Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Szabadság’


arab-nok-kolozsvar

Jelen vannak közösségünkben, s jól van ez így… (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Furdalt a kíváncsiság: vajon Romániában hány menedékjogot és ideiglenes letelepedési engedélyt kérő migráns található? Hol vannak elszállásolva? Vajon hány külföldi tartózkodik Kolozs megye területén? Hány külföldi diák tanul Erdély fővárosában?

Hosszú heteket dolgoztam a témán: megkerestem a belügyminisztérium illetékes szakosztályát és szakembereit, hivatalos kéréseket küldtem, várnom kellett a válaszokra, feldolgoztam az adatokat.

Korántsem zavarna, ha Kolozsváron például lenne 100-200 migráns. Ennyi, a háború, az éhínység elől menekülőt képes lenne „megemészteni” az ország második legnagyobb városa, a félmillió lakóst számláló metropolisz. Szívesen foglalkoznék egy-két egyénnel, netalán egy családdal. Gondoskodnék, hogy román nyelvtanfolyamokra járjanak, állást igyekeznék találni nekik. Amennyiben viszont azt tapasztalnám, hogy csak az ingyen megélhetés reményében jöttek Erdélybe, jelenteném őket a hatóságoknak, amelyektől szankciókat kérnék. A fiatalokat szívesen bevonnám az általam szervezett tevékenységekbe, amelyek által sok ismerősre, barátra tennének szert, s talán sikerülne gyorsabban integrálódniuk a helyi társadalomba. Mert szegregálódva, valahol a város szélén elszigetelve élve erre nem lenne esélyük. Az történne, amit például Strasbourg külvárosában, Neuhofban láttam: frusztrált, radikálizálódott fiatalok.

Emlékszem, valamikor 1995-ben vagy 1996-ban szólt nekem Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság akkori főszerkesztője: mecsetet építenek Kolozsváron. Cikket írtunk a szokatlan esetről, Arabok Kolozsváron címmel később a Művelődésbe írtam hosszabb anyagot. Azt tapasztaltam, Kolozsvár toleráns közeg az itt tanult és nálunk maradt arab diákokkal szemben.

Na, de visszatérve a migránsokra: a témával kapcsolatosan a Szabadság szombati, december 18-i számában megjelent cikkem ide kattintva olvasható. Igen, egy része fizetéses.

Igen, nekünk is jönnek a villany- és gázszámlák… 🙂

Reklámok

Read Full Post »


internet1

Jövőre 15-ik éve veszem majd részt a Hannoverben szervezett CeBIT számítástechnikai és távközlési vásáron. A szakemberek ott is ugyanezeket az aggodalmakat fogalmazzák meg a kolozsvári outsourcing iparággal kapcsolatban…

A Szabadság november 28-i számában a témában írt cikkem körülbelül ugyanezeket a kérdéseket érintette. Tegnapelőtt egy szakember mélyrehatóbban elemezte a kérdést. Természetesen, ehhez is kritikusan érdemes/kell viszonyulni, de amennyire én ismerem az iparágat, nagy mértékben igaza van. A kolozsvári IT-cégek nem termékeket gyártanak, hanem nyugati termékekhez szoftot. S ezt adott pillanatban más is legyárthatja. A helyzet villámgyorsan változhat…

Alex Moldovan elemzése ide kattintva olvasható.

Read Full Post »


halozat1

Összefonódások a számítástechnikában…

A Szabadság november 28-i számában írtam:
“A hivatalos adatok szerint jelenleg 14 ezer a bejegyzett számítástechnikai cégek száma az országban, ezek 9 százaléka Kolozsváron fejti ki tevékenységét, ugyanakkor Kolozsvár és Bukarest az első helyen áll az ezer alkalmazottnál többel rendelkező, az IT-szektorban tevékenykedő cégek számának tekintetében.

