makadámúton… :(. Összidő: 9 óra. Ebből 7 óra mászás/menetelés.

Vasárnap okosabbak voltunk: összeszedtük a sátrakat, s Zsolt jóvoltából a Cserepes/Ciripa erdészházig kocsival mentünk. Innen 5 órás körtúra következett: szép katlan – Horgas-tető – Mező-havas – Hideg-forrás – Istenek-havasa. Innen a sárga ponton letértünk a Ciripa/Cserepes-erdészházhoz. Adott pillanatban, azaza nyeregből szinte lementünk Biharfüredre a cukrászdába…

A térdem hősiesen bírta a távokat, a szintkülönbséget. Visszatérni látszik az Élet. S ez boldoggá tesz.

 

Kattints az első fotóra!

Read Full Post »


Levitáció a Királyerdőben…

Mindig van egy rendkívül érdekes, megmagyarázhatatlan és megfoghatatlan dinamikája a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK, CSA) tagjai és szimpatizánsai által szervezett, nem hivatalos Nyuszitúrának. Idén sem volt ez másképp… Váratlan fordulatok, visszatérő motívumok, eső és napsütés.

Sok minden viszont változott. Mi is. Korral jár? Vagy ezt sokat emlegetjük? Ez már nosztalgia? Azt vettem elsősorban észre, hogy néhányan sokkal-sokkal érzékenyebbek lettek. Ugyanazok a poénok, szívatások más, mélyebb hatást váltanak ki. Hamarabb veszünk zokon dolgokat. Kezdjük túl komolyan venni magunkat?!

Emlékszel erre?

Az április 14-17. időszakban megejtett kiruccanás során régi és új résztvevők is voltak: fiatalok és tapasztaltak egyaránt. Bár csupán az érdekesebb mozzanatokat dokumentálta, valakiről azt hitték, kém… 🙂 S meg is kérdezték tőle… 🙂 Elgondolkodtam a dolgon: ha valakit így megkérdeznek, a kíváncsiskodó szerint az érintett igennel fog válaszolni? 🙂 S mégis, mit lehet egy Nyuszitúrán kémkedni?! 🙂 🙂 🙂

Az útvonal? Királyerdő… 🙂 Kolozsvár- Biharfüred- Lesi-tó környéke – Erdődámos – Cărmăzan-hegy – Vársonkolyos. Alvás? Hol félig elhagyatott erdészházban a Lesi-tónál (én a horkolás miatt külön, ugyanabban az épülőfélben levő hétvégi házban, mint a múltkor), hol low-cost panzióban, hol pedig az egyik barlangász által készségesen felajánlott hétvégi házban (a többiek a szobákban a földön, én – szintén a horkolás miatt  – a padláson).

A kontaktlencse-keresés… rejtély… 🙂

A SZABADSÁG érzése és átélése, a félig-meddig nomád életmód megtapasztalása, a bajtársi hangulat, az együvé tartozás – megfizethetetlen. Még akkor is, ha a bal térdemben bekövetkezett meniszkusz-szakadás miatt fizikailag végig fájdalmas volt a gyalogtúra: első nap egy-két kilométer, második nap nyolc, harmadik nap pedig tizenöt. Sebaj, májusban megműtik, s visszakapom a régi életemet, ami nélkül nem érdemes… élni.. 🙂 Feleségem nincs, gyermekem nincs, érte/értük nem kell gürcölnöm, pénzem nagyon kevés van, nem gyűjtök, vagyonom nincs és nem is lesz, tehát (másképp) ÉLEK.

Inkább meséljenek a fotók (képaláírásokkal és a videóösszeállítás):

 

Kattints az első fotóra!

Read Full Post »


Gyalogolunk, s ahol besötétedik, megalszunk… Melyik évben sátoroztunk itt, Szász Péter?

