Hónap: 2020 január

FOTÓ- és VIDEÓRIPORT – A Petőfisekkel Szamosújváron

On Szerző: koliveritt: Magánvéleményem, MindennapokMegjegyzés hozzáfűzése

Tavaly és tavalyelőtt is hívott Paróczi Ákos az általa főszervezett éves találkozóra, nem tudtam menni. Érdekelt a közeg, kíváncsi voltam az egyedi történetekre, a többnyire magyarországi honfitársaink által Erdélyben magyar kormányzati ösztöndíjjal szolgálatot teljesítő fiatalok és tapasztaltak élményeire, véleményére, tapasztalataira.

Döntő volt az Ákoshoz fűződő barátságom,

a munkája iránti kalapemelésem, a Téka Alapítványnál tevékenykedők iránti tiszteletem és megbecsülésem, így összekötöttem a kellemeset a hasznossal, s kigurultam Szamosújvárra. Ákos megértette: alapvető fontosságű, hogy a Petőfi-programról és a szolgálatot teljesítő ösztöndíjasokról írjon a sajtó, az eseményeken legyenek jelen újságírók. Fontos megjegyezni azt is, hogy közpénzről lévén szó, kötelező a média és általa az adófizetők tájékoztatása!

Értelmes, tájékozott, magukat térben és időben elhelyező,

a párhuzamokat megteremtő, történelmi távlatokban is gondolkozó Petőfi-ösztöndíjasokkal ismerkedhettem meg, akikkel, mellesleg, kiválóan lehetett bulizni is. Csupán gyermekkoromban néptáncoltam, most viszont Vörös Árpád (a Hunyad megyei Csernakeresztúron szolgálatot teljesítő néptáncoktató

Vajon milyen lehetett ezeknek az embereknek a fogadtatása

az erdélyi civil szervezeteknél, egyházaknál. Vajon hány helyi fejében fordult meg a következő gondolat: mégis, mit gondol ez a tápos? A beilleszkedés, a szervezeteken belüli esetleges feszültség kezelése és a belső konfliktusokból történő kimaradás jelenthette a legnagyobb kihívást.

A híranyag itt olvasható.

A beszámoló itt található.

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

A videóriportért kattints ide.

VIDEÓ – #WEREMEMBER – Fotókkal a Holokauszt Emléknapra

On Szerző: koliveritt: MindennapokMegjegyzés hozzáfűzése

Kézen-közön szereztem csak tudomást a tevékenységről, valami miatt a Facebook nem jelezte ki, hogy ilyesmire kerül sor, bár követem a Kolozsvári Zsidó Hitközség szervezte eseményeket.

Úgy tűnt, a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal által a Caragiale-parkban a rászorulóknak szervezett meleg étel kiosztása bezavar, ám szerencsére az „érdeklődő” nincstelenek az akció kezdete előtt megkapták az adagot és szétszéledtek. Ismét bebizonyosodott, mennyire fontos a helyhatóság és az egyházak szociális tevékenysége: a társadalom peremére szorult polgártársaink sokszor napi csupán egy meleg ételt fogyasztanak el.

A fenti szitu és a cudar hideg valamivel közelebb hozta és jobban éreztette a második világháború náci haláltáborait túlélő zsidók helyzetét. Olyan egy százalékban. Ők a halál torkában voltak, teljesen más volt a helyzet, de mégis.

Az eseményen ezt a kis videót készítettem.

 

FOTÓRIPORT, VIDEÓK – Boldog vagyok: segítettem egy barátnak, lovakat simogattam, téli túrán voltam

On Szerző: koliveritt: MindennapokMegjegyzés hozzáfűzése

Barátkozni akarok

Lapos hétvégére számítottam, igazán aktív lett belőle, a vasárnapi téli túrán még egy moszkvai orosz meghívott is részt vett…

Szombaton Sztána volt műsoron, Lajcsinak segítettünk különféléket: kiváló társaság, szép lovak, tiszta levegő, outside the box. Lovakat simogattam.

Ma sima, klasszikus téli túrán voltunk a Vigyázón. Ismét kiváló társaság, még a CouchSurfing vendégszerető portál segítségével megismert moszkvai orosz hölgy is velünk tartott.

Hadd meséljenek a fotók és a videók:

Érkezés Lajcsihoz
Barátok
Segédkezés
Kaja kellene
Barátkozni akarok
Ebéd
Indul a túra a Vigyázóra

***********

FOTÓRIPORT – A nemlétező Abházia helyett szilveszter két világ között: Grúzia

On Szerző: koliveritt: Hétvégék..., Magánéletem, Magánvéleményem, MindennapokMegjegyzés hozzáfűzése

Folytatva a Transznisztriában, majd a Koszovóban töltött szilveszter hagyományát, úgy döntöttünk, idén Abháziába töltjük az óév és újév közötti időszakot.