Egy felmérés most arra is rámutatott: minden 25. kolozsvári lakos az információtechnológia valamelyik ágazatában dolgozik, pedig szakemberek szerint a kolozsvári felsőfokú oktatási intézmények évente körülbelül „csak” 600 programozót képeznek. A kereslet viszont annyira magas, hogy már a Moldovai Köztársaságból és Bukarestből is jönnek programozók Kolozsvárra, másfelől pedig a szektorban dolgozók annyira nyeregben érzik magukat, hogy sok esetben aránytalanul nagy fizetést kérnek, és rendszerint kapnak is. Ráadásul jövedelemadót sem kell fizetniük az államnak, nem csoda tehát, hogy igen vonzó a szakma.

kicsi

Számadatok

A hivatalos adatok szerint jelenleg 14 ezer a bejegyzett számítástechnikai cégek száma az országban, ezek 9 százaléka Kolozsváron fejti ki tevékenységét. Az ARIES által működtetett iTech Transilvania Klaszter által végzett és bemutatott felmérés szerint tavaly az információtechnológiai szektorban tevékenykedő valamennyi vállalat összesen 4 milliárd euró jövedelmet generált. Legalább annyira fontos az is, hogy országszerte a számítástechnikai ágazat több mint 75 ezer személynek biztosít állandó és stabilnak mondható munkahelyet. Ezekhez hozzáadódik az engedéllyel rendelkező magánszemélyek (PFA) hada, akik ideiglenesen vagy csupán egy-egy projekt erejéig dolgoznak együtt valamelyik számítástechnikai vállalattal: ezek száma 2014-ben hozzávetőlegesen 17 ezer volt.

A tanulmányhoz – a 14 ezer cég által a pénzügyi szervekhez benyújtott hivatalos dokumentumok alapján – 393 reprezentatív vállalatot választottak ki. A tőlük származó adatok elemzése alapján kiderül, hogy Kolozsvár és környéke a harmadik a legtöbb IT-vállalatnak helyet biztosító régiók között. Legalább ennyire érdekes adat, hogy országos szinten a lakosok számát figyelembe véve Kolozsváron található a legtöbb számítástechnikai szakember: huszonöt polgárból egy az IT-szektorban tevékenykedik.

kicsi1

A felmérés arra is kitért, melyek az országnak azok a régiói, ahol a legtöbb, 1000 alkalmazottnál többet foglalkoztató IT-cég működik. Az eredmény kimutatta: Bukarest és Kolozsvár holtversenyben első.

Nem hiába nevezik Kolozsvárt Erdély Szilícium-völgyének

– jegyezte meg ezzel kapcsolatosan a Szabadság által konzultált szakember. Az IT-specialista közölte azt is: a helyi és megyei önkormányzat iránymutató a számítástechnikai cégek számára nyújtott kezdemények vonatkozásában.

Voicu Oprean, az ARIES Transilvania elnöke valamilyen szinten alátámasztotta a lapunk által konzultált szakember véleményét.

Jelenleg az IT-szektor a legjelentősebb üzleti ágazat, a számítástechnikai cégek hozzák létre a legtöbb munkahelyet az országban. Lévén, hogy a külföldi vállalatok továbbra is érdeklődnek a romániai cégek által nyújtott szolgáltatások iránt, úgy ítéljük meg, a növekedés az elkövetkező időszakban is fennmaradt. Ez azt jelenti, hogy az IT-cégek továbbra is a legtöbb személyt alkalmazzák majd. Elvárásunk és célunk év végéig az, hogy az IT-szektorban dolgozó állandó és közvetlen – például az engedéllyel rendelkező magánszemélyek (PFA) – alkalmazottak száma haladja meg a 100 ezret. Tavaly decemberben számuk 93 ezer volt

nyilatkozta az elnök.

programozok

Egy kis erőfeszítés, átképzés, s máris 500-800 euró közötti lehet e kezdő fizetésed… Meddig tart az álom? (Fotó: http://www.transilvaniabusiness.ro)

A felmérés adatai szerint tavaly az iparág forgalma Romániában 16 milliárd lej (körülbelül 4 milliárd euró) volt, ami 2013-hoz képest 26%-os növekedés. A forgalom 11 százalékát a Kolozsváron bejegyzett IT-cégek generálták.”