Összeszorul a gyomrom, picikét izgulok, alig várom látni a vasútállomást, hallani akarom a sípoló vonat, már látom a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK /CSA) tagjainak és szimpatizánsainak az arcán a felszabadultságot, mosolyt: ismét Nyuszitúra, amely feltölt, kivisz a Természetbe, azaz szabadulunk a betondzsungelből, nem szívjuk többet a friss szmogot. Szász Péternek köszönhetem, hogy évekkel ezelőtt bekapcsolódtam a klub hivatalos és magánjellegű tevékenységeibe. Köszönöm, P***!

Kint a Természetben érzem magam igazán Otthon. A szakadt meniszkuszom akadályozhat a Király-erdőben történő menetelésben, sebaj, segítenek, a múltkor is ezt tették a barlangászok: akkor a bal kulcscsontom volt eltörve biciklizés miatt…

Read Full Post »


barlangasz tabor2015 032

Vári Laci nagy-nagy formában volt…

Tíz-tizenöt esztendeje Valentiny Lászlónak és Szász Péternek köszönhetően kapcsolódtam be a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (CSA Cluj – KABK) tevékenységébe. Inkább úgy fogalmaznék: családi életébe. Merthogy – s ez korántsem újságírói túlzás – a kommunista diktatúra idején amolyan különc foglalkozásként a köztudatba lassan-lassan beívódó hobbi nem csak a barlangászásról szólt és szól. Megkockáztatám: már rég nem csak a barlangkutatásról szól. Az évtizedek során ugyanis amolyan „sunyi következményként”, „mellékhatásként” kialakult az Erdélyi Magyar Barlangász Család. Az elején, a hetvenes-nyolcvanas években Bagaméri Béla bácsi és társai letették az alapot, s lassan-lassan kifakult az első generáció, aztán a második is, s most már a ki tudja hányadik korosztály viszi tovább a felfedezés kiolthatatlan vágyának a stafétabotját. Ez messze túlmutat a hivatástudaton, olyan ez, mint egy család korfája: semmi áron nem szabad, hogy a Baralangász Család és név kihaljon.

barlangasz tabor2015 059

Krisztában megvan a barlangász szellem, még csak az Adidas, Yves Saint Laurent, Hugo Boss és Gautier szerkót kell kezeslábasra cserélnie, s kész… 🙂 (Balra Szász Péter)

Így éreztem én a legelejétől, s így érzem ezt most is. Érzem még azt is, hogy kiváltság, hogy valamilyen szinten szinte kizárólag csak tudósítóként és amatőr-amatőr barlangászként kicsikét befogadtak a Barlangász Családba. Éreztem és érzem a bajtársi szeretetüket, a kölcsönös szívatások mögött mindig ott lappang a barátság. Egyetlen barlangász tanfolyamot sem végeztem el, igazából nincs barlangász tapasztalatom, bár az évek során sokszor sok barlangban jártam velük, táborokban vettem részt, ásásoknál segédkeztem stb. Számomra a barlangászás „csak” egyike a sok-sok hobbimnak, de amikor a természetszeretetről és –védelemről van szó teljesen egy hullámhosszon vagyok velük. S ezáltal, no meg természetesen a „csend világa” iránti rajongás által részben én is a Barlangász Család tagja vagyok.

barlangasz tabor2015 011

A francia fiatalokat (jobbról balra Paul és Estelle) Bánffyhunyadon vettük fel, stoppoltak. Elcsaltuk őket a barlangász táborba… 🙂

Náluk is voltak, vannak és lesznek konfliktusok. Így van ez – ugye – minden családban. Úgy érzem, ezek elsősorban a generációk közötti permanens feszültség és a gőg miatt adódtak. Ezek ellenére, a Barlangász Család kisebb családokat eredményezett: a különböző hivatalos és nem hivatalos rendezvényeken ismerkedtek meg a párok, családok létesültek, gyerekek születtek. Rendszerint ők is bekapcsolódtak a barlangász életbe, a szülők megismertették velük a „csend világának” a varázsát, s ami még fontosabb, beavatták őket a Barlangász Szellembe, ami már nem csupán a Családot és a természetszeretetet jelenti, hanem életvitel, életstílus, s ami a legfontosabb sajátos és egyedi ÉRTÉKRENDET jelent. Ez értékrend – úgy érzem – a barlangászok íratlan Alkotmánya.

barlangasz tabor2015 057

Krisztán tényleg minden rózsaszín?

