Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Torockó’


… biztos, beíratnám. Bánom, hogy annak idején nem tanultam meg gitározni, bár lett volna lehetőségem rá. Esztergár Zoltán apáczais osztálytársam például simán megtaníthatott volna, a középiskolában ő már a Voices of Silence együttes tagja volt… 🙂

Reklámok

Read Full Post »


Szintén az internetes napló szerepét betöltendő… 🙂

  1. Vidaly-kő. 2017. október 8.

**********************************************************************************

2. Sólyom-szikla és Istenszéke. 2017. október 20-22.

 

**********************************************************************************************************

3. Torockói beájulós és  előszülinapi parti… 2017. november 3-5.

 

Read Full Post »


Szép tavaszi nap. Kirándulunk…

Vasárnap űzött vadként rohant (szinte) mindenki haza az idén immár harmadik alkalommal (ugyancsak Torockón, természetesen) tartott Születésnapi Agymosó Partyról. Mintha futótűz szaladt volna végig a településen.

Biankával úgy döntöttünk, a buli okozta komoly bal térdfájás miatt (emlékszel, meniszkusz szakadás), meghódítjuk az Ordaskövet. Előbb havas eső, majd dara, később pedig havazás fogadott. A szűnni nem akaró havazás miatt (no, meg késő is volt, bakancsot sem vittünk, mert, ugye, amúgy sem lesz túrázás… Bezzeg társasjátékot igen, de Uram, hol volt az eszünk…) visszafordultunk. De szerencsére le sem értünk a faluba, amikor kitisztult az ég, s verőfényes napsütésben megszárítkoztunk. Bámultuk a szép tájat, s kirázott a hideg, hogy vissza kell mennünk a betondzsungelbe. Más is nagyon megrázott: egy ismerős tragikus halála… 😦 😦

Az Ordaskövet immár hetedik vagy nyolcadik alkalommal próbálom meghódítani… Ugyanez a helyzet a Bedellővel is. Mindig közbejön valami…

Nem akartuk szívni a friss szmogot: elmentünk Torockószentgyörgyre is. A várromnál sajnos nem sikerült megtalálni Krisz geoládáját. De kompenzált a kilátás…

Read Full Post »


Szabó Tamás csodás felvételei (jogvédett fotók!) és Kányádi Sándor fenséges verse. Hétvégén a Fehér megyei Torockón jártunk… Tamás másik fotós oldala itt található.

 

Read Full Post »


jokai2015 008

Idén is kellemes volt a gyaloglás (Saját felvételek)

Még a legelején leírom, nehogy elfelejtsem: a május 9-én szervezett XVIII. Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrán rekordok dőltek meg: egyrészt rekord számú résztvevőt regisztráltak, a 30 kilométeres távot a Titán Erdélyi Túrázók (TETú) csapatának két illusztris tagja nyerte: első helyen Biró Jocó, a másodikon pedig Csoma Botond.

Vandával is rekordot döntöttünk, ugyanis idén a tíz és fél óra helyett nyolc és fél óra alatt teljesítettük a távot.

A Tordai-hasadék utáni döglesztő előtt gondoltam egyet, s belehúztam, így a Monasztária-tetőn 25 percet vártam Lenkére (nem az unokatestvérem, ő sajnos csak a legelsőn volt 2011-ben Trombitás Enikővel, Biró Jocóval és velem). Várfalván ettem egy zsíros kenyeret hagymával, haraptam kettőt egy szendvicsből, s a profi pókeres Botival ittam volna egy sört, de a lányok siettek. Számomra a túra elsősorban a társaságról, a hangulatról, a közös élményről szól, ezért igyekszem igazodni a többiekhez. A lányok leszavazták a sörözést, sietni akartak. A sörről nehezen mondtam le, ezért szándékosan belehúztam. Vandát még megvártam, de voltak szakaszok, ahol szaladtam – ha már nincs kohézió, összetartás, közös élmény, akkor legyen egy kis teljesítmény.