A napokban egy igen komoly tapasztalattal rendelkező számítástechnikai szakember azt mondta nekem: szerinte igen gyengén teljesítenek azok a kollégák, akiket más szakmából képeznek át. A humán erőforrás akkut hiánya miatt a kolozsvári IT-cégek felgyorsították a „bárkiből programozót” programot, ezért a szaki azt mondta:

Te, még csak varrónőből nem faragtunk programozót az utóbbi időben…

Mennyit keresnek a programozók Kolozsváron?  Más iparágakhoz képest mennyire irreálisan magasak a fizetéseik, s még jövedelemadót sem fizetnek? Kiderül innen…

Read Full Post »


eutabor 018

Amikor nem alszik, akkor mobilnetezik. (Saját felvételek)

Ülök a múlt héten a Hargita megyei Marosfőn zajló EU-táborban, figyelem a fiatalokat, próbálom meglesni, mit, mikor, hogyan, meddig olvasnak, hogyan tájékozódnak. Ez számomra mindig egy kuriózum, mi több, néhányszor egy ismeretlen világ. Közel negyvenéves vagyok, de igyekszem tartani a lépést az ifi generációval. Sokszor rájöttem, hogy nem lehet – lehet, nem is kell. Igen ám, de még nyugdíjba sem mehetek, találni kell tehát egy utat ahhoz, hogy stílus- és attitűdváltással, új témaválasztással újságíróként hozzájuk is szóljak. A WebSzabadságnak a piacról kell megélnie, s ők az ügyfeleim. S a kliensnek, ugye, mi is ezt várjuk el, mindig igaza van.

No, hát néhányuknak kezébe adom a Szabadság nyomtatott változatát, átlapozzák, egy-két megjegyzést tesznek, leteszik, s az ingyenes wifinek köszönhetően azonnal hírportálokat néznek. Igen, a már sokaknak réginek számító, de még mindig igen felkapott (vagy ellenkezőleg: éppen mostanság igazán berobbanó?) Facebook közösségi portálra mennek rá (fura, a helyesírás-ellenőrző még mindig kipirosítja ezt a szót, gyorsan hozzáadom az elfogadott szavakhoz, kifejezésekhez), onnan kattintgatnak a számukra érdekeses cuccokra. Nézik (az ő szóhasználatukkal élve) a pörgős, de ugyanakkor laza, chill, relax és in the zone anyagokat. Igyekszem távol tartani magam az általánosításoktól, de elsődleges tájékozódási forrásuk a Facebook. Amennyiben valamelyik hírportál nem osztja meg (bocsánat, sérolja) ott a tartalmat, az a cikk, fotóriport, videóinterjú, videóblog nem létezik. Igen, vannak a hűséges felhasználók (néhány százan, esetleg ezren), akik vissza-visszatérnek, de ha korosztályukat elemzzük, akkor rájövünk, hogy nem fiatalok.

eutabor 026

Daydreaming

Még engem, a közel negyvenéves „nyugdíjast” is érdekelt (és más előadásokkal ellentétben végigültem) a 17 éves Dezső Bence (2face) által a videóblogjáról, életéről tartott előadása, ahogy gép elé kerültem, azonnal rákerestem 2face vlog-ra. Ez a tini (is) mutatja az utat, húsz- harminc ezren nézik a videóit (a legtitánabb nyomtatott kiadványoknak 25-30 évvel ezelőtt volt ilyen példányszáma), több száz, elnézést, több ezer eurót keres (az erdélyi újságírók túlnyomó többsége ennek töredékét). Trendy, funky, laza. S többnyire csak arról mesél, hol volt, mit csinál, bernáthegyi kutyákról, fürdőzésről, fesztiválozásról tölt fel videókat. A szervezők felkérik, fizetik, ugyanúgy a egyes cégek. Pörög, él, tanul, s rengeteget keres.

