Kazahsztán és Kirgizisztán: betekintés a nomád múltba és a modern jövőbe (II)


A Nomád Világjátékok (World Nomad Games) hivatalos és ünnepélyes megnyitóján egyébként a magyar küldöttséget tapsolták meg a leghangosabban. Ugyanez történt a Kircsin-völgyben is, ahol újabb ünnepséget tartottak. A közember és a politikus részéről (adott pillanatban véletlenül a kirgiz turisztikai miniszterrel elegyedtünk szóba), a társadalom minden szintjén éreztük: a szülői házat ezer évvel ezelőtt elhagyó, Európába vándorolt nagytestvérnek tekintenek, aki visszatért a gyökerekhez.

Nagy csodálat és tisztelet övezte a Bíró András Zsolt által vezetett magyar küldöttség minden tagját, s mindazokat, akik Magyarországról érkeztek, vagy magyar útlevéllel utaztak. Természetesen, nagyon sokan az euró jelét látták a szemünkben, de ezen messze túlmutatott az eredetünk iránti tisztelet és megbecsülés.

Az élménybeszámoló folytatása a Szabadság mai számában.

Reklámok

Kazahsztán és Kirgizisztán: betekintés a nomád múltba és a modern jövőbe


A Tien San-hegyvonulat az Ala-kul hágóból – 3860 méter (Saját feltévtel)

A Szovjetunió nemzetiségeinek sajátosságait ábrázoló gyermekkori képeskönyvemet virtuálisan kezemben tartva utaztam végig augusztus 26. és szeptember 16. között Kazahsztánt és Kirgizisztánt.

Körülbelül harmincöt évvel ezelőtt annyira emlékezetembe vésődtek e könyvből a közép-ázsiai nemzetiségek tagjainak sajátos arcvonásai, szemeik formája, továbbá a gyönyörűséges hegyek és a végtelen gyapotültetvények látványa, hogy már akkor eldöntöttem: valamikor majd a „sztánokba” utazom.

Nem került vagyonba: miután Wizz Air légitársaságnál már január elsején lefoglaltuk a repülőjegyeket – így csupán 110 eurót fizettünk –, a három hét alatt a két országban szállításra, alkalomadtán szállásra (hisz többnyire a vendégszerető klubbal, azaz a CouchSurfing segítségével intéztem ingyen alvást), étkezésre és egyebekre összesen 300 eurót kellett csak költenem.

További részletek a WebSzabadságon.

Legendás kolozsvári tanárok (Apáczai-, Báthory-, Brassai-líceum)


Deák Áprád (jobbról az első) mindig jókedvű (Saját felvétel)

Mostis Gergő, a Planetárium kézműves sörkert és közösségi tér vezetője kért fel, moderáljam a Legendás kolozsvári tanárok című beszélgetés-sorozat meghívottjait. Megjegyzem: jómagam csupán ötletekkel rukkoltam elő, a meghívottakról a szervező és az iskolák gondoskodtak.

A cikk a szerdai Szabadságban olvasható.


Kürthy Katalin (balról) és Balázs Ildikó a Planetáriumban

A cikk ide kattintva olvasható.


Szabó Bertalan és Kassay Ildikó a Planetáriumban
  • Szerdán, augusztus 22-én a Brassai Sámuel Elméleti Líceum által delegált tanárokkal (Kassay Ildikó és Szabó Bertalan) és a jelenlevőkkel beszélgettünk

A cikk itt található.



 

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Eső és izomláz nélkül, három és fél éves kislánnyal a Jókai teljesítménytúrán


Ezek mégis hova mennek ennyien?

Mire van szükség ahhoz, hogy az ember szedje a lábát? Május 12-én, a 21. Jókai Emlék- és Teljesítménytúra 30 kilométeres távjának néhány gyalogos résztvevőjét például egy – nem túlzás – másfél méteres óriássikló motiválta, hogy gyorsabban haladjon. Egy másik résztvevő pedig bevallása szerint egy viperát látott, úgyhogy akik félnek vagy irtóznak az efféle „csúszómászóktól”, azok egy ideig mindenképpen gyorsabban szedték a lábukat…

A gomolygó esőfelhők viszont ezúttal nem siettették a résztvevőket, mint más években: a verőfényes napsütés a túra végéig kitartott, ahol a szervezők gulyással várták az érkezőket.

Az élménybeszámoló folytatása itt.

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – Golyók, kövek és vízcseppek között, Palesztinában


Hebron. After visiting the Jewish cemetery in the settlement, we came upon this scene. A Jewish and a Palestinian man talking/arguing about something. Two IDF soldiers assisted. We went into the shop very close by. The soldiers looked amazed: why would two Jews buy from the Arabs. The Palestinians were also very surprised, but they served us without any problem…

Palesztina életre szóló élményt jelentett. Egyrészt kíváncsi voltam az érem másik oldalára (2013-ban voltam Izraelben), a történelmi és a hírekben szereplő helyeket akartam meglátogatni.

Sikerült.

Szerencsére a Wizz Air légitársaságnak és a több hónappal korábbi jegyfoglalásnak köszönhetően a menettérti ár 303 lej, azaz 65 euró volt, s lévén, hogy kezdetben Sameh családjánál, majd a Kanapészörfölők, illetve ismerősök segítségével oldottuk meg a szállást, a 10 napos ott tartózkodás összköltségvetése 600 lej körül mozog (+/- 50 lej).

