Megszervezik a Kolozsvári Magyar Napokat! Mikor? Hogyan? TIFF augusztusban


Búcsút mondhatunk a ilyen együttlének? (Szilágyi Palkó Pál/TransilvanArt.ro felvétele)

Információim szerint a szervezők jövő héten jelentik be, hogy megszervezik a Kolozsvári Magyar Napokat.

A dátum egyelőre nem ismert, s az sem, a fizikai távolságtartás szempontjából milyen módon tartják meg a különböző rendezvényeket.

Ugyanakkor Tudor Giurgiu bejelentette: a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválra augusztusban kerül sor.

Abban reménykedem, hogy az Untold elmarad,

a kulturális és sportrendezvényeket viszont megtartják.

NÓVUM – Hungarikum Kavalkád: új, nagyszabású magyar rendezvény a láthatáron!


A plakát (Munkapéldány)

Felhívott Polacsek Péter, a Diversity Advertising ügyvezetője, hogy megkaptam-e a csütörtöki sajtótájékoztatóra vonatkozó meghívót.  Mondom, nem.

Kiderült, újszerű magyar rendezvényről van szó: Hungarikum Kavalkád. A leírás szerint a rendezvény

egy koncertsorozat, amely három olyan műfajt állít színpadra, amelyek önmagukban hungarikumnak számítanak és meghatározzák a magyar kultúrát: a 100 Tagú Cigányzenekar, a Magyar Nóta és a Magyar Operett.

A rendezvény a magyar nóta és operettkultúra tradíciójának folytatására és a legismertebb darabok bemutatására vállalkozik egy minden eddiginél magával ragadóbb műsorban erdélyi, magyarországi és külföldi helyszíneken.

A 100 Tagú Cigányzenekarral közösen fellépnek Vígh Ibolya, a Kolozsvári Magyar Opera magánénekese, Buta Árpád, marosvásárhelyi előadóművész és Maneszes Márton magánénekes

Vajon hogyan sikerül megtölteni az új sportcsarnokot (BT Aréna) szeptember 4-én, alig két héttel a Kolozsvári Magyar Napok (augusztus 16-23.) után? Nagy kihívás…! Vajon a 40+ korosztály megtölti a lelátókat?

Lássuk, mit mondanak majd a csütörtöki sajtótájékoztatón. 🙂

Kolozsvári Magyar Napok: mire kiállod a sort, kijózanodsz, mire elérsz a vécére, bevizelsz… (FRISSÍTVE)


Kiváló a helyszín, még csak cizellálni kell a részleteken. (Sajnos az éjjel nem készítettem fotót a tömegnyomorról, így 72varmegye.eu)

Láttam, amint tegnap éjjel Gergely Balázs minden bizonnyal a nagyon kevés sörcsapról tárgyal a magyarországi vállalkozás képviselőjével, így hátha valamilyen módon változik a helyzet a Bánffy-udvarban.

Bevallom: tegnap éjjel kintről hoztam bort,

ugyanis nem akartam kiállni a sorcsapok előtti bődületes sort. Első ízben sikerült valakit elcsípni a sor elején, s jött a fröccs, aztán már egy nonstop üzlet segített. Józanítóan hosszú volt a sor.

Más: vajon miért nem működnek a vécék

a Bánffy-palota földszintjén, mint régen? Bár a Főtér keleti sarkán felállított mobilvécék okésak, veszélyes az átkelés az úttesten. Nem mondja senki, hogy bulizó, enyhén becsiccsentett magyarnapos kivárja a zöldet a villanyrendőrnél… Emelje fel a kezét, aki megtette! Jómagam is átgázoltam az úton, mert fiziognómiai szükségletem eléggé pregnánsan jelentkezett…

Balázs, minden elismerés a kifejtett munkádért, ám ezt a két problémát nem lehet valahogyan orvosolni?

********

FRISSÍTÉS: Köszönöm Gergely Balázsnak, hogy időt szakított a reagálásra, felhívott, megköszönte a kritikai észrevételeket, s elmondta: az udvaron levő vécéket az együttesek használják, a sörcsapokból nemsokára több lesz.