eutabor 021

Már szinte mindent mobilról néznek…

Mi lett a hagyományos médiacsatornákkal? Kell még valakinek? Még a „hagyományos” politikusoknak, vállalkozóknak sem: miniszterelnökök, államfők, multinacionális cégek vezetői. Vasárnap Victor Ponta kormányfő is a FB-n posztolta: lemond a Szociáldemokrata Párt (PSD) éléről. Közte és Klaus Johannis közti szócsata is a közösségi portálon zajlik. Mi tűrés-tagadás: lassan már minden a régi-új kommunikációs csatornán, a Zuckerberg-portálon zajlik. Nincs már pecséttel, aláírással, fejléccel, dátummal és kapcsolati adatokkal, telefonszámmal e-mail címmel ellátott, a párt által vagy valamelyik kormányzati struktúra által kibocsátott, s az elektronikus postán vagy Isten bocsá’ faxon elküldött sajtóközlemény. Nincs már ilyen. Már a világ nagyjai is FB-n kommunikálnak. Hosszú hónapok, mi több, évek óta…

Read Full Post »


1

Érkezés utáni hőségben a hősért

Korántsem túlzás: akárcsak a Transzfogaras (2011), illetve a Traszalpina (2012) biciklis „megmászása”, az EKE Kolozsvár 1891 által immár tizenötödik alkalommal szervezett Vasvári Pál Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúra is életre szóló élmény marad. Sok éve hallom, ahogy a kemény fiúk végigtekerték a 150 kilométeres távot, a pozitív szintkülönbség közel 1000 méter. Tudtam, hogy a Kolozsvár, azaz Gyalu-Havasnagyfalu (Mărişel)-Funtineli-tető szakasz ugyanaz, mint a Vuelta Sportiroda által 2011-ben szervezett Határon Túra útvonala – akkor is nehéz volt, most is.

Amikor Branea Róbert vállalkozó, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) volt elnöke – ő hosszú évek óta részt vesz a bringázáson – jelezte, hogy segít a népszerűsítésben, s autóbuszt intéz annak érdekében, hogy a résztvevőknek szombaton hajnalban ne kelljen elbringázniuk Kolozsvárról Gyaluig, majd este az ünnepség és a vacsora után Körösfőről vissza, akkor tudtam: bárki teljesíteni tudja a távot. Szervezni kezdtem a társaságot, igyekeztem motiválni az embereket. Kis rámenősséggel, sikerült… 🙂

4

Funtineli-tető. Eléggé ki vagyok merülve. Boti sokkal jobban bírta – mint mindig. (Fotó: Csép Réka)

Szerencséje volt Vandának: Lóri barátunk kölcsön adta neki a szuper jó Cannondale típusú kétkerekűjét, mi több, megkért, az ő költségén vigyem el a Puremotion bicikliszervizbe (erről az élményről egy későbbi blogbejegyzésben), mert régen nem volt ránézve: fékpofákat cseréltek, megtisztították, majd megolajozták a láncot, felfújták a kerekeket, igyekeztek kiiktatni a nyolcast, a tojást stb.

Szóval felkészülve indultunk útnak – pénteken még én is megnéztem, hogy a pincében tárolt (le merem írni, mert amilyen ócska senkinek sem kell, nem érdemes ellopni) bringámnak le legyen lefújódva a kereke… 🙂

A szombat hajnali 5 óra 50 perckor történt ébredés kriminális volt. Bár hétkor már a Fenesi úton levő Billa előtt voltunk, Gyaluból effektív 8 óra 50 perckor indultunk útnak. Ezért javasoltuk Branea Robinak: az idő megtakarítása érdekében jövőre mindenképpen célszerű lenne a határidőhöz kötött internetes előjegyzés és a világhálón történő opcionális fizetés. Ily módon számottevően lerövidülne az indulás előtti ügyintézés, s a résztvevők sorban állás helyett a kerékpározás élményére és a tájak szépségére összpontosíthatnának. Ugyanakkor pontos nyilvántartás készülne arról, hány résztvevő nevezett be, ki, milyen méretű pólót igényel, hány biciklit kell szállítani, valamint hány férőhelyre van igény. Ennek függvényében pedig egy vagy két kisbuszra van szükség – utóbbi helyzetet Robi szerencsére gyorsan és sikeresen áthidalta Körösfőn! Elismerés és dicséret érte!