A költségeknek a minimálisra csökkentése mellett az otthonokban történt elszállásolásnak két hatalmas előnye és hozadéka van: a helyi ember szemével látod a helyzetet, illetve a közös élmények összekovácsolják az utazót és a házigazdát. Ez pedig maradandó élményt, emlékeket eredményez. Így szeretek utazni.

We wondered around for a long time when we reached a dead end. A surreal scene: two Israeli soldiers at the end of the street with an iron gate behind their backs. An Arab boy selling falafel. In the middle of nowhere. Curious eyes gazed at us from the buildings – mostly children. I approached the soldiers, telling them we want to enter the mos… the church, but we cannot find the main entrance, the others are all closed. I also told them that at a nearby checkpoint their colleague asked if we’re Jews, we said no, but we are Christians, so he said yes, we can enter, and indicated the general direction where to get in, but we are unable to locate it. One of them said, he can accompany us. I felt very uneasy: going back to the Arab merchants with an Israeli soldier makes us automatically Jews, but we told them we’re from Hungary and Romania. We traveled with these passports, we didn’t want to elaborate about our ethnic background and how come we’re both Hungarians from Romania, we travel with different travel documents… What if the soldier is attacked by some Arabs, and we’ll be prosecuted for “luring” him into the danger zone. At each corner he looked left, then right and advanced only then. After asking some Arabs where the entrance is, and them telling him it’s the one we’ve already been to, but it’s closed, her said he has to return to his colleague. An eerie silence followed. More Palestinians gathered around us. He left. We quickly did the same. The Palestinians looked at us with suspicion

Az utazó más, mint a turista, szerintem. Előbbi mélyrehatóan meg akarja ismerni a meglátogatott helyet, előre tájékozódik annak történelméről, a sajátosságokról, a turista elsősorban csak épületeket néz, kényelemre vágyik, szállodában/panzióban száll meg, nemigen kerül kapcsolatba a helyiekkel.

*****

A Szabadságban két részben jelent meg a palesztinai élménybeszámoló:

Golyók, kövek és vízcseppek között, Palesztinában (I.)

Golyók, kövek és vízcseppek között, Palesztinában (II.)

*****

A blogomon angol nyelven megjelent bejegyzések ide kattintva olvashatók.

CIKK – Irán: a világ elfogadására váró gyöngyszem (III.)


The Zayandeh river in Isfahan has dried out. According to locals the remaining water is used on industrial purposes and for the local population. Soon wars will be fought for water, not for oil…

A harmadik (és egyben az utolsó) rész is meglejent a Szabadságban…

Hozzászoktunk ahhoz, ugye, hogy a háborúkat a terület, a befolyás növelése és a nyersanya¬gok miatt indítják. Amikor az Isfahán városán keresztülhaladó folyót megláttam, akkor rádöbbentem: igaza lesz azoknak a stratégáknak, akik azt jósolják, az elkövetkező években a víz birtoklása miatt robbannak majd ki a katonai konfliktusok. A Zayandeh folyó kiszáradt medrét nézve ez igen reális perspektívának tűnik.

Folyatás itt.

GYÚJTÓPONTBAN – Erdélyben nincsenek bevándorlók, mégis félünk tőlük…


arab-nok-kolozsvar
Jelen vannak közösségünkben, s jól van ez így… (© Rohonyi D. Iván/Szabadság. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Furdalt a kíváncsiság: vajon Romániában hány menedékjogot és ideiglenes letelepedési engedélyt kérő migráns található? Hol vannak elszállásolva? Vajon hány külföldi tartózkodik Kolozs megye területén? Hány külföldi diák tanul Erdély fővárosában?

Hosszú heteket dolgoztam a témán: megkerestem a belügyminisztérium illetékes szakosztályát és szakembereit, hivatalos kéréseket küldtem, várnom kellett a válaszokra, feldolgoztam az adatokat.

Korántsem zavarna, ha Kolozsváron például lenne 100-200 migráns. Ennyi, a háború, az éhínység elől menekülőt képes lenne „megemészteni” az ország második legnagyobb városa, a félmillió lakóst számláló metropolisz. Szívesen foglalkoznék egy-két egyénnel, netalán egy családdal. Gondoskodnék, hogy román nyelvtanfolyamokra járjanak, állást igyekeznék találni nekik. Amennyiben viszont azt tapasztalnám, hogy csak az ingyen megélhetés reményében jöttek Erdélybe, jelenteném őket a hatóságoknak, amelyektől szankciókat kérnék. A fiatalokat szívesen bevonnám az általam szervezett tevékenységekbe, amelyek által sok ismerősre, barátra tennének szert, s talán sikerülne gyorsabban integrálódniuk a helyi társadalomba. Mert szegregálódva, valahol a város szélén elszigetelve élve erre nem lenne esélyük. Az történne, amit például Strasbourg külvárosában, Neuhofban láttam: frusztrált, radikálizálódott fiatalok.

Emlékszem, valamikor 1995-ben vagy 1996-ban szólt nekem Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság akkori főszerkesztője: mecsetet építenek Kolozsváron. Cikket írtunk a szokatlan esetről, Arabok Kolozsváron címmel később a Művelődésbe írtam hosszabb anyagot. Azt tapasztaltam, Kolozsvár toleráns közeg az itt tanult és nálunk maradt arab diákokkal szemben.

Na, de visszatérve a migránsokra: a témával kapcsolatosan a Szabadság szombati, december 18-i számában megjelent cikkem ide kattintva olvasható. Igen, egy része fizetéses.

Igen, nekünk is jönnek a villany- és gázszámlák… 🙂