Korrekt, értelmes Emberre valló hozzáállás.

RÁDIÓMŰSOR – Csádról a Kolozsvári Rádió magyar adásában


Augusztus 14-én Mihály István rádiós szerkesztő meghívottja voltam. A Kolozsvári Rádió magyar adásában elsősorban Csádról beszéltem, de szó esett a Kolozsvári Magyar Napokról, sőt, még az Untold fesztiválról is.

Az IT mindent visz Kolozsváron? A lakásárakat és béreket is fel?


programozok1
Jót tesz, rosszat eredményez? (Fotó: Ziar de Cluj)

Néhány nappal ezelőtt a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) képviselője, Brem Walter által kiválóan moderált, érdekfeszítő témát boncolgatott a K+ Közösségi Térben Égly János, az Accenture ügyvezető igazgatója, László K. Judit, a HelloIT ügyvezetője, Kelemen Zoltán, a Wolters Kluwer üzleti elemzője, illetve Csató Lehel, a BBTE egyetemi tanára. Meddig tartható fenn a kolozsvári IT-boom? című előadás igen nagy hallgatóságot vonzott – nem véletlenül.

A jelenlevők elsősorban arra voltak kíváncsiak, meddig beszélhetünk még fenntartható fejlődésről a számítástechnika és távközlés vonatkozásában, milyen a szakemberképzés minősége, s mekkora a humán erőforrás hiány az iparágban.

Elhangzott, mennyire hasznos és jövedelmező Kolozsvár és a régió számára a számítástechnikai és távközlési szektor. Többek között szó esett keresetekről, bérezésről, a humán erőforrás intenzív fluktuációjáról, a kilátásokról. Csak éppen az iparág és az általa generált egyenlőtlenségekről, szociális és társadalmi problémákról nem beszéltek…

Az árnyoldal

programozok
Tömeges

Az iparágnak van kritikája is. Úgy vélem, az erdélyi IT&C szektor valamilyen formában visszavisz nem sokkal az 1989 utáni időszakba. Mega vállalatok, több száz, akár ezer alkalmazottal. Multinacionális cégek és azok leányvállalatai dominálják a piacot. Egy tanulmányt idézve, nemrég a Szabadságban írtam arról, hogy Kolozsváron minden ötödik alkalmazott/lakós valamilyen formában kapcsolódik a számítástechnikai és távközlési iparághoz.

Eléggé ijesztő.

Akárcsak korábban más iparág, az IT&C sem tart örökké. Szakemberek már készítik a poszt-IT korszak lehetséges forgatókönyvét. Magasabbról nagyot lehet esni, így amennyiben hirtelen visszaesést tapasztalunk, több ezren, akár tízezren megsínylik. Akárcsak 1989 után, amikor garmadával mentek csődbe a nagyvállalatok, s akár tízezren is azonnal elvesztették állásaikat. A jelenség szociális hatásai még most is érzékelhetők.

Nem lehet mindent a piaci tényezők alakulásával magyarázni. Ezt kéri a piac, erre van szükség, ebből lehet pénzt csinálni. Elvégre – ahogy egy élő klasszikus mondta – nem lehet mindenki programozó… 🙂

kicsi
Igaz, tavalyi, de még mindig aktuális…

Nem feltétlenül egalitarizmus szempontjából közelítem meg a kérdést, de szerintem az egyenlő társadalmi tehervállalás szempontjából ideje lenne a programozóknak ismét jövedelemadót fizetniük. Az rendben van, hogy évekkel ezelőtt a kormány úgy ítélte meg, stratégiai fontosságú iparágról van szó, ezért a benne dolgozóknak nem kell jövedelemadót fizetniük, de azóta már eltelt jó pár év, a szektor megerősödött, az alkalmazottak megtollasodtak, ideje lenne a közelebbről szemügyre vanni a közteherviselést…

