Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Vadas Vanda’


2011 óta van meg, néhány százasért vásároltam Kakasy Botitól… 🙂

Különösképpen Ramay Imola kisasszony feszültségkeltése 🙂 alapján ugorhatott be Sallai János barátomnak, hogy akkor ne a hegyekbe menjünk a hétvégén, hanem bringázni. Azt mondta, ma szép idő lesz, tekerjünk el Kolozsvárról Szamosújvárig.

Szerencsére a Petőfi-ösztöndíjas Paróczi Ákos is társul hozzánk, ők együtt vonatoznak Jánossal Kolozsvárig, s a Főtérről 11:30-kor (azaz egy óra múlva) indulunk együtt Szamosújvárra azon az útvonalon, amelyen néhány évvel ezelőtt Vandával.  Lecsekkolom a geoládáimat, esetleg újakat helyezek el. Szamosújvárról vonattal jövünk haza még ma este, de az is könnyen előfordulhat, hogy bitoroljuk Jánosék házát, a grillezés és intenzív sörözés után náluk alszunk, s csak holnap tekerünk vagy vonatozunk vissza – vasárnapra esőt mondanak.

Kertész Levinek köszönhetően még a Transzfogarasra is feltekertem… 🙂

Indul az idény: tegnap délután felszaladtam a szüleimhez a bicikliért, a Minerva üzletház melletti Petrom benzinkútnál felfújtam a kerekeket, s edzésképpen felbringáztam Glytzékhez a hajnal negyedbe. Éreztem picit a 2017 májusában meniszkusz-szakadás miatt megműtött bal térdemet, de ez csak természetes: 2016 ősze óta nem bicikliztem…

2013 tavaszán ilyen extrém biciklitúrára indultunk… 🙂

Köszönöm, hogy Kakasy Botondnak köszönhetően 2011 óta kemény, rózsaszín bringám van. Ennek is ki kell tartania, amíg élek, másra pénzem talán sohase lesz…

IDÉNNYITÓ BICIKLITÚRA INDUL!

Reklámok

Read Full Post »


Tudatában vagyok annak, hogy rengetegen meg fognak lepődni, de igenis, tavaly május óta nekem is van keresztlányom! Legjobb barátom, Égly János és felesége, Melinda kért fel, legyek harmadik gyermekük keresztapja, s élete során Vandával együtt mutassunk neki több vonatkozásban példát, a szülőkkel együtt egyengessük életútját.

Nem kis feladat. Ezért úgy döntöttem, csak egy gyermeknek leszek a keresztapja. Úgy érzem, nagy, életre szóló felelősség ez.

Tegnap meglátogattam Égly Máriát, azaz Mimit. Még az ölömben is ült… 😎

Read Full Post »


kicsi

Párosan… 🙂 (Saját felvétel)

Csöregi Ilka did it again. Minden bizonnyal más esetekben is, mondjuk a tenisz vonatkozásában is “lekövette” már, de amit ma tett, az szerintem rendkívüli eset: meghívtam, érdeklődőként vegyen részt a doboz.ro által szervezett helyi Carcassonne-bajnokságon, s az új élmények, helyzetek, kihívások iránt nyitott, barátságos tinédzser hölgy eljött, a megmérettetés előtt Vandával néhány perc alatt elmondtuk (a magyarázásig nem is jutottunk el..), helyesebben elhadartuk neki a szabályokat, s a közel negyven résztvevő közül bejutott az első kilenc helyre. Ez azt jelenti, június kilencedikén részt vesz a Brassóban megszervezendő országos Carcassonne-bajnokságon… Ha lesz ideje, kedve, s motivációja, persze. Az eredmény szerintem mindenképpen kimagasló, főleg, hogy a bajnokságon tapasztalt, a Carcassonne-t régen játszó versenyzők vettek részt…

A Tánczos András által bonyolult, a sakkjátékban használt matematikai formula alapján Vanda is továbbjutott, így kevesebb mint két hónap múlva én leszek a hölgyek sofőrje Brassóig, s vissza… 🙂

car

A bajnokokkal (jobbról balra): Robert (első hely), Csöregi Ilka (hatodik hely), Vadas Vanda (kilencedik hely). Remélem, a sofőrjük lehetek Brassóig, s vissza… 🙂 (Fotó: doboz.ro)

 

Jómagam három játszmából kettőt nyertem. Gondolom, nem véletlen, hogy Robert, aki helyi bajnok lett, korrektül s nagyon ügyesen játszva felülmúlt engem… 🙂

Tánczos Csillának és Andrásnak, valamint társuknak köszönjük szépen a szervezést, jól éreztük magunkat, a bajnokság ideje alatt sikerült elvonatkoztatni, hogy az általunk nemigen kedvelt bevásárlóközpontban vagyunk. Hátha legközelebb nem a társasjátékosok értékrendjéhez, életviteléhez, életfelfogásához, szellemiségéhez nemigen illő Polus Centerben, hanem mondjuk a Bulgakovban, Erdély Pilvax Kávéházában (a forradalom, igaz, még várat magára…) szervezik ezt, s az ehhez hasonló szocializációs eseményeket…

************************************************************************

FOTÓRIPORT – Carcassonne-bajnokság: a helyszínen tanulta meg a szabályokat, továbbjutott az országos bajnokságra…

VIDEÓ – Hogy van ez? Eddig nem játszott, s továbbjutott az országos döntőbe?

