Irány Sztána és a 27 kilométeres Kós Károly TT!


Vajon volt ideje ünnepelni Branea Róbertnek, az EKE Kolozsvár 1891 által tető alá hozott Kós Károly Teljesítménytúrák főszervezőjének? Betöltötte a negyvenet… 🙂 ISTEN ÉLTESSE!

Ma este indulunk Sztánára, Szabó Zsolt jóvoltából a Szentimrei-ház/Riszeg-panzió lesz az otthonunk, szombaton reggel pedig kilenc óra tájt leszünk a vonatállomáson: a 27 kilométeres teljesítménytúrát vállaltuk be.

Találkozunk a túrán?

Reklámok

Jókai Mór Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúra, első alkalommal. Kibírjuk?!


kicsi
Vajon most is annyi gumidefekt lesz, mint a tavalyi Kós Károly Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúrán? 🙂 (Saját felvétel)

Holnap hajnali hétkor a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) székházánál kell lennem – indul a Jókai Mór Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúra…!

Ma biciklivel jöttem a szerkesztőségbe, nem mintha ez edzést jelentene, de látnom kellett, hogy a bringa tűrhető állapotban van, nem is emlékszem, mikor használtam utoljára. Szerencsére a gumiabroncsok éppen csak annyira ereszkedtek le, hogy túrabiciklizni lehessen velük… 🙂

Szeretem a változatosságot, a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra „bringásítása” után Branea Róbert barátom szerencsére megszervezte a Jókai Emlék- és Teljesítménytúra biciklis változatát. Csak ő és Lixandru Róbert tudja igazán, mit jelentett ez a szervezés. Ezalatt az idő alatt én inkább hölggyel foglalkoztam volna, no, de mi lenne, ha mindenki így gondolkodna… Ebben az esetben nem lenne holnap bringázás, hanem ismét végiggyalogolnánk a Jókai TT 30 kilométeres távját.

Számomra ebben az esetben is nem a teljesítmény, hanem az élmény az elsődleges, így lementem a GPS készülékemre az útvonalat, s a saját tempómban haladok.

Nem szabad elfelejtenem helyettesíteni a Hordos-kútnál elhelyezett, s sajnos időközben eltűnt geodobozomat.

A kerékpártúra útvonala vázlatosan: Kolozsvár / KMDSZ-székház (RAJT) – Monostor / Egyesülés (Unirea) Sporttelep (1. EP) – Bükki Silva Kemping (2. EP) – Sáros-bükk – Adrenalin Park / Mikesi házak (3. EP) – Hordós-kút (4. EP) – Túri-hasadék (5. EP) – Szind (Săndulești) / Unitárius Paplak (6. EP) – Tordai-hasadék (7. EP) – Curmătura-nyereg (8. EP) – Várfalva (Moldovenești) / Községháza (9. EP) – Csegez (Pietroasa) – Székelykő-nyereg (10. EP) – Torockószentgyörgy (Colțești) / Unitárius Lelkészi Hivatal (11. EP) – Torockó (Rimetea) / Koccintó Bár (CÉL).

Nem lesz ám semmi, a 80 (igen, nyolcban) kilométeres terepbiciklizés, hátha kibírom… Kiderül…!

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Kós Károly emlékére: bringával a Kakasos templomtól a Varjúvárig („Úristen! Látom a gyalogtúrásokat, utolérnek!”)


vegyes 045
Gumidefektem az Ordományos-dombon

Nem mondhatnám, hogy fizikai erőnlétem a csúcspontján volt, túlzottan kipihent sem voltam, amikor augusztus 15-én hajnali hét órakor lebringáztam a Kós Károly tervezte Kakasos templomhoz. A 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) után másfél hétig gyomorrontásom volt, életemben először epés problémák jelentkeztek, négy napig betegszabadságon voltam, s közel 5 kilogrammot fogytam.

Mindezek ellenére úgy döntöttem, bevállalom a Branea Róbert kolozsvári vállalkozó, túrázó és bringás által innovációként bejelentett, az EKE Kolozsvár 1891 által hagyományosan szervezett Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra biciklis változatát. Korábban két alkalommal gyalogosan már megtettem (2013-ban többedmagammal a rendezvény után magánúton, 2014-ben pedig „teljes jogú” résztvevőként) az 50 kilométeres távot gyalog, most ideje volt bevállalni az első alkalommal szervezett túrabiciklis változatot.

