Koszovó – csak egy kép (valójában kettő)


A kóbor kutyának sem tetszik… (Saját felvételek)

Eredetileg valóban csupán egy fotót akartam feltölteni, de rájöttem, hogy a világ talán legcsúnyább épületét nem elég egy felvétellel szemléltetni.

Sokan egyenesen rondának nevezik, de amennyiben az esztétikai hatást kontextusba helyezzük, mindjárt más a helyzet: a Koszovói Nemzeti Könyvtárat 1982-ben avatták fel. Nos, egy évvel később nálunk például mit építettek, hát nem mást, mint a Nép Házát (Casa Poporului).

Lehet, nem a legjobban sikerült az iszlám és a bizánci stílus ötvözése, de legalább a hagyományos albán sapka motívumának megjelenítése értékelendő.

Lehet, tényleg ez a világ legrondább épülete, de 2009-ben megejtett néhány napos, illetve most szilveszter környéki egyhetes ott tartózkodásom alapján bátran leírhatom: a könyvtár a talán legszebb lelkű balkáni nép független országában található.

Tényleg nagyon csúnya?
Reklámok

FOTÓK – Ki mondta, hogy Koszovó veszélyes?


A Pristinában levő régi zsidó temetőt is meglátogattuk. A hozzá vezető utcában ezeket találtuk. A lőfegyver golyóinak hüvelyei egy lakóház előtti járdán hevertek újév első napján. Az újesztendő alkalmával szervezett buli után elfelejtették eltávolítani őket. S akkor mi van? 🙂

Én.

Valójában nem állítottam, hanem valamilyen szinten a 2009-ben megejtett Balkán-körút kapcsán tett látogatásról írt blogbejegyzéseimmel valamelyest ezt sugalltam. Akkoriban valóban kissé szokatlanul éreztem magam, ugyanis tudtam, hogy a véres, tömeggyilkosságokkal járó háborúnak alig egy évtizede lett vége, a sebek még mindig nem gyógyultak be. Arról is tudomásom volt, hogy

Koszóvó egy rendkívül összetett hely, nehéz átlátni a politikai és szociális állapotokat. A geostratégiai és geoplitikai játékok, az egyes esetekben nagykövetségeknek álcázott amerikai hírszerzési és katonai támaszpontok fontos szerepet játszanak a megértés folyamatában. Újév során kíséretet tettem arra, hogy a nehéz mobilitási körülmények és az emberek lelki bezárkózása ellenére igyekezzem kihámozni a rejtelmeket.

Hol, mikor történhet meg az, hogy egy pristinai gyorsétkezdében mélyenszántó gondolatok mentén egyértelmű, másrészt pedig kifinomult eszközökkel másfél óra leforgása alatt próbáljanak az iszlám vallásra téríteni bennünket, s a sikertelenséget látva az „elkövetők” nevetve ismerjék be sikertelenségüket? 🙂 Sehol, csak a független Koszovó fővárosában! 🙂

A korábban említett Balkán-körút kapcsán az emberiség lelkében a második világháború utáni legmélyebb sebeket okozó bosznia-hercegovinai helyszíneken jártam. Őszintének kell lennem: valamiért, valahogy a délszláv válságnak a horvátországi, boszniai tragédiái jelentették számomra a legnagyobb lelki szenvedést. Ezek a tragikus és véres események, a tömegsírok nem valamelyik afrikai vagy ázsiai országban (félreértés ne essék, ott is ugyanannyira szomorú és fájó, de másképp) történtek, hanem a SZOMSZÉDBAN. Ugyanolyan ábrázatú embereket gyilkoltak le, mint mi, ugyanolyan típusú házakat gyújtottak fel, mint amilyenek mondjuk Egeresen vannak. A fizikális és kulturális hasonlóság mélyítette a sebet. A szénakazal is ugyanolyan, mint nálunk…

Visszatérve: a koszovói események valahogy nem hagytak olyan mély sebet bennem, mint a koszovóiak. De mégis: most alkalom adódott egy hetet tölteni a hajdani Jugoszlávia eme részében. S felébred bennem a vágy, hogy a zord időjárás ellenére ellátogassak a félelemben élő szerbekhez, de megtekintsem, s magamba fordulva zokogjak a koszovói albánok lelkében ejtett sebek helyszínein is.

