Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘újságíró’


Igen, ilyen is van Kolozsváron. Egyértelmű, hogy nem reprezentatív, de értsük meg, hogy ők nem a szépet keresték. S sajnos csúnyából hamar és sokat találtak.

Mert elérték azt, amit akartak! Mit akar egy bulvár napilap firkásza? Botrányt, felhajtást, cirkuszt. Ez lett belőle? Igen. Sikerült nekik? Igen. Ügyesek? Yes!

(Akik esetleg nem ismerik a hátteret, azok kattintsanak ide. Az eredeti cikket azért nem linkelem be, mert ezzel csak növelném a honlapjuk látogatottságát!)

Más: szólásszabadság van, bárki azt írhat, amit éppen akar. Amennyiben ezt elveszítjük, annyi a demokráciának. Persze, vannak határok. Nem írhatunk fajgyűlölő, bármilyen etnikai, faji, vallási kisebbséget sértő vagy becsmérelő, nemzeteket, nemzeti jelképeket sértő vagy gyalázó, tiltott jelképeket tartalmazó, természeti, történelmi, tudományos, kulturális értékeket durván ócsároló, gyűlöletkeltésre bármilyen formában alkalmas, mások személyiségi jogait (jó hírnév, becsület, emberi méltóság stb.) sértő cikket. Ez korrekt.

Kétségtelen, hogy a svájci újságírók túloztak, csúsztattak, érzést sértettek, a valóság csak egy részét ragadták ki, nem voltak tárgyilagosak. De értsük már meg, nem ez volt a cél! Egyszerűen más-más értékrendszer és standardok szerint ítéljük meg a kérdést. Ezért háborodunk fel. Ők meg nevetnek a markukban. S nézik, hogyan növekszik a példányszám. Jelenleg 300 ezernél tartanak. Olvasottság: 750 ezer.

Mi lenne a megoldás? Le sem kell tojni a cikket.

Arra viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki volt az a helyi személy, aki kalauzolta őket. Nagyon kíváncsi. Mert hogy maguktól nem mentek ide-oda, az biztos.

Vajon tényleg az a baj, hogy a svájci Blick így mutatta be a várost, vagy az, hogy ez is a valóság része? Magyarán: nem kellene inkább a pataréti szeméttelep mihamarabbi felszámolásával foglalkozni, mint újságírók beperelésével, elítélésével, virtuális megkövezésével? Az egyik barátom félig komolyan, félig viccesen már deportálásról beszélt… Horror!

Kétségtelen, hogy körülbelül ugyanilyen vagy ilyen jellegű fotókat lehetne készíteni bármely nyugat-európai nagyvárosban, így Genfben, Bázelben vagy akár Zürichben is. Ezt ti is tudjátok, láttátok. Vannak ott is hajléktalanok, kábítószeresek stb.

Igen, az ördög ügyvédje voltam.

———————————————————————————————————————————————-

FEJLEMÉNY (szeptember 17., 17:30): Minden jel arra mutat, hogy a Blick törölte a cikket és a fotóriportot. Köszi a jelzést, arnold!

———————————————————————————————————————————————

Reklámok

Read Full Post »


Mely magyar politikusok ülnek majd az asztalhoz?

Szinte valamennyi újságíró kollégám, többségi politikus nevet: na, az RMDSZ ismét kormányzati tényező lett. S akkor kezdődnek a spekulációk: ki, mit kap.

Nagyon érdekes volt szemlélni, amint az elmúlt időszakban majdnem sok RMDSZ-es politikus helyezkedett, kapálózott, intézkedett, egyezkedett, egyeztetett, odaállt, kiállt, beállt, leállt stb.

Egyesek ezt nagyon látványosan, mások pedig sokkal diszkrétebben tették. Mindenki tudta, hogy csak a választottaknak, a létra legtetején levőknek jut a koncból. Az alsóbb fokokon levők pedig reménykedtek. De mást is tettek: a többségi (azaz román) politikusok közbenjárására számítottak annak érdekében, hogy kitapossák maguknak az utat a miniszteri, az államtitkári vagy más tisztéghez.

Villámgyorsasággal zajlottak az események: szerdán este Băsescu bejelentette, hogy csütörtökön tíz órakor bejelenti, ki lesz a miniszterelnök-jelölt. De már szerdán este biztosra lehetett venni, hogy Boc lesz a választott. Csütörtökön pedig kezdtek kiszivárogni azok a tárcát, amelyeket megszerez az RMDSZ: tárca nélküli miniszterelnök-helyettes, környezetvédelmi minisztérium, művelődési minisztérium. Szóba jött a távközlési tárca is Borbély Karcsinak. No, meg a közmunkaügyi Borbély Lászlónak.