************************************************************************

Read Full Post »


HAM_9950

A Megrettenthetetlenek (Fotó: Hám Péter)

Meggyőződésem: amennyiben túl részletesen megszervezzük, nem sikerül ilyen jól. Annyi volt biztos támpont csupán, hogy Vandával pénteken már kimegyünk a Vigyázóra, s szombaton tízkor, s vasárnap ugyanakkor indul a túra. Aztán mindenki megszervezte a saját indulását, egyeztetések zajlottak, ki, mikor, kivel jön ki, ki, kivel, mikor, hogyan tér vissza. Nem volt macera, malőr, gáz, probléma, nyugtalanság. Elvégre két születésnapi lazulást tartottunk. Isten éltessen benneteket, Vanda és Melinda!

Bár pénteken kiégett a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Edition fenti féklámpája, s közel két órába telt, amíg kicseréltük (a csavar menete megment, nem sikerült kicsavarni, csavarhúzót kellett vásárolni, majd beszerelni, ellenőrizni), pénteken késő este mégis nekivágtunk az útnak. Köd, eltévedés, a térerő hiánya: szombat hajnali fél egykor értünk a Vigyázó-menedékházhoz.

Tanács: tegyél akárcsak mi, azaz mérd le GPS segítségével, és jegyezd le, hol hagytad a kocsit, hol tértél le az útról, hol mentél rá a biztos útra. Az úgynevezett okostelefonokon van GPS (én is kaptam egyet ajándékba, köszi, Glytz, s használom is, geodobozolásra, s ilyenkor), használd, ne járj úgy, mint a minap a szlovákiai turisták… 😦 Adott pillanatban, visszafordultunk, mert nem voltunk biztosak, jó úton megyünk-e. De a sílécek nyomai mindig fel visznek… Aztán belebotlottunk egy kitaposott ösvénybe, majd később a szombati sízőverseny miatt buldózerrel letakarított és masszívan leszórt útba, innen már biztos volt, hogy feljutunk a Ionaş-féle menedékházhoz.

Szombaton a Vigyázó-menedékház – Fehér-kövek – Vigyózó-csúcs meteorológiai állomás volt műsoron. Köszi, Xéni a tizenegyünknek itt intézett szállást!

Vasárnap egy másik csapat csatlakozott hozzánk (Havasrogoz/Rogojel falu – Vigyázó menedékház), miközben a többiek mentek lefele a meteóhoz. Együtt visszamentünk, de valaki már útközben visszafordult…

Tanács2: a kocsikat a legjobb a Havasrogoz/Rogojel faluban levő kocsmánál hagyni, s onnan gyalog kiemnni a Vigyázó-menedékházhoz. A régi, nyári utat lezárták, most Havasrogozból kell kimennti. Tehát ne ott menjetek fel, ahol írja: Cabana Vladeasa 10 km, hanem Havasrogoz/Rogojel faluból!

Köszönjük a társaságot, az élményeket!

P.S.: Szomorú: egyre távolabb, s egyre messzebb kell mennünk, hogy télen havas tájat lássunk, hóban túrázzunk…

*******************************************************************************

Köszönöm a fotókat, Sallai János és Hám Péter!

Read Full Post »


eternity

Örökkévalóság (Photo by Hám Péter)

More photos about our hike in the Fogarasi-havasok/Muntii Fagaras here.

Read Full Post »


HAM_3768 [800x600]

We’re grateful (Photo by Péter Hám)

*** (Ha nem érted, kérlek, használd a Google Fordítót/Dacă nu înţelegi, foloseşte, te rog, Google Translate)***

We were on the memorable weekend hike (September 12-14) in the Fogaras/Făgăraş Mountains organized by Péter Hám on his FB page Túrázás/Excursii.

The more I hike, the more I like the Mountains. It’s been around 20 years now that I constantly visit His Majesty. It gives me vibe, raises emotions, just like a play, a screening or – for that matter – music. It fills me with energy right at the moment when I feel I’ve had enough, I’m too tired, I wanna give up. When I feel I’m done, somehow the adrenalin starts to flow again in my veins, I feel rejoiced, re-energized. Seeing the untainted Creation (unlike us, humans) I feel humble. But how much we, insignificant humans have destroyed throughout the centuries. Who gave us the right to alter and many times destroy the Creation? The Mountain gives me a sense of stability. These elements of Creation have been and will be there for many more centuries, long after our destructive force will wipe us off the face of the Earth.

Mountains are part of my Family.