Aránytalanul magas kereset, amelyet NEM a termelékenység hajt

Véleményem szerint a programozók aránytalanul sokat keresnek, lenne honnan hozzájárulni ahhoz, hogy az állami szolgáltatások javuljanak, fejlődjenek. Ezeket a beruházásokat ugyanis a polgárok jövedelemadójából eszközlik. Ráadásul – szintén ez tanulmány szerint – az IT&C iparág miatt nőttek az ingatlanok, irodahelyiségek árai, mi több, a lakbéreket is ennek a sikere lőtte a magasba… Kell ez nekünk?!

kicsi
A billentyűzetben a pénz… (Fotó: Curierul Naţional)

Az előadáson az is elhangzott, hogy a bérnövekedést nem a termelékenység eredményezi. Ez – szerintem – nem egészséges gazdasági folyamat. A vállalatok attól tartanak, vetélytársuk többet hajlandó fizetni, s elhalásszák alkalmazottját, ezért hajlandó engedni a fizetésnövelésre vonatkozó – akár folyamatos – kéréseknek. Így a „határ” a csillagos ég. Úgy tudom, amennyiben az egyetem padjait kopató diák beesik egy programozó cég ajtaján, máris körülbelül 500 eurós nettó fizetésre számíthat. Természetes ez?! Kétszer annyit keres diákként, mint valaki, aki 20 éve egy másik iparágban dolgozik? Nem túl sok ez? Nem aránytalanul magas ez a bérezés?! Mi több, tudok néhány olyan esetről, amikor a fiatalok be sem fejezték egyetemi tanulmányaikat, mert dől a zsé… 😦

Ezzel kapcsolatban az évtizedek óta üzletemberként tevékenykedő, a gazdasági folyamatokra igen komoly rálátással levő Nagy Karcsi fogalmazott meg egy jó gondolatot a rendezvény utáni beszélgetésen: az informatikát tanuló egyetemi hallgatókban elfojtják a kreativitást, ugyanis a hatalmas kezdő bérek miatt elkényeztetik miatt, nincsenek rákényszerítve arra, hogy innováljanak, saját ötletekkel rukkoljanak elő. Legyökereznek a laptop képernyője elé, s robotolnak. Vajon ilyen társadalmat akarunk? Nem csoda, hogy – amint az előadáson s elhangzott – Románia sereghajtó a technológiai innováció terén…

Kolozsvári Magyar Napok: laposabb zenei felhozatal


kicsi
Azért mindenki talált kedvére valót (Fotó: KMN/Facebook)

Építő jellegű kritikának szánom: szerintem lényegesebben laposabb a Kolozsvári Magyar Napok zenei felhozatala, mint korábban. Vagy csak én voltam sok fesztiválon, nyári egyetemen, táborban az elmúlt években?

A keddi Knock Out koncert tetszett, jó volt a hangulat, a zene, a színpadi előadás, a fellépés. A közönségbarát, szerény hozzáállás csak emelte a színvonalat. A Beatrice kiábrándító volt: MIT KERESETT HITLER a háttérben?! Miért kellett feltüntetni a masírozó német csapatokat?! A közszolgálati televízió rá is harapott a szerdai híradóban…

A szerdán zajlott Bagossy koncertet már többször hallottam, újat nem tudtak nyújtani, a Budapest Bár produkciója sem jött be számomra, a csütörtöki LGT-zenevonat pedig egyenesen kiábrándító volt.

Maga Gergely Balázs írja az Zenevonat Szuperprodukcióról (LGT slágerek az LGT legendáival):

Ma tudatosodott bennem, hogy Somló Tamással az LGT is végleg elment. A kolozsvári Zenevonat-produkció fellépői beletettek apait-anyait, de a vesztességek, sajnos, pótolhatatlanok. Örvendek, hogy Karácsony Jánost és Solti Jánost végre élőben hallgathattam Kolozsváron, ezt őszintén köszönöm! Kicsit szomorúan, de velük dúdolom hazafelé menet, hogy: Miénk itt a tér!

