Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘véradás’


Arnold és Bogi (csak azért nem írtam fordítva a neveket, elvégre ladies first, mert Arnod van elől!) lábedzésen az Ördögmalom-vízesésnél (Saját felvételek)

A váratlanul bekövetkezett meniszkusz szakadás miatt december végétől mostanáig radikálisan megváltozott az életem: nem tudtam azokat a tevékenységeket végezni, amelyek eddig boldoggá tettek. Bár februárban mondhatni hagyományos módon részt vettem a sztánai farsang alkalmából szervezett lovas felvonuláson (köszönöm, Lajcsi!), húsvétkor a nagy fájdalom ellenére mégsem hagytam ki a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) aktív tagjai által összehozott Nyuszitúrát, a május eleji észak-ciprusi kényszerszabadság, majd az ezt követő térdműtét alaposan rányomta a bélyegét a szabadidős tevékenységekre. Két alappillér roggyant meg hirtelen: egészség és a túrázáshoz szkséges minimális anyagi háttér.

Mit ér az élet Élet nélkül?

Ha nincs szabadidős tevékenység, kirándulás, túrázás, lovaglás, barlangászás, pókerezés, biciklizés, nem jönnek hozzám vendégek, azaz nem vagyok folyamatos kapcsolatban a világgal, ha elmarad a geoládázás, a gyalogtúra, a kvízverseny, a plane spotting, a sakkozás, a sportlövészet, néhanapján a számítógépes játék, a sziklamászás, a társasági tánc, a társasjáték, akkor nem vagyok boldog. Ezekből a térgondok, s aztán a még hangsúlyosabb anyagi lerongyolódás miatt az utóbbi időben csak csurrant-cseppent.

Beléd égeti az Életet.

Ha nincs társaság, hangulat, pörgés, lazulás, a lehető legváltozatosabb és legkülönfélébb tevékenység (a héten például szabadtéri rövid filmek vetítésére megyünk), akkor értelmetlenné válik az élet.

S most ráadásul jótékonykodni sem tudok: 2001 óta önkéntes váradó vagyok, a műtét miatt hosszú hónapokig nem segíthetek a bajba jutottakon vagy azok rokonain… 😦 Segíteni pedig felemelő érzés. Érdekes, hosszú szünet után éppen az utóbbi időben hívtak fel a műtét előtt állók rokonai, hogy szükség van vérre. Sajnos nem tudtam segíteni.

Sátorozós gasztronómia: arab szendvics. Hozzávalók (saját recept): dăăăă – arab kenyér, szalonna, kenősajt, petrezselyem, Piros Arany. A vegetáriánus verzióból – dăăăă – törlendő a szalonna… 🙂

Segíteni: lehet még kanapéval és étellel a CouchSurfing portálon keresztül érkező, jövedelem nélküli egyetemistáknak, fuvarral szintén nekik. Ezt-azt, itt-ott, a lehetőségek függvényben. Ezeket szerencsére nem lehetetlenítette el a térdműtét. De nem tudtam sem a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrán, se más hasonló, számomra rendkívül fontos rendezvényen részt venni. S ez lehangolja az embert.

Nem vagyok vallásos, de a Fennvalóhoz igazán a Természetben lehet a legközelebb az ember. Ami ott van, az Isten teremtette. Az ember által létrehozottak nem érdekelnek annyira… A lehető leggyorsabban menekülni kell a betondzsungelből, nem kell szívni a friss szmogot. A Természet kifáraszt, de ugyanakkor erőt ad. Sokat, s hosszan tartót.

 

No, de lassan visszatér az Élet… 🙂

Zattler Arnold szervezésében lélekbalzsam péntek-vasárnap kiruccanáson vettünk részt a Dregán-völgyben. A festői szépségű tájakat nehezen közelítettük meg – Jack Volskwagenje megszenvedte az utat. Ugyanúgy Vadászi Zsolt Seat típusú személygépkocsija is.

Pénteken délután már úton voltunk: Kolozsvár – Dregán-völgye – Cserepes/Ciripa erdészház. A gát és az erdészház között vertünk sátrat. Jack-kel még ezelőtt (szinte) benéztünk a MOX zenei fesztiválra… 🙂 Sötétedéskor már égett a tábortűz, sült a kolbász, fogyott az alkohol. Kiváló társaság, hangulat. A Természetben.

Szombaton a szép és megható erejű Ördögmalom-vízesés érintésével jutottunk el a Bocsásza-csúcsra, románul Vârful Buteasa. Persze, hogy volt extrém mászás, hisz Arnold volt a túravezető. Innen már kőhajtásnyira volt a Tolvaj-kő/Tolvajkő… 🙂 Majd más úton vissza a sátorhelyhez. Az erdészházig kellett volna felmennünk kocsival: így körülbelül 10 kilométerrel többet gyalogoltunk. Nem lett volna ez gond, hacsak nem makadámúton… :(. Összidő: 9 óra. Ebből 7 óra mászás/menetelés.