A civilizációk véres harca a SZOMSZÉDBAN zajlott.

Húsz + egyéves „osztálytalálkozó” Szkopjában (ide is átugrottunk): John Petersent 1998-ban ismertem meg. Ugyanakkor Csoma Botit is. Hallod, Boticus, üdvözöl John!

Mondom, rendkívül összetett hely Koszovó. Azt gondolná az ember, hogy veszélyes, megesznek, feldarabolnak a muzulmánok, félni kell a terrorizmustól. Inkább az előítéletektől. Csodálatos hetet töltöttünk Koszovóban: tanulságokkal, kalandokkal, nehéz, vicces helyzetekkel. Ami kiviláglott: az emberek rendkívül kedvesek, barátságosak, vallási és emberi indíttatásból nagyra becsülik a látogatókat, segítik őket. Ugyanazt éreztük Bibivel, mint Azerbajdzsánban, ahol Faris, a házigazdánk ugyanezt érzékeltette, s ki is mondta:

A vendég Allah barátja

Ki, mikor volt ilyen fontos?!

A koszovói háborúban fordulópontot jelentő, Racak falu határában elkövetett mészárlás helyszínén felépített emlékhelyen is jártunk. Az autóbusz a világ végén tett le, stoppoltunk. A kecskeméti pékségben dolgozott koszovói albán sofőr vett fel. Elvitt az emlékhely lábához, bár máshol volt dolga. Tisztelet. Szomorúság lett úrrá rajtam: a második világháború után, a modern Európában mégis hogyan lehet golyószóró által legyilkolni egy 99 éves (!!!) személyt?!?!

Kosovo/Kosova, here we come!


More probably we’ll be in the center at New Year’s Eve… (Photo: http://www.thebohemianblog.com)

It was back in April that we booked the Wizz Air flight from Budapest to Pristina. The return ticket was only 110 RON, that is 24 euros.

My journalist colleague, Hysen Hundozi will guide us, we also plan to visit RTK, the Radio and Television Broadcasting Station of Kosovo.

It’s a low-cost trip, and since the bus is so cheap, we’ll visit Skopje, too. I do hope to be able to meet John Petersen and his wife Mjelmma Mehmeti, whom I know since… 1998.

See you in Kosovo? 🙂

Balkán-körút: ITTHON (frissítve a két himnusszal + aknamezőt jelző fotóval)


Az út talán legmeghatóbb felvétele: muzulmán család imádkozik a srebrenicai tömegsírnál
Az út talán legmeghatóbb felvétele: muzulmán család imádkozik a srebrenicai tömegsírnál

Életre szóló élmény, így jellemezhető a ma véget ért Balkán-körút. 16 nap alatt összesen 3071 kilométert tettünk meg 5 országon keresztül.

Benzinköltség: kb. 150 euro, fejenként 75. Szállás többnyire CouchSurfing. Plusz szállások: Vukovar (1 éjszaka, családi panizó, fejenként 20 euro), Dubrovnik (1 éjszaka, sátorozás – Camp Solitudo, fejenként 15 euro), Kotor (1 éjszaka, családi panzió, fejenként 2o euro), Pristina (1 éjszaka, “Professor” magánszállás, fejenként 10 euro), Belgrád (2 éjszaka, kollégiumi szállás, fejenként 30 euro) összesen 95 euro fejenként 16 nap alatt.