Diplomatikus… 🙂

Kíváncsi vagyok a ma esti operára, a szombati Ákosra és a vasárnapi Omegára…

Vajon jövőre milyen ütős együtteseket lehetne hívni?

Kolozsvári Magyar Napok: jó, na, visszarázódtunk, belevetjük magunkat :)


kicsi
Tegnap este a Főtéren még a kolozsvári Knock Out zenekar koncertjét is elkaptuk. Tetszett a fellépésük, jól zenéltek, ráadásul szerény volt a hozzáállásuk, és barátságosak voltak a közönséggel szemben a zenekar tagjai. Gratula! (Fotó: KMN/Facebook)

Hétfőn este értünk vissza a Retyezát-hegységben töltött négynapos (pénteken, augusztus 12-én hagytuk el Erdély fővárosát) sátoros túrából (köszönjük a szervezést, Nagy “MTVA” Zoltán, kiváló társaság jött össze!!!), tegnap még minden városi hang, zaj furcsának, szokatlannak, tompának tűnt, lassítóval mozgott körülöttünk a világ, irtó nehéz volt visszarázódni a friss szmogot és betondzsungelt jelentő városi környezetbe, de mára már élesben megy minden. Felkerült a KMN-póló, felcsapjuk a műsorfüzetet, s este durr-bele-bumm!

Jó, na, már a este is kimentünk a Főtérre, de a hűvös időjárás miatt képtelenek voltunk annyi sört fogyasztani, hogy immár nyolcadjára élvezni tudjuk a Beatrice-koncertet… 🙂

Kolozsvári Magyar Napok: a Budapest Klezmer Band koncertje tetszett a legjobban


budapest klezmer band KMN6
Elkápráztatott. S nem csak engem (Fotó: Fall Sándor, http://www.foter.ro)

Csoma Boti barátom CD-je ismertette meg velem még jobban a hagyományos zsidó zenét játszó együttest. Korábban is hallottam róluk, alkalomadtán hallgattam a zenéjüket, de a CD-t kopásig újra, s újra játszottam.

Alig vártam a péntek estét. Összegyűlt a baráti társaság, együtt élveztük a tiszta zenét játszó együttest. Kiváló élmény volt!

Remélhetőleg 2016-ban is lesz a közép-kelet-európai zsidó népzenei együttes! Hátha ismét a Budapest Klezmer Band… 🙂

Kolozsvári Magyar Napok: magyarságtudat megerősítve, büszkeség helyreállítva


13
Csak részben törékeny várkapu… (Rohonyi D. Iván felvétele)

Jól éreztem magam a Kolozsvári Magyar Napok (KMN) alatt: úgy vélem, feltöltődött bennünk a magyarságtudat, tompult a kisebbségi létbizonytalanság érzete, ismét jelentkezett a büszkeség.

Igyekeztem minél több, s változatosabb programon részt venni: performansz, filmnap-megnyitó, Trianon-előadás, slam poetry, néptánc, médiaelemzés, Pécs és Kolozsvár testvérvárosi kapcsolata, könyvbemutató, régészeti ásatások bemutatása, koncertek, aftar-party, hangversenyek.

Bántott, hogy a rendezvénysorozatot mégis elpolitizálták, a KMN alatt az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) aláírásokat gyűjtött Szilágyi Zsoltnak. Zavart, hogy a New York kávézóban nem sikerült civilizált körülményeket biztosítani a mosdóban, s több koncerten rossz volt a hangosítás.

Tetszett a civilizált, baráti, közösségi hangulat, de idén mintha több szemetet hagytunk volna magunk után, mint a korábbi években.

