Két kihagyhatatlan dolog
kecsegtetett ezen a két napon, azaz szeptember 4-én, szerdán és 5-én, csütörtökön: Európa földrajzi közepe és Aljakszandr Rihoravics Lukasenka fehérorosz diktátor szülőfaluja. Előbbi valójában csak blöff, ugyanis ebből több is van a kontinensen, attól függően, milyen szemszögből tekint a térképre a rezsim által felkért geográfus… 🙂
A diktátor szülőfaluja,
a fehérorosz Scorniceşti sok meglepetéssel fogadott.
Kérlek, kattintsd az első fotóra, vannak képaláírások is!
A körülbelül 90 ezer lakosú, a Minszktől 230 kilométerre Polack nem csupán arról híres, hogy itt van Európa (egyik) földrajzi közepe: egyike a legősibb városoknak az országban, számos műemléke maradt fenn az elmúlt századokból. A város első említése 862-ből származik, a Kijevi Rusz krónikáiban, a Poveszty vremennih letben említik
A település leghíresebb épülete a Szent Szófia-székesegyház. A Nyugati-Dvina és a Pologa összefolyása fölé magasodó kéttornyú templomhoz lépcsősor vezet fel a Lenin utcától. A templom előtt áll a 12. századból származó írással a Borisz-kő, melyet 1981-ben helyeztek el itt, eredetileg Podkosztelci faluban állt (a mai Navapolack város része). Engem viszont egy elhagyatott kis utca jobban izgatott…
Ismét örömmel töltött el, hogy a fehéroroszok nem bántják az állatokat, nem rúgják, kergetik őket. Ennek következtében a háziállatok nem félnek az embertől, mi több, itt is megvan a kutya-macska barátság 🙂
Mutatja a geoláda fele vezető utat…
Vicebszk már az első pillantáskor lenyűgözött: a szovjet tankok és helikopterek ékesen helyettesítették a 16-17-18-ik századi architektúrát, amelyet a második világháború során a náci Németország hadserege fellengzősen és két ízben (a megszálláskor és távozáskor) lerombolt. Fújj, szlávok. A szovjet ízű központ inkább egy szabadtéri múzeumra hasonlított, mint egy fehérorosz nagyváros belvárosának esztétikai gyönyörűségére
Műemlékek és emlékművek helyett szovjet tankok és harci helikopterek között
1897-ben Vicebszk lakosságának fele zsidó volt. Több zsinagóga is működött, mára már csak a rook maradtak meg…
Boldogan
Szeptember 5-én, csütörtökön a Európa utolsó diktátorának szülőfaluja volt soron. Összeszorult gyomorral, aggódva közelítettünk Kopys fele. Vajon mennyire őrzött a falu? Hány civil ruhába öltözött ügynök leselkedik majd ránk, követi minden lépésünket. A központban gyanús csend fogadott: minden az átlagnál sokkal tisztább volt, azaz 150 százalékban patyolat tiszta…
Idillikus, festői környezet. Lukasenka tulajdonképpen Alexandria elnevezésű faluban született, de ha már szomszédos település, akkor Kopyst is jól rendbe tette. Az állami hivatalos narratíva szerint a kormány éppen e két településsel kezdte a fehérorosz falvak és községek infrastruktúrájának korszerűsítését, a közművek bevezetését, a közterek felújítását és a közélelmezési egységek létrehozását… Ismerős?
Játszóteret is építettek, bár egyetlen gyermek sincs a környéken…
Ingyenes beköltözést is felajánlott az állam, ám mégis üresen állnak a kormány által felépített házak…
Naná, hogy sportlétesítményeket is építettek a diktátor szülőfalujában. Ismerős? 🙂
Kiss Olivér blogja 