Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘meniszkusz’


Olajozza, karbantartja a megműtött ízületet…

Legyen szó (ismét) orvosi témáról, mégpedig konkrét személyes tapasztalat alapján. Egyébként azt vettem észre, hogy mihelyt a meniszkusz-szakadásomról és a májusi artroszkópos térdműtétemről írtam, több barátom, ismerősöm jelezte: ő maga is hasonló problémával küszködött. Igen, a sorsközösség.

A műtőorvosom már a kórházi kiutalóra ráírta: hyaluronsav-injekció javallott. Aztán a hat hét után megejtett szakorvosi vizsgálat során elismételte: az artroszkópia során az ízület kenőanyag egy részének helyettesítésére hyaluronsavat tartalmazó injekcióra van szükség, a térd ugyanis csak úgy tud működni, mint egy motor olajjal. Két más ortopéd orvossal is konzultáltam, aki ugyanezen a véleményen volt: a porcműtéteket követően szükség van a hyaluronsavra.

Szüleim segítségével a műtőorvos által ajánlott kereskedőtől 500 lejért be is szereztem az injekciót, amelyet hétfőn be is adott. Pedig mondva mondta: két-három napig ne álljak sokat lábon, s ne erőltessen meg a térdemet. Hancúrozást követően bedagadt, éjjel fájdalomcsillapítóért és gyulladáscsökkentőért kellett menni a non-stop gyógyszertárba. Bár immár második napja jeget teszek a térdemre itthon és a szerkesztőségben egyaránt (a jégnek köztudottan gyulladáscsökkentő és duzzanat mérséklő hatása van), a térdem továbbra is meg van duzzadva.

Az internetes források szerint a duzzadás a injekció beadását követő egy-két órában jelentkezhet. Nekem hat óra alatt nem jelentkezett, csakis a hancúrozás után… 🙂 Igen, akkor ez az ára.

Sebaj, az orvos által preventíven felírt Tador és a Ketospray hét napos kifutású kezelés, addig hátha lelohad…

Read Full Post »


A három évvel ezelőtt bekövetkezett légikatasztrófa helyszínén emlékhelyet létesítettek (Saját felvétel)

Az ortopéd szakorvos javaslata az volt: a műtét után egy hónappal lassan-lassan kezdjem kisebb túrákkal edzeni a meniszkuszomat. A betondzsungelből is feltétlenül menekülni akartam, így a kettő nagyon jól passzolt.

Jómagam már pénteken este elmenekültem Kolozsvárról (a ciprusi kiruccanás óta csak Kidében voltam múlt hétvégén, azaz június 16-18. időszakban Antal-Tövissi Zsófia születésnapján), a Arnold és Zsolt szombaton érkezett Poiana Horeára.

Nos, hát a rövid túra körülbelül 25 kilométeresre sikeredett, a szintkülönbség szerencsére csupán néhány száz méter volt. Jó idő, szép tájak. Adott pillanatban a piros pont turistajelzés egy olyan ház mellett ment el, amelynek oldalán írta: Drumul lui Iovan. Vizet kértem (Zsolt és Arnold nem akart ismerkedni, előre ment), beszélgettem a helybéliekkel.

A vizet pálinkával kell hígítani

kínáltak, de nem ittam. Rendkívül barátságok és közlékeny emberek. Megtudtam, hogy a 2014. január 20-án  bekövetkezett légi szerencsétlenség itt történt a közelben. Elmentünk, mi több, a geoládázó közösségnek a történtekről való tájékoztatása érdekében kincset rejtettem el.

Felemelő a pattogó tűz a késő éjszakában. Még akkor is, ha csak férfiak ülik körül… Ilyen volt ez, kanlazulás…

Vasárnap már nem mentem túrázni. Elég a térdemnek a szombati 25 kilométer… A május közepi meniszkusz-műtétemről itt.

Még két geoládát helyeztem el:

Bălcești – Ready for sex?

Mănăstirea Râșca Transilvană

Read Full Post »


Robotizálnak…

Tegnap műtötték meg a bal térdemben leszakadt meniszkuszt a kolozsvári ortopédián, úgy néztem végig a mellettem lévő képernyőn a beavatkozást, mint egy futball meccset.

Horea Benea műtőorvos magyarázta a folyamatot az egyetemistáknak, én is feltettem néhány kérdést. Válaszolt is…

Most pedig robot lettem… Hátha sikerül feltöltenem a fotókat…

Read Full Post »


20170215_235532

Pajkos kis történet… 🙂

Kedden, a peches napomon (nem, ez korántsem úgy indul, hogy ma kedd van, rossz napom lesz. Este vagy lefekvés előtt döbbenek csupán rá, miért ment minden annyira balul…) csak a create.act.enjoy társulat alternatív színházi előadása dobott fel.

Velük a Kolozsvári Rehabilitációs Kórház falain találkoztam ismét (korábban voltam néhány darabon) – a fizioterápia elkezdése után. Évek óta gyakorlatba ültetik a művészet-terápia elméletét: bohócoknak öltözve, rövid, játékos előadásokat tartva varázsolnak mosolyt az egészségügyi intézménybe utalt vagy ott éppen kezelésüket végző elkeseredetteknek. Ez pedig dicséretes.

Hiányozni kezdtek az alternatív színházi előadások – itt volt az alkalom szomjat oltani és hálás lenni azért, amit az általam csak áttételesen ismert betegekért tettek. Elmentem tehát az Every day is a Bridget day című előadásra. Voltam már lakásszínházban (Koós Ferenc kolozsvári vállalkozónak, mecénásnak és kultúrembernek köszönhetően), s még néhány érdekes előadáson, de egy kis kávézóban nem emlékszem, hogy végig követtem volna egy színházi darabot.

Meggyőző volt a szerelmi bánatban szenvedő nőt alakító fiatal színésznő, Raluca Lupan. Jól ötvözte a barát/szerető/főnök elvesztése miatti bánatot a humoros, mi több, komikus jelenetekkel. Ugyanakkor messzemenően bevonta a publikumot a „játékba”, így minden még élvezetesebb volt. Igen, valóban, a férfiak attól tartanak, csapdába csalják őket. Hogy mivel? Kiderül a következő “Bridget” előadáson… Kövesd a színjátszó csapat FB-oldalát.

A következő előadás más jellegű. Lehet, érdekel. Pénteken este kerül rá sor…

Read Full Post »