Kolozsvári Magyar Napok: mire megyek szombaton és vasárnap


neptanc foter
Büszkék lehetünk magyarságunkra (Fotó: Rohonyi D. Iván/Szabadság)

Kinézek a következő rendezvényekre:

 

Szombat, augusztus 23.:

 

09 óraFakanalak tánca – főzőverseny az Apáczai Csere János Elméleti Líceum udvarán. Szervező: Kincses Kolozsvár Egyesület. Úgy hallottam, 13 óra fele érdemes ott lenni…

 

10 –14 óraCRUSADERS Flag Football torna. Helyszín: Iuliu Haţieganu sportpark
Szervező: Crusaders Cluj Sport Club. Zitz haverom tagja az amerikai futball csapatnak…

 

14.00 – Mit rejt a mély? – kolozsvári, vistai és széki régészeti ásatások bemutatása. Előadó: Csók Zsolt régész (Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum)
Helyszín: Bánffy-palota terasza. Szervező: RMDSZ Kolozs Megyei Nőszervezet

 

17 óraA Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara hangversenye – műsoron: Kodály: Páva-variációk, Liszt: Les preludes és Csajkovszkij: V. szimfónia. Vezényel: Vásáry Tamás világhírű zongoraművész és karmester. Helyszín: Kolozsvári Magyar Opera nagyterme. Szervező: Kincses Kolozsvár Egyesület, MTVA

 

 ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑ ∑

 

 Vasárnap, augusztus 24.:

 

Bár lapszámfelelős vagyok, igyekszem jelen lenni a következőn:

 

13.45-15.00 Társastáncoktatás. Helyszín: Farkas utcai színpad előtt. Szervező: www.tanc.ro – Kolozsvári Társastánc Egyesület

Meghalunk, de van túlvilág! (Az erdélyi magyar sajtó helyzete kapcsán szervezett beszélgetés margójára)


ujsagok
Meddig élnek még?

Szerdán délután Beszélgetés a romániai magyar médiáról címmel beszélgetés zajlott a Kolozsvár Társaság székházában. Az elején az hittem, több lesz az érdeklődő sajtó, mint a résztvevő média…

A beszélgetést (ami lett belőle) ízlésem szerint vontatott és hosszúra nyújtott felvezető előzte meg. Személy szerint lehet csak egy-egy mondatos bevezetőt kértem volna a panelben levőktől, s valamilyen virtuális gránát bedobásával parázs vitát provokáltam volna ki. A felvezetőkben szó esett Spectatorról (Krenner Miklós), a két világháború közötti erdélyi magyar újságírásról stb. Engem személyesen teljesen más témák érdekeltek.

A Székely Kriszta kolléganőm által írt beszámoló ide kattintva olvasható el. Az eseményen elhangzottakhoz a következőket fűzném:

Valahány országban jártam (eddig külföldi – nem magyarországi! – támogatóimnak köszönhetően összesen negyvenben), mindig igyekeztem felvenni a kapcsolatot a kisebbségi (ha volt) vagy a többségi újságíró kollégákkal, ellátogattam a szerkesztőségekbe. Volt, amikor (például Finnországban néhány évvel ezelőtt egy svéd kollégánál) az adott országban kisebbségi újságírónál szálltam meg a CouchSurfing vendégszerető klub segítségével, s sokat beszélgettünk a sajtó helyzetéről.

Nos, az eddigi szakmai tapasztalatom, illetve az ügyfelektől (olvasóktól, rádióhallgatóktól és tévénézőktől) származó visszajelzések, valamint építő jellegű kritikák alapján azt állíthatom, hogy az erdélyi magyar sajtó egy része képtelen alkalmazkodni a radikálisan megváltozott tájékozódási szokásokhoz. Az embereknek már nincs idejük olvasni – legalábbis ezt tapasztalom a szűk és tágasabb baráti, ismeretségi körömben. S higgyétek el, szakmámnak, s 15 hobbimnak köszönhetően a társadalom valamennyi rétegével folyamatosan kapcsolatban állok. Persze, mindenkinek arra van ideje, amire teremt, de nem hibáztathatjuk az ügyfeleket (olvasókat, hallgatókat, nézőket) azért, mert nem olvasnak/hallgatnak/néznek bennünket! Az ügyfélnek mindig igaza van – vajon amikor a barikád másik oldalán állunk, mi nem ezt várjuk el, amikor bármely szolgáltatást igénybe veszünk?

