Ma este a tévében a MOGYE-ről és a Bolyai Egyetemről…

Ügyesen csinálják

Ahogy a légnyomáson, hőmérsékleten érezhető, hogy jön a tavasz, ugyanúgy a politikai porondon zajló eseményekből is kiviláglik, hogy nincsenek messze már a választások.

Ismét egymásnak ugranak az erdélyi magyar politikai szereplők (ha a szabadidős programjaim engedik erről írnék majd egy külön bejegyzést), azaz az RMDSZ, MPP, EMNP és az úgynevezett „civil” szervezetek, azaz az SZNT, EMNT, s a többi KT, BT, RT, MT, SZT, ÁB, UB (ez nem tévesztendő össze a német tengeralattjáróval, a híres U boat-tal, de sem az OB-val). Gusztustalan.

Amennyiben a szórványban nem lesz egységes lista, el sem megyek szavazni.

A többség is érzi, hogy csak napok kérdése, míg előbukkan a hóvirág, így mozgolódni kezdtek. S okádják a nacionalista retorikát.

Ma Mihai Hurezeanu műsorvezető (Emil Hurezeanu testvére) felhívott, vennék részt az este 9 órától kezdődő műsorában, amelyben a MOGYE ügyről van szó. Elfogadtam, ugyanis a kilencvenes évek derekán KMDSZ-elnökként keményen harcoltam a Bolyai Egyetemért, s bár vasárnap érkeztem a CeBIT-ről, témába vagyok, vannak érveim. Ezek, nagyvonalakban a következők:

1. Mit mond az oktatási törvény?
2. Akárcsak a Bolyai Egyetemre vonatkozó érvrendszerben: az anyanyelvű felsőoktatásban szükség van az önálló döntéshozatalra. Ha a magyar karon/vonalon/részlegen Dél-Afrika történelmét akarják oktatni, hadd tehessék azt, s a román többségű szenátus vagy kari tanács ne szavazhassa azt le.
3. Románia megvédte a szerbiai román kisebbség jogait (az EU-hoz történő csatlakozás lelassításával, mi több, megakadályozásával is fenyegetőztek), nekünk miért nem lehetnek nyelvi, oktatási jogaink szülőföldünkön?
4. A tanárhiány kezelésében segítenek a magyarországi egyetemek.

Érdekes érvrendszerem nagyon hasonlít a Kovács Péteréhez. Pedig ő nem harcolt a Bolyai Egyetemért, akkoriban az RMDSZ a Petőfi-Schiller mellett állt ki, a KMDSZ-es gárdát (Kovács Lehel, Égly János, Dani László, Juhász Péter, Bónis Miklós) pedig radikálisnak titulálta.  O tempora, o mores! 🙂

Tehát: 21 óra, Transilvania L!VE, Mihai Hurezeanu Panorama című műsora.

Végképp leírták a kolozsvári magyarságot! Fogadjuk el végre, hogy a 80 százalékos román többség eltaposott bennünket

Apostu ma megmondta: nem távolítják el (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak)

Korántsem az elmúlt napok történései, amelyeket egyébként a meditációra igen alkalmas távolságból, pontosabban Milánóból követtem, s még a keserűség sem az, ami íratja a következőket velem: végképp leírták a kolozsvári magyarságot. Fogadjuk el végre, hogy a 80 százalékos román többség eltaposott bennünket. Funar ennek nyilvánvaló megnyilvánulása volt, Emil Boc polgármesterkedése alatt a gödör-ügy alatt is felszínre került, most viszont már nyíltan, mi több büszkén zajlik a taposás.

A törvényességre, a jogállam szabályaira hivatkozni, ezzel érvelni fölösleges. Az sem lényeges, mikor csúsztatott a városháza szóvivője, vagy hogy kézjegyével látott el bizonyos dokumentumokat. Ezek a részletek már nem számítanak. A 80 százalékos román többség viszont már annál inkább.

Ismét áltatjuk magunkat azzal, hogy igazunk van, s ez vagy az bizonyosságot nyert, valaki hazudott, füllentett, csúsztatott.

Hiú ábránd számon kérni a 80 százalékos többségtől a törvényességet, az aláírást, az adott szót.