Emlékszem, abban az időszakban kerültem a barlangászok körébe, amikor kérdés volt az utánpótlás biztosítása. Minél szélesebb körű népszerűsítésre volt szükség annak érdekében, hogy még többen bekapcsolódjanak a mozgalomba. A középgenerációs barlangászoknak még nem voltak akkorák a gyerekei, a régiek már kezdek egyre ritkábban járni. Szerencsére a problémát sikerült áthidalni, s most – úgy látom – biztosított az utánpótlás.

Már hónapokkal ezelőtt bejegyeztem magamnak, hogy augusztus 8-16. között Barlangász Nagytábor zajlik Erdődámes (Damiş) mellett. Szerencsére Ambrus Kriszta kedves hölgyismerősöm volt annyira spontán, hogy szombaton délután bepattant mellém a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Editionba, s kipörgött velem a barlangász táborba. Mi több, magunkkal csaltuk a Bánffyhunyadon stoppoló két francia fiatalt is (Nagyváradra, majd Budapestre szerettek volna eljutni), így ezáltal nemzetközivé avanzsáltuk a tábort. Persze, azáltal is internacionális, hogy magyarországi résztvevők is vannak, no, de az anyaországi „lyukászok” már erdélyinek számítanak, így ezáltal nem nevezhető igazi nemzetközinek a rendezvény… 🙂

barlangasz tabor2015 060

Jól jön egy kis magyarázat arról, hol vagyunk, miért ásunk, mi a cél, hol helyezkedik el a barlangrendszer. Vári Laci ebben is kiváló, tőle tanult meg több tucatnyi barlangász mindent, amit tud…

Kiváló érzés újból és újból belekóstolni a nomád életmódba. Az önfeledt szabadság érzése, a mobil térerő-mentes élet feltölt, életed ad. Persze, rendkívül fontos a barlangkutatás, a barlangásás is, számomra viszont az másodlagos. Fontosabb az együttlét a barlangászokkal, a közös élmények és történetek halmozása. A tábortűz, a gitározás, a bajtársi, baráti, barlangász családi hangulat.

Ismételt köszönet a társaságotokért, barátságotokért! S itt a nyilvános fenyegetés: még megyek!

***************************************************************************

A HIVATALOS VIDEÓK:

A WebSzabadságon megjelent fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

A Szabadság hírportálra feltöltött videók itt találhatók.

***************************************************************************
A MAGÁN JELLEGŰ VIDEÓK:

“Két barlangász elmegy a kocsma előtt, s nem megy be”

Kriszta elindul, s máris beüti a sisakját… 🙂 🙂 🙂

Formás női fenék után nagyon könnyű kúszni… 🙂 🙂

**************************************************************************

Read Full Post »


Idén is emlékezetes volt a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (CSA – KABK) alaptagjai által szervezett, de a civil szervezet programjegyzékében nem szereplő, tehát nem hivatalos Nyuszitúra.

Idén a Torockói-hegység volt a célpontja a hagyományos gyalogtúrának (bár egyik évben személygépkocsikkal vágtunk neki az útnak): szombaton Remetei kolostor – Faţa Pietrii – Csáklyakő – Nárciszmező – Gáldközi-szoros (fent) – Modoleşti volt az útvonal, vasárnap kipihentük az előző nap fáradalmait, hétfőn pedig úttalan utakon tértünk vissza a személygépkocsikhoz (lásd, Szülüke, hogy mégsem kérdezem a pontos útvonalat?!).