jokai2015 002

Nem volt türelmünk sorban állni

Meglepett, hogy a Székely-kő környékén sok helyen piros-sárga kékre festettek több sziklát. Ez mintha nem így lett volna eddig.

jokai2015 054

Tavaly mintha ez nem így lett volna…

Torockón találkoztunk Csoma Botival és Jocóval, azonnal buszra pattantunk, s irány Várfalva. Eredetileg nem akartunk elmenni, mert gondoltuk, hogy későn érünk Torockóra, s vasárnap keresztelőre voltunk hivatalosak. De így más volt a helyzet, s korántsem bántuk meg. Elsőre rendkívül körülményesnek tűnt a Torockóra érkezés, majd buszra várás, Várfalvára szállítás, s csak itt evés. Így, hogy a busz azonnal indult, másabb volt. Az ember, ugye, érkezés után azonnal szeretne enni-inni, nem buszra várni, utazni, s csak aztán enni.

Nagyon jól esett a finom, meleg gulyás! Köszönöm, Ági és Tibi! Kár, hogy a közeli üzlet/kocsma nyolckor bezárt. Amennyiben ez nem történik meg, még ittam volna egy sört… 🙂

Idén minden időket felülmúló logisztikával próbáltuk elkerülni a korai ébredés, a buszozást, így pénteken három kocsi ment Torockóra, kettő ott maradt, s időközben is voltak még zsonglőrködések… Minket végül nem Szami, hanem póker Boti kedves felesége, Csilla hozott haza: helyszínre jött, jéghideg sört is hozott, mindenkit hazavitt. Nősülni kellene?! 🙂

jokai2015 048

A legidősebb résztvevő: Ruzsa István, 81 éves… Szeretném, ha az ő korában én is így tudnék majd gyalogtúrázni…

Gratula Branea Róbertnek, aki biciklivel tette meg a Jókai 55-ös túrát. És a Nagy-Árkon jött le… Jövőre kellene egy biciklis futamot is szervezni, s az érdekeltek a Székely-kőnek a Torockószentgyörgy felőli részén jönnének le bringával. Nos?

Gyerekszáj a Jókai-túrán:

Elegem van!

Eleged van, vagy meleged van?

Jövőre az egyesre megyek!

Remélem, jövőre a szervezők elkerülik a Jókai 30-as indulásánál levő tumultust (a hosszú sor miatt nem is regisztráltunk), s a gulyás ismét Torockón lesz…

Köszönöm a szervezést, a sok-sok időt és energiát, amelyet belefektettek. Tisztelet érte!

Most hétvégén Erőss Zsolt Teljesítménytúra. Vandának és nekem a 30-as táv. Számomra ismét, számára első ízben.

**********************************************************

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg

A legidősebb résztvevővel, Ruzsa Istvánnal készített videóinterjú itt található.

VIDEÓ – Eredeti átkelés a Hesdát-patakon

**********************************************************

Read Full Post »


Fogarasi-havasok: itt már hideg van

Fogarasi-havasok: itt már hideg van

Nehogy azt írja valaki, hogy ilyenkor hideg van sátorozni! Mircea Comannak, a Román Alpin Klub Kolozsvári Egyetemi Részlege tagjának kezdeményezésére péntekről szombatra Torockón, az Ordaskő aljában sátoroztunk. Amolyan eszünk-iszunk, sátorozunk, jó kedvünk van, szabadlevegőn vagyunk stílusban. S sikerült is. Előkerült az előszületésnapi pezsgő, tábortűzön sütött gomba burduf túróval, parázson sült krumpli. Jámmmi.