15

Juhász Péter és 11 (!) éves fia, Ákos. Apa nyomdokában…

A legnehezebb szakasznak a Határon Túrán is tapasztalt rész volt a legnehezebb: Gyalu-Havasnagyfalu. Álljunk meg egy pillanatra: fizikailag talán valóban az volt a legnehezebb, de pszichikailag a Jósikafalva (Beliş) előtti domb. Valamennyi alkalommal bevártam Vandát – ebben egyeztünk. Bár nagyon régen bringáztunk utoljára, kiválóan bírta. Mi több, Bánffyhunyad előtt, illetve innen Körösfőig jól megmocskolt… 🙂 Az utolsó szakaszt nehezen bírtam. Hát ha még haza kellett volna bringázni 40-50 kilométert… Horror!

Tetszett a bringatúra hangulata, a társaság (az Unicum Lovagok külön színfoltot jelenteken, bár nem tetszik a vaskeresztre hasonlító jelvényük!), az ünnepség. Azon morfondírozom már egy ideje, hogyan lehetne megreformálni ezeket a megemlékezéseket, mi mást lehetne kitalálni, ez így ugyanis szép és helyénvaló, de ismétlődő, rutinos.

16

Tóthpál Tamás háromkerekű bringával akart útnak indulni az E60-as főuton Kolozsvártól Körösfőig, de azt hiszem, lemondott róla…

Most jut eszembe a Bélesi-tó partján történt incidens: a belügyminisztérium (MAI rendszám) Dacia Duster típusú kocsijából egy rendőr egyenruhába öltözött férfi minden kocsi rendszámát lejegyezte. Valaki mondta, hogy egy másik mindenkit lefényképezett. Ez nem láttam, ezt nem tanúsíthatom. Felháborított az attitűd: egy kulturális rendezvényen (még akkor is, ha Vasvári Pálról emlékeztünk meg) mindenki kocsijának rendszámát lejegyzik? Ruandában élünk?!

A Szabadságban megjelent cikkemben azt hiszem túlzás csúszott: az egyik résztvevő mondta, hogy a GPS adatai szerint teljes pozitív szintkülönbség 2500 méter. A szerkentyű azt is számítja, amikor három-négy lépcsőt felviszed a bringát, érzékeli a szintkülönbséget. No, de „szakemberekkel” konzultálva arra a következtetésre jutottunk, hogy ez túlzás. Branea Robi kiszámolja majd a pontos szintkülönbséget.

17

Induláskor hosszú sort kellett kiállni. A Jókai Mór Teljesítménytúrán emiatt nem is regisztráltam

Vanda és Réka kiválóan bringázott. Vanda alig tolta egy-kétszer néhány métert. Gratulálunk neki! S Ákosnak is, Juhász Péter volt KMDSZ-es fiának, aki szintén végigtekerte az egész távot. Erről a hétfői Szabadságban megjelent főcikkemben

Érdemes és érdekes ugyanakkor megjegyezni azt is, hogy a bringatúra vonatkozásában is bekövetkezett a generációváltás – a közismert Juhász Péter, volt KMDSZ-es tisztségviselő több társával együtt 1995-ben, azaz kereken 20 évvel ezelőtt az erdélyi magyarság anyanyelvi oktatásának és közösségi jogainak szavatolásáért Strasbourgba bringázott. Most még a felnőttek számára is alkalomadtán komoly megpróbáltatást jelentő körülmények között a 11 éves fia biciklizett közel 100 kilométert a Rákóczi Szabadcsapat vezetőjéről, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc hőséről elnevezett és az ő emlékére létrehozott kerékpáros teljesítménytúrán… Gratulálunk, Ákos!

No, de hadd meséljenek a fotók (Forrás: Unicum Lovagok, EKE Kolozsvár 1891 Facebook oldal, Csép Réka, Faceook). Kattints, kérlek, az elsőre… 🙂

Read Full Post »


marcius 15 felvonulas

Erkölcsi tartásról, a románság iránti közeledésről tegyünk tanúbizonyságot (Rohonyi D. Iván/Szabadság felvétele)

A Szabadság mai számában jelent meg a hír, miszerint a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal illetékes ügyosztálya (na, vajon ki dolgozok ott?! Lásd odébb) jóváhagyta a Noua Dreaptă (Új Jobboldal) elnevezésű vasgárdás civil szervezetnek a március 15-én történő megemlékező felvonulásra benyújtott kérvényét.