Vasárnap okosabbak voltunk: összeszedtük a sátrakat, s Zsolt jóvoltából a Cserepes/Ciripa erdészházig kocsival mentünk. Innen 5 órás körtúra következett: szép katlan – Horgas-tető – Mező-havas – Hideg-forrás – Istenek-havasa. Innen a sárga ponton letértünk a Ciripa/Cserepes-erdészházhoz. Adott pillanatban, azaza nyeregből szinte lementünk Biharfüredre a cukrászdába…

A térdem hősiesen bírta a távokat, a szintkülönbséget. Visszatérni látszik az Élet. S ez boldoggá tesz.

 

Kattints az első fotóra!

Read Full Post »


veradas1

A művért még nem találták fel, ezért valamennyiünk segítségére szüksége van azoknak, aki műtét előtt állnak

Ma felhívott egy ismeretlen hölgy, megkért, adjak vért a műtét előtt álló rokonának.

Nem operálják meg, amíg nincs elég vér

– mondta.

Sajnálatomat fejeztem ki, de képtelen vagyok segíteni – tegnap adtam, szintén kérésre. Mi több, Póka János András kollégámat, a Szabadság sport rovatának a vezetőjét is megkértem, adjon vért. Ő ma volt.

Bár tegnap például 70 személy adott 450-450 milliliter vért, úgy tűnik, ismét vérkrízis van a kolozsvári kórházakban.

Valaki tudna segíteni?

Read Full Post »


Ha egészséges vagy, adj te is vért!

Tegnapelőtt egy szokatlan szám hívott. 012-vel kezdődött, magyarul válaszoltam. Kiderült, hogy a hölgy az Amerikai Egyesült Államokból hív, a CFR kórházba beutalt egyik rokonának sürgősen szüksége lenne A2-es negatív vérre.

Ránéztem az órámra: elmúlt délután 3 óra, ilyenkor már nem lehet vért adni. Megígértem, másnap, augusztus 7-én elmegyek, bár kedd köztudottan a peches napom.

Az is volt.

Már majdnem dél volt mire a Párizs utcai véradó központhozértem. Rettenetes kánikula. A regisztrációnál vettem észre, hogy hétfőn lejegyeztem ugyan a nő nevét, akinek vért kellett adnom, de nem mentettem be a telefonomba… Irány a szerkesztőség, rohanás, hőség, ugyanis csak délután fél egyig lehetett vért adni.

Még nem találtákl fel a művért…

Visszaérve az analízisekből kiderült, hogy vércukor szintem megfelelő, de a vérnyomásom túl alacsony volt, valami 93. Tizenegy éve adok vért, először fordult elő velem ilyesmi. Kimentem a sarki boltba, vásároltam egy üdítőt, megittam, visszamentem, s szerencsémre felment 111-re. Az orvosnő elmagyarázta, hogy a hőség miatt szinte mindenkinek túl alacsony volt a vérnyomása, s ez is csak időleges javulás. Megkérdezte: biztos ma akarok vért adni. Igen, válaszoltam, mert az ismeretlen család tagjának szüksége van rá ahhoz, hogy megműtsék. Korábban kellett volna jönnöm, mielőtt a kánikula miatt lement volna a vérnyomásom, tanácsolta, de most már mindegy, megpróbáljuk.

A véradó helyiségben egy nőt szinte fejre állítottak, ő már reggel kilenckor kibukott, még a mentősök is jártak nála. Velem se volt semmi baj a legvégéig. Ekkor igyekeztem társalogni az ápolónővel, hogy ne bukjak ki. Mondtam, hogy a szerkesztőség fele az utca árnyékos oldalán megyek…

Vizet kérek

voltak a következő szavaim, s már csak arra lettem figyelmes, fehéredik el minden előttem. Az ápolónő azonnal „fejre állított”, miközben vizet hozott, mondta, hogy szuszogjak mélyeket. Közel voltam az ájuláshoz.

Ne aggódjon, tegnap legalább négyen kiájultak közül, szintén “veteránok”

nyugtatott.

Kalciumos vizet itatott velem, azonnal helyrejöttem, bár kiütött rajtam a veríték.

A szerkesztőségbe érve felhívtam azt az orvosnőt, aki a Chicagóban élő nő itteni rokonát ápolja a CFR kórházban, jeleztem, hogy a nő nevére adtam vért.