 

Ugyanakkor képtelenek vagyunk megújulni formai,

taralmi és gazdasági szempontból. Persze, tudom, a kisebbségi újságírásnak eleve másak az ismérvei: folyamatosan csökken a magyar lakosság, a szórványban sokkal nehezebb fenntartani a magánkézben levő tömegtájékoztatási eszközöket. Képtelenek vagyunk eleget tenni a piaci követelményeknek, sokszor sem a többségi, sem a magyar üzletemberek számára nem vagyunk piaci tényező.

Külalak, formai szempontból sok nyomtatott médium archaikus kinézetű, elavult tördelési technikák alapján készül.

 

Az erdélyi magyar média nagy részének a tartalma a fiatalok, de már a középkorúak számára is túl hagyományőrző,

múltba tekintő, bizonyos témákat túlságosan előnybe részesítünk, bár ezek az olvasókat/hallgatóak/nézőket nem érdeklik, legfennebb bennünket. Saját ízlésünket, értékrendünket, érzésvilágunkat vetítjük ki az ügyfelekre, nem a felmérések alapján meghatározott elvárások szerint fejtjük ki a tevékenységünket.

Gazdasági szempontból sok szerkesztőség még mindig túlméretezett, valóságos erdélyi magyar értelmiségi szociális hálóként működik.

 

Sokszor képtelenek vagyunk alkalmazkodni

a többpilléres médiatartalom-szolgáltatáshoz: a jelenlegi követelmények, piaci elvárások szerint a terepen levő újságírónak egyszerre kell gyorshírt írnia a webes felületnek, fotókat készítenie a printnek és fotóriportot az online kiadásnak, videót az eseményről, s videóinterjút (vágóképekkel) valamelyik kulcsszereplővel. Amennyiben a helyzet megkívánja, videóriportot is készítenie kell, vágóképekkel. Vajon az egyetem padjairól kikerülő diákok rendelkeznek valamennyi kompetenciával? Igaza van Vallasek Júlikának: nem kell mindenkinek újságírónak lennie, valakiből manikűrös vagy fodrász lesz…

Kulcskérdés, hogyan lehet pénzt csinálni az elektronikus médiaszolgáltatásokból. A nyomtatott változatok sorra szűnnek meg (lásd az Új Magyar Szó esetét), az online szerkesztőségekben 3-5 személynek van csak hely. Ennyit tud legjobb esetben a piaci alapelvek szerint (nyereség) működő on-line szerkesztőség Erdélyben. Eerről a témáról egy németországi szakember előadása kapcsán három anyagot írtam még 2008-ban, ha majd megtalálom, belinkelem őket.

 

A legutóbb hidegzuhany ért

Egy magyar vállalkozó kijelentette (ő egyébként áldoz az erdélyi magyar sajtó fennmaradására, előfizet publikációkra) a nyomtatott, de még az online sajtóra sem volt szüksége, amikor a napokban indult vállalkozásához embereket keresett. Kitette a hirdetést a Facebookra, s azonnal talált humán erőforrást.

Ja, s a beszélgetés kapcsán felötlött bennem, mekkora volt a pánik, amikor 2005-2006-ban megjelent a Blikk Erdély próbaszáma. Az a kiadvány egy-két éven belül szinte valamennyiünket eltemetett volna. S erről jut eszembe még valami: a világhírű Helsingin Sanomat bulvárlapot működtet annak érdekében, hogy fenntartsa a minőségi napilapot. Ugyanúgy, ahogy a világ legnagyobb légitársaságai fapados cégeket hoztak létre, hogy túléljék a világgazdasági válságot.

Persze, lenne még sok írnivaló, de rohannom kell Papp Annamária kolléganőm könyvbemutatójára, aztán társ-műsorvezető leszek a Román Televízió kolozsvári stúdiójának roman nyelvű adásában. Ez az anyag 12,5 perc alatt íródott augusztus 21-én.