Áprilisban műtötték ki a kulcscsontomból a tavalyi terepkerékpáros balesetemet követően behelyezett rögzítő lemezt és a hét csavart, azóta viszont eltelt már négy hónap, időközben részt vettem a szintén EKE szervezésben megvalósult Vasvári Pál Emlék- és Teljesítménytúrán (ugyancsak 50 kilométer, de aszfalton), így minden jel arra mutatott, hogy ezzel a fizikai megterheléssel sem lesz baj.

Mivel csak férfiak vállalták be a bringás túrát, elneveztem magunkat Bringázó Tesztoszteron Klubnak… 🙂

A Szabadság mai számában közölt élménybeszámoló ide kattintva olvasható.

VIDEÓ- és FOTÓRIPORT – Megkrepáláshoz közeli állapotban a Kós Károly Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúrán


vegyes 043
Kánikulában mindenki szomjas… 🙂 Ki vályúban levő, ki pedig a csőbő folyó vizet issza…

Megígértem magamnak: jövőre a teljesítménytúra helyett élménytúra lesz az 50 kilométeres túrabringás tekerés. Hátha így jönnek a csinos hölgyek is. Idén hát más férfival tettem meg a távot, el is neveztem magunkat: a Bringás Tesztoszteron Klub. Hölgyek nélkül mit ér az egész? 🙂

Jövőre lazán, nyugodtan, komótosan, akár 12 óra alatt tesszük majd meg a távot. Esetleg Sztánán alvással. Miért ne?

No, most sajnos nincs időm (zajlanak a Kolozsvári Magyar Napok), holnap oldalas élménybeszámoló jelenik meg, addig élvezzétek a fotóriportot és a videóriportot

Adrenalin Park, 18+50 kilométeres gyalogtúra, 20 km biciklizés, majd 144 kilométer lovaglás…


bicikli1
Zitz-cel és Sönccel a Gorgó-völgyében “malackodunk”

Az elmúlt időszak szerencsére ismét bővelkedett természetjárásban, különleges tevékenységekben. Augusztus 14-én Szélyes Éva és Levente meghívására részt vettem az Adrenalin Park előavató ünnepségén, ahol a legnehezebb magaslati akadálypályát próbáltam ki. Másnap, pénteken, szabadnap lévén Emmával és Jocóval kigyalogoltunk ugyanoda, ez 18 kilométeres gyaloglás jelentett. Ez volt a következő napi Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra bemelegítője. Annyira komolyan edzettünk, hogy szombaton, augusztus 16-án kicsit megbántuk a túl komoly felkészülést: a Kolozsvártól Sztánáig tartó 50 kilométeres teljesítménytúrán adott pillanatban elég nehezen gyalogoltunk. Na, de megtettük. Igaz, körülbelül 14 óra alatt, a Riszeg-tetőn levő pontbírók meg sem vártak, de Magyargyerővásárhelyen a református lelkipásztortól kaptunk igazoló pecsétet…

Vasárnap, augusztus 17-én sem tudtam a fenekemen ülni. Mihelyt vonattal hazajöttem Sztánáról, elmentem Zitzékkel biciklizni a Gorgó-völgyébe. Geodobozolás is lett volna, de – amint az a fényképeken is látszik, közbeszólt a sár…

bicikli2
Nehezen haladtunk (Zitz felvétele)

Idén sem maradt ki a lovaglás. Tavaly a Bonchidai Kastély Napokon részt vevő Kalotaszegi Turul Hagyományőrző Egyesület egyik tagja lesérült, így DeMartin Lajos felkért, helyettesítsem, s lóháton tegyem meg a 72 kilométert Sztánáig. No, ennyit egy nap a ló sem tud 67 kilót (plusz a csomagok) cipelni, ezért a távot két nap alatt tettük meg. Idén beneveztem az oda-vissza lovaglásra, ami összesen 144 kilométert jelentett.