Szólásszabadság van, megengedettek a felvonulások, tüntetések, megemlékezések. Utóbbi kategóriába tartozik a Noua Dreaptă felvonulása is, csakhogy legalább két kérdés vetőtik fel az ügy kapcsán. Az egyik: miért engednek teret a nyíltan vasgárdista szimbolisztikát használó szervezetnek, amely háborús bűnösök (például Ion Antonescu) számára több ízben szervezett rendezvényeket? Vajon az időpontot és az útvonalat úgy választották ki a szervezők és úgy engedélyezte a városháza, hogy megzavarja a magyarságnak az 1848-as forradalom és szabadságharc alkalmából hagyományosan rendezett megmozdulását?

Úgy érzem, valamilyen szinten szándékos feszültségkeltésről van szó, mi több, az Új Jobboldal vasgárdista fiataljaira ráterelődik a figyelem, hazafias, nemzetmentő mezben tetszeleghetnek majd a többségi médiában.

A román szélsőségesek felvonulása 12 órakor indul a Széchenyi/Mihai Viteazul térről, a Dózsa György/Ferdinand úton érkezik a Főtérre, majd a Deák Ferenc/Eroilor utcán jut a Bocskai/Avram Iancu térre.

A magyarság március 15-i felvonulása a Protestáns Teológia Intézettől indul 11 órakor, s általában késik néhány percet, tehát megtörténhet, hogy a helyszínre menet néhány román gárdás beszól… A Szent Mihály templomban tartott ökumenikus istentisztelet 13 óra tájt ér véget, ekkor az Új Jobboldal radikálisai éppen a Főtéren lehetnek. S kitelik belőlük az ügyes időzítés. Kérdés, hogy a Főtér melyik oldalán vonulnak végig. Sejtem, hogy azért mégis a térnek a Szentegyház utca felőli oldalán vonulnak majd a Memorandisták emlékműve elé, s innen majd a Deák Ferenc/Eroilor utca érintésével vonulnak a Bocskai/Avram Iancu térre.

marcius 15 felvonulas1

Békésen, szélsőségesek nélkül! (Fotó: Rohonyi D. Iván/Szabadság)

Ez bőven elég ahhoz, hogy feszültség legyen a városban, mindkét fél erről beszéljen, s korbácsoljuk az indulatokat. észak-írországi hangulat. Akció-reakció, így sajnos nem kizárt, hogy a mi szélsőségeseink, radikálisaink és „nyilasaink” is tesznek valamit.

KELL EZ NEKÜNK?

Hiába, a Funar-éra városházi relikviája, Ionuţ Ţene, a szürke eminenciás jól ügyködik. Ő éppen azon a városházi ügyosztályon dolgozik, ahol ezeket a felvonulási engedélyeket jóváhagyják. Ő az, aki Gheorghe Funar idején társszervezője és értelmi szerzője volt a Corneliu Zelea Codreanu vasgárdista vezér és más ilyen jellegű rendezvényeknek a kolozsvári városházán… Szerencsére Alexandru Dima „urat”, a magyar főkonzulátusról a piros-fehér-zöld lobogót a RADP-től kölcsön kapott munkagép segítségével eltávolító szélsőségestől megszabadultak a Mócok útja 1-3. szám alatt, de még sok funári gyarló maradt.

marcius 15 felvonulas2

Legyen mindenki biztonságban (Fotó: Rohonyi D. Iván/Szabadság)

Március 15-én még csak a mi szélsőségeseink hiányoznak a képből. Remélem, a Kolozs megyei RMDSZ-nek lesz annyi esze, hogy a korábbi évek incidenseiből okulva többé nem teszi lehetővé a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert zászlóalj Székely Szakaszának, a Székely Hadosztály vagy mittudoménmilyen, néha agymosott, kritikus ön- és világszemlélet nélküli, néha meg a rossz irányban igen céltudatos, jól szervezett fiatalokból álló fantazmagórikus szervezet beszívódását. Nem azért, de volt rá már néhány példa. A szervezők egyszerűen közölhetik velük: nem.

