Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘meniscus’


Arnold és Bogi (csak azért nem írtam fordítva a neveket, elvégre ladies first, mert Arnod van elől!) lábedzésen az Ördögmalom-vízesésnél (Saját felvételek)

A váratlanul bekövetkezett meniszkusz szakadás miatt december végétől mostanáig radikálisan megváltozott az életem: nem tudtam azokat a tevékenységeket végezni, amelyek eddig boldoggá tettek. Bár februárban mondhatni hagyományos módon részt vettem a sztánai farsang alkalmából szervezett lovas felvonuláson (köszönöm, Lajcsi!), húsvétkor a nagy fájdalom ellenére mégsem hagytam ki a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) aktív tagjai által összehozott Nyuszitúrát, a május eleji észak-ciprusi kényszerszabadság, majd az ezt követő térdműtét alaposan rányomta a bélyegét a szabadidős tevékenységekre. Két alappillér roggyant meg hirtelen: egészség és a túrázáshoz szkséges minimális anyagi háttér.

Mit ér az élet Élet nélkül?

Ha nincs szabadidős tevékenység, kirándulás, túrázás, lovaglás, barlangászás, pókerezés, biciklizés, nem jönnek hozzám vendégek, azaz nem vagyok folyamatos kapcsolatban a világgal, ha elmarad a geoládázás, a gyalogtúra, a kvízverseny, a plane spotting, a sakkozás, a sportlövészet, néhanapján a számítógépes játék, a sziklamászás, a társasági tánc, a társasjáték, akkor nem vagyok boldog. Ezekből a térgondok, s aztán a még hangsúlyosabb anyagi lerongyolódás miatt az utóbbi időben csak csurrant-cseppent.

Beléd égeti az Életet.

Ha nincs társaság, hangulat, pörgés, lazulás, a lehető legváltozatosabb és legkülönfélébb tevékenység (a héten például szabadtéri rövid filmek vetítésére megyünk), akkor értelmetlenné válik az élet.

S most ráadásul jótékonykodni sem tudok: 2001 óta önkéntes váradó vagyok, a műtét miatt hosszú hónapokig nem segíthetek a bajba jutottakon vagy azok rokonain… 😦 Segíteni pedig felemelő érzés. Érdekes, hosszú szünet után éppen az utóbbi időben hívtak fel a műtét előtt állók rokonai, hogy szükség van vérre. Sajnos nem tudtam segíteni.

Sátorozós gasztronómia: arab szendvics. Hozzávalók (saját recept): dăăăă – arab kenyér, szalonna, kenősajt, petrezselyem, Piros Arany. A vegetáriánus verzióból – dăăăă – törlendő a szalonna… 🙂

Segíteni: lehet még kanapéval és étellel a CouchSurfing portálon keresztül érkező, jövedelem nélküli egyetemistáknak, fuvarral szintén nekik. Ezt-azt, itt-ott, a lehetőségek függvényben. Ezeket szerencsére nem lehetetlenítette el a térdműtét. De nem tudtam sem a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrán, se más hasonló, számomra rendkívül fontos rendezvényen részt venni. S ez lehangolja az embert.

Nem vagyok vallásos, de a Fennvalóhoz igazán a Természetben lehet a legközelebb az ember. Ami ott van, az Isten teremtette. Az ember által létrehozottak nem érdekelnek annyira… A lehető leggyorsabban menekülni kell a betondzsungelből, nem kell szívni a friss szmogot. A Természet kifáraszt, de ugyanakkor erőt ad. Sokat, s hosszan tartót.

 

No, de lassan visszatér az Élet… 🙂

Zattler Arnold szervezésében lélekbalzsam péntek-vasárnap kiruccanáson vettünk részt a Dregán-völgyben. A festői szépségű tájakat nehezen közelítettük meg – Jack Volskwagenje megszenvedte az utat. Ugyanúgy Vadászi Zsolt Seat típusú személygépkocsija is.

Pénteken délután már úton voltunk: Kolozsvár – Dregán-völgye – Cserepes/Ciripa erdészház. A gát és az erdészház között vertünk sátrat. Jack-kel még ezelőtt (szinte) benéztünk a MOX zenei fesztiválra… 🙂 Sötétedéskor már égett a tábortűz, sült a kolbász, fogyott az alkohol. Kiváló társaság, hangulat. A Természetben.

Szombaton a szép és megható erejű Ördögmalom-vízesés érintésével jutottunk el a Bocsásza-csúcsra, románul Vârful Buteasa. Persze, hogy volt extrém mászás, hisz Arnold volt a túravezető. Innen már kőhajtásnyira volt a Tolvaj-kő/Tolvajkő… 🙂 Majd más úton vissza a sátorhelyhez. Az erdészházig kellett volna felmennünk kocsival: így körülbelül 10 kilométerrel többet gyalogoltunk. Nem lett volna ez gond, hacsak nem makadámúton… :(. Összidő: 9 óra. Ebből 7 óra mászás/menetelés.

Vasárnap okosabbak voltunk: összeszedtük a sátrakat, s Zsolt jóvoltából a Cserepes/Ciripa erdészházig kocsival mentünk. Innen 5 órás körtúra következett: szép katlan – Horgas-tető – Mező-havas – Hideg-forrás – Istenek-havasa. Innen a sárga ponton letértünk a Ciripa/Cserepes-erdészházhoz. Adott pillanatban, azaza nyeregből szinte lementünk Biharfüredre a cukrászdába…

A térdem hősiesen bírta a távokat, a szintkülönbséget. Visszatérni látszik az Élet. S ez boldoggá tesz.

