Síparadicsomra, hóra gondolni kánikulában? Miért?


Vizuális orvosság a hőség ellen…

Mert rendszerint az alacsony árak és ajánlatok kihasználása érdekében nem sokkal a nyaralás után sokan már a téli sportolási és vakációzási lehetőségekre összpontosítanak.

Ezt természetesen a turisztikai ügynökségek is tudják, ezért hétvégén Brassó Pojánán Exposki címmel az Innovations for Tourism márkanév alatt immár második alkalommal nagyszabású találkozót szerveztek a külföldi turisztikai régiók képviselőivel, amelyre a sajtót is meghívták.

Nem mindennapi viszont a rekkenő hőségből egy olyan konferenciaterembe csöppenni, ahol festői téli tájakat, sízőket és sok-sok havat ábrázoló bemutatót tartanak.

Igen, most már esik az eső, lehűlt az idő… 🙂

Ereszkedjünk le együtt a sípályán… 🙂

DIAGNÓZIS – Külső oldalszalag-húzódás a bal térden. Radikálisan megváltozik az életem?!


Ennyire bonyolult. Amikor egészséges, fel sem figyelünk rá... (Forrás: http://mentakozpont.blogspot.com)

Nagyon hirtelen megváltozhat az életed. Ezt korántsem hittérítőként, a közelgő világvége kapcsán említem. Annyira biztosra vesszük, hogy ami van, az nem változhat meg. Pedig egy szempillantás műve az egész. Egy rossz mozdulat, meggondolatlan cselekedet, figyelmetlen lépés.

Akár magabiztos sízés.

A tudatalattiban azt gondoltam, nem eshetek el Kapnikbányán. Bár végig óvatosan síeltem, de ez az érzés mégis sunyin beférkőzte magát a tudatalattimba. Alapja is volt: a két héttel ezelőtti, a 2011-2012-es téli szezonban ELSŐ sízés folyamán EGYSZER SEM ESTEM LE A LEGNEHEZEBB, AZAZ A FEKETE PÁLYÁN.

Hétvégén is többször lementem a feketén. Most viszont az első pillanattól gondok voltak. Korántsem síztem úgy, mint első alkalommal. Bizonytalan voltam, mintha mindent elfelejtettem volna. Bosszant, hogy a lankás részen, a Nagy Fal előtt, lankás helyen taknyoltam el. Tizedmásodpercek alatt történt minden, forgott körülöttem a világ, repült a síléc, a botok. A reccsenés (a térdemé) viszont élesen hallatszott. Szürrealista élmény. Századmásodperc alatt belémnyillalott: eltört.

Soha senki nem tanított sízni, magamtól tanultam meg. Másokat nézve.

Fura, ahogy rokkantként az egész világ megváltozik. Sokan ugranak segíteni, úrrá lesz rajtad a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség érzése. Asztalhoz hozzák a poharat, mennek mindenért. Bicegsz az utcán. Nem mutatod magad, nem akarod, hogy így lássanak. Ez tulajdonképpen nem te vagy. Csak ideiglenesen. Tolószékben érzed magad…

Ilyenkor veszed észre, kinek számítasz igazán, ki érdeklődik egészségi állapotod iránt. Tegnap a szerkesztőségi kocsival lementem az ortopédiára Bogdan Baciu orvosprofesszorhoz (köszönöm a VIP-személy segítségét, aki közbenjárt!!!), de mivel a sofőrnek lejárt a munkaideje, megkértem unokatestvéremet, szállítson haza. Lenke azonnal ugrott, amikor mondtam, szükségem van a segítségére. AZONNAL. Vitt, hozott, mindenben segített. Nélküle semmire sem mentem volna. De igen: egy legalább 50-60 lejes taxizás lett volna az eredmény.

Ma rendkívül intenzív családi orvos, ortopéd professzor, ekográf vizsgálat, ortopéd orvos, patika program volt műsoron – tizenegytől este hétig. Ezen kívül (lévén, hogy lejárt január) még egy igen fontos szerkesztőségi ügyintézés. Lenke vitt és hozott, sok mindent intézett helyettem. Teljesen megbízható, nagyon talpraesett, s rendkívül hatékony. Kiváló ügyintéző. Valaki igényli a szolgáltatásait? (Komoly!)

Rengeteget számított Vanda lelki támogatása.

**************************************************************************************************************

Eredmény, azaz diagnózis: Külső oldalszalag-húzódás a bal térden. Szerencsére nincs törés, szakadás.

Kezelés: Sindolor krém, Celebrex orvosság.

Költségek: kenőcs/krém: 25 lej, ekográf: 140 lej, orvosságok: 25 lej. Még lógok Lenkének a benzinköltséggel (mintegy 30 lej). Összesen: 220 lej. A havi nettó fizetésem 22 százaléka!