Ugyanakkor fontos, hogy szervezőink jó előre egyeztessenek a rendőrséggel és a csendőrséggel a résztvevők biztonságának szavatolása érdekében. A korábbi években, sajnos, voltak incidensek…

Szintén remélem, hogy az RMDSZ Kolozs megyei szervezete biztosítja a fordítást a román hivatalosságoknak, újságíróknak, barátainknak, de „ellenségeinknek” is. Emelkedettségről, civilizáltságról, erkölcsi tartásról tennénk tanúbizonyságot.

Az utóbbi hónapokban, években csitulni látszottak a szélsőséges, magyarellenes megnyilvánulások, leszámítva mondjuk a Baba Novac szobron levő felirat ügyét. Úgy érzem, a román szélsőségesek úgy érezték, marginalizálódtak, így aktivizálni kellett magukat. Erre majd minden valószínűség szerint beindulnak a mi radikálisaink, s ismét lubickolhatunk a jó kis erdélyi ganélében.

Read Full Post »


verespatak_tuntetes

Ma több ezren tüntettek Verespatakért a Főtéren (Saját felvétel)

Ma ismét szembesültem azzal, hogy a verespataki aktivisták “kemény magja” mennyire előítéletes a sajtóval szemben. Videóinterjút készítettem az egyik résztvevővel, majd szóba elegyedtem az ismerőseimmel. Máris jött a támadás: eddig a Szabadság nem tudósított a tiltakozás-sorozatról. Ahelyett, hogy megkérdeztem volna, előfizetője vagy-e a napilapnak, vagy olvasod-e rendszeresen az újságot, magyarázkodni kezdtem, hogy bezzeg nálunk még fejléc alatt is volt erről szó, részletesen tájékoztattunk a tiltakozásokról is. Kiderült, nem olvassa a lapot, csak alaptalanul vagdalózik. Felbosszantott az attitűd, olyannyira, hogy amikor ismét provokatív kérdéseket tette fel, „bevallottam”: az RMGC által finanszírozott helikopterrel érkeztem a Főtérre, s az általuk kifejlesztett és működtetett teleportáló berendezéssel megyek Washingtonba D.C.-be a pro-RMGC tüntetésre.

Persze, értem én, miért előítéletesek a verespataki aktivisták a sajtóval szemben, de miért általánosítanak? Ilyen alapon ismét az összeesküvéshez jutunk. A kis erdélyi mizéria akadályoz meg egyeseket abban, hogy a teljes képet lássák, s ne általánosítsanak? Ilyen alapon azt is mondhatnánk, leegyszerűsítve a képletet, hogy minden természetvédelmi aktivistát mondjuk Soros György finanszíroz. Vagy más. De azt is, minden természetvédő szimpatizál Gheorghe Funarral, mert ő volt a ciánalapú aranybányászatot tiltó történyvervezet egyik benyújtója. Vagy sok más hasonló badarságot a fejükre lehet olvasni.

Minek és kinek bizonygatni, ki mikor foglalkozott először Verespatak ügyével, s a Szabadságban mikor, milyen cikkek jelennek meg? Az objektív valóság a nyomdapapíron és az interneten van.

Kovács Csongorral, a Zöld Erdély Egyesület vezetőjével higgadtan, érvelve lehetett párbeszédet folytatni, néhány aktivistának miért borul el az agya minden alkalommal, amikor újságíróval találkozik?

De mi értelme van általánosítani, s támadni egy olyan valakit, aki egyébként is az ügy elkötelezettje? Vagy divat mindenhol ellenséget látni, összeesküvést gyanítani, lefizetést, korrupciót, csúszópénzt, megvesztegetést sejteni? Miért az a kényszerképzet, hogy minden újságíró pénzt kap az RMGC-től?

***********************************************

VIDEÓ – Zene, tánc és kiskutya a Verespatakért szervezett tüntetésen

VIDEÓ – A Verespatakért tüntetők “elfoglalták” a Béke teret

A Szabadságban szeptember 9-én, hétfőn megjelent cikk: Kolozsváron is több ezren tüntettek Verespatakért (VIDEÓKKAL)

***********************************************

Read Full Post »

Older Posts »