Útban Brckoból Tuzlába kissé eltévedtünk. Pontosabban nem a fő-, hanem egy, a térképen vékony fehér jelzésű erdei úton autózgattunk. Olyan út volt, mint amilyen a bükki erdőben visz a csürülyei tóhoz. Ott láttuk ezt a jelzést: ne térj le az útról, aknamező... Nagyon ott volt a murok...
Útban Brckoból Tuzlába kissé eltévedtünk. Pontosabban nem a fő-, hanem egy, a térképen vékony fehér jelzésű erdei úton autózgattunk. Olyan út volt, mint amilyen a bükki erdőben visz a csürülyei tóhoz. Ott láttuk ezt a jelzést: ne térj le az útról, aknamező... Nagyon ott volt a murok...

Minden a tervek szerint zajlott, nem kellett sietnünk, nem paráztunk, habár Koszovóban rendesen és állandóan nagyon ott volt a murok…

Mintha sót tettek volna a friss sebre, annyira fájt látni a tömegsírok, az atrocitások, a kivégzések, a gyász helyeit. Az, ami a horvátokkal, a bosnyákokkal megtörtént, velünk, erdélyi magyarokkal is ugyanúgy megtörténhetett volna. Aki azt mondja nekem, hogy ááá, dehogy, az, diplomatikusan fogalmazva, rettenetesen naiv!!!

Csak egy a rengeteg dokumentumfilm közül…

Más: két kakukktujást rejtettem el a Balkán-körútról szóló beszámolóimba. Az egyik Ferenc Jóska meggyilkolása Szarajevóban (valaki ki is javított, ugyanis Ferenc Ferdinándról van szó). Aki megfejti a másodikat, azzal iszom egy sört a Bulgakovban, és kap egy ajándékot is… Nos?

Ha nyerünk fegyverrel kergetnek el a bingószalonból? A helybéliek szerint nagyon sok polgárnak van fegyvere...
Ha nyerünk fegyverrel kergetnek el a bingószalonból? A helybéliek szerint nagyon sok polgárnak van fegyvere...

UPTADE 1 (augusztus 17., 00:15): Két zeneszám határozta meg a Balkán-körútunkat. Érdekes, az egyiket éppen akkor játszodták be a rádióba (a kocsimnak csak az eredeti Dacia kazettás lejátszója van meg, rádióval), amikor még nem tudtuk, hogy aznap este hol és hogyan alszunk. Ez volt az első “himnuszunk”.

Lévén, hogy barátnőmmel, Enikővel korántsem egyszerű feladatra vállakoztunk, a második “himnusz” pedig ez volt…

Balkan-korut (nincs magyar billentyuzet), tizenharmadik-tizenhatodik nap: Pristina-Kosovska Mitrovica-Belgrad-Ujvidek


*** Nincs magyar billentyuzet***

Az egyetlen utjelzo tablak Pristina kornyeken. Tankoknak elony.
Az egyetlen utjelzo tablak Pristina kornyeken. Tankoknak elony.

Tuleltuk Koszovot… Masfel napot toltottnuk Pristinaban. TELJES A KAOSZ. Csak az kepes aterezni, amit mi ereztunk, aki oda latogatott, es kocsit vezetett a varosban. Meg voltunk gyozodve, hogy utott kocsival tavozunk onnan. Az emberek baratsagosak, az utak godrosek, szemetesek. Olyan ez fovaros, mint egy jarni tanulo gyerek. Hemzsegnek az ENSZ, EU, s az amerikai gepkocsik. Egy checkpoint a masik utan. Megalltunk, de azt sem tudtuk, ki, es miert ellenoriz. Lehettek volna hamis rendorok. Akkor annyi lett volna nakunk. Kijelzetlen utak, hianycikk az utjelzes, a savvalaszto. Pristinat es Kosovska Mitrovicat egy falusinak mondhato ut (epulo autopalya), nyomor.

Alban rendszamu gepkocsit ellenoriznek a koszovoi rendorok a mitrovicai hidon. Tilos volt fenykepezni.
Alban rendszamu gepkocsit ellenoriznek a koszovoi rendorok a mitrovicai hidon. Tilos volt fenykepezni.