Kértünk on-line beutazási engedélyt a nemzetközi közösség és Grúzia szempontjából nemlétező köztársaságba, meg is kaptuk, ám nem engedtek be. Pontosabban beengedtek volna, de pecsételni akartak az útleveleinkbe. Ez azt jelentette volna, hogy a volt konfliktus-övezetből képtelenek lettünk volna visszatérni Grúziába.

Grúzia két világ között: Európa és Ázsia. Ami létét és jövőjét igazán meghatározza viszont az a Szovjetúnió “impériumi” hegemónia visszaállítására törekvő Nagy Orosz Sebzett Medve.

Nos, de erről később.

Lássuk előbb a Tbilisziben töltött első napokat.

Budapestig személygépkocsival (meghirdettem a fuvart, voltak utasok, az üzemanyag nem került pénzbe), majd a Wizz Air diszkont légitársaság járatával jutottunk el Kutiszibe. A repülőjegyeket még májusban megvásároltuk, így csupán 120 euróba került a menettérti. Hajnali órában érkeztünk a grúziai városba, jól jött a gyaloglás a géptől a terminálig…
Néhány lejért reptérbusszal be is jutottunk a körülbelül 20 kilométerre levő légikikötőből a központba. Máris megjelentek a kóborkutyák…
Sergey és Anna készségesen fogadtak be otthonukba, ingyen. Az orosz pár a grúz főváros egyik külvárosában lakik. A felvonó csak úgy indult el, ha 10 territ (banit) tesz bele az ember…
Árfolyam
A kóborkutyák mindenhol jelen vannak. Az emberek nem bántják őket, az állatok sem agresszívek
A metró külvárosi bejárata Tbilisziben
Szocreál
Munka közben Tbilisziben
Romos épületek a központban
Mennyit adnál érte, Tonk Marci? 🙂
Az elnöki palota közelében: kontraszt
Ez aztán megepett. Tbiliszi egyik külvárosában
Házigazdánink macskája
Kilátás a tömbházból
A metrómegálló és környéke tbiliszi külvárosában
Sztálin emlékére
Sztálin itt nyomtatta a kommunista szórólapokat, újságokat
Okos ötlet: leereszkedni a mélybe a kútkávába, majd egy titkos, vízszintes járaton bejutni arra a helyre, ahova a nyomdagépet rejtették el…
Ezen a nyomdagépen készültek a Sztálin vezette csoport röpiratai, kommunista kiadványai
Grúzia szülöttje
A csapból is ő folyik
Csak lazán Tbilisziben
Restaurálták
Házigazdáink és barátaik, valamint a sztár: a sárga porszívóban utazó macska… 🙂

FILM – Knives out – elő a késekkel, s bele velük a nézőkbe!

On Szerző: koliveritt: MindennapokMegjegyzés hozzáfűzése

Ki hívta, mit mondott, mit válaszolt?

Amikor láttam, hogy 130 perces, nem akartam elmenni. Az győzött meg, hogy a vezérfonal vígjáték.

Ám mégsem az,

csalóka besorolás. Ármánykodó ábránd, mert rádtör a hidegrázás, majd a cselszövés és családi intrika útvesztőjében találod magad. Rejtély, talány, bizonytalanság, izgatott várakozás.

Majd lecsap Blanc. Mindenkire, de mégis senkire. Magára elsősorban. Majd a nézőkre.

Nem volt mélypont a filmben,

csak néhány másodpercig. Aztán ismét magával ragadt a cselekmény, belerángatott a cselszövésbe, s ismét a vászon rabja voltam. Örvényként vitt alá.

Ismerek valaki, aki másodszor nézte meg a 130 perces, azaz két órás és 10 perces filmet.

Lehet, valamelyik nap, ismét megnézem én is a Győzelem (Victoria) moziban. De nem utolsó vetítésként, mert a véres…. álmodok.

Mit kérdeznél a Kolozsvári Közszállítási Vállalat (CTP) igazgatójától?

On Szerző: koliveritt: Mindennapok6 hozzászólás

Liviu Neag, a CTP vezérigazgtója (Fotó: Rohonyi D. Iván/Szabadság)

Egészséges és laza új évet mindenkinek! 🙂

A napokban kérdéssort küldök Liviu Neagnak, a Kolozsvári Közszállítási Vállalat (CTP, volt RATUC) vezérigazgatójának. Kíváncsi lennék, te mit kérdeznél a tömegközlekedés vezetőjétől.

Ami már megfogalmazódott: 2019 fontosabb mozzanatai, új járatok a városban és a metropolisz övezetben, az órarend be nem tartása és a pótautóbuszok hiánya, a közszállítás stratégiai fejlesztése az elkövetkező 5-10 évben, a gyakran üzemzavaros jegyautomaták helyzete, éjszakai buszjárat, a jegyellenőrök viselkedése, új trolibuszok, villamosok és elektromos autóbuszok vásárlása, a metró bevezetése, a biciklisekkel történő „együttélés”.

Te mit kérdeznél még?