Az már szerda este kiszivárgott, hogy valamelyik minisztérium élére kolozsvári magyar politikus kerül. Ilyenkor persze elsőre mindenki Eckstein-Kovács Péterre (még akkor is, ha nemrég összement az RMDSZ csúcsvezetőségével) gondol. De kiderült, hogy nem lesz kisebbségügyi tárca, az igazságügy pedig nem az RMDSZ-nek jut. Akkor maradt az egészségügy. Itt szóba jöhet (ha szakemberekről beszélünk) Molnár Géza (már volt államtitkár), Hegedűs Lajos és László Attila.

Ahogy utóbbi neve megjelent a Szabadság on-line változatában, felhívott valaki, aki tudja, mit beszél, s azt mondta: Attila biztos, hogy nem lesz.

De ha mégis? Akkor ki lesz az alpolgármester?

Több forrásból hallottam, hogy Csoma Botond, akire mindenki gondol, nem vállalja. Egyébként ide a blogomba is leírta ezt:

Semmilyen más hátsó szándékom nem volt, nem szeretnék sem alpolgármester lenni, sem másoknak tetszeni, egyszerűen ez volt a véleményem, de természetesen mindenkinek joga van azt gondolni erről az eseményről, amit akar.

Akkor marad Irsay Miklós és… Tonk Márton, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Természettudományi és Művészeti Karának a dékánja. Igen bizony, ugyanis ő következik az RMDSZ-es városi tanácsosi listán. Neki viszont nincs közigazgatási, önkormányzati, pontosabban tanácsi tapasztalata. Tehát marad Irsay Miklós, alias Joe.

A művelődési tárca államtitkára lehet Hegedűs Csilla, a Transylvania Trust Alapítvány ügyvezető igazgatója. S mi marad például Szenczi Biankának, aki szépen szerepelt a parlamenti választásokon?

De hogy ebből mi válik be, az eldől a mai nap folyamán.

UPDATE1 (december 18., 10.17): Ezekben a percekben ülésezik az Szövetségi Egyeztető Tanács (SZÁT). Talán itt eldől minden. Ha nem, akkor a délben kezdődő SZKT-n.

UPDATE2 (december 18., 11:57): A SZÁT döntése szerint a következők lesznek az RMDSZ-es kormánytagok:

Miniszterelnök-helyettes: Markó Béla

Művelődési miniszter: Kelemen Hunor

Környezetvédelmi miniszter: Borbély László

Egészségügyi miniszter: Cseke Attila

Read Full Post »


Megértem ezt is: a családnevem miatt nem enged regisztrálni a Facebook.

Gondoltam egyet, s a napokban regisztrálni akartam a Facebook portálon.

Az egész internetes közösségi portálozás sztori valamikor régen kezdődött, amikor Majláth Orsi (Paprika Rádió) meghívott az iwiw-re. Ennek már 3 éve. Komoly fenntartással fogadtam a meghívót, de aki kimarad, az lemarad elv alapján elfogadtam. Azóta aztán Kis Laci haverem sokszoros meghívásának is bedőltem, s regisztráltam a hi5-on is. Sőt, még néhány ilyen portálon.

facebookNos, most a Facebook-on kíséreltem meg a regisztrálást. Családnevem miatt nem lehetett.

Ezt írta ki a rendszer:

Our automated system will not approve this name. If you believe this is an error, please contact us.

S most írjak a rendszergazdának, hogy a Kiss az egy rendkívül gyakori magyar családnév?! Így jártam Amerikába is, amikor ösztöndíjasként előadást kellett tartanom különböző egyetemeken, főiskolákon (Miami, Texas, Chicago, San Francisco, New York, stb.), s családnevem láttán a konferanszié minden alkalommal zavarba jött.

– And now, ladies and gentlemen, after hearing this interesting presentation from the Argentinian journalist, let’s change the continent and listen to our fellow from Romania, Europe! Please, welcome Mr. K…. Well, we have a variety of countries, nations on this panel… Mmmm. So, please welcome Mr. Ki…. Mr. Kissssss…

Erre az egész terem (50, 70 vagy akár 150-200 diák): Húúúúúúú. Mikrofonhoz mentem: – Hello ladies, I’m Mr. KISS.

Azonnal figyelt mindenki. Igen ám, de amikor nagyon hivatalos helyekre mentünk találkozóra, akkor a World Press Institute illetékeseinek a rendkívül finom kérésére az utolsó s betűt h betűre cseréltük, s akkor már simán ment a Kish

Na, most tisztáznom kell az egész ügyet a Facebook illetékeseivelVagy legyek ismét Kish?

Read Full Post »