HAM_3903 [800x600]

Vibe (Photo by the camera of Péter Hám)

I like being worn out by the Mountain. It is – indeed – dangerous sometimes. Just like this time… There were treacherous crossings, right in the ridge. If you slip, you might see the Creator. But this sense of danger creates a strange, unexplainable sense of unity. You’re depending on your partner, you’re in this together, you’ll have to get out of it also TOGETHER. You might immediately rely on people whom you see for the very first time. How can you trust them? Do you know how well trained they are? Are you aware of their skills and knowledge? Yet you jump into the unknown and climb the rocks up or descend on some treacherous hill with them. You build trust and you share common experiences. This might make a partnership, a friendship, a relationship very strong. Maybe unbreakable.

You also push your limits and get way out of your comfort zone. It’s tiring sometimes, dangerous at others. But, hell, it’s worth doing it.

These were the thoughts that came through my mind during our hike. Let the pictures taken by Mihaela, Péter, Robert and Szabolcs to tell the story…

(About the title: we crossed a section called Three Steps from Death – Trei Paşi de Moarte) Thanks, Szabolcs for guiding us to safety!

*********************************************

The hike (HU):

Saturday, September 13, 2014: Bâlea-tó – Netedu-nyereg – Netedu-csúcs 2,351 m – Turnu Plecat 2,410 m alatt – Netedu-nyereg – Vaiuga gleccservölgy – Zerge-nyereg – Jézer-csúcs 2,417m – Paltinu-csúcs 2,399m – Bâlea-tó utvonalat jártuk be, a túra második felét sajnos már ködben.

Sunday, September 14, 2014: Fundu Caprei gleccservölgyből a Sárkány-ablak – Három Lépés a Haláltól (Trei Paşi de Moarte/Three Steps from Death) gerince – Árpás-csúcs 2.460 m – Buda-csúcs (2.431m) – Fundu Caprei gleccservölgy túrát ejtettük meg.

**********************************************

CLICK ON THE FIRST PICTURE, PLEASE!

 

Read Full Post »


vistara biciklivel 025

A Kemény Mag, az Atom, a Nukleusz… 🙂

Amikor csak lehet, részt veszek az önkéntes, főleg természetvédelmi jellegű és humanitárius akciókon. Bár úgy terveztük, Vandával, Erikkel, Krisztiánnal és Lenkével már pénteken kimegyünk biciklivel Vistára, az indulás mégis szombat délre halasztódott, a CERT (Community Emergency Response Team) által szervezett nagyszabású faültetési akciója miatt is.

**************************************************************

A CERT faültetési akcióján készített fotóriport első része itt, a második része pedig itt található.

**************************************************************

Feltétlenül szükség van arra, hogy a civil társadalom pótolja az állam által hagyott űrt, a hatóságok tehetetlenségét, ezért egyre több ilyen akcióra lenne szükség. Utópia, tudom, arra kötelezi a fakitermelőket: egy kivágott fa helyébe kötelező módon legalább kettőt ültessenek. Mivel ebből sohasem lesz törvény, s ha igen, nem fogják betartani, ezért a pénzintézetek, multinacionális cégek (jómagam sem feltétlenül kedvelem őket, de ilyenkor is hasznosak…:) akcióinak vagy adományainak köszönhetően remélhetőleg továbbra is lesz mit beszívni. S nem szmogra gondolok.

vistara biciklivel 044

Mindenki attól tartott, reccsen alattunk a deszka… 🙂

Hamarabb kimentem, a csapattal a faültetés helyszínén találkoztam, innen aztán mentünk tovább Magyarvistára a Jancsó Noémi Emlékházhoz. Eseménydús napunk volt: Krisztiánnak kétszer robbant el a hátsó gumiabroncsa (édesanyja, Noémi, kétszer szállított neki új bringát!), kisebb kerülővel, de kiértünk Magyarvistára, a helyszínen Rekita Rozália, Jancsó Miklós és Kuncz Lajos fogadott, beszélgettünk. Este szórakozási lehetőséget kerestünk, s a „kultúrházban” több mint 7 percig képtelenek voltunk végigkísérni a bűvész produkcióját. Annyira kétségbeesettek voltunk, hogy Vanda a református lelkipásztortól kérdezte meg a sötét utcán, hol a kocsma. 🙂 Utóbbi sem segített, gyenge volt a hangulat. Végül filmnézés lett a vége, a kilincsjavítási kísérlet. Mert beragadt… 🙂

Noémi nem volt ugyan jelen, de mégsem hiányzott. Ott volt amikor bicikliztünk, amikor filmet néztünk, amikor vasárnap a Jancsó-családdal tettünk-vettünk, majd bogrács gulyást ettünk. Titokban mindenkinek eszébe jutott…

Köszönjük szépen a kiváló lehetőséget, nagyon jól éreztük magunkat a Jancsó-háznál! Bárcsak…

 

Read Full Post »

Older Posts »