Ennyi fizikai tevékenység után a szeptember 5-7-i hétvégén már csak a billentyű és az egér rongálásával égettem a kalóriákat: a körülbelül 10 éve folyamatosan szervezett számítógépes játék parti idei kiadásán vettem részt Székelyudvarhelyen. A hazautazás (vasárnap lapszámfelelős voltam) kalandosra sikeredett (hajnali ébredés, majd taxival a buszállomásra, innen Marosvásárhelyre, majd onnan saját kocsival haza), de így szép az élet. Most már csak azt várom, nagyot aludjak. Pihennem kell, mert holnap összpontosításra van szükség: ki kell szabadulnunk a Para Park bezárt szobáiból…

FOTÓK – Újszerű, úttörő Kalotaszeg-túra


DSCF1611
Itt Prokop Zoli és Hajnal kisasszony fotózási technikája a lényeg… (Nagy Zoli felvételei)

Örvendtem, amikor november 10-én írt Nagy Zoltán, a kolozsvári EKE egyik alapembere, hogy hat nap múlva Kalotaszeg-túrát szervez. Tudtam, nem véletlenül, s több lesz az ilyenből, ígyhát születésnapi rendezvénysorozatomat e köré szerveztem: pénteken elmentünk a Transilvania Filharmónia szokásos pénteki szimfonikus hangversenyére, majd Vandával vonatra ültünk, s kimentünk Sztánára.

Végre, vonatozás annyi kocsikázás után!

DSCF1616
Sztána – Kék Iringó panzió

Előzetes egyeztetés alapján a Szabó Zsolt menedzselte, a felújított Varjúvár közelében levő Riszeg Vendégházban (Szentimrei villa) kaptunk szállást, még macskánk is volt reggeli és vacsora közben. Kis Johny, a csíkos. Török Bélával, a gondnokkal csak futtában találkoztunk vasárnap reggel, átadtuk a pénzt, csoportot várt. Mi útban a sztánai vasútállomás fele találkoztunk a lányokkal, hatalmas bőröndöt cipeltek a vasúti sínek között. Sajnos néhány percet késtünk – Nagy Zolinak és csapatának csak annyit mondtunk: több időbe telt Nagyváradról idáig gyalogolni, mint gondoltuk volna. Indult a túra! Ha jól láttam, körülbelül húsz résztvevővel.

DSCF1622
Yes, we can! Sztranyiczki Gábor kislánya és kisfia voltak a túra igazi hősei!

Kiváló őszi nap, verőfényes napsütés, jó társaság, laza túra – mi kell még? Egy kis verbális hancúrozás, léháskodás útközben. Volt mini flört is, de úgy tudom, ez tilos az EKE-túrákon. Ez csak áttételesen volt az, így hát bűn félig megbocsátva.

Sztánán, a faluban, egy öreg nénivel beszélgettem. Ott a valószínűleg uniós pénzből a háza elé bevezetett vízpumpa, de bezzeg más falut részesítettek előnybe, neki esőben-hóban, melegben-hidegben a szomszédba kell mennie vízért.

A fiam is beteg, telefonált a nejem, hogy hányt, cukorbeteg szegény, nem tudom, mi lesz vele

mondta szinte könnybe lábadt szemekkel a falu végén egyedül élő idős néni, akiben élete végéig elevenen él az anyai ösztön – előbb a fiára gondol, s csak aztán magára.  Beszélgettünk vele, hagytuk, mondja el gondját-baját, mert oltja szomorúságát, enyhíti lelki fájdalmát, talán valamelyest megnyugvást jelent számára az, hogy valakinek elmondhatja, mi bántja, s valaki meghallgatja, rákérdez, esetleg segítséget ajánl. Ilyen volt a helyzet, amikor az Erdély Mentőcsoporttal a Buzău megyében tavaly télen bekövetkezett katasztrófa során nyugtattuk az időseket.

DSCF1625
Itt is mi vagyunk 🙂

Az Almási várnál kissé elméláztam: milyen lehetett itt az élet évszázadokkal ezelőtt, amikor a létesítmény Erdély nyugati határát őrizte…

Követtük a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra 25 kilométeres szakaszának útvonalát, piros csíkkal jelzett turistajelzés segítségével.