**************************************************************************************************************

Esetleg egy külön blogbejegyzésben ecsetelem az egészségügyi rendszer katasztrofális állapotát. Jómagam ismerőshöz mentem, beajánlva, el sem merem képzelni, milyen lett volna a hagyományos utat járni…

Ezt megünnepeljük ám, Laci barátom kiváló eredményével együtt!!! Lehet, ez lesz életemben az első alkalom, amikor annyit iszom, hogy elszakad a film. Ez eddig még nem következett be.  

Elmarad a szerdai társasági tánctanfolyam, a Boti által szervezett hétvégi sízés az Aranyos-völgyében, a jövő heti, a Román Alpin Klub által szervezett Cuxi Emléktúra, s márciusig a szokásos hétvégi kirándulások a Gyermekeimhez.

Hogy miért annyira fontos a térdem? Mert számomra LÉTFONTOSSÁGÚ a kirándulás, a túrázás, a szikla- és jégmászás, a biciklizés, a társasági tánc, a barlangászás, a gyalogtúrák (20-30 km). Ezek az én gyermekeim.

El sem tudom képzelni, mi lenne, ha ezek megszűnnének. Olyan érzés, mintha valakinek meghalna a gyermeke!

Egyelőre viszont szünetet kell tartanom, aztán minden jel szerint minden megy tovább… 🙂

*******************************************************************************************

A vasárnapi síbaleset körülményei itt.

*******************************************************************************************

Számomra vége a síszezonnak… :(


Idén már csak novemberben vagy decemberben lesz...

Egyesek úgy érezhetik, cserbenhagytam őket, nem húzok velük együtt, de nem tehetek róla: akaratom ellenére kentem oda magam vasárnap a kapnikbányai sípályán.

Két héttel ezelőtt és tegnap is mintegy tizenötször lementem a fokozott nehézségű, azaz a fekete pályán. Óvatosan, gond nélkül.Aztán egyszer csak a leglankásabb helyen (a Nagy Fal előtt és az indulás utáni ereszkedő után), miközben egyenesen haladtam, eltaknyoltam. Nagyon gyorsan történt minden. Szakik szerint jeges folton csúsztam meg.

A baleset után gond nélkül mentem le a Nagy Falon, s azután még néhányszor a fekete pályán. A fájdalmat a Kolozsvárra érkezéskor és éjjel éreztem. Tudtam, hogy nem törés.

Ma az ortopédián voltam, Baciu professzornál. Levetkőztetett, megtapizott (jó értelemben), azt írta a kórlapra, hogy

Entorsă de genunhci drept cu leziune LCI

A LCI állítólag azt jelenti, ligament central interior.

Holnap Röntgen-felvétel, s végleges diagnózis. Kaptam öt nap betegszabadságot.

Voltatok ilyen helyzetben?

*************************************************

Igen körülményesen netezem, ugyanis saját számítógépem javítás alatt van, a szerkesztőségi laptopomat nemigen tudom hazahozni, mert eltört a képernyőjének a tartója, így a WebSzabadság kis Asus Eee PC laptopját használom…

*************************************************

FOTÓRIPORT – Sízés, extrém kirándulás derékig érő hóban…


Így nehéz menetelni...

Kiváló volt a múlt hétvégi kapnikbányai sízés.

Szombaton reggel indultunk (kis malőr az utasok számának megállapításánál, de legalább ittam forró csokoládét), útban arrafele pedig izgi beszélgetés a Lóri nemárulomelmilyen kocsijában, mert a múltkor is megszólt, hogy elárulom a széles nyilvánosságnak, milyen típusú tabbletje van.

Gyorsan szállásfoglalás, s irány ki a pályára. Persze, hogy Hajnalka megéhezett, ezért még időztünk a háznál.

Szombaton az Icoana pályákat próbáltuk ki, nem esett ki tőlük a műfogam. Nem is volt hogy esnem, annyira lankás volt a pálya. Este kiváló hangulat és tengeralattjáró-bemutató Lóritól (az érdeklődök forduljanak hozzám, megadom a Mester Facebook turoriálját…) Ölelgetés, fülcimpa bugyo(r)gatás is volt. Fiúk között.

Azt hittük, minden simán megy vasárnap (a Roata pályákon csúsztunk, a fekete jelzésű Reineren sem estem le), míg Lóri nem értesített, hogy Gyurival és Júliával kissé eltévedtek. Elindultak kirándulni térkép, iránytű, fejlámpa nélkül. Kettőjüknek hóvédője sem volt.

Ha extrém, legyen extrém.

Szerencsére Lórinál volt valami kezdetleges GPS, de a 109F úton nem Kapnikbánya, hanem valami szinisztrát helyre (elnézést), Strâmbu Băiuţ nevű településre értek be. Mintegy 160 kilométert kellett kocsikázni utánuk, s vissza Kapnikbányára, mert a rövidítés használhatatlan télen… Persze, hogy bakancsaik beáztak, a kocsmában vártak a Botiból és belőlem álló mentőcsoportra…

Szóval volt izgalom. Hétfő hajnali 2 órára értünk Kolozsvárra…

Ilyen hóban túrázott Júlia, Lóri és Gyuri

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.