FOTÓ- és VIDEÓRIPORT – A Petőfisekkel Szamosújváron


Tavaly és tavalyelőtt is hívott Paróczi Ákos az általa főszervezett éves találkozóra, nem tudtam menni. Érdekelt a közeg, kíváncsi voltam az egyedi történetekre, a többnyire magyarországi honfitársaink által Erdélyben magyar kormányzati ösztöndíjjal szolgálatot teljesítő fiatalok és tapasztaltak élményeire, véleményére, tapasztalataira.

Döntő volt az Ákoshoz fűződő barátságom,

a munkája iránti kalapemelésem, a Téka Alapítványnál tevékenykedők iránti tiszteletem és megbecsülésem, így összekötöttem a kellemeset a hasznossal, s kigurultam Szamosújvárra. Ákos megértette: alapvető fontosságű, hogy a Petőfi-programról és a szolgálatot teljesítő ösztöndíjasokról írjon a sajtó, az eseményeken legyenek jelen újságírók. Fontos megjegyezni azt is, hogy közpénzről lévén szó, kötelező a média és általa az adófizetők tájékoztatása!

Értelmes, tájékozott, magukat térben és időben elhelyező,

a párhuzamokat megteremtő, történelmi távlatokban is gondolkozó Petőfi-ösztöndíjasokkal ismerkedhettem meg, akikkel, mellesleg, kiválóan lehetett bulizni is. Csupán gyermekkoromban néptáncoltam, most viszont Vörös Árpád (a Hunyad megyei Csernakeresztúron szolgálatot teljesítő néptáncoktató

Vajon milyen lehetett ezeknek az embereknek a fogadtatása

az erdélyi civil szervezeteknél, egyházaknál. Vajon hány helyi fejében fordult meg a következő gondolat: mégis, mit gondol ez a tápos? A beilleszkedés, a szervezeteken belüli esetleges feszültség kezelése és a belső konfliktusokból történő kimaradás jelenthette a legnagyobb kihívást.

A híranyag itt olvasható.

A beszámoló itt található.

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.

A videóriportért kattints ide.

VIDEÓ – #WEREMEMBER – Fotókkal a Holokauszt Emléknapra


Kézen-közön szereztem csak tudomást a tevékenységről, valami miatt a Facebook nem jelezte ki, hogy ilyesmire kerül sor, bár követem a Kolozsvári Zsidó Hitközség szervezte eseményeket.

Úgy tűnt, a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal által a Caragiale-parkban a rászorulóknak szervezett meleg étel kiosztása bezavar, ám szerencsére az „érdeklődő” nincstelenek az akció kezdete előtt megkapták az adagot és szétszéledtek. Ismét bebizonyosodott, mennyire fontos a helyhatóság és az egyházak szociális tevékenysége: a társadalom peremére szorult polgártársaink sokszor napi csupán egy meleg ételt fogyasztanak el.

A fenti szitu és a cudar hideg valamivel közelebb hozta és jobban éreztette a második világháború náci haláltáborait túlélő zsidók helyzetét. Olyan egy százalékban. Ők a halál torkában voltak, teljesen más volt a helyzet, de mégis.

Az eseményen ezt a kis videót készítettem.

 

FOTÓRIPORT, VIDEÓK – Boldog vagyok: segítettem egy barátnak, lovakat simogattam, téli túrán voltam


Barátkozni akarok

Lapos hétvégére számítottam, igazán aktív lett belőle, a vasárnapi téli túrán még egy moszkvai orosz meghívott is részt vett…

Szombaton Sztána volt műsoron, Lajcsinak segítettünk különféléket: kiváló társaság, szép lovak, tiszta levegő, outside the box. Lovakat simogattam.

Ma sima, klasszikus téli túrán voltunk a Vigyázón. Ismét kiváló társaság, még a CouchSurfing vendégszerető portál segítségével megismert moszkvai orosz hölgy is velünk tartott.

Hadd meséljenek a fotók és a videók:

***********

FOTÓRIPORT – A nemlétező Abházia helyett szilveszter két világ között: Grúzia


Folytatva a Transznisztriában, majd a Koszovóban töltött szilveszter hagyományát, úgy döntöttünk, idén Abháziába töltjük az óév és újév közötti időszakot.

Kértünk on-line beutazási engedélyt a nemzetközi közösség és Grúzia szempontjából nemlétező köztársaságba, meg is kaptuk, ám nem engedtek be. Pontosabban beengedtek volna, de pecsételni akartak az útleveleinkbe. Ez azt jelentette volna, hogy a volt konfliktus-övezetből képtelenek lettünk volna visszatérni Grúziába.

Grúzia két világ között: Európa és Ázsia. Ami létét és jövőjét igazán meghatározza viszont az a Szovjetúnió “impériumi” hegemónia visszaállítására törekvő Nagy Orosz Sebzett Medve.

Nos, de erről később.

Lássuk előbb a Tbilisziben töltött első napokat.