Mitrovica – a tovabbra is kettevalasztott varos. Egyik oldalan a szerbek, a masikon az albanok. Minket nem ellenoriztek a hidon torteno atkeleskor, mindenki mast igen.

A nyomor fizetoeszkoze az euro…

Problemamentesen sikerult bejutnunk Szerbiaba. A trukk: Montenegrobol nem ajalnatos bemenni Koszovoba, ugyanis a szerbek tovabbra sem ismerik el az orszag fuggetlenseget. Amennyiben Montenegrobol megy valaki at Koszovoba, akkor nem engedik be Szerbiaba, mivel Koszovo hivatalosan nem letezik. Tehat vissza kell mennie Montenegroba, s onnan

CSak igy lehetett leallitani a szerbeket. Amerikai bombatalalatot ert epulet Belgrad kozpontjaban...
Csak igy lehetett leallitani a szerbeket. Amerikai bombatalalat erte az epuletet Belgrad kozpontjaban...

Szerbiaba. Mi is Montenegrobol atmentunk Szerbiaba, kaptunk belepesi pecsetet, s hivatalosan nem hagytuk el az orszag teruletet meg akkor sem, ha beleptunk Koszovoba. A Szerbia-Koszovo “hataron” ugyanis a szerbek nem pecseteltek be az utlevelunkbe, ugyanis nem orszaghatar, nincs is szerb hatarorseg, csak rendori alakulat. A koszovoi oldalon egy papiros kaptunk, nem pecseteltek be az utlevelunkbe. Meg csak annyi kellett volna, ugyanis akkor a szerbek semmilyen esetben nem engedtek volna be az orszagba…

Belgradig kifogastalan ut vezetett. Feludules volt a totalkasor koszovoi utak utan. Belgradban ket ejszakat aludtunk, egy kollegiumban, fejenkent 15 eurot fizettunk egy ejszakara. A kolesz 300 meterre volt az elnoki palotatol, a parlament epuletetol.

Csodalatos Ujvidek kozpontja. Oriasi setalo ovezetet hoztak letre. Viszont kopar minden, hianyzik a zold. Ilyen vonatkozasban peldakep lehet Szabadka fotere...
Csodalatos Ujvidek kozpontja. Oriasi setalo ovezetet hoztak letre. Viszont kopar minden, hianyzik a zold. Ilyen vonatkozasban peldakep lehet Szabadka fotere...

Penteken este erkeztunk Ujvidekre. Egy szerb lanynal szalltunk meg. Vegre hallottuk a szerbek sztorijat is. Este szerb tarsasagban soroztunk. Mindenki kivancsi volt arra, mi a helyzet Koszovoban. Mi meg arra voltunk kivancsiak, ok mit gondolnak Koszovorol.

Ujvidekrol Kolozsvarra vezetett volna az ut, de ugy iteltuk meg, tul hosszu lesz, ezert megszalltunk Eniko kolleganojenel Devan. Csak nyugisan, lazan, problemamentesen.

Vasarnap Deva-Kolozsvar.

S maris vege a 16 napos Balkan-korutnak. Ujvideken kezdotott (Szabadka), s Ujvideken vegzodott (Ujvidek) Minden a terv szerint zajlott anelkul, hogy barmit is eroltettunk volna, barhova is rohantunk volna.

A koszovoi fotok ide kattintva nezhetok meg.

A kotori-obolrol keszitett video itt.

Vajon miert hagytak ugy bBelgrad kozpontjaban az amerikaiak altal lebombazott epuletet? A sokkolo video ide kattintva nezheto meg.

Lehet, meg visszaterunk...
Lehet, meg visszaterunk...

