Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Roger’


Ablak az… ablakra

Elmagyarázom: szombaton a Dogaru-házaspárnak köszönhetően varázslatos szombati kiránduláson vettünk részt. Ők az erdélyi románok. A hongkongi-kanadai pedig Adrian, a román keresztnevű fiatalember, aki a Vendégszerető klubon, azaz a Kanapészörfölőkön (CouchSurfing) igényelt tőlem szállást. Végül sem péntekről szombatra, sem szombatról vasárnapra nem aludt nálam (csak most vasárnapról hétfőre), ugyanis pénteken délután a magyar apanyelvű ortodox barátnőmmel, Bibivel (édesapja magyar, édesanyja román) együtt a barátságunk huszadik évfordulója alkalmából Csoma Botitól kapott Nefertitibe (Dacia Logan Laureate) ültünk, s elmentünk a mexikói-amerikai haveremhez Havasreketyére (Răchițele).

Tábortűz mellet és hússütéssel jobb a hangulat…

Másnap, azaz szombaton csatlakozott hozzánk a Petőfi-ösztöndíjas, a Balassagyarmatról származó Paróczi Ákos (a szamosújvári Téka Alapítványnál végez kiváló munkát! – ő a magyarországi magyar) s a Menyasszony Fátyla (Vălul Miresii) vízesésnél találkoztunk a Dogaru-házaspárral (Mihaela és Robert).

Túra indul! Lespezi-csúcs-Fehér-kövek-elhagyatott bányák-Menyasszony Fátyla vízesés-Havasreketye. Csodás őszi túra, izzadással, a novemberi… hőségben!

dav

S ha már kiváló volt Rogernél péntekről vasárnapra, akkor már meghosszabbítottuk az ott tartózkodást: Ákos csatlakozott hozzánk, tábortüzet raktunk, krumplit sütöttünk, de még ezelőtt elfogyasztottuk a mexikói-amerikai fényképész által számunkra készített ízletes vacsorát a havasreketyei csodaháznál (lásd a képeket).

Igen, vasárnap a Tordai-hasadék érintésével ellátogattunk Tamás bátyámhoz is Kercsedre.

Ja, akkor a többit hadd meséljék el a fotók. Kérlek, kattints az elsőre:

Reklámok

Read Full Post »


Szomorúan, mondhatni gyászos hangulatban gurultunk vissza június 12-én, vasárnap este a Dacia Grand Cherokee Pathmakeremmel Kolozsvárra Vandával és Enikővel.

Magunk mögött hagytuk a zöld mezőt, az erdőt, a rétet, madarakat, a földet, a virágokat, a friss, hegyi levegőt. A kegyelemdöfést Bánffyhunyad környékén a narancssárga (lila, ciklámen, sárgás) színű naplemente adta meg – hány színárnyalatot képesek megkülönböztetni a nők? (Hát a férfiak? 🙂 )

Havasreketyére indultunk ki a tegnap délután. Roger és Diana hétvégi házához. Vandával és Enikővel. Anettnek csak annyit: egyedi élményről maradt le, de: we will be back! Kiváló hangulatban telt a hétvége. Sajnos a lányoknak a vizsgák miatt vissza kellett jönniük Kolozsvárra. Sebaj, bepótoljuk. Megígértétek! 🙂 Kis relax hétvége.

Szombaton, a Havasreketyére történő indulás előtt előbb gombát szedtünk Kiss Zolival valamelyik Kapus környékén. Szegfűgombát találtunk. Sokat. Én még egy vargányát is.

Múlt hétvégén totál-fatál-genertál-horror-terror számítógépes játék hétvégét nyomtunk le A Csapattal. Hargitafürdőn. Nyolcan.

Május 27-29. között csodás hétvégét töltöttünk Kis Laci barátomnál Szmidán. A már ismert, legendássá vált helyen. Hogy mit, hol, hogyan csináltunk, arról hadd beszéljenek a videók, fotók… Eléggé extrém.

**************************************************

Június 11-12., Havasreketye (Diana, Vanda, Enikő)

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

**********************************************************

Május 27-29., Szmida (Lenke, Xénia, Laci, Boti)

 

 

 

 

 

… a többi video titkosított… 🙂

**********************************************************

Read Full Post »


Fagypont a szobában... Egy Poiana Horiin átélt éltmény jutott erről eszembe. Azt hiszem, ott jóval fagypont alatt volt akkor a hőmérséklet... (Katt kétszer egymás után a fényképre!)

Bánffyhunyadon már nem találtam nyitva a hentest (nem is csodálkozom, ugyanis szombat este fél hét fele járt az idő), ezért Roger barátom havasreketyei (Răchiţele – Kolozs megye, Emil Boc volt kolozsvári polgármester, jelenleg miniszterelnök, szülőfaluja), csodálatos helyen levő, ízlésesen felújított és berendezett hétvégi házánál elmaradt a hagyományos hússütés.

Kalota (Călata) határa után már megjelent a hó.

Egyedül indultam útnak, pénzhiány miatt téli gumiabroncs nuku (4 éve van meg a Dacia Grand Cherokee, sohasem volt még rajta ilyesmi, szerintem az ijedtségtől le is dobná magáról…), de azért a lánc ott lapult a csomagtartóban. Ejnye, hányszor mentett az meg kemény helyzetekben. Akik télen utaztak velem, azok mind tudják… Még a Radnai-havasokba is felvitt, a Rotunda-hágóba.

Nem volt gond, habár a kocsma előtti hídra csúszva fordultam be. Szerencsére nem a patakba. 🙂

Katartikus volt a mintegy 45 perces út a házhoz. Fejlámpámból kihalófélben az elemek, néhányszor csak az emlékezetemre hagyatkozva mentem a félhomályban. Teljesen leizzadtam az emelkedőn.

Hmmm

A szobában nulla Celsius fok fogadott. Tánc a fagyban, tánc a jégen – ötlött fel bennem a Ghymes. Perceken belül pattogott a tűz. És a pattogás elindította a gondolatokat, az emlékeket…

Pedig világos volt, mi következik, mégsem vettem figyelembe a hóviharra utaló jeleket, így elég izgalmas volt a lefele jövet. Az út szerencsére annál könnyebb, lent esőre váltott a havazás.

Havasreketyétől néhány kilométerre

felvetettem egy elázott stoppost. Kellett nekem: a Szilágy megyei férfi (azt hiszem, krasznai) az egész Bibliát felmondta nekem, hosszasan ecsetelte a keresztény élet előnyeit. Úgysem szándékoztam pénzt elvenni, hogyan is tetettem volna, amikor megáldott. Érdekes magyar ember volt ez a villanyszerelő. Három évvel ezelőtti munkája fizetségéért ment Havasreketyére. Azt mondta, ha nem vettem volna fel, akkor Meregyón (Mărgău) „egy hívő embernél” aludt volna. Gyalog vágott neki az útnak Havasreketyéről Bánffyhunyadra. Itt a központ mellett levő pékségnél húzta meg magát hétfőig. Legalábbis ezt mondta… Micsoda világ!

Read Full Post »