Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Lebanon’


Az ördögtől is jött a pénz

Idén is kivettem a részem a tiffezésből (tudom, még nem járt le). Gyanútlanul mentem be a produkciókra… 🙂 A szerdai magyar napon a megleptés film valóban meglepetés volt. Ferencz Zsolt kollégám el akarta árulni, mi lesz, nem engedtem. A meglepetés az legyen meglepetés!

Eddig ezeket láttam:

Léna választása – szakítás, dráma, a párkapcsolat és az élet újrakezdése (persze, mennyire, de mennyire bonyolultabb válás után, gyerekekkel). Valahogy mintha hiányzott volna az eredeti meglátás.

Mézeshetek – mérföldkőnek számító koprodukció a szerb és az albán művészek között, háború és szakítás, a közös tervek zsákutcája, a nyomorból való szabadulási vágy. Tetszett. Voltak azért uncsi részek is.

Lebanon – dráma, vér, a háború borzalmai, művészi üzenet. Éppen akkor, amikor a Gázai övezetbe tartó segélyflottilla tragédiája nemrég történt. Az izraeli nagykövet el se jött pedig úgy tudom, ott kellett volna lennie. Eredeti témakezelés. Drámai komplexitás és üzenet.

Bibliotheque Pascalatom pamutcsavar kislánnyal. Mit írhatnék mást? A Taxidermia koafált változata ezúttal mondanivalóval. Derültem, amikor az A fost sau n-a fost? egyik kiemelkedő színészét láttam a képernyőn.

A Puskás Hungary kimaradt, elvitte a gulyásparti. Amiről végig azt hallottam, hogy nem lesz. Mert helyette volt a Spritz Caféban kedden a káposztázás.

Kapitalizmus, eredeti receptünk – lapos. Laposka. Hol benne a szaft?

Francia, szerb-albán, izraeli, magyar és román produkciók.

Lehet, hogy bojkottálnom kellett volna a TIFF-et. De ezeket a filmeket egyszerűen nem lehetett kihagyni!

************************************************************************************************************************

UPDATE1 (június 4.): Vártam, hogy valaki korrigáljon: a TIFF menedzsmentje mégis úgy döntött, nem fogadja el a Roşia Montană Gold Corporation (RMGC) támogatását. De látom ez annyira beleívódott mégis a köztudatba (mármint az, hogy a rendkívül rossz ómenű, ciántechnológiát használni kívánó kanadai-román vállalat mégis adott pénzt a nemzetközi filmfesztiválra), hogy olyan, mintha tényleg anyagi javakat szolgáltatott volna az eseménynek.

Más: tegnap este láttam az Eu când vreau să fluier, fluier című produkciót. Egyetértek Jánosi Andreával: jó film volt, ameddig át nem vitték abszurdba. A törésvonal akkor keletkezett, amikor a helyszínre érkezett az édesanya. Nem így látjátok?

***************************************************************************************************************************

UPDATE2 (június 4.): Egyáltalán nem szeretem a bokszot. A Sons of Cuba című film azért érdekes volt. Félelmetes viszont, ahogy erőszakra, szinte kizárólag csak a nyerésre idomítják ezeket a GYEREKEKET. Miért nem lehet ezt betiltani? Erőszakra, aggresszivitásra kell nevelni őket?

Ugyanakkor érdekes volt látni azt, ahogy a Castro-kultusz áthatja a kubai társadalom minden szintjét.

***************************************************************************************************************************

UPDATE3 (június 5.): Melléfogás: Szerelmi vallomás/Declaraţie de dragoste. Nem is tudom, mit reméltem, de semmi szín alatt nem arra gondoltam, hogy a nyolcvanas években készült román “szuperprodukciót” kell végignéznem. Nem is tettem. A felénél gyomorrontás környékezett, eljöttem. Jó, azt tudtam, hogy román film lesz, de posztmodern és a filmológiai dadaizmus sikeres ötvöződésében reménykedtem. Erre előbukkant Satre egzisztencialismusa. De Kassák Lajos szelleme is felbukkant a filmben. Helyenként ugyan, de ott volt.

Nagyon bánom, hogy csak egy dokumentumfilmet néztem meg, pontosabban a Kuba fiait/Sons of Cuba.

***********************************************************************************************************


Reklámok

Read Full Post »