Sportlövészet

Összpontosítok (2011)

Már nem emlékszem, mikor vettem részt első ízben lövészeti versenyen. Talán a kétezres évek elején. Vagy a kilencvenes évek végén?! Újságírók számára a katonaság, a csendőrség és a rendőrség rendszeresen szervez lövészeti versenyeket. A hivatalos rendezvényeken kívül még lehet egyszer-kétszer durrantani.

Szeretek éles tölténnyel lőni, kedvencem a távcsöves puska. Évekkel ezelőtt kiváló eredményeket értem el, sok oklevelem, kitüntetésem van. Egyszer odajött egy civilbe öltözött tiszt, s megkérdezte:

Ön szeretne egy katonai karriert?

Köpni, nyelni nem tudtam. Kezében voltak a korábbi években elért eredmények. Annyira zavarba jöttem, hogy lebuktam a blöffel:

Háááát, izé, nem is tudom, szóval… Az a helyzet, hogy meg kell kérdeznem a feleségemet!

A tiszt sokat sejtetően mosolygott:

De hisz Önnek nincs is felesége…

Történt még más is: valamennyi alkalommal emlékbe elteszem a töltényhüvelyeket. Persze, hogy néhányat a zsebembe felejtettem. A buszmegállóba elővettem a telefonomat, vele együtt két „üres” töltényt is. Éppen arra járt egy közösségi rendőr, azonnal kérdőre vont. Mindenki engem bámult, ahogy a földről szedegetem fel a töltényhüvelyeket.

Hívta a városi rendőr kollégáit, azonnal ott teremtek hárman.

Erélyesen kérdezősködni kezdtek:

 Honnan vannak a töltényhüvelyek? Van fegyverviselési engedélye? Kicsoda Ön?

Persze, hogy nem hitték, hogy újságíró vagyok, s egy nappal korábban lövészeti versenyen vettem részt.

2005, szamosfalvi lőtér… Géppisztollyal (2005)

Hívtak valakit, várnom kellett. Tudtam, ki kell várni a végét, itt nem lehet ugrálni, nyugtalankodni, ügyvédet hívni. A mobilhullámok jó hírt hoztak: valaki igazolta személyazonosságomat, megerősítette szakmámat. Ezután már készségesen járultak hozzá ahhoz, hogy mobilomról felhívják a csendőrség parancsnokát, aki felszólította őket, rögvest engedjenek szabadon. Nem csináltam kázust a dologból, presztízskérdést sem.

Nem bírják számolni a pontjaimat… 🙂 🙂 (2005)

A parancsnok viszont arra kért, ezután ne járkáljak töltényhüvelyekkel a zsebemben. A következő lövészeten személyesen kért meg, fordítsam ki a zsebeimet… 🙂

Emberekre és állatokra talán csak végszükség eseté tudnék lőni. De akkor remélhetőleg nem tévesztem el a célt…

Első helyezett is voltam… (2005)

Persze, hogy idén (2016) is voltam lőni… 🙂

Reklámok

Sportlövészet” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Visszajelzés: FOTÓK – Kire gondoltam, amikor kezemben volt a pisztoly és a gépfegyver? | Kiss Olivér próbálkozós blogja

Ha egyetértesz, azért, ha nem, akkor pedig azért... SZÓLJ HOZZÁ!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s