Farnason kerestük a kocsmát, de több egybevágó útmutatás ellenére sem találtuk. Magyarbikal fele lehetetlen lett volna elmenni a pálinkafőzde mellett. Egyrészt azért, mert a cefrét az árokba engedték, s csak követni kellett a bűzt. Másrészt, mert a Magyarbikal/Bicălatu helységnévtábla éppen a pálinkafőzde kerítésén található.

DSCF1680
Na, csak kinek van a kezében pohár a pálinkafőzde előtt?! Elismerem: én bírtam a leggyenbébben a gyűrődést: kétszer-háromszor annyi időben telt meginni azt a három kortyot, mint másoknak…

Zoli és csapata sajnos hazarohant, pedig milyen jó lett volna egy tábortűz, szalonna- és hússütés, dalolás. Pótolta mindezt Szabó Mihály helyi református lelkipásztorral a beszélgetés. Misivel, akit még a kolozsvári teológiáról ismerek, sokat beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről. Na, ez eléggé általános ahhoz, hogy senkinek ne legyen baja belőle… 🙂

DSCF1629
Elől a gúnár (Nagy Zoli felvételei)

A paplakkal szembeni épületben szálltunk meg: volt melegvíz, fűtés, tiszta ágy, környezet. Annak ellenére, hogy korán feküdtünk, csak a fél tíz órás harangszóra ébredtünk. Nem volt sok a 22-25 kilométeres szombati gyalogtúra, de múlt héten (nagyon) keveset aludtunk, így kikészített.

Bárkinek ajánlom ezt a bikali szálláslehetőséget – remélem, mi is mihamarabb visszatérünk Magyarbikalra és Misihez, s kedves feleségéhez, Melániához. Lehet, a közeljövőben – biciklivel… 🙂

DSCF1632
Bravó, Dávid!

Vasárnap simán begyalogoltunk Bánffyhunyadra. Persze, hogy útba ejtettük István bácsit és Éva nénit – nem idősek ők, a szüleimmel egyidősek, s már gyerekkoromtól így szólítom őket. S kacsintottunk Nagy Zoli házának is, ahol nagyon remélem, hogy legközelebbi Kalotaszeg-túra során tábortüzet rakunk, gitározunk, s kiviseljük magunkat… 🙂

DSCF1634
Almási vár: felgyújtották, lerombolták, elhordták

Bánffyhunyadon figyelmes lettem a zsidó temető kiváló állapotára. A Heritage Foundation for Preservation of Jewish Cemeteries elnevezésű amerikai alapítványnak köszönhetően karban tartják a város eme emblematikus helyét. Dicsértes feladat!

Köszönet Nagy Zolinak az ötletért, túráért, szervezésért – bár beteg volt, nem mondta vissza a túrát!

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Természetjárás, hagyományőrzés, technológia – gyalog Kolozsvártól Sztánáig


IMG_7878
Kiválóan bírták a lányok (Saját felvétel)

Nagy lendülettel vágtunk neki 2012-ben az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) és a Szentimrei Alapítvány szervezte Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrának (KKETT), de a kijelöletlen útvonal, általunk rosszul értelmezett útleírás miatt nem tudtunk végigmenni a teljes távon. Eltévedtünk, lementünk Magyarvistára, így legalább másfél-két órát vesztettünk. Ez sem lett volna gond, de a felsértett lábfejek miatt a Gorbói-úttól órányi gyaloglásra kénytelenek voltunk feladni a menetelést. Kiskapusnál lementünk az E60-as országútra, felhívtam Lenke unokatestvéremet, aki az Erdély Mentőcsoport tagjaként „megmentett”. Eldöntöttük: 2013-ban mindenképpen megtesszük a távot.

A hivatalos túra után egy héttel, magánúton, ötödmagunkkal nekivágtunk az 50 kilométeres távnak. A gyalogtúrát a számítástechnikához és a globalizált világhoz közel álló szórakozással egészítettük ki: geodobozolás.

Az élménybeszámoló a Szabadság 2013. szeptember 9-i számában jelent meg.

A Művelődésben megjelent élménybeszámoló.