Szerintem is most ütött igazán vissza László Attila puhánysága. De kíváncsi vagyok, ilyen helyzetben mit tettek volna, akik (sajnos) Kolozsváron semmilyen formában és semmilyen szinten nem gyakorolják a politikai/közigazgatási hatalmat: EMNT, EMNP, MIT, EMI, SZNT, Demokrácia Központ, MPP stb.

Sajnos, mert az ilyen helyzetekben derülne ki az, hogy ők is csupán a lehengerlő többséggel és a megértés hiányával szembesülnének.

Igen, tüntetnénk egy hétig, ismét lenne flash mob, gerillaakciót szerveznénk, éjszaka visszahelyeznénk a magyar üdvözlőtáblát, s eltávolítanánk a Iorga-idézetet. Ismét tőből kivágnák, illetve visszahelyeznék.

Az övéké lesz a végszó, mert többségben vannak. 80-18 százalék az arány. Nem segít sem az Európai Unió, sem az Afrikai Unió, sem az Amerikai Egyesült Államok, sem az Orosz Föderáció. Sem az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO), sem az Európai Parlament, de még az Ausztrál Kengurutenyésztők Egyesülete sem.

Nem azt mondom, hogy fölösleges a szélmalomharc… 🙂 Hanem azt, hogy amennyiben a megosztottság miatt jövőre se a helyi, se a megyei tanácsokba, se a parlamentbe nem jutunk be, akkor kezdődik az igazi buli. Országos szinten is…

A FIDESZ átharapja az RMDSZ torkát. Az Erdélyi Magyar Néppárt tartja a véres tálat? Ki/mi és hogyan helyettesíti majd az érdekvédelmi szervezetet?

Hiába, kétharmad az kétharmad...

Felgyorsultak az események az utóbbi napokban. A magyar kormány kissé sietősen, alkalomadtán bizonytalanul és kapkodva cselekszik, de a lényeget nem veszíti szem elől: átharapni az RMDSZ torkát. (Nem tudom, de valamiért most is a gyengébbel tartok)

Egyrészt megszűnnek a státusirodák, nem létezik többé az RMDSZ Főtitkárságán működő Központi Tájékoztató Iroda, a magyar kormány a külképviseleteket bízta meg az ügyintézés lebonyolításával.

Más: az oktatási-nevelési programot már nem az Iskola Alapítvány intézi, Nagy Zoltán elmondása szerint kétharmados arroganciával közölték vele, hogy ámen.

Ezen kívül, magyar állampolgárság megadásával kapcsolatos ügyintézést sem az RMDSZ végzi. Világos, hogy az RMDSZ tevékenységének jelentős részét megszüntetik, így az érdekvédelmi szervezet már nem bonyolíthatja le többé az anyaországi programokat. A magyar-magyar viszonyban holtvágányra kerül, nem tárgyalópartner.

Persze, hogy az sem véletlen, ma jelentették be: az EMNT benyújtotta az új párt bejegyzéséhez szükséges aláírásokat. De vajon az új szervezetek, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ), a főkonzulátusok, illetve a Demokrácia Központok megfelelően végzik majd a munkát?

Tévedés ne essék, nem valakit siratok, kérdéseket teszek fel csupán. (Habár a pszichológusok szerint ösztönösen szinte mindenki a gyengébbel tart)

Az egészben a legérzékenyebb pont talán a „kétharmados arrogancia”, a lehengerlő, leszámoló, buldózer-stílus. Az utóbbi időben ez több ízben és formában megnyilvánult.

Rendben van, kinyírjuk az RMDSZ-t, mert fújj.

Nem vedlik át saját ábrázatunkra, nem működik a kézi vezérlés. Helyébe az Erdélyi Magyar Néppárt kerül. Mindenhova? Mikor? Hogyan? A városi, megyei tanácsokba, kormányba, központi, regionális és helyi intézményekbe? Más alapokról zajlik majd a tárgyalás a helyhatósági és parlamenti választások alkalmával, vagy szórványban is külön-külön jegyzéken indulnak? Utóbbi végzetes lenne.

Eddig van egy pártunk (Magyar Polgári Párt – MPP), egy érdekvédelmi szervezetünk (RMDSZ), két nemzeti tanácsunk (Erdélyi és Székely), s bejegyzés előtti Erdélyi Magyar Néppártunk. Nem tűnik úgy, hogy politikai és képviseleti infláció ez a fogyatkozó erdélyi magyarság számára?