Köszönöm, Száddámnak (Szeles Ádám), Mózesnek és Andrisnak, hogy cipelték a sátramat, hálózsákomat és a hőszigetelő habszőnyegemet. Köszönöm a kiváló társaságot, a jó túrát!

Adris fotói:

Read Full Post »


szelek 001

Előttünk jártak/járnak

Lehet, nosztalgiázás is van benne, de inkább az együttlét örömének átélése és a jövőbe tekintés van a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub keretében szervezett hagyományos vársonkolyosi Juli-bulikban. Ezeknek az ötvözete teszi egyedivé.

Nosztalgiázás – erre, ugye, igen hajlamosak a magyarok. Itt rendszerint az elhunyt barlangászokra és tevékenységükre emlékezünk.

Együttlét – örvendünk egymásnak, kérdezzük, mi történt veled egy év leforgása alatt. Személyes számadás, mert számítunk egymásnak, foglalkoztat, időközben mi történt a barlangász társunkkal.

Jövőbe tekintés – a következő barlangász generáció feltérképezése. Ilyen vonatkozásban, úgy láttam, nem állunk rosszul.

Hajdanán Szász Péternek köszönhetően kerültem a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klubhoz (KABK – CSA). Köszönöm!

*****************************************

A Szabadságban megjelen cikk itt.

*****************************************

 

Kefe (a.k.a. Fekete Sándor) meghatóbban írta meg, mint én. Beleegyezésével közlöm a KABK levelező listájára írt gondolatait:

 

KABK – Juli buli – hagyományos őszi ünnepünk

Hétvége a barlangász, barlangkutató klubunk jegyében és szellemében

 

Több ez, mint buli. Ilyenkor ünnepelünk, magunkat ünnepeljük. Megemlékezünk az előttünk járókról, akik közül sajnos már sokan nem lehetnek velünk. A klub az ő álmuk. A klub mi megtiszteltetésünk fenntartani és kötelességünk továbbadni az utánunk jövőknek.

Megünnepeljük azt, hogy ez a közösség továbbra is összetart, fejlődik. Nagyszülők, szülők és gyerekek. Nagy család.

A találkozó arról szól, hogy baráti, kötetlen keretek között elmeséljük egymásnak, mi is történt velünk az elmúlt évben.

Mindig kerül egy-egy régi-új arc is, aki eddig, vagy több éve, nem tudott eljönni közénk, de most úgy van itt, mintha rendszeresen találkoznánk. Rég nem látott rokon.

Emlékek, elfejtettnek hitt történetek, képek kerülnek elő. Aki épp nincs köztünk, vagy már nincs köztünk, mintha mégis itt lenne, szólna, mosolyogna, együtt ünnepelne velünk.

Egy csapat fiatal egy mentőgyakorlaton képviseli a klubot. Bár fizikailag nincsenek itt, lelkesedésük, elhivatottságuk minket is lelkesít.

A nagy hiányzók közül most Laji tátá jött el közénk, ő a díszvendég. Köszönjük, köszönünk mindent neked.

In memoriam. Séta az emlékfalig. Gyertyaláng. Fény, ami hitünk szerint segít eligazodni a “Nagy barlang útvesztőiben”. Szeretet. Örökifjak, kevébé fiatal és fiatal barlangászok és kisebb-nagyobb csemeték emlékezünk azokra, akiknek nevei már az emlékfalon sorakoznak

Az emlékezés percei után ki-ki folytatja a sétát. Hippodrom, Meanderek vagy November 7 járat. Ezekkel a túrákkal is az emlékezés és az együttlét ünnepét teljesítjük ki.

Laji tátá emlékműsor: tisztelgés, fényképalbum, emlékezés.

Aztán a kerek évszámú szülinaposok köszöntése és megajándékozása.

Közös ének és buli hajnalig.

