VIDEÓRIPORT – “Ilyen nagy árvíz még sohasem volt a faluban”


A 82 éves Izsák Apollónia azt hitte a “cigány purdék” ellopják a terményét

Múlt szerdán telefonáltam Vagyas Attilának, a Magyar Unitárius Egyház keretében működő Gondviselés Segélyszervezet elnökségi tagjának és Szabó Lacinak, a humanitárius civil szervezet vezetőjének: hétvégére egész Erdélyben rossz időt jósolnak, minden valószínűség szerint menni kell majd segíteni az árvízkárosultakon, a környéken maradok.

Hétfőn jött az értesítés, kedden reggel 7 órakor már kisbuszon voltunk a Maros megyei Ravába.

A helyszínen a Szabadság számára készített videóriport itt tekinthető meg.

A fotóriport itt található.

FOTÓRIPORT – Árvízkárosultak segítése: 2013-ban és ma


A 82 éves Izsák Apollónia kijött a kert végébe, mert azt hitte “a cigánypurdék mind ellopják a krumplit, a murkot és a hagymát”… 🙂 (Saját felvételek)

***

A videóriport ide kattintva tekinthető meg.

***

A történelem megismétlődik – jó és rossz vonatkozásban

Kedden a Maros megyei Rava faluban segítettünk az árvízkárosultakon, hazaérkeztem pillanatában pedig a Facebook emlékeztetett: 2013 júniusának közepén az Erdély Mentőcsoporttal és a Gondviselés Segélyszervezettel a magyarországi Pilismaróton ugyanilyen feladatot láttunk el.

Rossz, hogy kellett, jó viszont, hogy mindkét esetben tudtunk segíteni

Raváról még nem hallottam – tudatlanság.

Hétfőn olvastam a Szabó Laci által küldött riasztást: menni kell, baj van a túlnyomó többségében romák által lakott, a Gyulakuta községez tartozó Maros megyei településen, Raván. Kedden reggel 7 órakor elindultunk.

Jocó, köszönöm szépen, hogy eljöttél, jól esett a támogatásod!

Beszéljenek a fotók. Kérlek, kattints az elsőre!

Meglepetés


A falu hívei pályázat alapján választották ki az új unitárius lelkészt, a Székelyföldről származó Farkas Izoldát

Kiszámíthatatlan, a virtuális világban mi lesz a sorsa a WebSzabadságra feltöltött egy-egy videómnak, videóriportomnak, videóinterjúmnak.

Április 13-án első ízben vettem részt a Gondviselés Segélyszervezet húsvéti humanitárius segélyakcióján. Korábban csupán a karácsonyi tevékenységen készítettem fotó- és videóriportot, illetve segítettem. Most kíváncsi voltam, milyen a húsvéti. Lényegben ugyanaz a forgatókönyv: vásárlás és/vagy gyűjtés a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjainak és családjaik körében, segélycsomagok összeállítása, illetve kihordása ugyanazokhoz a családokhoz.

A meglepetés

viszont teljesen másban rejlik.

Kövenden áthaladva Vagyas Attila, a segélyakció mindenese megállt néhány pillanatra. Ekkor vettem észre a nagy sürgést-forgást: füvet nyírtak, az emberek kezében kapa, kasza, talicskát toltak. Megkérdeztem: tavaszi nagytakarítás?

Igen, április elsejétől új unitárius lelkész van a faluban, közmunka zajlik.

jött a válasz.

Mondom, készítenék vele egy videóinterjút, a háttérben éppen füvet nyírnak, megy a meló, mozgalmas, érdekes, Kövenden úgysem készült még ilyen anyag a WebSzabadság számára.

Akkor csak

a lelkipásztor férje volt jelen, Attila készségesen felhívta Farkas Izoldát, aki éppen Tordán volt, de már indult Kövendre. Kissé bosszankodtam, mert sejtettem, hogy mire visszaérünk, a munka véget ér. Így is történt, ám szerencsére a falubeliek leültek ebédelni, a talicskák is fel voltak sorakoztatva, mégis volt háttér.

Elkészül a videóinterjú, a lelkész röviden, velősen összefoglalja a lényeget, jól válaszol a kérdésekre, nem fél a kamerától.