 

Kattints az első fotóra!

Reklámok

Read Full Post »


Olajozza, karbantartja a megműtött ízületet…

Legyen szó (ismét) orvosi témáról, mégpedig konkrét személyes tapasztalat alapján. Egyébként azt vettem észre, hogy mihelyt a meniszkusz-szakadásomról és a májusi artroszkópos térdműtétemről írtam, több barátom, ismerősöm jelezte: ő maga is hasonló problémával küszködött. Igen, a sorsközösség.

A műtőorvosom már a kórházi kiutalóra ráírta: hyaluronsav-injekció javallott. Aztán a hat hét után megejtett szakorvosi vizsgálat során elismételte: az artroszkópia során az ízület kenőanyag egy részének helyettesítésére hyaluronsavat tartalmazó injekcióra van szükség, a térd ugyanis csak úgy tud működni, mint egy motor olajjal. Két más ortopéd orvossal is konzultáltam, aki ugyanezen a véleményen volt: a porcműtéteket követően szükség van a hyaluronsavra.

Szüleim segítségével a műtőorvos által ajánlott kereskedőtől 500 lejért be is szereztem az injekciót, amelyet hétfőn be is adott. Pedig mondva mondta: két-három napig ne álljak sokat lábon, s ne erőltessen meg a térdemet. Hancúrozást követően bedagadt, éjjel fájdalomcsillapítóért és gyulladáscsökkentőért kellett menni a non-stop gyógyszertárba. Bár immár második napja jeget teszek a térdemre itthon és a szerkesztőségben egyaránt (a jégnek köztudottan gyulladáscsökkentő és duzzanat mérséklő hatása van), a térdem továbbra is meg van duzzadva.

Az internetes források szerint a duzzadás a injekció beadását követő egy-két órában jelentkezhet. Nekem hat óra alatt nem jelentkezett, csakis a hancúrozás után… 🙂 Igen, akkor ez az ára.

Sebaj, az orvos által preventíven felírt Tador és a Ketospray hét napos kifutású kezelés, addig hátha lelohad…

Read Full Post »


Robotizálnak…

Tegnap műtötték meg a bal térdemben leszakadt meniszkuszt a kolozsvári ortopédián, úgy néztem végig a mellettem lévő képernyőn a beavatkozást, mint egy futball meccset.

Horea Benea műtőorvos magyarázta a folyamatot az egyetemistáknak, én is feltettem néhány kérdést. Válaszolt is…

Most pedig robot lettem… Hátha sikerül feltöltenem a fotókat…

Read Full Post »


20170215_235532

Pajkos kis történet… 🙂

Kedden, a peches napomon (nem, ez korántsem úgy indul, hogy ma kedd van, rossz napom lesz. Este vagy lefekvés előtt döbbenek csupán rá, miért ment minden annyira balul…) csak a create.act.enjoy társulat alternatív színházi előadása dobott fel.

Velük a Kolozsvári Rehabilitációs Kórház falain találkoztam ismét (korábban voltam néhány darabon) – a fizioterápia elkezdése után. Évek óta gyakorlatba ültetik a művészet-terápia elméletét: bohócoknak öltözve, rövid, játékos előadásokat tartva varázsolnak mosolyt az egészségügyi intézménybe utalt vagy ott éppen kezelésüket végző elkeseredetteknek. Ez pedig dicséretes.

Hiányozni kezdtek az alternatív színházi előadások – itt volt az alkalom szomjat oltani és hálás lenni azért, amit az általam csak áttételesen ismert betegekért tettek. Elmentem tehát az Every day is a Bridget day című előadásra. Voltam már lakásszínházban (Koós Ferenc kolozsvári vállalkozónak, mecénásnak és kultúrembernek köszönhetően), s még néhány érdekes előadáson, de egy kis kávézóban nem emlékszem, hogy végig követtem volna egy színházi darabot.

Meggyőző volt a szerelmi bánatban szenvedő nőt alakító fiatal színésznő, Raluca Lupan. Jól ötvözte a barát/szerető/főnök elvesztése miatti bánatot a humoros, mi több, komikus jelenetekkel. Ugyanakkor messzemenően bevonta a publikumot a „játékba”, így minden még élvezetesebb volt. Igen, valóban, a férfiak attól tartanak, csapdába csalják őket. Hogy mivel? Kiderül a következő “Bridget” előadáson… Kövesd a színjátszó csapat FB-oldalát.

A következő előadás más jellegű. Lehet, érdekel. Pénteken este kerül rá sor…

Read Full Post »


kicsi

Jó lenne ott lenni…

Legszívesebben én is veletek lennék Kolozsvár főterén: tiltakoznék a kormány ellen, ugyanis – bár visszavonták a sürgősségi kormányrendeletet – nem bízom bennük.

kicsi

Sajnos viszont, hogy még január 16-án meniszkusz szakadást állapítottak meg a bal térdemben, amely ma reggelre ismét bedagadt, s fáj, korántsem lenne ildomos feszíteni a húrt. Szerdán rövid ideig kint voltam a Főtéren közöttetek, de ez ma sajnos nem lehetséges. Természetesen, senki előtt sem kell magyarázkodnom, ennek tudatában vagyok.

Az utcai tüntetések, a külföldi nyomás, de még Dániel pátriárka, a román ortodox egyház fejének sugallatára is a kormány visszavonta a rendeleteket. De ezek után ki bízik még bennük?

Read Full Post »