Balkan-korut: 16 nap alatt mindenben volt reszunk: 3 csillagos szalloda, satorozas, CouchSurfing, siksag, forrosag, hegyek, iteletido, huvos. haborus sebek, tengerpart, napozas, uszaklas, bizakodo ifju generacio, vajdasagi magyarok, horvatok, bosnyakok, boszniai szerbek, oblok, kvazi haborus ovezet, checkpoint, monenegroiak, Belgrad, s ismet Vajdasag.

De mindezekrol a kozeljovoben talan szemelyesen. Tervezunk kepes, videos eloadast tartani, remeljuk, lesz idonk ra. Ha nem, akkor majd szemleyesen egy-ket sor mellett…

Balkán-körút, tizenegyedik és tizenkettedik nap: Kotor-Podgorica-Berane-Cetinje-no name települések-Kosovska Mitrovica-Pristina


Komppal keltünk át a Kotor-öblön
Komppal keltünk át a Kotor-öblön

Eddig ez volt a két legkeményebb nap. Minden szempontból. Tudtuk, hogy körülményes és kalandos lesz Montenegróból átmenni Szerbiába egy, a külföldiek által egyáltalán nem használt határátkelőhelyen, s ugyanilyen helyen átmenni Szerbiából a belgrádi kormány által el nem ismert, tehát nem létező Koszovóba…

Rádásul amire a legforróbb részre értünk BESÖTÉTEDETT…

Paradicsomi tájak valahol Podgorica és Koszovó között
Paradicsomi tájak valahol Podgorica és Koszovó között

Délután indultunk el Kotorból (Montenegró), komppal átkeltünk az öblön, óriásit rövödítettünk. Aztán jöttek a végeérhetetlen hegyek Podgoricáig, Montenegró fővárosáig. Innen körülményessé vált az út. Megnéztük a csodálatos szurdokot, majd ismét be a hegyekbe. Kb. 12oo méter magasan haladtunk.

Előbb elhagytuk Montenegrót és beléptünk Szerbiába de alig 15 kilométer erejéig. Erre azért volt szükség, hogy legyen szerb kilépési pecsét az útlevelünkbe. Ha ez nincs Koszovóból NEM ENGEDNEK BE SZERBIÁBA.

Kemény murok volt fényképezni. A szerb check point  koszovoó határnál. Csak akkor közeledhettünk, amikor elemlámpával jeleztek nekünk.
Kemény murok volt fényképezni. A szerb check point Koszovó határnál. Csak akkor közeledhettünk, amikor elemlámpával jeleztek nekünk.

A szerb-koszovói határon csak szerb rendőrök és nem határőrök voltak. Háborús zónára emlékeztető környezet: szögesdrót, óriási betonlapok. Teljesen besötétedett. A murok nagyon ott volt!!! A koszovói határátkelőnél előbb a helyi határrendőr kérte el az útleveleket, majd hirtelen megjelent egy magas, szőke alak. Karján az EU zászló. Megkönnyebbültem. Román csendőrök és békefenntartók is voltak…

A koszovóiak nem pecsételtek az útlevelünkbe. A finn békefenntartó ezt adta.
A koszovóiak nem pecsételtek az útlevelünkbe. A finn békefenntartó ezt adta.

Az út a határtól Kosovka Mitrovicáig, illetve innen Pristináig leírhatatlan. Teljes sötétség, no man’s land. Hirtelen látjuk, hogy 6o Km/h, majd 40 Km/h, majd 20 Km/h. Majd STOP-Customs. What the hell? Egy nyugati köszöntött. Kérdeztem mit akar? Azt mondta: security check. A murok megmozdult, bennebb ment.

Pristinában sikerült eléggé könnyen megtalálnunk a szállásunkat. Ma felfedezzük a várost, majd irány ismét a teljesen megosztott Kosovska Mitrovica, majd Belgrád. Remélem, túléljük.

Bevizelős: ha 9o napnál többet akarsz maradni Koszovóba, akkor egy hotmailos címre kell írnod egy kérést...
Bevizelős: ha 9o napnál többet akarsz maradni Koszovóba, akkor egy hotmailos címre kell írnod egy kérést...