Még aznap késő este

teltöltöttem a videóinterjút.

Az anyag azonnal bekerült a legolvasottabbak közé, most már a topon található.

Kellemes meglepetés, nem gondoltam, hogy ennyien érdeklődnek a kövendi unitárius templomban és akörül zajló közmunka iránt… 🙂 Persze, más itt a dinamika alapja: az új lelkipásztor, a lendület, a lelkesedés. Remélem, kitart.

A videóinterjú ide kattintva tekinthető meg.

VIDEÓ- és FOTÓRIPORT – Gondolatok érzések egy segélyezési akció kapcsán…


Hátha javít valamit helyzetükön (Saját felvételek)

Sokszor azt érzem, csupán sok-sok alkohollal lehet kibírni, azonnal megemészteni, helyben feldolgozni a szituációt. Talán éppen ezért vállalom a vezetést, mert józanon akarok szembesülni azon rendkívül nehéz sorsa jutott aranyosszéki emberek szociális helyzetével, akiken évente többször segít a Gondviselés Segélyszervezet. S akiknek, lehet, már csak ez a kéznyújtás maradt. A szimbolikus gesztus, amely adott esetben sokat jelenthet.

TEHETETLENSÉG, s eltörpülő saját gondok

Többször vettem már részt humanitárius tevékenységeken belföldön és külföldön egyaránt, akár az Erdély Mentőcsoporttal.  Tudatában vagyok, hogy amit a Gondviselés tesz, az csepp a tengerben. Bár elszomorító látni, hogy a magukra maradt, sokszor tehetetlen idősek mélyszegénységben élnek, valamelyest elégtételt jelent: gondol valaki rájuk, rajta vannak egy jegyzéken, amelynek köszönhetően segítségben részesülnek. Ugyanakkor saját helyzetünk nagyon gyorsan perspektívába kerül. S úgynevezett gondjaink, problémáink. Pontosabban ezek mind-mind eltörpülnek, megsemmisülnek, amikor látjuk, másoknak milyen szélsőséges helyzetekkel kell megküzdeniük: súlyos betegség, elhagyatottság, számkivetettség. Rendben, néhányan elhagyják magukat, pedig valamelyest javíthatnának sorsukon. Látszik, érzik, hogy az állam, a helyi közigazgatás lemondott róluk, az egyháztól és a civil szférától reménykedhetnek még segítségben.

A legnehezebb a tehetetlenséget elviselnem. Hogyan javíthatnék én, kolozsvári magyar polgár ezeknek az embereknek a helyzetén? Anyagi lehetőségeim igen korlátozottak, így más eszközökkel (a segélyszervezetek és azok tevékenységének, valamint adománygyűjtésének a népszerűsítése, fizikai és szellemi munka stb.) igyekszem hozzájárulni a közös erőfeszítéshez.

Új önkéntesek

Vasárnap két olyan barát kísért el segélyezési utunkon, aki még nem volt ilyen akción. A megdöbbenés mellett megfogalmazódott: lelki nyugalmat biztosít a kéznyújtás, s most végre konkrét, kézzel foghatóvá válik az, hogy ilyen esetekben hova, kinek a helyzetén javít egy esetleges adomány.

Tiszteltet mindazoknak, akik ilyen, hasonló vagy más segélyakciókat hajtanak végre a román, magyar és roma közösségben egyaránt!

****

Van némi különbség Szabó Laci és Vagyas Attila segélyezési stílusa között (tényleg csak másságok vannak), s ez így is van rendjén, de mindkettőjüket ugyanaz vezérli: tartós élelmiszerekben, édességekben, ruházati cikkekben és tisztálkodási szerekben kifejezett odafigyelés, gondoskodás. Mindkettőjükben intenzíven dolgozik a szociális érzék, igazi lelkipásztorok. Bizonyos értelemben és szinten számomra is, bár nem vagyok vallásos…

****

A videóriport ide kattintva tekinthető meg.

A WebSzabadságra feltöltött, Márton Edit fotóit is tartalmazó fotóriport itt található.

A tavalyi cselekvésről itt van videóriport. Napra pontosan ugyanakkor voltunk, mint idén…

****