Szombaton a késői ébredés után a siklórepülősök ügyességét csodáltuk meg. Volt, aki a Székelykő melletti sziklákon landolt…

Még aznap továbbutaztunk a Fogarasi-havasokba. Porumbacu de Jos település után jobbra fordultunk, aszfaltozott úton jutottunk el Porumbacu de Sus faluig, ahonnan makadám, majd erdei út vezetett tovább. Körülbelül 18 kilométer után leparkoltuk az autót, innen 1 óra 40 perc alatt értünk fel a sötét erdőbe a Negoiu menedékházig. Ketten az erdőben vak sötétben, fejlámpákkal elég félelmetes volt. Hangosan beszéltünk, hangokat adtunk ki, hátha a maci elillan. Nem tudjuk, egyáltalán ott volt-e a környéken, tény, hogy mi nem találkoztunk vele. Este jól esett a szamosújváriakból, kolozsváriakból és marosvásárhelyiekből álló csapattal születésnapi pezsgőt bontani, forralt bort inni, beszélgetni.

Fogarasi-havasok: Merre menjek?

Fogarasi-havasok: Merre menjek?

Vasárnap hajnali ötkor ébresztő, hatkor indultunk útnak. Ilyen korán csak akkor szoktam ébredni, ha földrengés, tűz vagy árvíz van. Eddig ilyen nem történt. Ja, s amikor az Erdély Mentőcsoporttal gyakorlatozunk, s riasztás van. Sajnos nem láttuk a napfelkeltét a Negoiu csúcson vagy a nyeregbe, ehhez korábban kellett volna indulnunk. Ha már lúd legyen kövér alapon, a Custura Sărăţiin (Sărăţii-szirt) keresztül a Şerbota-csúcsra is felmentünk. Összesen körülbelül 1400 pozitív szintkülönbség. Még aznap le a menedékházhoz, a kocsikhoz, gyorsan szavazni, és haza…

Mindenkinek ajánlom a úgy a torockói sátorozást, mint a Fogaras-túrát. Utóbbi Kolozsvárról oda-vissza 500 kilométer megtételével lehetséges, de az élmény… A kocsit Porumbacu de Sustól mintegy 16-18 kilométerre érdemes hagyni. Innen gyalogos út következik a Negoiu menedékházig. Utóbbiról infók itt.

 

 

Read Full Post »


ekevartura 005

A Székelykő megtámadása előtt… (Vadas Vanda felvétele)

Hétvégén Vidaly-Torockó-Várfalva (Vidolm-Rimetea-Moldoveneşti) gyalogtúrán (körülbelül 25 kilométer, szintkülönbség 1500 méter) vettünk rész Nagy Zoli, a Jókai Teljesítménytúra néhány kiadásának a szervezőjének meghívására. Ha jól számoltam 16 természetjáró volt jelen, többnyire fiatalok (én más kategóriába tartozom) – még 15 éves kisasszony is volt…

Szombaton hajnali 5 óra 45 perkor ébresztő, s fél nyolc tájt Várfalváról Vidalyra busszal.

Jelentős emelkedők: Vidaly településtől a gerincig, illetve Torockóról a Székelykőre.

Első éjjel Vandával sátorban aludtunk, a második éjjel lusták voltunk kimenni a kertben felhúzott ideiglenes szálláshelyünkre. 🙂  Ma elmentünk kocsival Bágyonig, onnan átruccantunk Kercsedre, falatoztunk Tamás bátyámnál, majd vissza Bágyonba. 🙂

ekevartura 014

Szintgörbén Várfalva irányába

Megnyugvást biztosít, s ugyanakkor erőt ad látni, hogy az Erdélyi Kárpát-Egyesületen belül van több mágnes, amely vonzza a fiatal generációt: természetjárás, Nagy Zoli és az EKE-vár. S mekkora szüksége van a fiatalokra valamennyi erdélyi magyar civil szervezetnek… Több helyen azt tapasztaltam, valóságos harc folyik értünk. Éppen ennyire drámaian fogyunk? A fiatalok/fiatalabbak közül ennyire kevesen szeretnének részt vállalni (többnyire önkéntesen) a közösségi életben?

Úgy tudom, ez volt az EKE-vár első hivatalos és nagy túrája. Szerintem az EKE történetében kiemelt fontossággal bír a közösségi erőből felújított aranyosrákosi/várfalvai ház. Erőt ad, hitet abban, hogy van folytatás, vannak fáklyavivők.

Várom a következő túrát!

Read Full Post »

Older Posts »