Vasárnap délelőtt “táborbontás”, szedelőzködés.

Viszlát barátaink jövő szeptemberben.

kefe

*********************************************************

Kattins az első fotóra!/Click on the first picture!

 

****************************************************************************************

Read Full Post »


Emlékezzünk rájuk, mert így még közöttünk vannak…

Újabb csodálatos hétvége. Ezúttal a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) elsősorban „tapasztaltabb” generációjával Vársonkolyoson.

A hétvége

Hétközben bizonyos időközökben lapszámfelelős vagyok a Szabadság nyomtatott változatánál, s minden nap a WebSzabadságnál (sokszor este, éjjel, mi több hajnalban is töltök fel anyagokat, amikor mások alszanak). Ráadásul körülbelül kéthavonta egyszer vasárnapi „szolga” vagyok, a hétfői nyomtatottat szerkesztem, s párhuzamosan foglalkozom a Szabadság hírportállal is. No, de amikor vasárnap szabad, akkor ragaszkodom ahhoz, hogy a hétvégét a Gyermekemmel töltsem. Így volt ez most is.

2009 novemberében a Szelekben…

A sok lehetőség közül a KABK egyik alapemberének, Kocsis (Görög) Julinak a hagyományos Juli-buliját választottam. Vársonkolyoson. Kettős szülinapi lazulás lett belőle, ugyanis összekötötték Bagaméri Béla bácsinak, a Szelek-barlangja felfedezőjének 90-ik születésnapjával.

A forgatóköny

Pénteken éjfél tájt értem ki, máris kezdődött a túra (beutúra)… Szombaton elmentünk a Szelek-barlangjának az In Memoriam termébe, majd Janicseknek (Wiking) köszönhetően hármasban bóklásztunk egy kicsit a csodálatos barlangban.

Szitén 2009 novembere. Dascăl Tibor bemutatkozik… 🙂

Igen, szombaton este tábortűz, gitározás, és ismét túra (beutúra). De még ezelőtt a „tapasztalt csapat” tagjai Béla bácsival kapcsolatos, humoros történeteket elevenítettek fel. Mi több, felhívták a Magyar Köztársaság elnökétől, Áder Jánostól nemrég igen rangos kitüntetést kapott barlangkutatót, s a társaság énekelt neki. Sajnos ebben a pillanatban rossz egészségi állapota miatt Béla bácsi nem tudott jelen lenni ezen az ünnepségen.

A fröccs

A „fiatalok”, akiket én is jobban ismerek, s akiknek köszönhetően ultra amatőrként a KABK szimpatizánsa lettem, igen kis számban jelentek meg. Számomra a barlangász klub szelleme óhatatlanul hozzájuk kötődik, ugyanis ők avattak be a „csend világába”, bár a „tapasztalak” között is sok jó ismerősöm van.

Ha jól emlékszem, akkor a Patkó előtt vagyunk… (2009 novembere, Szelek-tábor, bent alvással…)

A bármely szervezetre jellemző széthúzás, a generációs különbségek okozta feszültés ellenére azt tapasztaltam: hihetetlenül erős a kötelék a barlangászok között. Ezt valamennyi alkalommal érzem. Ezek az emberek közül sokan együtt nőttek fel, ismerik egymás családi hátterét, örömeit, csalódásait, éveken át megosztották egymással a természetjárás, barlangászás nehézségeit, sikerélményeit. A éveken, talán évtizedeken át tartó barátságok, a közös élmények összekovácsolták a csapatot.

Időbe telik, s nehéz bekerülni a „zárt körbe”. A fiatalítás, a friss vér bevonása viszont kinyitotta azokat a kapukat, amelyen rendszerint a régi barlangászok gyerekei mentek be. Ezekből is van már jó néhány, a „fiatalok” is beindultak. Kérdés viszont, mennyire követik majd szüleik értékrendjét és élményvilágát…

Read Full Post »

Older Posts »