Ma a hölgyet a 3-as számú klinikán megműtötték, állapota stabil. Még csak a véradásról szóló igazolványt kell eljuttatnom Veronica Trombitas orvosnőhöz a CFR kórházba.

Örvendek, hogy segíthettem! Volt már ilyen típusú véradásra eset, a családtagok a www.donatorionline.ro weboldalról tudják, milyen típusú a vérem.

Read Full Post »


Nem kell félni a tűtől...

Nyugdíjba ment Elena Chiorean.

A Párizs utcában működő Kolozsvári Véradó Központ igazgatónőjével 2001-ben ismerkedtem meg, amikor a szívelégtelenségben szenvedő gyermekek csoportját jött megműteni néhány amerikai orvos, s sürgősen vérre volt szükség.

Elmentem segíteni.

Akkoriban sovány voltam, fogyókúráztam, ne vigyenek katonának (szerencsére más eszközzel sikerült elintézni.) Amikor megmértek, kiderült: testsúlyom miatt nem adhatok vért, a többi paraméter (vérnyomás, egészségi állapot, vörös és fehér vértestek aránya) tökéletes volt (szerencsére most is az). Az igazgatónőhöz mentem, feltétlenül akartam vért adni. Ő jött a megoldással: kis „zacskóba” adjak vért. Sikerült.

 Valahogy egy biztos pillér volt. Amikor gond volt, azaz vérhiány jelentkezett, hívott, s cikket írtunk a váradás fontosságáról. Vagy a véradásaim során említette, s akkor ismét foglalkoztunk a kérdéssel.

Ma kérésre adtam vért: egy ismerősöm kért meg, menjek el, s próbáljak meg még embereket beszervezni, egyébként nem műtik meg a rokonát. Sajnos ezúttal a kitartó véradó kollégám, Póka János András, a sportrovat vezetője nem tudott segíteni, ugyanis még várnia kell a következő véradásig.

Gondolom, fölösleges hangsúlyoznom a véradás fontosságát. Menj el te is vért adni: élet múlhat rajta.

Információk a véradásról itt.

Read Full Post »


Csak addig nehéz, amíg megszúrnak

Csak addig nehéz, amíg megszúrnak

Emlékszem, 2001-ben volt, amikor felhívást olvastam valamelyik helyi lapban arról, hogy amerikai orvosgárda ingyen jött Kolozsvárra szívelégtelenségben szenvedő kisgyerekeket megműteni, s vérre van szükség. Tudtam, hogy nincs meg a véradáshoz szükséges testsúlyom (akkoriban kényszer-fogyókúrán voltam, ne vigyenek katonának – nem azért, mert nem bírtam volna ki, de sajnos onanizáláson kívül nem sokat csináltak akkoriban a sorkatonák), de gondoltam, mégis próbálkozom a véradással.

A Kolozsvári Regionális Véradó Központ igazgatónőjéhez (most is ő vezeti az intézményt) Elena Chioreanhoz mentem, mondtam, hogy feltétlenül segíteni akarok a segítségre szorultakon, nincs-e valamilyen megoldás a véradásra.

– La pungă mică – mondta. (Azaz kicsi zacskóba).

Kézen fogott, elvitt a laborba, elvégezték a véradás előtti analíziseket (vércsoport, vércukorszint, vérnyomás, a vérszegénység fennállása), bevitt a véradó terembe, s azt mondta a kolléganőinek:

– Domnul acesta dă sânge la pungă mică! – hangzott a parancs.

Nagyot nézett mindenki, valahonnan előbányásztak egy 250 milliliteres zacskót, s adhattam vért. A gond csak az volt, hogy alig jött

Véradás közben Öcsike kollégám előszeretettel bűvöli az asszistens nőket. Vajon azért sikerült neki gyorsabban megtölteni vérrel a zacskót?

Véradás közben Öcsike kollégám előszeretettel bűvöli az asszistens nőket. Vajon azért sikerült neki gyorsabban megtölteni vérrel a zacskót?

belőlem. A kollégám, Póka János András – Öcsike, a Szabadság sport rovatának a vezetője már rég befejezte, s én az ujjaim ökölbe szorításával igyekeztem több vért pumpálni. Öcsike rendszeresen jár, évente ötször. Emelem kalapom.

Az analízisek alapján megállapították, hogy makkegészséges vagyok, adhatok vért. Tudom, hogy maszlagosan hangzik, de felemelő érzés volt. Nem csak azért, mert kevesebb vér volt bennem.

Azóta eléggé rendszeresen járok vért adni. Ma is voltam. Teljesen higiénikus a laboratórium, a véradó terem és környéke.

Te mikor mész vért adni?

Read Full Post »